Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
1984. MÁRCIUS 17., SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 7, Zárszámadások után Ez az év is mm lesz hozzánk Tavaszt vár a határ Megpezsdült az élet a határban a tartósnak ígérkező meleg hatására. A tural Magyar—Kubai Barátság Tsz-ben fóliasátrat feszítenek az asszonyok, egy másikban már palántáznak. A Gödöllő és Vidéke Afész facsemetetelepén Is megnőtt a forgalom. A csömöri földeken a traktor vonóhorgára akasztják a simítót, hogy elegyengetett talaj fogadja majd a vetőgépeket. BARCZA ZSOLT KÉPRIPORTJA Napjainkban fejeződtek be a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései, amelyeken a tagság értékelte az elmúlt esztendőt, egyben meghatározta az 1981-es terv tennivalóit. Elkészültek az állami gazdaságok mérlegei is. így az összesített számok alapján együttesen tudjuk bemutatni megyénk szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinek munkáját. Közvéleményünk már megszokta, hogy mezőgazdasági üzemeink — egy-két kivételtől eltekintve — évről évre nagyobb eredményeket értek el és nemcsak a saját vagyonukat gyarapították, hanem Jelentős mértékben Járultak hozzá — közvetve adóbefizetéseikkel, közvetlenül pedig társadalmi munkával — megyénk gyarapodásához. A múlt év rendkívüli körülményei nehéz próbatételt jelentettek valamennyi üzem számára. Nagyobb szakértelmet, fegyelmezettebb munkát, emberi helytállást követeltek vezetőktől és dolgozóktól egyaránt. Munkájukért — mint ahogy azt az MSZMP Pest megyei Bizottsága 19*4. január 13-i értékelése megfogalmazta — elismerés és köszönet illeti az ágazatban dolgozókat. A MÜLT ÉVET szép eredményekkel kezdték mezőgazdasági üzemeink annak ellenére, hogy a népgazdaság egészében jelentkező problémák megoldásából nekik is többet kellett vállalniuk. A képződött jövedelmek elvonását szolgáló szabályozómódosítások minden korábbinál nagyobb terhet róttak üzemeinkre, így már a tervezésnél fokozottabb körű 1 tokintéssel kellett eljárni. Hasonlóan a korábbi évekhez. 1983-xa üzemeink a termelés volumenének dinamikus növelését tervezték, ugyanakkor sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a költséggazdálkodás csökkentésiében rejlő tartalékokra. A több mint 10 százalékos elvonásnövekedés ellenére az elmúlt évi tervek a nyereség tömegének szinten tartását tartalmazták. Az 1982 őszén, idejében és jó minőségben elvégzett munkák eredményeként az őszi kalászosok jól vészelték át a telet. Az üzemek rendelkezésére álló anyagi-műszaki bázis, a biológiai, technológiai feltételek megléte indokolttá tették, hogy a növénytermesztés egészében nagyobb hozamokra számíthattunk. A hosszú évek óta nem tapasztalt hosszan tartó aszályt azonban növényállományunk nem tudta károsodás nélkül elviselni, különösen a rossz vízgazdálkodású talajokon és megyénk déli. délkeleti részein a kö- töttebb talajokon. A nyári hónapok csapadékhiánya és a rekordnak számító hőségnapok száma (38) különösen az őszi betakarításit kapás- és takarmánynövényeket károsította. Legfőbb abrak- takarmány-növényünk, a kukorica az előző évi hektáronkénti 6 tonnával szemben csak 4,5 tonnát termett és majdnem 10 ezer hektárt csak silóként lehetett betakarítani. A napraforgó termőterülete tovább nőtt és a hektáronként 2 tonna termésátlag megyei szinten elfogadható. Burgonyából és zöldségfélékből a nagyüzemi terület mérséklése és a kedvezőtlen időjárás miatti terméskiesés 30 százalékkal csökkentette a betakarított termásmeny- nyiséget, ez a fogyasztói piacokon az árak emelkedését eredményezte. Változóan alakult a gyümölcsfélék terméseredménye, összességében meghaladta az előző évit, de bogyósokból és csonthéjasokból kisebb volt a hozam. A silókukorica, az évelő pillangós növények és egynyári szálastakarmányok jelentős terméscsökkenése veszélyeztette állatállományunk ellátását tömegtakarmánnyal. A hiányok pótlását a melléktermékek korábbinál nagyobb mértékű betakarításával és a központi keretből biztosított élelmi- szeripari melléktermékek (például répaszelet) felhasználásával tudtuk biztosítani. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink erejét, teherbíró képességét bizonyítja, hogy a rendkívüli időjárás ellenére meg tudtuk oldani nemcsak a lakosság zavartalan ellátását, hanem az előző éveknél nagyobb állatlétszám eltartását is. A szarvasmarha-állomány kisebb lett ugyan az előző évekhez képest, de a tejtermelés meghaladta a 190 millió litert, és az egy tehénre jutó tejtermelés a*nagyüzemi szektorban tehenenként csaknem 5000 liter. A sertésállomány növekedése tovább folytatódott, ez év végén 554 ezer sertést tartottak a megyében, ami rekordnak számít. A háztáji és kisgazdaságokból származik a hízott sertés mennyiségének 62 százaléka. A juh ágazatban a korábbi években kezdődött állománycsökkenés tovább folytatódott. Üzemeink keresik az ágazat gazdaságosságának javítására a lehetőségeket. A külpiaci igények változása és a világpiaci árak csökkenése a legtöbb problémát a baromfi ágazatban okozta. A broyler- értékesítési gondok miatti termelés- visszafogás, a tenyésztojás iránti igény csökkenése az árutojás-érté- kesításben és -termelésben is zavarokat okozott. mezOgazdasAgi üzemeink alaptevékenységből származó árbevétele összességében nem csökkent, de az aszály hatása nemcsak 1983. évi gazdálkodásunk jövedelmezőségét rontotta, hanem a magasabb takarmányköltségek révén még a következő években is éreztetni fogja hatását. Az alaptevékenységen kívüli ágazatok (ipar, kereskedelem, szolgáltatás) termelési volumenének dinamikus növelése az elmúlt évek során jelentős mértékben járult hozzá üzemeink nyereségtömegének megtartásához, bár az éleződő piaci helyzet következtében a jövedelmezőség ezen ágazatokban is évről évre csökkent (16 százalékról mintegy 10 százalékra). Az elmúlt év során a termelés növekedése lelassult. a 4 százalékos árbevétel-növekedés az országos termelőszövetkezeti átlagnál alacsonyabb. összességében Pest megye mező- gazdasági üzemeinek bruttó termelése folyó áron számolva szinten maradt. A növénytermelés volumene 3 százalékkal, az állattenyésztés termelése 1 százalékkal kisebb az előző évinél. A nagyüzemek 1983. évi nyeresége 2 milliárd 727 millió forint, a tsz-ekben 20 százalékkal, az állami gazdaságokban 8 százalékkal- kevesebb az előző évinél. Az eredménycsökkenés következtében mérséklődtek az eredményt terhelő költségvetési kötelezettségek, az adók, de csökkent az érdekeltségi alapokra fordítható jövedelemrész is. A tsz-ek tartalékalapokból 171 milliárd forintot vontak be az alaphiányok elkerülésére. Az aszály sújtotta gazdaságok részére lehetővé tett gyorsított veszteségrendezési eljárást egy gazdaságban kellett le- folytani, de a rendezéshez központi forrásokat itt sem kellett igénybe venni. GAZDASAGAINKBAN egyre több bajt okoz a felvásárlók és megrenT delők fizetőképességének romlása. Az aszálykárok mellett a vevők tartozásának pénzügyi gondjait is mezőgazdasági üzemeink kényszerültek vállalni, és így egyre több üzemben likviditási problémák jelentkeztek. Évről évre növekvő költségelemként jelentkezik a beruházási és rövid lejáratú bitelek után fizetendő, gyakran büntető szankciókkal terhelt kamat. A kamatkedvezmények megszűnését és a kamatköltségek kétszeresre növekedését (13—16 százalék) nemcsak a pótlólagos befektetések jövedelmezősége nem bírja el, de a kamatterhek jelentős mértékben befolyásolják nagyüzemeink további differenciálódását is. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei közül a korábbi években többen éltek a kedvező állami támogatás és kedvező hitel lehetőségeivel* és a népgazdaság számára is jelentős beruházásokhoz fogtak (tehéné* szét, hűtőház, ültetvénytelepítés, stb.). A felvett hitelek törlesztése és a jelentős mértékben megnövelt kamatok — párosulva a központilag hozott beruházási vásárlóerőt korlátozó intézkedésekkel — egyes gazdaságokban a termelőeszközök szín- tentartásának feltételeit sem biztosítják. Indokolt tehát megvizsgálni gazdaságaink helyzetét és a népgazdaság teherbíró képességének függvényében megteremteni az eddig elért termelési színvonal tartásához szükséges feltételeket. Az 1984-es év tervfeladatai az egész magyar mezőgazdaságtól minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket igényelnek. A cél a gaboaaprog- ram teljesítésén túl az, hogy a termelési szerkezet a mindenkori értékesítési, a belső és külső piaci igényekhez igazodjék. Mivel közgazdasági szabályozókat mindig csak az átlagos feltételekre lehet meghatározni, így az eltérő adottságokkal rendelkező gazdálkodó szervezetekben hatásuk is eltérő módon jelentkezik. Az 1984-es szabályozók az alaptevékenységi ágazzatok jövedelmezőségének szinten tartását, ugyanakkor elsősorban a kiegészítő tevékenységek jövedelmének csökkentését célozzák. Mindez — a piaci igényel? és a versenyhelyzetben kialakuló arak csökkenésével együtt — akkora terhet ró Pest megye üzemeire, hogy néhány esztendőre a gazdasági stabilitás megőrzését, a talpon maradást kell célul kitűznünk számukra. Ezt indokolja az is, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságok (14 aranykorona alatti földminőség) miatt ártámogatásban részesíthető 15 gazdaságunk közül a korábbi évek kedvező jövedelemszínvonalának hatására csupán 3 gazdaságot soroltak a kedvezőtlen termőhelyű kategóriába, és most csak ezek részesülhetnek az átcsoportosított jövedelmekből. GAZDASAGAINKRA az volt a jellemző, hogy szerkezetük kialakult, annak módosítása mindig a termelés, a tevékenységi kör bővülésével járt. A szigorodó feltételek kikényszerítik gazdaságainkból, hogy felülvizsgálják az ágazatok jövedelemre gyakorolt hatását és szükség esetén éljenek a szerkezet módosításával, a jövedelemfelhasználó ágazatok tevékenységének megszüntetésével. Nagyüzemeink a növénytermesztésben mintegy 10 százalékos, az állattenyésztésben 2 százalékos ter- melésiérték-növekedéssel számolnak. Ennek ellenére a nettó árbevétel 3 százalékos csökkenést mutat. Több gazdaságban a termelési adóterhek növekedése miatt az építési, szerelési munkák volumenének csökkentését, új gazdálkodási formák keretében történő átszervezését,^ egyes tevékenységek megszüntetését tervezik. A sok bizonytalan- sági tényező figyelembevételével az üzem tervek az aszályos 1983. évnél aliig 3 százalékkal több nyereséget tartalmaznak, és ezen belül azok a gazdaságok jártak el helyesen, amelyek éltek a vállalati belső mechanizmus eddiginél gyorsabb fejlesztésével, a gazdasági egységek hatáskörének, öntevékenységének növelésével, amelyeknél a vállalati, az üzemtervek az egységek részletes termelési, árbevételi és költségterveire alapozottan készültek és biztosítani tudták a dolgozók érdekeltségét a tervek teljesítésében. A TERVEK megvalósításához, feladataink teljesítéséhez az eddigieknél is nagyobb erőfeszítésre, gondosabb munkára, összefogásra és a piaci változásokra gyorsan reagáló vezetői magatartásra van szükség. Azokban a gazdaságokban, ahol számolnak a növekvő követelményekkel, magasfokú szervezettséggel, figyelemmel kísérik a változásokat és mozgósítani tudják a kollektívákat a feladatok megoldására, számíthatnak az 1984. évre meghatározott tervek teljesítésére. CSONKA TIBOR, A Pest megyei Tanács elnökhelyettese
