Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

A stockholmi párbeszéd-konferencia felhívása Érdemi megegyezésre van szükség Az európai biztonság és le­szerelés kérdéseivel foglalkozó stockholmi ■párbeszéd-konfe­rencia résztvevői hétfőn fel­hívással fordultak a másik Ma: 3. oldal: A munkás ezúttal vállalkozó Az idő mindenkinek pénz 4. oldal: Indulatok, álmok tükörképei A találkozás kivételes ereje 6. oldal: Jogi tanácsok Vizek partján — horgászbottal Stockholmban zajló nemzetkö­zi fórum, az európai bizalom- erősítő és biztonsági kérdések­kel, valamint a leszereléssel foglalkozó konferencia küldöt­teihez. A fegyverkezési hajsza fo­kozódása és az új nukleáris rakéták európai és Európa határain kívüli felelőtlen tele­pítése miatt minden eddiginél nagyobb a nukleáris háború veszélye — hangsúlyozza a felhívás. A stockholmi pár­beszéd-konferenciát éppen az Európát és az egész világot fenyegető nukleáris háború veszélyének fokozódása miatt hívták össze — mutat rá a do­kumentum. A világközvéle­mény akarata — szögezi le a felhívás — hozzájárulhat ah­hoz, hogy tényleges eredmé­nyeket érjenek el a stockhol­mi fórumon, amelynek sikeres befejezése nagy jelentőségű lenne a világbéke szempontjá­ból. A dokumentum felszólítja a konferencia résztvevőit: a katonai-hadászati kérdések mellett olyan konkrét lépések­ről is folytassanak tárgyalást, amelyek valóban biztosítják a bizalom növekedését Európá­ban. A különböző országok poli­tikai vezetői és kormánykül­döttségei — a stockholmi pár­beszéd-konferencia résztvevői — egyúttal felszólították a vi­lág valamennyi népét: gyako­roljanak nyomást saját kor­mányukra annak érdekében, hogy az tegyen meg mindent a nukleáris háború megakadá­lyozása, a fegyverkezési hajsza feltartóztatása, a béke erősí­tése érdekében. Innovációs napok Jó gazdálkodásra ösztönöz Alkalom a megye iparának bemutatására A gazdálkodás új követel­ményeihez való alkalmazkodás egyik lehetősége az innováció GÉPBAJ adta eredmények gyors hasz­nosítása. Ehhez nyújt segítsé­get a Pest megyei Tanács szer­vezésében és egy sor intéz­mény, illetve társadalmi szer­vezet támogatásával, közre­működésével rendezendő Pest megyei innovációs napok című kiállítás és konferencia. Az eseményre április 9. és 14. kö­zött kerül sor. Célja, hogy tá­mogassa, tovább ösztönözze azokat a törekvéseket, ame­lyek a tőkés import helyette­sítésére, az export fejleszté­sére irányulnak, az anyagta­karékosságot vagy a hulladék hasznosítását szolgálják. A rendezvénysorozat jó al­kalom arra, hogy megismer­tesse a megye iparát, bemu­tassa szerepét a népgazdaság terveinek megvalósításában. A kerckasztal-beszélgetések so­rán mód nyílik a különféle vállalkozási formák képvise­lőinek együttműködésére, a piaci kapcsolatok fejlesztésére. Az áprilisi rendezvényen Innováció ’84 címmel pályáza­tot is hirdetnek három téma­körben, nagy összegű díjak­kal. A kiállításra — amelyet Bu­dapesten a Rákóczi út 57. alatt rendeznek — eddig ötvennégy vállalat, szövetkezet, illetve kisiparos jelentkezett, csak­nem százötvenféle műszaki, szellemi termékkel. A konfe­rencia részvevőit az Almássy téri Szabadidő Központban huszonhárom gazdálkodó egy­ség szakemberei félszáz témá­val ismertetik meg. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ár«: 1,10 forint 1984- MÁRCIUS 14., SZERDA Téglagyárak Idényben A Tégla- és Cserépipari Tröszt 41 korszerű gyárának dolgozói az év első két hónap­jában 27 millió kisméretű tég­lával többet szállítottak a ma­gánlakásépítőknek, mint a múlt év azonos időszakában. Ezeknek a gyáraknak a mun­káját a hideg és a fagy nem befolyásolta, mert a prések­ben megformált nyers téglát alagútkemencékben szikkaszt­ják, szárítják, s azon nyomban hozzáfoghatnak a tégla égeté­séhez is. A hagyományos gyá­rak szabadtéri szárító-színei­be csak akkor rakhatják ki a nedves, nyers téglát, ha a hi­deg már nem fenyegeti szétfa­gyással ezt a félkész terméket. Március második hetében, a fagyok megszűntével a hagyo­mányos üzemek nagy részében is megkezdődött a téglagyár­tási szezon, e hét végére pe­dig már valamennyi téglagyár termel. Megyei körúttal folytatódik a program Lázár György Szabolcsban Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a késő délutáni órákban Sza- bolcs-Szatmár megyébe érke­zett. Nyíregyházán a megye párt­ós állami vezetői köszöntötték a vendéget. A Minisztertanács elnöke ezt követően a párt- bizottság székházának tanács­termében a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács végre­hajtó bizottságainak tagjaival találkozott. Meghallgatta Var­ga Gyulának, a megyei pártbi­zottság első titkárának tájé­koztatóját az országrész poli­tikai, gazdasági és kulturális életének helyzetéről, az utóbbi évek ipari és mezőgazdasági termelési, gazdálkodási tapasz­talatairól, a lakosság életkö­rülményeinek változásáról, to­vábbá a termelés korszerűsíté­sét, a munkaerő-gazdálkodás racionalizálását, a foglalkoz­tatottság javítását szolgáló ter­vekről. Ezután Tisza László megyei tanácselnök számolt be a kor­mány elnökének a csaknem 600 ezres lélekszámú ország­rész közigazgatásának korsze­rűsítéséről, s ennek eddigi ta­pasztalatairól. Elmondta: a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága már korábban is adott át egyes hatásköröket a köz­ségi szakigazgatási szervek­nek: tavaly például már 42 helyi tanács rendelkezett épí­tésügyi hatósági, 58 ipar-, 23 pedig kereskedelmi iparható­sági hatáskörrel. Lázár György látogatása szerdán Szabolcs-Szatmár me­gyei körúttal folytatódik. Döntő az ipari háttér Nemcsak kereskednek, gyártatnak A belkereskedelem az idén a tavalyihoz hasonló iparcikkellátást Ígér. Bár mint köztudott, ez elsősorban az iparon múlik, s csak részben függ a kereskedelmi vállalatok munkájától. A Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalatnál nemcsak arról érdeklődtünk, hogy mit tudnak kínálni a megye üzleteiben, hanem azt is, mennyiben tudnak saját erejükből hozzájárulni a válasz­ték bővítéséhez? Mivel a belföldi árualap most sem lesz nagyobb a ta­valyinál, a PIK is elsősorban szocialista importból bővíthe­ti a választékát, illetve pótol­hatja a hiányokat. Az év má­sodik felében áruházi cserék­kel színesítik a kínálatot, így bolgár és lengyel termékekkel. Előkészítés alatt áll már ha­sonló akció csehszlovák és NDK-beli áruházakkal is. Több, itthon hiánycikknek számító áru érkezik a szom­szédos országokból a Prizma gazdasági társuláson keresztül is. Vásárolnak például szovjet hűtőszekrényeket, enyhül a bojlerhiány is a csehszlovák és lengyel import révén. A PIK éves árukészletének mintegy húsz százaléka szár­mazik közvetlen beszerzésből. Körülbelül 400 millió forintért különböző hazai termelőüze­mektől, szövetkezetektől vásá­Tanszervédő egységcsomag A MÜ—TEX pilisvörösvári üzemében műanyag füzetboritókat vágnak, hegesztenek. Az egységcsomagok az általános iskolások tanszereit védik majd. Képünkön: Stecker Gáborné munka közben Trencsényi Zoltán felvétele rolnak. A nagykereskedelmi jellegű tevékenységgel az idén a korábbinál is jobban kíván élni a vállalat. Igaz, ez nem változtatja meg gyökeresen az ellátást, de a választékot fel­tétlenül színesíti. Tíz-tizenkét játékot is gyártó szövetkezet­tel állnak például kapcsolat­ban, mégis kevés a fa építő vagy a mechanikus játék. Ami van, azt meg nem lehet elad­ni. Megkísérelték a monori Forrás áruházban értékesíteni a helyi kefegyár valóban ötle­tes és szép fajátékait, a borsos árak miatt azonban mindösz- sze néhány darab kelt el. Sok apróbb, de hiányukkal sok bosszúságot okozó termé­ket a vállalat közvetlenül gyártat a termelőkkel. Ilyen például az alumínium evőesz­köz, a csavarok és az anyák, különféle tömítések és kések. Némi javulást is ígér az idei esztendő. A Hódiköt és a Váci Kötöttárugyár 50 százalékkal jobb ellátást helyezett kilátás­ba sportruházatból. Talán eny­hül a radiátorhiány is, forga­lomba kerül több új típusú, energiatakarékos fűtőtest. Fo­lyamatosabb ellátás várható a hengerelt és húzott árukból is. M. N. P. Hasznos és forintot hoz a házhoz Megrendelőket keresnek A dabasi városi jogú nagy­községi tanács idén januárban szociális foglalkoztatót alakí­tott ki az öregek napközi ott­honának épületében, mivel lakói máshová költöztek. Ez­zel a helyi tanács régi kérés­nek tett eleget, hiszen, mint a vb-titkártól, Schönweitz Ta­mástól megtudtuk, a legtöbb helyi fórumon szóvá tette a lakosság, hogy az idős, beteg emberek számára nincs a köz­ségben megfelelő munkalehe­tőség. Az elmúlt két hónapban több mint 50-en jelentkeztek, közülük tízen dolgoznak a központi telephelyen. Tusák Lajosné, a foglalkoztató fő­könyvelője szerint van elegen­dő munkája a kisüzemnek. Elsősorban az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezet­tel állnak kapcsolatban. A szövetkezet melléküzemének mintegy 10 ezer darab dísz­távirat hajtogatását vállalták, de ezenkívül foglalkoznak já­tékkártyák hajtogatásával, csomagolásával is. Az idős emberek napi hat órát dolgoznak az üzemben, de van néhány bedolgozó, aki­nek a lakására viszik ki a munkát, mivel egészségi álla­potuk nem teszi lehetővé a bejárást. Átlagosan mintegy 2 ezer forintot tudnak a nyug­díjasok havonta megkeresni. Tusák Lajosné azt is el­mondta, hogy több üzemmel és vállalattal is tárgyalnak, hogy dolgozóiknak folyama­tos munkát tudjanak biztosí­tani. A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának varrást, a Papíripari Válla­latnak hajtogatást, a Kontakta számára pedig különféle sze­reléseket fognak végezni. ■ KőiéletB Az Elnöki Tanács távirat­ban fejezte ki részvétét a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság Központi Népi Bi­zottságának Kim ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság első alelnöke elhunyta al­kalmából. Kapolyi László ipari minisz­ter március 11—13. között meglátogatta a tavaszi lipcsei vásárt. Ez alkalomból tárgya­lásokat folytatott Günther Kleiber és Gerhard Weiss mi­niszterelnök-helyettesekkel, továbbá az NDK kormányá­nak ipari minisztereivel. A tárgyalások során megálla­podtak az ipari kapcsolatok továbbfejlesztésében, a szako­sítások és termelési kooperá­ciók bővítésében, a műszaki­tudományos együttműködés új területekre való kiterjesztésé­ben, egyes kiemelkedő jelen­tőségű ipari technológiák kö­zös fejlesztésében, s az e te­rületen elért eredmények cse­réjében. I smerős helyzet: a két fél között zajló párbe­széd monológgá válik, mert az érintettek csak fúj­ják a maguk mondókáját, ügyet sem vetve rá, mit fe­lel, mit kérdez, mit állít a másik. Napjainkban olykor ilyen, monológgá silányodó párbeszédre hasonlít a vita arról, vajon valóban rom­lott-e a mezőgazdaságban használt gépek, berendezé­sek minősége, vagy másról van szó, arról, hogy a szű­kösebb beszerzési lehetősé­gek miatt ezék aí eszközök túlzottan igénybe vettek, il­letve — esetleg ugyan­ezen ok miatt — üze­meltetésük szakszerűtlen? A tömören leírt vélemé­nyek sokféle változatával találkozhatunk a megyében testületi üléseken meg hi­vatalos értekezleteken, ami­ben az a veszedelem, hogy a párbeszédet imitáló mo­nológok hajtogatása közben elvész a lényeg, azaz az, hol mi a teendő. Tapasztalataink szerint ugyanis a gépbaj enyhíté­se, megszüntetése egyaránt feladatokat ró a gyártókra, a forgalmazókra, a felhasz­nálókra, azaz téves irány­ban indulnánk el, ha úgy vélnénk, csak az egyik vagy a másik területen sorakoz­nak a tennivalók. A ma­gunk érthetően szerény ta­pasztalatait megerősítik azok a vizsgálatok, ame­lyekre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetében ke­rült sor. A gödöllői intéz­mény — talán fölösleges is leírni, annyira természetes — kívül áll az érdekeltek körén, éppen ezért figye­lemre méltó, hogy az álta­luk vizsgált gépek, beren­dezések — ötéves távlatról, hazai és importból szárma­zó eszközökről egyaránt szó van — negyvenegy százalé­kánál rögzíthettek a jegy­zőkönyvekben gyártási hi­bát, harmincegy százalékot tett ki ugyanakkor a szak­szerűtlen — az előírttól el­térő — üzemeltetés miatt bekövetkezett bajok része­sedése. Ezek az arányok azt mutatják, hogy a gép­baj kórokozói korántsem egyetlen területre kon­centrálódnak. éppen ellen­kezőleg, ott lelhetők min­denütt. Nem szükséges részlete­sen taglalni a hazai mező­gépipar hosszú időn át mostoha sorsát — az át- és visszaszervezéseket, a fel­ügyeleti hatóságok cserél­getését, a fejlesztések és visszafejlesztések váltoga­tását —, a tények ugyanis annyira közismertek. Az azonban leírásra kívánko­zik, hogy 1978 óta, amikor az Állami Tervbizottság jóváhagyta a mezőgazdasá­gi gépgyártás hosszabb táv­ra szóló fejlesztési tervét, lényeges, több tekintetben minőségi változások men­tek végbe, főként a legna­gyobb gyártónál, a Mező­gép Tröszt vállalatainál. Csupán utalunk rá: a vál­lalatokkal egyeztetve a bu­daörsi trösztközpont kiala­kította az üzemek szakosí­tott hálózatát; licenciavá­sárlásokkal, valamint a sa­ját fejlesztőintézetében ki­dolgozott konstrukciókkal tetemesen bővítette a gépek és berendezések választé­kát; alapvető fordulatot hajtott végre az alkatrész- gyártásban és így tovább. A változások következtében a viták ma nem arról zaj­lanak, mint a fordulat előtt, hat-hét esztendeje, a vitá- zók szemlélete azonban — tisztelet a kivételnek — ugyanaz maradt. Furcsa ez azért, mert e konzervati­vizmus elfödi az átalakult valóságot és vele a koráb­biaktól eltérő — megnőtt — lehetőségeket a célratö­rőbb haladáshoz. Amit a többi között az is bizonyít, hogy a megyében létrejött a közös gazdaságoknak egy olyan csoportja — Fóttól Abonyon át Érdig húzhat­juk meg e csoport földraj­zilag tág határvonalát —, ahol a jól szervezett, szak­mailag magas színvonalú gépészeti munka és kar­bantartás eredményeként a gépbaj minimális, nullára leírt eszközöket is átlagos ráfordításokkal működtet­nek. E setleg ez lenne a ki­vétel, ami szabályt erősít? Nem, nem. Az említett köre a gazdaságok­nak megteszi azt, ami rajta múlik, éppen ezért joggal lép fel, bírál akkor, ami­kor érdekein, jogain sére­lem esik. Amint a Mezőgép Tröszt is okkal lép fel azokban az esetekben, ame­lyekben egyértelműen az alapanyag-gyártók marasz­talhatok el a hibákért. Elő­ször mindenkinek azt kell megtennie, ami rajta mú­lik, s csakis azt követően teremtődik kellő erkölcsi alapja a másokkal szembe­ni kritikához. Nem elvont, pusztán etikai kérdésről van szó itt, hanem arról, hogy a különböző magatar­tásmódok diktálta cselek­vés eltorzítja a további teendők körvonalát. E tor­zulások viszont azzal a ve­széllyel fenyegetnek, hogy az sem történik meg gép­bajok ügyében, ami meg­történhetne, azaz amire adottak a lehetőségek, Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom