Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

r 4 1981. FEBRUÄR 8., SZERDA Sok tapintattal, türelemmel Helyzetek, minták, normák Nézte tegnap este a televíziót? — kérdezi tanítványa egy különösen ónszürke reggel a folyosón. A máskor bo­rongó arcon széles vigyor, míg a feleletre vár, pedig az nem várat soká magára. Nézte, hogyne nézte volna, min­dig nézi és mindig elcsodálkozik konzervízén, s aztán töprenkedik; ő az, aki oly kevéssé ismeri a magyar csa­ládok életét, gondjait, a műsor szerkesztője bezzeg sok­kal inkább. A képernyőn mégis az igazi konfliktusok ke­rülnek illusztrálásra. Alkalmanként megmutatva a he­lyes, valamint kerülendő magatartásmintákat. Mit te­gyünk, s mit ne, ha gyermekünk, ezt és azt, így meg úgy, azért meg nahát. Nahát, ezúttal egy pedagógus, eléggé el nem ítélhető, illetve hosszasan vitatható beavatkozását láthattuk diákja magánéletébe. A szülők megkérdezése, sőt tájé­koztatása nélkül rábeszélte növendékét terhessége meg­szakítására. Még saját lakásán is fogadta. Ezért került a fegyelmi bizottság elé. A képernyőn. És a valóságban? Szerencsére az orvosi beavatkozásra nem volt szükség. Valaki, egy felnőtt beavatására a szorongató titokba — igen. Hogy eshetett a tanárnőre a választás? Csak úgy, hogy el-elbeszélgettek a folyosón, nem is gyakran. Például a szerelemről. Mert a fiúnak, akivel a dolog megesett, ép­pen ,a tanárnő volt az osztályfőnöke. Meg arról is annyit hallani, hogy a családok nem érnek rá a gyerekeket ne­velni. Se foglalkozni velük. Legjobb, ha mindent az is­kola csinál. A sokat szidott. Ott vannak a pedagógusok, az a munkájuk, ezért kapják a fizetést. Az biztos, hogy soha nem volt nagyobb szüksége az ifjúságnak arra, hogy — az iskolában, ahol az oktatáson kívül és nem mellékesen annyi izgalmas élményben lehet része — le­gyen egy-két felnőtt, akihez teljes bizalommal fordulhat. Segítség, ha meghallgatja. Még több, ha érdemben, tet­tekkel van módja segíteni, ez a ritkább. Egy tanár átlag öt-hat osztályban tanítja szaktárgyait A tanáriban zajló baráti beszélgetések visszatérő tárgya, mi az oka annak, hogy egy-egy gyerekcsoporttal ugyan­azon tanárnak különösen jó vagy nagyon rossz a kapcso­lata. Pedagógiai eljárásai, oktatási módszerei a lényeget érintően nem változnak 9-től 10-ig, a 3.a, illetve 11-től 12-ig a 3.d. osztályban. S azt gondolná az ember, nyert ügye van a pedagógusnak, ha szeretik a gyerekek. Egé­szen addig, míg ki nem tör a féltékenység sárgasága; bezzeg Ilivel milyen hosszan nevetgélnek szünetben, teg­nap is Zsoltot kérte meg, hogy a könyvtárba fusson, meg... Sok tapintattal, türelemmel minden elsimítható, a leg­közelebbi robbanásig. Mert az menetrendszerűen bekö­vetkezik. A házi füzetekre, ha különösen jó és szép mun­kát tartalmaznak, jeles osztályzat jár. És, ha a bohókás kedvű s kissé csélcsap tanárnő nem találja — elvesztet­te? — a beadott füzetet? És különben is nagyon sebez­hető, nyakigláb kamaszfiú úgy adja oda neki a másod- példányt: „Ha ez is elvész, én fölakasztom magam” ... Nem, nem veszi komolyan, de jobban fog figyelni — nem a füzetre — erre a tanítványra, most már mindig. Egy másik osztálybeli diákja — aki persze nem volt tanúja a fenti jelenetnek, cédulát rak a beadott füzetbe. Rajta nagy nyomtatott betűkkel: „Olvasónapló! Nem kidobálni!” Föltételezni sem szabad azért ezek után, szép kis tanárnő, szép kis nevelés. Elveszti, kidobálja a gyerekek holmiját! Végül minden megvan, semmi el nem veszett, nem dobott ki semmit. De emberszabásúbb lett a kapcsolat. Mert az iskolában gyakran van szükség szerepcserére. Mikor a gyerek tanítja tanárát. S a tanár hajlandó tanulni tőle. Sőt, szívesen veszi a tanítást ez életveszélyes életben. S kapcsolatuk a tantermeken túlra is kiterjed. Pedagóguséknál nagy családi vígalom van kivételesen. Még kutya is jött a vendégségbe. Éppen a nagymama papucsát lopja el az a játékos állat, mikor megszólal a telefon. Pedagógusnő férje kis grimasszal az arcán adja át a kagylót: tanítványod keres. Este fél 11 az idő. Nos, a tanítvány eljött otthonról, mert áll a bál, hangos a ve­szekedés, nem -tud tanulni. Fülkéből beszél. Nem, még nem vacsorázott. Anyja még nincs otthon, a bátyja csak, meg a felesége, meg a húga. Pedagógus tudományából közhelyekre futja. Hívja magukhoz, nem nagy meggyő­ződéssel, tudja, hogy semmiképpen nem jönne. Azért úgy érzi, megnyugtatta. Megígérteti, hogy nem cselleng el az éjszakába, hazamegy, most már anyjának is meg kell ér­keznie. A kagylót le lehet tenni. És diákja bánatát? Herman Eva TÖBB MINT VALÓSZÍNŰ. Nem gyermeteg, de sajnos többnyire csak gyermeki tu­lajdonság a világ jelenségei­nek megmagyarázhatóságába vetett rendíthetetlen hit. Igaz, világnézetünk szerint azt vall­juk, hogy előbb-utóbb majd mindennek okát tudjuk adni, de éveink számával együtt eluralkodik rajtunk egy olyas­fajta szemérmesség, amelyik tiltja, hogy rákérdezzünk mindarra, ami számunkra is­meretlennek, kibogozhatatlan talánynak tűnik. S nemcsak a sorskérdésekkel, a tudomány felfedezetlen, vagy annak hitt területeivel vagyunk így, ha­nem a bennünket körülvevő hétköznapi jelenségekkel is. Bizony a legtöbben komolyta­lannak tartanánk, hogy meg­tudakoljuk, mi az oka annak, hogy a hazai lottózás történe­tében kétszer annyi alkalom­mal húzták ki a hármas, mint a harmincas számot, legfel­jebb csak elhessegetett gondo­Kiállítótermekből Emberi mélységek megfigyelői 0 Anna Margit festőművész tár- ^ lata a Magyar Nemzeti Gaié- '/ riában volt látható. Ugyanitt í fogadta látogatóit a Válogatás y 3 év szerzeményeiből címmel Z összeállított kép- és szobor- Y. anyag. Színek és drámák Akinek külön világa van sorsa vagy különös képessége következményeként, ott a for­mai szempontok másodlago­sak. Ügy vagyok Anna Margit művészetével, hogy mivel megragad, szíven üt olykor félelmetes bája, nem is figye­lem a rajéi arányokat, a szí­nek összecsengését, mint más alkotásoknál. Az ő esetében nem ez a lényeg. Groteszk humor keveredik a mélység­gel, máskor meg kapkodjuk a fejünk: sírnunk kell vagy nevetnünk. Kemény nosztalgia ez: a sors kopog művészeté­ben és az a gonoszság, mely embereket ölt, dögcédulákat helyezett férfiak, asszonyok mellére, s a Dunában nem­csak dinnyehéj úszott. Ezt festi Anna Margit, s azt is, hogy embereket, ártatlanokat lőttek a jeges habokba. A képhez a dátumot is odaírja: 1944. Amos Imre felesége volt Anna Margit. Férjét, a kiváló szentendrei motívumokra buk­kant szürrealista festőt el­pusztították, ő életben ma­radt. Bizony keserves súly ez, terhes emlék még a megme­nekülés heves örömében is. Legújabb sorozatában, az utóbbi három esztendő termé­sében Anna Margit erőtelje­sebben emlékszik, s vissza­visszatér emlékeztetőnek az auschwitzi Haláltangó, a régi Depresszió. Ez az egyik pólus, festői figyelmeztetés, hozzájá­rulás ahhoz . a milliárdos lé­lekszámú küzdelemhez, hogy soha ne ismétlődhessen az ember által megindított Pokol. Képeinek másik csokra halk, kedves rezignáció kéz­csókos Születésnapról, rózsa- ágról, kalapos kislányról, kék kesztyűről, egy dús hajú is­meretlen nőről, a nagy hintá­ról. Ez a békesség szonátája, azzá szelídül a színekben rej­tőző dráma, s minden bi­zonnyal nemcsak Anna Mar­git művészetében, hanem a nagyvilágban is. Az a,lényeg, hogy Chagall rokona, folyta­tója szuverén törvényekkel. De másért lendül az ecset, másért feszül a szépség: mind­annyiunk életéért küzd. Nemzedékek találkozása Régi problémája képzőmű­vészeti életünknek, hogy nincs kortárs múzeumunk. Cikkek fájlalják hiányát, viták kere­kedtek miatta. Most valami megmozdult. A Magyar Nem­zeti Galéria tudatos vásárlási programja már az új kortárs múzeum, anyagát gyűjti és ez­zel a minősítéssel inspirálja képzőművészeinket egyre na­gyobb teljesítményekre. Na­gyon helyesen gondolnak a múltra, ezt példázza Bogdány Jakab, Munkácsy Mihály, Paál László egy-egy mester­műve és Gundelfinger Gyula 1876-os müncheni festménye, mely már az előszecesszió egyik alkotása. Korrekt ez a mérlegelés, mely egyrészt csak kiemelke-' dő műveket hív a Galéria fa­lai közé, másrészt az is, hogy az egymást követő nemzedé­kek kivétel nélkül szerephez jutnak. A mesterek közül Tóth Menyhért, Barcsay Jenő, Do- manovszky Endre, Korniss Dezső művészete jelzi az ér­tékeket és az irányokat. A kö­zépnemzedék is komoly erő­feszítéssel hódítja, közelíti a tökélyt egy drámai hangvétel jegyében, ebből a körből em­lítendő Kokas Ignác, Fóth Er­nő, Orosz János festménye. Utóbbi Nagy László költésze­Anna Margit: Házasság DIOFIGYELO latként jut eszünkbe a születés­szám periodikus változásának miértje, vagy az az igazán ba­nálisnak tűnő kérdés, miért írnak az emberek a rádiónak, televíziónak, az újságok szer­kesztőségeinek levelet, amikor tudván tudják, hogy ügyeikben nem ezek az illetékes fórumok. A rádió gazdaságpolitikai rovatának ifjú munkatársai nem szégyellnek kérdezni. Még ilyen egyszerű, időnként ko­molytalannak tűnő kérdéseket is a legnagyobb lelki nyuga­lommal tárnak ország-világ nyilvánossága elé. Jó publi­cista módjára tudják, hogy az egyediben mindig ott rejtőzik az általános is, s nemcsak a komolykodóan bonyolultan, tudálékosan feltett kérdések, hanem az ilyen egyszerűek is megválaszolhatóak a matema­tika, a szociológia, a történe­lem, s a többi társadalom- és természettudomány segítségé­vel. S ha a válasz talán még nem is teljes, a kérdések nyo­mán előbb-utijbb logikus rendszerré áll össze az isme­retlen. Ez az ötlet, ez a megközelí­tési mód tette számomra szim­patikussá a rádióban hétfőn este hallott Több mint való­színű összeállítást. EGY RÁDIÓS NAPLÓJÁ­BÓL. Dokumentumok, régi írások, újságok, tárgyak között turkálni nagyszerű dolog. Meg­elevenednek a történelemköny­vek élettelen lapjak egy mon­dat, egy rajz, akár egy bútor­darab is segíthet megérteni el­múlt korok összefüggéseit, a bennük élő emberek, apáink, nagyapáink, dédapáink korát. Sebestyén János is rabja a dokumentumok varázsos vilá­gának, szakmája szerint a viaszlemezeken megőrzött me­lódiáknak, s afféle polihisztor­ként a mai életünket is befo­lyásoló történelemnek. E ket­tős . érdeklődés azután furcsa korrajzokat szül. A sercegő dzsessz elandalít, a sosemvolt boldog békeidőiket juttatja eszünkbe, hogy aztán az arti- kulátlanul üvöltöző Hitler gyorsan kijózanítson, s a kímé­letlen igazságot tárja elénk. Hercegek, grófok, ifjúságot butító miniszterek, a revízió eszméjével az országot romba döntő politikusok hangján Se­bestyén Jáno$ műsorában csak ritkán tapasztalható hitelesség­gel szólalt meg a történelem. Csulák András Anna Marsit: Én nem leszek szürkék hegedűse tánek állít maradandó emlé­ket. Deim Pál Ember és ház kapcsolatát kutatja tisztázott konstruktivizmusával, s az is üdvös, hogy Lakner László és Csernus Tibor személyében külföldön élő festőink is or­szágos gyűjteményünket gya­rapítják új munkáikkal. Jók a fiatalok, elsősorban Vált Dezső, Kő Pál, Nagy Gábor és különösen Szabados Árpád, aki döbbenetes erejű és finomságú fotografikát komponált négy tételben Édesapja emlékére. A Kortárs Múzeumnak még nem tisztázottak a feltételei, még nem eldöntött a helye, de az sem utolsó szempont, hogy gyűjtik már az anyagát a Ga­léria irányításával. Losonci Miklós Tervezzünk játszóteret A gyermekkori élmények kö­zül kitörölhetetlen a játék, s annak színtere. A városlakók megelégedhetnek az erre a cél­ra létrehívott apró parkokkal. Van, akinek a Pál utcai fiú­kéhoz hasonló grund jelenti a nagy csatározásokat, ahol ba­rátságok szövődnek. Az új la­kótelepeken nem túlságosan jeleskedtek a tervezők abban, hogy minél fantáziadúsabb játszótereket létesítsenek. Ahogyan egymás mellett nő­nek ki a földből az épületek, egyre kuszábbak a közöttük le­vő üres telkek. Alig-alig akad terület, ahol a legkisebbek sza­badon mozoghatnának, ahová a szülő szívesen engedné le egyedül a gyerekeket. Persze jó példával is előhozakodha­tunk: kevesen tudják, hogy a budakeszi vadaspark felé me­net az erdő közepén milyen kellemes, szép játszótér fogad­ja a kicsinyeket. Iparművészek tervezték a fajátékokat, a hin­tákat, ki-ki kedvét leli ott. Az utóbbi időben mintha megindult volna a pezsgés a játszóterek tervezésénél. Ehhez kapcsolódva a váci művelődé­si központ a legilletékesebbe­ket, a gyerekeket szólítja fel: jöjjenek ötleteikkel, elképzelé­seikkel. Az általános iskolások­nak készült szokásos gyermek- rajzpályázatra így szól a ki­írás: tervezzünk játszóteret! A pályázat meghirdetői olyan rajzokat várnak, amelyek a gyerekek kívánságait tükrözik. Mindenki eleresztheti fantáziá­ját: hol érezné magát iga­zán jól. S ha valaki rajz­ban nem tudja magát igazán jól kifejezni, írásban mellékel­heti elképzeléseit. Ily módon a felnőttek a gye­rekszemmel kifigyelt ötleteket, fantáziájukból fakadó elkép­zeléseket szeretnék a jövő ját­szótereinek kialakításánál fi­gyelembe venni. A művelődési központban június közepéig várják a rajzokat. A legügye­sebbek a nyári képzőművészeti táborban díjmentesen vehetnek részt. MOZIMŰSOR FEBRUAR 9-TÖL 15-IG ABONY 9—10: A néma front 11—12: Nevem: Senki 13—14: Harc a vízen BUDAÖRS 9—12: Klute** 13—14: Anna és a vámpír** CEGLÉD, Szabadság 9—12: Az emberevő medve (du.) Spagetti-ház* (este) 13—15: Nevem: Senki CEGLÉD, Kamaraterem 9—12: Hatásvadászok* 11—12: Varázssapkji (du.) 13—15: Magyar feltalálók DA3AS 9—10: Csárdáskirálynő 11—12: Hosszú vágta 13: D. B. Cooper üldözése* DUNAKESZI, Vörös Csillag 9—10: Magánélet 11—12: A Nagy Medve fial (du.) Kóma** (este) 13—14: Csárdáskirálynő DUNAKESZI József Attila 9: A seriff és az idegenek 12: Hanyatt-homlok* 13: Elévülhetetlen bűntett 15: Seriff az égből DUNAHARASZTI 9—10: Flloplák Jupiter fenekét 11—12: Az idő ural (du.) Egy zsaru bőréért* (este) 13—14: Flor asszony és két férje* ÉRD 9—10: Szeretők* 12: A két rodeós 13—14: Tű a szénakazalban** 14: Lola* (du.) FÓT 9—10: A biztosan őlő sárkány Lady** 11—12: Magánélet 12: Donald kacsa és a többiek (du.) 13—14: Kína szindróma* GÖDÖLLŐ 9—12: A pogány Madonna (du.f Cicák és titkárnők (este) 13—15: Röpke éjszaka (du.) Férfiak póráz nélkül** (este) GYAL 9—12: D. B. Cooper üldözése* 13—14: Hosszú vágta KEREP2STARCSA 9—10: Britannia Gyógyintézet** 11—12: Könnyű testi sértés 12: A névtelen vár (du.) 13—14: Klute»* MONOR 9—14: E. T. NAGYKÁTA 9—10: A profi** 11—12: Indiánkaland Ontarlóban* 13—14: Vabank NAGYKŐRÖS. Arany lános 9—10: Jobb ma egy nő, mint tegnap három** 11—12: Zsaru vagy csirkefogó? 13—15: Spagetti-ház* NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 9—12: 25 millió fontos váltságdíj 11—12: Békabölcső (du.) 13—15: Ilatásvadászok* PILISVÖRÖSVAR 9—10: Akit Bulldózernek hívtak 12: Koncert 13: A pártfogolt* POMÁZ 9—10: Szabadlábon Velencében 11—12: óvakodj a törpétől** 13: A névtelen vár RÁCKEVE 9—10: Flor asszony és két férje* 10: Ötödik pecsét* (du.) 11—12: Ellopták Juoiter fenekét 13—14: Egy zsaru bőréért* SZENTENDRE 9—12: Mist mókus kalandjai (du.) Tű a szénakazalban** (este) 13—15: Álmodozás (du.) Cicák és titkárnők (este) SZIGETS7FNTMÍKI ŐS 9—10: Egy zsaru bőréért* 11—12: Röpke éjszaka (du.) Flor asszony és két férje* (este) 13—14: Ellopják Jupiter fenekét TAPJŐSZELE 9—19: Vabank 11—12: Vük rdti.) 11—13: Excalibur I—II.** VAC. Kultúr 9—12: Robinson Crusoe (du.) Kína szindróma* (este) 13—15: Akit Bulldózernek hívtak VAC. Wartár.h Imre 10: A kapitány -kalandjai (du.) Ólomidő (este) 15: Abba VECSÉS 10— -12: Rőzuhaíag I—TI. 11— 12: Kojak Budapesten (du.) 13—15: Szabadlábon Velencében * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom