Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
1984. MÁRCIUS 25. VASÁRNAP Munkamegosztás Bővülő gyógyszer külkereskedelem A Medimpex gyógyszerkülkereskedelmi vállalat az idén mintegy 4—7 százalékkal növeli gyógyszerkészítmények és hatóanyagok szocialista országokba irányuló exportját. Bővül az onnan származó gyógyszerimport is, amely — a fejlődő munkamegosztás eredményeként — idén eléri a 47 millió rubelt. Jelentős meny- nyiségben érkeznek kész gyógyszerek a hazai kínálat kiegészítésére. Zárt rendszerek Vizsgáló sugarak Hűtőszekrények belső áramlási rendszerének neutron-átvilágítással történő vizsgálatáról írt alá a közelmúltban szerződést a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) és a Lehel Hűtőgépgyár. A Magyarországon eddig még nem alkalmazott neutronradiográfiai módszer segítségével a szakemberek betekintést nyerhetnek zárt rendszerek pontos belső működésébe; így például megfigyelhetik a hűtőszekrények csőrendszerében cirkulá- ló folyadék, illetve gőz mozgását. Az eljárás lényege, hogy a neutronokkal átvilágított^end- szer mögé speciális bevonatú átalakítást tesznek, ami fényjelekké alakítja az egyébként láthatatlan neutronok sugarait. Megfelelő érzékenységi kamerával ezek a jelek videofilmen is megjeleníthetők, és így az adott rendszer működését folynmatáb~n is figyelemmel tudják kísérni. Ezzel az eddiginél lényegesen pontosabb információkhoz jutnak a készülék tervezői, akik az új ismeretek birtokában jobb hatásfokú, gazdaságosabban működő berendezéséket- alakíthatnak ki. A szakemberek szerint az eljárás hasznosítására számos más területen is lehetőség nyílik, annál is inkább, mert külön beruházást alig igényel: a vizsgálat legfontosabb alapanyagát, a neutronsugárzást ugyanis az atomreaktorokban keletkező, és onnan egyébként is folyamatosan elvezetett sugárzásból nyerik. A KFKI szakemberei saját kísérleti reaktoruk s“"'tsé'f“vel — az áramlási rendszerek megfigyelése mellett — már eddig is több más területen kioróbál- ták a neutronradiográfia módszerét. Így például láthatóvá tették zárt motorok pontos belső működését, avagy — szakaszos felvétellel — ábrázolták a földben levő csirából kinövő gyökerek fejlődését is. A káposzta professzorai lesznek Nehéz volt, de változtattak Makó a vöröshagymáról, Szeged a paprikáról, Vecsés a káposztáról, Kecskemét a barackról híres. Egy-egy vidék lakói generációs tapasztalatok átörökítésével meghonosítják azt a terményt, ami a természeti adottságoknak jól megfelel, és arra alapozzák jövőjüket. Alsónémediben több mint fél évszázada, minden család krumplit termelt, értékesített. A burgonyaföldek jövedelméből épültek a szép házak, gyarapodtak a takarékbetétek. Két évvel ezelőtt azonban minden megváltozott. Pontosabban aggasztó jelek már korábban is mutatkoztak. Megvették a berendezést A termelés alaposan lecsökkent, bár gondosan csi- ráztatták, később öntözték a gumókat és mindent éppen úgy csináltak, mint azelőtt. Gyanakodni kezdtek, hogy talán, a szaporítóanyag nem megfelelő és máshonnan hozattak, de az eredmény csak nem javult. A szakértői vizsgálatok kimutatták, hogy a talaj mikroklímája jelenleg nagybani krumpli termelésre nem alkalmas. Illés György, a helybeli Közös Üt Szakszövetkezet elnö- ke^prról beszél, hogy míg azelőtt évi 2 ezer tonnát értékesítettek, ez egyszerre megszűnt. — A községben termelt burgonya mennyisége jóval több volt, ennél, — mondja —, hiszen sokan maguk vitték piacra az árujukat. A szakszövetkezet minden tagja nagy beruházásokkal, öntözőberendezésekkel teremtette meg a feltételeket. Az alsónémediek rászoktak erre a munkára, hozzáigazodott az életritmusuk, a tervezett jövedelmük. Nagyon nehéz volt, de ezen változtatni kellett. — Mivel foglalkoznak most a krumpli helyett? — kérdezem. Illés György tényeket említ: tavaly a vágóállat forgalom 13 százalékkal emelkedett az előző évihez képest, és az őszi árpa vetésterülete is növekedett. Az elmúlt évre egyébként nem panaszkodhatnak, annak ellenére, hogy csak egyszer vetettek, mert jól bejött a zöldség. Az aszályos időben rendkívül sokat számított, hogy minden háznál rendelkezésre állt a saját kút és a nagy teljesítményű öntözőberendezés. Jó árat kaptak a terményeikért. Idén pedig sok helyen káposztával foglalkoznak, azt termelik nagybani eladásra. Kerek aszíal körül Nagy Károlyék vendégei vagyunk, a Temető utca 9-ben, ahol hirtelen összehívott kis társaság üli körbe az asztalt. Átjött néhány szomszéd gazda: Kerekes Béla. Takács Ferenc, Szarka Menyhért és Jakab Albert, a szakszövetkezet elnökhelyettese, növénvter- mesztési szakember. Egy kanKomplex klsielgálá! csó bor is kerül az asztalra, talán, hogy jobb kedvünk legyen, de azért eleinte nem sikerül vidámra a hangulat. A vendégek arról beszélnek, hogy most lenne ideje a krumplinak, ezekben a hetekben szokták máskor előcsíráztatni, majd elvetni a gumókat. A házigazda felesége azt emlegeti, hogy a konyhában, ahol vagyunk, azelőtt ilyenkor mennyezetig álltak a' csírázó gumók, teli volt a ház minden helyisége. így csinálták máshol is a középkorú, meg idősebb családoknál. A fiatalok szintén berendezkedtek erre, de másképpen. Ügy építették az otthonukat, hogy legyenek benne csíráztatónak alkalmas helyiségek. Az sem mindegy, amiről Takács Ferenc beszélt, hogy az alsónémediek professzorai voltak ennek a munkának, nagyon alaposan begyakorolták minden fogását. Most azonban át kellett állni a változásra és arra készülnek, hogy bőséges, nagy hasznot adó legyen a káposztaszüret. A háztáji agronómus újfajta magokat hozott, melyek jól tűrik a fagyot, bő termést adnak és ez már biztató kilátás. Vegyszeres kezeléssel Alsónémediben eddig csak elvétve fóliáztak, most azonban már berendezkedtek arra, hogy olaj kályhával fűtött sátrakban nevelik a palántákat. Ügy számítanak, hogy az őszi káposztatermésnek biztos piaca lesz, mert a konzervgyárak savanyítóüzemei nagy felvásárlók. Ami azonban a nyárit illeti, azzal kockázatot is muszáj vállalni. —*• Ha bejön, akkor nagyot lehet csípni, és a káposztának is professzorai leszünk — jelenti ki a házigazda, de az is előfordulhat, hogy nem lesz annyi vevő, mint szeretnénk. — Azért a krumpli sem volt mindig az igazi — szól közbe a felesége. Valaki megjegyzi, olyan ez a növény az életükben, mint a rossz asszony. Nem volt jó vele, de nélküle is nehéz, mert annyira hozzászoktak. Mindenki nevet ezen, de utána ismét komoly dolgokra fordul a szó. Ä Pest megyei Növényvédelmi Agrokémiai Állomás kísérleteket folytat a föld vegyszeres kezelésére, de ma még nem lehet biztosan tudni, mikor lehet majd újra nagyban burgonyát termelni. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor visszaállnak, vetésforgóval kell majd csinálni, úgy, mint a nagyüzemi gazdaságokban. Talán visszatérnek Nagy Károly, aki három hold földön gazdálkodik, azt mondja, szívesen visszatérne a burgonyához, de most már nem olyan elkeseredett, mint két évvel ezelőtt. Látja, hogy megél más terményekből is. A többiek egyetértenek vele, és erre koccintunk egy pohár borral. Gál Judit VASÁRNAPI GONDOLATOK Búcsú a fegyverektől K is Fatime bezúdul szobámba, s attól a pillanattól kezdve az ő törvényei uralkodnak. Alig múlt egyéves, de harmatosán átható mosolya olyan friss akarat, aminek nem tudok ellenállni. A nyitány, hogy almákat gurítunk egymásnak. Percig. Hámozok narancsot, két gerezd után újra vált. Felfedezi a könyvespolcot. Könyvespolc? Sokkal inkább új varázslat, egy nem ismert meseparadicsom pirkadata. Kezdi adogatni nekem sorba Homéroszt, a Michelangelo-albumot, a Bach-életrajzot. Adynál, akinek képe is látható a címlapon, megtorpan: bácsi, mondja hamvas kedvességgel, aztán ölembe hul- lajtja azt is. Igen — válaszolok a kis tündérnek, miközben hámozom a banánt, melyből csak ő ehet — nagy bácsi. Erre ő még jobban nekilendül, és sorba adogatja nekem a könyveket. Dantét, Vergiliust, Tolsztojt, Picas- sót, Rembrandtot, összekuszálva a századokat és a világtájakat, a sorrendet illetően. Egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy ott fekszik előttünk, Kis Fatime és köztem, a szőnyegen az emberi kultúra sok fényes magaslata, Kant is, Mozart és Petőfi nemkülönben. Az ő soványan megdőlt fenséges alakját különösen hosz- szan nézi. Idézem is, az Arany Lacihoz intézett sorokat átköltve. Laci helyére Fatimát helyettesítem: „Fatime, / Hallod-e? / Jer ide, / Jer. ha mondom, / Rontom-bon- tom. / Ülj meg itten az ölemben. Ö nem ül meg. Tágra nyílt szemmel néz rám és önfeledten nevet. Tarka lepkét, ürgét most bármennyire szeretnék is, nem tudok számára felhajtani. Helyette ő, a kis Fatime adakozik nagylelkűen, heves gesztussal adja kezembe Hemingway regényét. Együtt nézzük hosszan a címlap színes figuráit. A címet még dehogy is tudja elolvasni: Búcsú a fegyverektől. Átölelem a kis Fatimét, s úgy suttogom magamban: igen, búcsú a fegyverektől. Örökre. Búcsú, visszavonhatatlanul. Losonci Miklós Kiváló társadalmi munkás Azután már öröm volt nézni Frank József nevét mindenki jól ismeri Dömsödön. Nem most, idős korában kezdett a falu javáért munkálkodni. A víztársulat intéző bizottságában találkozhattak vele sokszor annak idején, amikor a mindenki számára fontos vezetékes ivóvízhálózat létrehozásáért buzgólkodott. A közös érdek azonban úgy látszik nem mindig elegendő ahhoz, hogy meg is valósuljon egy elképzelés. A dömsödi sportpálya öltözőjének felépítésében is érdekelt volt a település apraja-nagyja, mégis elakadt a munka, abban a pillanatban, amikor elfogyott a beruházásra szánt pénz. Három évig állt befejezetlenül, vakolatlanul a kétszintes épület, hiszen az egyre apadó beruházási források fontosabb célokra kellettek. Akkor Frank József megelégelte a dolgot, s kezébe vette a sportpálya ügyét. — Ügy gondoltam, kár pusztulni hagyni a már félig kész öltözőt. A Dózsa Tsz segítségét kéne kérni, s társadalmi munkában befejezni az építkezést. Gergely Lajos, a tsz műszaki igazgatója bele is egyezett a dologba, a tanács is mozgósította bevethető erőit. — Azután, hamarosan kiderült, hogy kevés a gazdasági egységek, a társadalmi szervek segítőkészsége. Amikor először előfordult, hogy dolgozni jöttek a KISZ-esek, s nem érkezett meg a tégla, rájöttem, hogy precíz szervezés, A Volán 1. sz. Vállalatánál új szállítási formát vezettek be Célul tűzték ki a partnerek sokirányú, ún. komplex kiszolgálását. Ez azt jelenti, hogy a fuvarozás, mellett szállítmányozási jellegű rakodást, csomagolást, raktározást stb. is biztosítanak. Ennek az új formának egyik szcp példája a vállalat és a papíripar között kialakult együttműködés. A képen: a rotációs papírok mozgatását mindentudó targoncával oldják meg. Arcok, sorsok Nem mindennapi kertész radtak is mindvégig. Asszonya szőkeségét őszülése megőrizte, arca paraszt madonna-arc. Egyetlen fiúk: büszkeségük, óvott, taníttatott, féltett kincsük. Az egyik legjobb hírű gimnáziumba járatták. A szülők, de főleg az apa a szülői munkaközösség egyik ismert, jó szervező tagja lett. Érettségi után sikerült az egyetemi felvételi, s a féltett fiú — micsoda boldogság — diplomás lett, gyönyörű szál fiatal férfi. Állast hamarosan kapott, meg is nősült, hozzávaló, értelmiségi családból választott leányt. Apja már nagybeteg volt, mikor az imádott fiú egy külföldi utazást végleges vakációnak tekintve — nem tért haza. Ketten maradtak a kis düledező házban, a park végében, illetve hárman, a kis korcs fehér pulival, a világokos Bogánccsal. Az orvosok egyre kevesebb időt és esélyt jósoltak az életéhez. Volt, ki három hónapot, esetleg fél évet — a harmadik műtét után. De azt újabbak s újabbak követték, feküdt pár hetet mindegyik után, aztán talpra állt. Kezébe szerszám került, met- szőolló biztos, ha már ásó nem is. Enni alig evett, rákapott az italra. Fiával hetente, kéthetente telefonon beszélt. Azt mondta, nem baj, hogy nem láthatja, az ő okos fia majd csak boldogul, az az ő boldogsága is. Tulajdonképpen fityiszt mutatott a tudománynak, majdnem tíz évig élt még azután, hogy életéért az orvosok lukas garast sem adtak. Az utolsó hetekben embertelenül szenvedett. Bogáncs nem sokkal élte túl gazdáját. F elesége még kilátogatott fiához, férje halála után. Eltitkolták előtte halálos betegségét. Harmincnégy éves korában halt meg a nem mindennapi kertész valamikori daliás fia. idegenben, távol anyjától. Nyugtalan lelkűk ott kószál a Budagyöngye fölött, törpe gyömölcsösök, hallgatag fák ágai között. Herman Éva koordináció nélkül ismét nem jutunk semmire. S ekkor kiderült Frank Józsefről, hogy tulajdonképpen kiváló művezető lehetett volna belőle. Az anyagbeszerzéstől, a szállítástól, a szükséges szerszámok, gépek beszerzéséig minden az ő kezén ment keresztül, ö tudta, mikor ki jön az építkezésre dolgozni, s kit kell hívni ahhoz, hogy ütemesen menjen a munka, senki se érezze magát feleslegesnek, ★------------— Eleinte előfordult, hogy ha egy kicsit noszogattam az embereket, rám mordultak: miért nem állok be inkább lapátolni. Amikor azonban látták, hogy szépen haladunk, egyre szívesebben jöttek, s mind több támogatóra találtunk. A szocialista brigádok szakemberein kívül a tsz szakmunkástanulói, a KISZ-tagok, a helyi kisiparosok némelyike is eljött segíteni. A Dózsa sportegyesület tagjai — köztük sok rendőr is —, még a feleségüket is elhozták. A focistáknak minden edzési napon akadt tennivalójuk. Az iskolások is találtak munkát maguknak a tereprendezés, a törmelék eltakarítása nekik köszönhető. A nők szocialista brigádjai szívesen vettek részt az utolsó simításokban, a takarítás, a rend az ő kezük munkáját dicséri. Szóval, az utolsó másfél hónapban öröm volt nézni, milyen lelkesen igyekszik mindenki hozzátenni a magáét a közös ügyhöz. November negyedikére átadhatták az épületet. A sportöltözőkön kívül, a nyári kem- pingtábor kommunális helyiségei, a horgászegyesület irodája is helyet kaphatott itt. Ilyen összefogásra eddig még soha nerp volt példa Dömsödön, s kezdeményezője, s *a munka vezetője, szervezője, Frank József ma is őrzi a kiváló társadalmi munkájáért kapott serleget. Gondolatai azonban már másutt járnak. Az új művelődési ház építésének esélyein töpreng. Sajnos, szerencsétlenül járt a falu, ha egy évtizede dőlt volna össze a százéves. régi épület, egyszerűbb lett volna újról gondoskodni. Most azonban számolni kell a nehézségekkel. S egy ekkora létesítményt nem is lehet társadalmi munkában felépíteni. Segíteni viszont lehet, sőt kell is. hiszen nem mindegy az a néhány millió sem. S hogy ki tudna, s miként a legtöbbet, tenni — ezen töri már a fejét Frank József. Dömsöd kiváló társadalmi munkása. Mr. A. K ertész volt, szikár alkatú, magas, hosszúkás arcú. Lehet, hogy nem is tanulta a mesterségét, amúgy papírforma szerint. Értett a virágok, a cserjék, a fák nyelvén, minden értelemben. Csodálatos módon az évtizedeken át végzett földmunka, kapálás, ásás, hátát, gerincét, tartását meg nem görbítette. Nagyon kedvelte a radikális megoldásokat. Legkurtábbra ő metszett rózsát s szőlőt tavasszal, a fanyar gyümölcsöt termő fát beoltotta, s egy életen át állt harcban gazzal, dudvá- val. Harcban állt a rongálókkal is, kik az intézmény rábízott parkjában a nemes növényeket letaposták, díszcserjét pusztítottak, szemeteltek. Sokszor dörmögte rosszkedvűen: kérjenek, ha virág keli nekik, adok én, de ne így, ilyen barbár, gazember módra, tönkretéve. Meg azután utálta a henyélőket, akik nem szerették a munkát. Volt is konfliktusa elóg. Nem restellt elmenni az illetékeshez, asztalt verve követelni, adjanak mellé olyan segítséget, aki nem naplopó, iszákos csavargó. A beosztottjai rá panaszkodtak: nagy hajcsár az öreg, durván parancsoló, követelő, mit képzel ez. .. Egy-ketten azért kitartottak mellette, azokat aztán tanít- gatta, apjukként bánt velük, ragaszkodtak egymáshoz. Tulajdonképpen férfikora virágjában kezdődtek rosszullétei. Az első időben, a betegség első jeleire persze, hogy oda sem figyelt. Hiába volt felesége, fia könyörgése; orvos csak akkor láthatta először, mikor egy hajnalon eszméletlenül találták a konyhában. Kórház következett, műtét, s utána meglepő gyors felépülés. Munkatempója sem változott. Családi életében boldogságra lelt. Olyan fajta házasságban élt, melyben férj a feleségét, feleség a férjét annyi raiongás- sal, s bízvást állítható, olyan szerelemmel vette körül, amilyenről manapság még az irodalomban is nevetséges, idejétmúlt dolog szólni. Szép pár lehettek együtt, s ma-