Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1984. FEBRUAR 26., VASÁRNAP Emberkb'seübb szertartások Örömben, gondban is osztozik Nő a családias harcguiatú névadók száma Az idén nyáron fennállásá­nak tízéves jubileumát ünnep­li — ha jut rá ideje — a Tár­sadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Mo­non Iroda néven alakult Csa­ládi Iroda. Mióta megalakult, négyszer költözött, munkatár­sai cserélődtek, az irodavezető azonban töretlen lendülettel szervez, bonyolít, s gondjai el­lenére örömmel mondhatta el a napokban tartott tanács vég­rehajtó bizottsági ülésén: egy­re több a dolguk. A legtöbben már nem csu­pán elismerik a rendezvények létét, szükségességét, hanem igénylik is az iroda szolgálta­tásait. Az összes monori há­zasságkötéseknek csupán 1-2 százalékában nem vesz részt az iroda, egyre nő a családias hangulatú névadó ünnepségek száma, s a nagyközségben évek óta 20 százalék körül alakult a társadalmi gyász- szertartások aránya, ami a megyei 10 százalékos átlaghoz viszonyítva is tisztes ered­mény. Közösen segítenek A végrehajtó bizottsági ülé­sen az egyéb, fontos napiren­dek közül elsőként hangzottak ei Burján István irodavezető tájéköittátő" '" beszáftVólÖjá ""'S szolgáltatásban, s területben is egvfe bővülő tevékenységük­ről. Az iroda legnagyobb ered­ményeit a társadalmi temeté­sek szervezésében érte el. Mindinkább érezhető, hogy a hagyományos szertartást fel­váltja, emberközelibbé teszi az olyan búcsúztatás, ahol munkatársak, elvtársak mon­danak sírbeszédet. Kevesebb a hozzátartozók gyászában a gond: az iroda elvégzi a szer­tartás teljes technikai előké­szítését, megelőlegezi a temetés minden költségét, akár segély­ügyekben ' és a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságnál is. A Pest megyei Temetkezési Vállalat­tal még 1977-ben szerződést kötöttek, mely meghatározza a közös, a sajátosan vállalati, il­letve a rendező irodai felada­tokat. Nem elszigetelten Kapcsolatuk nem merül ki a papíron rögzítettekben, a gyakorlat mindinkább azt mu­tatja, hogy figyelembe veszik egymás igényeit, igyekeznek azoknak a legmesszebbmenő­kig eleget tenni — a gyászoló családok érdekében elsősor­ban. Zökkenők és olykor ki rívó hiányosságok még így is akadnak a Temetkezési Válla­lat szolgáltatásainak minősé­gével kapcsolatban, ám tény: döntő és minőségi változás zajlott az elmúlt években, a személyi, a tárgyi, a technikai feltételek messze felülmúlják a korábbi évek színvonalát. : Ott volt - a -végrehaj tó :bi2ottr sági ülésen Németh János, a Temetkezési Vállalat monori kirendeltségének vezetője is. Az ő tájékoztatójában ugyan­csak hangsúlyt kapott a ren­dező irodával való jó kapcso­lat. Az együttműködési megál­lapodásnak megfelelően ad­hatták át akkumulátoros Postafiók 51. Hagyomány az Idősekért Maglódon már hagyomány- nyá vált, hogy a Vöröskereszt helyi szervezete minden évben farsangkor hangulatos, vidám zenés estet rendez az idősek tiszteletére. Így történt az idén is. öröm­mel láthattuk, hogy a maglódi központi iskola nagyterme nemcsak régi ismerősökkel,, hanem sok új vendéggel is megtelt. Versekkel és dalok­kal nyitották meg az iskola űitörői a műsort, majd Miklós Jánosné, a helyi Vöröskereszt alapszervezet titkára tartotta meg a beszámolóját. Ezt köve­tően Tabányi Istvánná, a ta­nács végrehajtó bizottságának képviselője kért szót, tény- és számadatokkal jellemezve az idősek jelenlegi helyzetét a társadalomban. Egyebek kö­zött elmondta, hogy az 1984-es esztendőben Maglódon is még több gondot fordítanak a szo­ciális segélyekre és az idősek ellátásával kapcsolatos kérdé­sekre. A zenét Vavrik Tibor és tangóharmonikája szolgáltatta, s a muzsika csak a késő éjsza­kában csendesedett el. Az is­mert nóták fülbemászó dalla­ma, a tombola, a rendezők gyors és udvarias felszolgálá­sa felejthetetlenné tette az es­tét, olyannyira, hogy egy hét múlva egy teaestre kerülhe­tett sor, mely talán még job­ban sikerült, mint az előző ünnepség. Bízunk benne, hogy a jövő­ben még sűrűbben találkozha­tunk — tapasztalatainkat ki­cserélni — idősek és fiatalok egyaránt. Szöllősi István Maglód Féltet ad Évente körülbelül 4 millió forint ér­tékű bérmunkát végeznek a Tápió- völgye Tsz kap- csolőszerelő üze­mében. A sülysá- pi lányok, asszo­nyok csillárokat, utcai és fürdőszo­bai világítótesteket állítanak össze. A fürdőszobába jgfrla való fényforrások- ... bó l az első ne­gyedévben 1 ezer 599 darab készül el. Treplák Erika épp egy ilyet sze­rel össze. Hancsovszki János felvétele hangerősítő berendezésüket az irodának, s az idén megvásá­rolandó elektromos orgona be­szerelését is partnerükre bíz­zák. Mint elhangzott, a leg­súlyosabb gond is megoldást nyer: a ravatalozó és a hozzá­tartozó helyiségek felújítása rövidesen megtörténik, a bonc­helyiség teljes korszerűsítése a legégetőbb. Szó esett a végrehajtó bi­zottsági ülésen arról is, hogy a családi iroda korántsem el­szigetelt intézményként műkö­dik. Szoros, jó kapcsolatban áll működési területének párt- alapszervezeteivel, tanácsai­val, bár egyes településeken az együttműködés további erősítésre szorul, Pilisen, Süly­sápon, Üllőn és Vecsésen pél­dául. Még jebba* ígér Apróbb gondok — jelentős eredmények. Ez lehetne a summája az iroda tevékenysé­gének. S mivel a tanácskozá­son elhangzott kisebb gondok sem maradtak megválaszolat­lanul, segítséget ígérve mind­abban, ami orvoslásra vár, a jövőbeni munka azt ígéri: az iroda mindinkább azt nyújt­hatja, amit elvárnak tőle. Koblencz Zsuzsa ArcképvázSaf — mazfiikckból Munkája mások mércéje lett Az újsághír szűkszavúan csak a tényt közölte: Ko­zák Sándorné, a Pest megyei Tanács vb volt monori járási hivatalának elnöke — nyugállományba vonulása alkalmából —, megkapta & Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést. A közvélemény azonnal reagált. Másnap reggel Mo- noron, a Kossuth Tsz Petőfi utcai húsboltjában egy fér­fi félrevonva a hentest: — Hallottad? Olvastad, mit kapott a Kozákné?'... (Ismered, ugye tudod kiről van szó? Sustorgás, beszédes mozdulatok, félmondatok: — ... azért tényleg sokat tett... Tőle látod nem irigylem. De azt hiszem senki. Kertes családi ház a vas­úton túli Madách utcában. A kapu mellett a csengő két gombja alatt két rövidítés: „id.” és „ifj”. Ez jelzi, hogy több generáció él itt együtt. A találkozás első pillanatá­ban kicsit meglepődöm. A közel tízéves hivatalos isme­retség miatt óhatatlanul más kép rögződött bennem. Az el­nökasszony melegítőben, ott­honkában, parasztosan megkö­tött fejkendőben jön kaput nyitni. lapszámba járt (Könnyen megismered a há­zat — mondták. — Nincsenek a környéken olyan szép örök­zöldek, díszcserjék. Nagyon szereti a család a kerti mun­kákat, a háziállatokat. — Mikor is? Az ötvenes évek közepén, igen 1955-ben kerültek Monona. Ha jól tu­dom, Nagykátáról..., de majd biztos elmesélik.) Ez- is furcsa helyzet. Az utóbbi években számtalanszor beszélgettünk. Mindig a ten­nivalókról, gondokról, felada­tokról. Szabad időről, kedvenc elfoglaltságokról, a magánéle­tet érintő dolgokról: legfel­jebb egy-két mondatot. S most még az életrajzról is. — A szüleimtől tanultam, örököltem a kétkezi munka megbecsülését. Édesanyám summáslány volt, édesapám gazdasági cseléd. Én még Me­zőkövesden születtem, de hat­hetes koromban már Bács megyébe, Madarasra költöz­tünk. Apám falujában, a ju­goszláv határsávba. T* zenkét éves koromtól már én is nap­számba jártam. Segítsünk dönteni Parkolás — pénzért? A kérdé<s főleg azokat érdekelheti, akik Mo- noron, a Kossuth Lajos ut­ca főtéri szakaszán parkol­nak gépkocsijukkal nap mint nap, avagy alkalom­szerűen, de nem csupán az ő véleményüket, hozzászó­lásaikat várjuk a dolog el­döntése előtt. Segíthetnek: legyen parkolási díj — vagy ne legyen? Monor városi jogú nagy­községi tanácsának leg­utóbbi végrehajtó bizott­sági ülésén új közterü­lethasználati díjrendszert állapítottak meg. Indokolt és szükséges volt felülvizs­gálni a régit, s kiterjeszteni az újat Péterire is. A be­szedett díjak a közöst gya­rapítják, s ha a tanács job­ban él vele, mint eddig, nem is jelentéktelen ösz- szeggel számolhat. Ki ne tudna kapásból felsorolni például évekig a járda nagy részét elfoglaló ho­mokhegyről, sóderrakásról, az úton való közlekedést gátló téglahalmokról — amelyekért jog szerint köz- tcrületfoglalátsi díjat lehet, kell kérni? A mostani díjszabás téte­lei mindenre kiterjednek, a közterületbe 10 centiméte­ren benyúló üzlethomlok­zattól a film- és televízió- feivéteiig, a vendéglátóipa­ri elökerttől az önálló hir­detőberendezésig. Hogy egy konkrét példát is kiragad­junk: ha Monoron, Mono- n-erdőn lenne — még le­het! — állomáshelye gép­erejű bérkocsinak, taxinak, gépkocsinként és négyzet- méterenként 300 forintot fizetne a tulajdonos min­den évben az elfoglalt köz­területért, Péteriben ugyan­azért a tarifa: 200 forint. Felvetődött a kérdés a vb-ülésen: vajon miért nem szerepel a listában a parkolási díj? Hiszen nem csekély azok száma, akik gépkocsijaikkal naponta foglalják a helyet — a köz­területet — a főtéren és közvetlen környékén. A vélemények nyomban meg­oszlottak, állásfoglalás ezen az ülésen nem is született — viszont a következő vég­rehajtó bizottsági ülés na­pirendjére tűzték a téma tüzetesebb megtárgyalását. A reagálásokra nyílt teret biztosítunk lapunkban, hi­szen a döntés sokakat érint. 'Vekét legyen parkolási ' díj — vagy ne legyen? K. Zs. Két nap kulturális programja Gyomron, hétfőn, 18 órától: a kertbaráitk.lub összejövetele, előadás az új növényvédő sze­rekről, filmvetítés 4 gombaölő szerekről. Az úttörőházban, 15-től: az 1. sz. iskola irodal­mi színpadának próbája, és aerobic gyerekeknek, 18-tól: a felnőtteknek. Mendén, 9-től: teremfoci, 14-től: társastánc tanfolyam holnap, 17.30-tól: a pávakör próbája. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás, 19-től: ismeretter­jesztő előadás, Természetes és vegyi tápanyagok címmel, 14­től: a nevelőotthon jelmezes farsangi bálja. A moziban, 16.30- tól és 18.30-tól: Hosszú vágta. Hétfőn, 17-től: az asz- szony-, 17.30-tól: a nyugdíjas- klub összejövetele, a moziban, 16.30- tól és 18.30-tól: Kopasz­kutya. Sülysápon, 19-től: a nyugdí­jas klub foglalkozása, 18-tól: filmvetítés. Vasadon, holnap, 17-től: ls-\ meretterjesztő előadás a nö­vényvédelemről. Előadó: Ba­logh Sándor növényvédelmi felügyelő. (A szülők 1945-ben termé­szetesnek tekintették, hogy a kommunista pártban, 1949- ben, hogy a termelőszövetke­zetben a helyük. Lányukat a közösség mindjárt iskolára küldte — a gödöllői kisállat­tenyésztő intézetbe, baromfi- nevelő szakra. Kellenek a fia­tal vezetők is, mondták.) — Alighogy vissszaértem, a helyi ifjúsági szervezet az EPOSZ titkárává választottak. Ismét — most már politikai iskolára küldtek, onnan egye­nesen a megyéhez, Kecske­métre kerültem. 1951-ben let­tem párttag, s nemsokára a megyei pártbizottság agitá- ciós, propagandaosztáilyánaik munkatársa. Akkor már vég­leg eljegyeztem magam a mozgalommal. (És persze férjhez ment. Ko­zák Sándor Kecskeméten vé­gezte a tisztiiskolát. Utána Nagykátára helyezték, s a fe­leség természetesen követte. Már két kisgyerekkel, akiknek elhelyezését, az anyósáék oda- költözéséig nem sikerült meg­oldani. Így két évig háziasz- szony, majd ismét pártmun­kás lett. 1955-ben a férjet a szomszédos monori járás ki­egészítő parancsnokságának vezetésével bízták meg. Is­mét költözés.) A régieknek is új — A Deák Ferenc utcában laktunk, tun itt is a járási parcoizoctsagra Kerültem. Ha­mar jöuek a nehez iüok. az öó-os szörnyű napokat külön- KÜlön éltük at. rerjem, tiszt- társaivai a Mátyás király ut- -up paiaaví.uoKsagoná.. szerepeit az eilemorradauna- roK feketelistáján —, en a csaiádoal ottnon. AmiKor már nagyon veszélyes voit a hely­zet, a szomszédok könyörög­tek: adjam oda a gyerekeket. Legalább őket meg tudják mentem. Aztán elült a vihar, s a járásban nagyon röv'd idő alatt konszolidálódott a hely­zet. Hat hónapig a tanácsnál, attól kezdve pedig ismét a já­rási pártbizottságon dolgoz­tam. (1964—66-ban Kozák Sán­dorné elvégezte az akkor még bentlakásos, nappali tagozatos Politinai Főiskolát. Azt köve­tően hét évig az SZMT káder- és szervezési csoportjának ve­zetője lett. A monori járásban 1973-ba jött vissza dolgozni: a pártbizottság titkára lett. 1977-ben a járási hivatal el­nökévé nevezték ki.) — Ja, és elfelejtettem mon­dani, egy évig a NEB elnökét is helyettesítettem.. Úgyhogy, ha valaki, aki nem ismer és belenéz a munkakönyvembe, biztos megjegyzi: de sok he­lyen dolgozott ez az asszony. Most már a felmondási idő­met töltöm. Hivatalosan .már­cius 1-én — korengedménnyel —. kerülök nyugdíjba. Hát ennyi. (Az utolsó pillanatig a he­lyén volt, amíg az átszervezés befejeződött. Megtehette vol­na, de nem fél kézzel vezetett. Személy szerint neki döntő sze­repe van abban, hogy a volt járási hivatal szakembergár­dája így együtt maradt.) — Nehéz volt az embereket egybetartani, h*szen szinte az utolsó napokig mi is bizony­talanságban voltunk. De ab­ból indultam ki, bármi lesz is az új közigazgatási szervezet neve, a jó színvonalú irányító', szervező munkára szükség lesz. Mentem szobáról szobá­ra, nyugtatgattam a munka­társaimat, pedig bennem / is nagy volt a feszültség. Sike­rült meggyőznöm őket. S így szerintem jól zajlott le az a bizonyos „stafétabot átadás” is, hisz egy új vezetőnek meg kell ugyan ismerkednie a területtel, de könnyebb, ha már egy összeszokott gárdá­val láthat munkához. (Én a főnökasszonynak is megmondtam, bizony tartot­tunk annak idején attól, hogy egy nő kerül a hivatal élére. De hihetetlenül hamar átlátta a területet, gyorsan alkalmaz­kodott a tanácsi munka gya­korlatához. Sőt, nekünk, régi rókáknak is tudott újat mon­dani. Községcentrikus volt és fbürokráciaellenes. Megértette velünk, nem azzal segítjük legjobban a helyi munkát, ha egy-egy vizsgálat alkalmával „rátelepszünk” a községi ta­kácsra, hárman-négyen me­gyünk ki egy vb-ülésre, je­lentéseket készítettünk...) — Hosszú időbe télt, több beszélgetés kellett hozzá, hogy meggyőzzem az osztályvezető­ket, a régi szakembereket a nagyobb rugalmasság, a va­lódi közös munka szükséges­ségéről. Persze, ezen nem le­het csodálkozni, a régi bejára­tott malmot, senki sem szíve­sen cseréli újra. (Puritán, humánus vezető volt. Azt hiszem jobbat ezután sem kívánhatunk magunknak. Az ő munkastílusa, magatar­tása, egész tevékenysége, mér­ce lett szamunkra. Nemcsak közéleti ember volt, hanem sok elfoglaltsága mellett is mindig megmaradt család­anyának, feleségnek, nagyma­mának. Nem hozott be gondo­kat a hivatalba, de mindenkiét megértette. Szívügye — talán korábbi beosztásai miatt is —, mindig a közoktatás, a közmű­velődés volt.) — Igaz, én azt hiszem, min­dig megmaradtam agit-propos- nak. A meggyőző szót többre iarlottamaz utasításnál. Úgy .tartom,, ha .megfelelően fog­lalkozunk a fiatalokkal, meg­felelő, hasznos, értelmes fel­nőttek lesznek. De nemcsak az óvoda, iskola, napközi építése volt a szívügyem —, ha úgy. tetszik vesszőparipám — ha­nem a tanácsi munka szakmai színvonalának növelése, a községi munka segítése, a tes­tületi tevékenység rangjának emelése, az ügyfélszolgálati irodák létesítése ... Egyetlen dolgot nagyon sajnálok: hogy Monornak még mindig nincs méltó művelődési központja .. (Az ablakon túl szürkül. Telnek a jegyzetlapok, s egy­re inkább érzem, hogy ennek a délutáni beszélgetésnek a hangulatát, tartalmát nagyon nehéz lesz maradéktalanul visszaadni. Hát még az élet- utat. Kozák Sándorné nyolc év alatt másodszor érdemelte ki a Munka Érdemrend arany fokozatát, de 1960-ban anna.k .Armelödjét” a Szocialista Mun­káért Érdemérmet is megkap­ta.) Kipihente magát — Január elseje óta vagyok itthon — mondja —, de ugyanakkor ébredek, meg­iszom a kávém, reggelit ké­szítek, megetetem a jószágai­mat, azután olvasok, kötöge- tek, vagy hímezek. Várom már a jó időt, hogy a kertben is lehessen dolgozni. Igaz, ed­dig minden héten volt még kát-három hivatalos progra­mom, s biztos kapok társadal­mi megbízatást is. A pártbi­zottságnak továbbra is tagja vagyok. Épp a legutóbbi ülés után mondtam Szászik elv­társnak az első titkárunknak: kipihentem ám már magam ... Vereszki Járos Idős ismerősöm másnaponként, de legalább hetente kétszer borotvál­kozik. Ilyen célból rendszerint a mo­nori szolgáltató­házban működő fodrászrészleget keresi fel. Sokáig elégedetten is tá­vozott tőlük: sör­te nélkül, illato­sán. Árak Legutóbbi há­rom • alkalommal azonban valami furcsaságot, hul­lámzást tapasztalt. (Szerencsére nem a figaró keze re­megett.) Először ugyanis hét forintot kértek a kényes művele­tért. Legközelebb már csak hatot. Utoljára pedig nyolc forintért ugyanaz a munka. Ismerősöm most gondban van. Jog­gal érzi úgy, hogy megvágták. Leg­alábbis egyszer. Még szerencse, hogy nem borotvá­val ... V. J. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom