Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1981. MÁRCIUS 31., SZOMBAT &£üUm 3 Koszcrűzási ünnepség Kossá Istvánra emlékeztek Társadalombiztosítás, munkavédelem Miért és mennyiben változik? Weiner Mór köszöntése Weiner Mórt, a munkásmoz­galom régi harcosát, aki 1922 óta vesz részt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­ban, születésének 100. évfor­dulója alkalmából köszöntöt­ték pénteken az MSZMP V. kerületi Bizottsága 7. számú körzetében a városrész párt-, állami és társadalmi szerveze­teinek képviselői. Az ünnepségen Szűcs Ist­vánná, az MSZMP KB tagja, az V. kerületi pártbizottság el­ső titkára, Bernáth István, az V. kerületi Tanács elnöke, va­lamint a helyi népfrontbizott­ság és Vöröskereszt-szervezet vezetői fejezték ki jókíván­ságaikat. Juhász Ottó, a Helyi­ipari és Városgazdasági Dol­gozók Szakszervezetének főtit­kára átadta az ünnepeknek a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatát. A terepjáróvá előlépett pi­ros-poros Ladával, Wéber Ti­bor főágazatvezető gépkocsijá­val Százhalombatta irányába haladunk a 70-es műúton. Balra a barackos fáinak sötét­barna ágai közül kibukkan a peremetezőgép henger alakú hasa, mellette emberek állnak, magyaráznak valamit. A kép hátterében a százhalombattai erőmű kéményei fekete füstöt eregetnek, a magasban heli­kopter száll. Tornádók a táblán Utunk első állomásán, a Szobori-táblán állunk meg, hogy szemügyre vegyük a Tor­nádók — teherautóra szerelt műtrágyaszórók — sebes hala­dását az őszibúza-vetéseken. Wéber Tibor azonban ezzel a tempóval sem elégedett. — Határunkat keresztül-ka- sul szelik a magasfeszültségű vezetékek, ezért kell lemonda­nunk a repülőgépes műtrágyá­zásról — zsörtölődik. Gazdász társaitól eltérően viszont ha­mar kibékült az oly sokat szi­dott import növényi tápanyag­gal, a karbamiddal. — Nézze, ez a műtrágya valóban alkalmatlan arra, hogy a növényekre szórják ki, de vetés előtt a talajba dol­gozva hosszabb ideig fejti ki hatását, mint az ammónium- nitrát. Ami bosszant bennün­ket ebben az ipari-városi kör­nyezetben, hogy az autósok mindenféle hulladékot szórnak le a földeken, kátrányt, bitu­ment raknak le a billencsesek. De akad más baj is: sokan autóútnak nézik az őszi veté­seket. Kénytelenek voltunk árkokat húzni a táblák szélén, hogy valami védelmet adjunk a búzának — füstölög magá­ban a főágazatvezető, s mér­gét kiadván, a mezőn szétte­kintve mondja: — Eső kellene, minél több és minél hamarabb, hogy a sok, fáradság, költség megté­rüljön, hogy nagyobb hozamo­kat érhessünk el. A nagyobb kenyérért A vetésszemle után Rába- fogásra indulunk, mert hogy nem a legegyszerűbb dolog egy se vége, se hossza táblá­ban az óriási traktor elébe ke­rülni. Némi próbálkozás után mégis sikerű! a sárga monst­rumot utolérni. A gép magasá­ból Varsányi László ereszke­dik le. A 36 esztendős, kreol­bőrű férfi szokatlanul csende­sen beszél: — Mindössze két hete dol­gozom a gazdaságban. — Előtte? — Ugyancsak gépeken, Kossá István születésének 80. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendez­tek pénteken sírjánál, a Mező Imre úti temető Munkásmoz­galmi Panteonjánál. A Szak- szervezeti Tanács főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának, ké­sőbb a forradalmi munkás­paraszt kormánynak tagja, volt iparügyi, pénzügyi, kohó- és gépipari, majd közlekedés- és postaügyi miniszternek sír­jánál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében Gyebrószky Andrásné, a Habselyem Kö­töttárugyár vezérigazgatója és Dabrónaki Gyula nyugdíjas, a Központi Bizottság tagjai: a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa képviseletében Ligeti László alelnök és Gál László nagyobbakon, kőbányában. — Mi hozta ide? — A nagyobb kenyér... egyedül maradtam a két gyer­mekkel. Tavaly novemberben meghalt a feleségem. — Ki neveli őket? — Én. A nagyobbik már 15 éves, délután ő vigyáz a kicsi­re — mondja Varsányi László és órájára pillant. — S hogy válik be a mun­ka? — Ismerem a mezőgazdasá­got, volt idő, amikor saját traktorom is volt. Aztán meg segítenek a kollégák, a szak­vezetők. — Mi következik a simitó- zás után? — Tárcsázás, de nem félek a szántástól sem. Ami meg a fizetést illeti, év végén meg­látom, érdemes volt-e változ­tatni — feleli elgondolkodva. — Számlálja-e ilyenkor, es­tefelé már az órákat — kér­dezem búcsúzóul. — Nemigen. Jól telik az idő... Próbált mester Biharból Kísérőmmel a vetők bri­gádja felé autózunk. Szilágyi István — húsz éve traktoro- zik — éppen feltölti a gépek tartályait. Amióta a jogsija megvan, hűséges a négykere- kűhöz. A vetőgépe nem túl modern, elektronikus jelzőbe­rendezése sincs, de az olyan kipróbált mesternek, mint ő, nincs is rá nagy szüksége. — Higgye meg, el sem tud­nék válni ettől a munkától. Az ember alig várja, hogy ilyenkor, tavasszal megindul­hasson. Aki egyszer megkós­tolta ezt a szabad világot, an­nak szinte rabság a műhely, keservesek a téli hónapok. S persze a pénz sem mindegy ... — Mennyit kell teljesítenie? — Húsz hektárt egy mű­szakban: 280-at fizetnek érte. Igaz, a dolog nem ér véget a magtakarással. Elégedett csak akkor lehet a traktoros, ámi- kor látja, hiánytalanul, ablak nélkül kel a gabona. — S ha nem? — Levonják az év végi pré­miumból, vagy kapával hozza helyre a selejtet a gépész úr — mondja félig tréfásan, fé­lig komolyan ez a Hajdú-Bi- harból idekerült mokány ma­gyar. — Lesz-e utánpótlás? — fordítom a szót távolabbi ügyekre, és Szilágyi István bo­rostás arcának vonásai meg­enyhülni látszanak. — Ahogy vesszük. A na­gyobbik lányom éppen most felvételizik a mezőgazdasági középiskolába. De hogy trak­toros lesz, azt nem hinném ... — válaszolja, s még .szól az ágazatvezetőnek, küldjön szs­sebességváltón főtitkárhelyettes, az Ipari Mi­nisztérium részéről Gábor András miniszterhelyettes és Dániel Pál, a minisztérium pártbizottságának titkára, a Pénzügyminisztérium nevében Kállai Lajos miniszterhelyettes és Rocskai János, a miniszté­rium pártbizottságának titká­ra, a Közlekedési Miniszté­rium képviseletében Urbán Lajos államtitkár és Győrffy József, a minisztérium pártbi­zottságának titkára, a Magyar Ellenállók, Antifasisztáik Szö­vetsége részéről Sárközi Sán­dor alelnök, Földes László és Fazekas József, az országos bizottság tagjai koszorúztak. A kegyelet és a megemléke­zés virágait elhelyezték csa­ládjának tagjai, volt munka­társai és harcostársai is. állítson. Fölbúg a motorja, s a vetőgép csoroszlyái leeresz­kednek, hogy puha ágyba ke­rüljön a tavaszi árpa. — Vizsgázik most gép, em­ber egyaránt. Az első napok­ban derül ki, alaposan dolgoz­tak-e a szerelők, s nem felej­tették-e el a gépészek tudomá­nyukat — jegyzi meg Sülé Károly ágazatvezető, a nö­vénytermesztés gyakorlati irá­nyítója. ö az, aki napjában nyolcfelé szalad, ügyel, ellen­őriz, alkatrészt hoz, ha kell, megtervezi a következő napot, ő az, aki elsőként érkezik és utolsóként távozik a munka végeztével. ★ Lassan szürkül, a távolban Varsányi László gépe is elbú­jik lassan a domb mögött. Még néhány forduló és vége a mű­szakjának. Hazamegy, leveti világoskék overallját, s felte­szi főni a vacsorát. Ismét eltelt egy nap, és iga­zán nem érzi, könnyebb-e, mint néhány hónapja. Amiben biztos lehet, csak a bevégzett munka s a két fiú nyugodt ál­A társadalombiztosítás irá­nyítását, s az ezzel kapcsola­tos állami feladatokat egy esz­tendő híján három évtizede a SZOT látta el. Ugyancsak a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa — az OKISZ, valamint a megyei tanácsok közremű­ködésével — volt irányítója a munkavédelmi tevékenység­nek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a Minisz­tertanács legújabb határozatai szerint — melyek a szakszer­vezetek teljes egyetértésével születtek — ez év július 1-től megváltozik a társadalombiz­tosítás és a munkavédelem irányításának rendszere. Miként s miért? Erről tájé­koztatták tegnap a Parla­mentben az újságírókat az ügyben illetékesek, Rácz Al­bert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, valamint dr. Csehák Judit és Sólyom Ferenc, a SZOT titkárai. Elmondották: 1950 óta (ami­kor csak a szakszervezeti ta­gokra terjedt ki a társadalom- biztosítás) a népesség 32 szá­zalékáról 99,9 százalékra emel­kedett a társadalombiztosítás­ban részesedők aránya. Nap­jainkban évi 120 milliárd fo­rintot jelent a társadalombiz­tosítási kiadás, ez éppen tíz­szerese az 1950. évinek. Köz- megelégedésre, megfelelően látta el ez irányú teendőit a SZOT, akárcsak a munkavé­delmi tevékenység irányítását. Ám mindkét területre jellem­ző volt, hogy a szakszerveze­tek egyidejűleg oldották meg az érdekvédelmi s az irányítá­si-ellenőrzési feladatokat. Az állami teendők s az érdekvé­delmiek pontosabb elhatárolá­sát, szétválasztását célozzák a rövidesen életbe lépő vál­tozások. Miről is van szó? Haladjunk sorjában! Ez év július 1-től a Minisztertanács közvetlen irá­nyításával dolgozik az Orszá­gos Munkavédelmi Főfelügye­lőség. Az új szervek az eddi­giekhez, elődeikhez hasonlóan — de állami jelleggel — dol­goznak; látják el az ellenőrzés és az irányítás feladatait. Ezzel egy időben újjáalakul két társadalmi testület. Az egyik az Országos Társada­lombiztosítási Tanács, olyan érdekegyeztető fórum, mely­ben háromnegyed részt az ér­dekvédelemmel foglalkozó szakszervezetek, társadalmi és tömegszervezetek, egyne­gyed részt képviselők, állam- igazgatási szakemberek foglal­nak el. A testület társadalom- biztosítási kérdésekben a Mi­nisztertanács javaslattevő és véleményező szerve lesz, így állást foglal az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ság munkájával kapcsolatosan is. Ugyancsak újjáalakul az Országos Munkavédelmi Bi­zottság, szintén társadalmi s érdekvédelmi erőket tömörít, s koordináló szerepet tölt be. így az Országos Munkavédel­mi Főfelügyelőség látja majd el a munkavédelem állami irányítását és egységes ellen­őrzését. A szakmai irányítás változatlanul a minisztériu­mok és országos hatáskörű szervek feladata marad. Mint a sajtótájékoztatón el­mondották, az új irányítási rendszer a megyékben is megvalósul. Hangsúlyozták a tájékozta­tón : a társadalombiztosítás, valamint a munkavédelem egységes állami irányításának A továbbiakban a testület megvitatta és elfogadta annak a vizsgálatnak a programját, amely a középtávú lakóház­fenntartási terv megvalósítását értékeli. A most kezdődő vizs­gálatot a népi ellenőrök a sokasodó lakossági bejelenté­sek hatására a kormány által elfogadott munkaterv alapján folytatják. Választ keresnek egyebek között arra, hogy a kezelő szervezetek átszervezé­se mennyiben járul hozzá a lakóház-fenntartási és karban­tartási tevékenység színvona­lának javításához, a lakásva­gyon használati értékének megőrzéséhez, illetve növelésé­hez. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a tavalyi áruellátás tapasztalatait összegező jelen­tést is. Megállapította: a la­kosság áruellátásában alapve­tően sikerült megőrizni az el­múlt években elért színvona­lat. Néhány árucsoportnál azonban a kereskedelem nem tudott lépést tartani a növek­vő igényekkel. Több tartós fo­gyasztási termékből — köztük építőanyagokból, autó-, vala­mint híradástechnikai alkatré­szekből — év közben akado­megteremtése: nem érinti a szakszervezeteknek és más ér­dekképviseleti szerveknek a társadalmi ellenőrzésben be­töltött szerepét. Így például a 10 ezernél több szakszerve­zeti munkavédelmi ellenőr s társadalmi segítőik a továb­biakban is kulcsemberei ma­radnak a dolgozók testi épsé­ge megóvásának, a munkahe­lyi balesetek megelőzésének. Az állami irányítás megszer­vezésére úgy kerül sor, hogy közben minden tekintetben biztosítják a folyamatosságot, a zavartalan ügyintézést, a társadalom és az állampolgá­rok érdekeinek védelmét. Az e területen dolgozók helyzetét sem befolyásolja a mostani korszerűsítés. Nem változnak a dolgozók társadalombiztosí­tási jellegű jogosultságai sem, a munkavédelem átszervezése pedig nem érinti a gazdálko­dó egységek ez irányú tevé­kenységét és felelősségét. zott az ellátás. A tapasztala­tokról szóló részletes jelentést a testület elküldi az érintett tárcáknak és főhatóságoknak. A testület megtárgyalta a könyvkiadó és -terjesztő vál­lalatok selejtezési, beruházási tevékenységének vizsgálatáról készült jelentést. A témát a KNEB közérdekű bejelentések alapján vizsgálta. Az ellenőr­zés megállapította: 1981—1983 októbere között e vállalatok a forgalomban volt könyvek 0,8 százalékát zúzták be. Ez ugyan nem jelentős mennyi­ség, de joggal keltett széles körű felháborodást, hogy sok esetben klasszikus műveket is megsemmisítettek. A Művelődési Minisztérium intézkedéseket tesz a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál végzett KNEB-vizsgálat alap­ján — hangzott el az ülésen. Az ellenőrzés ugyanis megál­lapította: az artisták foglal­koztatására — különösen kül­földön — a vállalat vezetése nem fordít megfelelő gondot. A minisztérium — egyetértve a vizsgálati megállapítások­kal — Gerőfi Sándort felmen­tette beosztásából. ma. Valkő Béla Fel a fedélzetre! Fehér hajék szabad vizen Ma és holnap kifutnak végre a sza­bad vízre a dunai hajók. Téli álmot aludtak eddig a védett kikötőben. Oda­kerültek melléjük a kikötői pontonok, egymás mellett állt a Vixsegrád, a Ze- begény, a Bogdány és a Nagymaros. Fázósan vacogtak a vízibuszok, a Moszkva típusú motorosok, bakra emel­te a daru a kényes szárnyasokat. A nagy hideg múltán szerelők lepték el a fedélzetet, apró darabokra szedték szét a motorokat, a különböző irányító szer­kezeteket. A téli ünnepek után előkerültek a matrózok, a fedélzetmesterek, kormá­nyosok is. Kezükben ecset és vödör, mázsaszámra kenték a festéket a ke­cses vízijárművekre. Mire az első meleg napsugarak vígigsimították a robusztus vagy éppen kecses hajótesteket, már va­lamennyi csillogó fehérben várta a ta­vaszt, a téli kényszerpihenő végét je­lentő hajókürtszót. Ma és holnap startolnak a hajók. A szívünknek kedves pillanatot, amikor ma hajnali negyed hétkor a dömsödi hajóállomásról kifut a Fonyód, nem előzi meg semmilyen ünnepélyes aktus. S ha ilyen borongós marad az idő, még az is előfordulhat, hogy csupán néhány utassal kell útra kelnie Ráckevére. De talán majd ott, ott már többen vár­ják a tavaszt, az időjárásnál is biz­tosabban jelző járat érkezését. Holnap, vasárnap a budapesti Vigadó térről Szentendre—Leányfalu—Visegrád és Esztergom felé már két vízimotoros szállítja az utasokat. A Nagymaros a Kis-Dunán, a Bogdány Vác felé ka­paszkodik. Ezen a hét végén talán már meghittnek tűnik a pillanat, a hajózási szezon kezdete, de egy-két hét múlva kinek is jutna eszébe, hogy megemlé­kezzen egy egyszerű menetrend szerinti eseményről. Idén 21 személyhajónak lehetünk uta­sai a Dunán. Kisebbeknek és nagyob­baknak, régieknek és újaknak. Ha egy­szer eszébe jutna valakinek velük ren­dezni felvonulást, fedélzeteikről éppen hatezren integethetnénk a parton ma­radottak felé. örvendezünk, ím ismét megjelentek a vízen kedvenceink. De hiába is keres­nénk, már nem láthatjuk közöttük a legnagyobbat, a legrégebbit, a Petőfit, melynek lapátkerekeihez valaha még gőzkazán juttatott erőt. Ott áll egy csendes öbölben. Eldöntetett, hogy töb­bet — legalábbis a menetrend szerint: forgalomban — nem kel útra. Nem tud­ni még, hogy sorsa a lassú enyészet vagy ellenkezőleg, éppen a nyugdíjas korban kapja meg legszebb feladatát. Sokan szeretnék ugyanis, hogy e tör­ténelmi időket megélt hajó legyen a magyar dunai hajózás vízi múzeuma. De félre a nosztalgiával, a búval, hi­szen vidám napra virradtunk. Dolgozni kezdenek a motorok: kifutnak a szabad vízre a dunai személyszállító hajók. Csulák András M». M « MWW0P Vetnek a B@ata>»valgyébeii A traktoros este vacsorát főz A napokban megjelentek az első fecskék lakótelepi otthonom ablakának képernyő­jén; a blokkháztól kőhajításnyira feltűnt a magánerős építők kalákája; a környék kerttulajdonosai fanyar avarfüsttel tiszte­legtek a tavasz előtt. Megérkezett a kike­let. Persze, a tavasz igazi jelentősége máig is a mezőgazdaságban van. Március végi határjárásunk során a földekről hoztunk friss híreket. A színhely az érdi Benta-völgye Tsz volt. még relőt, hogy a Joggal keltett felháborodást A bejelentések alapján •f A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén az egyik í országos vizsgálat tapasztalatai alapján megvitatta, hogy miként f hajtják végre a Minisztertanácsnak a gazdaságos anyagfelhasz- f nálás és a technológiák korszerűsítésével foglalkozó 1982-es ha- tározatát a cementtakarékosság területén. A KNEB a jelentést — számos intézkedési javaslattal — a kormány illetékes bízott- v sága elé terjeszti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom