Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-26 / 48. szám
6 1984. FEBRUAR 26.. VASÄRNAP POSTABONTÁS Hozzászólás cikkünkhöz Nem a MÁV a felelős Málló múzeum Nem kívánok belemélyedni annak taglalásába, mekkora felelőtlenséggel gondozzuk nemzeti kincseinket. A képrablás kapcsán megtették ezt már nálam illetékesebbek is. De szeretném elmondani, mennyire elborzadva néztem a képsorokat, amelyeket a tv bemutatott közelmúlt egyik adásában a Szépművészeti Múzeum állagáról. A termekről, ahol a felbecsülhetetlen értékű festményeket kiállítják. Beázások, málló vakolat, s alattuk a képek, milliós nagyság- rendű értékek tucatjai, pótolhatatlan ritkaságok. Egyszerűen elképesztő! Ha jól emlékszem, a helyettes igazgató közölte a helyreállítás költségeinek összegét is, amely bizony — jelenlegi gazdasági helyzetünket tekintve — nem kis összeg. Nehéz lesz előteremteni, pedig láthatóan nagyon gyorsan lenne rá szükség, ha már eddig elmulasztották. S ha nem jutott rá pénz (éppen erre nem?), legalább az jutott volna eszébe az illetékeseknek, hogy hozzánk, a magyar néphez forduljanak összefogást, segítséget kérve, mint tették most, a Nemzeti Színházért. Ugye, hogy segítettünk?! Seres Géza Érd Segít a MÉH Lakásom padlásán az évek során nagy mennyiségű kimosott, tiszta textília, számunkra használhatatlan rongy gyűlt .össze. Nagy családos vagyak, nyolc gyermekem van, és két öreg szülő is velünk él. Tizenketten vagyunk tehát, a sok gyerek sok ruhát nyű. A kéményseprő legutóbbi észrevétele szerint a rongyoknak a Meglátogattuk az otthont. A Duna partján álló hajdani kastély termei átalakultak hálókká, tanulószobákká, foglalkoztatókká, díszes nagyterme klubbá. Mellékszárnya konyhává, étteremmé, gazdasági helyiségekké. Mert természetesen mindezt megmutatják a látogatónak. A hatodikosok tanulószobájában az Igazgatóhelyettes, Ria néni száján kicsúszott egy mondat: „nemsokára jönnek Marika néniék látogatóba”, erre olyan fergeteges éljenzés, hurrázás tört ki, hogy nyomban elhatároztuk, részesei leszünk ennek a találkozónak — mely a napokban megtörtént. Gyalog is elmenne Az alumíniumipar Duna- parti székháza előtt várakozó mikrobusz megtelt azokkal a bizonyos megéljenzett Marika néniékkel: Mizerák Lászlóné- val és társaival. Kisdéri Antal gazdasági igazgatóhelyettes a saját gépkocsijába szorult töb- bedmagával. Még így is lemaradtak néhányan, amint elindultunk, keresztnevek röpködtek, ki mindenki sértődött meg, hogy neki nem szóltak idejében. Csökkén és növekpadláson való tárolása tűzveszélyes. Nem tudom, mit tegyünk vele, településünkön ugyanis nincs MEH-telep. A legközelebbi Cegléden van, az viszont igen sokba kerülne, hogy oda elszállítsam. Ugye, megértik, hiszen tizenketted- magamra keresek. Molnár Sándor, Abony, Kazinczy Ferenc u. 5ß/b. ★ Felhívtuk telefonon a Budapest és Vidéke MÉH Nyers anyag hasznosító Vállalat ceglédi telepének vezetőjét, Zsíros Józsefet. Miután végighallgatta olvasónk családi helyzetét, azonnal késznek mutatkozott a segítségre. A háztól való elszállítás nincs bevezetve szolgáltatásukba, hiszen legalább 25 mázsa anyagnak kellene lennie, hogy megérje a drága fuvarköltség az elszállítást. A háztartási textília átvételi ára 80 fillér és 20 forint között van. A legtöbbet a tiszta, fehér rongyért fizetnek, de méretben el kell érnie a legalább 20X20 cm-es nagyságot. Ezért azt tanácsoljuk olvasónknak, ha többet akar kapni érte, válogassa szét. Lehetőleg sürgősen, mert bejelentésünkre a telepvezető felírta nevüket és címüket, s ha a telep gépkocsija Abonyban jár, elszállítják olvasónk lakásáról a szerkesztőségünknek jelzett textília- hulladékot. Összefogással A Pest megyei Hírlap Postabontás rovatában február 12-én közölték ifj. Balogh Fe- rencné, Cegléd, Szép u. 44. sz. alatti lakos levelét, amelyben utcájuk rendezetlen állapotát tette szóvá. A nevezett évek óta rendszeresen írásbeli beadványokat tesz az útépítési igénye teljesítéséért. A lap ceglédi mutációja a most felvetett kérdéssel teljesen azonos kívánságokról közölt egy cikket, amely a végleges megoldást jelenthetné. Azonos tartalmú levelét a Magyar Televízióhoz és a Pest megyei Hírlap központi szerkesztőségéhez is eljuttatta. A Postabontás közölte, 6 a szerkesztő megjegyzést fűzött a levélhez, amelynek tartalmával egyetszik a múló évek során a rendszeres látogatók száma. Kilépőkkel, illetve az új dolgozókkal. Bár itt van Endres Margit, aki nyugdíjasként is hű maradt kis barátaihoz — kezdte társai bemutatását útközben Mizerákné, Marika, aki a közelmúltig a vállalat szb-titkára volt. Ilyen minőségében meg szíve diktálta indítékokkal egyik fő szervezője, intézője a patronálással járó tennivalóknak. Nincs egyedül. Somogyi Ági gyűjti a vállalatnál az éppen esedékes ajándékokat. Farkas Andrea és Pánczél Nóra talán gyalog is elmenne Szobra. Nórát egy valaki különösen várja: Gyöngyvér, aki nyári vendége volt. (Nehézkes a gyerekek kikérése — panaszolta Pánczélné. Egy hónapban egyszer, a látogató vasárnapra engedélyezik, a dolgozó, családos asszonyoknak nehéz egyeztetni az időpontot.) Marika mesél együtt töltött délutánokról. Személyes kapcsolatokról, levélkékről, amelyeket a gyerekektől kapnak. Az ajándékgyűjtés és -kiosztás örömeiről. A havonta rendszeresen összeadott forintokról, amelyekből évente 50—60 ezer forint összegű szükséges felértünk. Ugyanis a panasz megoldásának valóban egyetlen módja a lakosság összefogásával történő munka, amelyre a városban több utca eddig is jó példát mutatott. Meggyőződésünk, hogy az energiát az utca lakóinak szervezésére kell fordítani, ez hamarabb vezetne eredményre, mint arra várni, hogy egyszer központi keretből erre lehetőség teremtődjön. Cegléd Városi Tanács V. B. műszaki osztály Sakkozók között Egy szép, baráti hangulatú estet rendeztek a nagykátai sakk-kör vezetői a közelmúltban, amelyre meghívták dr. Kas Rita nemzetközi sakkmestert, dr. Földi Józsefet, a Magyar Sakkélet felelős szerkesztőjét, Felméri János mestert, s jelen volt e sorok írója. (Egy nemrégen megjelent sakk-szakkönyv szerzője. A szerk.) Az élversenyzők a kérdésekre válaszoltak, majd szimultánra került sor. Ezt követően Várallyai Béla, nyugdíjas művelődési ház igazgató — aki a sakk szeretetén kívül a kerámiák készítésének mestere — megajándékozta a| jelenlévőket a maga által készített kerámia-tárgyakkal, amelyeknek alapmotívumai a sakkjátékíkal függnek össze. Köszönjük a nagykátaiaknak a szép estét. Solymosi László Dunakeszi Veszélyes Városunkban, Dunakeszin a központból, illetve a főútról Főt felé vezető úton — utcában — érthetően nagy a gépjármű és gyalogosforgalom. Nem csupán az erre lakók, hanem a vasútállomásra tartók szerelést, színes tv-t, lemezjátszót, magnós rádiót, rádiókat, korcsolyákat, az intézeti gyakorló kiskonyha felszerelését és egyebeket vásárolnak. Az ajándékozásnál is nagyobb érték az emberi kapcsolat, amely különösen azoknak a gyerekeknek jelent sokat, akiknek senkijük nincs. Most a régen áhított csónakház építése van soron. Minden nyáron mennek csónaktúrára a vízi szakkörösök, járműveik a szabad ég alatt parkolnak. Kádas Vince kezdte el szervezni az építkezést, ősszel Kapronczai György és munkatársai hozzákezdtek a kivitelezéshez. Ősszel? Novemberben mínusz 12 fokos hidegben ástak, csákányolták az alapokat. Bármilyen akadály adódik, nincs, nem lehet probléma: az Aluker igazgatója, Kaszás Ferenc kezdettől lelkes pártfogója a patronálás ügyének. Ha teheti, maga is kilátogat az otthonba. Szeret hozzánk jönni? A parkba kanyarodó mikrobusz előtt ugráló gyerekek között lépésben irányítja a kocsit a pilóta, Sárkányi Gyula (aki egyetlen alkalommal sem apellált e túlórák ellen). Mennyire várták már az érkezőket! A felsősök tanulószobáit összefogó folyosó ajtajában gyerekcsoport leste a kaput. Amint a gépkocsik ajtajai megnyíltak, a csoportból rakétaként röpült át az udvaron a hatodikos Kriszti. Akit egyébként szeretettel Vásottkának becéznek maguk között az asszonyok. Most a gyerekek féléves tanulmányi eredménye a fő téma. A település általános iskolájába járnak. Beilleszkedéis ezen igyekeznek céljukhoz. A gond az, hogy jókora szakaszon nincs semmiféle gyalogosjárda, az emberek az úttestre kényszerülnek az autók közé, mellé. Az év nagyobb részében, amikor a hótól, jégtől, sártól csúszós az út, különösen veszélyes itt a gyalogosközlekedés. Ráadásul kanyar is nehezíti a rálátást a közlekedésre. Arról külön lehetne írni, mi van itt locs-pocsban, mert az autósok — sajnos — nemigen vannak tekintettel a járókelőkre. Gyakoribb ellenőrzéssel kéllene sebességkorlátozásra szoktatni a gépjárműveket ezen a szakaszon, mivel az erős útszűkület miatt szinte lehetetlen itt gyalogjárót kialakítani. A Pest megyei Hírlap január 22-i számának Postabontás rovatában Vészkanyar. címmel megjelent Olvasói levélben leírtaikat a helyszínen megvizsgáltuk. A kérdéses útszakasz lakott területen van. A 60 km- es sebességhez tartozó, úgynevezett megállási látótávolság 60 méter, ezzel szemben a helyszínen 150—200 méter, tehát megfelelő. A kijelölt gyalogos-átkelőhely célja a nagyszámú gyalogosforgalom biztonságos átvezetése a közúton, nem a járműforgalom lassítása. Akik a balesetet okozták, valószínűleg nem 60 km-es sebességgel közlekedtek, hanem gyorshajtást követtek el. Ez ellen sajnos a közúti igazgatóság tehetetlen. Kijelölt gyalogosátkelőhely létesítésének feltétele: megfelelő számú gyalogosforgalom, külön színű megvilágítás, valamint járda hozzávezetésének kiépítése, és jelen esetben a buszsükkel nincs gond, tanulmányi eredményeikkel annál inkább. De rácsodálkozhatunk-e erre rendezetlen családi hátterű gyerekeknél? Ki-kitárulkoznak egy-egy bepillantást engedve annak, akiről megérzik az őszinte érdeklődést. „Szeret a néni hozzánk jönni? — hangzik a kéddés. — Igen — válaszol a kérdezett. — Ö, én azt rögtön észrevettem — rikkant közbe egy hangocska.” Itt és most érti meg az ember az igazgatónő, Éva korábbi, jóllehet teátrálisan hangzó kijelentésének igazát: „a puszta létük, az, hogy vannak — mármint az alukeresek — óriási segítség, ajándék számunkra." Mindent megkapnak A klub tágas termében kis csoportok alakulnak egy-egy látogató körül. Kanapékon, fotelekben, a kiválasztott néni köré, mellé és a szőnyegre telepszik öt-hat kis'ány. Ezúttal csak nekik, személyre szólóan árad a szeretet, az érdeklődés. A külső világ üzenete. Mindent megkapnak itt. még többet is, mint az átlaggyerek, csak ezt nem. A pedagógus — pedig hát ő is érző ember — nem engedheti meg magának, hogy bármelyik gyerekben megfoganjon a gondolat: „Szabót szereti, engem nem”. Személyes beszélgetések családról, munkáról, tanulásról, a mindennapok eseményeiről, örömeiről. Meghallgatni azt is, ki hányadik lett jelmezével a farsangi murin, s mit szavalt a kis csigabiga jelmezes. A gyerekeknek is jó megsúgni apró titkokat, bevallani bocsánatos bűnöket (hogy például mennyire nemszeretem dolog tanulni), amelyeket elvégre a nevelőnek mégsem mondhatnak el. Az idő múlik, nagyon nehéz az elválás, a búcsúzkodás pillanatai elhúzódnak. De érzéseit mindenki magában hordja, melengeti a legközelebbi találkozásig. Kádár Edit A lap február 12-i számának Postabontás rovatában megjelent Kudelich Lajos képpel illusztrált leveléhez szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni. Valóban szomorú látvány a Budai úti megálló - épülete. Szerintem azonban nem a MÁV felelős a minősíthetetlen állapot miatt. Ugyanis én több esetben tanúja voltam, amikor a kitört ablaküvegeket pótolták. Később az ablakkereteket fémlemezzel pótolták, de a rohgálóknak ez sem volt ellenfél. Véleményem szerint nem állíthatnak minden ilyen megállók áthelyezése is. Mindezek a helyszínen nem állnak rendelkezésre. A fentieket figyelembe véve a kért gyalo- gosátkelőhely kijelölését nem tartjuk szükségesnek. Budapesti Közúti Igazgatóság ★ Feltételezzük, hogy olvasónk nem oktalanul fogott tollat, hogy az említett átkelőhelyen kijelölt gyalogosátjárót kérjen. A levelében említett példák, a balesetek azt Jelzik, hogy szükséges lenne egy jelzett átkelőhely, illetve egy sebességkorlátozó tábla. Ha mindez a feltételek hiányán múlik, kérdés, hogy mi kerül többe? ★ A lap február 12-i számának 8. oldalán Bekerítették címmel fényképet közöltek. A „kerti díszként” szereplő autóbusz-megállóhelyet jelző táblát 1983 szeptemberében az ott lakó Farkas Sándor vitte be kerítésen belülre. A korábban kívül levő jelzőeszközt a várakozó utasok, a járókelők többször megrongálták, haj- lítgatták. a rajta levő utastájékoztató feliratot rendszeresen letépték. Az oszlopot végül is kidöntötték, ezért az ott lakó önkéntes rendőr elhatározta, hogy a társadalmi tulajdon védelme érdekében azt a kerítésen belül helyezi eL Erről vállalatunkat levélben értesítette, amelyet köszönettel vettünk. Ebben az évbon a KRESZ által előírt, újfajta megállóhely tábla kerül kihelyezésre az egész megyében. Ezt már a földbe betonozva fogjuk kihelyezni — a kerítésen kívül — és reméljük, nem fogják megrongálni. kitömi. Volán 20. sz. Vállalat Budapest ★ Köszönjük a tájékoztatást. Elgondolkodtató, hogy mint kutyára a szájkosarat, kell kerítést húzni embertársaink előtt, a kifejezetten az ó tájékoztatásukra elhelyezett Jelzőtáblát védve. létesítmény mellé őrt azért, hogy az ablakokat ne törjék be, s ne használják W. C.-nek azt az épületet, amelynek nem az a rendeltetése. Sok éven át álltam az épület mellett vonatra várva a fenti okok miatt. Télen, amikor a szél hordta a havat, fázósan néztem, néztük a kívülről szép épületet, amely védelmet nyújthatott volna az időjárás viszontagságai ellen. A belül uralkodó állapotok miatt azonban még fedelet sem jelentett, nem hogy védett volna. Szomorú, hogy napjainkban ilyen létezik, s hogy vannak emberek, akik ennyire vandál módon viselkednek! Horváth Józsefné Cegléd, Budai út ★ A Budai úti megálló várótermével kapcsolatos olvasói észrevételhez legyen szabad néhány megjegyzést hozzáfűzni, mint volt Budai úti lakos. A hatvanas évek végén valóban 6zép, modern váróterem készült a Budai úti utazóközönségnek, de a MÁV nem tudhatta előre, hogy azt a kedves Budai úti utazóközqnség nem tudja megbecsülni. Átadása után két-három hónapra a körben a fal mellett elhelyezett padok falba épített deszka háttámláját lecsavarozták, A csupa ablak épület üvegezésével kár foglalkozni, mert módszeresen kiverik, esetleg a vonatról kidobott fiaskókkal is. Amikor vaslemezzel pótolták, azt is leszerelték, sőt a kereteket is kifeszítették. így a MÁV erőfeszítései hiábavalóak. Nemcsak azt kellene megbecsülni és megvédeni, ami a sajátunk, kerítésünkön belül van, hanem a közvagyont is. Nyitottabb szemmel járni, a garázdákat, a rongálókat átadni vágy jelenteni a hatóságoknak. Abban ellenben egyetértek a levél írójával és a Postabontás szerkesztőjével, hogy a jelenlegi állapot szégyenfoltja a vasútnak és környékének. Célravezetőbb lenne befalazni az ablakokat, csupán a két végén hagyni egyet-egyet, hogy lássák, ha jön a vonat. Ugyanott kellene elhelyezni a megálló nevét jelző táblákat is, mert előfordult, hogy leszállt itt az is, aki nem akart. A homlokzaton lévő feliratot az sem látja, aki az épület előtt lép le a vonatról, annyira közel van a vásányhoz. Biró János volt Budai úti lakos ★ Egy szóval sem tettük felelőssé a MÁV-ot a rongálások miatt. Az épület további sorsáért, fennmaradásáért aggódtunk. Abban egyetértünk, az utóbbi levél Írójával, hogy ennek érdekében nem kizárólag a MÁV Illetékeseinek lennének teendői a Budai úti megállónál. Pilisi és üllői, gebinc's rendszerű női fodrász részlegünkbe kozmetikust felveszünk Jelentkezni lehet munkanapokon 8 és 16 óra között, a Monori Járási Szolgáltató Szövetkezet központi irodájában: Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12. Amikor a mikrobusz megérkezik A legközelebbi találkozásig Ki nem hallott még patronálókról? Ma már jószerével minden valamirevaló vállalat (hát még szocialista brigád!) istápol, támogat anyagilag meg munkával legalább egy közeli óvodát vagy oktatási intézményt. Ám ha ezt a kapcsolatot olyan kitartó ügybuzgalommal ápolják, mint a budapesti Alumínium Kereskedelmi Vállalat a szobi állami gyermekotthonnal teszi, az a se szeri, se száma között is figyelemre méltó. így gondolta ezt a 120 állami gondozott 6—16 éves leánykának otthont adó intézmény igazgatónője, Koppány Józsefné és helyettese. Fidler Józsefné is, akik levelükben arról tudósították szerkesztőségünket; e tél elején múlt 10 éve, hogy az Aluker kollektívája rendszeres, szerződéssel megerősített kapcsolatot tartott otthonukkal. Nagyon sokat köszönhetnek nekik, sok gondjukat megoldják. B. T. Dunakeszi Válaszolnak az illetékesek Forgalmi problémák
