Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

v/»n(ip A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1984. MÁRCIUS 15.. CSÜTÖRTÖK As otthonteremtők türelmetlenek Sorban állás a Tiizép-telepeken Drága és bonyodalmas a szállítás A róka és a kis herceg A zebegányi Libikóka Gyermekszinpad négy sikeres előadása után, a nagy érdeklődésre való tekintettel március 24-én szom­baton délután 3 órakor Vácott a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében mutatja be újra Saint-Exupéry: ;,A kis herceg” című mesés kisregényét. Színpadra alkalmazta és rendezte Németh Péter Mikola, zenéjét szerezte Balogh Ferenc és Balogh Mihály, a jelmezeket Köpöczi Rózsa, a díszleteket Koltai Gábor készítette Németh Zoltán felvétele Azok a makacs piros pontok Gyanús motorberregés Meg kellett tanulnom egy új fogalmat. Művi eladás. Némi tartózkodással ugyan, de a harmadik helyen, ahol elhangzott, meg mertem kér­dezni, mit is takar ez a fur­csa szó? Lényegében nem mást, mint azt, hogy a gyártó üzemtől a helyszínen lehet megvásárolni az árut, mely­nek meggyorsul az útja a fo­gyasztóhoz. Ha pedig kevesebben dol­goznak vele, akkor kevesebb a százalék, az árrés, nevezzük, ahogy akarjuk. Csak az épít­tetők, az otthonteremtő csa­ládok minél gyorsabban és kedvezőbben jussanak hozzá a téglához. Ha lehet, az őrboty- tyáni ikersejt fajtához, amivel szapora a munka, kitűnő a minősége. Ha tehetném, ma­gam is azzal építkeznék. Ért­hető, hogy nagy iránta a ke­reslet. A futótűzként terjedő hír viszont hozzám is elju­tott, méghozzá kérdés formá­jában. — Tudom-e, hogy megszűnik o „művi” eladás, s ezután 4,40 helyett 7 forintért kaphatja mindenki az őrboty- tyáni kincset a TÜZÉP-tele- pekrőL — Darabonként 2,60-as ár­rés és szállítási költség? Nem mondom! Ütemezik Az árkülönbözetről rövid kalkulációt készítettek a sze­mem láttára azok, akiknek sok építtetőt kell képviselniük. Ezek szerint: 20 ezer tégla megvétele esetén több tízezer forintra rúghat az árkülön­bözet. Mi az igazság? Ez volt kér­déseink lényege, amelyet te­lexen adtunk fel az őrboty- tyáni téglagyár vezetőinek, hogy minél gyorsabban meg­kaphassuk a választ. Ez 4 sorban meg is érkezett hoz­zak március 9-én, pár órával a kérdésünk után. Akár idéz­hetjük is. „A téglaértékesítéssel kap­csolatos információt közpon­tunktól, az Épületkerámia­ipari Vállalattól kérje meg. Gyáregységünkben a tégla­szállítás beindult, felhalmozott készlet nincs.” Aláírás: Kovács József mű­szaki vezető. Az Épületkerámia-ipari Vállalattól 13-án reggel 7 órakor érkezett meg a válasz, Lohner Ernő műszaki igazga­tóhelyettes aláírásával. Ebben az áll, hogy a vállalat a TÜZÉP-ekkel kétéves és ne­gyedéves szállítási szerződést kötött. A visszaigazolt meny- nyiség kerül az úgynevezett művi és TÜZÉP-telepi elosz­tásra. A Budapest környéki TÜZÉP az első negyedévre visszaigazolt mennyiség 17 százalékát, mintegy 2,4 millió kis méretű egységnyi téglát szállít be telepeire. E szerint a számítási mód szerint a már említett 2. sz. őrbottyáni gyárban március 1-én 343 ezer darab tégla volt készlet­ben, de jelenleg nincs, a szállításokat ütemezik. Sípos Lászlóné, a gödi TÜZÉP-telep vezetője azt. mondja: kis méretű tégla most van elég. A keresett ikersejtből nincs egy darab sem, s ez a leggyakrabban hiánycikk szokott lenni. Ha van, a családi házak építői­nek 4,40-ért adják, a kereske­delmi ár 7 forint, rendszerint kis tételben vásárolnak azok, akik nem szerepelnek az építtetőket előjegyzett listán. Valami mindig hiányzik Vámosmikolán idős Peresz­lényi Lajostól kaptunk Infor­mációt, aki a telepvezetőt he­lyettesítette távollétében. Sze­rinte is sorban állnak az ikersejtért. Nem véletlen, s nem is mindegy az emberek­nek, miből építenek, hiszen a ház több generációt szolgál majd. A húszezer darabból persze, ami most a telepen található, melynek nem volt könnyű megoldani a kiszállí­tását, nem jut mindenkinek, így hát a következő negyed­évi kontingensért is sorban áll­nak már, s előreláthatólag az is kevés lesz. Általában tapasztalható, hogy valami egyébként mindig hiányzik. Ha van téglá, nincs szállítási kapacitás. Szóval nem is olyan könnyű építkezni. Ezt erősíti meg Vácott Ráca Sándor telepvezető informá­ciója is, aki szerint valóban volt olyan törekvés, hogy ke­vesebb művi tégla kerüljön forgalomba, de a városi párt- bizottság közbelépett. A ma­gánerőből építkezők ezután is mehetnek a téglagyárba, csak az utalványt kell meg­kapniuk. Jelenleg 60—80 ma­gánerős építkezéssel számol­nak, 600 ezer darabos igény­nyel, de nem bíznak abban, hogy ezt ki tudják elégíteni. Ügy látszik, hogy importtég- la-szállításra is szükség lesz. Az _ évi igény egyébként 11,5 millió darab lenne. Mindenki ikersejtet akar, de feltehető, hogy más fajtából kell és le­het majd pótolni a hiányt. Az többször elhangzik az építte­A Telep utca és a Sebes Im­re utca kereszteződésében a markológép zörögve, csattogva meríti meg mintegy két méter mélységben a rakodókanalat. Majd élcsendesedik. Többen kíváncsian állják körül az út­test szélén tátongó gödröt. Va­laki megjegyzi: — Ma megint itt éjszaká­zunk. A TIGÁZ kirendeltségének vezetője Fehér István tájékoz­tat az esetről. — A hét elején gázszivárgást észleltek szakembereink. Az előzetes vizsgálat megállapítot­ta, hogy valahol meghibásodott a föld alatti vezeték. Azonnal megkezdtük a rejtett műszaki probléma feltárását. Jelenleg ezt végzik a dolgozók. Bizton­ságtechnikai okokból szüne­teltettük a deákvári gázszol­gáltatást. Ez közel hétszáz csa­ládot érint. — A közelmúltban ez már a harmadik üzemzavar ebben a térségben. Csak három­éves a vezetékrendszer. Mi okozza a gyakori meghibáso­dást? — Ezt egyértelműen ma nem tudom meghatározni. Tapasz­talataink szerint a kiépített csőhálózat minőségével is gon­dok vannak. — A helyreállításlíoz kiktől kapnak segítséget? — kérde­zem Balogh Attila műveze­tőt. — Munkagépekkel a helyi Kommunális és Költségvetési tők részéről: Itt van a gyár a szomszédban, kevesebb a szál­lítási költség, adjon eleget. Kalhammer Péternek, a ve­rőcemarosi TÜZÉP-telep ve­zetőjének sok a mondanivaló­ja, s mondja is. — Százhúsz telket parcelláztak itt ki, az emberek kezdenék a munkát, a hatalmas igény szinte nyo­masztó. Az idei a tavalyinak mintegy tízszerese építőanya­gokból. Hárommillió tégla kellene, de helyette csak 1 millió 600 ezer darabot iga­zolt vissza a Budapest kör­nyéki TÜZÉP. Na és az áru­kapcsolási — kiált fel most gépelés közben a sorok írója, mert a telepvezető 'így pa­naszkodik: Ha még több ce­mentet vennék át, akkor több téglát is kaphatnék. De mi­nek, ha itt romlik ránk a készlet minden évben. Más kérdés: miért vegyek át im­portcementet magas szállítási költséggel, amikor itt van a szomszédban a DCM? Mert ugye a vevőnek sem mindegy, hogy a gyárban 139 forintért | vagy a telepen 189-ért kapja meg a nélkülözhetetlen kötő­anyagot. Marad a 4,40? Folytatódna a sor más épí­tőanyagokkal, amik szintén hiányoznak a verőcemarosi telepről, s beszerzésük sem könnyű, de most maradjunk egyelőre a téglánál. Egyelőre az a legnagyobb gond, hogy kevés van. És hogy több kellene. A 4,40-es ár most már marad, ha csa­ládi házról van szó, legfel­jebb a kisebb tételeket vá­sárlók fizetik meg a maga­sabb telepi árat. Az otthon­teremtők viszont türelmetle­nek. Kovács T. István Üzem segített ki bennünket. A százhalombattai és a gödöl­lői szakemberek dolgoznak még itt. Szerdán reggel telefonon kaptuk a tájékoztatást, hogy éjszaka fél tizenkettőkor már ismét volt gázszolgáltatás a deákvári lakásokban. — Az orrom előtt ment el a vonat. Ezt szoktuk mondani, ha le- késsük, mint én szombat reg­gel az 5 óra 40 perckor Pest­re indulót. — Mikor indul a másik? — Hat óra öt perckor — kö­zölték a pénztár ablaka mögül. — Ez bajos lesz — állapí­tottam meg. Háromnegyed hét­kor már a megyei tanács ka­puja előtt kell állnom, s leg­feljebb ü—10 percet várnak rám az útitársak. — Nézzük tehát az autóbusz-közlekedést. Nem kellett sokáig néznem a táblát ahhoz, hogy utána mindjárt magam elé nézve tű­nődjek azon: mitévő legyek? — Stoppolok. — Ez nem az én formám — állapítottam meg néhány perc múltán, s az országút mellől igyekeztem vissza az állomás­SZERENCSÉS ember az, akinek a kapuja előtt van az autóbuszmegálló. Ezt magam is nagyra értékelem. Ritkázom a gyalogos közlekedést, reg­gelente már én is kikészítem a sárga kétforintost. Megér annyit az a másfél kilométer. Vagyis csak megérne. Furcsa. Eddig úgy tudtam, hogy 8 óra 6 perckor gördül elém, akkor­ra kell várnom Ikarus kései utódját, aki ugyan nem szár­nyal a magasba, de megkímél a cipőkoptatástól. Mindad­dig nem is volt baj, míg a té­len a gázvezeték javítása miatt fel nem bontották az utat, s akkor valameddig szünetelt a forgalom. Pontosan ugyan nem tudtam, mikor indult meg újra, de egy reggel ismét megpillantottam a sárgát, s. ettől kezdve igyekeztem kiszá­mítani a perceimet. Óra hat­ra. Nekem ez egyáltalán nem könnyű. Szórakozott ember vagyok, no meg nem éppen, fürge mozgású. Borotvál­kozás után kijövök a fürdőszo­bából, fűzöm a cipőmet, s köz­ben eszembe jut, hogy nem zártam el a csapot, tehát visz- szamegyek. Ránézek az órám­ra, látom, hogy szalad az idő. Ez kissé idegesít, kapkodni kezdek. Ügyetlen mozdulattal lesöpröm a műanyag poharat, az ráesik a felmosó rongy­ra, hát persze, hogy el kell mosnom meleg vízben. A ci­pőmet még ki kell pucolnom. Nagynehezen megtalálom a barna bokszot, de sokáig kell keresni a fényesítő ruhát. Végre az is előkerül. Követke­zik a táska, amibe a napi dol­gokat kell bepakolni, aztán az órát, a fésűt kell megtalálni, meg a személyi igazolványt. Ezután már gyerekjáték lenne elindulni, de a lakáskulcs he­lyett állandóan a pincekulcs kerül a kezembe, s a nagy ke­resés közben leverem a falról a kulcstartó táblát, s míg visszaillesztem, két nagyon drága perc múlik el. A KULCS egy kicsit szorul a zárban, valameddig azzal is vacakolnom kell, míg végre kijutok az utcára. Közben gyá­ra, nehogy még a hat óra öt­percest is lekéssem. A főépület előtt ekkor buk­kant fel ismerősöm, akinek elmeséltem a bosszúságomat. — Miért nem mész gyorssal? — kérdezte csodálkozva. — Miféle gyorssal? Talán ismét megáll az Amicus ex­pressz? Azzal valaha a nyolc­forintos pótjegy árán csaknem negyedóra alatt repültünk be a Nyugatiba. — A Kispiros — világosí­tott fel tájékozatlanságom lát­tán. — Pár perced van. Hat­kor indul és Üjpestig nem áll meg. Valóban. Fővonalon kocogott velünk a vicinális gőzösök örökébe lépett motoros szerel­vény, amit eddig csak Balas­sagyarmat felől láttunk befut­ni. A célba érés reménye ismét mis motorberregést hallottam. Az órámra nézek. Még csak nyolc óra 4 perc az idő, ám az autóbusz hátsó lámpái már a következő megálló előtt villog­nak. Itthagyott. Korábban jött volna? Másnap ismét megpróbálok időben elkészülni. Az ered­mény nyolc óra négykor ugyanaz. — Na megállj csak! Raj­tam nem fogsz ki. Megnéztem a táblát. Nyolc óra négykor kell érkeznie. Ügy látszik romlik az emlékezőtehetsé­gem. A télen, mintha nyolc óra hat lett volna a hivata­los ideje. Nem baj. Nyolc óra négyre jövök. Másnap nyolc óra kettőkor hallom a gyanús motorberre­gést. Egy perc múlva pedig a két hátsó macskaszem távolo­dik tőlem egyre messzebbre. A LÁMPÁK piros színe még így is emeli az ember vérnyo­mását. A váci Madách Imre Művelő­dési Központ 1984-ben is meg­hirdeti szokásos évi gyermek- rajz-pályázatát általános isko­lásoknak. A legügyesebb raj­zolók jutalmul nyári, gyer­mekképzőművészeti táborozá­son vehetnek részt. A pálya­munkákat két korcsoportban, alsó és felső tagozatos tanulók csoportjára osztva bírálja el a szakzsüri és 10—11 díjat oszt ki a helyezetteknek. Az ünne­pélyes kiállítási nyitón kerül sor az értékes művészeti könyvekből, albumokból álló díjak és oklevelek átadására. A pályázat ez évi témája: Várják a gyermekek fantá­ziadús elképzeléseit tükröző terveket, vázlatokat, képeket arról a játszótérről, ahol iga­zán jó: éreznék magukat. Nemcsak a már közismert já­tékokat ts tornaszereket, má­felélénkített, s a kalauzzal tár­salogva tudtam meg, hogy március 3 óta minden szom­baton és vasárnap reggel 6- kor indul Vácról, 22 órakor vissza Vácig a Nyugatiból egy ilyen kis szerelvény. A MÁV- nak bizonyára kevesebb így az üzemköltsége, az utas ha­marabb célba ér, tehát min­denki jók jár. Evés ''őzben viszont megjön az étvágy, azaz utazás köz­ben a kérdés. Nem lehetne eb­ből a járatból többet? Sűrűb­ben közlekedtetni, akár hét­köznap is? Az ötlet nagyon jó, Vác ás Budapest vasúti összeköttetése is, de azért a Duna másik oldalán fekvő vá­ros helyzetével még nem ha­sonlíthatjuk a magunkét. Kis költséggel, rövid szerelvények közlekedhetnének sűrűbben a mi Városunk és a főváros kö­zött. A közületi gépkocsik tankjaiból akkor talán keve­sebb üzemanyagot fogyaszta­nának el a kiküldetésbe uta­zók. K. T. I. Forte KISZ*esek Vörös vándorzászló A forradalmi ifjúsági na­pok keretében a Forte gyár Mező Imre KlSZ-alapszerve- zete március 19-én délután 2 órakor ünnepi megemlékezést tart. A Tanácsköztársaság 65. és a KISZ zászlóbontásának 27. évfordulója tiszteletére rendezett eseménynek a helyi ifjúsági klub ad otthont. Ünnepi beszédet Gecseg Enikő, a KISZ-bizottság tit­kára mond. A megemlékezé­sen kitüntetések átadására is sor kerül. A gyár ifjúkom­munistái második alkalommal vehetik át a mozgalom legma­gasabb elismerését, a KISZ Központi Bizottság vörös vándorzászlaját, melyet Hala­si Márton, a KISZ Pest me­gyei Bizottságának első titká­ra ad át. A főtéri ház előtt Vácott, a Március 15. tér 22. számú ház homlokzatát is be­állványozták. Rövidesen új külsőt kap a tér egyik leg­szebb épülete. A földszinten befejezik a központi gyógy­szertár helyiségeinek kialakí­tását. Az udvari és a homlok­zati lakások tatarozásának be­fejezése után a lakók is visz- szaköltözhetnek a deákvári szükségotthonokból. Szarmata sáncok Március 19-én, hétfőn 17.00 órakor a városi-járási könyv­tár földszinti előadótermében dr. Patay Pál régész tart elő­adást, Szarmata sáncok a Duna—Tisza közén és a Ti­szántúlon címmel. (A sáncok egy szakaszának népi elneve­zése: Csörsz-árok.) Az előadást diavetítés teszi szemléletessé. Szurkolók ankétje A Váci Sportegyesület Duna- parti klubházában szurkoló- ankétot tartanak április 15-én este 6 órakor. Egyidejűleg megválasztják a baráti kör öt­tagú vezetőségét is. szókát, hintát, csúszdát, homo­kozót, libikókát terveznék be, hanem valamiféle különleges, sajátosan egyéni, sohasem lá­tott játszóteret alakítanának ki, ahol mindenféle bohókás ötletet vagy romantikus el­képzelést is meg lehet valósí­tani. A rendezők néhány javaslata: Berendezhetik egy kisebb „vidámparkinak. Kialakít­hatnak egy kid falut- vagy vá­rosrészt. Felépíthetnének egy egész várat, mindenféle fel­szerelésével együtt, vagy egy sátortábort. Berendezhetnek egy mesevárost. Elképzelhetik a jövő játszóterét. Szívesen látnak a rajzok között olyanokat is, ahol az alkotó ugyan képileg nem tud­ta maradéktalanul kifejezni elképzelését, de a hozzá mel­lékelt magyarázó szöveggel meg tudja értetni magát. Technikai, műfaji kikötések nincsenek. Az A/3-as vagy A/4- es méretű rajzlapon, tetszőle­ges technikával — batik, mo- notípia, fonal vagy rongyra­gasztás stb. — készülhetnek a művek. A rajzokat a pályá­zóknak 50x70 cm-es fehér paszpatúrával kell ellátniuk. Tüntessék fel a pályázó nevét, lakcímét, életkorát és iskolá­ját. Beküldendő: Madách Im­re Művelődési Központ 2600 Vác, Lenin u, 63. (42-es szoba). Beküldési határidő: 1984. május 15. A pályázatra beér­kezett és a nyári táborban al­kotott képeket közös kiállítás 'formájában mutatják be a ha­gyományoknak megfelelően az emeleti galérián 1984. szep­tember 13-tól 30-ig. Kérik a város és járás rajztanárainak és népműve­lőinek segítségét a pályázat propagálásában és az elkészült művek intézményünkbe törté­nő eljuttatásában. Teknős Erzsébet ISSN 0133—2759 (Vád Hlrtaj* Újabb üzemzavar Szünetelt a szolgáltatás s. J. Gyorspiroska Lehetne a váci HÍV is A sohasem látott játszótér Gyermekrajzpályázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom