Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

I»f vr < Mff.lfJ 1084. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK LE(?) VÁLTÁS Ä meóvezetőt leváltották. Kifáradt. Vagy révbe ért? Töpreng az igazgató. Beosztottja későn találja meg igazi élettársát, öröme lekötötte, nem tudott a gyárral annyit , törődni, mint amikor még üres lakás vám odahaza. Ért­hető. Az igazgató és a meóvezető régi kollégák. Az ala­pítás- éveinek erős szálai emberileg is összefűzték őket. A gyár azóta kinőtte gyermakruháját, döntően exportra termel, amely különleges feladatokat és állandó idegfe- . szültséget teremt műhelyeikben, irodákban egyaránt. Ér- demes-e vállalni a többletmunkát és a permanenciát? Az igazgató töpreng. A kérdés ilyen megfogalmazásban még csak föl sem vetődött benne. Az érdekeltség — úgy tetszik — nemcsak forintok­ban mérhető. Mindenki vállalta a nagyobb iramot, a feszültebb pillanatokat, és senki sem gondolt rá, hogy lehetne könnyebben is. A meóvezető sem. Pedig — két tűz között — neki volt talán a legkeservesebb. A kész­terméket nem nézte — inkább fürkészte. Amit nem ta­lált kifogástalannak, visszaadta, nincs apelláta — mon­dogatta. — Amit én nem dobok vissza, külföldről jön majd, csomagban.... — érvelt, és sunnyogtak a háta mögött. Kifáradt? Megunta? Lazítani akart? — töpreng az igazgató. Nem tudja a választ, de azt mondja, nem is érdekes. Munkatársa megtette a magáét, kidolgozta a lelkét, szabványok és reklamációk között pörkölődtek az idegei. Megérdemli hát a nyugalmasabb munkakört. Igen, mostanában csinált egy pár hibát, talán koncent­rálni nem tudott annyira, más járt a fejében, fáradt volt, unta mindig ugyanazt az árut nézni.... érthető. Nehéz döntés volt — közli olyan hangsúllyal, mintha az egész gyár termékváltásáról vagy éppen átépítéséről lett volna szó. A meó'nagyon kényes pont — magyarázza —, zsebre megy... Zakójának zsebét veregeti. Kínban van. Folytassa? Hogyan mondhatná el egy mindenre kí- ’ váncsi újságírónak, amit érez? Végül is idegen. Az igazgató mesélni kezd. Ügy gondolja, iobban jár, ha mondandójának színhelyét valahová az Üveghegyen is túlra teszi, mivel akkor — amennyiben a helyzet meg­kívánja — egészen Ketedhétországig visszakozhat. Szó­val, van valahol egy üzem, ahol az emberek’ megszokták a hibák őszinte é.s nyílt feltárását. Megszüntetésükre, ki­javításukra határidőket is szabtak, mégpedig zömében fo­lyamatosakat. Ezért a hibákat — bár állandóan akadtak —' minduntalan orvosolták. így ment ez jó ideig, amíg az igazgató észre nem vette, hogy a problémák a való­ságban sokkal makacsabbak, mint az asztalán heverő je­lentésekben. A hibákat szeretjük a jelenségek szintjén tárgyalni. Nagy köröket húzva, amelyek közösségeket kerítenek be — a körön belül, kicsit mindenki hibásnak érezheti magát, éppen ezért nem érzi magát senki sem. A felelős­ségvállalás elaprózódik, a felelosségrevonás pedig csak­nem lehetetlenné válik, A mesebeli igazgató azonban úgy vélte: a jelenségek behelyettesíthetők. Emberekkel. Csak éppen a művelet népszerűtlen. Nincs az a humá­nus vezető, aki ilyen esetben elte^irithet a- konkrét bün­tetéstől. — ltd-*' r,> ; A meóvezető volt áz első áldozat?,— kérdem Al­igazgatót. elszakítva ezzel gondosan fölépített tanmeséje fonalát. Bólint, de szóban ellentmond: nem áldozat — kifáradt, megérdemelte a nyugodtabb munkakört. A fi­zetése változatlan, csak most nem a készárut ellenőrzi, hanem a beérkező nyersanyagokat. Nem is leváltás volt ‘ ez, inkább áthelyezés. Nincs benne semmi különös. Min­denki elismerte — elismeri a munkáját, kitüntetést is ka­pott eleget, szeretik, révbe ért, van meleg otthona: sike­res ember. A meóvezetésben ki lehet fulladni, főként ekkora export mellett. Két kő és két tűz egyszerre — őr­lődik és közben ég is az ember. Az igazgató sem vállalná. Egy fiatal szakembert nevezett ki, aki még pályázik a babérokra. Nem lehet megőrizni az érdemeket alacsonyabb be­osztásban? A leváltás a megbukás bélyege? Igen, az igazgatónak lelkiismeret-furdalása van. , Elhatározása, hogy a vétkesek körmére néz, emberiességével ütközött össze. Tudja, néha azt érzem, hogy az öreget nullára írta a közvélemény, mert már nem vezető... Ha pedig ez így van. a hibám jóvátehetetlen... — kocogtatja tol­lával a kávéspoharat. Túlontúl gyakran használjuk az érdemei elismerése mellett minősítést ahhoz, hogy iga­zán rangja legyen és ritkán választunk el tisztségétől nyílt bírálattal olyan embert, alti érdemtelen rá. A köz­vélemény pedig szívesen általánosít: a leváltások sokszor összemosódnak a váltásokkal, ahelyett, hogy élesen el­különülnének. Hívjuk be Őt — tanácsolom. A titkárnő már keresi is. Nézem az iroda puritán bútorzatát, a mennyezet sarká­ban vékony szálon futó repedést, az asztalon a rengeteg iratot. Az igazgató vonásai feszültebbek, nyakkendőjét igazgatja, mintha tartana a találkozástól. Ahogy kopog­nak az ajtón, már ugrik, állva akarja üdvözölni munka­társát. De csak a titkárnő az. A volt meóvezető nincs a gyárban. Betegállományba ment. A vérnyomása ... Tamás Ervin Szezonra készülnek A konzervipar készül az idei szezonra. Oláh Miklós, a Konzervipari Közös Vállalat igazgatóhelyettese az • MTI munkatársának elmondta: a 1G gyár többségében a nagyjaví­tásokat végzik. Kicserélik, fel­újítják az elkopott alkatrésze­ket. Ugyanakkor a termelés sem állt le. Az őszi szezonban beérkezett nyersanyag egy ré­szét a mostani, nyugalmasabb időszakra készítették dő, s a nyersanyagból gyártják most a befőtteket, dzsemeket. A mezőgazdasági üzemekkel megkötött szerződések szerint — ha az időjárás nem szól közbe — az idén elegendő mennyiségű nyersanyaghoz jut az ipar; ebből az idén a ta­valyival azonos mennyiségű, mintegy 850 ezer tonna árut termel, Néhány cikkből azon­ban, elsősorban a paradicsom­ból, indokolt lenne növelni a termőterületét. Az utóbbi években csökkentek a para­dicsom külföldi értékesítési le­hetőségei, most azonban újra nagyobb a kereslet a paradi­csompüré iránt, így többet is eladhatna belőle a külkeres­kedelem. Az állami gazdasá-. gok, téeszek többsége hajlan­dó is a piachoz igazodó, ru­galmas szerkezetváltásra, an­nál inkább, mivel az önálló­sult konzervgyárak egyre jobb kapcsolatot építenek ki mező- gazdasági partnereikkel. Ta­valy például többek között a nagykőrösi, a kecskeméti és a szegedi gyár a mezőgazdasá­gi üzemek aszály okozta ter­méskieséséből adódó kárának egy részét átvállalta, enyhít­ve az üzemek nehéz helyze­tén. A veszteség részben kö­zös • viselését a téeszek most meghálálják; a megerősödött bizalom a megkötött szerződé­sekben is kifejezésre jut. Az, hogy jobban érvényesülnek a közös érdekek, abból is lemér­hető, hogy kevesebb az•átvé­teli árak körüli vita. • Az ipar exportképességének fokozásához, a piacon mara­dáshoz szükség van újabb be­ruházásokra. A szűkös im­portlehetőségekből azonban kevés jut gépekre. Ezért a konzervipar hazai gyártókat keres, s ehhez hasznos együtt­működést kezd kialakítani a gépiparral. A Mezőgép vál­lalatok például az elavult bor­sócséplő gépek felváltására újabb típusok gyártását kez­dik meg. A pécsi Sopiana Gép­gyár külföldi licenc alapján a befőttesü vegek‘fedéséhez auto­mata gépek gyártásához fo­gott hozzá. Az idén 20-25 ilyen berendezést vehetnek át a konzervipari üzemek. Már megkondulf a vészharang (3.) Feketefuvarral jövedelmezőbb A környezetet féltő szándék, a gond megoldásának keresé­se íratta csupán a PVCSV dolgozóival a levelet? Nem kétséges, hogy ez is szerepet játszott, de soraik arról is hírt adtak, hogy „ ... a lehe­tőségek és az érdekek bonyo­lultan szövődnek össze.” Tudjuk már: felettébb fog­híjas a depóniák hálózata. De hogy jön ehhez az érdek? Vegyük szemügyre ezt részle­tesebben ! A presztízse: nulla Pócsi György, a levél alá­írója a PVCSV fóti telepének Május 1. szocialista brigádját vezeti. Egyébként szippantós kocsival járja a vidéket. Ezt mondja: — Kevés a szannyvízürítő. s a falvak zömétől is távol esik. Budapest határától Ber- necebarátiig összesen 3 depó- niánk van, Szobon, Csornádon és Veresegyházon. így a ko­csik nagy utakat kénytelenek megtenni. A Szállítási úthossz átlaga 24.1 kilométer, holott 15 kilométer az a határ, ameddig megéri elmenni. Ezen a területen szippant és ürít más is. például a gödi Duna- menti Tsz, amelynek saját le­rakóhelye van. Tőlünk, ha a kocsi egy köbméter kommu­nális szennyvizet az ő tele­pükre rak le, ötven forintot kérnek. Két éve még minden szeméttelepen kiüríthettük a kocsikat, de megszigorodtak a szabályok, s ez a lehetőség megszűnt. így maradtak a hosszú utak. Ez viszont azt je­lenti. hogy kevesebb fordulót tehetünk, kevesebb mennyisé­get vihetünk. A prémiumot pedig ez utóbbi után kapjuk. Uayanannvit keresünk, mint a többi sofőr, csak éppen mi még budit is pucolunk — fo­galmaz keserűen, ára lényeg- retörően Pócsi Györgv. , — .így van — erősíti meg szavait Csecserüs Imréné, a Pest megyei Tanács építési és vízügyi osztálya kommunális és vallalatíelugyeleti csoport­jának vezetője. — A szippan­tósok anyagi érdekeltsége az elszállított mennyiség növelé­sére ösztönöz. — Mcgfelelő-e a keresetük'! Tükrözi-e a munka nehézsé­gét, s azt, hogy ennek presz­tízse egyenlő a nullával? — A elmúlt években az előd, a Településtisztasági Kommunális Vállalat többszöi is központi bértámogatásban részesült. 1981-ben például a szállítók bérszínvonala itt 1201) forinttal haladta meg a me­gye tanácsi vállalatainál dol­gozó kollégák átlagát. Hasonló bérpreferenciára az élmúlt év­ben nem került sor. így azután nem ritka, hogy a Szip­pantósok — akiknek keresete alig nagyobb a többi gépjár­művezetőénél — nem éppen törvényes úton próbálják jö­vedelmezőbbé tenni munká­jukat: feketefuvarral s a kör­nyezetet szennyező tiltott ürí­tésekkel. Szippantós-fortélyok Tehát a szippantókocsik ve­zetői — akik a következmé­nyeket jól látják, mint leve­lük tanúsítja — a vétkesek. Legalábbis erre utalnak Ta­kács Györgynek, a PVCSV te­lepüléstisztasági osztálya ve­zetőjének szavai: — A szippantósoknak külön utakra nincs módjuk, a kilo­méterórák le vannak plombái­vá. Csak egy úton belül vál­lalhatnak illegális fuvart. Ez felettébb jövedelmező. A feke­tefuvarért néhol 500 forintot is adnak. Ennyivel többet nem fizethet a vállalat a dolgozói­nak, irreálisan magas is len­ne. Aki ügyes, a havi 30 ezret is megkeresheti. Pedig a feke­te nélkül is legalább havi 2—3 ezer (ezt hallomásból tudom) Közelebb a piachoz Eredményesen működnek a mezőgazdasági nagyüzemek és a külföldi cégek állal alapí­tott vegyes vállalatok. Az ál­lami gazdaságok központjának értékelése szerint az ilyen együttműködéssel a szűkös be­ruházási lehetőségek között is — részben külföldi tőkével — megvalósulnak olyan fejleszté­sek, amelyekkel bővíthetik az export-árualapokat, s növel­hetik a kivitelt. Eddig három külföldi érdekeltségű vegyes vállalat alakult már a mező- gazdaságban, s szó van újab­bak életre hívásáról is. A Monori Állami Gazdaság és a Medimpex, svéd vállalat­tal fogott össze, s megalapítot­ták a Monofarm KFT közös vállalatot. A tartósítószer gyártására üzemet rendeztek be, amelyhez a svédek szállí­tották a gépeket, s a beruhá­zási költségek egy részét is fedezték. Nemcsak a gyártást indíthatták meg, hanem könnyebbé vált a külföldi ér­tékesítés is; a svéd társpart­ner ugyanis érdekelt a mind nagyobb exportforgalmazás­ban. 99 Önképzés, konzultáció Mit tanul a tanácsi ügyintéző? Január elsejétől nemcsak az ügyfelek, hanem az ügyinté­zők is sok új fogalommal is­merkednek. Milyen módsze­rekkel segíti a tanácsi dol­gozók munkáját a Pest me­Dugattyúkért vezetőfülke A Csepel Autó­gyár mintegy 10 éve folytat ered­ményes együttmű­ködést a lengyel járműiparral. Az idén 200—250 ezer dugattyút szállíta­nak Lengyelor­szágba, onnan pe­dig a speciális igé­nyeket kielégítő csepeli teher­autókhoz az el­múlt évben kifej­lesztett billentős vezetőfülkék ér­keznek a gyárba. Képűnkön Nagy Tibor dugattyút esztergályoz. gyei Tanács Oktatási és To­vábbképzési Intézete? Hogyan igazodnak a közigazgatásban végbemenő változásokhoz? Benedek János, a pécéli ok­tatási központ igazgatója hangsúlyozza: szó sincs ar­ról, hogy most huzamosabb időre kiszakítsák az embere­ket a munkából. Éppen ellen­kezőleg; a Minisztertanács Tanácsi. Hivatalának elnöke múlt év decemberében irány­elvet adott ki, mely szerint a korábban kéthetes tanfolya­mok anyagát — koncentrál­tabb, célratörőbb oktatással — kát, három öt napra sűrí­tik. A tapasztalatok szerint ugyanis — főleg a kisközségek­ben, ahol egy ember több mun­kakört lát el — gondot okoz az ügyintéző hosszabb távolléte, tehát ezt el akarják kerülni. Üj módszer az, hogy hat héttel valamely tanfolyam megkezdése előtt minden résztvevőnek elküldik a te­matikát, és véleményt kérnek, hogy mit tárgyaljanak részle­tesen, milyen kiegészítést kí­vánnak a témával kapcsolat­ban. Üj lehetőség az irányított önképzési forma, akik erre vállalkoznak, olyan témát dol­goznak fel egy év leforgása alatt, amely munkhelyükön közérdekű és a helyi tanács elnökének hozzájárulásával kezdik meg a felkészülést. Te­vékenységüket kijelölt kon­zulens segíti, és bizottság előtt kell beszámolniuk tevékenysé­gükről. Januárban elsőnek az új szervezetként működő hatósá­gi osztályok dolgozói tanul­tak a péceli oktatási központ­ban, kiemelt témájuk volt a gyors ügyintézés. Ezt követően az utakkal és a közlekedéssel foglalkozó ta­nácsi munkatársak továbbkép­zésére került sor. Márciusban a községi kereskedelmi ügy­intézők szereznek új Ismere­teket. Fakultatív konzultációsoro­zat indul tanácsi tisztségvise­lők számára, havonta egy al­kalommal. Téma a közigaz­gatás korszerűsítésével kap­csolatos kérdések megvitatá­sa. Az oktatási központban idén helyet adnak a tanácsokon kí­vül más szervezetek — Vö­röskereszt, KISZÖV — dolgo­zói számára szervezett tan­folyamoknak is. .. Ga, J. a borravalójuk. A hosszú út önmagában még nem hátrány, s nem ösztönöz tiltott üríté­sekre. Ugyanis a megtett tá­volsággal nő az egy köbméter után járó teljesítménybér. Marad tehát okként az egyéni érdek. Tény, hogy ép­pen a levelet aláíró szocialista; brigádok vállalásaiban évről évre visszatérő fordulat, ami az 1984. évi vállalati munka- verseny irányelveiből sem rilá- radt ki: „... a közvetlen la­kossági szolgáltatást végző brigádok dolgozói érezzék kö­telességüknek, hogy a csúszó­pénz, hálapénz, borravaló el­fogadásának tilalmát magukra nézve kiemelkedően kötelező­nek fogadják el.” (Aligha hi­hető, hogy ilyen forthális vál­lalásoktól jut sínre a vállalat­nál a munka verseny-mozga­lom ... A szerk.) S mi a valóság? így beszél erről Takács György, amikor arról faggatjuk, hogyan függ össze a feketefuvar és a til­tott ürítés: — Az előbbi csak közvetett bizonyíték az utóbbira. A mechanizmus ez; a szippantós beírja a menetlevélbe, hogy az első állomástól a telepig megtette az utat. A valóság­ban néhány kilométer utón szabálytalanul ürít, s felveszi a feketefuvart — természete­sen az érte járó pénzt is — majd így érkezik a depómé­hoz, Neki már megéri, ha a vállalatnak nem is. Az ilyen esetekben csak annyi derül ki, hogy rosszul vezette a menet­levelet a sofőr. Ezért pedig csupán kis összegű kártérítés róható ki. A tiltott ürítés csak akkor bizonyítható, ha tetten érik a szippantóst. Ez pedig nehéz. A lelemé­nyesség nem ismer határokat. Példának csak egyetlen for­tély: rájöttek, hogy nem kell egy helyre leállva üríteni a kocsit, mert így lebukhatnak. Elég kissé nyitva hagyni a tartály tblózárját, s egy csö­vön menet közben lassan as útszéli árokba engedni a szennyvizet. így szétterül, s pillanatok alatt elszikkad. Igaz, összehasonlíthatatlanul nagyobb területet károsít... Zsebből fizetnek — Mit lehet tenni, hogy megakadályozzák az ilyen I hasonló eseteket? — Az irányítás — mondja Csecserits Imréné — arra ösz­tönzi a vállalatot, hogy adja­nak a lehetőségeken belül ki­emelt bérfejlesztést a szip­pantókocsisoknak. Intézkedési tervet dolgoztattunk ki a szennyezések visszaszorítá sá­sa. Megfelelő helyi irányítás, ellenőrzés mellett ugyanis nincs lehetőség feketefuvarra, így tiltott ürítésekr* sem. Szorgalmazzuk, hogy megold­ják a szippantókocsik tartá­lyában levő mennyiség méré­sét is. S mit mond erről Takács György? Hallgassuk csak! — A vállalat alapvetően kél dolgot tehet: fegyelmit adhat a vétkes dolgozónak vagy le­ürítőhelyeket létesít, amilyen sűrűn csak lehet. Az előbbiről annyit, hogy tavaly az év utolsó két hónapjában két dolgozót bocsátottunk el emiatt, s egy év alatt tizen­öten kaptak szigorú megro­vást utolsó figyelmeztetés­sel. Ök bírságot is fizettek a szabálysértésért, ennék felső határa 10 ezer forint. Van bel­ső ellenőrünk is, igaz. egyma­ga kevés a 112 szippantókoesi s a majd 300 egyéb jármű­vünk ellenőrzésére. De évente legalább 40 szippantóst ér ő ia feketefuvaron. Ebben közre­játszik a lakosság. Mindig akad, aki nem kér számlát, zsebből fizet a szippantásért. Ahogyan olyanok is vannak, akik behívják a sofőrt, hogy ürítse a kocsi tartalmát a sző­lőjükre. így megtakaríthatják a trágyázást... A fegyelmi tehát csak rész- megoldás. Maradna a másik: minél több depóniát létesít«-' ni, s használni — reális áron —. a nem PVCSV-kezelésben levőket is. Itt azonban újabb akadályok bukkannak elő: kon- kurreveinharc, csoportérdek. Erről szól a sorozat következő része. Vasvári G. Pál (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom