Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1084. MÁRCIUS 3.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A légikikötőben Hazánk nemzetközi légikikötőjét, a Ferihegyi repülőteret, amely akkor — és még hosszú éveken keresztül — Európa egyik legkorszerűbb légi­állomásának számított 1950. május 1- én adták át a forgalomnak. Az elmúlt évtizedekben folyamatos korszerűsí­tésekre, felújításokra került sor, a hetvenes évek közepétől egyértelmű­vé vált: Ferihegy kinőtte régi ruhá­ját, és egyre nehezebben birkózik meg a mind nagyobb utasforgalom­mal, hiszen évente mintegy kétmil- lióan emelkednek a levegőbe, illetve érnek földet itt. Megszületett tehát a döntés: új, minden igényt kielégítő repülőteret kell építeni a régi helyén, olyat, amely évente akár négymilliós utasforgalmat is zökkenőmentesen lebonyolíthat. A start tulajdonképpen 1977-ben volt, és az építkezés első üteme ta­valy december 31-én fejeződött be. Az eddig elkészült létesítményekből hármat emelünk ki. Elsőként talán azt, hogy a rekonstrukció első fázisa után a műszaki berendezések, a repü­lés biztonságát elősegítő műszerek olyan színvonalasak és korszerűek, hogy ma Ferihegyet technikai szem­pontból az ICAO (Nemzetközi Polgá­ri Repülésügyi Szervezet) a legjobb, vagyis a III/A kategóriába sorolja. Az utazóközönség persze ebből a korszerű műszerezettségből, magas színvonalú technikából vajmi keveset vehet észre. Annál is inkább, mert az ide beruházott pénz jelentős része nem látványos berendezésekben, vagy a mindenki által hozzáférhető és megtekinthető műszerekben rejlik, hanem a föld alatt húzódik, bonyo­lult kábelrendszerek és vezérlőegysé­gek formájában. Amit szabad szem­mel is láthat az utas, az többek kö­zött a közelmúltban átadott új leszál­lópálya. A hatvan méter széles és 3700 mé­ter hosszú új pályaudvarba — teljes hossza a gurulóutakkal együtt több minit 10 kilométert tesz ki — két­ezer különleges, betonba épített lám­pa került, és további kétezer szegély- fény segíti a biztonságos landolást. Ez a leszállópálya a ma forgalomban levő valamennyi géptípus fogadására alkalmas. A harmadik és valóban lát­ványos beruházás, amely' az első ütemben megvalósult, az 53 méter magas irányítótorony. Ebben a repü­lőtér szívének számító épületben ugyancsak olyan mindent tudó beren­dezéseket szereltek fel, amelyek a legrosszabb időjárási viszonyok kö­zött is biztonságossá teszik a gépek le- és felszállását. ’ A Ferihegyi repülőtéren az első ütem befejezésével sem áll meg a munka, nincs szünet. Sőt, a leglátvá­nyosabb — legalábbis a nagyközönsé' get leginkább érdeklő — építkezés csak most kezdődik igazán: az új utasforgalmi épület alapozási mun­káit már megkezdték. . Akad tehát még bőven dolga á re­konstrukcióban részt vevő generálki­vitelezőknek. Ám minden kétséget kizáróan — és ezt az eddig átadott berendezések csak megerősítik — Ferihegy ismét Európa egyik legkor­szerűbb repülőtere lesz. FORRÓ PÉTER Otthon és munka közben Érvényesíteni a jogos igényeket Senki előtt sem kétséges, hogy az élet egyik fontos része a munkahelye­ken töltött nyolc óra, itt termelik meg a dolgozók a nemzeti jövedelem abszolút többségét, s itt szerzik az emberek azt a jövedelmet, ami a társadalom megélhetési alapját képezi. Ám mindennapi életünk na­gyobbik hányadát a lakóhelyünkön, otthonunkban töltjük. Lehet-e közöm­bös, hogy ezekhez a mindennapi igények kielégítéséhez milyenek a felté­telek az egyes településeken? Semmi esetre sem. Életkörülményeink a la­kóhelyünkön jelentős mértékben befolyásolják közérzetünket, politikai hangulatunkat, s mindezek révén hatással vannak munkahelyi tevékeny­ségünkre. A szakszervezeti testületeknek — a Szakszervezetek megyei Ta­nácsának éppen úgy, mint a településeken működő szakmaközi szerveze­teknek — alapvető feladatuk a lakosság érdekeit képviselni, érvényt sze­rezni a jogos igényeknek a fejlesztési tervekben, közreműködni a szolgál­tatások fejlesztésében, ellenőrzések szorgalmazásával megakadályozni a lakosság megkárosítását, és így tovább. Ugyanakkor hozzátartozik e testü­letek tennivalóihoz az is, hogy minél szélesebb tömegeket nyerjenek meg a fejlesztési tervek megvalósításának támogatására, közvetlen, konkrét mun­kák vállalására. Véleményt mondani mindenütt A szakszervezetekben most — az MSZMP Központi Bizottságának 1983. októberi ülése után, amelyen hasonló téma volt napirenden — azt vizsgálják mindenütt, hogy miként lehet hatékonyabbá, eredményesebbé tenni a szakszervezeti életet, csak­úgy mint a pártszervezetek munká­ját, a dolgozó ember szolgálatában. Az említett KB-ülés határozatának ismeretében a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa két ízben ülésezett, értékelve a legutóbbi három eszten­dő tapasztalatait, összefoglalva az 1985. év végéig sorra kerülő tenni­valók fő irányát, s állást foglalva az idei feladatok köréről. Mindkét ülé­sen azt vizsgálta az SZMT, hogy miként érvényesülnek a gyakorlat­ban a szakszervezet funkciói, illetve milyen akadályok merülnek föl eb­ben a folyamatban, vagy hol és mi­ben kell támogatást nyújtani ahhoz, hogy minél teljesebb összhangban legyen a gazdasági erőforrások gya­rapítását szolgáló munka, a közössé­gek és az egyének érdekeinek egyez­tetése, védelme, valamint a szak- szervezeti felvilágosító, nevelő tevé­kenység. Megállapítható, hogy e fő funk­ciók mindegyikében előrelépés tör­tént, élesebb konfliktusokat okozó akadályok nem gátolták a szakszer­vezeti munkát a megyében. A testü­letek támogatták a gazdálkodást, a termelést. Amennyiben gondjuk akadt, annak okait minden esetben meg lehetett találni vagy a gazdasá­gi vezetés tervező, irányító munká­jában, vagy a szakszervezeti tevé­kenységben — és közös erőfeszítés­sel, kölcsönös kezdeményezéssel meg is oldódtak ezek a problémák. A vezetés demokratizmusának ter­jedésével egyre több az olyan mun­kahely, ahol őszintén igényt tarta­nak a dolgozók véleményére és szá­mítanak közreműködésére. Hogy mi­nél több ilyen közösség alakuljon ki, harcolni kell a szakszervezeteknek is, egyebek közt a munkahelyi ter­vek véleményezésekor, a munka- verseny céljainak meghatározásakor (illetve a szervezés folyamán), a bé­rezési kérdések eldöntésénél, s a kol­lektív szerződések kapcsán folyó vi­tákban. Együttes erővel lehet azt is elérni, hogy a szakszervezeti testüle­tek elé ne kerüljenek olyan ügyek, amelyekben valamely más fórum már régen döntött, illetve azt, hogy a szakszervezeti bizottság, vagy a bi­zalmi testület saját véleményével ne próbálja helyettesíteni a dolgozó kö­zösség álláspontját. A szakszervezeti munkában ta­pasztalható számottevő fejlődés el­lenére természetesen nem mondhat­juk ki, hogy már nincsenek gondja­ink. Nemegyszer hosszas érveléssel kell meggyőzni felelős embereket is arról, hogy a jelen — és bármelyik — gazdasági helyzetben is van lét­jogosultsága az érdekvédelemnek, a demokrácia további fejlesztésének, még akkor is, ha akad aki azt vall­ja, hogy a centralizmust kellene nö­velni az irányításban. A munkavédelem, a biztonság, a szociális ellátás javításának, vagy a munkaügyi szabályok betartatásá­nak, az üzemi, munkahelyi demok­rácia szélesítésének még átmeneti időre sem szabad szünetelnie. Egy­részt azért, mert mindehhez társa­dalmi rendszerünk lényegéből követ­kezően alkotmányos joga van min­den egyes dolgozónak, másrészt azért, mert gazdasági helyzetünk ja­vítása jelentős mértékben éppen azon múlik, hogy milyen a dolgozó ember politikai hangulata, közérzete a munkahelyén. Nagyon sokat szá­mít, hogy a munkás érzi-e, törődnek vele, nem csupán dolgos két kezére, hanem a gondolataira is szüksége van a társadalomnak. Nem nehéz bebizonyítanunk az esetleges kételkedőknek, hogy az ér­dekvédelem, a demokratizmus meg­határozó tényező az' emberi tudat, cselekvőkészség alakításában. Aki ezeket szűkkeblűség — vagy egyéb helytelen — megokolásból elhanya­golja, akarva-akaratlanul a népgaz­daság egészének érdekeit sérti. Kevesebből hogyan eleget? Régtől fogva tudjuk, hogy a ter­vezés, a jövőre vonatkozó elképzelé­sek formálása mindig nagy körülte­kintést, felelősséget igényelt. Kivált­képp így van ez most, amikor a fej­lesztésre fordítható összegek több te­rületen is mérsékeltebbek lettek, s igen megfontoltan kell dönteni ab­ban, hogy a kevesebb pénzt mikor, mire és hol használjuk fel. A la­kosság érdekében a fő célokról le­mondani nem lehet. A jövőben is a gyermekintézmények fejlesztését, a lakáshoz jutás lehetőségeinek növe­lését, az egészségügyi ellátás továb­bi javítását kell szemelőtt tartani. A dolgunk nehéz. A Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa és a Pest megyei Tanács évek hosszú sora óta rnűködik együtt a megye fejlesztésé­nek legfontosabb kérdéseiben. Egy­ként fő a két testület feje azon, hogy miként építhető fel esztendőnként , 7—7,5 ezer lakás, gondot okoz az öt­ezer körüli családi ház leendő tulaj­donosainak ellátása telekkel, építő­anyaggal, bár az utóbbi időben ta­pasztalható némi javulás. A legnagyobb problémát az okoz- za, hogy jelentős az olyan — főleg fiatal — családok száma, akik o je­lenlegi kedvezőbb feltételek mellett sem tudnak házépítésbe fogni, egyéb reményük pedig nincs arra, hogy la­káshoz jutnak. Az otthonra várók serege többszöröse az épülő állami lakások számának. Közös erővel azt kell tehát kigondolni, hogy milyen forrásokból növelhető a fent emlí­tett családoknak nyújtható támoga­tás. Igaz, ma nem sok új lehetőség kínálkozik. Ezért az igények kielé­gítésének sorrendjét ajánlatos még nagyobb körültekintéssel kialakítani, s az épülő, illetve felszabaduló álla­mi lakások juttatásával, vagy ked­vezményes telek és nagyobb mértékű munkahelyi támogatással megköny- nyíteni a fészekrakást. Az ifjúságért, az öregekért Pest megyében hagyományos, hogy a lakosság részt vállal a gyermekin­tézmények építéséből. A megye dol­gozói évek óta jó bizonyítványt ér­demelnek emberségből, amelynek egyik igen kifejező fokmérője, hogy milyen a társadalom áldozatkészsége Amit minden utas láthat: korszerű optikai rendszer szolgálja a biztonságos leszál­lást. (A felső képen.) Amiből az utazóközönség nem sokat láthat: képeinken (alul) a legújabb berendezés, amelynek a pilóták képzésében van fontos szerepe, _ a jövő nemzedék, a gyermekek éle­tének jobbá, szebbé tételéért. Meg­épült több ezer hely a napközikben, iskolai tantermekben, a hivatalos terveken felül. Legközelebbi cél: te­rületenként a teljes ellátás megoldá­sa. Ugyanakkor egy másik irányba is érdemes most már a figyelmünket fordítani: az oktatás-nevelés színvo­nalára, a szakképzettség, az elhiva­tottság növelésére s nem utolsósor­ban — éppen gyermekeink érdeké­ben — a testi és szellemi nevelés összhangjára. Mennyiségi és minőségi gondjaink egyaránt ismertek a középfokú ok­tatásban is. Ennek alapján történtek intézkedések gimnázium, szakközép- iskola, szakmunkásképző építésére, bővítésére a megye több települé­sén, köztük Szentendrén, Százhalom­battán, Cegléden, Érden, Vácott, Szi- getszentmiklóson, Gyálon, Gödöllőn, Nagykátán. S ha szívünkön viseljük az ifjú­ság sorsát, legalább ugyanannyira közel állnak hozzánk az idős korúak is. A megye összlakosságához képest magas a nyugdíjasok, illetve az el­tartott öregek aránya. Kimondhat­juk, hogy a településeinken, üze­meinkben, szövetkezeteinkben zöm­mel példamutatóan gondoskodnak az arra illetékesek nyugdíjasaikról. Van azonban valami, amiben tovább kell lépni: a segítségre szoruló öregek felkutatása, illetve a még szerencsé­re jó erőben levők ellátása munká­val, a volt munkahelyek szélesebb körű igénybevételével, felelősségük­nek növelésével. Persze a legered­ményesebb szakszervezeti munka sem képes pótolni a családokat, s nem is hivatott a családi gondosko­dás helyettesítésére. A kritika ma hangosabb A szakszervezet lakóhelyi tevé­kenységében érdemes kiemelni még egy szempontot: a kereskedelmi el­látást, a szolgáltatásokat. Nagy mér­tékben befolyásolják ugyanis ezek a lakosság politikai közérzetet. Az SZMT ezért szorgalmazta és szorgal­mazza a jövőben is az ellátás gya­kori és az eddiginél szigorúbb követ­kezményekkel járó ellenőrzését. Megállapítható, hogy az élelmiszer- kínálat — és a legtöbb iparcikké is, — kiegyensúlyozott. Nem hallgatható el azonban, hogy bővült a hiánycikkek köre, s az sem, hogy időnként és helyenként ellátá­si problémák adódnak tartós fo­gyasztási cikkekből, építőanyagok­ból. Kritikai megjegyzéseket vált ki és joggal —, hogy túl gyakori a szabadáras termékek árának emel­kedése, hogy terjed a csúszópénzek divatja, s nem ritka a fogyasztók megkárosítása sem. Ez utóbbit a szakszervezeti társadalmi ellenőrök vizsgálataiknak 30 százalékában ta­pasztalták. A szakszervezet tartha­tatlannak ítéli, hogy egyes helyeken minden harmadik vevőt becsapja­nak, ezért igényelte a hatósági, illet- ve a vállalati belső ellenőrzések szigorítását, rendszeresebbé tételét, valamint a kereskedelemben dolgozó szakszervezeti szervek határozottabb fellépését, éppen a becsületes ke­reskedők védelmében. Nagyjából a fentebb vázoltak a területi szakszervezeti szervek leg­fontosabb funkciói. Ám van még valami, ami éppen napjainkban a legidőszerűbb: közreműködni abban, hogy az emberek megértsék és tá­mogatásukról biztosítsák legégetőbb céljainknak elérését. Az elmúlt he­tekben a megye minden városában tájékoztatták a tanács vezetői a munkahelyi vezetőket, a szakmaközi koordinációra összejött szakszerve­zeti vezetőket, hogy tavaly hogyan; mire használták föl a társadalmi munka eredményeit, illetve arról, hogy az idén hol, mire volna ajánla­tos összpontosítani a társadalmi erő­ket. 'A település fejlesztésének támoga­tása akkor lesz teljes, ha a szakszer­vezeti tagság megismeri a legfonto­sabb célokat, magáénak vallja azo­kat, s a részvételről ennek megfe­lelően dönt a bizalmi testület, dön­tenek a szocialista brigádok. És miért ne a kölcsönös megértés alap­ján tennék ezt, ha felajánlásaikkal saját életük kényelmesebbé tételét is szolgálják? A munkahelyi szakszer­vezeti testület nem lehet tehát kö­zömbös a lakóhelyi problémák és azoknak megoldása iránt. Okos köz­reműködéssel meg lehet teremteni a megfelelő összhangot. JÁMBOR MIKLÓS a Szakszervezetek Pest megyed Tanácsának vezető tátikára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom