Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. MÁRCIUS 31., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Élővilágórák a háztájiban Csodájára járnak Robbantsák fel újra? PiiijSpoiigmeccs a Viadukt kürti Biatorbágyot viaduktja tette Eurőpa-hírűvé. Bár e dicsőség kétes, mégis tény, hogy a nagyközséget a merénylet emelte ki az ismeretlenség homályából. Jó ideje pedig a viadukt nemcsak jelképesen, hanem szó szoros értelmében is a falué. Vagy tiz esztendeje az egyik, hat éve pedig a másik nyomvonalon is megszűnt a vasúti közlekedés. A régi vasútállomás épületéből néhány hónap leforgása alatt szép iskolát alakítottak ki, a fölszedett sínek kerítésoszlopként élnek tovább, a hajdani rámpa helyére ABC-áruházat álmodott a tervező. Veres Józsefné is szívesen díszíti lakásukat vadásztrófeákkal. A vízimadarak számára tágas medencét készített a gazda. Itt érzik jól magukat a mandarin récék és a vadkacsák. A piros aranyfácánok elég messziről, Sopronból kerültek Perbálra. Hancsovszki János felvételei Az ezüst chebrich törpetyúk rikaságszám- ba megy az egész országban. amikor eljött alatta? — kérdez visz- sza tréfálkozva Szabó Imre, a nagyközségi pártvezetőség titkára, amikor a viaduktról faggatom —, mert- •hogyr eszi a rozsda. Komolyra fordítva a szót, púp a hátunkon ez a híd. Szeretjük, hiszen hozzátartozik a faluhoz, hiányozna, ha lebontanák, de a szűkös pénzeszközökkel gazdálkodó tanács kezelésébe adni egy , ilyen létesítményt, elhamarkodott döntés volt. — Talán ha ipari műemlékké, védetté nyilvánítanák — veszi át a szót Hernádi Károly, a nagyközségi tanács elnöke. — Akkor nagyobb lehetőség volna a viadukt helyreállítására. Nekünk olyan fojtogató gondokat kell megoldani, mint például a műemlék épületben dolgozó iskola teljes felújítása. Ez is messze meghaladja az anyagi lehetőségünket, s a legtöbb biatorbágyi családot érinti valamilyen formában. Természetes tehát, hogy nem tudunk pénzt fordítani a viadukt javítására. Apránként elhordják — Egyáltalán, tudják, milyen munkák halaszthatatlanok? Volt műszaki vizsgálat? — Ha csak ránéznek a hídra, már az is tízezrekbe kerül. A szakvélemény kérése, s főleg a tervkészíttetés, drága mulatság. Mindössze arra futotta az erőnkből, hogy kerítést húzzunk a két sínpár fölé, a hidak bejáratainál. Ezzel a közvetlen éltveszélyt sikerült elhárítanunk, hiszen a gyerekeket a nagy magasság, az építkezőket a talpfák és a sok egyéb használható anyag csábította a viadukt tetejére. — Ha pénzt kérünk a fenntartásra, sajnálkozás, elutasítás a válasz — mondja keserűen Szabó Imre. — De, el tudja képzelni, hogy szedné ízekre a falu vezetőségét a közvélemény, ha tragédia történne ott fenn, vagy egy arra járót agyonsújtana valamilyen lezuhanó vasszerkezet? — A megyei* tanácsnak nincs pénze a viaduktra — mondja Pákái Jolán, az építési osztály munkatársa. — Egyébként pedig a biatorbágyi tanács eddig nem is jelentkezett anyagi támogatásért a megyénél. — Miért, hát mégis tudnának segíteni? — Nincs lehetőségünk nagyobb összeg nyújtására, de helyreállítási terv készítésére esetleg lehetne pénzt kérni, sőt, árajánlatot ingyen is kaphatnának. Oltai Péter, az Országos Műemléki Felügyelőség területi referense jól ismeri a viadukt körüli problémákat. — Még 1981-ben kértünk a tanácstól adatokat a hídról, éppen a védetté nyilvánítás érdekében. Akkor ezeket nem sikerült beszerezni a MAV* Amikor vendég érkezik a toki Egyetértés Termelőszövetkezetbe, rendszerint a háztáji gazdálkodás után is érdeklődik. Természetesen nem véletlenül, hiszen nagyon eredményes és gyorsan fejlődik az állattartás. A sertés-, a baromfi- és a nyúlgondozás mellett az utóbbi időben már egyre inkább foglalkoznak bikával is. A szorgalmas munka, a hozzáértés, no meg a termelőszövetkezet támogatása meghozza a kívánt hasznot. Látványos bemutatók Mostanában a külföldi látogatóknak egy ma még szokatlannak tűnő, de valóban látványos gazdaságot is bemutatnak. Legutóbb kínai vendégek csodálták meg Veres Józsefék portáját. Az Egyetértés Termelőszövetkezet anyagbeszerzője ugyanis, éppen egy esztendeje, díszmadarakkal is foglalkozik, ami eddig ismeretlen dolog volt a környéken, sőt, egyelőre más vidékeken is ritkaságszámba megy. Veres József és felesége megszokta a kíváncsi látogatókat, így hát, amikor bekopogtatok perbáli otthonukba, nem csodálkoznak, készségesen fogadnak és kalauzolnak. A házigazda gyerekkora óta szereti a természetet, tizenöt éves volt, amikor részt vett élete első vadászatán és azóta is nagy kedvvel űzi ezt a sportot. A lakása is árulkodik szenvedélyéről; az előszobát szarvasagancsok díszítik, és amire Veres József különösen büszke, preparált vaddisznóiéi őrzi legsikeresebb vadászatának az emlékét. Egy faliszekrényben vadászfegyverek sorakoznak, természetesen az előírásoknak megfelelően hatástalanítva, nehogy baj történhessen. A gyűjtemény több darabja padlásról előkerült, egykor rozsdás, ma fényesre tisztított, csillogó-villogó, szépen karbantartott darab. Szinpompás díszmadarak Veres József tehát gyűjtőkedvű ember, aki sok munkát, fáradságot és pénzt áldoz arra, hogy kialakítson maga körül egy sajátos, érdekes világot, amihez az utóbbi időben hozzájárult a díszmadártartás is. Szerencséjére a családja ugyancsak örömét leli, segíti ebben, elsősorban a felesége, aki a baromfiudvar mellett a különleges madarakat is gondozza, ellátja, amíg férje a munkahelyén dolgozik. A termelőszövetkezet háztáji bizottsága pedig azzal támogatja a vállalkozást, hogy biztosítja a feltételeket. Egy olyan földterületet bocsátottak Veres József rendelkezésére, amely alatt pincék vannak, tehát kertművelésre nem alkalmas, a madarak elhelyezésére azonban kitűnő. A kalitkák, a védőhálók és az önetetők mind házilag készültek, nagyon sok barkácsmunkával. A tarka tollú, káprázatos lakók: büszke pávák, piros, arany- és gyémántfácánok, kacagógerlék, dunai tőkések, a szivárvány minden színében pompázó mandarinrécék, a sárga-kék- piros karolinok és egyéb madarak pedig szemmel láthatóan, jól érzik magukat hajlékukban. Honnan került mindez Perbálra? Más gyűjtőktől és tenyésztőktől, az ország különböző részeiből; Sopronból, Győrből, Tatáról, Dunaharasz- tiról és egyéb helyekről. A dunai tőkéseket ajándékba kapta Veres József, a többit vásárolta, ami nem olcsó mulatság. A kockázat is nagy, mert ha egy értékes állat — a szakszerű gondozás és az állatorvosi felügyelet ellenére — elhullana, tetemes a kár. — Üzleti vállalkozás a díszmadártartás? Nyitva áll az ajtaja — Egyelőre nem — mondja a házigazda —, hiszen a fiatal állománytól csak később várható szaporulat. Ez a szórakozásom, aminek anyagi fedezete: a tenyészbaromfi-tartás a háztájiban. Most is van 2800 csirkénk, és átlag 3500 tenyésztojást értékesítünk. A díszmadarakat örömmel gondozza Veres József hét- és kilenc- esztendős unokája is, akik biztos, hogy felnőtt korukban ugyancsak természetkedvelő emberek lesznek, ez pedig azonnal mutatkozó 'haszna az érdekes vállalkozásnak. Ami pedig ugyancsak jó dolog, az, hogy más gyerekek is megcsodálják a látványosságot. A József Attila utcai díszmadárkert nyitva áll a környék iskolásai előtt, akik számára már többször tartottak itt szemléltető élővilágórát. GÄL JUDIT A tanács öröksége Az épülettel együtt megörökölte a helyi, tanács a híres-hírhedt viaduktot is. Db vajon mit kezdjen ázelöl- járóság egy ilyén objektummal? Közúti közlekedésre nem használható, étteremmé, eszpresszóvá, terasszá, kilátóvá átalakítani — áb- rándkergetés. így azután áll magában és rendszeres karbantartás, állagmegóvás híján lassan, de biztosan pusztul. — Nem hallotta a csámcsogást, tói. Később, mint főhatóság, megkerestük a vasutat, ám mi sem jártunk eredménnyel. Ha minden rendben menne és megkapnánk a szükséges műszaki adatokat, körülbelül két hónap alatt védetté lehetne nyilvánítani a biatorbágyi viaduktot. De, ne higgye, hogy akkor lenne pénz a rendbehozatalára. Ez csupán lehetőséget jelentene bizonyos anyagi források megnyitására. Ennek ellenére, nem sok biztatót látok ebben az ügyben. Talán a társadalmi összefogás segítene, úgy, mint a lakihegyi adói- torony esetében. Ehhez azonban egy olyan jelentés kellene, mint a szivarnál: hogy robbantani akarják. legyen forgalombiztos? — Szó sincs arról, hogy a viadukton azért szűnt meg a vasúti közlekedés, mert elöregedett a híd — tiltakozik Gyenge Károly, a MÁV osztályvezetője, amikor a viadukt műszaki állapotáról érdeklődöm. — Korszerűbb nyomvonalat alakítottunk ki, nagyobb emelkedők és szint- különbségek nélkül. Ez indokolta annak a vonalnak a kiiktatását és nem más. Indulat érződik a MÁV Budapesti Igazgatóságán dolgozó Tóth József híd-csoportvezető szavaiban is:-T- A MÁV, azután, hogy megszüntette ezen a vonalon a vasúti közlekedést, a tanács kezelésébe adta át az objektumot. Körülbelül másfél évvel ezelőtt megküldtük a biatorbágyi tanácsnak a hídtörzskönyvet, a tervrajzokat, s minden dokumentációt, amely a viaduktról a birtokunkban volt. Nézze, én nagyon szeretem azt a hidat és valahányszor arra járok, megdöbbenéssel tapasztalom a pusztulását. A filmfelvétel csak tovább rontott az állapotán, hiszen nemhogy felújításról, de még helyreállításról sem lehet beszélni. Leszakadt korlátok, törött sínek maradtak ott a forgatás után. Tóth József a vasúti hídszabály- zatra hivatkozik, amely előírja, hogy a vasúti híd mindenkori kezelőjének biztosítania kell a létesítmény forgalombiztos állapotban tartását. — Véleménye szerint milyen ösz- szeg kellene a „forgalombiztos állapot” megteremtéséhez? — A filmkárok helyreállítása és a teljes korrózióvédelem négy-ötmillió forintot emésztene fel, de ezután 15 —20 évig csak időközönkénti festésre lenne szükség. A kör bezárult, mégis, alig van kérdés, amelyre sikerült választ kapni. Az egyik dolog, ami biztos, hogy nincs pénz a felújításra. Az is csaknem bizonyos, hogy ha volna, se lenne értelme milliókat költeni egy olyan vasúti híd rekonstrukciójára és „forgalombiztos állapotban” tartására, amelyen valószínűleg soha többet nem jár — nem is járhatna — vonat. MÖZA KATALIN A filmesek, a gyűjtögetek és az időjárás megtette a magáét — mint képünk is bizonyítja a cím fölött. Hancsovszki János felvétele
