Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

Ptsv . »FF.11 ifW Ob/“ 1984. FEBRUÄR 35., SZOMBAT mSzínházi levél ÍA látszat (néha) csal Beres Melinda eisődíjas festménye. Madách Színház újdonsága, Tom Topot amerikai színműíró darab­ja, A bolond, ar­ról szól. hogy egy íiatal amerikai nő, Claudia Faith Draper, akiből élete sze­rencsétlen alakulása folytán prostituált lett, most a bíróság elé kerül erős felindulásban elkövetett emberölés vádjával. Az áldozat Claudia egyik ven­dége, aki szadista volt, s túlsá­gosan drasztikus szolgáltatáso­kat követelt a hölgytől. Az ügy azonban nem ilyen egyszerű, mert Claudia jómódú családja nem óhajtja a nagy nyilvános­ság elé teregetni a családi szennyest, s ezért különleges eljárást kérnek, melynek so­rán bizonyítani szeretnék, hogy Claudia nem beszámítható, s mint ilyent, nem is börtönbe kell zárni, hanem elmegyógy­intézetben van a helye. Clau­dia és védője viszont éppen azt akarják elérni, hogy ne az élőhalottá nyomorító elme­gyógyintézetbe dugják a fiatal nőt. hanem nyilvánítsák épel­méjűnek, s mint ilyent, ítél­jék el szabályosan. Az ügyész és a pszichiáter szakértő a bolonddá nyilvánításért küzd egyetértésben a család óhajá­val, Claudia viszont, épp a család elleni lázadásként is, végül kivívja a jogot ahhoz, hogy a bíróság újra — és már mint beszámítható egyed elle­ni vádemeléssel — tárgyalja meg az ügyet. A darab végé^, egy epilógusnak tekinthető je­lenetben, megtudjuk: Claudia végül is kivívta a jogát, hogy pa kezeljék bolondként. Ennyiből Is kitűnhet: Topot darabja egy kedvelt és gya­korta alkalmazott drámafor­mával él: a cselekmény egy bí­rósági tárgyalás keretében zajlik, i e tárgyalás során tu­dunk meg minden szükségeset a szereplőkről, előéletükről, a tett elkövetésének módjáról, indítékokról, összefüggésekről stb., stb. Kitűnő alkalom egy ilyen drámaszerkezet a külön­böző vallomások egymás mel­lé rakására, bíró, ügyész és védő, netán a vádlott szópár­bajaira, meglepő fordulatokra, leleplezésekre, a néző figyel­mének megtartására — szóval alapjaiban véve ez egy szín­padi krimi, melyből csak az utóbbi időben elég sokat lát­hattunk épp a Madách Szín­házban, s a kamaraszínházá­ban is. (Emlékezetes e műfaj­ban Achard: A bolond lány című darabja, mely 1964-től volt műsoron a Kamarában, s több szereplőgárdát elnyűve, sok száz előadást ért meg. Ugyancsak a Kamarában ját­szották 1972-től Herman Wouk híres regénye, a Zendülés a Caine hadihajón színpadi vál­tozatát — egy tárgyalás kere­tében idézve fel a veszély- helyzetben fejét vesztő kapi­tány történetét. Magyar dara­bok is akadtak e műfajban: 1973-ban Polgár Andráis műve, A szembesítés eredménytelen, szintén a Kamarában, s ugyan­csak tőle a Kettős helyszín 1979-ben a Madáchban.) A baj persze nem az, hogy A bolond éppen a tárgyalási formát .választja, hiszen a fen­tiken kívül a modern dráma­irodalom még jó néhány mű­ve él ezzel a formával, s ki­tűnően. A baj az, hogy Topor- nál ez a jorma nem telik meg igazán jelentős mondanivaló­val. Claudia esetét ugyanis olyan sémákban mozogva mondja el, melyek már száz más helyről Ismerősek. Filmekben, regé­nyekben, tévésorozatokban számtalanszor traktáltak már bennünket a modern amerikai család felbomlásának külön­böző variációival. Megtudtuk, hogy ez a család, miiközben ki­felé megpróbálja őrizni a lát­szatot, belül mélységesen rot­hadt: erkölcstelen, szexuálisan aberrált, nem riad vissza a törvénybe ütköző cselekmé­nyeiktől, nemzedéki csatározá­sok dúlják fel, betört sáncai mögé a kábítószer, a korrup­ció, a degeneráltság, a pénz- sóvárság. Különösen a módos középosztály vagy az attól fel­jebb elhelyezkedők családjai bővelkednek ezekben a tüne­tekben; tanúk rá a Columbo- filmek a tévéből. De ezeknél az igénytelen sorozatoknál rangosabb szerzőik sem fukar­kodtak az amerikai család vál­ságának bemutatásával: O’Neill és Edward Albee, Tennessee Williams vagy Ar­thur Miller is megírta e témá­ban a maga művét (műveit). Topár azonban megközelítőleg sem azonos nagyságrendű szerző a fentiekkel; ügyes mesterember, aiki feltehetőleg jó eredménnyel végezte a drá­maíró szakot a Yale vagy a Columbia egyetemen, s jól megtanulta a darabszerkesztés szabályait, a jelenetezés, a fel­vonászárás technikáját, a dia­lógusépítést, és a többi alap­vető követelményt. A bolond azonban. bármilyen gördü­lékenyen működ­teti is ezt a tech­nikát, nem több egy csomó közhely egybefűzésénél. Neve­zetesen: Claudia például mi­lyen családból is jöhetne más­ból, mint amelyből eltávozott az apa, s ő egy mostohaapa gondjaiban nőtt fel, mely gon­doskodás hamarosan többé kezdett válni, mint amennyi egy derék mostohaapától el­várható. (Magyarul: Claudia megtetszett a mostohaapának.) Hová is menekülhetett más­hová ebből a helyzetből Clau­dia. mint egy végig nem gon­dolt házasságba, mely termé­szetesen mihamar felbomlott, s ebből a válságból nem volt más kiútja, mint a prostitúció, melyből, noha rövid ideig mű­velte, Igen jól megélt, s mint a darabban egy helyütt el­mondja, leírja, változatos szol­gáltatásokkal és tarifákkal állt az érdeklődő urak rendelke­zésére ..; Hogy ebben az az örömleánykodásban mennyi volt Claudia nimfomán hajla­ma, s mennyi a lázadás a kép­mutató család, a képmutató társadalom, a képmutató er­kölcsi rend ellen, azt Topor nem nagyon tudja megmutat­ni, vagy ha szót ejt róla, az csak olyan áltailánosságokban mozog, hogy „ti”, mármint a világ, a környezet, a körülmé­nyek okozták a lány elzüliásét és végső soron azt is, hogy gyilkossá vált. A „ti” viszont semmi, az akárki lehet és sen­ki sem. Viszont jól hangzik egy ilyen dörgedelem a szín­padról, s azt a látszatot adja a darabnak, hogy itt valami betyárosan bátor társadalom- bírálatról van szó. A látszat azonban ez esetben csal: A bolond semmivel sem értéke­sebb mű, mint egy közepesen ügyes szombat vagy vasárnap esti tévéfilm valamedyik is­mert sorozatból. Ezt a dara­bot színházi felfedezéssé ki­kiáltani pedig nemcsak hogy félrevezető, hanem nem is szép dolog a közönséggel szemben. Takács István A Brit Szövetkezeti Szövet­ség nemzetközi gyermekrajz- és -festmény-kiállítást hirde­tett, amelyhez hazánk is csat­lakozott. Az országos döntőt megelőzően a Fogyasztási Szö­vetkezetek Pest megyei Szö­vetsége meghirdette a pályáza­tot. A beérkezett rajzokat a budapesti székházban zsűriz­ték, és megnézhette a nagykö­zönség. A legeredetibbek pe­dig már úton vannak az orszá­gos döntőre. A nagydíj stíluso­san: londoni utazás. Képek a békéről Egy-egy pályázat kiírása mindig valamiben témakör­höz kapcsolódik. Ezúttal Ké­pek a békéről címet viseli. A kisgyermekektől nem várható el, hogy a felnőttvilág fogal­mait határozottan elkülönítsék, egyértelmű képi megfogalma­zásokat adjanak. Éppen ezért a legtöbb rajzon az a környe­zet jelenik meg, ahol élnek. Saját kis világuk bontakozik ki a képi megfogalmazásban. — örülünk annak, hogy a megjelölt téma direkt kifeje­zése helyett ötletes, fantázia­dús rajzok érkeztek — mondja Varga József né dr., a Pest me­gyei Fogyasztási Szövetkezetek szövetségi titkára. — Az élet­kori sajátosságoknak megfele­lően három kategóriában hir­dettük meg a versenyt. Hiszen tudjuk jól: a hétesztendős gye­rek rajza nem mérhető össze a tizenévesével. Más-más az ér­telmi fejlettség foka, és ter­mészetesen a kézügyesség is. Pest megye egész területéről kétszáznegyvenegy pályamun­ka érkezett. Nem volt könnyű a zsűri dolga a válogatásnál. — Inárcstól Érdig, Tápió- szelétől Nagykőrösig, a Galga- mentéről küldtek rajzokat — folytatja Varga Józsefné. — Egy kicsit a szövetkezeti moz­galom köztnűvelődési szerepét is reprezentálja, hiszen napi gondjaink a gazdasági tevé­kenység körül gyűrűznek. Ám jóleső, amikor népitánc-cso- portjaink sikeres szerepléséről, alakuló együttesekről érkezik a hír. Ilyen esemény volt a gyer- mekrajz-kiállítás. Ügy gondo-- lom, jól válogattunk az orszá­gos döntőre: a díjazott képek üde színvilága, fantáziadús öt­letessége tetszett leginkább. Csak akkor szomorodtam el, amikor szemmel láthatóan a szülő vagy a pedagógus elkép­zelése tükröződött a rajzlapon. Túrán nem volt a rajzszak­körnek egyetlen tagja sem, aki ne pályázott volna. A legtöbb rajz így nem véletlen, hogy in­nen érkezett. A pedagógus sze­mélyisége gyakran meghatá­rozza, miért rajonganak a gye­rekek. Túrán a halk szavú Pa­taki Tibor a kisiskolásoktól a nagyokig sokakat gyűjt maga köré. Hétfőn, kedden a tan­órák után szállingóznak a rajz­szakkörre, meg sem várva a délutáni kezdés valódi idő­Idő és türelem pontját. — Idő és türelem kell a raj­zoláshoz, festéshez. Akkor vá­lik igazi kikapcsolódássá, ha senki sem nézi az óráját: sem a diák, sem a tanár — kezdi a beszélgetést Pataki Tibor, miközben előveszi a szekrény­ből a befejezésre váró rajzo­kat. — Hagyom, hogy szaba­don szárnyaljon tanítványaim fantáziavilága. A színek, for­mák egységéről, szerepéről so­kat beszélgetünk, de helyettük sohasem döntök. A rajzszak­kör kötetlenebb mint a többi foglalkozás. Nem kell órákon keresztül egy helyben ülni, le­het beszélgetni, és nem utol­sósorban önálló tevékenység. Játszva tanulják meg a képző- művészeti alapfogalmakat. A szakkörre járóknak kinyílik a szemük: a mindennapi életben is másként érzékelik a színe­ket, formákat. Olyan szépsé­gek befogadására képesek, amelyre más kevésbé alkal­mas. Meglehetősen sok pályázati kiírás érkezik az iskolákba. Alig adták le a munkákat a fogyasztási szövetkezetek fel­hívására, jön az egészségügyi, a mezőgazdasági és sorolhat­nánk. Már-már azt gondolhat­nánk: nincs is más dolguk, mint egész esztendőben pályá­zatokra készülni. — Csaknem valamennyi le­hetőséget megpróbáljuk — folytatja mosolyogva a rajzta­nár. — A pedagógiai célokat sokkal inkább előremozdítja ez, mint gondolnánk. A gyere­keket gondosabb munkára ösz­tönzi, és lemérhető a siker. Szerencsére a gyerekrajz-kiál- lítások témaköre tág, nem köti meg a kezünket. Két kislány hajol buzgón a rajzasztal fölé: a tizenkét esz­tendős Horváth Emőke máso­Wágner. Hagyd a Zsigát, kapcsolj át a kettesre! — mondogatták számos család­ban akkor, amikor elérkezett a kedd este, és a Richard Wag­nerről szóló tízrészes, angol— magyar tévéfilmsorozat volt soron. Hogy miért nem Ricsit emlegetett az, aki beleunt eb­be az irdatlan hosszúságú gép- és hangfolyamba? Nos, azon egyszerű oknál fogva alakult így a titulus, mert az előfize­tők közül többen a rádió nép­szerű Szabó családjának örök­kön pityókás Zsigájára gondol­tak, ha meghallották a Wagner családnevet, és az ő zűrzava­ros személyét emlegetve tilta­kozva a komponista névro­kon látványa ellen. Sajnos, így Igaz ez: a publi­kum egyáltalán nem zárva szí­vébe a német romantika vi­lághíres zeneköltőjének ezt a megidézését. Hogy mennyire nem, az igen jól kiolvasható a műsorújság most érvényben lévő, 8. számának második ol­daláról, ahol a Kudarc alcím alatt lehet látni, mennyire alulpontozódott Tony Palmer rendező vállalkozása. Megeshet, éppen az említett direktor is ludas abban, hogy ilyen rideg fogadtatásban ré­szesült munkája. A Stúdió egyik korábbi műsorában ugyanis éppen ő nyilatkozta azt, hogy képtelen lenne vé­gignézni a hazánkban éppen akkor útjára indított Wág- ner-sztorit. S ha maga a szü­lőatya ilyen véleménnyel volt szellemi gyermekéről, akkor mit lehet elvárni azoktól a ná­dik díjat, az egy esztendővel idősebb Seres Melinda első dí­jat hozott haza a megyei dön­tőről. Melinda festményén vi­rágzó fák, domboldal, kapáló emberek. A szakkör más... — A sok-sok színt, a moz­galmas hátteret szeretem — kezdi komolyan a szakmai ma­gyarázatot, majd csakhamar elkalandozik. — Minden érde­kel: voltam népi táncos, oda­kíváncsiskodom a falugyűlés­re, dolgozom az iskolaújságba. Mi szeretnék lenni? A terme­lőszövetkezetben statisztikus. Nála már csak Horváth Emőke fogalmazza meg hatá­rozottabban, hogy pszichológus lesz, ha megnő: — Ügy gondolom, szép dolog emberekkel törődni, megolda­ni gondjaikat — sorolja —, csakhogy addig még sok tanu­lás vár rám. Szeretek olvasni, az irodalmi színpadnak is tag­ja vagyok. A kisiskolások körülállják a nagyobbakat. Rápillantanak a készülő rajzokra, figyelik sza­vukat. Közben azon morfon­díroznak, miért nem akarnak - festőművészek lenni a nagyok, mint ők. — A szakkör számomra va­lóságos kikapcsolódás — sóhajt Pataki Tibor. — Harmincötös osztályokban tanítunk, hogyan is lenne ott alkalom egy óra alatt mindenkivel foglalkozni. A szakkör az egészen más ... Erdősi Katalin zőktől, akiket semmiféle érdek nem fűz a végenincs jelenet­sorhoz. A Wagner-mese tehát meg­bukott a legnagyobb vizsgán: a nagyérdemű szó szerint ért­ve elutasította. Egy-két okot nevezzünk azért nevén, miért is követ­kezett ez' be. Nos, először Is nyilván azért, mert az úgynevezett átlagné­ző képtelen volt azonosulni a cím- és főszereplővel. Hiába hasonlított olyannyira — és egyre inkább — az ógermán istenek tántoríthatatlan hívé­hez Richard Burton, mi, akik a képernyővel szemben figyel­tük érzelmeinek hullámzásait és hadakozását mindenféle hatalmakkal, nemigen hihet­tük, hogy abba a nagy for­mátumú valakibe leheltek lel­ket. És ahogyan az a kínos tá­volság megmaradt a központi figura meg a nézősereg kö­zött, ugyanígy a kiszámított- ság, a rutin jegyeit viselték magukon az egyes fejezetek. Szinte alig nyílt alkalmunk arra, hogy egy-egy eseménybe belefeledkezzünk. Egy szuper- technikával rögzített képes­könyv lapjai peregtek, tova előttünk; hogy azt ne mond­juk: egy anzixlap-gyűj temény. A muzsika pedig? Hát a wagneri zene is meg-megszó- lalt, de az is csak jobbára il- lusztratívan, kötelező lecke gyanánt. Egyetemes csalódá­sunk így válhatott tökéletes­sé. .. GÖdÖÜŐ. Városvédő Ráday Mihályunk ismét összevonta ElhunytVaád Fereno Vaád Terenc, a Szocialista Hazáért érdemrend tulajdono­sa, író, a Népszava nyugalma­zott rovatvezetője, aki 1941 óta volt a párt tagja, 76 éves ko­rában elhunyt. Hamvasztás után búcsúztatása március 2- án, pénteken délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Az MSZMP XI. kerületi Bi­zottsága A Magyar írók Szövetsége A Népszava szerkesztősége ★ , Négy középiskola elvégzése után autószerelő lett, és már mint ifjúmunkás bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba. El­ső versei a Magyar Hírlapban és a Népszavában jelentek meg. A fasizmus ellen küzdő munkásírók csoportjához tar­tozott. Az osztályöntudatos sze­génység, a proletárélet költője. Munkái főként a munkásírók antológiáiban jelentek meg: Mérleg, Mérték, Tollal és szer­számmal (1941), Benjámin László, Földeák János, László Gyula verseivel együtt. A Munkások című (1943) antoló­giában egy kisregénye is nap­világot látott. A felszabadulás után több napilap és irodalmi lap szerkesztőségében dolgo­zott (1953-ban az Üj Hang, 1957-ben a Kortárs segédszer­kesztője, a Népszava kulturá­lis rovatának vezetője volt.) Malommúzeum Múzeum lesz az ország leg­régibb, eredeti állapotában fennmaradt malma, a tatai Cifra malom, amely egyben építészeti érdekesség is: ez Közép-Európa legnagyobb bel­ső fesztávú építménye. Az egykori feljegyzések szerint már 1587-ben őrölték benne a molnárok a cifra lisztet, az akkori idők legfinomabb ke­nyérnek, illetve kalácsnak valóját. Az 500 négyzetméter alapterületű, L alakú malom­monstrumba négy kapun át hordták be a búzát és vitték ki a lisztet. A méteres falvastagságú, vasrácsos ablakú ódon épületet eredeti formájában újítják fel. Tetejét olyan négyhullá­mú tatai cserép fedi, amilyent már régen nem gyártanak. A pótláshoz szükséges darabokat régi épületek tulajdonosaitól vásárolták meg. Fából készült faragott oszlopfőinek javításá­hoz, pótlásához külföldről ren­deltek fát. bozontos szemöldökét, és va­dászmesteri szakálla alól ki­szólván elsorolta, hol és meny­nyire sáfárkadnak rosszul köz- és magánépületeink köz- és magántereink gazdái a rájuk öröklődött értékekkel. A Pest megyeiek legnagyobb sajnálatára, ezúttal a mi szű- kebb országrészünk is bele­került az Unokáink sem fogják látni című műsor panaszlistá­jába. Nevezetesen Gödöllő volt az a település, amely az ejnye-ejnyét kikényszerítette. Egészen pontosan az agrártu­dományi egyetem illetékesei­nek az a döntése, hogy egy terjedelmes, művészettörténeti értékű freskót lemeszelteinek. Pusztuló állapotában láthattuk is ezt az eltüntetést, amely ak­ció annál Inkább sajnálatos, mert egy szellemi műhelyben kerül rá sor. Tehát ott, ahol éppen nem a meszet rá! hang- zatú utasításoknak kellene el­hangozniuk. Munkavédelem, s ha már a főváros környéke került szóba, említsük még meg a csütörtök esti híradónak azt a riportját is, amely egy munkavédelmi őrjárat eseményeit rögzítette. Szomorú bizonyítványt állí­tottak ki magukról azok, akik­nek masináit szemügyre vet­ték. Egész seregnyi olyan mu­lasztás lepleződött le, amely akár végzetessé is válhatott volna. A tanulság: csak töké­letes műszaki állapotú beren­dezésekkel szabad dolgozni és dolgoztatni. Akácz László Tv-figyelő' Egy rajzpályázat nyomában Virágzó fák a domboldalon . Jelenet az előadásból. Képünkön Némethy Ferenc és Huszti Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom