Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1981 FEBRUAR 29.. SZERDA ELHUNYT MIHAIL SOLOHQV IÁLLÍTÓTERMEKBOL Hosszan tartó be­tegség után, életé­nek hetvenkilen- cedik évében hét­főn elhunyt Mi­hail Solohov, a Nobcl-díjas író. A feltört ugar, A ha­záért harcoltak, s a leghíresebb, a Csendes Don, va­lamint novellái vi­lágszerte ismer­tek, széles körben olvasottak voltak, hazánkban is szá­mos alkalommal adták ki őket. Valamennyi regényét és sok novelláját mcgfilmesítet­ték. Magyarorszá­gon az Emberi sors vált közűi ük a legismertebbé, Szergej Bondar- csukkal a fősze­repben. Az élete végéig nagy sze­retettel és tiszte­lettel övezett So­lohov munkássá­gáért a Szovjet­unió számos ma­gas állami és iro­dalmi kitüntetését kapta meg. írói munkássága elismeréseként 1965-ben megkapta a Nobcl- díjat. Három hónap múlva, május 2fi-én lett volna nyolcvanéves a Nobel-díjas, szovjet író, Mihail Solohov, akit hazájában és külföldön is úgy tiszteltek, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni korszak legnagyobb szovjet prózaíróját. Szülőföldjén, a csendes Don partján érte a halál, Vjosenszkaja faluban, ahol a húszas évek közepe óta élt. Az utóbbi évek­ben idős kora miatt már ki sem mozdult falujából, de kény­szerű visszavonultsága ellenére is az egész ország szeretete és tisztelete övezte élete végéig. Parasztszülők gyermeke volt, s alig tizenöt évesen már fegyverrel a kezében küzdött a Don mentén a fehér csapatok ellen. Részben személyes élményeiből táplálkozik tehát leg­nagyobb regénye, a Csendes Don. Tizenöt éven át, 1925-től 1940-ig dolgozott a hatalmas művön. Ragyogó emberábrázolás jellemzi Solohov másik nagy regényét, az 1932—1956 között írt Feltört ugart, amely egy kis kozák falu lakóinak életén át mutatja be a harmincas évek elejének, a mezőgazdaság kollektivizálásának ellentmondásos, véres küzdelmektől sem mentes időszakát. 1960-ban fejezte be A hazáért harcoltak című művét. Külön irodalmi tanulmányok témája Solohov novellaírói munkássága, első elbeszélése, Az anyajegy 1924-ben jelent meg, ezt követték két évvel később a magyarul Idegen vér címen kiadott Doni elbeszélések. A polgárháború élmény­anyagát feldolgozó művek a puritánságig egyszerű, mégis ha­talmas indulatoktól fűtött nyelvezetükkel, mély emberábrá­zolásukkal gyakorolnak nagy hatást az olvasóra. Ez az egy­szerűség, mélyről fakadó emberség, az élet értelmébe vetett hit jellemzi az ötvenes években írt és filmen is hatalmas si­kert aratott elbeszélését, a világháború idején játszódó Emberi sorsot Solohov. aki 1965-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, Magyarországon is a legolvasottabb szovjet írók közé tarto­zik. MEGHALT DR. ZSEBOK ZOLTÁN A Semmelweis Orvostudo­mányi %yetem, a Magyaror­szági Református Egyház Zsi­natának elnöksége, az Orszá­gos Béketanács és a Magyarok Világszövetsége mély megren­düléssel tudatja, hogy életének 16. évében váratlanul elhunyt dr. Zsebük Zoltán Kossuth- díjas professzor, az orvostu­dományok doktora, a radioló­giai klinika nyugalmazott igazgatója, a Magyarországi Református Egyház Zsinatá­nak világi elnöke, az Orszá­gos Béketanács alelnöke, a Magyarok Világszövetsége el­nökségi tagja. Temetéséről ké­sőbb intézkednek. Dr. Zsebök Zoltán különböző állami, közéleti és egyházi funkciókban aktívan tevékenykedett a tudományos, a társadal­mi és a politikai életben. 1945—48. között a Népjóléti Minisz­térium államtitkára, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­térium felsőoktatási és tudományos főosztályvezetője volt. Mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, a radio­lógiai klinika igazgatója, a röntgenológiai és a radioaktív anyagok alkalmazásával összefüggő tudományos kutatásokat folytatott, amelyek elismeréseként számos európai radiológus társaság választotta tiszteletbeli tagjává. 1959 óta az Országos Béketanács tudományos bizottságának vezetőjeként, majd az OBT alelnökeként határozottan síkraszállt a tudomány bé­kés felhasználásáért. Dr. Zsebök Zoltán két évtizeden keresztül a Magyarok Vi­lágszövetségében aktív tevékenységet végzett az emigrációban élő értelmiségiek hazánkkal való kapcsolatának fejlesztéséért. 1971 óta a magyarországi református egyház tiszántúli egyház- kerületének főgondnoka és a zsinat világi elnöke volt. Tudományos és közéleti tevékenységét több magas állami kitüntetéssel ismerték el. Megltapta többek között a Kossuth- díjat, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet és . a Ma­gyar Népköztársaság Zászlórendjét is. Árnyalt vizuális beszámolók Zichy Mihály, Hegyi György és Haj tun Klára tárlatai ■/, Zichy Mihály Grúziában /; és Magyarországon feBel- ^ he tő hagyatékából rendez- ^ tek kiállítást a Szovjet 4 Kultúra és Tudomány Ha­jszában, amelyet március ^ 18-ig nézhetnek meg az ér. 'j deklődők. Hegyi György ^ tárlata a csepeli iskolaiga- ^ Lénában február 25-ig te­v L'infVintn mocf Haítn« Tf.l!á. í tők Megrázó rajzi tökély Zichy Mihályról eddig is tud­tuk, hogy a XIX. saáaad ma­gyar rajziművészetén-ek egyik legnagyobb alakja, de hogy ilyen négy festő is, arról most győződhettünk mag igazán. A Grúziában festett, rajzolt mű­veit a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában egybevet­hetjük a Magyar Nemzeti Ga­lériában őrzött, s mindmáig be nem mutatott 1878-as nagyméretű festményével, melynek A pusztulás géniusza címet adta. Ez a szellőmében és minőségében mestermű híd Delacroix Chiosi mészárlása és Csontváry panorámikus méretű alkotásai között. Pompás lapokat láthatunk a Kaukázusi jelenetek soro­zatból, így az elesett paripá­ról szerkesztett Litográfia kü­lönösen finom és megrázó a maga rajzi tökélyében. Ugyan­ilyen bravúros az 1853-ban készült akvsrell a Táncosnő­ről, mintegy előképe Izsó Mik­lós és Medgyessy Ferenc tán-J cos figuráinak. Köztudott, hogy Zichy Mi­hály az európai illusztráció kiváló képviselője volt: Rusztaveli, Lermontov művei­nek rajzi kíséretét'méltán so­rolhatjuk Madách és Arany János drámáját, balladáit elemző Lapjaihoz. Az 1875-ös keltezésű Nevető férfi és a Tbilisziben őrzött Géniusz- vázlatok szellemi frisseségé­nek és rendkívüli rajztudásá­nak bizonyítékai. Finomság és érzékenység Változatlanul izgalmas és egyedi Hegyi György azon törekvése, hogy a mozaik mű­faját egyszerre műveli nagy és festményméretben. Így a színes üvegből rakott kép bel­ső tereinket és otthonaikat egyaránt díszíti. Hegyi György másik újdon­sága az a szívósság és erő, fi­nomság és érzékenység, ahogy tág 'forrásokban gyökerező él­ményeit szívós folyamattal képsorrá lendíti, véglegesíti. Most különösen űjszerűek és további lehetőségek irányába adnak jelt fával, fémmel, mo­zaikkal szerkesztett képössze­állításai. A gondolat szilárdsá­ga biztosít egységes hatást, szervezettséget applikációi­nak. Prágai sírkövei, Szentend- re-montázsai, pestiskereszt­je,. tengeri kagylók, halak, táncolók, csigák idézik, téma­bőségét, érdeklődésének ha­tárait és invencióját, kézmű­ves! szorgalmát. Publikálási kedve ebből a gazdagságból támad fel fiatalos hévvel, en­nek jegyében készült el számtalan képmozaikja és nagy méretű murális alkotá­sa. Ezek Budapest, Békásme­gyer, Tápiógyörgye, Lenino- gorszk középületeit ékesítik. Csepeli bemutatkozásán ez­úttal az Ikarusz keltett feltű­nést. Gyerekeknek és felnőt­teknek egyaránt maradandó élményt nyújtott az Ezüstla­kodalom több változata, dá­niai asszonyai. Adásihibája, és Atomfelhője, mely riasztja a rémeket — humanizmusával és művészete erejével. A megörökítés tárgya Régebben az irodalom és a népdal volt az emberek kö­zötti közvetítés nyelve. Nap­jainkban új átereszek, hidak sokasága épül népek, embe­rek között, sokezorozódik. ár- nyalódik a vizuális világnyelv is. Nemcsak azért, mert több a megörökítés tárgya, hanem nagyobb a befogadás igénye is, s számtalan olyan mozza­nat tárulkozik fal, mely csak képpel közvetíthető. Hajtun Klára fő témája a régi Csepel utcáinak, házai, nak, rögzítése az új építmé­nyek társaságában. Azt mű­veli krónikás hevülettel, amit Molipa István Pál Pesterzsé­beten, Orosz László Rákospa­lotán — a régi és az új alak­zatok társításét, a hagyomá. nyok vizuális őrzését. Mindez már nemcsak képzőművészet, hanem művelődéstörténet is. Losonci Miklós Gödöllői pályázat Magyar környezetkultúra Magyarországi környezet­kultúra címmel több fordulós fotópályázatot hirdet a Nép­művelési Intézet és a gödöl­lői művelődési központ. A pá­lyázat célja: felhívni a figyel­met az elmúlt két évtizednek mindennapi éléiben tapasztal­ható jelentős változásaira. A sorozat első témája: az er­kély. A pályázaton részt ve­het minden hivatásos fotó­művész és amatőr, aki pálya­munkát nyújt be a témáról. A pályázat szociografikus jellege tág teret ad a városi, falusi környezet felméréséhez, újrafelfedezéséhez, ezért a kritikus ábrázolás is indokolt lehet. Pályázni lehet 18X24 centi­méternél nem kisebb, színes vagy fekete-fehér papírkép­pel, valamint egy diapozltív- vel. Egy szerző legfeljebb 5 képet küldhet be. de a soro­zatok egy felvételnek számí­tanak. A képeket a Népműve­lési Intézet címére (Budapest I., Corvin tér 8.) szeptember 30-ig kell eljuttatni. A leg­jobb alkotásokat a Népműve­lési Intézet által felkért zsűri értékeli, s öt harmadik, há­rom második, illetve egy el­ső díjat ad ki, 1000, 3000, va­lamint 5000 forintos értékben. A legszínvonalasabb munkák részt vesznek a gödöllői mű­velődési központ 1985 márciu­ISKOLARADIÖ. A pedagó­gustársadalom berkeiben ala­posan megoszlanak a vélemé­nyek az iS'kolarádió szerepé­nek megítélésében. Igen so­kan még létjogosultságát is kétségbe vonják. Szerintük képtelenség ■ beilleszteni az amúgyis zsúfolt tanrendbe, hi­szen már annak örülnek, ha lépést tudnak tartani az elő­írt követelményekkel. Szerin­tük — a szerkesztők jól meg­fontolt szándékuk ellenére —, nem tudják számba venni a helyi sajátságokat, az egyes osztályok tanulóinak összeté­telét, így olyan iskolai közös­ségekben gondolkodnak, me­lyekre a valóságban csak rit­kán akad példa. Mások viszont a naponta dobogóra lépő tanár egyénisé­gét hangoztatják. A szükség- szerű rögtönzésnek azt a készségét, mely elválasztha­tatlan a nevelői hivatástól, és amit nem helyettesíthet egy- egv alkalmilag bekapcsolt fél­órás rádióadás bármilyen gon­dosan összeállított műsora. Nem egyszer hallottam, hogy amikor megpróbálkoztak ez­zel, az eredmény meglehető­sen lehangoló volt. Egyik is­Rádiófigyelő merősöm elmesélte, hogy úgy hatott, mintha a tanfelügyelő ült volna be az órára, a diá­kok feszályezetten viselked­tek, a számukra idegen hang­hordozás kizökkentette őket az óra megszokott rendjéből. Nem vonom kétségbe, hogy ezekben a véleményekben sok tapasztalatból leszűrt igazság is van. Mégis, amikor szóba kerül, minden esetben vitára késztet. Elsősorban a módszer­rel szemben vannak fönntar­tásaim.' Azzal egyet értek, hogy a rádió nem helyettesít­heti a pedagógust és nem le­het alkalmilag meghívott ven­dégelőadó. Mindenképpen al­kalmas viszont arra, hogy új szint hozzon a megszokott órarendbe, ha előzetesen át­gondoltan illesztik be az egyes foglalkozások keretébe. A megszokottságtól való elté­rés újjszerű képzettársításokat szabadíthat fel nemcsak a ta­nulókban, hanem a tanárok­ban is. A másik az, hogy oktatási helyzetünk jelenleg nem min­den tekintetben rózsás. Or­szágosan is; de Pest megyé­ben különösen sok képesítés nélküli pedagógus kénytelen hittel, odaadással, de foghíjas ismeretekkel vállalni a nevelő munkát. Mindenképpen kár lebecsülni azt a segítséget, melyet az Iskolarádió minden­napi munkájukhoz nyújthat. Mindez az Iskolarádió leg­utóbbi adását hallgatva jutott újólag az eszembe. Egv osz­tályfőnöki órából kaphattunk ízelítőt. Tizennégy-tizenöt éves gyerekek folytattak élénk esz­mecserét a család szerepéről, szülő-gyermek viszonyáról, a maga nemében igen magas színvonalon, a műsorvezető Agárdi Tamás és Gelléri Jó­zsef pszichológus irányításá­val. SZÖVEGGYŰJTEMÉNY. A föntebb említett adáshoz kap­csolódott egy élő szöveggyűj­temény. Minden különösebb tanári bevezetés nélkül, három Vörösmarty-vers hangzott el, köztük az oly csodálatos Szép Ilonka. Ritka élménnyel ked­veskedett a rádió a hét év­század magyar lírájával is­merkedő gyermekeinknek. Tí­már Józsefet, a magyar já­tékszín ma már legendás alakját szólaltatták meg hang­szalagról. Néhai középiskolai tanárom, Vizsói professzor úr jutott eszembe, aki az egyik magyaróra vége előtt figyel- metkeltően csöndre intett ben­nünket és rekedten fátyolos hangján fölolvasta a páratlan szépségű költeményt. Egysze­rű versmondása, póztalan elő­adása mindnyájunkat mélyen megragadott. Most mégis úgy éreztem, mintha élő előadás­ban először találkoztam volna Vörösmarty remekművével. Tímár József bársonyos hang­ján szinte új életre kelt az ősz Peterdi és lányának bal­ladái története. Az átélés ke­resetlen egyszerűsége minden hangsúlyában alázatosan szol­gálta a költői mondanivalót. Aki hallgatta, bizonyára nem tekinti majd szükségszerűnek kötelező olvasmánynak a nagy magyar klasszikusok műveit. Sz. E. sában megrendezendő kiállítá­sán. Valamennyi felvétel a Népművelési Intézet minden­napi kultúra szekciójának gyűjteményébe kerül. Jegyzet Innováció és kultúra Már megszokta a fülünk, hogy az innováció szót a gaz- dajagi életben használják, t elő, hogy a divatos kifejezés mö- góu a lényeg felületes ismere­te rejlik. De mit keres, mit kereshet a? innováció a kultúra területén? A közművelődésben dolgozó emberek mindig törekedtek új módszerek kitalálására, új for­mák megteremtésére, abban reménykedve, hogy ezzel újabb és újabb rétegeket tudnak be­vonni a művelődési alkalmak­ba, a közösségi művelődésbe. A törekvéseket nem mindig ko­ronázta siker. Sokszor hiány-' zott a feltételrendszer, a kép­zett népművelő, nagy volt a fluktuáció. Az új népművelő azt találta ki. amire a korábbi már régen rájött. Mindezek mellett a helyi, úgynevezett társadalmi elvárások és igé­nyek sem ösztönözték mindig új utak keresésére. A felismerés — ha fáziselto­lódással is a gazdasági élet után — kezd elterjedni: az in­novatív, tehát újító, feltaláló, kezdeményező szemléletmódot a kultúra egész területén, így az irányításban is alkalmazni kell. Az innováció elsősorban szemléletmódot jelent. Állandó készenlétet, figyelést, hogy mi­kor csontosodik meg a kiala­kult gyakorlat, mikor szüksé­ges azon változtatni. El kell vetni azokat a szte­reotip cselekvéseket, amelyek nem a megoldandó feladatok­ból indulnak ki, hanem egy korábbi feladatmcghaíározás automatikus Ismétlődései. Nem lehet elvárni mindenki­től, hogy a közművelődés gya­korlatában állandóan új formá­kat találjon ki. Ugyanolyan fontos lehet, hogy a szakember, a népművelő milyen gyorsan tudja a legújabb eredményeket a gyakorlatba átültetni. A gyor­saság elősegíti a haladást. Az új módszerek, közművelő­dési formák bevezetésénél azonban vigyázni kell arra, hogy a már meglévő értékein­ket megőrizzük. A hagyomá­nyokat, a közösségeket, az identitástudatot nem lehet egy túlhajszolt, rosszul értelmezett új keresésével felbontani. Az így létrejött eredmény nem időt álló. Csak a kettő egyen súlyának a megtalálása teremt­het élő kultúrát. Végh Károly MOZIMŰSOR FEBRUAR 23-TÖL 29-IG ABONY 23—25: Tű a szénakazalban** 26: Az idő urai (du.) A pártfogolt* (este) 27—23: Hosszú vágta BUDAÖRS 23—24: Magánélet 25—2G: Cicák és titkárnők 27—28: Majmok bolygója* CEGLÉD, Szabadság 23—26: Tintin és a cápák tava (du.) Te, rongyos élet* (este) 27—23: ... és megint dühbe jö­vünk CEGLÉD, Kamaraterem 23—29: Rita asszony menyasz- szony 25—26: Nuki majom kalandjai (du.) 27—28: Lola* (du.) DABAS 23: Lola* (du.) Visszaesők** (este) 24: Hatásvadászok* 25—26: Akit Bulldózernek hív­tak 27: A kutya éji dala** DUNAKESZI, Vörös Csillag 23—26: Jegesmedve a porondon (du.) Kína szindróma* (este) 27—28: Spagetti-ház* DUNAKESZI, József Attila 23: Ne sápadj! 26: Languszta reggelire* 27: Kína szindróma* 23: A kutya éji dala** DUNAHARASZTI 23: Délibábok országa 24: Katasztrófa földön—égen I—II. 25—26: Riki-Tiki-Tévl (du.) Férfiak póróz nélkül** (este) 27—28: Feketeszakáll szelleme ÉRD 23—24: Cicák és titkárnők 2G: A névtelen vár (du.) Magánélet (este) 27—28: Konvoj* 28: Maótól Mozartig (du.) FÓT 23—24: Mennyei seregek 25—26: Kaszkadőrök 26: A csalogány (du.) 27—28: A profi** GÖDÖLLŐ 23—26: ... és megint dühbe jö­vünk 27—23: Szupermodell** GYÁL 23: Hatás vad ászok* 24: A kutya éji dala** 25—26: Az „I” akció (du.) 2001. úrodüsszeia I—II. (este) 27—28: Indiánkaland Ontarió- ban* KEREPESTARCSA 23—24: Dögkeselyű* 25—26: Vízipók — csodapók (du.) Á francia hadnagy sze­retője** (este) 27 —28: Agónia I—II.* MONOR 23—24: Hosszú vágta 25: Guernica** 26— 28: Tű a szénakazalban** 29: Lola NAGYKATA 23—26: D. B. Cooper üldözé­se* 27— 28: A biztosan ölő sárkány Lady** 28: Emlékszel Dolly Beli­re?** (du.) NAGYKÖRÖS, Arany János 23—26: Dühöngő bika* 27—29: Te, rongyos élet* NAGYKŐRÖS, Stúcfiómozi 23—26: Jób lázadása 25—26: Misi mókus kalandjai (du.) 27: Emlékszel Dolly Beli­re?** (du.) 27—29: Ne sápadj! PILISVÖRÖSVAR 23—24 és 26: Excalibur I—II.** 26 és 28: Donald kacsa és a töb­biek (du.) 28: Visszaesők** POMÁZ 23—21: Flor asszony és két fér­je* 25—26: Majmok bolygója* 27: Olaszok hihetetlen ka­landjai Lcningrádban RÁCKEVE 23—24: E. T. 25: Délibábok országa 26: Szabadlábon Vcíenrében 27-28: Férfiak póráz nélkül** 28: A karmester* (du.) SZENTENDRE 23—26: A barátod akarok lenni (du.) Szupermodell** (este) 27—29: Kaland a szigeten (díj* Szeretők* (este) SZIGET SZENTMIKLÓS 23—21: Férfiak póráz nélkül** 25—2?: E. T. TÁPIÓSZELE 23—21: A két rodeós 25—26: Robinson Crusoe (du.) A biztosan ölő sárkány Lady** (este) 27: D. B. Cooper üldözé­se* VÁC Kultúr 23— 26 A kétéltű ember (du.) Spagetti-ház* fct'.lc) $7—29: Csárdáskirálynfí (du.) Rendőrök háborúja** (este) VÁC, Madách Imre 21: Kis kiruccanások (du.) Valaki kopogott (este) VECSÉS 24— 2« Szeretők* 27 —28: Cicák é«s titkárnők 29: Magánélet • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom