Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1984. MÁRCIUS 17., SZOMBAT A második félévken javulás Ruha- és pamuthála exportra Galambos Gábomé bálát készít a présgéppel Hancsovszki János felvétele Hogy múltú népi hagyományok Búcsú a végleg eltávozótói Kereskedelmi őrjárat ¥ev$fc pausszá nyomában E heti kereskedelmi őrjáratunkat a gödöllői Dózsa György út elején kezdtük. Az 1-es számú toronyház földszintjén van a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 25-ös számú húsboltja. Közepes forgalmat találtunk. Kamhal Gábor üzletvezető elmondta, hogy három éve dolgozik a szakmában, úgy érzi, hogy a vásárlók szeretik. Magam is tudom róla, hogy mindenkihez van egy jó szava, nem véletlen, hogy kialakult az üzletnek egy vevőköre. Munkatársa, Nemze- tes József még fiatal ember benyomását kelti, pedig a hentes szakmában felette is elszállt tizennégy év. Az üzlet nyugdíjasa Kalmár Sándor, a bolt belső helyiségében éppen a húst bontja. Mi a vásárlók panaszát tolmácsoljuk : miszerint mióta emelkedett a hús ára, valamelyest romlott a minősége. Igaz, hogy ez más üzletben is tapasztalható: a karajon és a tarján sok a zsiradék, a disznósajtban pedig a régebbinél több szalonnadarab van. Eltűnt a 24, 25 forintos szárnyasaprólék, helyébe a 44 forintos kapható legtöbbször. Az üzletvezető azt mondja, hogy erről nem tehet, azt árusít, és olyat, amilyet kap. A szállítókkal sem vitáznak, hiszen ők meg azt hozzák, amit a vágóhídon kapnak. Ebben az üzletben hetenként 13—14 mázsa sertés-, es 250 kilogram marhahúst mérnek ki. Érdekes, hogy csökkent a főtt. helyben kimért kolbász mennyisége. Azelőtt hetenként 50 kilosramm debrecenit és más kolbászféleséget is elfogyasztottak az emberek, most .még 10 kiló sem kel el. Valószínűleg ennek az az oka, hogy építik az utat, valamint ne- csenyesütők is vannak a környéken. Következő megállónk a Dózsa György úti sütöde volt. Árvay József csoportvezető készséggel állt ugyan rendelkezésünkre. de a gvakori telefonhívás miatt meg-megszaA nap programja Gödöllő, művelődési központ: Szövetkezeti néptáncosok X. országos találkozója, területi bemutató. Na És klub Jaz-Jaz-Jaz zenenap. Vendég: Barta Katalin zongoratanár, 18 órakor. I. világháborús katonaemlékek, kiállítás, megtekinthető 10-18 óráig. Vannak kisebb, de persze azért a maguk területén jelen- •fos üzemek, amelyek létezéséről kevesebbet tudunk. Míg masokét öles táblák hirdetik ezek működését szerény, mondl hatni jellegtelen felirat tudatja. Hát még ha a kis üzem bel- J6bb esik a főúttól, nincs any- nyira a szem előtt. Néha ez a jó, máskor hátrány, hiszen ha uj fuvaros keresi őket, nehezebben, körülményesebben talál rájuk. Pártatlanul Valahogy így találtunk mi is rá evekkel ezelőtt először Sza- dán az exportcsomagolókra, mert hiszen a falubeliek inkább csak így ismerik a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat helyi telepét. — Nagyon nehéz volt számunkra az elmúlt év — mond- ta legutóbbi látogatásunkkor Kovács Jánosné, az exportcsomagoló vezetője. — A második félévben aztán annyi tennivalónk lett, hogy alig győztük, így szerencsénkre behoztuk a lemaradást, egyszóval teljesíteni tudtuk, amit vártak tőlünk. Éppen látogatásunkkor volt ott Szadán a vállalat egyik vezetője, így valóban pártatlan véleményt kaphattunk a szadai lányok, asszonyok munkájáról, hiszen a csomagóló- ban nagyrészt hők dolgoznak. — Több mint hatmillió forintos árbevételt értek el tavaly, s a nyereség megközelíti a másfél millió forintot _ mo ndta Horváth István, a ter- mélési és értékesítési osztály vezetője. — Főként a jól ismert textilgyáraknak dolgozunk itt, a Hazai Pamutszövő- ivarnak, azután a ruhagyárak közül a Május 1, Ruhagyárnak. Targoncával Megtudtuk: a textíliák nagyobbik része szocialista exportra kerül innen. Három fy® egy nagyobb korszerűsítést hajtottak végre a telepen. Akkor új csomagológépeket, valóságos csomagolósort állítottak üzembe, amelynek tagjai svájci és NSZK-gyártmá- nyuak. Velük sokkal köny- nyebb. egyszersmind termelé- kenyebb lett a munkájuk, s toké et~ebb bálákat is tudnak készítem. Ez a szó, hogy bála itt nemi magyarázatra szorul. Egy-egy megtermett pamutcsomag. vagy éppen nagyobb ruhacsomag a bála. amibő! évente harminc-negyven ezer is készül. Ezekhez viszont már gépesített anyagmozgatás megteremtésére is szükség volt, nem véletlen, hogy ma már targoncával, raklapokkal mozgatják a csomagokat. Az idén több — Én 1969 óta dolgozom itt. Már akkor is a Hazai Pamut- szövőgyárnak dolgoztunk, orsóztunk — emlékezik Petrák Jánosné. — Szocialista brigádunk viszont körülbelül azóta létezik, amióta a csomagolás a munkák zöme — folytatja Galambos Gábomé, aki a bálaprésen mutatja be, mennyit is lehet egybetömöríteni és átkötni. — Béke nevű brigádunk 1973-ban alakult, a legtöbb tagja Szádéról való, így aztán nyilván érthető, hogy testületileg kivonultunk, amikor az általános iskola új része elkéKülönböző népi hagyományokkal ismerkedve, akaratlanul is eljut az érdeklődő a halállal, s a temetéssel összefüggő népszokásokig, melyek hiedelemvilága jóval szegényesebb, mint például a lakodalomé. de ugyanakkor a meglevő hiedelmek a távolabbi múltba nyúlnak vissza, s őriznek rendkívül gazdag archaiszült. Társadalmi munkánk javát tavaly ott teljesítettük. Például ablakot pucoltunk. — Az imént azt hallhattuk, hogy tavaly ilyenkor kevés munkájuk akadt. Es az idén? — Szerencsére, de hiszen láthatja, ez az esztendő sokkal jobban indult — mondja még Kovács Jánosné. — Ügy tűnik, hogy a gyáraknak, és így nekünk is több a munkánk. F. I. Lakóhelyismeref Lakóhelyismereti és helytörténeti vetélkedőt rendez a mogyoródi általános isxola a község fennállásának 910. évfordulója alkalmából, ma, szombaton, reggel 9 órai kezdettel. A művelődési házban rendezendő vetélkedőn felnőttek, közép- és általános iskolai tanulók vegyes csapatai vesznek részt. kus vonásokat tartalmazó szokásokat. Csak töredék Magához a halálhoz és a temetéshez kapcsolódó szavak is nagy múltra tekintenek visz- sza. Származékaiban finnugor eredetűek: a hal, halál, sír, temet, temető. Ötörök származást mutat a koporsó. Még iskolai tanulmányainkból emlékezhetünk, hogy a honfoglaló magyaroknál az előkelőbb, jómódú harcos mellé a lova fejét és négy lábát is eltemették. s mellé tették nyergét, kengyelét, kantárját, valamint a harcos íját a nyilakkal, és gazdag díszítésű kardját. A szegényebb köznéphez tartozók sírjaiban kevesebb tárgyat találtak a régészek. A kereszténység felvétele és megszilárdulása után a sírokból eltűntek a kellékek, s a régi hagyományokból csak töredékek maradtak fenn. Ezeket az élő szokástörténeteket főleg az idősebbek őrzik. ők azok, akik például a halál közeledtét különböző előjelekből igyekeznek megjósolni, mert azt tartják, hogy a halált bizonyos események előre megjelentetik és jelzik. Ilyen biztos jel. ha a halálmadárnak tartott kuvik a házra szállt, ha a kutva ugatta a holdat, ha furcsán vonyított. Könnyebb út De jelezte a halál közeledtét az is. ha a szobában egy- egy bútor megreccsent, ha egy kép, vagy esetleg a tükör leesett a falról, netán megállt az óra, esetleg szokatlan időben kukorékolt a kakas. Ezek és a különböző álmokban felbukkanó előjelek, amelyekben a hozzátartozók a kaszás közeledtére történő figyelmeztetést látták, szorosabbra fűzték a családot, rokonságot. Ha a beteg állapotát menthetetlennek ítélték, akkor elhívtak a papot, s amikor az végzett — erre már csak a nagyon idősek emlékeznek — a haldoklót lepedőstől leemelték az ágyról és letették a földre, hogy a föld adjon neki erőt az élettől való elszakadásra. Máshol kinyitották az ablakot, de becsukták a szekrények aj tajait. az asztalok fiókját, hogy az eltávozó lélek el ne bújjék valahol a házban, hanem minél könnyebben kijusson onnan és megtalálja az égbe vezető utat. Többször voltam tanúja annak. mi maradt meg mára a régi szokásokból. A halál beállta után lefogják a távozó szemét felkötik az állát. meg- állítiák az órát. kinyitják az ablakot: letakarják a tükröt, elnémítják a rádiót, televíziót és fcVofébe öltöznek. Ne jöjjön vissza Ezután következik a halott rendbetétele. Megmossák, felöltöztetik a rendszerint erre a célra őrzött ruhába. Egy-két órán belül megérkezik a temetkezési vállalat fekete gépkocsija és a halottat hozzátartozóinak a kíséretében kiviszi a temetőben épített ravatalokadt beszélgetésünk. Elmondta, hogy ebben az üzemben két-három emberrel dolgoznak és napi 1—1,2 tonna kenyeret sütnek meg. A közkedvelt három kilogrammos kenyerek nagy részét itt, a Joli presszó melletti szaküzletükben hozzák forgalomba, ezen felül mintegy 300 kilogrammot Budapestre, a Sugár üzletközpontba szállítanak. Üzletlátogatásunk végén a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 156-os számú boltjába térünk be. Ez Gödöllőn a Magyar—Szovjet Barátság lakónegyed egyetlen boltja, vezetője Urbán István, aki régi, jó szakember. A máskor megszokott nagy forgalom helyett most itt is csendesebb az élet. Az üzletet járművekkel megközelíteni csak nagy kerülő- úttal lehetséges. Amíg ez nem volt gond, tervüket rendszeresen teljesítették, most azonban havonta mintegy 500 ezer forint a lemaradásuk. A Dózsa György út építésének befejezését talán ők várják a legjobban. A tanboltnak épült üzletben ma tizenketten dolgoznak. a szociális feltételek jók. Ellátogattunk a város egyetlen piacára is, ahol — a szép tavaszias idő ellenére — a megszokott télvégi kép fogadott. Megállapíthatjuk: ha nem volna az az öt-hat kiskereskedő. akkor a hét első felében teljesen üres lenne a piactér. Ezúttal is csupán háromnégy eladó, magántermelő kínálta szegényes áruját. Eny- nyitől pedig nehéz lenne a valóságos helyzetet tükröző piaci árjegyzéket összeállítani. Annyi azonban a magánkereskedők árai alapján megállapítható, hogy nem sokkal kell több pénzt kiadnunk, mint eev héttel korábban. A gomba például 80 helyett 86 forint kilogrammonként, a tojás darabja 20 fillérrel emelkedett, most 2,50 forint. Csiba József Zsámbok, művelődési ház: Iskolai Ki mit tud. Domony, művelődési ház: Nyolcadikosok klubja. Veresegyház, művelődési központ: Bisztray Béla-diszkő, 20 órától. Galgahéviz, művelődési ház: Csillag Tamás-diszkó, 20 órakor. zóba. Pár évtizeddel ezelőtt a házban, a tisztaszobában állították fel a ravatalt, s a családtagok mentek át a szomszédba aludni. Minden faluban szokás volt a halottvirrasztás. Esti harangszótól hajnali harangszóig körülülték a ravatalt rokonok, szomszédok, barátok, ismerősök és imádkoztak, énekeltek, ahogyan Kustra Jánosnétól hallottam: azért volt erre szükség. hogy nyugodhasson békében a meghótt, és ne járjon vissza-vissza kísérteni a lelke. Viszonzás A halál megérkezését harangszó adta és adja hírül a fa'lunak, amikor megszólal az úgynevezett lélekharang. A harangok jelzik a temetésre történő gyülekezést, s harangszó kíséri sírjáig a halottat. —Valamikor — mondja Kustráné — elmaradhatatlan volt a si- ratás, a hangos jajszóval való búcsúzkodás amely felsorolta a távozó érdemeit s az életben maradt keserveit. Ma már más adja a temetések rangját. Meghatározó a koszorúk száma, melyek sokszor hegyként magasodnak a friss sírhalom felett. A temetést követő nap reggelén az özvegy összeírja, ki vitt koszorút és milyet a sírra, mert ezt majd neki Is vissza kell vinnie, ha a koszorút hozó családjából távozik valaki. És amikor a temetőből hazatér megindítja az özvegy az órát. leveszi a tükörről a térítőt. de a zene pár napig tilos. A rokonok egymásnak adják a kilincset. Emlékeznek az eltávozottra, vigasztalják az élőt. s emlékeznek a halotti tor gazdagon terített asztalára, meg arra. ki mit mondott az elhunytról. Fercsjk Mihály e Szombati jegyzet iá Anyakcnyv Mondják, jobban ismerjük a különféle rakétákat, mint szomszédainkat. lgy\ van ez. Hazatérve a munkából vagy hétvégeken ritkán nézünk át az ismerő- I sokhoz, nem vesszük a fáradságot, hogy meghallgassuk őket. Inkább bekap- I csoljuk a rádiót, a televíziót, a lemezjátszót, a magnetofont — lehet válogatni I —, aztán belehuppanunk a fotelba, s olvasunk. S néhu eltöprengünk azon, menynyivel több szót ismerünk, I mint embert. A legtöbb kifejezést általában iskoláink elvégzése idején használjuk. Azután — attól függ, milyen környezetbe kerülünk — j rendszerint el-elhullajtjuk j a kevésbé fontosokat. De nem felejtjük el az értei-\ műket, ha meghalljuk, tudjuk, miről van szó. Ezek a szavak passzív szókin-1 esünk leltári könyvébe ke-| rülnek. De mi lesz az elfe-1 lejtett emberekkel? Azaz! az elfelejtett nevekkel? I Folyton új ismeretsége-i két kötünk, miközben egy- j egy közösségnek hosszú ideig, esetleg évekig tag-1 jai vagyunk. Ám az is elő- I fordul, olyan keveset lehetünk együtt, még arra sem jut idő, hogy név szerint megismerjük egymást. De I hiába alakul ki jó kapeso-1 lat két ember között, mégis elfelejthetik egymás nevét, j Közösséget váltva — ezi legtöbbször kényszerű cse-1 lekvés, sőt tett nélkül is bekövetkezik, például, ha az utolsó tanévnek is vége — új, más csoport tagjai leszünk. Szerencsés esetben az új barátok ismerik a régieket I is, másvalaki révén. Így I gazdagodhatnak emberi I kapcsolataink, mind több j szál köt a világhoz. De mi I történik akkor, ha nem ez I következik be, hanem évekig nem látjuk a hajda-\ ni mindennapi ismerősö- J két? Egy ideig naponta érez-1 zük a hiányukat. Azutáni már nem is érezzük, csak» hiányoznak. Gondolataink-1 bál, érzéseinkből, tetteinkből is. Kárba veszett volna korábbi befektetésünk? Belenyugodhatunk abba, hogy j mindaz, ami volt, csak ar-1 ra volt jó, hogy tapasztal-\ tabbá váljunk általa? Szegényedne gazdagodtunk. Es akkor jön a váratlan találkozás, a véletlen, ősz- | szefutunk az áruházban. I Szevasz, kiáltja, s mondja a keresztnevem. Szia, örü-1 lök én is, de nem tudom I folytatni, mert nem jut eszembe a neve! Találko-\ zunk az utcán. Rámköszön. Nem tudom azonnal fogadni, mert előbb gondolko-l dóm, ez meg ki lehet? S mire kinyílik a szám, elhalad mellettem, eíszalaszí- jufc a beszélgetés lehetőségét, s megyünk tovább. Kellemetlen pillanatok, nagy sajnálatosak. Ha pedig mégis megállunk beszélni, nem merem azt mondani, amit szeretnék, | mert hátha másra vonatkozik, hátha nem Misi, akit látok, hanem Józsi. A többiek? Régi diáktársak. Ma már férjek, feleségek. Mit tehetek, ha\ nem ismerem meg őket, azaz ha nem ismerem fel a nevüket? Vizsgáljam át a\ tablókat? Akkor már érdemes sorba venni a többi évfolyamtársat is, hátha holnap újabb meglepetés ér. Az arcuk sokat változik, de egy-egy jellemző szem-1 villanás, mosoly, jellegzetes I részlet őrzi a hajdani tizenévest. S csak a nevet j kell azonosítani. De kinek van erre ideje? Hát ezért tartom én lopunk egyik legizgalmasabb i rovatának az anyakönyvi! változásokról szólót. A legtöbbször onnan kell megtudnom, férjhez ment a va-1 lantikor rajongott lány, tót már gyermeket is szült. Megnősült a régi padtárs. [ Csak a válásokról nem ad hírt a krónika. Igaz, nem is ] anyakönyvezik mindegyt- j két. Balázs Gusztáv------------------------------------i IS SN faöílöllől Hírlap) A Pest megyei Vendéglátó Vállalat váci igazgatósága május 1-től szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 135. sz. Pavilon büfé, Szob, Vörös Hadsereg útja 35. 136. sz. Strand büfé, Verőcemaros, Árpád út 2. 137. sz. Szurdik büfé, Verőcemaros, Zombori út 10. 138. sz. Börzsöny büfé, Verőcemaros, Kossuth út 3. 219. sz. Éva büfé, Nagymaros, Kossuth tér 22. 328. sz. Bagi csárda, Bag, országút 477. sz. Árnyas büfé, Gödöllő, Szabadság tér Tájékoztató adatokat, március 26-tól, a vállalat váci Igazgatósága ad, címe: Vác, Széchenyi út 19. A versenytárgyalás április 19-én, 13 órakor lesz Vácott, c Hattyú sörözőben: Bartók Béla út 2.
