Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
v/»n(ip A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1984. MÁRCIUS 15.. CSÜTÖRTÖK As otthonteremtők türelmetlenek Sorban állás a Tiizép-telepeken Drága és bonyodalmas a szállítás A róka és a kis herceg A zebegányi Libikóka Gyermekszinpad négy sikeres előadása után, a nagy érdeklődésre való tekintettel március 24-én szombaton délután 3 órakor Vácott a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében mutatja be újra Saint-Exupéry: ;,A kis herceg” című mesés kisregényét. Színpadra alkalmazta és rendezte Németh Péter Mikola, zenéjét szerezte Balogh Ferenc és Balogh Mihály, a jelmezeket Köpöczi Rózsa, a díszleteket Koltai Gábor készítette Németh Zoltán felvétele Azok a makacs piros pontok Gyanús motorberregés Meg kellett tanulnom egy új fogalmat. Művi eladás. Némi tartózkodással ugyan, de a harmadik helyen, ahol elhangzott, meg mertem kérdezni, mit is takar ez a furcsa szó? Lényegében nem mást, mint azt, hogy a gyártó üzemtől a helyszínen lehet megvásárolni az árut, melynek meggyorsul az útja a fogyasztóhoz. Ha pedig kevesebben dolgoznak vele, akkor kevesebb a százalék, az árrés, nevezzük, ahogy akarjuk. Csak az építtetők, az otthonteremtő családok minél gyorsabban és kedvezőbben jussanak hozzá a téglához. Ha lehet, az őrboty- tyáni ikersejt fajtához, amivel szapora a munka, kitűnő a minősége. Ha tehetném, magam is azzal építkeznék. Érthető, hogy nagy iránta a kereslet. A futótűzként terjedő hír viszont hozzám is eljutott, méghozzá kérdés formájában. — Tudom-e, hogy megszűnik o „művi” eladás, s ezután 4,40 helyett 7 forintért kaphatja mindenki az őrboty- tyáni kincset a TÜZÉP-tele- pekrőL — Darabonként 2,60-as árrés és szállítási költség? Nem mondom! Ütemezik Az árkülönbözetről rövid kalkulációt készítettek a szemem láttára azok, akiknek sok építtetőt kell képviselniük. Ezek szerint: 20 ezer tégla megvétele esetén több tízezer forintra rúghat az árkülönbözet. Mi az igazság? Ez volt kérdéseink lényege, amelyet telexen adtunk fel az őrboty- tyáni téglagyár vezetőinek, hogy minél gyorsabban megkaphassuk a választ. Ez 4 sorban meg is érkezett hozzak március 9-én, pár órával a kérdésünk után. Akár idézhetjük is. „A téglaértékesítéssel kapcsolatos információt központunktól, az Épületkerámiaipari Vállalattól kérje meg. Gyáregységünkben a téglaszállítás beindult, felhalmozott készlet nincs.” Aláírás: Kovács József műszaki vezető. Az Épületkerámia-ipari Vállalattól 13-án reggel 7 órakor érkezett meg a válasz, Lohner Ernő műszaki igazgatóhelyettes aláírásával. Ebben az áll, hogy a vállalat a TÜZÉP-ekkel kétéves és negyedéves szállítási szerződést kötött. A visszaigazolt meny- nyiség kerül az úgynevezett művi és TÜZÉP-telepi elosztásra. A Budapest környéki TÜZÉP az első negyedévre visszaigazolt mennyiség 17 százalékát, mintegy 2,4 millió kis méretű egységnyi téglát szállít be telepeire. E szerint a számítási mód szerint a már említett 2. sz. őrbottyáni gyárban március 1-én 343 ezer darab tégla volt készletben, de jelenleg nincs, a szállításokat ütemezik. Sípos Lászlóné, a gödi TÜZÉP-telep vezetője azt. mondja: kis méretű tégla most van elég. A keresett ikersejtből nincs egy darab sem, s ez a leggyakrabban hiánycikk szokott lenni. Ha van, a családi házak építőinek 4,40-ért adják, a kereskedelmi ár 7 forint, rendszerint kis tételben vásárolnak azok, akik nem szerepelnek az építtetőket előjegyzett listán. Valami mindig hiányzik Vámosmikolán idős Pereszlényi Lajostól kaptunk Információt, aki a telepvezetőt helyettesítette távollétében. Szerinte is sorban állnak az ikersejtért. Nem véletlen, s nem is mindegy az embereknek, miből építenek, hiszen a ház több generációt szolgál majd. A húszezer darabból persze, ami most a telepen található, melynek nem volt könnyű megoldani a kiszállítását, nem jut mindenkinek, így hát a következő negyedévi kontingensért is sorban állnak már, s előreláthatólag az is kevés lesz. Általában tapasztalható, hogy valami egyébként mindig hiányzik. Ha van téglá, nincs szállítási kapacitás. Szóval nem is olyan könnyű építkezni. Ezt erősíti meg Vácott Ráca Sándor telepvezető információja is, aki szerint valóban volt olyan törekvés, hogy kevesebb művi tégla kerüljön forgalomba, de a városi párt- bizottság közbelépett. A magánerőből építkezők ezután is mehetnek a téglagyárba, csak az utalványt kell megkapniuk. Jelenleg 60—80 magánerős építkezéssel számolnak, 600 ezer darabos igénynyel, de nem bíznak abban, hogy ezt ki tudják elégíteni. Ügy látszik, hogy importtég- la-szállításra is szükség lesz. Az _ évi igény egyébként 11,5 millió darab lenne. Mindenki ikersejtet akar, de feltehető, hogy más fajtából kell és lehet majd pótolni a hiányt. Az többször elhangzik az építteA Telep utca és a Sebes Imre utca kereszteződésében a markológép zörögve, csattogva meríti meg mintegy két méter mélységben a rakodókanalat. Majd élcsendesedik. Többen kíváncsian állják körül az úttest szélén tátongó gödröt. Valaki megjegyzi: — Ma megint itt éjszakázunk. A TIGÁZ kirendeltségének vezetője Fehér István tájékoztat az esetről. — A hét elején gázszivárgást észleltek szakembereink. Az előzetes vizsgálat megállapította, hogy valahol meghibásodott a föld alatti vezeték. Azonnal megkezdtük a rejtett műszaki probléma feltárását. Jelenleg ezt végzik a dolgozók. Biztonságtechnikai okokból szüneteltettük a deákvári gázszolgáltatást. Ez közel hétszáz családot érint. — A közelmúltban ez már a harmadik üzemzavar ebben a térségben. Csak hároméves a vezetékrendszer. Mi okozza a gyakori meghibásodást? — Ezt egyértelműen ma nem tudom meghatározni. Tapasztalataink szerint a kiépített csőhálózat minőségével is gondok vannak. — A helyreállításlíoz kiktől kapnak segítséget? — kérdezem Balogh Attila művezetőt. — Munkagépekkel a helyi Kommunális és Költségvetési tők részéről: Itt van a gyár a szomszédban, kevesebb a szállítási költség, adjon eleget. Kalhammer Péternek, a verőcemarosi TÜZÉP-telep vezetőjének sok a mondanivalója, s mondja is. — Százhúsz telket parcelláztak itt ki, az emberek kezdenék a munkát, a hatalmas igény szinte nyomasztó. Az idei a tavalyinak mintegy tízszerese építőanyagokból. Hárommillió tégla kellene, de helyette csak 1 millió 600 ezer darabot igazolt vissza a Budapest környéki TÜZÉP. Na és az árukapcsolási — kiált fel most gépelés közben a sorok írója, mert a telepvezető 'így panaszkodik: Ha még több cementet vennék át, akkor több téglát is kaphatnék. De minek, ha itt romlik ránk a készlet minden évben. Más kérdés: miért vegyek át importcementet magas szállítási költséggel, amikor itt van a szomszédban a DCM? Mert ugye a vevőnek sem mindegy, hogy a gyárban 139 forintért | vagy a telepen 189-ért kapja meg a nélkülözhetetlen kötőanyagot. Marad a 4,40? Folytatódna a sor más építőanyagokkal, amik szintén hiányoznak a verőcemarosi telepről, s beszerzésük sem könnyű, de most maradjunk egyelőre a téglánál. Egyelőre az a legnagyobb gond, hogy kevés van. És hogy több kellene. A 4,40-es ár most már marad, ha családi házról van szó, legfeljebb a kisebb tételeket vásárlók fizetik meg a magasabb telepi árat. Az otthonteremtők viszont türelmetlenek. Kovács T. István Üzem segített ki bennünket. A százhalombattai és a gödöllői szakemberek dolgoznak még itt. Szerdán reggel telefonon kaptuk a tájékoztatást, hogy éjszaka fél tizenkettőkor már ismét volt gázszolgáltatás a deákvári lakásokban. — Az orrom előtt ment el a vonat. Ezt szoktuk mondani, ha le- késsük, mint én szombat reggel az 5 óra 40 perckor Pestre indulót. — Mikor indul a másik? — Hat óra öt perckor — közölték a pénztár ablaka mögül. — Ez bajos lesz — állapítottam meg. Háromnegyed hétkor már a megyei tanács kapuja előtt kell állnom, s legfeljebb ü—10 percet várnak rám az útitársak. — Nézzük tehát az autóbusz-közlekedést. Nem kellett sokáig néznem a táblát ahhoz, hogy utána mindjárt magam elé nézve tűnődjek azon: mitévő legyek? — Stoppolok. — Ez nem az én formám — állapítottam meg néhány perc múltán, s az országút mellől igyekeztem vissza az állomásSZERENCSÉS ember az, akinek a kapuja előtt van az autóbuszmegálló. Ezt magam is nagyra értékelem. Ritkázom a gyalogos közlekedést, reggelente már én is kikészítem a sárga kétforintost. Megér annyit az a másfél kilométer. Vagyis csak megérne. Furcsa. Eddig úgy tudtam, hogy 8 óra 6 perckor gördül elém, akkorra kell várnom Ikarus kései utódját, aki ugyan nem szárnyal a magasba, de megkímél a cipőkoptatástól. Mindaddig nem is volt baj, míg a télen a gázvezeték javítása miatt fel nem bontották az utat, s akkor valameddig szünetelt a forgalom. Pontosan ugyan nem tudtam, mikor indult meg újra, de egy reggel ismét megpillantottam a sárgát, s. ettől kezdve igyekeztem kiszámítani a perceimet. Óra hatra. Nekem ez egyáltalán nem könnyű. Szórakozott ember vagyok, no meg nem éppen, fürge mozgású. Borotválkozás után kijövök a fürdőszobából, fűzöm a cipőmet, s közben eszembe jut, hogy nem zártam el a csapot, tehát visz- szamegyek. Ránézek az órámra, látom, hogy szalad az idő. Ez kissé idegesít, kapkodni kezdek. Ügyetlen mozdulattal lesöpröm a műanyag poharat, az ráesik a felmosó rongyra, hát persze, hogy el kell mosnom meleg vízben. A cipőmet még ki kell pucolnom. Nagynehezen megtalálom a barna bokszot, de sokáig kell keresni a fényesítő ruhát. Végre az is előkerül. Következik a táska, amibe a napi dolgokat kell bepakolni, aztán az órát, a fésűt kell megtalálni, meg a személyi igazolványt. Ezután már gyerekjáték lenne elindulni, de a lakáskulcs helyett állandóan a pincekulcs kerül a kezembe, s a nagy keresés közben leverem a falról a kulcstartó táblát, s míg visszaillesztem, két nagyon drága perc múlik el. A KULCS egy kicsit szorul a zárban, valameddig azzal is vacakolnom kell, míg végre kijutok az utcára. Közben gyára, nehogy még a hat óra ötpercest is lekéssem. A főépület előtt ekkor bukkant fel ismerősöm, akinek elmeséltem a bosszúságomat. — Miért nem mész gyorssal? — kérdezte csodálkozva. — Miféle gyorssal? Talán ismét megáll az Amicus expressz? Azzal valaha a nyolcforintos pótjegy árán csaknem negyedóra alatt repültünk be a Nyugatiba. — A Kispiros — világosított fel tájékozatlanságom láttán. — Pár perced van. Hatkor indul és Üjpestig nem áll meg. Valóban. Fővonalon kocogott velünk a vicinális gőzösök örökébe lépett motoros szerelvény, amit eddig csak Balassagyarmat felől láttunk befutni. A célba érés reménye ismét mis motorberregést hallottam. Az órámra nézek. Még csak nyolc óra 4 perc az idő, ám az autóbusz hátsó lámpái már a következő megálló előtt villognak. Itthagyott. Korábban jött volna? Másnap ismét megpróbálok időben elkészülni. Az eredmény nyolc óra négykor ugyanaz. — Na megállj csak! Rajtam nem fogsz ki. Megnéztem a táblát. Nyolc óra négykor kell érkeznie. Ügy látszik romlik az emlékezőtehetségem. A télen, mintha nyolc óra hat lett volna a hivatalos ideje. Nem baj. Nyolc óra négyre jövök. Másnap nyolc óra kettőkor hallom a gyanús motorberregést. Egy perc múlva pedig a két hátsó macskaszem távolodik tőlem egyre messzebbre. A LÁMPÁK piros színe még így is emeli az ember vérnyomását. A váci Madách Imre Művelődési Központ 1984-ben is meghirdeti szokásos évi gyermek- rajz-pályázatát általános iskolásoknak. A legügyesebb rajzolók jutalmul nyári, gyermekképzőművészeti táborozáson vehetnek részt. A pályamunkákat két korcsoportban, alsó és felső tagozatos tanulók csoportjára osztva bírálja el a szakzsüri és 10—11 díjat oszt ki a helyezetteknek. Az ünnepélyes kiállítási nyitón kerül sor az értékes művészeti könyvekből, albumokból álló díjak és oklevelek átadására. A pályázat ez évi témája: Várják a gyermekek fantáziadús elképzeléseit tükröző terveket, vázlatokat, képeket arról a játszótérről, ahol igazán jó: éreznék magukat. Nemcsak a már közismert játékokat ts tornaszereket, máfelélénkített, s a kalauzzal társalogva tudtam meg, hogy március 3 óta minden szombaton és vasárnap reggel 6- kor indul Vácról, 22 órakor vissza Vácig a Nyugatiból egy ilyen kis szerelvény. A MÁV- nak bizonyára kevesebb így az üzemköltsége, az utas hamarabb célba ér, tehát mindenki jók jár. Evés ''őzben viszont megjön az étvágy, azaz utazás közben a kérdés. Nem lehetne ebből a járatból többet? Sűrűbben közlekedtetni, akár hétköznap is? Az ötlet nagyon jó, Vác ás Budapest vasúti összeköttetése is, de azért a Duna másik oldalán fekvő város helyzetével még nem hasonlíthatjuk a magunkét. Kis költséggel, rövid szerelvények közlekedhetnének sűrűbben a mi Városunk és a főváros között. A közületi gépkocsik tankjaiból akkor talán kevesebb üzemanyagot fogyasztanának el a kiküldetésbe utazók. K. T. I. Forte KISZ*esek Vörös vándorzászló A forradalmi ifjúsági napok keretében a Forte gyár Mező Imre KlSZ-alapszerve- zete március 19-én délután 2 órakor ünnepi megemlékezést tart. A Tanácsköztársaság 65. és a KISZ zászlóbontásának 27. évfordulója tiszteletére rendezett eseménynek a helyi ifjúsági klub ad otthont. Ünnepi beszédet Gecseg Enikő, a KISZ-bizottság titkára mond. A megemlékezésen kitüntetések átadására is sor kerül. A gyár ifjúkommunistái második alkalommal vehetik át a mozgalom legmagasabb elismerését, a KISZ Központi Bizottság vörös vándorzászlaját, melyet Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára ad át. A főtéri ház előtt Vácott, a Március 15. tér 22. számú ház homlokzatát is beállványozták. Rövidesen új külsőt kap a tér egyik legszebb épülete. A földszinten befejezik a központi gyógyszertár helyiségeinek kialakítását. Az udvari és a homlokzati lakások tatarozásának befejezése után a lakók is visz- szaköltözhetnek a deákvári szükségotthonokból. Szarmata sáncok Március 19-én, hétfőn 17.00 órakor a városi-járási könyvtár földszinti előadótermében dr. Patay Pál régész tart előadást, Szarmata sáncok a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon címmel. (A sáncok egy szakaszának népi elnevezése: Csörsz-árok.) Az előadást diavetítés teszi szemléletessé. Szurkolók ankétje A Váci Sportegyesület Duna- parti klubházában szurkoló- ankétot tartanak április 15-én este 6 órakor. Egyidejűleg megválasztják a baráti kör öttagú vezetőségét is. szókát, hintát, csúszdát, homokozót, libikókát terveznék be, hanem valamiféle különleges, sajátosan egyéni, sohasem látott játszóteret alakítanának ki, ahol mindenféle bohókás ötletet vagy romantikus elképzelést is meg lehet valósítani. A rendezők néhány javaslata: Berendezhetik egy kisebb „vidámparkinak. Kialakíthatnak egy kid falut- vagy városrészt. Felépíthetnének egy egész várat, mindenféle felszerelésével együtt, vagy egy sátortábort. Berendezhetnek egy mesevárost. Elképzelhetik a jövő játszóterét. Szívesen látnak a rajzok között olyanokat is, ahol az alkotó ugyan képileg nem tudta maradéktalanul kifejezni elképzelését, de a hozzá mellékelt magyarázó szöveggel meg tudja értetni magát. Technikai, műfaji kikötések nincsenek. Az A/3-as vagy A/4- es méretű rajzlapon, tetszőleges technikával — batik, mo- notípia, fonal vagy rongyragasztás stb. — készülhetnek a művek. A rajzokat a pályázóknak 50x70 cm-es fehér paszpatúrával kell ellátniuk. Tüntessék fel a pályázó nevét, lakcímét, életkorát és iskoláját. Beküldendő: Madách Imre Művelődési Központ 2600 Vác, Lenin u, 63. (42-es szoba). Beküldési határidő: 1984. május 15. A pályázatra beérkezett és a nyári táborban alkotott képeket közös kiállítás 'formájában mutatják be a hagyományoknak megfelelően az emeleti galérián 1984. szeptember 13-tól 30-ig. Kérik a város és járás rajztanárainak és népművelőinek segítségét a pályázat propagálásában és az elkészült művek intézményünkbe történő eljuttatásában. Teknős Erzsébet ISSN 0133—2759 (Vád Hlrtaj* Újabb üzemzavar Szünetelt a szolgáltatás s. J. Gyorspiroska Lehetne a váci HÍV is A sohasem látott játszótér Gyermekrajzpályázat
