Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
1984. MÁRCIUS 14., SZERDA Pkst Paradicsomlé-gyártáshoz Gépsorok Gyömrőről A korábbinál értékesebb termékek, paradicsomlé-gyártó gépsorok előállítását kezdték meg a Rákosmezeje Termelő- szövetkezet gyömrői fémipari részlegében. A berendezéseken elvégezhető a paradicsomlégyártás teljes folyamata, egészen a palackozásig. Az elképzelések szerint az idén már összesen mintegy 110 gépsort adnak át, javarészt szovjet megrendelőknek. A szövetkezet fémipari üzemében 1930 óta gyártották a gépsorok különböző alkatrészeit bérmunkában. Közben saját erőből fejlesztették a termelést, korszerűsítették az üzemet, megteremtették a komplett gépsorok gyártásának feltételeit. Azért is szükség volt a fejlesztésre, mivel az üzem másik fő termékcsoportja. a vasúti biztosító berendezések — fénysorompó, előjelző táblák, híradó oszlopok — iránt a jövőben kisebb kereslet várható. A szövetkezetnek jelenleg már több mint 30 millió forint bevétele származik a oa- radicsomlé-gyórtó berendezések előállításából. Például a sovány tej Olcsóbb fehéráru Az olcsóbb kategóriába sorolható élelmiszerek választékának bővítésére mind több újfajta terméket, úgynevezett fehérárut gyártanak. Azok sorolhatók ide, amelyek szerényebb csomagolásban jelennek meg, vagy béltartalmukban a drágább összetevők egyikét olcsóbbal helyettesítik. A tejipar már gyártja a csökkentett — másfél százalékos zsírtartalmú — tejet, amely a korszerűbb élelmiszerek közé tartozik. A Budapesti Húsipari Vállalatnál olcsó kenőkolbász, krémkolbász, feketehurka és véreshurka gyártását kezdték meg. ^ Háztáji ipar? így is ne- ^ vezheinénk a tsz-ek kiegé^ szító tevékenységéhez szólj rosan kapcsolódó kisvállal- í kozásokat. Mert mint a '/ klasszikus háztáji esetében, £ itt is, a nagyüzem teremti ^ meg a működési feltétele- ^ két. S a cél sem különbö- ^zik: a szövetkezetek, dol- ^ gozóik töredék munkáidéul jét kívánják értékteremtő > foglalatossággá tenni. A jogszabályok 1982 óta adnak erre lehetőséget, s a tapasztalatok azt mutatják, az üzemek élnek is a lehetőséggel, az ipari és szolgáltató szakcsoportok árbevétele 1983- ban 1,1 milliárd forint volt, a szövetkezetek ebből 83 millió forint eredményt könyvelhettek el Pest megyében. Tímár Gyulának, az ócsal Vörös Október Tsz elnökhelyettesének fontos szerepe volt abban, hogy a szövetkezetük elsőként startolt a tsz-kisvál- lalkozások akkor még ismeretlen, buktatókkal teli terepén. Hogyan látja ma a kérdést, saját üzemén belül, milyen tapasztalatokat szerzett más tsz-ékben? Egy üzemet „nyertek" — A kisvállalkozások milyen formák, keretek között jöttek létre a Vörös, Október Tsz-ben? — Lényegében két szervezeti. működési modellben: a szakcsoportokon kívül az átalányelszámolásos részlegben is. A gazdasági munkaközösségek alakítása szövetkezeten belül túlságosan bürokratikus megoldásnak látszott. — Hányán vállalkoztak mostanáig? — Az ipari és szolgáltató csoportok létszáma ezerötszáz fő, ami azt jelenti, hogy a termelési értéket tekintve egy 350 munkást foglalkoztató üzemmel gyarapodtunk; képletesen, persze. — Sokan azért ellenzik a tsz-kisvállalkozásokat, mert mint állítják, lehetetlen különválasztani a rendes munkaidőben kifejtett tevékenységet a délutáni, a hétvégi szakcsoporti munkától. Magyarán, a maszekmunka fáradalmait a főállásban pihenik ki. — Tagadhatatlan, ilyen is előfordul. Mi ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a két foglalatosságot térben is igyekeztünk szétválasztani. Kresz- részlegünk például forgalom- irányító berendezéseket gyárt, a központban. A szakcsoport tagjai viszont ezeket az eszközöket a felhasználás- helyén szerelik fel. Ami pedig a rendes munkaidőbeni teljesítményt illeti, a szakcsoport tagsága feltétele a terv teljesítése. — Hogy alakulnak a keresetek? — ötven és nyolcvan forint közöttiek az órabérek, ami másfél-kétszerese a rendes időben végzett munka díjának. Havonta általában 90 órát dolgozik szakcsoportban egy- egy emberünk ... Kijátszani a szabályt? — Kikből verbuválódnak a kisvállalkozók? — Nézze, aki korábban elégedetlen volt a jövedelmével, az fusizott. A hét végén kifestette a szomszédja konyháját. Most iskolát pingál, ami legalább olyan hasznos, hiszen hiányzó szolgáltatást pótol. Szaval az igényesebb, jobb munkások a kezdet kezdetén jelentkeztek. A többiek akkor bátorodtak fel, amikor látták, kollégájuk szép summát vesz fel a pénztárnál egy-egy nagyobb munka után. — Ennyire makulátlanok lennének a tsz-kisvállalkozá- sok? — Sajnos nem. A hármas érdek, az egyéni, a szövetkezeti és a népgazdasági sokfelé sérelmet szenved. Távolabbi megyék ipari ágazatainak vezetői gyakorta a keresetszabályozás kijátszására használják fel a szakcsoportokat. Budapesten és Pest megyében toboroznak embereket, olyan jövedelmeket ígérve — havi 18—20 ezer forintot —, amelyek mögött nincs azonos értékű munka. — Hogyan lehetne a folyamatnak gátat vetni? Netán a pénzügyi szabályozással van hiba? ■— A szabályozók jók, a végrehajtással van a baj. — Mire gondol? — A jogszabályok előírják, a szakcsoport a bevételekből köteles fizetni a kiadásokat. A gyakorlat azonban más. A tsz kölcsönöz és a szakcsoport az év végén fizet. Ebből az ösz- szegből juttatják rögtön a tagokat magas jövedelemhez. Rizikó és biztonság — A már említetteken kivül milyen tapasztalatokat szerzett? — Sajnálatos módon, az esetek igen kis százalékában jellemző az igazi vállalkozó szellem. A dolgozók nem veszik tudomásul, hogy éppen úgy várják a munkabért elsején, meg az előleget 15-én. mint korábban. Senki sem közli velük, a pénz csak akkor jár, ha ezt a munkát leszámlázták és azt a megrendelő kifizette... — Min kellene tehát változtatni? — A szakcsoportok alakításának megszigorításával megoldódna a kérdés. Fizesse meg a belépni kívánó a vagyoni betéti díjat, a 10—20 ezer forintot. s ne a tsz előlegezze. — Önöknél sikerült ezt elérni? — Sok vitám volt emiatt. Azt mondták, az nem lehet, hogy a munkás feladatát elvégezvén, ne kapja meg a pénzt. A válaszom az volt: a munkás most vállalkozó, olyan valaki, akinek főállása ráadásul megteremti számára a létbiztonságot. Gazdálkodnia tehát csak a szabad idejével kell. — Hogyan summázná a jelenlegi helyzetet? — Az a véleményem, hogy végre megmozdult valami, a kis vállalkozásokba bekapcsolódik a magántőke is. De meg kell akadályozni — éppen a szövetkezeti mozgalom jó hírének érdekében —, hogy kalandorok újabb tündöklésének kora kezdődjék meg. Ezek az emberek, egyszer már kiszorultak a mezőgazdasági nagyüzemekből. Nem szabad megtörténnie, hogy megváltozott színekben fellépve a fővárostól távol levő tsz-eket szédítsenek. Valkó Béla ECözel&dik a határnap Az idő mindenkinek pénz Emlékeztetőül: 35 hónappal ezelőtt kezdődött meg Százhalombattán az ország egyik legjelentősebb 6 és fél milliárd forintos beruházása. A katalitikus krakküzemben évente egymillió tonna kőolajat lehet majd feldolgozni, előzetes becslések szerint két év alatt térül meg a befektetés a népgazdaságnak. A beruházás kivitelezését egy japán ajánlat alapján eredetileg 39 hónapra vállalta a Dunai Kőolajipari Vállalat fő- vállalkozóként. Ami azt jelenti, hogy a Propo-France francia céggel, a Vegyépszerrel, illetve még körülbelül tíz alvállalkozóval együtt kezdték meg a Blop amerikai licenc alapján a magyar építkezést. Ez a 39 hónap — rekordidő, és nemcsak hazai viszonylatban az. Mégis, mivel a múlt év közepéig olyan ütemben folyt a beruházás, a krakküzem népgazdasági jelentőségét is figyelembe véve, a DKV vállalta, hogy az eredeti határ- • időhöz képest 3 hónappal korábban indítják meg a létesítményben a termelést, ez alatt a próbaüzemelést kell érteni. A kivitelezőkkel pedig együttműködési megállapodást kötöttek, amiben viszont már nem szögezték le egyértelműen a 3 hónapot, csupán a határidő előrehozásának szándékát fejezték ki. Talán felesleges is megjegyezni: nem vállalati presztízst jelent a határidő rövidítése—, érdeke ez az egész népgazdaság energiagazdálkodásának ! Ösztönzők voltak Március 31 igen közel van. Ezért kerestük fel a DKV műszaki vezérigazgató-helyettesét, dr. Sokorai Istvánt, hogy látja ma, reális volt-e az elképzelés? — Ügy ítélem meg, hogy ha 3 hónappal előbb nem is indul meg a próbaüzem, kettőt tudunk teljesíteni a műszaki, a minőségi előírások teljes biztosítása mellett. Fő kivitelezőnk a Vegyépszer ugyanis erőfeszítései ellenére sem tudta tartani a rövidített határidőt. Farkas László, a Vegyépszer termelési igazgatója a saját szemszögükből értékelte a helyzetet: PAPÍRMUNKA N emrég valaki néhány friss tojással akart meglepni annak fejében, hogy segítettem neki megírni egy beadványt. Köszönettel elhárítottam a váratlan ajándékot. Utólag arra is rájöttem, hogy ténykedésemért úgysem érdemeltem volna jutalmat. Minden igyekezetem ellenére sem sikerült olyan pontosan, minden részletre kiterjedően felsorolni a tényeket, hogy az írásmű utólagos kiegészítés nélkül megfeleljen rendeltetésének. Az ügy pedig nem látszott túlságosan bonyolultnak. Arról volt szó, hogy ismerősöm le akarja bontani a kertjében levő szerszámkamrát és garázst építene a helyére. Ezt az igényt akartuk közösen megfogalmazni, de néhány dolog kimaradt. Mentségünkre szolgáljon, hogy ilyesmit még nem intéztünk és abban a kis faluban nyomtatvány sem volt arra a célra. Az eljárás logikus, a kért adatok szükségesek, de a hivatali ügyekben kevésbé járatos ember előzetes tájékoztatás nélkül aligha gondol mindenre. Később az ilyen és hasonló ügyek iránt érdeklődve, Ráckevén láttam egy beadványmintát, melyen minden áttekinthető volt, világos és összetéveszthetetlen. Az adatfelvételhez tartozó kérdéseken kívül a témához kapcsolódó legfontosabb tudnivalók is szerepelnék, mint például az, hogy amennyiben a törmelék a helyszínen nem felhasználható. azt nyolc napon belül el kell szállítani. Ellenkező esetben a bontási munka szabálysértésnek minősül, és mind az építtetőt. mind a kivitelezőt pénzbírsággal lehet büntetni. Az ilyen és hasonló dolgokkal pedig jó előre tisztában lenni. A nagyobb településeken, ahol rendszerint ügyfélszolgálati iroda is működik, sokféle nyomtatványnyal. beadvány-mintával dolgoznak. Egyszerűbb helyzetben van tehát, aki hivatalos dolgait akarja — minél gyorsabban és kevesebb utánajárással — elintézni. Könnyebb a dolga a témával foglalkozó tanácsi előadónak is, akinek nem kell utólag bosszankodnia, amiért néhány adat még hiányzik és újabb levelet fogalmazni, hogy megkapja a kívánt kiegészítést. Érden például mintegy ötvenféle nyomtatványt, beadványmintát használnak, Cegléden és Monoron is több, mint harmincat. Ráckevén erre alapozzák a műszaki ügyintézést, de a szociális gondoskodás körébe tartozó kérelmek elbírálását, a segélyek kiutalását, sőt, az alkoholisták kötelező gye—’-ezelésé- re vonatkozó ügyek intézését is. A nyomtatványok egy részét házilag szerkesztették, sokszorosították a témában illetékes előadók, saját munkájuk könnyítésére. Kisebb településeken vajon miért nem élnek ezzel a lehetőséé®'’"’ ""’venként azzal hárítják el az érdeklődést: náluk nincs olyan sok ügy, hogy érdemes lenne emiatt nyomtatványokat csinálni. Máshol betöltetlen állásheP'-'—e panaszkodva mondják, ho®v nincs idejük a papírmunkára, holott a megfelelő segédeszközök éppen az ilyen esetben jelentenének nélkülözhetetlen segítséget. V alójában nem is kellene mindig újra fogalmazni, szerkeszteni ások helyén már meglevő, jól bevált mintákat, csak átvenni és felhasználni. A közigazgatás átszervezése után jó kan','-'',»tok alakulnak a községek között, formálódnak az együttműködés módszerei, A korábbinál több lehetőség nyílhat a részletekre is kiteriedő. az ügyintézést egyszerűsítő, gyorsító ta ■ pasztalatcserére. Gál Judit Kiváló hegesztőket választottak ki a nehéz munkára. A csövek illeszkedésén múlik a biztonság Erdős! Agnes felvétele — Először is szeretném, ha kettéválasztanánk a beruházás kivitelezéséért kapott ösztönző célnyereséget, a határidő előrehozásáért kitűzött célprémiumtól. A köztudatban ugyanis ez utóbbi terjedt el, holott ez még csak egy ígéret. Az ösztönző célnyereséget, amennyiben a szerződéses határidőre megoldjuk feladatainkat (ez június 30.), dolgozóink megkapják. Amennyiben viszont az eredeti határidőhöz képest három hónappal korábban sikerülne átadni az üzemcsoportot, az 500 millió forint nyereséget jelentene. Ebből egy hónapra 166 millió forint jut, és egy rendelet szerint a nyereségből képezhető részesedési alapot ki lehet fizetni a kivitelezőknek. Forintban ez egy hónapra 6,6 milliót jelent, ha tehát két hónappal június 30 előtt készülnek el, mintegy 13—14 milliót kapnak, igaz ezt több ezer ember között osztják ki. Elég ösztönző ez? — Amikor az együttműködési megállapodást aláírtuk, mi még jóformán el sem kezdtük a szerelést Százhalombattán. Egy másik kivitelező, a Mélyépítő Vállalat ekkor már a feladata 90 százalékát teljesítette. Most kérdem én, nem könnyebb nekik ígérgetni, mint nekünk? Mégis úgy érzem, nem elsősorban rajtunk múlik, ha módosítani kell az ütemtervet, hanem sokkal inkább a francia kivitelezőn. — A szigetelési, mázolási munkákkal a hó végére készen leszünk, feltéve, ha menet közben nem merül fel újabb igény, probléma. A szakipari munkákat április közepére szeretnénk befejezÍhközésí pontok Ha vitáról egyáltalán beszélhetünk a DKV és a Vegyépszer között, az egyrészt abból fakad, hogy a DKV azt szeretné, ha minél több szerelőt lótna az állványokon, a Vegyépszer viszont nyilván csak annyi embert küld, amennyire megítélése (!) szerint szükség van. Az, hogy az egyes munkafajták a különböző üzemrészekben párhuzamosak, meggyorsítja a kivitelezés ütemét, a gyakorlatban azonban ott, ahol például az üzemeltetők már a vegyszeres kezelésnél tartanak, szerelők nem dolgozhatnak. Farkas László tájékoztatása szerint egyelőre számukra a krakkberuházásban való részvétel nem hozta meg azt a gazdasági eredményt, amire számítottak. — Kevesebbe került volna a mi munkánk, ha az eredeti határidőhöz tarthatjuk magunkat. Például nem kellett volna alvállalkozókat keresnünk, a többletfeladatok miatt csak a dolgozóink autóbusszal való szállítása négyihilllió forintba került és még sorolhatnánk. Végül is dr. Sokorai István is hangsúlyozta, hogy a kivitelezőket elmarasztalás nem érheti. Mégis lenne egy kötekedő kérdésem — fordulok ismét a DKV műszaki vezérigazgató-helyetteséhez — egy, a szerelésen dolgozó fiatal mérnök ugyanis kissé cinikusan a következőket mondta: Hálóterv? Persze, jó hogy van, mi is kifüggesztettük az irodánk falára, mert így legalább tapétának beválik, ön szerint menynyi az igazság ebben? Éjjel-nappal — Némi. Maga a beruházás ugyanis több feladatcsoportból áll, aminek a látványos része. azaz maga a szerelés, csak a vége. A döntés után, hogy lesz krakküzem, a megalapozással kezdtük, majd a tervezéssel párhuzamosan bonyolítottuk a pénzügyi kérdéseket. A hálótervben minden egyes főfeladatra meghatároztuk az optimális időt, és ehhez végig tartottuk magunkat. A tervezéshez, előkészítéshez, anyag- beszerzéshez egyébként saját számítógépes rendszerünket is segítségül hívtuk. Az egyes részfeladatok végrehajtása azonban valóban csak elvileg igazodott az ütemtervhez, amit azonban észrevettünk — és például éppen a Vegyépszer- nek vonalas ütemtervet adtunk át. A hátralevő másfél, két hónap alatt, a pontosan 2345 izo- metria (előregyártott csőszakasz) felszereléséből még 300 darab felszerelése van hátra, kemény munka a folyamatos nyomáspróbózás, a vezetékek kitisztítása, a számítógépes irányításhoz a még holt vezetékek élő rendszerré alakítása. A fűtési rendszer bekötése, majd a szigetelés, bádogozás éjjel-nappal és hét végeken is folyamatos. Az üzemegységek indítási sorrendje már elkészült, hiszen itt a szó szerinti értelemben is igaz: az idő pénz. Eller Erzsébet Kern konyhát, iskolát fest... á munkás ezúttal vállalkozó
