Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-16 / 39. szám
4 1984. FEBRUAR 16., CSÜTÖRTÖK Változásokról gondolkodva Diákszemmel — a filozófiáról Nyíri István szívesen beszél n filozófia szépségeiről Erdős! Ágnes felvétele Vácott és Gödöllőn Sikeres vendégjáték Régi útinapló A századfordulóról való dél- és közép-amerikai útinapló került elő a mosonmagyaróvári levéltárból. A csaknem 200 oldalas géppel írt beszámolóra Mihály Ferenc levéltáros bukkant rá, forrásanyagok kutatása közben. A terjedelmes naplóban Ro- kovszky Béla követségi tanácsos örökítette meg dél-, illetve közép-amerikai útjának élményeit.' A tanácsos 1900-ban indult el diplomáciai küldetéssel a távoli földrész felé. Mint írásaiból kiderül, a Donau nevű hajóval érkezett meg első állomására, Argentínába, majd bejárta Chilét, Perut, Bolíviát, végiglátogatta a közép-amerikai országokat. Megannyi tapasztalatot szerzett oz egyes országok politikai, társadalmi viszonyairól, megfigyelte és naplóban rögzítette az ott élő emberek életmódját, öltözködési és viselkedési szokásait. Különösen érdekesek néprajzi szempontból a beszámolónak azok a részletei, amelyek a vidéki életbe kalauzolják az olvasót, s bemutatják a különböző népcsoportok, köztük az indiánok életkörülményeit. tűnik, hogy néha több a fecsegés a színpadon, mint kellene. A klasszikus színpadképbe foglalt üzenet mind- annyiunknak szól: a feleség — Koós Olga alakítja —, győzelme talmi, hiszen az ő vesztesége sem csekély. A Kapitányt megtestesítő Kristóf Tibor erőteljes játéka nem engedi, hogy félrebillenjen a darab egyensúlya. Felszabadult, vidám szórakozást ígért a Figaró házassága, avagy egy bolond nap alcímmel jelzett vígjáték. Szikom János vendégrendezőként bravúrosan állította színpadra a mindannyiunk által oly jól ismert darabot. A rendezői szándékot legjobban a Figarót megtestesítő Vattai Péter, a Zsuzsit játszó Takács Katalin, Almaviva szerepében Nagy Gábor és a grófné Baj- csay Mária valósította meg. Mintegy kilépve a valóságos színházi térből — az eredeti figurákat visszájukra állítva —, tárták elénk az emberi jellemek és kapcsolatok szövevényét. A perszifiázs csúcspontja a harmadik felvonás nyitóképe, amikor Figaró a társadalmi igazságokról fedi fel a fátylat. , Külön elemzést érdemelne az ötletes jelmez és a díszlet. Nem véletlen, hogy az elköszönő előadás után a műcsarnokbéli kiállításon nézheti meg a nagyközönség. A nagy orosz regényíró, Lev Tolsztoj szerint: „ a gondolatok, amelyek a különböző filozófiai elméletek alapjául szolgálnak, az emberi értelem osztatlan részei; sőt minden ember többé-kevésbé világosan tudatosította már őket azelőtt is, hogy a filozófiai elméletek létéről hallott volna." Különösen igaz ez a megállapítás a tizenévesek korosztályára, hiszen senki sem filozofálgat annyit — idézőjellel, vagy anélkül — az élet értelméről, mibenlétéről, mint ők. Fórum-óra helyett Ezt használta ki a középiskolás tanterv akkor, amikor a tizennyolc éveseknek a világnézetünk alapjai elnevezésű tantárgyat oktatták, s ennek a különös érdeklődésnek eredményeként változtattak az idén, s tanítanak helyette valami mást; a filozófia alapjait. — A világnézet tantárgy — túl azon, hogy nem volt hozzá tankönyv —, sokat markolt, de kevesett fogott — indokolja saját és tanítványai lelkesedését Adorján Gáborné, a dunakeszi gimnázium tanára. — Taglalta valamennyi politikai tárgy történetét, s emellett még alapfokú ismereteket is kívánt adni. Ez nemcsak túl sok volt egyszerre, hanem az évek során még elavulttá is vált. Gond viszont, hogy a régi tantervben volt fórum-óra, az újban azonban nincs. Beszélgetésünket diákok hallgatják, ök nem ismerték a filozófia tantárgy elődjét, de nagyon készültek, örömmel várták a filozófiát — leszámítva azt a természetes idegenkedést, amelyet egy új tanulni- valóval szemben éreznek. Felemás megoldás — .Olyasmiket reméltem megtudni a filozófia kapcsán, amelyek elgondolkodásra késztetnek — magyarázza igen megfontoltan Borszéki Péter. — Lényegében meg is kapom ezt, sok olyat fedeztem föl a tankönyvben, ami érdekel. Ilyen például az a témakör, amellyel most foglalkoztunk: a tudomány és az emberiség viszonya. Nemhogy órákon, de napokon keresztül lehetne rajta vitatkozni. — Igazad van, de azt se felejtsd el, hogy mintha egy kicsit túl sokat filozofálgatna a tankönyv, arról nem is beszélve, hogy tele van idegen szavakkal. Van köztük amit ismerünk, de bőven akad olyan is, amiről csak sejtjük, vagy egyáltalán nem tudjuk, hogy mit jelent. Tudom, hasznos dolog az Idegen szavak szótárát forgatni, de az embernek nincs mindig erre ideje — szól közbe Nyíri István. — Az sem közömbös, hogy hány óránk megy el a lényeg kiszűrésére — kapcsolódik évfolyamtársához Gubacsi Ildikó. — Az idő mindig nagy úr, de számunkra különösen az, hiszen érettségire készülünk, s a napi tanulás mellett ki kell dolgoznunk a tételeket, s párhuzamosan foglalkozunk a továbbtanuláshoz szükséges plusz ismeretekkel is. Aztán itt van a kitűnő munkafüzetünk, amelybe nem dolgozhatunk, mert vissza kell adnunk az iskolának. Ebből fognak tanulni a.mostani harmadikosok. Ha feladatot oldunk meg, akkor az egészet ki kell másolnunk. Ilyen alapon valóban „zseniális” megoldás egy feladatlapgyűjtemény ... Az elmondottakból természetszerűleg következik a kérdés, hogy vajon ez az új tantárgy választ ad-e azokra a problémákra, amelyek a mai fiatalokat foglalkoztatják. A fölvetést élénk vita követi. Bodnár Ilona szerint inkább lehetőséget ad a vitára. A számos nyitott kérdésre a város vezetői is készségesen válaszolnak. Több, mint száz problémát nyújtottak be a gyerekek írásban, ám a megrendezett fórumon csak egy kis hányaddal tudtak foglalkozni. A többire egy későbbi időpontban térnek vissza. S, hogy miket kérdeztek? Bizony nem egyszerű dolgokat. Olyat, hogy mit jelent a gyakorlatban a szocializmus, a szakszervezet, hogyan néz ki a társadalmi ' elosztás nálunk, szeretnék megvitatni iskola- rendszerünket, a háború és a béke esélyeit. Szópárbaj Takács Erikát az ember és a számítógép viszonya foglalkoztatja és élénk szópárbaj alakult ki Gubacsi Ildikó és Borszéki Péter között arról, hogy vajon egy negyedikes gimnazistának beszűkül-e a világnézete a tanulás miatt, vagy éppenséggel tágul. A mosolyogva figyelő tanárnő próbálja összegezni a hallottakat — Ugyan majd féléves késéssel, de megkaptuk az ominózus segédkönyvet az idegen szavakhoz. Ahogy én látom, a filozófia tantárgy tág teret nyit diákjaimnak, megtanít gondolkozni, vitatkozni. Az anyagból kiemelünk egy témakört, arról beszélgetünk, s kibontjuk az előírt témát. Nagy lehetőség ez. A könyv nem ad mindenre választ, de föltár egy csomó izgalmas kérdést. A változások korát éljük, s nem mindegy, hogy ezeket gondolkodva közelítjük-e meg. Az izgalmasan érdekes beszélgetést félbe kell szakítani, hiszen telnek az órák. Nyitott, sok minden után érdeklődő ifjú emberekkel találkoztam,, akikre talán igaz lesz Anatole France megállapítása.: „A fi- lózófusok álmodozásai mindig Megpróbálták már, hogy miként lehet negyed óra, fél óra alatt elmondani valamiről azt, amihez egy nap is kevés volna? Nos, vannak emberek, akik arra tették föl az életüket, hogy ezzel a nehéz feladattal megküzdjenek minden áldott nap, mégpedig a Magyar Rádió külföldi adásainak főszerkesztőségén. Sok tekintetben nem mindegy, hogy milyen a hírünk a világban. Egyrészt nemzeti büszkeségünk késztet arra bennünket, hogy mértéktartóan bár, de bemutassuk, miben számíthatunk elismerésre, másrészt öntudatunk követeli, hogy reális képet adjunk arról is, amit még jobban lehetne csinálni. A rólunk alkotott kép formálásához jelentős mértékben járulnak hozzá a szóban forgó főszerkesztőség adásai. A stábban mindenki tudja ezt. A feladat súlyához mért a felelősség, amellyel a munkatársak műsoraikat készítik. Az adásidő hetente 123 óra. Ennek körülbelül egyharmadát Szülőföldünk címmel, magyar nyelven sugározza a rádió, szinte az egész világnak, Ausztráliától Dél-Amerikáig, hazánk külföldre szakadt fiainak. A műsoridő többi részétámasztottak cselekvő embereket, akik nekiláttak, hogy az álmokat megvalósítsák". Körmendi Zsuzsa A szolnoki Szigligeti Színház két előadással vendégszerepeit a közelmúltban Pest megyében. Gödöllőn, a művelődési központban Strindberg Az apa című háromfelvoná- sos tragédiáját játszották! Vácott, ugyancsak a' művelődési központban Beaumarchais Figaró házasságának záróeiőadá- sát láthatta a közönség. Két előadás, kétféle stílus. Bemutatták a szolnokiak, mire képesek a modern megoldású vígjátéktól a klasszikus rendezésű tragédiáig. August Strindberg darabjának hangvétele meghatározza az előadást: ölremenő komoly, már-már a mélylélektan szférájába vivő tusának lehetünk szemtanúi. Egymást, önmagát és a környezetét pusztítja a színen a házaspár. A Kapitány és Laura, a felesége az évek során megjárták a poklok poklát. A két kemény egyéniséget Bertha lányuk kötné össze. A feltételes mód azért fontos, mert a gyerekért való harc is már-már öncélú. Mindkettőjük presztízskérdése, kié valójában leányuk. A modern kapcsolatok e ziláltságában egyetlen biztos pont van, a gyűlölet. Ily módon úgy érezzük, mintha mindenki csakis a maga igazát mondogatná anélkül, hogy meghallaná a másik szavát. Erdy-Kovács András rendezői megoldása lelassítja az előadás menetét. Ezért úgy nek negyedórái, félórái öt különböző nyelven hangzanak el. A német nyelvű adások egyik szekciója Ausztriának szól, a másik pedig az ösz- szes többi német nyelvterület lakosságának. Angolul Európának, illetve a tengeren túli angolul beszélőknek sugároznak műsort. Spanyol, olasz és török szekció működik még a főszerkesztőség kereteiben, ezzel lényegében a rádió hullámain elérjük az egész világot. Tömören, összefogottan kell készíteni a külföldnek szóló összes műsort, legyen az a rádiózás akármelyik műfajához tartozó. Leggyakoribbnak a napi aktuális hírek, tudósítások, jegyzetek, ezekkel az úgynevezett központi szerkesztőség népes munkatársi gárdája látja el az adásokat. A többi műfaj a szekciók dolga. Riport? Interjú? Csak röviden. De minden benne legyen. Nehezíti a helyzetet, hogy e műsorok készítői nem kapnak olyan gyors és olyan gyakori visszajelzéseket hallgatóiktól. mint a belföldi adások munkatársai. Kissé mintha légüres térben mozognának, legalábbis elég sűrűn úgy érzik. Kapnak persze leveleket, amelyekből megtudhatják, hogyan reagált a világ távoli részén egy-egy hallgató arra, amit számára sugározták. De mire az a levél ideér .., Persze, azért örülnek az ilyen üzenetnek, s mindig alaposan megfontolják a tartalmukat. Könnyíti a dolgot viszont az, hogy hazánknak — következetes bel- és külpolitikája révén —, jó híre van a világban. (Szerényen mosolyognak, amikor beszélgetés közben arra utalok, hogy ebben nekik is részük van.) S említsük meg még azt, ami az utóbbi időben munkájukban kiváltképp érdekes: a rádióamatőröknek szóló adásokat. A rádióamatőrök — mint tudjuk —, afféle kivételes csodabogarak, a kifejezés jó értelmében. Állandóan új kapcsolatok kialakítására törekednek, a rádió hullámain eljutnak egyébként elérhetetlennek vélt partnerekhez. Nos, az amatőrök előbb hobbiból ráállnák Budapestre, aztán megkedvelik, s rendszeresen fogják a politikai adásokat. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy a rádióamatőrök világszövetsége az elsők között emlegeti azokat a műsorainkat, amelyeket a külföldi adások főszerkesztősége számukra készít. — Állandó észenlét — így fogalmaz Réger Antal, a főszerkesztőség helyettes vezetője. Valóban az. Valamivel fokozottabban, mint bármely más munkában. B. I. Er. K. A rádió külföldnek szóló adásai Hazánkról mindenkinek — Heti filmtegyzet Te rongyos élet A színésznő (Udvaros Dorottya), a tanító (Szacsvay László) és a r«nd. őrkapitány (Bczerédi Zoltán) a Te rongyos élet főszereplői Valóban divattá kezdenének válni színpadon, filmen az 1950-es évek, s azoknak is az eleje, a személyi kultusz esztendei? Noha valóban születtek ezt a témakört felölelő művek az elmúlt években, s talán a korábbi időszakhoz képest valóban nagyabb számban, én mégsem gyanakodnék holmi múló divatra, vagy kevésbé udvarias kifejezéssel élve: konjunktúrára. Inkább arról van itt szó, hogy egy korosztály, melynek része volt „az 50-es évek’’-ben, már felnőttként, kialakult emberi vagy művészi tulajdonságok birtokában, megpróbál szembenézni a korszakkal, s benne önmagával is. Megpróbál — legalább utólag — eligazodni abban a nem könnyű, kusza, ellentmondásokkal, hibákkal, tévedésekkel teli néhány esztendőben, melynek kihatásait sokan talán mindmáig érzik az idegeikben, a sorsukban. Megpróbálja tisztázni a maga hajdani helyét és szerepét, és megpróbálja megkeresni a korszak néhány alapvonását, az okok egynémelyikére próbál rávilágítani, nem önigazolás céljából, hanem inkább talán azért, hogy azok is megértsenek valamit erről az oly sokat emlegetett, de a maga valóságában mégis oly kevéssé átvilágított korszakról, akik akkor még nem is éltek, vagy még nem eszmélő tudattal élték meg a Rákosi-korszakot. Divat, konjunktúra lenne ez? Lehet, hogy ez is van benne egv kevés, de talán mégsem ez a lényege, hanem inkább az, hogy manapság már kellő rálátásunk van erre a bő fél évtizedre, árnyaltabb, differenciáltabb róla a képünk, és talán kevesebb a szépítő meg a torzító retus is. Hogy ez az egész korszak a maga néha tragikus, néha komikus, néha már groteszk mozzanataival nem nagyon érdekli a nézőket? Nem hiszem. Azon túl, hogy például Bacsó Péter még 1989-ben készített — s e témában alighanem a legelső szatirikus hangvételű — filmje, A tanú, máig folyamatos közönségsiker, s újabb — két évvel ' '\őtti — filmjét, a Tegnapelv... t is kedvezően fogadta mind a kritika, mind a nézők, sok más jele is tapasztalható annak az érdeklődésnek, mely (talán éppen a fiatal korosztályok részéről igen erősen) ezeknek az éveknek a megismerésére irányul. Memoárkötetek. regények, dokumentumösszeállítások éppúgy kapósak erről a korról, mint a filmek, színdarabok. A legújabb filmalkotás, megint csak Bacsó Péter munkája, egy talán nem a legjellemzőbb momentumról, az 1951 nyarán elrendelt kitelepítésekről szól. A Te rongyos élet — melyet a XVI. magyar játékfilm szemle vetítésein láthatott először a szélesebb nyilvánosság — ezt a rengeteg túlkapással, fölöslegesen előidézett tragédiákkal, s nem kevés tragikomikus esettel tarkított politikai lépést egy kis operettszínésznő, a prolilányból grófnévá lett Sziráky Lucy történetében járja körül. Lucy hiába játssza épp egy úgynevezett traktorista-operett trak- toristalány főszerepét az Operett Színházban, úgy kitelepítik, mint a pinty, hiszen arisztokrata: grófné. Mit sem számít, hogy a férje szabályos útlevéllel tartózkodik külföldön, vagy hogy ő nem született arisztokrata, hanem csak — nyilván egy mésalliance, egy rangon aluli házasság révén — törvényesített szerető. Lucy aztán az isten háta mögötti falucskában összekerül a de genere arisztokráciával is, meg a katonai arisztokrácia néhány tagjával is. És összekerül a hatalom helyi képviselőivel, a ’naiv, mit sem értő tanítópárttitkárral és a félelmetes rendőrkapitány szerepében tetszelegni kívánó, de csak amolyan zseboroszlán méretű rendőrrel. Bacsó nagy ötlete, hogy e köré a nem tehetségtelen, de nem is szentasszony kis szub- rett köré építi fel ezt a filmet, s Lucy eleve a groteszk látásmódra hajlamos kis tudatán szűri át a néha logikával, ésszel valóban elég nehezen felfogható fordulatokat. Jól érzi, mennyire szükséges itt differenciálni a kitelepítettek nagy csoportján belül, s ezért nem is avat senkit mártírrá. Még a legvadabb, néha egyenesen burleszkig menő jelenetekben is érezzük: az elsődleges szándék itt az volt, hogy egy látszólag nem túl jelentős esetben, a kitelepítésekben mutassa fel a korszak néhánv fontos vonását, és hogy ezt úgy tegye, hogy ne torzuljon el maga az alapképlet. A sok kalandon á^enő Lucy a film végén egy szó szerinti életveszélyes fenyegeté- ses kényszerhelyzetben nem tehet mást: az Operett Színház díszelőadásán beugrik és eiénekli a híres operettslágert: Te rongyos élet, te rongyos élet, / Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz, / Te rongyos élet, toprongyos élet, I Leszokni rólad istenem milyen nehéz! — azaz hát: volt ez, meg volt az, de végülis élni kell, mert az élet mindennél fontosabb, és aki életben marad, az még remélhet. Az életben maradás, a túlélés néha nem kisebb hősiességet kíván, mint a hősi pusztulás. Hogy ez nem túlságosan emelkedett nózőnont, netán egyenest megalkuvás? Bacsó nem is akarja, hogy Sziráky Lucvt az erkölcs és a bátorság bajnokaként lássuk. Lucy gusztusos és feltűnően csinos sajka egy viharzó tavon, és nem csodálható, ha nem akar elsüllyedni. És az sem csodálható, ha mások — Lucvk és nem Lucyk, született grófnők vagy egyszerű kisemberek — sem akartak elsüllyedni. Futásod véget ér Ez az NDK-beli film Is a szembenézés filmje. Hermann Kant nálunk is ismert regényéből készült, rendezője Frank Beyer, s arról szól, gyan szenvedi végig a háború utolsó időszakát egy még kamasz kiskatona, Mark Niebuhr, mint esik fogságba, kerül — alaptalan vádak alapján — valódi háborús bűnös német tisztek közé egy különleges börtönben, s miképp bánnak vele ezek a szadista nácik, míg végre kiderül Mark ártatlansága, és szabadon engedik. Ennek a tapasztalatlan fiúnak szembe kell néznie a különben is rémes háború még rémesebb utólagos hordalékával, honfitársai elember- telenedésével, a bosszú és az árulás aljasságaival. Keserű módja ez a felnőtté válásnak. Takács István
