Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1984. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Acélszü.ke egyenruhában Munkával, fia keli, fegyverrel Segítettek a jelentősebb beruházásokon A monori Bata Ferenc mun­kásőrség ünnepi egységgyűlé­sének forgatókönyve egy he­lyen eltért a szokványostól. A beszámolóból vett idézettel szólva „őrségváltás” történt, mégpedig a szó többféle ér­telmében is. A leszerelők, tartalék állo­mányba vonulók átadták fegy­verüket, helyüket az esküt tett fiataloknak. Ez hagyomány. Nem tekinthető viszont an­nak — ha akadt is példa rá —, hogy a kitörő tapsvihart egy pillanatig a meghatottság késlelteti. Fegyveresekre, fér­fiakra sokak szerint nem jel­lemzők az érzelmek. Pedig ez nem igaz. Pártfeladatok Lestár János kiváló parancsnok kitüntetést vett át az egység­gyűlésen Szászik Károlytól, a pártbizottság első titkárától. Kö­zépen az új egységparancsnok: Gál György. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Mindez annak a pár perces jelenetnek a kapcsán kívánko­zik a papírra, amelynek végén a volt parancsnok Rágyánszki Pál utódjára, Gál Györgyre ruházta a beosztással együtt­járó nagy felelősséget, sok gondöt, de legalább annyi örö­met. Mint többször megírtuk, a régi parancsnok új feladatot kapott: a monori városi jogú nagyközségi közös tanács el­nökévé választották. Gál György sem ismeretlen a volt járás, a mai vonzáskör­zet közéletét figyelemmel kí­sérők számára. Dolgozott gaz­dasági területen, volt párttit­kár, a pártbizottság osztály- vezetője, s legutóbb a vasadi Kossuth Szakszövetkezet el­nökhelyettese. Jól ismerik Mo- noron, Monori-erdőn, Gombán, Bényén, Káván, de távolabb szintén. S jól ismerik termé­szetesen új beosztottjai, a munkásőrök is. ő maga 1975-ben öltötte fel az acélszürke egyenruhát, s 1976 óta dolgozik a monori törzsben, különböző beosztá­sokban. — Az kétségtelen, sok he­lyen, sokféle munkakörben dolgoztam, de mindig pártfel­adatot teljesítettem. Lelkiis­meretem szerint legjobb tudá­somnak, erőmnek megfelelően — mondta már a munkásőr- egység parancsnoki irodájá­ban, ahol láthatóan annyira otthonosan mozog, hogy az át­állás nem jelenthetett gondot a számára. — Igaz, hogy eddig részte­rületekkel foglalkoztam, de benne voltam a mindennapi munkában. Az sem mellékes, hogy a két régi helyettes mel­lettem marad, ők is segítői, biztosítékai a folyamatosság­nak. nők elismerő oklevelét, sőt 1980-ban kiérdemeltük a me­gyei parancsnokság legjobb egysége kitüntető címet és vándorserleget. Ezek mögött sok munka van, de sok mun­ka vár ránk a későbbiekben is. A munkásőrök mindenütt ott voltak, ahol az utóbbi években jelentősebb beruházás történt a környéken: a mono­ri szakrendelő intézet, a nyár­egyházi tornaterem, a Forrás Áruház építésén. S vajon ki tartja számon, hány tantermet alakítottak ki társadalmi munkában szülő­ként, hány méter betonjárdát építettek, hány kommunista műszakot teljesítettek? Talán ők maguk sem, hiszen nem a számok: a tettek emberei. Személyes példa — A további munkáról be­széltünk az előbb. Vajon mi­lyen feladatot tűz maga és az egység elé a parancsnok? — Szeretném a parancsnoki munka kialakult stílusát, a következetességet, a segítő szándékú szigort folytatni. A célokat csak keményen dol­gozva tudjuk elérni, s ebben a személyes példamutatás pó­tolhatatlan. Az egységgel pe­dig a feladatok begyakorlá­sával — magas harckészültsé­gi szintet kell tartanunk, s ennek érdekében fokozni kí­vánjuk a politikai nevelő, agi- tációs munkát is. Ügy, mint eddig. — A békét, nyugalmat szol­gáljuk, de ha szükséges, mun­kásőreink a fegyvert legalább olyan jól használják, mint a szerszámot. Vereszki János V ­tájakon a VoüásiüfisS Életképessé vélt vállalkozás Birkőzószőnyegen aludt az egész csepart Utazunk. Erről mindenkinek vannak tapasztalatai, olykor meglehetősen vegyesek, esetleg egyértelműen rosszak, de mégis, mégis újra felkerekedünk, s — min­denféle ellenkező híreszteléssel szemben, melyek a vá­sárló, csencselő, rogyásig evő-ivó magyar turistákról szólnak — elsősorban látni szeretnénk. Felfedezni, is­merkedni. Tehetjük: annyiféle szervezésben, annyiféle út áll rendelkezésünkre, hogy válogathatunk. S ter­mészetesen azt részesítjük előnyben, amely nem túl drága, s olyan vonzó programmal csábít, amire érde­mes figyelni. — Amikor három évvel ez­előtt megszületett az ötlet, hogy a vállalaton belül léte­sítsünk egy utazási irodát, so­kan — hogy finoman szóljak — megmosolyogtak — mondta Tusák Márton, a Volán 20-as számú Vállalat monori üzem­igazgatója. — Utazási iroda, Monoron? Minek, kinek? Az­tán egy-kettőre kiderült, hogy a kezdeményezés nagyon is életképes. Ezen az összejöve­telen én például nem is szán­dékoztam hozzászólni, de env- nyi dicsérő szót olyan jól esik hallani, hogy nem állom meg köszönő válasz nélkül... Idegen (féire)vezető Az összejövetel, ahol ez el­hangzott a monori utazási iro­da tájékoztatója volt, a másutt is szokásos módon: szí­nes prospektusokkal, informá­ciókkal, kérdésekkel és fele­letekkel. A vonzáskörzet in­tézményeinek. üzemeinek „utazási felelősei”, s Pécsi Antalné, az utazási iroda ve­zetője azonban észrevehetően szinte családias kapcsolatban állnak már egymással. A közös túrák, kirándulá­sok, városnéző séták során mindenki összeismerkedett mindenkivel, s a kérések sem az ügyintézőhöz szóltak, ha­nem a kellemes útitárshoz, a készséges szervezőhöz, s a sű­rű tegeződés egyáltalán nem keltett megrökönyödést. Népi ellenerők Sokat foglalkoztatták őket Négy aktivitással dolgoztak A Monori Népi Ellenőrzési Bizottság mint ismeretes, nem­csak a volt monori, hanem a dabasi járás ilyen irányú fel­adatait is ellátja. Tavaly a testület kilenc ülést tartott, s azokon 18 ön­álló napirendet tárgyaltak. A bizottság tagjai az előző évek gyakorlatának megfele­lően nagy aktivitással végez­ték irányító tevékenységüket. Példás felelősségérzettel vezet­ték a szakcsoportokat, részt vettek a társadalmi realizá­lásban. Az elmúlt évben nőtt a né­pi ellenőrök foglalkoztatási aránya, 1982-höz képest 17 százalékkal. Elét nép kulturális programja Gyömrő, 10-től 12 óráig: a régi pénz- és éremgyűjtők, va­lamint a bélyeggyűjtők klub­jának összejövetele, holnap, 19-től: Kovács Kati és az Uni- versál együttes műsora, az út­törőházban, 15-től: aerobic gyerekeknek, 18-tól: felnőttek­I'esmelékenyehb tekercskészstok Az alapítók Ezt a folyamatosságot jelzi, jelképezi a bevezetőben már idézett összetett szó: őrségvál­tás. A munkásőrség huszonhét éve alakult, természetes, hogy az alapítók többsége tartalék­állományba vonult, leszerelt. Sokuk alakját azonban már csak az emlékezet őrzi. Mun­kája, helytállása mindany- nyiunknak benne van az elért eredményekben, az azokért kapott kitüntetésekben. — Politikailag jól felkészí­tett, magas kiképzési szintet elért egységet vettem át. Itt \ nnak a bizonyítékai — mu­tatta Gál György a falon sora­kozó okleveleket — 1979-től 1981-ig mindhárom évben megkaptuk a megyei parancs­Az iroda gyorsan felfelé ívelő népszerűségének aligha­nem ez lehet az egyik titka. A másik: viszonylag olcsó árai. S harmadik: az utasgyűjtés, azaz az a szolgáltatás, amely- lyel az autóbuszok háztól há­zig viszik a vendéget. Szinte a saját kapujában veszik fel induláskor, s ott is szállhat le egy-egy fáradságos túra után. Akik jelen voltak, kivétel nélkül dicsértek. Böszörményi András például, a gombai Fáy András Termelőszövetkezet dolgozóinak, nyugdíjasainak „utaztatója” azt mondta el, élénk derültséget keltve, ho­gyan járták meg jónéhányszor más irodákkal. Volt szerencsé­jük olyan rendkívüli módon „tájékozott” idegenvezetőhöz, aki Budapest egyik temploma előtt kijelentette, hogy ott ko­ronázták meg Kossuth Lajos fiát. Érkeztek az előre elfog­lalt turistaszállásra úgy, hogy végül — saját éjszakai szerve­zésük nyomán — egy torna­terem birkózószőnyegén aludt az egész csoport. Azért mégis, újra meg újra elindultak, s most csak megköszönni tud­ják. hogy a monori iroda mű­ködése alatt egyetlen kelle­metlen percük nem akadt. Elégedett moraj Hasonlóképpen vélekedett a vecsési termelőszövetkezet, a monori Vetőmag Vállalat kép­viselője is, de dicsért az üllői művelődési ház igazgatónője, s a monori városi jogú nagy­községi tanács MÜTEF osztá­lyának vezetője is. Az iroda pedig tálalta a leg­frissebb kínálatot: utat Mo­hácsra, a busójárásra. Kőszeg­re, Sopronba, a hortobágyi lo­vasnapokra, a gyulai várjáté­kokra. S elhangzott, hogy igyekeznek minden kérést tel­jesíteni, intéznek külföldi uta­zást, költőpénzt, útlevelet. Ha egy család, egy baráti csoport indulna útnak, tanáccsal is se­gítenek: hová érdemes? Meg­esett, hogy délben toppantak be érdeklődni — s este már utazhattak is, Pécsiné mindent elintézett. A legújabb szolgáltatás pe­dig: színházjegyeket is igé­nyelhetnek az érdeklődők — márciusra például máris — s ha szükséges, ha kényelmetlen a színházi vonatokhoz igazí­tani az időt, külön busz vi­szi-hozza a színházbarát cso­portokat. Hogy igény van erre, azt az összejövetelen jelenlevők elé­gedett moraja bizonyította, na meg az is. hogy néhány éve, amikor még volt a járásban egy „egyszemélyes jegyiroda” Végh József személyében, aki hosszabb kihagyás után most a Volán-irodán belül tevé­kenykedik újra —, havonta 3-4 ezer színházjegy is gazdá­ra talált a volt járás területén. Jó barát Szó volt arról is, hogy az iskolák igényeit viszont válto­zatlanul nehéz kielégíteni, ha minden egyes intézmény a va- kációs napok azonos időpont­jaira kéri a buszt. Jó lenne összehangolni az igényeket, s a lehetőségeket, előbb konzul­tálni az utazási iroda vezető­jével, s azután meghirdetni a kirándulásokat. Ez sem lehe­tetlen, csak jobban kiépített kapcsolat szükségeltetik hozzá. Mert hát — utazunk, egyre többen és többször, s gyerek­ként is alighanem többet ér egy izgalmas, közös kirándu­lás, mint egy drága, szobában használható játék. A monori utazási iroda a jelek szerint komolyan veszi a korrekt partnerkapcsolatot, sőt ennél tovább is megy: jó barát igyekszik lenni útjainkon, aki­hez szívesen térünk vissza vendégségbe. Koblencz Zsuzsa nek, 15-től: az 1. sz. iskola iro­dalmi színpadának próbája. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub­foglalkozás, hétfőn, 17-től az asszony-, 17.30-tól: a nyugdí­jasklub összejövetele. Sülysápon, 14-től: a nyugdí­jasklub foglalkozása, 18-tól: filmvetítés. Eddig jórészt manufakturális módszerekkel dolgoztak a Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet sülysápi üzemében. Régi termékeiket azonban egyre inkább kiszorítják az újak, amelyeket gépeken állítanak elő. Az utóbbiak közé tartóz nak a számológéptekercsek. A befejezéshez kö­zeledő rekonstrukciónak köszönhetően ma már 12 olyan gép dolgozik az üzemben, amelyekről műszakonként 1 ezer 600 tekercs kerül le. Katusné Káló Magdolna kezeli az egyik ilyen termelékeny berendezést. Hancsovszki János felvétele Jegyzet Utat választanak Czűkebb pátriánkban is ° egyre nagyobb a tö­rekvés a gazdaság megújí­tására, a termékszerkezet módosítására, egyszóval az eredményesség fokozására. Természetesen, nem holmi­féle hurrámunkáról van szó, hanem folyamatról, amelynek gyümölcse lassan érik, s hosszú távra szól. Ma már több ipari szö­vetkezet kisszövetkezeti formában működik, így például a monori Szervo- mechanika és a pilisi PIRUSZ. A monoriak pro­filja nem változott, to­vábbra is az elektromecha­nikus hajtóművek gyártá­sával foglalkoznak nagyobb részben. Olyan neves vá­sárlóik vannak, mint a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Fő­városi Csatornázási Művek és még sorolhatnánk to­vább. Az újra való törek­vés jellemzi a kisszövetke­zetet. Néhány éve nincsenek munkaerőgondjaik sem. Amióta ebben a formában működnek, megszűnt az el­vándorlás tőlük. Valamit valamiért alapon mindenki igyekszik tudása legjavát nyújtani, akár a munkapad, akár az íróasztal mellett. Ez kifejezésre jut a „laza” munkaidőben is. Mert ná­luk bizony a legtöbbször nem nyolcórás a munkaidő, hanem sokszor 10—12 órás. Attól függően, sok-e a munka vagy kevesebb. A monori szövetkezetben többségében férfiak dolgoz­nak, ellentétben a PIRUSZ- szal, ahol a dolgozók zöme a gyengébb nemből került ki. Öik egy éve működnek kisszövetkezetként, de máris elmondhatjuk, meg­érte a változtatás. Bár termelési értékük valamivel kevesebb volt, mint az előző (1982.) évben, az eredménymutatók job­bak. Ezzel együtt növelni tudták a dolgozók fizetését, javítani a munkahelyi kö­rülményeket. Ma már min­denki megtalálja számítá­sát náluk, senki sem vá­gyódik új helyre. Természetesen akadnak gondjaik e két kisszövetke­zetnek, hiszen az újabb és újabb közgazdasági szabá­lyozók őket is érintik. Egyelőre azonban állják a versenyt a piacon. A napokban az egyik ipari szövetkezet elnökével beszéltem, s megkérdeztem tőle: — Nem lenne-e nekik is jobb ilyen formában működniük? Ezt válaszolta: — Csak alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálódás után szabad ezt az utat válasz­tani. Nálunk egyelőre jók az eredmények, a tagság elégedett, s kell ennél több? Ha a későbbiekben mégis ezt a formát vá­lasztjuk, azt akarjuk, hogy a dolgozók ne érezzék meg, s a népgazdaság se káro­sodjon semmiféleképpen. JT bölcs szavak meg- nyugtatóak lehetnek. Változóban a szemlélet, a mai vezetők már nemcsak a saját közösségük, hanem a nagyobb — az ország egészét érintő — érdekeket is igyekeznek figyelembe venni. Igaz, ez a kötelességük! G. J. (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom