Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
A. 1984< FEBRUAR 21., KEDD Nem csak idézni, használni is tudni kell Az információ központjai Megyei szolfézsverseny Vácott f Ha élne, Kodály Zoltán Is «■BB g tartott megyei szolfezsver- Í! senyen. Nemcsak a har- ^ mincliét résztvevő lelkes í éneklése hallatán, hanem •jj azért az ügyszeretetért is, ahogy a sokszor lebecsült í tárgyat, a szolfézst maguk- g ban és másak előtt az azt ^ megillető helyre tették. Ehhez persze nem volt szükség semmilyen külső hatásra, mert Abonytól Szentendréig, Nagyköröstől Érdig tudja és érzékeli mindén zeneiskolás, hogy a szolfézs segít elsajátítani és megfejteni az önfeledt és tiszta éneklés titkát. Mindezt természetesen úgy, ahogy azt Igor Sztravinszkij megfogalmazta, s gondolatát — transzparensen olvasható a váci zeneiskola nagytermében — több résztvevő le is írta: A zene rendeltetése számunkra, hogy rendet teremtsen a dolgok között, s főleg rendet az ember és az idő viszonyában. A váciak tervező és rend- szerető emberek, nem véletlenül javasolták immár másodszor a megyei szolíézwer- seny megtartását Az első — kát esztendeje — még országos vetélkedőhöz kapcsolódott. Most egymagában állt meg, ám sikerét és létjogosultságát az út tantervi igények is jelezték. Ennek értelmében a zene nyelvtana éppoly szerepet kap a képzésben, mint a hangszeres ismerkedés, vagyis egyenrangú a hangszeres tárgyakkal. Dobszay Lászlót idézve ugyanis éppen elég motívumot biztosít a szolfézs egy ifjúnak a kamaszkor éveiben ahhoz, hogy jó irány melletti elhatározásra indítsa, egyben bensőséges megtapasztalásokkal segítse őt egy gazdag és rendezett élet kialakításában. A megyei verseny is a rendre való törekvést igazolta. Az első kategóriában (11-12 évesei?) tizenhatan, a másodikban (13-14 évesek) huszonegyen vetélkedtek. Dallamírás, lapról olvasás, mamóriagyaikorlat, népdal- és műdalénsklés egyaránt szerepelt a programban, s a szakemberek igencsak hegyezhették a fülüket, hogy különbséget tegyenek a teljesítmények között. Mert amit Profánt Istvánná és Papp Károlyné megyei szolfézs szakfelügyelők kitaláltak, az nem is volt olyan könnyű, ám a zsűri — tagja volt Raj Gizella budapesti zenetanár, Madarász Iván zeneszerző, Németh Rudolf, a Zeneművészeti Főiskola tanára — mindebt meghallott és észrevett. Az első korcsoportban Papp Tímea lett az első Szentendréről, második a monori Fekete Zoltán, a két harmadik Erényi Adél és Sérson Krisztina Szentendréről. A nr'ndal jó lejegyzéséért Papp Tímea és Oláh Illés kapott különdíjat. A második korcsoport. győztese az abonyi Nagy Ildikó lett. Második Pctri Anita Dunakesziről, a három harmadik helyezett: az abonyi Reich Ildikó, a szentendrei Szamosi Andrea és a váci Vass Ildikó. M. Zs. Népdaléneklés elmélyülten. A cím feletti képeinken (baloldalt) : Milyen hangon kezdjem? (jobb oldalon): Dallamírás diklá- lás után. Talán nagyon is különleges a példa, amit elmondok, és lehet. hogy megmosolyogtat. Néhány évvel ezelőtt a tanács pénzügyi osztályán jártam, és meglepetten láttam, hogy minden tisztviselő a Pénzügyi Közlöny számaiban búvárkodik. Mint mondták, keresik azt a jogszabályt, amely előírja, hogy mennyi tiszteietdíj jár az ebösszeíró ^biztosoknak külterületen, illetve belterületen. Ám nem találják sehol sem. Nagy megütközésükre azt mondtam, hívják fel a városi könyvtárat, és egészen biztos, hamarosan választ fognak kapni kérdésükre. Először hitetlenkedtek, de végül is odatelefonáltak a könyvtárba, ahonnan nagyon rövid időn belül a vonatkozó jogszabályok alapján meg is érkezett a szükséges információ. Ez a kis példa is mutatja, hogy a könyvtár munkaeszközként, információs központként tud még az államigazgatás munkájában is segíteni — mondta egyik városunk könyvtárigazgatója. Munkaeszköz — Az elmondottak után jogos a kérdés? valóban képes-e a közművelődési könyvtár arra, hogy egy-egy településen a helyi vezetőik számára információs munkaeszközzé váljon? Másfelől a tanácsi dolgozóik munkájukhoz tényleg igénybe veszik-e a könyvtárat? A válasz a legtöbb helyen fölíóteiezhetően ilyesmi lenne: igen, igénybe veszik, de korántsem olyan mértékben, mint amekkora lehetőségek rejlenek a könyvtárban, és a könyvtárosok tájékoztató munkájában. A tanácsi döntések előkészítését kiválóan szolgálhatná a könyvtár témadokumentációk ..összeállításával, egyes kérdéskörök tanulmányaiból, publikációiból bibliográfiák összeállításával, maguknak a cikkeknek a gyűjtésével, válogatásával és rendelkezésre bocsátásával — mint ahogy erre több helyen találunk is példát. A kérdés azonban továbbra is nyitott: valóban használják-e ezeket az összeállításokat? A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél alsóbb szintű döntéshozó szervről van szó, annál kevésbé. Minden bizonnyal nem egyedi példaként hallottam az egyik nagyközségi tanács elnökének az esetét, aki, bár igyekszik jó gazdája lenni a közművelődési intézményeknek, figyelme inkább csak a beszámoltatásukra korlátozódik. Mint ő mondta: Amikor a tanács fejlesztésekre, bővítésekre. felújításokra, vásárlásokra fordítható pénzét elosztjuk, akkor őszintén szólva — a könyvtár nem az első helyen szerepel. Nem azért, mintha nem látnánk a könyvtárak fontos társadalmi szerepét, hanem azért, mert pillanatnyilag a kömyvtámál is csak a jelenlegi s:int megtartására törekedhetünk — fejlesztésükre nemigen. Szolgáltatás E szavak realitását el kell fogadniuk a könyvtárosoknak is. A baj inkább ott van, ha a tanácselnök előtt csak la kossági szolgáltatásként jelenik meg a könyvtár, s nem helyi információs központként, mely — a lakosság mellett az államigazgatási apparátust is szolgálhatná. K szemlélet- mód nem is változik addig ameddig például a tanácsi apparátus dolgozói között alig- alig vannak könyvtártagok. Ezért a testületi beszámolókon a könyvtár pusztán anyagi gondjaival (kicsi a hely, kevés a könyvbeszerzési keret stb.) jelenik meg, s nem azokról a szolgáltatásokról esik szó, amelyekkel a tanácsi munkát segíthetné. S mivel a testület tagjai, a tanács dolgozói nem ismerik a könyvtári munkát a gazdag állományt, a Kéz könyveket, a folyóiratokat az információs szolgáltatásokat — kérdéseikkel sem keresik fel a könyvtárat. Ugyanakkor elgondolkodtató az a megállapítás is — s itt ugyancsak a bevezetőben már idézett könyvtárigazgatóra hivatkozna.un* — me’y szerint a könyvtárak sem mutatkoznak meg 'elles mivoltukban a települések vezetői előtt. Nem is gondolnak arra, hogy saját fejlődésük, azaz közönségük jól felfogott érdekében maguknak kellene kezdeményezniük ilyesfajta szolgáltatásaid használatát. Bármennyire is indokolt a könyvtári szolgálat anyagi feltételeinek fejlesztése, kétségtelen, hogy ma már a legkisebb falusi könyvtárban is sok olyan információ halmozódott fel az ott őrzött könyvekben, folyóiratokban, amelyek jól használhatók a különböző igazgatási, gazdasági vagy politikai döntések előkészítése sorún. Mindenkinek Ügy hisszük, a könyvtárak állománya nemcsak egy-egy réteg vagy korosztály számára nyújthat segítséget, hanem mindenkinek. Nemcsak az egyén műveltségi színvonalán múlik az, hogy egy tanácsi vezető igénybe veszi-e a könyvtárat vagy sem. Sokkal Inkább múlik a munka jellegén, vagyis azon, mennyire kiváltják meg a napi feladatok a vezető tájékozottságát, az információk keresésében való jártasságát. S mivel a feladatok naprakész tájékozottságot igényelnek, ez előbb-utóbb a könyvtári szolgálat fölértékeléséhez, azaz intenzív igénybevételéhez vezet. Harmat Béla Ágazati rendszerben Korszerűsített vezetőképzés A mezőgazdasági nagyüzemek, élelmiszeripari vállalatok vezetői, irányító beosztásban dolgozó munkatársai általában öt évenként szakmai továbbképzésen vesznek részt; a rohamosan fejlődő agrártermelés meg-megújuló ismereteit sajátítják el. Az elmúlt évben jórészt a MÉM mérnök- és vezetőtovábbkápző intézetének szervezésében csaknem 19 ezren tanultak tovább: közülük 10 ezren felsőfokon, hozzávetőleg 4700-an pedig középfokon. Idén 12 400 szakember — döntő többségük különböző Sorszámot húznak a résztvevők Készül az Írásbeli Számadás a zsűri előtt Barcza Zsolt felvételei VujiCSÍCS. ötvenöt éves lenne Vujicsics Tihamér, zeneirodalmunk és zenetudományunk azon kiemelkedő alakja, aki — pályatársa és tisztelő híve, Szokolay Sándor szerint — Bartók óta egyedüliként ismerte és beszélte anyanyelvként, művelte, énekelte táncolta, népzenénket és a szomszéd népek zenéjét, egészen Kis- ázsiáig. A muzsika modern kori garabonciása volt ő. Törékeny alakjához a legendák egész sora fűződött. S bár ezek a mendemondák többségükben hirtelen rögtönzéseit, nekife- ledkezett mulatozásait örökítették meg, azért bőven szól arról is a fáma. hogy mekkora tudósa volt ő a hangjegyek birodalmának. A róla szóló megemlékezés — mégha nem is kerek évfordulóhoz kapcsolódik — ilyenformán mindenképpen indokolt. S ugyanígy örömmel kell nyugtázni azt is. hogy a televízió, amelynek főhajtáséról itt szó van, öt alkalommal öt különböző, Vujicsics által feldolgozott népzenét zendít meg. a dallamokhoz természetesen táncmotívumokat is társítva. Amennyit ebből a kéoes- hangos tisztelgésből láthattunk, a maga kereteiben szép volt, mutatós volt, a rÁeshdé- zett személyiségéhez méltónak mutatkozott. Ám csak a maga kereteiben. Ezt a méltatást ugyanis masabbá, gazdagabbá is lehetett volna tanni. Az előfizető — különösen az a készüléklulaj- donos, aki itt, a főváros környékén élve jól tudja, hogy Vujicsics Tihamért milyen erős szálak fűzték kedves városához, Szentendréhez —, bizony jólesően nyugtázta volna, ha néhány percre maga a mókamesternek is kiváló furulyás, dorombos stb., stb. is megjelenik. Nyilván maradt fenn róla annyi felvétel, amennyit .lepergetve újra testközelben érezhettük volna ezt a különös férfiút; ismét megperzselőd- hettünk volna indulatainak sugarában. Miért, miért nem. a múlt időknek ez a visszapergetése elmaradt. így aztán a méltósággal előadott tánc- és zenedarabok előkelőén függetlenedve afféle koncertprogramként töltötték ki az erre szánt műsoridőt. Vujicsics Tihamér- hoz valahogy nem az ilyen túl- és felülemelkedő hódolások illenek .,. fiyíilk ü rozsa. Tizenhat év után ismét nótaénekesi versenyt hirdetett a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, azon egyszerű oknál fogva, hogy kifogyóban vannak e közkedvelt műfaj művelői. Kell az utánpótlás. mégpedig a jóhangű, a muzikális, s egyúttal a kellemes megjelenésű, kulturáltan viselkedő utánpótlás. Több mint kétszázan pályázták meg a Nyílik a rózsa című vetélk . őt, és közülük minden tizedik mutatkozott alkalmasnak arra, hogy képességeit alaposabban megvizsgálják. Még ezeket is megrostálva alakult ki azoknak a keveseknek a csoportja, akik immár élő adásban a képernyőre is felkerülnek. Most, vasárnap délután került sor e rózsás dalnokver- seny első elődöntőjére. Tudjuk, sokan viszolyognak a sírva vigadó, hejehujázó nótaműsoroktól. és még arra sem restek, hogyha a program ilyesmit jelez, készülékeiket kikapcsolják. Nos aki netán így cselekedett volna, őszintén sajnálhatja, mert egy igazán kulturált, minden fals mellék- zöngétől mentes, hatvan percet láthattunk. Nem volt ebben az egy órában semmi dínomdánom. Volt ellenben jó példa arra, hogy nótázni a visszafogottság méltóságával is lehet. A zsűri — élén nem mással, mint operaénekeseink atyamesterével, Melis Györggyel — éppen ezt a tartást, ezt a legjobb értelemben vett modort méltányolta akkor, amikor két egészen kiváló * jelöltet. Hatvani Kiss Gyöngyit és Pataki Istvánt olyan magas pontszámmal jutalmazta. Akácz László szinteken, vezető beosztásban dolgozik — részesül továbbképzésben. A tanfolyamok anyagát a követelményeknek megfelelően módosították. A tanfolyamok Időtartamát ezért általában rövidítették, és gyakorintias oktatási anyagot állítottak össze, amely az önképzést, az otthoni tanulást segíti. A korábbinál jobban koordinálták a tanfolyami rendet is: fokozatosan megszüntetik a párhuzamos képzést. A vezető szakemberek idegennyelvű továbbképzését szintén lehetővé tették. Orosz, német, francia, angol és spanyol nyelvekből indítottak tanfolyamokat, amelyeken közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgára készítik elő a hallgatókat. A korábbi tanfolyamok közül idén több mint 100-at töröltek, illetve egy részük helyett korszerűbb továbbképzési formákat rendszeresítettek. Mindent egybevetve a tanfolyamok számát összesen 49-cel mérsékelték országosan, ami azonban nem megy a továbbtanulás rovására, hiszen még így is 500 tanfolyam indul a MÉM mérnök- és ve- zetőtovábbképző intézetben, a MÉM felsőoktatási intézményeiben. valamint a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben. A szakvállalatoknál és intézményekben 40 tanfolyamot tartanak. A felsőszintű vezetők a fővárosban, valamint a vidéki egyetemeken tanulnak tovább; például a tsz-elnökck, a gazdasági és számviteli vezetők, a termelésirányítók és a fő- állattenyésztck részesülnek szakosított továbbképzésben. Ezt a formát különben széleskörűen alkalmazzák; mindent egybevetve 24 féle beosztásban oldották meg a dolgozók oktatását. A középszintű tanfolyamok kínálata szintén gazdag. A közvetlen munkahelyi vezetők tanulmányaikat ágaztíti rendszerben folytathatják. Ez az úgynevezett művezetőképzés a korábbinál nagyobb helyet kapott a tan tervben. Van olvan tanfolyam is, amely képesítést ad. felsőfokon három, középfokon kilenc ilyen tanfolyamot indítottak.
