Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

mr % mug rat] POSTABONTÁS 1534. MÁRCIUS 11., VASÄRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 rom Kártevők Kertemben és az udvaromon jól termő meggyfák vannak és eddig szépek, egészségesek voltak. A múlt évben először történt meg, hogy a gyümölcs­érés idején, sőt az után is cér­naszál vékonyságú fehér kis férgek lógtak le az ágakról. Annyi volt belőlük, hogy nem tudtunk a fák alá menni, mert ez az egész pókháló-féle dolog ránk ragadt. Elmentem itt helyben abba az üzletbe, ahol a vegyszereket árusítják. Vittem levélmintát és a fér­gekből néhányat mutatóba. Az egyik eladó ezt mondta, a má­sik azt mondta. Végül adtak valami vegyszert, amivel négy alkalommal permeteztem, de a kártevők nem pusztultak el, a fák levelei azonban lehul­lottak. Szeretném ezt az idén meg­előzni. S hogy idejében tud­jak ez ellen védekezni, a se­gítségüket kérem. Tudják meg, mivel és hogyan, valamint hogy mikor kell a védekezést, illetve a permetezést elvégez­ni? Nemcsak engem érint, mert Monoron a járdák men­tén sok meggyfa áll. Szépen teremnek, de a múlt évben ezeket a fákat is ajánlatos volt elkerülni, mert tele lett az ember az előbbiekben em­lített lecsüngő kártevőkkel. Róíh Antalné Monor ★ Leírása alapján úgy gondoljuk — hangsúlyoztuk, ez csak feltevés —, hogy aknázó inoiyrol lehet szó. Az ellen viszont kizárólag petera­kás idején lenet védekezni, Később teljesen eredménytelen a perme­tezés. Persze, hogy igazán milyen kártevőről van szó, azt látni kel­lene, s csak úgy lehetne tanácsot adni a védekezés hogyanjáról. Ezért azt javasoljuk, sürgősen ke­resse meg a Pest megyei Növény« védő Állomásnak a monori taná­cson dolgozó kihelyezett munka­társát: a növényvédelmi főfelügye­lőt. Neki jelentse a tapasztaltakat. Sárlenger Érden évek óta tart a köz­ponti lakótelep építése. Az építkezésre az Éva utcai beton­keverő üzemből hordják az anyagot, illetve a sódert a be­tonhoz. A szállítás útvonala: az Éva és az Emma utca. Az első kivitelező, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 1981- ben az Éva utcában be­tonlapokat helyezett az úttest­re, mert gépkocsijai gyakran elakadtak. A PÁÉV helyébe 1982- ben a Győr megyei Álla­mi Építőipari Vállalat lépett, s az előd felszedte a betonlapo­kat. Eközben irtunk a városi tanácsnak, hogy ne engedjék elvinni a lapokat. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy a vállalat nagyon sokat kér a betonkoc­kákért, így kénytelenek voltak lemondani a megvásárlásuk­ról. Egyúttal a válaszban ígé­retet kaptunk arra, hogy az Éva utcát 1983-ban kiépítik. De még csak ki sem javították. Természetesen az építkezéshez azóta is szorgalmasan hordják az anyagot. Most már tartha­tatlan a helyzetünk. Igaz, is­mét ígéretet kaptunk, hogy áp­rilis végéig rendbe hozzák az Éva utcát. Reméljük, ez nem olyan ígéret lesz, mint a tava­lyi. De mi lesz azután? Attól tartunk, hogy a szállítójármű­vek újra tönkreteszik az úttes­tet. Meddig kell ezt nekünk tűrni? Tizennégy aláírás Érd, Éva utca Gyógyvíz: A lapban a közelmúltban megjelent Gyógyvíz című kép váltotta ki ezeket a sorokat. Ugyanis mindeddig nem olvas­tam arról a nyilván közérdek­lődésre számot tartó mozgás­ról, amely a szilasligeti HÉV- megállóhely melletti melegvíz­forrás hasznosításához kap­csolódik. Ez a hőforrás jó he­lyen van, a Látó-hegy és a Szép-hegy völgyében, ahol a napos órák száma magasabb, mint a Balaton északi partján. A gödöllői erdők ózonját ál­landó szellő szállítja a kies szépségű, forrásokkal tűzdelt védett területre. Előnyös fek­vését — ezt az ásatások nyo­mán feltárt leletek igazolják — már az avar korban felis­merték. E terület tíz percnyire van a 3-as főútvonaltól, harminc percre Budapesttől. Közlekedé­Minden szákét elfoglaltak a részvevők, a fiatalabbaknak már csak állóhely jutott a nagyterem végében március 5-én, Perbálon, a művelődési házban megtartott falugyűlé­sen. Megtisztelte részvételé­vel fórumunkat Fetter Gyula, országgyűlési képviselő. Kemenczei Kálmán tanács­elnök ismertette a múlt évi tervek teljesítését, valamint az idei célkitűzéseket. Közsé­günk tavaly olyan létesítmé­nyekkel gazdagodott, mint a körzeti megbízotti iroda és a mellette épült takarékszövet­kezet. Tizenhárom házhelyet adtak építkezéshez, villanyt, vizet biztosítottak az új tel­kekhez. A községben korsze­rűsítették a közvilágítást. A lakótelep környékén a távol­sági járatnak buszfordulót építettek. Aszfaltozták az is­kola tornapályáját. Bekap­csolták Perbált a crossbar rendszerű távbeszélő hálózat­ba. Az idei legfőbb célkitűzések között érdemes szólni arról, hogy szennyvíztelep létesül az új lakótelepen. Egy 4 millió 200 ezer forint költségű isko­lai tornaterem több lépcsőben történő kivitelezéséhez fog­nak. Ehhez 200 ezer forint ér­tékű társadalmi munkára kérték a lakosságot. Tervbe vették egy szolgáltatóház épí­tését. Fontos cél az intézmé­nyes szemétszállítás megoldá­sa, ezt hetenként egyszer, zsá­kos megoldással tervezik. Sok gond van még Perbá­lon. Az is, hogy például sok utca szemetes, rendezetlen. Többen nem tartják be az eb­tartás előírásait, a községbe­liek sokszor túl elnézők egy­mással. A múlt esztendőben 550 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka érté­ke, ezt kellene az idén meg­duplázni. A jelek biztatóak. A felszólalók többsége ugyanis helyeselte a célkitű­zéseket. s társadalmi munka­felajánlással biztatta a falu vezetőit a tervek megvalósí­tására. Náhányan jogosan reklamálták a lakótelepi bolt mielőbbi felépítését, a nyári vízhiány megszüntetését, va­lamint az iparcikkbolt még­se jó, igen előnyösek a terep- viszonyai, és ami nem mellé­kes, mezőgazdaságilag nem hasznosított. Felcsillantak most a lokálpatrióták reményei. Nemcsak strandot, uszodát, de horgászhelyet és campinget is látnak a lelkesebbek. Az el­képzelés persze sokféle, de a jelenlegi körülmények között reális lehetőség van még egy igazi, népi alapú részvénytár­saság létrehozására is, ahol a nyitását. Nagy Mihály, a tsz elnöke felszólalásában ígére­tet tett arra, hogy 1985 végé­re felépítik a lakótelepi bol­tot. Köszönjük az őszinte, a kri­tikus észrevételeket, s a tár­sadalmi munkafelajánlásokat. Sinkai Imre a községi pártvezetőség tagja, Perbál Sokalltam az összeget Az igazság az, hogy rendkí­vüli mértékben megnőttek az igények a telefon iránt is. A hálózat kiépítettsége viszont ehhez mérten elmaradott. Nem ártana utolérni, követni az igényeket. De amikor beruhá­zások dolgában annyira szűk­re szabottak a lehetőségeink — a jól tájékozott ember meg­érti: még úgy sem képes a te- lefonigánylők rohamát csilla­pítani a posta, ha megosztja velük a szükséges beruházások anyagi terheit. Éppen ezt vi­tatja és a rá váró költségeket sokallja olvasónk Dunaharasz- tiban. a Széchényi utcában. „Telefonügyben kérném a segítségüket, mert úgy érzem, hogy jogtalan a posta eljárá­sa a telefon bekötésekéi él. 1979 tavaszán kaptunk arról tájé­koztatást. hogy hamarosan automata központot szerelnek fel, s aki akar, igényelhet te­lefont. Májusban beadtam a kérelmemet, s nyilvántartásba is vettek, erről még abban a részvényeket munkával lehet megvásárolni. Gábor Sándor Kerepes ★ Sok sikert kívánunk a lokálpat­riótáknak a gondolatban szemük előtt lebegő üdülőközpont megva­lósításához. Kezdeményezzenek! Közömbösek Szőlősnyaralón Lehoczky Andris tanácstag január 21-én hajnalban disznóvágáshoz ké­szülődött unokaöccsével, aki elmondta neki, hogy tőlük nem messze, az utca sarkán egy ember fekszik a hóban. Azonnal a segítségére siettek. Azóta már közismert Sülysá­pon, hogy az illető falubeli volt. Az ájult embert Lénárt Ferenc, Szabó János és az öcs- cse, valamint Joó János segít­ségével bevitték a házba, első­segélyben részesítették s érte­sítették az ügyeletes orvost, aki azonnal a mentőt hívta. A beteget elszállították, de saj­nos már nem tudtak rajta se­gíteni. Megdöbbentő, hogy bár a vonattól hazatérő férfit töb­ben is látták feküdni a hóban, de nem segítettek, közömbösen elhaladtak mellette. Valószínű, hogy ma is élhetne, ha nyom­ban segítségére sietnek. Mind­össze 49 éves volt és béna édesanyját tartotta el. Krá'.ky László Sülysáp Az újságos * • Reggel 6-tól este 6-ig élénk élet zajlik az újságosbódá kö­rül. Ki-ki viszi a maga saj­tóját, s más kedvelt képesla­pot. Az újságos készséggel ajánl olvasnivalót, soha nem fáradt, nem szótlan. Pedig nem azzal és akkor kezdi a munkáját, amikor kikészíti kézhez a napi- és hetilapokat, folyóiratokat. Hanem akkor, amikor kora hajnalban kilép otthona kapuján kétkerekű ko­csijával, s elindul átvenni az aznapi olvasnivalókat. özv. Horváth Jánosné húsz éve végzi ezt a munkát na­ponta, lelkesen, megszállottan. S ahogy ismeri a sajtótermé­keket, ugyanúgy ismeri a ve­vőkörét is. Tudja kinek mi kell, mit ajánlhat. Maga is szorgalmas olvasó, éppen ezért hónapban, 23-án értesítést kaptam. 1980. január 22-én vi­szont arról értesítettek, hogy a lakásomat érintő terület táv­beszélő-hálózatának kiépítése még nem történt meg, kérel­memet a hálózat elkészítése • után ismét tárgyalják. Most február 9-én arról adott hírt a posta, hogy hamarosan sor ke­rül a telefon beszerelésére. Ennek költsége a felszerelési, illetve a belépési díjjal együtt 19—20 ezer forint lehet. So­kalltam, igazságtalannak tar­tottam az összeget. Felhívtam az ügyintézőt, aki közölte, hogy hárman vagyunk a kör­nyékben igénylők, akiknek földkábelt lefektetve tudnának telefont biztosítani, mert a kö­zelben levő vasúti elektromos vezeték miatt légvezetéket nem lehet kiépíteni. Ez a föld­kábel 50 ezer forintba kerül, amit ha mi hárman befize1 tünk, akkor hamarosan hozzá­fognak a kábel lefektetéséhez Tudomásom szerint egyetlen rendelkezés sem írja elő, hogy a vonal építésének költségét az előfizetőnek kell kifizetnie, hi­ügyesen tájékoztat. Olvasó, terjesztő, sajtófigyelő egysze- mélyben. Nem egy esetben rá­irányítja a figyelmet egy-egy érdekes írásra, amely a nagy­község, a Buda-vidék szem­pontjából érdemel érdeklődést és elemzést. Húsz év alatt egy­szer sem volt betegállomány­ban, sem távol kedvelt mun­kahelyétől. Nekünk is hiányoz­na az újságos, aki el sem tud­ja képzelni életét a sajtó szol­gálata nélkül. A Posta elisme­résben részesítette a minap. De mindennél többet érő a megbecsülés és a szeretet, amelyet az olvasók nyújtanak. Padányi Lajos Budakeszi Vészkanyar Örömmel olvastam a lap február 28-i számának Posta­bontás rovatában, hogy ko­rábban megjelent Vészka­nyar című levelemre, az ille­tékesek, vagyis a Budapesti Közúti Igazgatóság reagált. Nem akarom a témát tovább feszegetni, de sajnos a vá­laszuk nem elégített ki, mint ahogy az ahhoz fűzött meg­jegyzésből kitűnt, a rovat szerkesztőjét sem. Amennyi­ben az igazgatóság valóban tartott a helyszínen vizsgála­tot, látniuk kellett, hogy a szóban forgó útszakaszon egy újabb, három darabba törött villanyoszlop vár cserére. Ugyanis levelem megjelenése­kor egy Lada személygépkocsi sodródott le az úttestről és vált totáikárossá. Hogy mit kell és mit nem szükséges tenni, a szóban for­gó útszakaszon, nem vagyok hivatott eldönteni. De a felso­rolt esetek azt bizonyítják, hogy a jóindulatú észrevétele­zésem megoldásához a közölt illetékesi vélemény kevés. Ráckevei András Tahi Nemcsak terv Jelentős esemény egy köz­ség életében a falugyűlés. Ép­pen ezért nagy várakozással tekintettünk az elnöki beszá­moló elé. A Falúház nagyter­me szűknek bizonyult, az ér­deklődők megtöltötték a folyo­sót és az előteret is. Varró szén a posta tulajdona marad minden. A vízhez és a vil­lanyhoz is egy egységesen megállapított összeggel járul hozzá a állampolgár, és a már kiépített vezetékről a lakás­ban történő bevezetés költsége hárul rá. Miért kell nekünk ilyen nagy összeget fizetni azért, ami a fővárosi lakosnak csak hatezer forintjába ke­rül?” Tájékozatlanság áldozata Leveléből ítélve olvasónk meglepő módon tájékozatlan. Hiszen januártól éppen nem egységes például a villanyhá­lózatra kapcsolás költsége, s a hálózatépítés, költségeiből is hárítanak át az új igénylőre. Erről részletes tájékoztatást adtak az év elején a lapok, a rádió és a televízió. Vagy nem hallott olvasónk a vízmű, illet­ve a gáztársulások alakulásá­ról sem? A közművek építésé­nek költségéből a lakosságra jutó rész a már jól ismert té­nyek miatt megnőtt. Ugyanígy a telefoné is, de már koráb­ban. Tehát rosszul tudja, hogy nincs rendelkezés ami előírja a vonalépítés költségeinek az előfizetővel való megfizetteté­sét. Bővebb információért fel­kerestük a Budapest-Vidéki Postaigazgatóság távközlési­forgalmi osztályának vezető­jét, Ladányi Sándort: — Éppen az igények meg­növekedése miatt kényszerül Olvasónk fotózta A tisztesség úgy kívánja Korábban bemutattuk e csinos telefon-ikerfülke elődjét, mint a városképet rontó, tönkretett haszontalanságot. A tisztesség úgy kívánja, hogy bemutassuk a bírálat eredményét is, dicsérve a posta gyors intézkedését. Íme a Szabadság téri telefonok Cegléden! Várad! László felvétele Falugyűlés Perbálon; Tenniakarás és kritika Míg kiépül a vonal Szinte mindig foglaltat jelez J A telefon lehet magányt enyhítő kapcsolatteremtő, le- ^ hét segítő a bajban, de ma már mindenekelőtt az egyik ^ legfontosabb munkaeszközünk. S hogy mi mindenben ^ segítőtársunk még a telefon, hadd ne soroljuk tovább. í Csupán utalni kívántunk fontosságára, amiért is embe- rek tízezrei ostromolják érte a postát. Már közszájon ío- £ rog az az ironikus mondás: „ebben az országban még ^ lakáshoz is előbb hozzájuthat a polgár, mint telefonhoz.” ^ S mint minden túlzásban, ebben is van jó adag az igaz- ^ Ságból. Ha telefont kérünk, a vonal másik vége szinte í mindig foglaltat jelez. István tanácselnök Tápió- györgye szép gyarapodásáról adhatott számot. Tovább épült és szépült településünk a múlt évben. És folytatódik az idén is. Például az utak szilárd burkolatot kapnak. Képzőmű­vészeti alkotás kerül a Falu- ház homlokzatára, továbbá egy köztéri szobrot állítanak fel az óvoda előtti téren. Ta­nácsunk jelentős feladat meg­valósításához kezdett: az öre­gekről való széles körű gon­doskodáshoz. A tavaly efkez- dett, társadalmi munkával épülő két pedagóguslakás is elkészül. Megkezdik a község nagy problémáját okozó nyolc­tantermes iskola építését, amely rendkívül nagy erőfe­szítést és áldozatvállalást kí­ván mindenkitől egyaránt. De ismerve Tápiógyörgye lakos­ságát, társadalmi aktivitását, bízunk benne, hogy minden tervünk maradék nélkül való­ra válik. Molnár József Tápiógyörgye Üzletrontás _____ Fe bruár 6-án, hazafelé tart­va. betértünk ebédelni a mo- nori-erdei Rózsakért vendég­lőbe. Hagymás rostélyost ren­deltünk mustárral, mert törté­netesen így szeretjük. A baju­szos pincér meg is érkezett a tányérokkal és egyetlen adag pöttvnvi mustárral. Miután szóltam, hogy mindhárman kértünk mustárt, iámmordult: eszi vagy nem eszi, mert visz- szaviszem. Természetesen kö­zöltem. hogy így nem tartok arra igényt. El is viharzott a rostélyosommal, s alig hogy beért a konyha előterébe, mi­nősíthetetlen szavakkal sérte­getett. Ez már'sok volt. Ma­gam is felálPam, s mi tagadás, heves szóváltásba keveredtem a felszn’gálóval. Végül is ár- kalkulációt kértem, kiderült, hogy a mustár szerenel a kar­tonon. Az elszámoláskor a pin­cér 257 forintos szám'át tolt elém. s az átnvúitott 300 fo­rintból 30 forintot adoft visz- sza. Mondanom sem kell. hogv a vásárlók könyvét határozott kérésemre sem kaptam men s az is természetes, hogv a fő­nök is éppen máshol tartóz­kodott. rtihij Ferenc (közelebbi rím a szerkesztőségben) arra a posta, hogy a vonal­építés költségeit megfizettesse a telefont kérővel. Nincs be­ruházási forrás az új távbe­szélő állomások kiépítéséhez. Téves a kérelmezőnek az az ismerete, hogy a fővárosi la­kos mindössze hatezer forin­tért juthat telefonhoz. Eny- nyit csak ott fizetnek, ahol ki­épített hálózat van. és kizáró­lag az állomás létesítésének szerelési költségét kell megfi­zetni. 1978. ianuár 1-től a be­lépési díj főállomásoknál hat­ezer. ikerállomásoknál négy­ezer forint. Lakásállomások esetében, mert a közületek ennek az összegnek o többszörösét fize­tik. Ezen felül, függetlenül a helytől, fővárosban és vidéken egyaránt a telefonállomás lé­tesítéséhez szükséges vonalki­építés tényleges költségei a tulajdonost terhelik. A kólseg eloszlatására jó — Azért kell a vonalépítés költségeit hangsúlyoznom, mert a telefonállomások üze­meléséhez telefonközpontokra is szükség van. Egy-egy köz­pont több tíz-, sőt, százmilliós nagyságrendű beruházást je­lent a postának. Példának em­lítem a szigetszentmiklósi góc­központ létesítésének 200 mil­liós költségét. A postának egyetlen telefonállomás létesí­tése 60—70 ezer forintba ke­rül. Arra nem is gondolunk, hogy olvasónkat megnyugtatja a vá­lasz, de talán sikerült eloszlat­nunk kétségeit, jogos-e vagy jogtalan a posta eljárása a te­lefonbekötések ügyében. Kádár Ede i j

Next

/
Oldalképek
Tartalom