Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK Május 25—június Lí • • Ünnepi könyvhét Már megkezdték az idei könyvhét előkészületeit a ma­gyar könyvkiadók és könyvter­jesztők egyesülésénél: kulturá­lis életünk hagyományos tava­szi könyvseregszemléiét, má­jus 25. és június 1. között ren­dezik meg. A tervek szerint a budapes­ti megnyitónak május 25-én — a hagyományoktól eltérően, a Vörösmarty tér átépítése miatt — a Deák tér ad helyet. A vi­déki megnyitó helyszíne má­jus 26-án Székesfehérvárott lesz. A könyvhétre 18 könyvkiadó 130 újdonsággal készül. Válto­zatlanul meghatározó az ün­nepi listán a mai magyar szépirodalom: az újdonságok 70—80 százaléka kortárs hazai alkotó műve. Integrált közművelődési intézmények A tartalmi munka javára válhat A közművelődési intézmények integrálásának gondo­lata a hatvanas évek végén indult hódító útjára. Előbb — hazai példák nem lévén — a külföldi tapasztalatok alapján szűkebb szakmai körök népszerűsítették a köz- művelődés különböző intézményei összevonásának elő­nyeit. A hetvenes évek elején hivatalosan is megfogal­mazták a gondolatot: „Integrált működésű komplex in­tézményként az alapellátást nyújtó községben vagy vá­rosok lakókörzeteiben területi tevékenységet nem végző helyi intézményeket célszerű építeni. Az ilyen komplex intézmény a körzet egyetlen művelődési intézményeként megvalósítja a legfontosabb közoktatási és közművelő­dési feladatokat." Helyzetkép A hetvenes évek végétől egyre több integrált intézmény jött létre az országban. Az in­tegráció új lendületet kapott Ha szellemes — lehet Játsszunk a szavakkal! Gyakran mondogatjuk, hogy játékos nemzet vagyunk. Ebben a megállapításban sok igazság van. Ugyanis nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett játékokkal szórakozunk, hanem anyanyelvűnkkel is. Már Jókai és Mikszáth műveiben is gyak­ran találkozhatunk játkos szófordulatokkal. Most a magyar saj­tóban tallóztunk egy keveset, onnan válogattuk össze anyagun­kat, hiszen a toliforgatók is játékos emberek. Szójátékaink egyik formá­ja az azonos hangzás. Például ez a cím: Diák diák azaz diákok által készített diafil­mek. Vagy: Jó tett — a TETT (Telefon Testnevelési Tanácsadó). A Nem gyerek­játék a gyerekjáték mondat az első látásra egyszerű taga­dást jelöl, de a cikket olvas­va hamar rájövünk az erede­ti jelentésére: a gyermekjá­tékok tervezését, készítését komolyan kell vennünk, hi­szen nem közömbös, hogy mit adunk csemetéink kezébe. Egyik vidéki napilapunk tu­dósításának az alábbi címet adta: Stop! Süteményvásár.' Némi magyarázattal tarto­zunk: egy Stop nevű cukrász­da rendezett süteményvásárt; a stop szónak itt két jelenté­se van. A hasonló hangzás is sze­repet játszhat a szójátékban: Voltverseny. (Egyes városré­szek azon versengenek, hogy hol magasabb a feszültség ingadozása; nem nehéz fel­ismerni, hogy a holtverseny szó analógiás hatására kelet­kezett.) Az alkalom kedvéért vagy éppen hatására szólásokat is megváltoztathatunk: Sok kif­li sokra megy (a cikk olyan emberekről szól, akik kiflivel üzérkedtek). A következő mondat még mosolyt is kelt: A televízió talán egyik leg­nagyobb vállalkozása mondott csütörtököt szerdán ebben a rendhagyó krónikában. Rímes mondatokat is szok­tak alkalmazni toliforgatóink, ha lehetőség van rá, vagy a helyzet megkívánja. Általá­ban a figyelem felkeltését szolgálják a következők: Ka­zetta kanossza, Konok romok, A házirend itt sályi rend. Erősen elcsépeltté vált a gya­kori használattól a következő mondat: X sáros város. Elő­fordul, hogy a rím döcögőssé válik: A sorrendet is helyesen állapították meg: kicsi, lakás, kocsi. Nemcsak újságjainkban ta­lálkozhatunk effélékkel, ha­nem mindennapi beszédünk­ben is. A szavákkál váló já­ték nem bűn, nem lehet hi­ba, hiszen színesítjük stílu­sunkat, de természetesen ak­kor, ha az alkalomnak meg­felelően élünk vele. A szellemesség ne váljon szellemeskedéssé, a szójáték szócsavarássá. Ráadásul, ha a kifejezéseket többször ismé­teljük, elkopnak, unalmassá válnak. Elvégre is: a gyermek sem szereti, ha mindig ugyanazt kell játszania. És miért ragaszkodna egy felnőtt megunt szójátékaihoz? K. S. 1981-ben, amikor részletes jogi szabályozás jelent meg. Az or­szágban jelenleg — pontos fel­mérés nincs — körülbelül 150 integrált intézmény van. Egy Békés megyei felmérés alapján összegezzük a tapasz­talatokat, rajzoljuk fel a hely­zetképet. Pest megyében is ér­dekes, tanulságos lehet. Az intézmények integrálása elsősorban a szervezeti kere­tek megváltozásában jelentke­zett. A tárgyi feltételek — ke­vés kivételtől eltekintve — nem változtak. Ugyanúgy kü­lön .működik a könyvtár, a művelődési ház, az iskola, az óvoda, a mozi, mint eddig. Korábban a helyi tanácsok­hoz tartoztak, most a közös igazgató a felelős vezető. A gazdálkodásban a legtöbb he­lyen lényeges változás történt: önálló csoport végzi a pénz­ügyi tevékenységet. Ha a szer­vezeti felállást tekintjük, rend­kívül heterogén kénét kapunk: tulajdonképpen más és más szervezeti formát ismerhetünk meg intézményenként. Ezt a tarkaságot nem indokolhatja az sem, hosv településenként az integrációba bevont intéz­mények köre is változó. A komplex intézmények lét­rejöttét — kevés kivételtől el­tekintve — a helyi tanácsok kezdeményezték úgy, hogy legtöbbször nem konzultáltak a szakmai, módszertani irá­nyító központokkal (a megyei művelődési, központtal, a me-' gyei könyvtárral) az összevo­násról. Az új intézmények ve­zetői az iskolák igazgatói. (Egy-két kivétel van: ahol az integrációban nem szerepel az iskola.) A komplex intézmé­nyek több helyütt nem ren­delkeznek egységes működési szabályzattal, munkatervvel, a helyi viszonyokat figyelembe vevő közművelődési koncep­cióval. Az integráció előnyei Az integráció előnyei első­sorban a kistelepüléseken mu­A végtelenségig dolgozni iVisszatérülő befektetések gyolcsba áfá­ját, benne az utat és utast, aki Vácra tart a februári olvadás­ban. A földeken jótékony hó, máshol tócsába léphet a vi­gyázatlan. Nehéz pára száll a Naszály felől. Ködből, párá­ból emelkedik ki a deákvári Radnóti Miklós általános is­kola épülete. Nagy aulája ra­gyog a tisztaságtól. A szár­nyas üvegajtók közül az nyí­lik, melyen belépve a pillan­tás azonnal a szemben elhe­lyezett Radnóti arcmásra esik. Az igazgatói iroda világos, ba­rátságos. Mintha nap sütne benne, a ködök kívül reked­nek. Az igazgatón fehér, ma­kulátlan köpeny, arcán mo­soly, mint rendesen. Nyilván­való. hogy nemcsak a látoga­tónak szól. A belső derű jele ez. a kiegyensúlyozottságé. Magabiztos, jólvasalt úr. Sze­rethetik a gverekek és a tan­testület. Lehet példakép, s mint kiderül, az is. Négy fia­tal tanára a tanítványa volt. Lehetetlen, hogy valamiféle indíttatást ne kaptak volna tőle (is). Majd ezer gyerek tanul eb­ben az iskolában. S akik ta­nítják őket, jórészt fiatalok, a nemek megoszlása vélhetően jobb az országos aránynál. Tíz férfi van az elnőiesedett­nek minősített pályán a Rad­nótiban. Az igazgató 1933-ban szüle­tett, egyidőben Radnóti Lába­dozó szél című verskötetével. S mint a költőnek, neki is mély volt gyermekkora és hű­vös. Apja azt akarta, hogy az ő mesterségét folytassa; le­gyen kovács, Meg is szerzi a szakmunkás-bizonyítványt ko­vács-lakatos szakmában. Jő nagy kanyarral, s Erdey-Grúz külön engedélyével később föl­veszik a tanítóképzőbe. Az egyetem esti tagozatán törté­nelmet tanul. Szaktárgyai kü­lönben a történelem, ének. Most három nyolcadik osztály­ban tanít. Ahogy mondja, minden emberi számítását megtalálja a pedagógiában. A tanítás szent feladat. Nem követte apját valójában? Aki kovácsol, hajlítással alakít. Hat éve igazgató, húsz év óta váci lakos. Felesége is peda­gógus, matematikát tanít. Sok­szor várja türelmetlenül haza férjét. Régi szokás, hogy ta­nácsát, véleményét kéri egy- egy „problémás” növendéke ügyében. Egy leányuk van, sajnálja, hogy csak egy gyere­ke lett, ő is egyke volt. Sok időt tölt az iskolában, reggel a hetes busszal jön in­kább, s a délután négy óra még az iskolában köszönt rá. Ahogy munkatársairól beszél, magát is minősíti. A vele dol­gozó tanárok igényesek, neve­lési eljárásuk egységes. A gye­rekek tisztelettudóak, viselke­désük kulturált, munkaerköl­csük jó. Az úttörőcsapat há­romszor nyerte el a pártbi­zottság vándorzászlóját. Az iskolai könyvtárban önálló könyvtáros, hétezer kötet gaz­dája. A diákok lelkes olvasók. Az igazgató nagyon büszkén sorolja mindezt. S joggal büsz­ke. Esélyt és lehetőséget ka­pott, s van mit felmutatnia. A nemzet javára visszatérül minden egyéni sikere és ered­ménye. Az igazgató meghatá­rozhatja a tantestület szelle­miségét, erkölcsi arculatát, el­vek, koncepciók birtokában. Sikerember, „dobogós”? El­ső helyezettek közt van a ma­gyar pedagógiában? Talán irigyei is vannak? De hát, akit szánnak, az nem lehet példa­kép — mondta egy rádióri­portban az oktatásügy egyik felelős vezetője, szintén siker­ember. Az ijjaZjSaté napi munkaide­je már rég lejárt. Hazamegy, a háztartásban természetes a munkamegosztás. Meg bar- kácsműhelyében dolgozik, na­gyon jó a fizikai munka a szellemi igénybevétel után. Nyáron anyjához készül, Nóg- rádba. Anyósával hét évig lak­tak egy fedél alatt. Imádja. Nem apropóra, de egyébként: béketűrő, önzetlen és nagylel­kű ember a terényi kovács fia. Tervei a jövőre? A végtelensé­gig akar dolgozni egészségben. A neve: Bucsánszky János. Herman Éva tathatók ki. Mindehhez azon­ban nagyon sok feltételnek kell egybeesnie. A közös igaz­gató személye perdöntő: ha is­meri települését, a közműve­lődés gondjait, szerepe, tevé­kenysége meghatározóvá lehet. Ha képes átfogni és átlátni a megnövekedett feladatokat, akkor az intézményegyüttes képes az elképzelt koncepciót megvalósítani: a közművelő­dés magasabb színvonalú lesz. Az, hogy a gazdálkodási te­vékenységtől, illetőleg az ad­minisztrálástól mentesülnek a tagintézmények vezetői, min­denképpen a tartalmi munka hatékonyságának javára vál­hat. Az összevont gazdálkodás a költségvetés átcsoportosítá­sát is lehetővé teszi. A gondok Ugyanarról a tőről fakad­nak, mint az előnyök. Olyan községekben is létrehoztak in­tegrációt, ahol a személyi, tár­gyi feltételek nem indokolták az összevonást. A nem megfe­lelő előkészítés, a szakmai irányító szen'ek véleményét figyelembe nem vevő helyi döntések nyomán felemás helyzet alakult ki. A komplex intézmények új vezetői (az is­kolaigazgatók) kellő felkészí­tés, felkészülés nélkül csöp­pentek bele az új szerepkörbe. Munkájuk megsokszorozódott, olyan területeket is el kell lát­niuk, amelyekkel eddig csak laza kapcsolatban álltak. S az új vezetők szemlélete sem vál­tozhat meg egyik napról a másikra: az integrációba be­vont intézmények elsősorban az iskolai nevelés, az oktatás kiszolgálóivá váltak. Kérdésessé vált az eddigi szakfelügyeleti rendszer gya­korlata, legalábbis a művelő­dési házakat és könyvtárakat tekintve. A két megyei köz­pont (megyei könyvtár, me­gyei művelődési központ), mód­szertani munkájának haté­konysága szükségszerűen csök­kent, hiszen az integrációba bevont könyvtárak, művelődé­si házak elsősorban a komp­lex intézménynek vannak alá­rendelve, így jól felfogott ér­dekükben előbb az ottani kö­vetelményrendszernek tesznek eleget. A tagintézmények ve­zetőinek felelőssége is csök­kent saját munkaterületükön. Ez is a szakmai munka rová­sára mehet. Az összevonások után — a nagyobb településeken — a művelődési házakban, könyv­tárakban dolgozók létszáma csökkent. A közös gazdálko­dásnak sem csak előnyei van­nak, hanem hátrányai is: a tagintézményeit nem látják napra készen pénzügyi hely­zetüket. Ez a legnagyobb gon­dot a művelődési házakban okozza, szükségszerűen az ő gazdálkodásuk a legmobili- sabb. Általában elmondható az is: hosszabb lett a külön­böző kérdésekkel kapcsolatos döntések ideje. Hogyan tovább? Az Integrált intézmények létjogosultságát vitatni ma már nem érdemes. Egyelőre azonban nagyon sok a tisztá­zatlan kérdés. A Békés megyei Tanács a közelmúltban módszertani munkacsoportot alakított, melyben az integrációban érintett intézmények felügye­leti szerveinek képviselői kap­tak helyet. Feladatuk a továb­bi integráció jobb előkészíté­se, s a már meglevő intézmé­nyek tartalmi munkájának se­gítése. Szempontokat dolgoz­nak ki az intézmények részé­re egységes munkaterv ké­szítéséhez. Továbbképzési ter­vet állítanak össze az integ­rációban tevékenykedők folya­matos képzésére. Kidolgozzák az egységes szakfelügyelet szempontjait. Gyors eredményekre ugyan nem számíthatunk, de hosz- szas, kitartó munkával min­denképpen elérhető a szemlé­letváltoztatás, a tartalmi mun­ka javulása az integrált intéz­ményekben — a formai-szer­vezeti keretekben meglevő fe­szültségek egyidejű feloldásá­val. Pénzes Ferenc Heti eilmtegyzbt Kisvárosi fojtogató Michel Serrault, a Kisvárosi fojtogató főszereplője Neves francia rendező jegy­zi ezt a Simenon-krimiiből ké­szült filmet: Claude Chabrol, a „francia új hullám” egyik jelessége. A Kisvárosi fojtoga­tó Chabrol sajátos, némikép­pen az általa egyik példaké­pének tartott Alfred Hitchcock stílusára emlékeztető modor­ban megcsinált alkotása: lé­lektani thriller, azaz rémtör­ténet. Ez már azt is jelzi, hogy Chabrol csak alapként használta fel Simenon A ka­lapos szellemei című könyvét, s nem annyira magára a bűn­ténysorozatra koncentrál a filmben, mint inkább arra, hogy kellő sejtelmességgel, ti­tokzatossággal, az őrület iz- gatóan riasztó ábrázolásával tegye érdekfeszítővé a vidéki városka kalaposmesterének, a köztiszteletben álló, jómódú úrnak és az általa elkövetett gyilkosságoknak a történetét. Labbé — akit a filmben a remek Michel Serrault, az Örült nők ketrece, a Kémek a lokálban, s az őrizetbe vétel főszereplője alakít — az a faj­ta gyilkos, aki egy majdnem véletlenül elkövetett bűn miatt sodródik egyre mélyeb­ben a bűntettekbe, s a végén már azért gyilkol újra meg újra,' hogy azt' az első, légel­ső tettet igazolja. Az első tett pedig (nem szegjük meg a krimiknél kötelező diszkréciót, ha elmondjuk, hiszen Chabrol sem arra futtatja ki a filmet, hogy a tettről és a tettesről ta­lálgatásokba kelljen bonyo­lódnunk), nos, az első tett a sok-sok éve magatehetetlen beteg, rabiátus, ideggyenge fe­leség megfojtása, egy szinte akaratlan szituáció feszültsé­gében. S mivel Labbé úr tud­ja, hogy az asszony barátnői hamarosan ellátogatnak az évenként megölt születésnap­ra, és akkor minden kiderül — meg akarja előzni a sor­sot. Egymás után elteszi láb alól a barátnőket, sőt, a cse­lédlányt is, és azt a nőt is, akihez érzelmi szálak, vagy legalábbis szexuális kapcsolat fűzi. Mindazonáltal a film nem abban tobzódik, hogy ezeket a bűntetteket részletesen bemu­tassa. Egyetlen „elkövetést” látunk, s azt is furcsán, sej­telmesen fényképezve, tükör­ből: a feleség elintézését. Chabrolt nem a tett érdekli, hanem a motívumok, a pszichológiai folyamatok, egy tekintélyes polgár belső, lelki széthullása; nem a cselekedet, hanem az indíték anatómiá­ja, elemzése. A film egy kitűnő párhu­zamos szerkesztési ötlettel is elősegíti ezt a szabvány kri­miktől eltérő feldolgozásmó­dot. Labbé úr szomszédja a kis örmény szabócska, Kachou- das (Charles Aznavour, a nagyszerű sanzonénekes játsz- sza, kiválóan), mint valami kutya követi a kalapost min­denhová, a kávéháztól az éj­szakai sétákig, s így lesz ta­núja az egyik gyilkosságnak is. De Kachoudas nem meri fejjelenteni Labbét, s talán nem is azért, mert a bosszújá­tól fél, hanem mert akkor elvesztené ezt a furcsa kutya­szerepet, elvesztené a különös, már-már patologikus lehetősé­gét, elvesztené a kapcsolatot azzal a módos polgári világ­gal, melyet Labbé képvisel a kis szabó szemében, s amely-, hez tartozni az ő örök és elér­hetetlen vágya. Chabrol meg­formálásában Labbé nemcsak patologikus személyiség, ha­nem egyúttal a Kachoudas másik énje is, az, aki mindaz, amivé Kachoudas sosem le­het, beleértve még a gyilkos­sá válást is. A Kisvárosi fojtogató azon* ban mindeme erényeivel együtt sem igazán sikerült film. Nem az, éspedig elsősor­ban azért, mert túlságosan hamar kijátssza a kártyáit, azaz nagyon korán megismer­jük Labbé úr cselekedeteit és motívumait is, s ettől kezd­ve kihuny a feszültség a film nézőjében. S egy másik ok: Chabrol minden érzékenysége, megoldásai minden finomsága sem leplezheti el, hogy ez a téma részint elég gyakori a filmvásznon, részint pedig, hogy az hiányzik a filmből, ami Chaplin remekét, a ha­sonló tematikájú Monsieur Verdoux-1 oly izgalmassá tet­te: az indítékok társadalmi­sága, az élet közegébe ágya- zottság. • • Ordögfajzat A közép-kelet-európai nagy­realizmus regényíróinak vilá­gát idézi ez a szovjet—litván film, melyet Vitautasz Zsa- lakjavicsusz írt és Algiman- tasz Pujpa rendezett. Mintha Sadoveanu vagy Reymont pa­rasztjai között járnánk, csak éppen a környezet és a nevek árulkodnak, hogy a helyszín északibb. S ezáltal a szenve­délyek is kissé különböznek; izzásuk hidegebb, sodruk las­súbb, de talán tartósabbak, tovább elkísérik az embereket az életük során, mint a délibb vagy keletibb tájakon élő pa­rasztokat a maguk sodróbb, hevesebb, de hamarabb kihu­nyó indulataik. A film címét adó név egyébként egy már gyerekko­rában béressé szegődtetett lit­ván fiú, Jonisz ragadványne­ve; az első gazdája nevezi így az indulatos, nehezen kezel­hető legényt. Jonisz aztán szé­pen végigjárja a jóképű bé­reslegények szokott útját: mi­közben szép fiatal lány a sze­retője, akitől gyereke is szü­letik, a béres összeszűri a le­vet az öreg gazda mégszem- revaló feleségével, s amikor a gazda meghal, Jonisz el is veszi feleségül az ekkor már nem éppen fiatal Mortát. Ez­zel elárulja szegény szerelme­sét, sőt, annak gyerekét csem­pészi Morta ágyába, aki azt hisz;, ő szülte a szép kislányt. A sors aztán megfizet Jonisz- nak a hűtlenségért, a vagyon- éhségért: az idős feleség meg­hal, szerelme is megöregszik, és nem is ismeri fel — az ördögfaizat, aki gátlástalanul gázolt át másokon, magára marad, öregen,, nyomorultan. Az Ordögfajzat témája és cselekménye azonban érdeke­sebb, mint maga a film. Ez elsősorban Pujpa rendezésé­nek a rováséra írandó; túl kö­rülményes, túl lassú, túlságo­san a megszokott sémákban mozgó alkotás lett a vásznon ebből az érdekes, bár egyál­talán nen vadonatúj témából. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom