Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

Egy helyen tárolhatnak Raktárbázis Dunaharasztin Központi raktárbázist épít a Fővárosi Csatornázási Művek Dunaharasztin. Az egységes és egy telephelyű raktár kialakí­tására azért van szükség, mert a vállalat gépeit, berendezé­seit és építőanyagait a fővá­ros területén szétszórva, csak­nem 15 helyen tárolják. Ez a helyzet nehezíti és gazdaság­talanná teszi a szállítást. A nagy területigényű raktárhoz Dunaharasztin találtak telket; összesen 53 ezer négyzetmé­ternyi ingatlant. Ennek egy részén, 3200 négyzetméteren már állt egy raktár; a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Keres­kedelmi Vállalat tárolta itt áruit. Ezt a csatornázási mű­vek igényeinek megfelelően átalakítják, sőt a dabasi Fe­hér Akác Tsz szakemberei még két — 1200 és 900 négy­zetméteres —, zárt raktárát — Három éve Is elmúlt már, hogy bezárták a művelődési házat — panaszkodnak a dömsödiek. — Azóta se kon­cert, se színház, pedig annak idején sokan váltottak bérletet a Déryné társulat előadásaira. Ráckevére sem tudunk átmen­ni, mert este már nem jár a komp. Budapest pedig messze van, drága a közlekedés, hogy csak úgy felszaladjon az em­ber. A termelőszövetkezet is bájban van, hol egy istállóban, hol valamelyik gépműhelyben tartják a zárszámadást. Eskilvők a szabadban Valóban, a művelődési ház még álló szárnya is kissé csá- lén viseli a kalapját. Az eresz alatt vastag repedések, a te­tőt már csak az imádság tart­ja. A könyvtár ajtaján még kint a nyitva tartási időt jelző tábla, s a szomszéd helyiség poros ablaküvegén át kopott sakktáblákra látni. Rövidesen azonban ezt a szárnyat is el­hagyják a látogatók, s az enyé­szet végleg birtokába veheti az épületet. Fő is a feje Amb- ruika Péternek, a nagyközségi közös tanács elnökének, vajon hol tudnának helyet adni a könyvtárnak. — De nem a könyvtár sorsa a legaggasztóbb. Nincs a településen egyetlen olyan épület sem, ahol nagyobb ren­dezvényeket tarthatnánk. A falugyűléseket a százötven személyes moziban rendezzük — három részletben. Az es­küvők viszont azok gyönyö­rűek — tör ki a tanácselnök­ből váratlanul a lelkesedés. — A tanácsteremben rendszerint a násznép negyedrésze sem fér el, így kint szoktuk tarta­ni a ház előtt, a gesztenyék alatt. Tavasszal, amikor virág­ba borulnak a fák, igazán szé­pek. hangulatosak a szabadté­ri esküvőink. Jöjjön el egvszer, nézze meg. Tanterem is kell Tavaszra nyár, azután ősz következik, s az iskolakezdés ismét gondokat hoz. Négy olyan teremben oktatnak még mindig, amelyek állapota ne­hezen felelne meg a követel­ményeknek. — Ezért döntöttünk úgy, hogy az új művelődési ház tervezésekor igyekszünk a tanteremhiányon is segíte­ni — folytatja Ambruska Pé­ter. — A Középülettervező Vállalatot bíztuk meg a ter­vek elkészítésével. A föld­szinten négy tanterem helyez­kedne el, ezeket délutánonként szakköri foglalkozások, s más szabadidős programok rende­zésére lehetne használni. Szük­ség esetén a négy tanterem összenyitásával több száz em­ber befogadására alkalmas ter­met nyerhetnénk. Itt tarthat­nánk a nagyközség rendezvé­nyeit. a Dózsa Tsz a küldött- gyűléseit. .. Az emeletet a könyvtár és egy szolgálati la­építenek mellé. Itt tartják majd a csatornázási vállalat által használt gépek alkatré­szeit, szerelési anyagait, vas­árukat és gépi berendezéseket. A raktár nyitott részén csöve­ket, építő- és dúcolóanyago- kat, vasbetont tárolnak majd A 39 millió forintos költség­gel épülő raktár várhatóan 1986-ra készül el; az építke­zéssel folyamatosan megszün­tetik a szétszórt kis telephe­lyeket. A nagy raktárban csaknem 120 millió forint ér­tékű árut — összesen 3500-fé- le tételt —, raktároznak majd. Elkészültével átszervezik a fuvarozást: kidolgozzák a gép­kocsik gazdaságos útvonalát. Tervezik, hogy később számí­tógéppel oldják meg az adat­feldolgozási és a készletgaz­dálkodási munkákat. kás foglalná el. Rég nem ta­láltunk népművelőt a műve­lődési ház vezetésére, mert nem tudtunk a státushoz la­kást adni. — Igaz, az utóbbi években már nem lett volna mit irányítania sem... Előkészítik a beruházást A terveket hallgatva úgy tű­nik, hamarosan megoldónak a dömsödiek legégetőbb gondjai. Elképzelésekben nincs hiány, anyagiakban viszont annál inkább. Az előzetes költség- vetés szerint körülbelül hu­szonnyolcmillió forintba ke­rülne ez a több célú épület. — Idén még a tervek meg­rendelésének költségeit is a járdaépítésre, kisebb fejleszté­sekre szánt pénzből csíptük le. Igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten alaposan előkészíteni a beruházást, akkor is, ha tud­juk, hogy befejezésére csak a következő tervidőszakban szá­míthatunk. A terület előkészí­téséhez kisajátítására lesz szükség. Március végére vár­juk a két változatban készülő tanulmányterveket, akkor dön­ti el a tanácsülés, melyikből készüljenek a kiviteli tervek. A beruházáshoz szükséges pénz előteremtéséhez viszont min­denképpen szükségünk lesz támogatásra. A tsz — ha az ő céljainak is megfelel majd az épület — nyolcmillió forintot szán rá. Mi úgy számítottuk, hogy ötmillió forintos hitel törlesztését vállalni tudjuk, hárommillió értékű társadal­mi munkát pedig a község lakói ajánlottak fel. Ezzel együtt alig több, mint a szük­séges összeg fele áll a rendelke­zésünkre. A tervek mindenesetre ha­marosan elkészülnek, s re­mélhetőleg akadnak még tá­mogatói az új művelődési ház építésének. A megyei könyv­tár például a leendő községi könyvtár berendezését vállal­ta magára. S feltehetően kive­szik a részüket a munkából azok is, akik már jóval gesz­tenyevirágzás után, az őszi— téli ködben tartották szabadté­ri esküvőjüket. Reméljük, hogy az itt kötött házasságokból születő gyerekek már az új Nyulat meg bikát is Perbálon azt mondják, a helybeliek kétharmada állat­tartásból származó jövedelem­ből építi a házát. Tény, ho~v a helyi vezetők is gondot for­dítanak a feltételek megte­remtésére. A községi tanács rendszere­sen beszámoltatja a területen működő Egyetértés Termelő- szövetkezet vezetőit arról: hogyan segítik a kistermelő­ket? Legutóbb a tsz arról adott számot, hogy a háztáji ágazat tavalyi árbevételi ter­vét 3 millió forinttal túltelje­művelődési központ több célú helyiségeiben ismerkednek meg a betűvetéssel. Márvány! Agnes sítette és a nyereség is jóval magasabb volt a vártnál. Jellemző, hogy míg koráb­ban csak csirkét és sertést tartottak, most — mivel a tsz biztosítja a takarmányt és a felvásárlást —, már sok ház­ban nyállal, néhány helyen pedig birkatartással is fog­lalkoznak. Míg az előbbi főleg a nyugdíjasok keresetkiegészí­tése, az utóbbi kemény férfi- munka. A község legelismertebb ál­lattartóinak egyike Borbás Géza, az Egyetértés Tsz ga­rázsmestere. Mindén szükséges kellékkel felszerelt — termé­szetesen saját építésű —, is­tállójában tíz darab egyhóna­pos növendékbika várja az etetést. Nincs az a vörös posztó A „kicsik” súlya már most jócskán meghaladja a mázsát. Ám 15 hónapos korában, amikor felvásárolják, már 750 kilót nyom egy jól fejlett bi­ka. Persze, most is biztonsá­gosabb betartani a tisztes tá­volságot, annak ellenére, hogy a gazda határozottan állítja: olyan biztos ez az istálló, hogy nincs az a vörös posztó, amin felbosszankodva, kitörhetné­nek az állatok. (Megkötve egyik sincs, állítólag így sze- lídebbek.) Borbás Géza, aki azelőtt ötven sertést tartott, tavaly próbálkozott először mással. Hogy miért? — A bikát vasárnap ünnep­lő ruhában Is meg lehet etet­ni. — Ezzel a kijelentéssel jellemzi, hogy mennyire tisz­ta ez a munka. A malacokkal sokkal több volt a vesződség és áz anyagi ráfordítás is, amíg elérték a kívánt súlyt. Átvételkor, ha a jószág eléri a 750 kilós súlyt, 25—28 ezer forintot fizetnek darabjáért. Ennek alapján gyors meggaz­dagodásra gondolhat az em­ber, de persze sok mindennel kell számolni. A növendék­állatok ára (ezt utólag kell fizetni), a takarmány és egyéb költségek levonása után körülbelül annyi a havi be­vétel, mint a garázsmesteri fi­zetés. A lucernaföldet, me­lyen megterem az állatok táp­láléka, a tsz adja, a betaka­rítás mindenkinek a saját dol­ga. A főállattenyésztő, az ál­latorvos tanáccsal és útmuta­tással segít, de azt már a gazdának kell tudnia, mikép­pen foglalkozzon az állatok­kal. Betyár a „kis" szultán — Mindig beszélgetek ve­lük, mert akkor kedvesebbek, jobban hozzám szoknak. Mindegyiknek neve van, úgy szólítgatom őket. Amíg ki­csik, éjszakánként sírnak, mint a gyerekek, mert meg­szokták a közösben, hogy éj­jel is van mellettük gondozó. A szomszédok erről tudják, hogy a Gézának új állatai vannak __ Am int tovább beszélgetünk, kiderül, hogy mégsem olyan idilli a kép, nagyon veszélyes munka a bikatartás. — Tavaly az egyik betyár úgy odavágott a falhoz, hogy majdnem ottmaradtam. Azóta a vasvilla vagy gumibot nél­kül be sem teszem a Iában az istállóba. Hiába, a tandíjat itt is meg kell fizetni, más­képp nem megy. Ismerem a szokásaikat, most is van köz­tük egy betyár, a Szultán. Amikor idegen kerül a köze­lébe, úgy forgatja a szemét, hogy... Szomorú történetek is van­nak. Tavaly egy férfit Pátyon úgy odavágott a bika, hogy fél évig kezelték utána a kór­házban. De Borbás Géza erre nem szeret gondolni. Inkább arról beszél, hogy aki állatot tart, az munka után, haza siet, biztos, hogy nem megy a kocsmába. Ez is haszon, nemcsak a külön kereset. Kistelepüléseken Új üzletek Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem mellett egyre több segítséget nyújt a lakos­ság kiszolgálásában a magán­kereskedelem. A múlt év vé­gén már kétezerhatszáz ma­gánkereskedőt tartottak nyil­ván a megyében, s számuk az első negyedévben további­hatvannal növekedett. Kedve­ző jelnek tekinthető, hogy az új vállalkozók többnyire a kevéssé ellátott kistelepülése­ken, valamint az idegenfor­galmi területeken nyitnak üz­letet. A falvakban jelenleg már nyolcszáz vegyeskereskedés, száznegyven zöldségbolt látja el alapvető élelmiszerekkel a lakosságot. Visegrádon például, ahol sem állami, sem szövetkezeti építőanyag-kereskedés nincs, nagy segítséget nyújt a ma­gánerős építkezőknek az új építőanyagtelep. öcsón és Szentendrén egyebek között vetőmagbolt segíti a kertész­kedő lakosságot. Számos helyen, részben a szolgáltató kisiparosokkal együtt, részben csak kereske­delmi céllal, szolgáltatóházak létesülnek. Ilyen kereskedelmi centrum van születőben pél­dául Szigetszentmiklóson, ahol hat kereskedő, illetve kisipa­ros nyer elhelyezést. Tökölön ugyancsak most tervezik egy hasonló szolgáltatóház létesí­tését. Az idegenforgalmi célokat és turizmust szolgáló magán­vállalkozások között, az élel­miszer- és ajándékboltok mel­lett, számos vendéglátóegység létesül, illetve bővül. Leány­falun például a strand szom­szédságában új büfé-falatozó nyűik a szezon kezdetéig. P»- lisszentlászlón a Visegrád és Szentendre közötti új közfor­galmi út mellett, a már ta­valy is működő kisvendéglőt bővítik. Az üdülőövezetben egyéb­ként számos tavaly nyílt üz­letet tovább korszerűsítenek, olyan új berendezésekkel lát­nak el, amelyek lehetővé te­szik az áruválaszték növelését. K. Z. Gál Judit A sarokasztalhoz ült és rögtön kávét, konyakot kért. Kabátját is csak akkor vette le, amikor felhajtotta a ko­nyakot, s érezte, hogy didergése meg­szűnik. Csak a feszültség nem oldódott benne. Üjabb konyakot rendelt. Feszültségét a félelem szülte. Vajon a hetek, hónapok óta oly gondosan fel­épített terve meghozza-e a megoldást, lendíthet-e előre sorsa kerekén. Házassága nem sikerült. A két gyer­meket felesége nevelte, amihez neki fi­zetése negyven százalékával kellett hoz­zájárulnia. Évek múltával egyre nyo­masztóbbnak érezte ezt a terhet, mert mint műszaki rajzoló, keveset keresett és ritkán adódott lehetőség mellékkere­setre. Ruháival együtt zsugorodott; szerényen, majdnem aszkéta módon élt. Az ételek ízének örömét lassan el is fe­lejtette. Kigyulladt arccal gondolt a válása utáni első évekre, a gondtalan napokra, hetekre, amikor anyja még megbirkózott a háztartással, és ő kirán­dulhatott, víkendezhetett barátaival, azok nőismerőseivel, akik már a máso­dik, harmadik találkozás után szőni kezdték köré a felfokozott boldogság há­lóját. A kelepcét hamar észrevette és félrehúzódott. Nem akarta még feladni a szabadságát. A súlyos gond váratlanul szakadt rá. Anyja gyengeségre panaszkodott, meg hogy szüntelenül szédül. Az orvos ágy­ba parancsolta az idős asszonyt. Kivet­te szabadságát, gondozta anyját, vigyá­zott rá. hogy minél előbb meggyógyul­jon. Ám az anya betegsége makacs volt. Fizetés nélküli szabadságot vett ki. Gondozónőre, ápolónőre gondolni sem mert. Ö járt bevásárolni, ő mosott, fő­zött, takarított. És a pénze fogyott. Megoldást kell keresni, töprengett, hely­zetén az nem segít, hogy a gyerekei né­ha meglátogatják a nagymamát és volt felesége jóvoltából nagy csomagot tesz­nek a betegágy melletti kis asztalkára. Kollégája javasolta anyjának az otthon* ban való elhelyezését, még a kérelmet is segített megfogalmazni. Nem felej­tették ki belőle, hogy az idős néni ideig­lenes elhelyezését kéri, amíg megtalál­ja a megoldást. Az ajtóra lesett, aztán az órájára. Még tíz perc van, gondolta, Ági nagyon pontos. És csinos, és szép, és fiatal, mo­solygott, talán kicsit túl fiatal is. De nem ezen töprengett most. Hirte­len azok a rohanások jutottak eszébe, amikor anyját végre sikerült elhelyezni az otthonban és hetenként kétszer sza­Bába Mihályi nfjeaoicláó ladt meglátogatni. Apró kis csomagot vitt neki, de mindig annyit, hogy a gon­dozónőt is meg tudja belőle kínálpi a mama. Ekkor megint hónapokig, évekig nem gondolt a megoldásra. Megkönnyí­tette helyzetét az is, hogy anyja nem panaszkodott, nem sürgette hogy vigye már haza és megértőén mosolyogva hallgatta lelkendezését is, hogy hama­rosan otthon lesz, mert megnősül, s olyan asszonykát visz a házhoz, akit lá­nyának tekint majd. Négyszer, ötször is elmondta ezt, de arról mindig hallga­tott, hogy mikor viszi el bemutatni. Nem mondta, mert sohasem jutott el egy nővel addig, hogy erről beszélni merjen. Félt, hogy elriasztja a kalitka ajtaja előtt csicsergő madárkát, félt, hogy megrettennek az idegen asz- szony örökös ápolásától, félt, hogy nem hagyják ott állásukat, hogy neki kényelmes otthont teremtsenek, neki, aki már jócskán elmúlt negyven esztendős és abban is reménykedett, hogy akkor végre hozzálköltözik a két gyereke is, mert a nagy kamaszoknak most lenne igazán szükségük az apai te­kintélyre és az erős apai kézre. M ég öt perc és belibben Ági. nézett ismét az órájára. Ideges, nyugtalan lett. Még egy konyakot rendelt. Olyannak érezte magát, mint egy félszeg legény, akibe csak a szesz táplál egy kis bátor­ságot. Pedig fölöslegesen. Ági nagysze­rű, megértő és őszinte asszony. Lassan egy éve már. hogy együtt dolgoznak. Kezdetben közömbösen jártak, keltek egymás mellett. Akkor még csak azt látta, hogy közepes műszaki rajzoló, semmi több. Egyszer késve és sírva ér­kezett. Beteg lett a gyereke, a férje nem akart otthon maradni vele és neki kel­lett telefonálgatni, ismerősöknek, roko­noknak könyörögni, hogy vigyázzanak a kicsire. Mért nem maradtál otthon te? kérdezték tőle. Én. meresztette ki szemét, hogy tehetném? Ha otthon ma­radnék egyszer is, a férjem ezentúl en­gem parancsolna mellé. Én ezt nem tud­nám elviselni. Eddig ki maradt a gye­rekkel, ha beteg volt? A férjem, vagy a rokonok. De azt is ő intézte. A férfi­kollégák mosolyogva elsomfordáltak, a nők legyintettek, de akadt olyan is, aki talán csak azért, hogy hergelje Ágit, azt mondta: jól tetted, ne hagyd magad, olvass be neki! Vigasztalásnak ez kevés volt. Ekkor lobbant fel benne a remény. Ügy intézte, hogy Ágival együtt men­jen el. Meghívta egy kávéra. Két órát ültek a presszóban, de csak Ági beszélt. A férje ellen: látni sem bírja, önző ku­tya, azt hiszi, hogy a nők még mindig rabszolgák. Kényszeríti, hogy tanuljon meg főzni, mert neki sincs mindig ide­je a konyhában pepecselni. Legyen, mondtam én, súgta harciasán Ági. Most majd a sarkamra állok. E mosolyogni való panaszok után jöttek a súlyosabb létező vagy csak elképzelt vádak. Ek­kor csapott le rá: hagyd ott a férjed, én megértelek, kössük össze az életün­ket. Az ebédszünetek, a délutánok, oly­kor az esték is azzal teltek el, hogy ele­mezték a hirtelen fellángolást, a nagy szerelmet. Néha azért elhangzott olyan mondat is, hogy együtt nevelnénk fel a három gyereket, mert remélem nem adod oda a férjednek, különben is ak­kor fizetned kellene, hazavinném a ma­mát, eljátszogatna a kicsivel. Nekem is duplája lenne a keresetem rögtön, nem kellene gyermektartást fizetnem, az ott­hon díja is megmaradna. Szépen élde­gélhetnénk hatan. A lakás kicsi, az igaz, de elcserélhetnénk vagy felajánla­nánk a férjednek. Nyugtalansága nőtt, mert Ági már öt percet késett. Pedig ez fontos találkozó lenne. A megoldást ielentené. És a gyor­sított eljárást. Közös megegyezés, va­gyonmegosztás, kijelentés, bejelentés és kész. Mindent százszor átgondolt, hiba nem csúszhat be. E ltelt ismét tíz perc. aztán tizenöt. Feje zúgott, nem tudott semmire gondolni. Az emlékek, amikre hivatkoz­ni akart., összekuszálódtak, a mondatok szavakra hulltak szét. Érezte, ha most lenne be Ági, akkor csak dadogni tud­na. Ágit csak akkor vette észre, amikor leült mellé. Ne haragudj, mondta, csak most tudtam szabadulni. No, és mi van? csapott le idegesen Ágira Semmi, mondta a fiatalasszony, azt mondta, ő nem akar válni, nem adja a lakást, nem adja a gyereket, de én. ha akarok el­költözhetek. Nem gördít akadályt, ér­ted? Értem, de nekem ez nem megol­dás! Hányszor elmondtam már! Ági megrázta fejét, kábultan hallgat­ta a férfi sziszegését. A tandíjat itt is meg keil fizetni Vasvillával megyek közéjük... Ma az ország lakosságának több mint a fele foglalkozik me­zőgazdasági kistermeléssel; ők állítják elő a mezőgazdaság bruttó termelésének 33 százalékát. Ami a húsellátást illeti: a vágómarha 35, a sertéshús 55, a baromfi 30 százaléka és a for­galomba kerülő nyúlhús szinte teljes mennyisége háztájiböl származik. E nélkül tehát jóval kisebb lenne a kínálat, szegé­nyesebb a választék. Több célú épület lenne Elképzelésekben nincs hiány A művelődési ház életveszélyes födémszerkezetét az egyik szárnyon már lebontották. Trencsényl Zoltán felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom