Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

+KST JMK4' I r. 1984 MÁRCIUS 18., VASÁRNAP A szép szó szolgálatában Ünnepi pillanat, amikor felgördül a világ birtokba­vételét ígérő nehéz bársonyfüggöny. A költői szó úgy sugárzik ilyenkor a pódiumról felénk, mint amikor tisz­ta forrású vízzel kínálnak meg. A közvetítő szerep a szí­nészeké, akik ismerik a varázslatot. A lírai találkozás fennkölt perceivel ajándékoznak meg mindannyiunkat. Feszültségek íeloldója Sámánt mesterség a vers­mondóé — mondják. Olyan titkok birtokosa, ami kevesek­nek adatik meg. Egyszerre tud azonosulni a költővel, a lírai üzenettel és közönsége érze­lemvilágával. Sámáni mesterség — gon­doljuk —, miközben Balogh Emesét hallgatjuk. Szabó Lő­rinc költészetéből az ember­élet jajait és gyönyöreit gyűj­tötte csokorba. Volt bátorsága, hogy egymás mellé sorakoz­tassa a Lóci versek tágranyi- tott, szemű rácsodálkozását, a Nyitnikék üdeségét, a Kalibán filozófiáját. Mígnem elérke­zett A huszonhatodik év szív- bemarkoló emelkedettségéig. A „Segíts élni” sikolya lélegzet­elállító. Balogh Emese ért a feszültségek feloldásához. Aho­gyan kihunynak a fények a Pesti Vigadó kamaratermében, a közönség fülében visszacseng a szelíden-fájdalmasan csengő hang. A színésznő tolmácsolta költői világ érzékenyebbé tesz mindannyiunkat. — Ez a második önálló es­tem — mondja Balogh Eme­se. — Egy évtizede Vallomás címmel a világirodalom sze­relmi lírájából válogattam. A nagy érzelmek közvetítését, úgy gondoltam, Szabó Lőrinc segítségével valósíthatom meg. A kor rohanó embere mintha csupán felületesen érzékelné a körülötte zajló dolgokat. A költészet megálljt parancsol. Hiszek abban, hogy a szavak­ban megfogalmazott szépsé­gek tolmácsolása során mind­annyian átformálódunk. A fennkölt pillanatok hétköznap­jainkat is mássá varázsolják. Hétszer állt a pódiumra a Szabó Lőrinc összeállítással a fővárosban. Mindegyik alka­lommal másként hatott a kö­zönségre. Ez természetes: a hallgatóság reagálása, a pilla­natnyi hangulat és sorolhat­nánk, mi minden meghatároz­za az előadást. A közeljövő­ben három egymást követő gődött mellőle, maga kereste a boldogulás útját. — Számomra a boldogságot mindig a munka adta, a szín­padi jelenlét. A színház azt jelenti nekem, hogy valamit, amit úgy gondolok, hogy tu­dok, átadjam másoknak. Az ihletettség pillanataiban az ember érzi önmagát, a többie­ket, azt a Szabó Lőrinc-i meg­fogalmazást, amikor az ember önmagán kívül a „túlsó par­ton” jár. Ha éppen a nagy színpadokon nincsen felada­tom, járom az országot. A kö­zelmúltban Pest megye könyv­táraiban találkoztam a közön­séggel. Nemsokára pedig e táj­egység irodalmának bemutatá­sán veszek részt a Táguló kö­rök Vigadó estjén. Intellektuális színésznőnek tartják Balogh Emesét. Ö in­kább úgy véli: érzékeny em­ber, aki az értelmével felfo­gottat az érzelmei segítségével közvetíti és éli meg. A gondolatcsere érlel estjét a leendő Nemzeti Szín­ház javára rendezi. — Első zsebpénzemből ro­hantam és bérletet vettem a Nemzetibe. Jobb közép, tizen­egyedik sor, harmadik szék. Ezután I minden esztendőben erről a helyről néztem a cso­dát, amit színháznak neveznek. A rajongó kislány akkor még nem is sejtette: néhány év múlva ő is ott áll a világot jelentő deszkákon. Tizenhat esztendősen — korkedvez­ménnyel — került a főisko­lára. Majd kezdődtek a ván­dorévek: Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen voltak pálya­futásának főbb állomásai. Míg­nem az elmúlt évadban ki­kötött a Nemzeti Színházban. Nagy és szép szerepekkel ta­lálkozott. Miskolcon Júliát és Desdemonát, a Tragédia Érá­ját, A vágy villamosa Stellá­ját, az Éjjeli menedékhely Va- szilisszáját alakította, hogy csak a legjelentősebbeket em­lítsük. Győrbe az Amerikai Elektra és O’Neil Pacsirtája kedvéért szerződött. Voltak pályájának könnyebb és nehe­zebb pillanatai. Amikor úgy érezte, hogy a szerencse elsze­Romantikus fiatalember. Az állandó jelző Kovács Tituszt illeti a nevezetes televíziós filmsorozat óta. A szerep talált rá az álmodozó szemű ifjú színészre, avagy ő maga lelt Mednyánszky Cézárra? Saját magának is nehéz kifürkész­nie. Mindenesetre egy csapásra jött a népszerűség. A sorozat­tal együtt lett hirtelen szó­beszéd tárgya. Ahogyan a film hősét bemutatták, úgy lett egy­re ismertebb. — Aztán felébredtem — sóhajt fel Kovács Titusz. — A tévésorozat izgalmai után jöt­tek a hétköznapok. Most ép­pen előkészületben néhány szép lehetőség. Ügy érzem, fordulópont volt számomra a Cézár szerep. Sokszínű egyé­niséget kellett megformálnom, miközben magam is változ­tam. A dolgokat összetettsé­gükben szemlélem. Ma már nem háborodom fel mindenen. A rosszindulatú megjegyzések­től irtózom, a szembenézést nem csupán vállalom, igény­lem is. Alig négy esztendeje indult a pályán. A főiskolán Kerényi Imre és Huszti Péter volt az osztályfőnöke. Akadt bőven al­kalom a mesterségbeli fogások elsajátítására. Csakhogy egé­szen más a tanulóévek védő­burka, mint később a gyakor­lat. Az iskola színpadán min­dig jelen vari mindenki. Ál­landó szoros program, szere­pek egymás után. Öröm, ha valaki egy társulat tagja lesz. De itt nincsenek pedagógiai elképzelések: szerepek adód­nak vagy nem. Szerencse és egyéniség kérdése, megtalál­ja-e valaki valódi arcát. — A főiskola után egy-egy esztendőt Debrecenben és Kecskeméten töltöttem. Az­után kerültem a József Attila Színházba. Most éppen a III. EGY ÉLETPÁLYA ÍVE KÖNYV BÁLINT GYÖRGYRŐL it, agyszerű feladatra vállalkozott Ma­Hj gyár István, amikor megírta Bálint György életpályáját. Azét a Bálint Györgyét, aki a Horthy-korszak egyik leg­következetesebb baloldali írója, esszéistá­ja, publicistája volt. A Felháborodom> te­hát vagyok című könyv, amelyet a Kos­suth Kiadó jelentetett meg, közel hozza azt az író-újságíró egyéniséget, akitől elkötele­zettséget, bátorságot, az ügy iránti hűséget ma is tanulhatunk. A toronyőr visszapil­lant című kétkötetes könyve, amely leg­fontosabb írásait tartalmazza, ma is nagy­szerű olvasmány, egyben tükörképe a két háború közti Magyarországnak. Megismer­ni ennek az embernek az életét, munkás­ságát nemcsak a fiatalabb nemzedéknek szükséges, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a múltbeli magyar ese­mények iránt, és el akar igazodni a szo­cialista fejlődés mai szakaszában. Bálint Györgyöt mindig a közügy érde­kelte, m ,-rt tisztában volt vele, hogy a ma­gánügy végül is közügy. Nem hiszek ab­ban, hogy élesen elhatárolható — írja egy helyütt — a magánember és a sokaság sorsa. Mennyire igaza volt Bálint György­nek. Cikkgyűjteménye is ezt példázza. S ebben a kötetben is visszatér ez a motí­vum, s ezt a szerző* többhelyütt is kimu­tatja. Hangsúlyozva, hogy Bálint Györgyöt a politikai események roppant közelről érintették. Szenvedélyesen foglalkoztatták a közügyek, azokból merítette legtöbb írá­sának témáját. Magyar István nyomon követi életútját, leírja szüleinek helyzetét, azt. hogy mik késztették Bálintot arra, hogy a közügyek felé forduljon. Az apai házban fiatalon megismerkedett a haladó eszmékkel. Édesapja Kossuth-párti volt, köztársasági eszméket vallott, s a nyugati demokráciák voltak eszményképei, sőt bizonyos érte­lemben érdeklődött a szociális reformosz­mék iránt is. Mindez abból is fakadt, hogy a család szerény anyagi viszonyok között élt. Ilyen szellemben nevelték a fiatal Bá­lintot is. Ehhez járultak a tanulóévei, a Markó utcai Berzsenyi Dániel gimnázium, ahol haladó tanárai is úgy nevelték, hogy a rendkívül fogékony fiatal magába tudja fogadni a haladó eszméket. Ezenkívül éle­tébe is beleszólt a történelem: a tanácsha­talom, amely a szabadság érzésével aján­dékozta meg Bálint Györgyöt is, elbukott, s jött a fehérterror kegyetlen időszaka, amely üldözte a haladó embereket, s Bá­lint György maga is üldözötté vált, már származása miatt is. Későbbi pályáját az is meghatározta, hogy írásai a Nyugatban és az Est Lapok­ban, mindenekelőtt a Pesti Naplóban je­lentek meg, s olyan szerkesztők bábás­kodtak körülötte, mint Mikes Lajos. Mind­járt indulásánál kitűnt, hogy nemcsak jól forgatja a tollat- hanem felelősségteljesen is. Felelős vagyok valamiért szögezte le egyik írásában, s így is cselekedett. Ha­marosan rájött, hogy harc nélkül nem le­het élni, s egyre jobban érdeklődött a vi­lág, a tőkés rend forradalmi megváltozta­tásának elméleti-tudományos alapjai iránt, sőt megismerkedett a marxizmus klasszi­kusainak műveivel, megismerkedett Lenin tanaival is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy írásai­ban egyre jobban foglalkozott a társadal­mi kérdésekkel, mint publicista a valósá­got értelmezte, a „tünetek”, az aprónak tetsző „bűnjelek” csak az alkalmat szol­gáltatták gondolatai kifejtéséhez. É letműve és élete egy és oszthatatlan. Erről szól ez az életrajzi könyv is. Érdemes vele megismerkedni, elol­vasni és erőt meríteni mai harcunkhoz, küzdelmünkhöz, hiszen Bálint György éle­tével, munkásságával a mához is szól. Gáli Sándor Richárdban — ezen a héten került bemutatásra — Catesby szerepét játszom. Szeretem, szép feladat. Am előfordul, hogy csend van körülöttem. Én soklcal jobban szeretem, ha minden zajlik. A sok tenni­való felerősíti egymást. Az egyéniség teljesebb kibonta­kozását segíti. — Még Kecskeméten össze­állítottam egy önálló estet. Eszmélés a címe, a műfaja meghatározhatatlan. Lényegét a címszó mdgában foglalja: az emberi útkeresést próbál­tam megformálni a mai köl­tészet segítségével. Ugyanazt a gondolatot szerettem volna nyomon követni egy készülő tévéjátékban. Jó verset mon­dani, kimondottan akkor, ha magam válogathatom össze kedvenceimet. Sokan úgy vélik: ha az elő­adás után a színész leül be­szélgetni, vitatkozni közönsé­gével, elszáll a varázslat. Ko­vács Titusz szerint a gondo­latcsere érleli a műsort. Ezért lehetőleg ifjúsági klubokba megy. Ügy szervezi: legyen idő előadás után a közönséggel egymásra találni. Keresi eze­ket az alkalmakat, mert hiva­tása a jelenlét és a jelentke­zés pályája. Erdős! Katalin Szentendrei matiné Vasárnapi muzsika Havonta egyszer, egy vasár­nap délelőtt muzsikától vissz­hangom a Pest megyei Művelő­dési Központ au^áia Szen'end- rén. Habár a hely a járkál ás miatt nem a legalkalmasabb koncertek megtartására, a kez­deményezés' mégis dicséretet ér­demel. P.lindenekelött a tanuló- ifjúság számára válnak elérhe­tővé a zeneirodalom a kofásai, s az élőzenei megformálás meg­hitt légkört eredményez. Az elmúlt vasárnap a lengyel Tytus Mieczn.ikov.skl gordonká- zott, partnere Gulyás Márta zongoraművész volt. A csellis­ta kilenc évi hegedülés után tért át jelenlegi hangszerére, amelyen négy esztendeje ját­szik. Jelenleg a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­lán Pcrényi MJk ós növendéke. Estjének első darabjaként a nagy Bach p-moll gamba szo­nátáját tolmácsolta. Előadásá­ban a szólószvitek hangszerhe- zfelése érvényesült, széles dal­lamíveket formált, hangja visz- szafogott volt, ám határozóit. Bach közel áll előadói hitvallá­sához. amelynek értelmében a hangszer arra való, hogy min­den gondolatunkat megfogal­mazzuk vele. Miecznikowski re­mek muzsikus, belső tűz égeti, úgy frazcál, hogy a zene min­dennapi jelentését keresi. Nem bújik el a zenei monda­nivaló mögé, igyekszik kibon­tani a szerző elképzeléseit. Ez fogalmazódott meg Schubert a-moll (Arpeggione) szonátájá­nak megszólaltatásában is. A mű rendkívül há’ás és tetsze­tős. Lassú tétele lehetővé teszi az álmodozó muzsikálást, míg a záró tétel allcgrettója szóra­koztató zenei hangulatával je­lent feladatot a megformáló számára. A matiné harmadik műveként Schumann Fantázia darabokja csendült fel, igényes, salalitala- nul tiszta előadásban. Érdekes megjegyezni, hogy a csellista zenei formáüásmódja mennyi­re azonosul a zenetörténet kü­lönböző stílusaihoz, veleszüle­tett érzéke rendkívül alka maz- kodóvá teszi, ám közben zenei újraalkotásról sem feledkezik meg. Zárószámként otthoni mu­zsikát hozott: Chopin Polonaise brillante című művét, amely tüzes lendületével felforrósftot- ta a légkört. Ráadásként Bach C-dúr szviíjáből játszott egy té­telt. Gulyás Márta mé’tó partnere volt Tytus Miecznikowskinak. Együttesen a gyér számú kö­zönségnek kellemes vasárnapi élményt szereztek. M. Zs. Film Károlyi Mihály életéről A Vörös grófnő forgatása Jövő tavaszra készül el Filmesek vették birtokukba a Lánchíd környékét: itt zaj­lott le Kovács András Kos- suíh-díjas rendező Vörös gróf­nő című új játékfilmjének el­ső forgatási napja. Dél körül már elbontották a „bariká­dot” a Lánchíd pesti hídfőjé­nél, az „őszirózsás forradal­márok” a Gresham-palota előtt elvonulásra zárkóztak fel. s munkagépek kezdték taka­rítani, mosni az úttestet. A forgatás befejezése után Kovács András elmondta: megkezdték annak az új pro­dukciójuknak forgatását. amely Károlyi Mihály és Ká­rolyi Mihályné életének egyik szakaszát, az 1912—19-es éve­ket idézi fel. A Lánchídon a forradalom október 31-i éjsza­káján történteket jelenítették meg és filmezték. A program szerint júliusig folytatják a forgatást a Káro­lyi-palotában és számos más korabeli épületben, kastély­ban. A Vörös grófnő előrelát­hatóan a jövő év tavaszán ké­szül el, és Kovács András ké­sőbb fel akarja dolgozni Ká­rolyi Mihályák életének továb­bi eseményeit is. A lánrhfal csata ettylk jelenete Rádiófigyelői A VENDÉG BÉLYEGE. Né­pes hallgatósága van szomba­tonként a Családi tükörnek, mely az utóbbi hetekben meg­újult. Űjdonsága; szerkesztője Juhász Judit néhány más ro­vatban dolgozó kollégáját hív­ja meg, hogy saját területük gondjaival foglalkozzanak e családi műsorban is. Tegnap Gálik Mihály gazdaságpoliti­kai újságíró volt a vendég, aki jótékonyan nyomta rá szemé­lyiségének bélyegét a műsorra, a vendéglátó szerkesztő nyil­vánvaló szándéka szerint. Riportjában, melyben egyes pályák felgyorsult elnőiesedé­sének problémáját járta körül, a rendelkezésére álló rövid ter­jedelemben is alighanem meg­lelte a dolog lényegét. A pá­lyaválasztás előtt álló lányok között kurrensnek számító hi­vatások. például az óvónőké, pedagógusoké, s az utóbbi években a bírósági jogászoké — hogy ezúttal csak értelmi­ségi pályákat említsünk — sa­játos vonása, hogy romlik tár­sadalmi presztízsük és anyagi megbecsültségük. Nagy való­színűséggel ezzel függ ös«ze, hogy hovatovább fehér holló­nak számítanak a férfiak a felvételi vizsgákon. Ezen kellene tehát legelőbb is változtatni, s akkor nem számítana ritkaságnak, ami például Skandináviában min­dennapos, hogy férfiak men­nek óvó bácsinak, betegápoló­nak, vagy tanítónak. Egykor nálunk is így volt, hiszen a tanító valaha a falú legna­gyobb tiszteletét élvezte. S er­re nagy szükség lenne most is, már csak azért is, hogy a jövő nemzedéke ne csak nők között nők által nevelődjék, kizárólag női személyiség- modelleket látva maga körül. Hiszen manapság, amikor ariv- nyi a csonka család, a fiú­gyermekeit is egyedül nevelő anya, szükség lenne férfipél- cl TANÁCSADÁS — a hasznos hulladékról. Felbosszantott a mit — hol — mikor — ho­gyan?. melyben ezen a hétvé­gén aktuális tárnáról, a'tavaszi nagytakarítások során előke­rülő hasznos hultadékok sor­sáról és a népgazdaság számá­ra is fontos hasznosításáról esett szó Jó szándék vezette Csűrös Csillát, munkája mégis meg­kérdőjelezhető. Megszólaltatta a gyakorló háziasszonyt és közzétette a tavaszi nagytaka­rítást megkönnyítő tapaszta­latait. A megszólaltatottnak is igazat adtam, aki arról beszélt, hogy hála istennek — noha gazdasági kényszerűségből — egyre terjed a családokban a gyakorlat, hogy a kinőtt gyer­mekruhákat továbbadják. Amit pedig sem eltenni, sem elajándékozni nem tudnak. megsemmisítik. Elméletileg igaza volt a MÉH Tröszt prominens veze­tőjének is. aki ez utóbbit hely­telenítette. Csak mindaddig, amíg a gyakorlat nem ilyen tiszta, nehéz lesz arra ösztö­nözni a családokat, hogy a hasznos hulladékot összegyűjt- sék, osztályozzák, csomagolják és elszállítsák a telepekre. Mert a syerekek, akik a leg­több családban ezt a felada­tot masukra vállalnák, egy­két kudarc után inkább le­mondanak az ígv szerezhető zsebpénzről. Mert a telepen rendszerint k’derfil. hogy az otthon tisztának ítélt textília az átvevő szemében már nem is olyan tiszta, s az otthon mért súly is magasabb, mint a tnleni mérles mutat. Az üzleti erkölcs akkor is kötelező ha történetesen gyer­mek az eladó. Sőt. akkor csak igazán az ... Bányász Hédi 1 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom