Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM 1984. FEBRUAR 12., VASÁRNAP Bemufnfkoiik: Újszilvás Iskolára adják a forintokat Dolgos, takarékos település Hiába, az újszilvási tanács­házán sem dédelgethetnek nagyratörő terveket. A szűkös anyagi lehetőségek erőteljes vonalakkal határolják körül a településgyarapító szándékot. A teljes fejlesztési alapot, azt a 340 ezer forintot, egy hat- tantermes iskola építésére for­dítják. Persze, ebből a pénz­ből korántsem készül el a várva várt tanoda, de tán az alapok idén már állni fog­nak, utána majd felmagasla- nak a falak. Rá is fór a köz­ségre az új intézmény, s nyil­ván a nebulók is örömmel fo­gadják, hiszen mód nyílik a váltott műszakos tanítás meg­szüntetésére és alighanem akad hely a napköziseknek is. Napi utazók — Nagyon sokáig Tápió- györgyéhez tartozott a falu — mondja György Jánosné, a végrehajtó bizottság titkára. — 1950-ben lettünk önállóak. Háromezer lélek vallhatja ma­gát újszilvásinak, közülük nyolcszázan nap mint nap más településekre járnak mun­kába. Főig Cegléden dolgoz­nak sokan: az EVIG-ben, az Építőipari Szövetkezetben, a PENOMAH gyárában, a CAT- ban, valamint a Fűrész-, Le­mez- és Hordóipari Vállalat­nál. De vannak, akik a tá- piószelei KGYV-ben, no és a fővárosban keresik kenyerü­ket. A többiek a helybeli tsz- hez kötődnek, vagy éppen a rugóüzemben, a varrodában, a műanyagüzemben találtak ma­guknak elfoglaltságot Csöndes a művelődési ház ezen a délelőttön. Inkább csak a büfében bóklásznak né- hányan. Némedi Tivadarné, aki művészeti előadó meg könyvtáros is egy személyben, kalauzol helyiségről helyiség­re. Pompának, flancnak nyo­ma sincs, de hát amire kell, arra éppen jó a ház. A színpadban végződő nagy­terem ablakos fala mellett asztalok ácsorognak. Ez itt a napközi otthon. A kényszer ide telepítette az újföldi általá­nos iskola diákjait, hogy egy kóla mellett véssék fejükbe a tananyagot. De azért a gye­rekek délutánonként is meg- megnyitják az intézmény aj­taját. Egy kis balettre, társas­táncra, dzsúdó-kurzusra, ké- zimunkázásra sereglenek össze. Ha meg kedvük támad, bűvöl­hetik a kaucsuklabdát. Az if­júsági klubosok épp mosta­nában próbálják meg ottho­nossá bélelni apró szobáju­kat. A felnőttek a szabás-var­rás tudományával ismerked­hetnek és a filmklub sorozatá­nak kópiáit szemlélhetik. Az épületen belül húzódik meg a könyvtár is, tisztán, rende­zetten. A 333 beiratkozott ol­vasó minden bizonnyal ked­vére válogathat. A postán kapcsolásra vá­runk. Másfél órája jegyeztet­tek egy ceglédi számot, de ez idáig eredmény nélkül. Nehéz kapcsolás — Harminchárom éve dol­gozom itt — mondja Kovács Béla, a hivatal vezetője —, s bizony a telefonhálózat vajmi keveset fejlődött az eltelt idő alatt. Két segélykérő állo­másunk, kilenc közületi és egy magánelőfizetőnk van a községben. Január óta a táv­hívások 80 százalékának cél­pontja Cegléd. Csakhogy leg- \ többször közelharcot kell vív­nunk egy-egy kapcsolásért, mert nincs közvetlen vona­lunk a városba. Tápiószelével vagyunk összekötve, ide to­vábbítjuk a jegyeinket, be­sorolják, a többi már türelem kérdése. Fordított esetben jó­val kisebb a gond: Ceglédről egészen gyorsan el lehet ér­ni telefonon Újszilvást. Kell a friss hír Persze, a pénz is beszél er­refelé. Az adatok szerint spó­rolós népség lakja a telepü­lést. Pusztán a postán 8—9 millió forintos betétállományt jegyeznek. Havonta 70—80 cso­mag indul távoli tájakra, ro­konokhoz, ismerősökhöz innen, s ennek mintegy duplája ér­kezik. Levélből 6—7 ezret visznek házhoz minden hónap­ban. Kevés híján 1300 lapelő­fizetőt tartanak nyilván a fa­luban. A kerékpáros kézbesí­tők kilenc óra tájban ered­nek útnak, s bizony délutánra hajlik már a nap, mire min­denkihez eljut a hírhozó pa­pír. Varga Sándor A konyvhénop kötete Gyümölcs, szőlő, tanyavilág Érdemes fovább vizsgálódni Érdekes kötettel lepte meg olvasóit az Akadémiai Kiadó, mikor Für Lajos agrártörté­nész kitűnő tanulmányát meg­jelentette. A fülszöveg szerint a magyarországi tanyarend­szer egyik jellegzetes típusát, a Duna—Tisza közén létrejött szőlős-gyümölcsös-zöldséges ta­nyák történeti kialakulását, fejlődését és termeléstörténe­ti kérdéseit tárgyalja a XVIII. század közepétől a XX. szá­zad közepéig és az agrárfej­lődés szemszögéből vizsgálja. Ezt a tanyaformát a magyar tanyarendszer legfejlettebb tí­pusának tekinti. A szerző részletesen elemzi a tanyavilág társadalmi tago­zódását, az egyes üzemtípu­sokat és a főbb növénykultú­rákat, mégpedig telepítés, mű­velés, feldolgozás és tárolás szerint. A Duna—Tisza közé­nek tanyavilága azért tudott az országos átlag fölé emel­kedni, mert a kertkultúra azt magas szintre emelte. „A kertkultúrás tanyásodás mindössze hat Duna—Tisza kö­zi nagy határú település — Szeged, Szabadka, Kiskunha­las, Kecskemét, Nagykörös, Cegléd —, és néhány kisebb körzet tanyavilágára mond­ható igazán jellemzőnek. Tér­beli határa északon Cegléd és Lajosmizse, délen Horgos és Szabadka, nyugaton Izsák, Ke­cel és Bácsalmás, keleten Szeged és Kecskemét szélesen elterülő mezői mentén húzha­tó meg; e tanyatípus területi bázisa tehát a Duna—Tisza közi homokhátság volt”. A tanyák közgazdasági fel­osztása a következő: 1. a szétszórtan települt tanyák, amelyek fekete földön jöttek létre (Hajdúság, Nagykunság); 2. sűrűbben települt tanyák, amelyek lazább talajon ala­kultak ki, kevés vonóerőt kí­vántak; 3. az egészen sűrűn települt, főként szőlőre és gyümölcsre alapozott kisüze­Tanácskozás, falugyűlés Ezekben a napokban Ceg­léden több munkahelyen munkásgyűlések, réteggyűlé­sek zajlanak, Cegléd életének, a város fejlesztésének fontos momentumai kerülnek napi­rendre. A Ceglédi Állami Tan­gazdaságnál jelezték: a gyű­lést módosult időpont szerint, február 28-án tartják, 14 órai kezdettel a tangazdaság köz­pontjában. A ceglédi üzemek közül egyébként február 14-én, ked­den 14 óra 15 perckor az EVIG-ben, 13 óra 30 perckor ugyanezen a napon a Május 1. Ruhagyárban kerül sor ilyen közérdekű eseményre. A hét folyamán, február 14-én Abonyban délután 17 órakor a művelődési házban, 16-án délután 14 órakor a konzervgyári telepen,, feb­ruár 20-án 16 órakor a tégla­gyárban tartanak munkás­gyűléseket. ■KDtflEBBnn OLYAN NAPOKAT, HETE­KET ÉLÜNK, amikor jele­nünkkel és jövőnkkel kapcso­latban megannyi gondolat for­málódik kimondott szavakká. Munkás- és réteggyűléseken, falugyűléseken tudatosul az emberekben országunk és azon belül szűkebb pátriánk életképe, eredményeivel és el­gondolkodásra késztető javíta­ni valóival, a feladatok sere­gével és a feladatokat nehe­zítő nemzetközi és népgazda­sági helyzet várható alakulá­sával, amelyet figyelmen kí­vül hagyni oktalanság volna napjainkban. Cegléden el­mondhatjuk, hogy ilyen ele­ven, szókimondó és a szóki­mondással mintegy szólásra késztető évkezdő gyűléssereg régen nem volt. Az ország lakói, így tehát a ceglédiek is a bőrükön érzik szinte a helyzet alakulását, ötven, hetven — nem téve­dés: háromszáz — előjegyzett kérdés, az előadónak címezve, felszólalás több tucat, a mun­kaidő után kezdődött tanács­kozás nem számít, meddig tart — ez jellemző most ezek­re az eseményekre. Cegléden a kórházban zaj­lott a minap az egyik. A kór­házban, amelyet kiváltképp betegségeinkkel és gyógyulá­sainkkal jegyzünk tudatunk­ban. Kórház, ápolt, betegnap, műszer- és gyógyszerellátás, műtét, kezelés, szakorvos, ápo­lónők, konyhaiak, irodisták: felsorolásunkban így szerepel. Mintha egy külön világ volna, amely tanácsi költségen ér­tünk van, hivatott bajainkat enyhíteni, hivatott korszerű­södni, fejlődni minden téren, gazdasági vagy tudományos Jegyzet Őszintéi!, itapiainkról tekintetben. Ám most, amikor ott, az ebédlőben zajlott a réteggyűlés, ez az intézmény egészen más képet mutatott magáról. Még településcent- rikusabbat, még figyelemkel- tőbbet. A részvevők, kórházi és 'kör­zeti orvosok, ápolók és alkal­mazottak — e tanácskozáson is azt bizonyították — széles látókörű, a városban és a vá­rossal élő, a város jövőjén nemcsak meditáló, hanem an­nak értelmében tettekre kész ceglédiek. A gyűlésen ugyanis a hozzászólók, javaslatot te­vők legkevesebbet munkahe­lyükért szóltak, annál többet viszont lakhelyükért, a váro­sért. Az utcákért, amelyekben él­nek és amelyek korszerűsíté­séért szóban és amint lehet, tettekben is kiállnak. Igenis, érdekli őket, hogyan alakul a kereskedelmi ellátás, lesz-e elegendő hely az iskolákban a gyerekek számára és ha nem, mikorra és hogyan ké­szülnek el a tervekben sze­replő oktatási intézmények? ANYAGI LÉTÜNK MÉRV­ADÓJA az ellátás, épp ezért kérdeztek rá az olcsó hús- és hentesárura, arra, hogy a jö­vőben mi mindennel tudják segíteni a kiskerteket, a nép­front kertbarát szakcsoportjá­ba belépőt ki kérhet, ki kap­hat? Érdekelte a gyűlés rész­vevőit a városfejlesztés távla­ti tervének következő, megva­lósuló lépése is, konkrétan: még, ha kisebb lépés lesz is az előző esztendőknél. Feltet­ték a kérdést a köztisztaság­gal, fásítással, parkosítással, szolgáltatásokkal kapcsolat­ban. A bevásárlással kapcso­latban is, hisz’ az itt dolgozók egy része jóval nehezebben jut el a boltokba, mint a gyári munkások, vagy a vá­rosközpont irodistái és ez nem azt jelenti, hogy vásárlási igényeik ne lennének. Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese, Kovács­áé Szabó Veronika, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­gának titkára, Kürti András, a Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatója, Ungvári lm- réné, a Dél-Pest megyei Áfész osztályvezetője válaszolt a sű­rűn záporozó kérdésekre. Né­pes nézőközönsége volt azok­nak a városfejlesztést bemu­tató óriás térképeknek is, amelyeket ebből az alkalom­ból jó előre elhelyeztek a ta­nácskozás színhelyének bejá­ratánál. Lévén a színhely a kórház ebédlője, a térképeket több százan látták. A Cegléddel kapcsolatban elhangzottak lényege az volt: a városfejlesztés továbbra is beilleszkedik az ország gazda­sági fejlődésébe, az adott ke­retbe. Tudomásul kell venni, erővel, anyagiakkal most mit győzünk és mi az, amit bár figyelemben tartunk fontos­sági sorrendjét nem vitatva, mégis háttérben kell hagy­nunk. Lakás, ellátás, közmű­vesítés, közművelődés — mindehhez szükség van az ál­lami támogatásra, a Cegléden gyárat, üzemet fenntartó cé­gek segítségére, hogy ide is jusson a fejlesztési pénzesz­közökből. Kell a lakosság adója, az építkezni szándé­kozóknak az OTP segítsége. Élen maradó téma a belvíz- rendezés, a szennyvíztisztító fejlesztése, új lakónegyedek kialakításának folytatása, víz-, csatorna- és villanyhálózatuk kiépítése. A VAROS PÉNZÉBŐL tete­mes összeg évente a kórházé. Ez a gyógyító intézmény és az oktatásügy viszi a legtöbb bankóköteget, erre továbbra is tetemes pénzt kell fordí­tani. Szociális otthon és pihenő­erdő, közellátás és iskolakér­dés, gyógyítás és hétvégi kis­kertek dolga, járdaépítés és kistermelők szakboltja, kisa­játítások és parkolóhelyek kérdése, a Dohány utcai mo­csár felszámolása és a műve­lődési központ színháztermé­nek átadása — csak kiemelt gondolatok az elhangzottak közül. A kórháziaknak eleve elég sok a dolguk. A városért, a lakosságért vannak. Humá­nus szép feladataik mellett, mint a gyűlésen elhangzott, készek további cselekvésre. Nem kívánságlistát nyújtottak be, véletlenül sem. Segítő szándékukról adtak tanúbi­zonyságot a város dolgaival kapcsolatban. E. K. mek, ahol szőlőt, gyümölcsöt és zöldséget termesztettek; 4. a bokortanyák. — A felsoro­lásból következik, hogy Ceg­léd környékén a különböző átmeneti formák alakultak ki, így ennek a kistájnak a be­ható vizsgálata feltétlenül szükséges feladata a hazai ag­rártörténetnek, néprajznak. Erdei Ferenc még 1937-ben írta, hogy a gyümölcstermesz­tés Cegléden, Nagykörösön és Kecskeméten hosszú időn ke­resztül a szőlő tartozéka volt. Az I. világháború óta azon­ban okszerűen beállított külön gyümölcsösök létesültek mind­három város határában. Eb­ben pedig messze elöl járt Kecskemét. A gyümölcsfák százalékos összehasonlítása sokat monda­na az 1895. évi és mostani ha­tárjárás eredményei alapján; a millennium előtti évben vég­zett felmérés szerint legtöbb a szilva volt — 39 százalék, a meggy 15 százalék és az al­ma 14 százalék, számottevő részesedést mutatott ez is. A kajszibarack alig érte el a 8 százalékot, a körte, cseresz­nye, őszibarack, valamint a héjas gyümölcsök 4 százalék alatt voltak. Az eperfa vi­szont az összes állomány 12 százalékát tette ki. A jól szerkesztett kötetből csak néhány morzsányi töre­déket emeltünk ki a figyelem felkeltésére, ami arra is ins­pirál, hogy végre érdemes lenne fontolóra venni a ceg­lédi tanyavilág komplex fel­dolgozását magába foglaló ta­nulmány elkészítését is, amely nemcsak a kertkultúrát, ha­nem a mezőgazdaság több ágazatát is figyelembe venné. Für Lajos könyve ennyiben is kitűnő munka, mert továb­bi vizsgálódásokra sarkall. Surányi Dezső Nem lesz idő a selejt javítására Szakaszos munkaversany Kevesebb emberrel, csök­kentett munkaidővel, többet, jobban kell termelni az „ELEGANT” Május 1. Ruha­gyár ceglédi gyáregységében, hangzott el a közelmúltban a szabad pártnapo«. A részle­tekről Varga Ferencné párt­vezetőségi titkárt kérdeztük. — A létszámunk fogy, ennek ellenére bevezetjük a 40 órás munkahetet. A mai piaci hely­zet magasabb követelménye­ket ró ránk. A megoldás csak a munikáskollektíva összefogá­sával, akaratával érhető el. Ezért január végén — a sza­bad pártnapot megelőzően — aktívaértekezleten tájékoz­tattuk a párt- és a szakszer­vezet, valamint a KISZ veze­tőit, aktivistáit, s kértük őket, hogy segítsenek az előző évi­hez képest feszítettebb terv megvalósításában. Ismertettük azokat a követelményeinket is, amelyek szükségesek a cél el­éréséhez. A szükséges munka­teljesítményt 108,5 százalék­ban határoztuk meg. Javítani kell a folyamatos munkaellá­tottságot, s mindenkinek lelki- ismeretesen kell dolgoznia. Erősen hátráltatja a termelést a selejt, s nem lesz rá idő, hogy egy-egy elrontott ruha­darabot többször is javítgas­sanak. Növelni kell a szakmai szintet is. A művezetők fel­adata lesz úgy betanítani a hozzájuk beosztott dolgozókat, hogy ne csak egy munkamű­veletet tudjanak elvégezni a szalagrendszerű termelésben. Egyaránt takarékoskodni kell az anyaggal és az energiával. Ezek elérésére a rövid szaka­szos munkaversenyt tartjuk eredményesnek, amire ez év­ben megfelelő lehetőség nyílik. — A szabad pártnap előadó­ja Horák Pálné, a vállalati pártbizottság titkára volt. A vállalat vezetőinek köszönetét tolmácsolta a ceglédi dolgo­zóknak a múlt évi kiemelke­dően eredményes munkáju­kért. Tájékoztatásul elmondta, hogy a vállalati szinten 80 millió forintra tervezett nye­reséget 110 millió forintra tel­jesítették. Ezen belül a nem rubel elszámolású export 9 millió 600 ezer dollár volt, aminek 39 százalékát a ceglé­di gyáregységben érték el. Be­jelentette, hogy április 1-től 4 százalékos általános béreme­lés lesz. Van mód mégis a differenciálásra, mert ezen fe­lül másfél százalékos bérfej­lesztést kapnak a legfontosabb munkakörben dolgozók. Örömet jelent a ceglédi gyárban, hogy ebben az év­ben megoldódik a gőzfejlesztő kazán problémája is, a jelen­legi ugyanis már nem felejt meg a követelményeknek. Új kazánt vásárolnak, melynek üzembe helyezése után javul­nak a munkafeltételek, mivel a megfelelő mennyiségű és mi­nőségű gőz a termelékenység fokozó tényezőjévé válhat. Udvari Gábor A magyar karosáról A magyar koronáról tart előadást a Kossuth Művelődé-, si Központban a Vitis alkoho­lizmus elleni klubban Pataki Ferenc helytörténész február 14-én kedden, 18 órai kez­dettel. Tekézek, lövészek népes mezőnye A megyei döntő előtt Igen régi hagyományokkal rendelkező tömegsportese­mény a falusi spartakiád és a MEDOSZ munkahelyi olim­pia. A téli körzeti döntője nem régen Cegléden zajlott, színhelye az új városi torna­csarnok, a Várkonyi iskola, a Kossuth gimnázium és a Batthyányi utcai tekepálya volt. A körzet 10 községéből és a mezőgazdasági üzemek­ből mintegy 250 versenyző ér­kezett. Öt sportágban vetél­kedtek a községek lakói. Leg­népesebb mezőny a lövészet­ben és lekében alakult. A sportesemények fontosságát emeli, hogy Cegléden lesz a megyei döntő február 25-én. A körzeti döntő győztesei­nek sora a következő: Asztalitenisz, férfi egyéni: G. Bíró Albert (Lenin Tsz), Női egyéni; Balogh Julianna (Abony). Férfi páros: 1. Kó- kai-Mádi (Abony), női páros: Bálint-Vaikó (Jászkarajenő). Vegyes páros: 1. Kókai-Ba- logh (Abony). Lövészet, férfi egyéni: 1, Cseh József (Nyársapát). Női egyéni: 1. Bálint Éva (Nyárs­apát). Férficsapat: 1. Nyárs­apát, női csapat: 1. Nyárs­apát. Sakk, férfi egyéni: 1. Os­gyányi Zoltán (CÄT), női egyéni: 1. Török Ildikó (Abony), férficsapat: 1. CÁT, női csapat: 1. Abony. Teke, férfi egyéni: 1. Sza­bó József (Kocsér), női egyé­ni: 1. Bács Imréné (Nyárs­apát), férficsapat: 1. Kocsér, női csapat: 1. Nagykőrös Mé­száros Tsz. Tollaslabda, férfi egyéni: 1. Cseh János (Jászkarajenő), női egyéni: 1. Kiszel Erika (Jászkarajenő), férfi páros: 1. Cseh János-Fazekas László (Jászkarajenő), női páros: 1. Kiszel E.-Pipiczné (Jászkara­jenő), vegyes páros: 1. Cseh J.-Kiszel E. (Jászkarajenő). összetett pontverseny. Községek: 1. Jászkarajenő, 2. Nyársapát, 3. Abony, 4. Törtei, 5. Csemő, 6. Dánszent- miklós, 7. Kocsér, 8. Mikebu- da, 9. Ceglédbercel, 10. Al­ber ti rs a. Mezőgazdasági üzemek: 1. Ceglédi Lenin Tsz, 2. Nagykő­rösi Mészáros Tsz, 3, Ceglédi Tangazdaság, 4. Gsemői No­vember 7. Tsz, 5. Jászkaraje- női Árpád Tsz, 6. Dánszent- miklós Micsurin. P. I. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom