Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-23 / 70. szám
1984. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Tavaszi nagytakarítás A tavaszi „nagytakarítás” során mintegy 560 kilométer úthálózaton kell megtisztítani az útbaigazító, helységnevet jelölő és forgalomirányító táblákat, az út szélét jelző oszlopokat. Képünkön Mercedes UNIMOG gépkocsival tisztítják az oszlopokat, a Yácra vezető 2. számú főúton. Barcza Zsolt felvétele Lapjubileum ffiaiysr Hírek Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg először a Magyarok Világszövetségének népszerű lapja, a Magyar Hírek, amely 1979 óta új alakban, színes nyomásban kerül el az olvasókhoz. mindenekelőtt a világban szétszórtan élő magyar családok tízezreihez. A szerkesztőség ez alkalomból rendezett csütörtöki ünnepi ülésén — amelyet Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyitott meg — Szántó Miklós, a lap főszerkesztője emlékezett meg a negyedszázados útról. Az ünnepi találkozón — amelyet az MVSZ budapesti székházában tartottak — részt vett és felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ünnepi ülésen jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője is. Kettős évforduló Galgoméssóa A szerencse megfontolt kovácsa Tartósan próféta a saját hazájában Pintér András életútját aligha tekinthetjük megszokott földműves karriernek, amelyik valahol a fordulat événél kezdődik és ma a mezőgazda- sági nagyüzem vezető posztjánál tart. Sorsában már az is rendhagyó, ha kőműves napszámos édesapja a 30-as évek válságoktól terhes idejében az aszódi gimnáziumba küldi tanulni. Igaz, csak négy évig koptatja az intézet .padjait, hogy egy családi tragédia közbejötté után keményebb leckére fogja az élet, Tizenhat- tizenhét évesen már bandában arat, szőlőt kapál. Másnak. Pintér A-ndrás .azonban ezt sem,- .tekiptir, -csapásnak-;. Tnu»- kaaáoi -becsülik .szorgalmát,' ügyességét. A háború után új gardaként. 12 holdon mutatja meg, mire képes. Hamarosan mintagazda lesz, tenyésző Hatokat tart. ★ Életének nagy eseménye azonban még várat magára. Előbb megalakult szülőfalujában, Váckisújfalun, egy a mainál lazább kötelékben működő mezőgazdasági csoport. A második szövetkezetesítés — ekkor 39 esztendős — őt is válaszút elé állítja. Aláírja a belépési nyilatkozatot. Így érkezik el 1959 márciusának ama nevezetes napja, amikor összehívják Váckisújfalun az aíakuló közgyűlést. S ekkor ismét a megszokottól eltérő esemény következik. A szervezők javaslata ellenére, a jelenlevők nem a hivatalos jelöltet, hanem Pintér Andrást választják meg elnöknek... Az indulás itt is keserves. Nem nyugszanak bele a pénztelenségbe. Talán éppen az iparos-földműves múlit adja az ötletet a szövetkezet első emberének, hogy találni kell valami jövedelmező foglalatosságot a mezőgazdaságon kívül, a tsz-en belül. — Hamar rájöttünk arra, ahhoz, hogy megélhessünk, s az asszonyoknak télen is adhassunk' munkát, ivarral is foglalkoznunk kell. öt-öt ezer forintot kölcsönöztünk az akkori főmezőgazdásszal a közös gazdaságnak, gombkészítő gépek vásárlására — idézi az első vállalkozást Pintér András. Igen, az 1974-től már három falu határát- művelő — Galga- mácsá n, Bácskisújfalun és Vácegresen működő — összefogás Tsz országos szemnont- ból is úttörőnek bizonvult a helybéni tsz-ipar életre hívásában. ★ Hogy él ma Pintér András? Ha valaki mellé szegődne a szövetkezetben járó-kelő elnöknek, bizonyára meglepődne, hányán szólítják meg, és talán a titulusokon is megütközne. Ki Andrásnak, ki Bandinak. ki elnök elvtársnak szólítja. Valószínűleg az is meglepné a máshoz'szokott idegent, hogy mindenkihez van szava, senkit sem küld el sürgősebb teendőire való hivatkozással. — Közülük valónak érzem magam. Bíznak bennem, bíztak a nehéz időkben is, ezt nem szabad elfelejteni — vallja a gaigamácsai tsz elnöke, aki a szövetkezet tagjai között népszerű, de kemény vezető. Pintér András sose nézte, magasabb beosztású emberről, vagy kétkezi munkásról van szó, ha valaki a közösség érdeke ellen vétett. A felelősségre vonás sohasem maradt el. Az anyagbeszerző traktorra került, a traktoros segédmunkásnak a kőművesek mellé, ha a rend úgy kívánta. Kevés embernek adatott- meg Magyarországon, hogy tartós prófétaságra rendezkedhessen be saját hazájában, pontosabban a falujában. Neki sikerült. — Hogy kitartottam, jórészt a feleségemnek köszönhetem, az ö áldott türelmének. Különösen az első időszakban vállalt sokat, amikor a lakásunk néha hajnaltól késő éjszakáig irodává változott. Nagyszerű ember, aki ma is egy héttagú nagy családot kormányoz: házunkban négy nemzedék él egy fedél alatt. — Voltak-e kudarcaim? Azt hiszem, komoly vereséget soha ,sem szenvedtem. Szerencsés embernek születtem. Szeretem a földet... ★ Pintér András szabad idejében méhészkedik: 38 családja van. A hétvégeken velük bíbelődik, felejti a hétköznapok feszültségeit. Valóban szerencsés ember. Az a fajta azonban, aki ezt a szerencsét megfontolva, meggondolva, de mindig az újat keresve maga kovácsolta. A gaigamácsai összefogás Tsz története legeredményesebb évével ünnepelte a negyedszázados jubileumot: nyeresége 57,5 millió forint volt, termelési értéke meghaladta a 299 milliót. Mutatós ajándék a 25 éves tsz és a 25 éves elnökség évfordulójára. Valkó Béla Objektív folyamot Sűrűbb a krajcár, mint a garas Tapasztalataik mások, nem helyettesíthetők Különösebb ösztönzés nélkül is növekszik a termelőhelyeken az egy-egy célfeladat végrehajtására verbuválódott komplexbrigádok száma, a kutatásban is mind nagyobb szerephez jut a kollektivitás. A műszaki fejlesztés eredményei egyre kevésbé kötődnek egy- egy személyhez. Sokféle, köny- nyen meglehető bizonyítéka van az előbbiekben tömören leírt objektív folyamatnak, annak, hogy erősödik a műszaki fejlesztés kollektív jellege, azaz, ahogyan azt a kutatóhelyi, termelővállalati szóhasználat fogalmaztatja, előtérbe kerül a csapatmunka. Egy csapatba hív Ilyen — látványos vagy egyszerű — bizonyíték, hogy a megyéből a fejlesztési eredményekért Állami-díjban részesültek között egyre több a kollektíva; az Országos Találmányi Hivatalhoz a megyéből érkező szabadalmi bejelentések szerzői mind gyakrabban közösségek; a termelőhelyeken különösebb biztatás nélkül is gyarapodik az egy-egy fejlesztési célra összpontosító komplexbrigádok száma; a jelentős újítási javaslatok kidolgozóinak sorában emelkedik a szocialista brigádok aránya. Objektív folyamatokról tettünk említést az előbbiekben, s ennek a folyamatnak a forrása a műszaki fejlesztési feladatok bonyolultságának növekedése, az egyes szakterületek közötti kapcsolatok erősödése és ezzel a határvonalak elmosódása. Annak, hogy a megyében — például — mindössze négy-öt százalékát költik teljes beruházási kiadásaiknak a termőtalaj fenntartására, javítására, a mezőgazdasági üzemek, jelentős részben a tudományos háttér rendezetlensége az oka... A kutatónak egyre inkább nélkülözhetetlen társa — amint erre beszédes példákkal szolgál a két szomszédvár, a Szénhidrogénipart Kutató Intézet és a Dunai Kőolajipari Vállalat mindennapos gyakorlata, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat termékcentrikus fej. lesztő munkája — az üzemi technológus, az új iránt fogékony, nagy tapasztalatú szakmunkás. Az objektív szükség- szerűség nyomán — bár részfeladataik erősen különbözhetnek — a cél egy csapatba hívja, sorolja az országos hírű szaktekintélyt, a kutatóhelyi segédmunkatársat, az üzemi „névteleneket”. UICABÉLI BARÁT, PADTÁRS - VOLT f^sokrok, koszorúk, virágszálak. Piros ^ gerberák, sárga rózsák, illatos jácintok, nárciszok, kálák. A kegyelet, a fájdalom, a megdöbbenés virágai. Színesek, vidámak, olyanok, mint a gyerekek voltak, akiknek a sírját borítják. Szinte hallani a csendet Dunaharasztin a temetőben, ahol a március 12-i robbanás két áldozatát, Orbán Attilát és Kúti Ibolyát sok százan kísérik el utolsó útjára. Kevés olyan család lehet a községben, amelyet nem képvisel valaki. S természetesen búcsúztak társaiktól a gyerekek, az iskola tanulói. Ök, akik csaknem negyven évvel a háború befejezése után látták kísérteni a gyilkos múltat. Attilára emlékeztek, akiből, akár kivételes képességű műszerész, akár mérnök lehetett volna. Aki ígéretes futótehetség volt.. Vidám, lelkes, elszánt. Igazi kamasz. Minden lehetett volna, hiszen békében született, nyugodt, kiegyensúlyozott családban — egyetlen gyermekként — nevelkedett. Jövője, látszólag csak szorgalmán, kitartásán múlott. Sikeres fiú volt, afféle ezermester, fúró-faragó fajta. Rádiót javított, magnót szerelt, készült a továbbtanulásra, műszerész akart lenni. Mindent komolyan és kitartóan csinált, a futást is. A sors szörnyű iróniája, hogy korán be- végzett élete legboldogabb napja is márciusban volt, tizenkettedikén, tavaly, amikor e.lső lett a megyei mezei futóbajnokságon. Egy év múlva — amikor a festé- kesdoboznak vélt rozsdás gránátot is a leendő műszerész magabiztosságával szerelte szét —, ismét első lett... a halálban. A sikeres középiskolai felvételiről értesítő levelet már nem vehette kézhez. Az újra kísértő múlt, a háború egy szinte még el sem indult életpályát tört szét. Ibolyát öt testvére is gyászolja, s talán segítenek a szülőknek elviselni az elviselhetetlent, megmagyarázni a megmagyaráz- hatatlant. Mert föl lehet-e fogni ép észszel, hogy a béke harminckilencedik évében az iskola udvarán kap halálos sebet egy kilencéves ártatlan kislány? Egy gyermek, aki a háborúról annyit tud, ameny- nyit a filmeken lát, de semmit sem ért. A sorfalat álló, virágot szorongató diákok szemében döbbenet, mintha csak most érné el értelmüket a visszavonhatatlan; társaik halála. A temetőben talán nem először járnak. Nagyszülőt, idős rokont búcsúztattak már. De gyereket... Maguk korabelit, osztálytársat, utcabéli barátot, padtársat veszítettek el. Hirtelen nőtt kamaszok küszködnek könnyeik ellen, végül feladják. Leszegett fejjel, némán vonulnak a koporsók után, amelyeket katonák visznek, akárcsak o hősi halottakét. JZoszorúk, csokrok borítják a hantokat. A langyos tavaszi napsütésben méhek szállnak a frissen vágott virágokra, a természet megújulásának első hírnökei. A tavaszi virágokról gyűjtögető méhek képével gyakorta szimbolizálják a képben megfogalmazhatatlan békét. Ez figyelmeztessen mindenkit arra. kísért a háború, s mindent meg kell tennünk, hogy ne követeljen több áldozatot. M. K. Napjainkban tágul — de: nem akadályok nélkül — ennek az objektív folyamatnak az érvényesülési terepe. Mind több olyan kutatási, fejlesztési szerződés jön létre a megyében, amelynek végrehajtói intézeti — fejlesztővállalati — és üzemi emberek együttesen, a korábbiaknál gyakrabban gazdái a kutatók az ún. félüzemi kísérleteknek, azaz az irány változása a fejlesztésben a formák gazdagodásával jár. S a forma ebben az esetben tartalmi tényező! A megyében levő vegyipari vállalatok a legutóbbi években a legjelentősebb műszaki megoldásokat — közöttük szabadalmakat — kollektíváknak köszönhették, amint ezzel teljesen megegyező a helyzet a megye textiliparában is, amelynek ilyen értelmű bizonyítványán sokat javított a Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat önálló kutató-kísérleti részlegének megszervezése és főként egyre eredményesebb munkája. Ennek a részlegnek nem kizárólagos, de meghatározó szerepe volt abban, hogy a vállalat tavaly kilencvennyolc új terméket mutathatott be. Kedvezőbb láncolat Hamis irányban keresnénk az össztársadalmi célokat magukba foglaló feladatokat, ha úgy vélekednénk, a fejlesztésnek nagy, látványos tettekkel, lépésekkel illik igazolnia hasznosságát. Napjainkban éppen olyan szakaszban vagyunk, amikor a fejlesztésben sűrűbb a krajcár, mint a garas, így azt sem kell lefokozásnak tekinteni, ha a kutatónak és társainak egy-egy licencia adaptálása a dolga adott időszakban, ám a tapasztalatok azt mutatják — és ehhez a hangulathoz gyakran a helyi társadalmi szervezetek is csatlakoznak —, hogy a kutatóhelyeken, a kísérleti üzemekben, műhelyekben ezt szinte tragédiaként fogják fel. Az indok: képességeik többre teszik alkalmassá őket. -Ami bizonyára igaz. Csak éppennem mentség, magyarázat a rosszul honosított licenciákra, hiszen a megyében minden öt licencia közül csupán három az, amely nagyjából a várt eredményt nyújtja... Megszépítenék a valóságot, ha azt állítanék, mindenütt és mindenkor zöld utat kap a csapatmunka. Van presztízsféltés, irigység, szűklátókörűség — nem ritka a megyében a per, az ún. társszerzői jogok vitatása miatt —, ahogy a nehézkesség, a kockázattól való irtózás is olykor talajra talál. Nem nevezhetjük kialakítottnak — a sokszori változtatás ellenére sem — az érdekeltség rendszeréj:, például az intézeti, fejlesztő- vállalati és a gyári, vállalati közös kutatások kockázata, várható haszna megosztásának esetében, azaz nem elég egy jó csapat verbuválása. Ennek a fölismerését és a gyakorlatbani érvényesítését mutatja, hogy a megyében a legutóbbi években elnyert központi támogatásokat — mind az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, mind a tárcák esetében — az odaíté- lők egyre inkább olyan célok elérésének szolgálatába állították, amelyeknél az érintették körültekintően gondoskodtak nem csak a személyi, hanem a tárgyi feltételek megteremtéséről is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról: a legjobb személyes képességek sem érnek sokat, ha a kamatoztatás szervezettsége, tárgyi környezete szegényes, mert hiszen a gyatra eszközökkel csodálatos fölfedezésekre jutó zsenik kora véget ért. A csapatmunka itt, ebben kapcsolódik az intézeti, egyetemi, üzemi kollektíva egészéhez, mivel a feltételek legkedvezőbb láncolatát közösen kell kovácsolni. Közösen azért, mert egyetlen anyagbeszerzői késedelem vagy kényelmeskedés eredmé. nyes kutatófolyamat vagy kísérlet megrekesztője lehet, ahogy az sem ritkaság: a csapatot bizalmatlanság fogadja, kíséri, hiszen a megszokott helyébe hoznak valami újat, nem próbáltat. Éppen ilyen — vagy hasonló — tények, tényezők figyelmeztetnek arra, hogy a műszaki, gazdasági, szervezési intézkedések mellett nem elhanyagolhatók a csapatmunka lélektani, gondolkodásbeli megítélésének elemei sem. Érdekes módon azonban ezekre —■ tisztelet a kivételinek ■** csekély figyelem jut, holott gyakran pontosan rajtuk fenekük meg — s nem a tárgyi környezeten, a szűkén vett és utasításokkal körülhatárolt dologi feltételeken — egy-egy sikeresnek ígérkező fejlesztés. Osztozó közösség Erőteljesen megváltozott külpiaci körülmények intenek bennünket arra, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kell játszania a termelésben a műszaki fejlesztés, nek, mint a versenyképesség fokozása legfőbb forrásának. A csapatmunka jelene és holnapja, hogyanja ezért nagy ügy, a teljes kollektívát hatósugarába vonó jellemző. Hiszen igaz, a csapat mindig kicsi, eredményein azonban a nagy közösség osztozik, ezért érdeke, hogy jó csapat is, eredmény is lehessen, legyen. Mészáros Ottó Fajtáját két csík jelöli Könnyebb gázpalackok Űj technológiát vezettek be az Alumíniumgyárban, s ennek köszönhetően könnyebbek lesznek a propán-bután gázpalackok. A gyártás már megkezdődött, várhatóan 200 ezer darab készül az idén a korábbinál huszonöt százalékkal „karcsúbb”, de változatlan minőségű palackokból. Az új terméken két csík jelöli, hogy könnyített változatot tart a kezében a vásárló. A képen; az elkészített palackokat 25 atmoszférás próbanyomásnak vetik alá.
