Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1984. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Acélszü.ke egyenruhában Munkával, fia keli, fegyverrel Segítettek a jelentősebb beruházásokon A monori Bata Ferenc munkásőrség ünnepi egységgyűlésének forgatókönyve egy helyen eltért a szokványostól. A beszámolóból vett idézettel szólva „őrségváltás” történt, mégpedig a szó többféle értelmében is. A leszerelők, tartalék állományba vonulók átadták fegyverüket, helyüket az esküt tett fiataloknak. Ez hagyomány. Nem tekinthető viszont annak — ha akadt is példa rá —, hogy a kitörő tapsvihart egy pillanatig a meghatottság késlelteti. Fegyveresekre, férfiakra sokak szerint nem jellemzők az érzelmek. Pedig ez nem igaz. Pártfeladatok Lestár János kiváló parancsnok kitüntetést vett át az egységgyűlésen Szászik Károlytól, a pártbizottság első titkárától. Középen az új egységparancsnok: Gál György. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Mindez annak a pár perces jelenetnek a kapcsán kívánkozik a papírra, amelynek végén a volt parancsnok Rágyánszki Pál utódjára, Gál Györgyre ruházta a beosztással együttjáró nagy felelősséget, sok gondöt, de legalább annyi örömet. Mint többször megírtuk, a régi parancsnok új feladatot kapott: a monori városi jogú nagyközségi közös tanács elnökévé választották. Gál György sem ismeretlen a volt járás, a mai vonzáskörzet közéletét figyelemmel kísérők számára. Dolgozott gazdasági területen, volt párttitkár, a pártbizottság osztály- vezetője, s legutóbb a vasadi Kossuth Szakszövetkezet elnökhelyettese. Jól ismerik Mo- noron, Monori-erdőn, Gombán, Bényén, Káván, de távolabb szintén. S jól ismerik természetesen új beosztottjai, a munkásőrök is. ő maga 1975-ben öltötte fel az acélszürke egyenruhát, s 1976 óta dolgozik a monori törzsben, különböző beosztásokban. — Az kétségtelen, sok helyen, sokféle munkakörben dolgoztam, de mindig pártfeladatot teljesítettem. Lelkiismeretem szerint legjobb tudásomnak, erőmnek megfelelően — mondta már a munkásőr- egység parancsnoki irodájában, ahol láthatóan annyira otthonosan mozog, hogy az átállás nem jelenthetett gondot a számára. — Igaz, hogy eddig részterületekkel foglalkoztam, de benne voltam a mindennapi munkában. Az sem mellékes, hogy a két régi helyettes mellettem marad, ők is segítői, biztosítékai a folyamatosságnak. nők elismerő oklevelét, sőt 1980-ban kiérdemeltük a megyei parancsnokság legjobb egysége kitüntető címet és vándorserleget. Ezek mögött sok munka van, de sok munka vár ránk a későbbiekben is. A munkásőrök mindenütt ott voltak, ahol az utóbbi években jelentősebb beruházás történt a környéken: a monori szakrendelő intézet, a nyáregyházi tornaterem, a Forrás Áruház építésén. S vajon ki tartja számon, hány tantermet alakítottak ki társadalmi munkában szülőként, hány méter betonjárdát építettek, hány kommunista műszakot teljesítettek? Talán ők maguk sem, hiszen nem a számok: a tettek emberei. Személyes példa — A további munkáról beszéltünk az előbb. Vajon milyen feladatot tűz maga és az egység elé a parancsnok? — Szeretném a parancsnoki munka kialakult stílusát, a következetességet, a segítő szándékú szigort folytatni. A célokat csak keményen dolgozva tudjuk elérni, s ebben a személyes példamutatás pótolhatatlan. Az egységgel pedig a feladatok begyakorlásával — magas harckészültségi szintet kell tartanunk, s ennek érdekében fokozni kívánjuk a politikai nevelő, agi- tációs munkát is. Ügy, mint eddig. — A békét, nyugalmat szolgáljuk, de ha szükséges, munkásőreink a fegyvert legalább olyan jól használják, mint a szerszámot. Vereszki János V tájakon a VoüásiüfisS Életképessé vélt vállalkozás Birkőzószőnyegen aludt az egész csepart Utazunk. Erről mindenkinek vannak tapasztalatai, olykor meglehetősen vegyesek, esetleg egyértelműen rosszak, de mégis, mégis újra felkerekedünk, s — mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben, melyek a vásárló, csencselő, rogyásig evő-ivó magyar turistákról szólnak — elsősorban látni szeretnénk. Felfedezni, ismerkedni. Tehetjük: annyiféle szervezésben, annyiféle út áll rendelkezésünkre, hogy válogathatunk. S természetesen azt részesítjük előnyben, amely nem túl drága, s olyan vonzó programmal csábít, amire érdemes figyelni. — Amikor három évvel ezelőtt megszületett az ötlet, hogy a vállalaton belül létesítsünk egy utazási irodát, sokan — hogy finoman szóljak — megmosolyogtak — mondta Tusák Márton, a Volán 20-as számú Vállalat monori üzemigazgatója. — Utazási iroda, Monoron? Minek, kinek? Aztán egy-kettőre kiderült, hogy a kezdeményezés nagyon is életképes. Ezen az összejövetelen én például nem is szándékoztam hozzászólni, de env- nyi dicsérő szót olyan jól esik hallani, hogy nem állom meg köszönő válasz nélkül... Idegen (féire)vezető Az összejövetel, ahol ez elhangzott a monori utazási iroda tájékoztatója volt, a másutt is szokásos módon: színes prospektusokkal, információkkal, kérdésekkel és feleletekkel. A vonzáskörzet intézményeinek. üzemeinek „utazási felelősei”, s Pécsi Antalné, az utazási iroda vezetője azonban észrevehetően szinte családias kapcsolatban állnak már egymással. A közös túrák, kirándulások, városnéző séták során mindenki összeismerkedett mindenkivel, s a kérések sem az ügyintézőhöz szóltak, hanem a kellemes útitárshoz, a készséges szervezőhöz, s a sűrű tegeződés egyáltalán nem keltett megrökönyödést. Népi ellenerők Sokat foglalkoztatták őket Négy aktivitással dolgoztak A Monori Népi Ellenőrzési Bizottság mint ismeretes, nemcsak a volt monori, hanem a dabasi járás ilyen irányú feladatait is ellátja. Tavaly a testület kilenc ülést tartott, s azokon 18 önálló napirendet tárgyaltak. A bizottság tagjai az előző évek gyakorlatának megfelelően nagy aktivitással végezték irányító tevékenységüket. Példás felelősségérzettel vezették a szakcsoportokat, részt vettek a társadalmi realizálásban. Az elmúlt évben nőtt a népi ellenőrök foglalkoztatási aránya, 1982-höz képest 17 százalékkal. Elét nép kulturális programja Gyömrő, 10-től 12 óráig: a régi pénz- és éremgyűjtők, valamint a bélyeggyűjtők klubjának összejövetele, holnap, 19-től: Kovács Kati és az Uni- versál együttes műsora, az úttörőházban, 15-től: aerobic gyerekeknek, 18-tól: felnőttekI'esmelékenyehb tekercskészstok Az alapítók Ezt a folyamatosságot jelzi, jelképezi a bevezetőben már idézett összetett szó: őrségváltás. A munkásőrség huszonhét éve alakult, természetes, hogy az alapítók többsége tartalékállományba vonult, leszerelt. Sokuk alakját azonban már csak az emlékezet őrzi. Munkája, helytállása mindany- nyiunknak benne van az elért eredményekben, az azokért kapott kitüntetésekben. — Politikailag jól felkészített, magas kiképzési szintet elért egységet vettem át. Itt \ nnak a bizonyítékai — mutatta Gál György a falon sorakozó okleveleket — 1979-től 1981-ig mindhárom évben megkaptuk a megyei parancsAz iroda gyorsan felfelé ívelő népszerűségének alighanem ez lehet az egyik titka. A másik: viszonylag olcsó árai. S harmadik: az utasgyűjtés, azaz az a szolgáltatás, amely- lyel az autóbuszok háztól házig viszik a vendéget. Szinte a saját kapujában veszik fel induláskor, s ott is szállhat le egy-egy fáradságos túra után. Akik jelen voltak, kivétel nélkül dicsértek. Böszörményi András például, a gombai Fáy András Termelőszövetkezet dolgozóinak, nyugdíjasainak „utaztatója” azt mondta el, élénk derültséget keltve, hogyan járták meg jónéhányszor más irodákkal. Volt szerencséjük olyan rendkívüli módon „tájékozott” idegenvezetőhöz, aki Budapest egyik temploma előtt kijelentette, hogy ott koronázták meg Kossuth Lajos fiát. Érkeztek az előre elfoglalt turistaszállásra úgy, hogy végül — saját éjszakai szervezésük nyomán — egy tornaterem birkózószőnyegén aludt az egész csoport. Azért mégis, újra meg újra elindultak, s most csak megköszönni tudják. hogy a monori iroda működése alatt egyetlen kellemetlen percük nem akadt. Elégedett moraj Hasonlóképpen vélekedett a vecsési termelőszövetkezet, a monori Vetőmag Vállalat képviselője is, de dicsért az üllői művelődési ház igazgatónője, s a monori városi jogú nagyközségi tanács MÜTEF osztályának vezetője is. Az iroda pedig tálalta a legfrissebb kínálatot: utat Mohácsra, a busójárásra. Kőszegre, Sopronba, a hortobágyi lovasnapokra, a gyulai várjátékokra. S elhangzott, hogy igyekeznek minden kérést teljesíteni, intéznek külföldi utazást, költőpénzt, útlevelet. Ha egy család, egy baráti csoport indulna útnak, tanáccsal is segítenek: hová érdemes? Megesett, hogy délben toppantak be érdeklődni — s este már utazhattak is, Pécsiné mindent elintézett. A legújabb szolgáltatás pedig: színházjegyeket is igényelhetnek az érdeklődők — márciusra például máris — s ha szükséges, ha kényelmetlen a színházi vonatokhoz igazítani az időt, külön busz viszi-hozza a színházbarát csoportokat. Hogy igény van erre, azt az összejövetelen jelenlevők elégedett moraja bizonyította, na meg az is. hogy néhány éve, amikor még volt a járásban egy „egyszemélyes jegyiroda” Végh József személyében, aki hosszabb kihagyás után most a Volán-irodán belül tevékenykedik újra —, havonta 3-4 ezer színházjegy is gazdára talált a volt járás területén. Jó barát Szó volt arról is, hogy az iskolák igényeit viszont változatlanul nehéz kielégíteni, ha minden egyes intézmény a va- kációs napok azonos időpontjaira kéri a buszt. Jó lenne összehangolni az igényeket, s a lehetőségeket, előbb konzultálni az utazási iroda vezetőjével, s azután meghirdetni a kirándulásokat. Ez sem lehetetlen, csak jobban kiépített kapcsolat szükségeltetik hozzá. Mert hát — utazunk, egyre többen és többször, s gyerekként is alighanem többet ér egy izgalmas, közös kirándulás, mint egy drága, szobában használható játék. A monori utazási iroda a jelek szerint komolyan veszi a korrekt partnerkapcsolatot, sőt ennél tovább is megy: jó barát igyekszik lenni útjainkon, akihez szívesen térünk vissza vendégségbe. Koblencz Zsuzsa nek, 15-től: az 1. sz. iskola irodalmi színpadának próbája. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás, hétfőn, 17-től az asszony-, 17.30-tól: a nyugdíjasklub összejövetele. Sülysápon, 14-től: a nyugdíjasklub foglalkozása, 18-tól: filmvetítés. Eddig jórészt manufakturális módszerekkel dolgoztak a Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet sülysápi üzemében. Régi termékeiket azonban egyre inkább kiszorítják az újak, amelyeket gépeken állítanak elő. Az utóbbiak közé tartóz nak a számológéptekercsek. A befejezéshez közeledő rekonstrukciónak köszönhetően ma már 12 olyan gép dolgozik az üzemben, amelyekről műszakonként 1 ezer 600 tekercs kerül le. Katusné Káló Magdolna kezeli az egyik ilyen termelékeny berendezést. Hancsovszki János felvétele Jegyzet Utat választanak Czűkebb pátriánkban is ° egyre nagyobb a törekvés a gazdaság megújítására, a termékszerkezet módosítására, egyszóval az eredményesség fokozására. Természetesen, nem holmiféle hurrámunkáról van szó, hanem folyamatról, amelynek gyümölcse lassan érik, s hosszú távra szól. Ma már több ipari szövetkezet kisszövetkezeti formában működik, így például a monori Szervo- mechanika és a pilisi PIRUSZ. A monoriak profilja nem változott, továbbra is az elektromechanikus hajtóművek gyártásával foglalkoznak nagyobb részben. Olyan neves vásárlóik vannak, mint a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Fővárosi Csatornázási Művek és még sorolhatnánk tovább. Az újra való törekvés jellemzi a kisszövetkezetet. Néhány éve nincsenek munkaerőgondjaik sem. Amióta ebben a formában működnek, megszűnt az elvándorlás tőlük. Valamit valamiért alapon mindenki igyekszik tudása legjavát nyújtani, akár a munkapad, akár az íróasztal mellett. Ez kifejezésre jut a „laza” munkaidőben is. Mert náluk bizony a legtöbbször nem nyolcórás a munkaidő, hanem sokszor 10—12 órás. Attól függően, sok-e a munka vagy kevesebb. A monori szövetkezetben többségében férfiak dolgoznak, ellentétben a PIRUSZ- szal, ahol a dolgozók zöme a gyengébb nemből került ki. Öik egy éve működnek kisszövetkezetként, de máris elmondhatjuk, megérte a változtatás. Bár termelési értékük valamivel kevesebb volt, mint az előző (1982.) évben, az eredménymutatók jobbak. Ezzel együtt növelni tudták a dolgozók fizetését, javítani a munkahelyi körülményeket. Ma már mindenki megtalálja számítását náluk, senki sem vágyódik új helyre. Természetesen akadnak gondjaik e két kisszövetkezetnek, hiszen az újabb és újabb közgazdasági szabályozók őket is érintik. Egyelőre azonban állják a versenyt a piacon. A napokban az egyik ipari szövetkezet elnökével beszéltem, s megkérdeztem tőle: — Nem lenne-e nekik is jobb ilyen formában működniük? Ezt válaszolta: — Csak alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálódás után szabad ezt az utat választani. Nálunk egyelőre jók az eredmények, a tagság elégedett, s kell ennél több? Ha a későbbiekben mégis ezt a formát választjuk, azt akarjuk, hogy a dolgozók ne érezzék meg, s a népgazdaság se károsodjon semmiféleképpen. JT bölcs szavak meg- nyugtatóak lehetnek. Változóban a szemlélet, a mai vezetők már nemcsak a saját közösségük, hanem a nagyobb — az ország egészét érintő — érdekeket is igyekeznek figyelembe venni. Igaz, ez a kötelességük! G. J. (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap)
