Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

Huszonhét év acélsziirkéheit

Magukhoz mérnek másokat is

A rajban összemérik tudásukat a fiúkkal

Csúnyán maszatos az idő. Ki tudja: még mindig az őszről a télbe húzódott ködös, esős napok térnek-e vissza, vagy a tavasz előhírnökei szöknek-e be a hideg évszak hézagain. Tocsogós mellékutcában, kamionok és hatalmas Csepelek között szlalomozunk Maglódon az ISG helyi gyárának kapujáig. Rácz Ferenc, akit keresünk, nem a kqzponti épületben dolgozik. Főnöke, Vaskó József az áruforgalmi osztály vezetője vállalkozik, hogy segít őt megkeresni. Miközben átvágunk az utcán, a másik udvarra, önkéntelenül föltekintek: átláthatatlanul szürke az égbolt. Tárnod egy ötletem. Megkérdezem riportalanyomtól, mi a kedvenc színe.

Az egyszerű, csaknem kopottas irodahelyiségben hely- lyel kínál kísérőnk:

— Mindjárt megkeresem a Feri bácsit.

— Tulajdonképp, milyen beosztásban dolgozik ő itt? — kérdezem.

Vaskó József visszalép az ajtóból:

— Ö? Hát azt nehéz lesz összeszámolni. Azok közé tartozik, akikre mindenben számíthatunk. A (nyilvántartások szerint targoncavezető, de ha kell autódarus, vontatóvezető, anyagkiadó, gépkocsielőadó. S mindegyiknek kiváló...

Nem mindegy

Amikor az ötvenkét éves, szálfa termetű, katonás tartáséi férfi belép az ajtón, munkásőr sapkája csaknem súrolja annak fölső keretét. Kondícióját látva, már sutának is érzem, hogy megkérdezem:

— Nem fárasztja a sokféle megbízatás, tennivaló?

— Nem. Elfáradni ritkán szoktam, annál gyakrabban megmérgesedem. Persze, ha föl is megy a pumpa, mindig magamba fojtom, bár mondják, nem használ az idegeknek ... Hozzáfogok például valamelyik statisztikához. Negyedénél, felénél ha tartok, jönnek: csak ezt meg ezt rakjam fel a daruval. Vagy üljek targoncára. Amúgy sem vagyok a számok embere, nem szeretem*, ha» kizökkentenek. -SzéréhCséré' Csák egyszer fordult elő, hogy tévedtem, azt is időben észrevettem.

Nem nagy hiba Volt, meséli, talán a főkönyvelő szó nélkül kijavította volna. De visszafordult szinte az ajtaja elől, s nekilátott újra lekör- mölni az egészet. Hogy nyugodt legyen a lelkiismerete.

— Az a lelkiismeretesség, elhivatottság, ami Rácz Ferencet és társait jellemzi, példa lehet a fiatalok számára — mondta pár nappal korábban Gál György, a mono- ri Bata Ferenc munkásöregy- ség parancsnoka, aki fölhív-, ta rá a figyelmemet. — Pontosak, tettrekészek, nem véletlenül lett a maglódi I. raj sorrendben már negyedszer kiváló.

A kiemelkedő munkáért, szolgálatért, helytállásért járó elismerést az egységgyűlésen Rácz Ferenc helyettese vette át. A Kiváló parancsnok kitüntetést is csak pár nappal később kapta meg — betegsége miatt.

— Fekvőbeteg voltam az egységgyűlés napján, de akkor nem tudtam ágyban maradni. A szobában is alig találtam a helyem — hirtelen szinte restelkedve érzelmei miatt magyarázni kezdi: — Tudja azért nem mindegy az, hogy a többiek előtt, egyenru. hában kiszólítják az embert,

„Soha nem voltam az erőszak híve”

JHutnéfalvy Zoltán felvétele

hallja a tapsot, ott melegében fogadja a gratulációkat...

Fiatalok patroitáíéí

Rácz Ferenc huszonhét éve munkásőr. A még aktív alapítók egyike.

— Hogy hány évesen öltöttem föl először az egyenruhát? Ötvenkettőből vonjon le huszonhetet — nevet. — Bizony még fiatal voltam, elszánt. És elkötelezett. Édesapám szegény, tizenkilences kommunista, vöröskatona volt. ő indított el az úton. Az ifjúsági mozgalomban kezdtem, s az ellenforradalom után lettem párttag. Mikor az alakuló ^munkásőrségről hallottam, számomra természetes volt,' hogy jelentkeztem. Egy hétre rá már-föl is szereltem.

A fiatal Rácz Ferenc akkoriban a BESZKÁRT-n&l dolgozott, vasúti fékezőként. ötvenkét tavaszán, amikor még csoportok kiáltozták a „MŰK”-ot, egyetlen munkás- őr sem járhatott magában az

utcán. Zavar volt a fejekben

— mondja.

— Így is előfordult, hogy megdobáltak minket, a villamoson leköpdöstek, ha egyikünk nem rántja félre a társát, agyonzúzza egy lelökött kőpárkánydarab...

— Fiatalok, forróvérűek voltak, kezükben a fegyver, soha nem esett kísértésbe: azzal is megvédhetné magát?

— Eszembe sem jutott, hogy egy másik emberre lőjek. Egyébként sem voltam soha az erőszak híve. Volt ugyan sok keserű és szép élményem, de azt mind elmesélni kevés lenne két egész nap.

— De hát a fiatalok csak kíváncsiak?

— Igen, ők sajnos érzelmileg már nem kötődnek any- nyira a „hőskorhoz”, mint mi. Ezért aztán sokat szoktunk velük beszélgetni. Elég, ha csak a Megyes Pali, a Molnos Jani, vagy a Hajdúk Bálint nevét mondom ... Alapítók ők is. Ha a mi szemünk megakad valakin, hogy ő közénk való lenne, kicsit a magunk fiatalsága is eszünkbe jut.

— Hogyan mérnek?

— Én mindig magamból indulok ki. Számomra elsődleges szempont az erkölcsi tartása, azután, hogy eleget tesz-e vállalt kötelezettségeinek a munkahelyén, társadalmi funkcióiban, magánéletében. így mérjük egymást a rajban a fiúkkal, nekik is köszönhetem a kitüntetést.

Büszkék rá

Jóformán el sem búcsúzunk, Rácz Ferencet máris keresik. Futóműveket rakodnak, targoncára ül, s a gépen éppolyan természetesek a mozdulatai, mint az íróasztal mellett. Már ismét a központi épület : előtt állunk, mikor eszembe jut, mégsem kérdeztem meg, mi a kedvenc színe. Bár lehet, hogy így is kiderült. Elbúcsúztunk a kísérőnktől.

— Örülök, hogy megkeresték a Feri bácsit — mondta Vaskó József. — Egy kicsit mi is büszkék vagyunk rá itt a gyárban, Maglódon.

Vereszki János

A nap kulturális programja

Gyömrőn, 8 órától: angol nyelvtanfolyam, 10-től: balett tanfolyam, 20-tól: disco. Az úttörőházban, 9-től: a természetjáró szakkör foglalkozása, a sport- és túrafelelősök, krónikások képzése.

Monoron, 10-kor: az Ezüstfurulya, az Állami Bábszínház bemutatója, a belépődíj 15 forint.

Pilisen, 9-től: a néptáncszakkör próbája, 15-tői: az Eüstfurulya, mesejáték gyerekeknek az Állami Bábszínház előadásában. A moziban,

16.30- tól: Timur és csapata,

18.30- tól: A francia hadnagy szeretője.

Nyáregyházán, 19-től: farsangi rongyosbál, a helyi KISZ-alapszervezet rendezésében.

Sülysápon, 17.30-tól: önök kérték, közreműködik Tamási Eszter, Poór Péter, Mikes

Ügyelet

Gombán, Bényén és Káván:

dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62. telefon: 70), Monoron, Monori-erdőn, Csév- harasztoil. Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Mo- nor, rendelőiptézet), Maglódon és Ecseren: dr. Köspál Lajos (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon. Üriban és Mcndén: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), üllőn: dr. Balázs László, Ve- csésen: dr, Tury István Jókai u. 41. tart ügyeletet.

ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai.

Ügyeletes állatorvos: dr.

Laczkó Pál Maglód, Dózsa György u. 7.

Beteg állatok bejelentése:

szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén.

Vasárnapi

labdarúgás

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS: Gyömrő—Monor, Gyöm- rő, 14 óra 30 perc. Az ifjúsági mérkőzés 13 órakor kezdődik.

György, Miklósy József, Kiss Károly, Gergely Apna, orgonán kísér Hegedűs Valér, dobol Németh Tamás. A belépődíj 40 forint, 14-től a nyugdíjasklub összejövetele, 18- tól: filmvetítés.

ORä

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXVI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM

1984. FEBRUAR 11., SZOMBAT

Bizakodóbbak, mint tavaly

A megnyugvás lemaradást jelent

Újabb megrendelések várhatók

Ez a munkahely, amelyről most szó lesz, azon kevesek közé tartozik, amelynek az új esztendő ha hozott is gondot, sikert, biztató lehetőségeket inkább, mint 1983-ban. Hiszen 1932-ben termékeikkel egyedül álltak a világpiacon, tehát nem volt számottevő konkurrens, egy esztendővel később már fordult a kocka: mindenki eladni akart, venni alig.

Behozták a késést

Erről az időszakról mondta Retter József, a VXSZÉK süly- sápi telepének vezetője:

— Az 1983-as esztendőről sok jót nem tudok mondani. A beruházási stop minket is köt. Ezért csak olyan új termékkel állhattunk elő, amelynek hazai ára darabonként nem haladja meg a 20 ezer forintot. Így még az 1982-ben megkezdett, s a következő évre áthúzódó beruházásunk teljes egészében az új terméket szolgálta. Ez a beruházás a transzformátor üzemünk volt, ahol a kis hegesztőberendezéseket gyártjuk, az új terméket.

— Egyébként meglehetősen nagy késéssel kezdődött az új termék gyártása, mert az üzemet építő gyömrői ESZKV többszöri határidő-módosítás után is, május helyett júniusban fejezte be tavaly a kivitelezést. Azért a késést a negyedik negyedévben be tudtuk hozni, így tavaly elszállítottuk a tervezett mennyiséget az NSZK-ba. Végül is, az 1983-as esztendőt pozitívan zárta a gondok ellenére is a szövetkezet, de a termelési értékre vonatkozó számadatokat még nem tudok mondani.

— Mire alapozza ön, a szövetkezet vezetőinek bizakodó hangulatát 1984-ben? — kérdeztük a telepvezetőt. .

— Annyit elmondhatok, hogy két piacunk van az

NSZK-ban, s továbbiakról valószínűleg februárban fejeződnek be a tárgyalások Svájcban, Ausztriábant Spanyolországban és Cipruson. Ezek a megrendelések lehetővé teszik, hogy míg tavaly az új szalagsor beindításával a CO-védő- gázas kis hegesztőgépből egyezer 500 darabot gyártottunk, idén ennek a mennyiségnek akár a tízszeresére is képesek legyünk. És emellett a hazai igényeket is ki tudjuk elégíteni.

— Ehhez még hozzá lehet számítani a nagy hegesztőgépeket, amelyeket egészen 1 ezer amper erősségig gyártunk, több mint felét hazai értékesítésre, a többit szocialista országokba exportáljuk.

Szakmát tanultak

— Elismerésre méltó eredmények még a kívülállók számára is. Milyen feltételekkel érték el mindezt?

— Ha a technológiai színvonalra vonatkozik a kérdés, akkor elmondhatom, hogy érzésem szerint jó helyen állunk. De ez nem jelenti azt, hogy itt meg is álljunk — válaszolta Retter József, s mindjárt érzékeltette is, hogy ezen a területen sem szabad elkényel- rnesedni, haladni kell a gyor- sah változó követelményekkel.

— Jelen pillanatban új sorokat akarunk a transzformátorgyártáshoz, s új technológiát. Máskülönben szalagrendszerben dolgozunk, vannak új présgépeink, s az egyéni szerszámok, mint például a csavarozó vagy a fúrógép és egyebek, már levegővel működnek Ez a megoldás, egy központi kompresszorral, amelynek eg;, adott energiafelvétele van, s akár egyszerre 100 munkahelyen is lehet dolgozni a levegő hajtotta szerszámokkal, sokkal olcsóbb, mint ha villanymotoros szerszámokat használnánk.

— Nyolcvan dolgozó a létszám a telepen, szakképzettségük aránya már több mint 50 százalékos. Ugyanis tavaly működött itt egy kihelyezett iskola, Budapesten vizsgáztak dolgozóink, s mind a tizenhatan szakmunkás-bizonyítványt szereztek — sorolta a telepvezető azokat az adatokat, amelyekre méltán büszke lehet a szövetkezet.

A jó munka öröme

Végezetül egy érdekes gondolatot vetett fel. Eszerint tulajdonképpen nagy probléma, legalábbis eleinte a jelentős nyugati export, hiszen egészen mások a minőségi követelmények, szigorúbb, munkafegyelem nélkülözhetetlen .a vállaltak teljesítéséhez. Biztos, hogy megtanulnak jól dolgozni az emberek, s az is biztos, hogy a megszokott igényességet, a jó munka örömét, dicsőségét aligha adják alább valaha is.

Aszódi László Antal

A vadászati szezon végén

Követendő lehet a példa

A gyömrői Lenin Vadásztársaság területe nagy kiterjedésű, felöleli a környékbeli mezőgazdasági és a NEFAG mo- nori erdészeti üzemének egy

Végállomás: a rendőrség

Garázdák az autóbuszon

Azon a napon délután a Gyömrő felé induló 14 órás autóbuszra felszálló utasok — többnyire asszonyok és gyerekek — nem gondolták, hogy fél órával később a monori rendőrkapitányság előtt áll meg velük a járat. De mi is történt ez idő alatt?

Az autóbusz menetrendszerűen indult el a monori pályaudvarról. A vezető, egy szemüveges férfi, udvariasan köszöntötte az utasokat, aztán rendben „gurultunk” Péteri felé. Az utasarány 16 asz- szony, 9 gyermek és két férfi.

A Péteri tanácsháza utáni megái lóban kezdődött a nem kevés veszéllyel járó incidens. Három fiatal férfi akart felszállni az autóbuszra, akik közül kettő láthatóan és hallhatóan is ittas volt. A gépkocsivezető — a szabályokat betartva — nem akarta az ittas utasokat felvenni, mire egyikük magából kivetkőzve, trágár, személyiséget sértő szavakkal, majd tettlegességgel próbálta a gépkocsivezetőt „meggyőzni”, hogy ők utazni akarnak, erre helyük és (öfcöí)joguk van. Mire a gépkocsivezető — szerencsére nem volt ijedős — letuszkolta a kötekedőt, aki megcsúszott a lépcsőn és a jeges úton.

Ekkor támadt hármuk közül a magát Alinak hitt bunyózó a sofőrre, de addig már a férfiutasok közül az egyik segítségére sietett. Dulakodás kezdődött, az ajtó . bezárult, sikerült a bent maradt garázdát meggyőzni, hogy nincs sok értelme a verekedésnek, csak a rövidebbet húzhatja.

a rendőrkapitányságra. Addigra már mind a három nagyfiú csöndben ülte végig az utat, már nem volt bátorságuk hangoskodni, verekedni.

A kellemetlen incidens végül is a rendőrségen ért véget, illetve ott folytatódott, mert ott sem akartak negatív hőseink rendesen viselkedni.

Ekkor már az autóbusz keresztbe állt a péteri kanyarban, hogy az arra haladó járművezetőktől a gépkocsi- vezető segítséget kérjen. Több kisgyermek sírni kezdett a hangos dulakodás láttán. Ez még jobban feldühösítette az arrogáns, borgőzös kötekedő garázdát — és egy hatalmasat rúgott a gépkocsivezető gázpedálon tartott lábába, mire az autóbusz jobbra-,balra. széles ívben éppen hogy el tudta kerülni az árkot és a fasort.

Ebben a szituációban már nem volt pardon. A gépkocsi- vezető beletaposott a gázpedálba, s irány vissza Monorra

A tanúk regisztrálása, s egybehangzó állítása után 15 órakor indult újból útjára az autóbusz, most már megnyugodott kedélyű utasokkal és gyerekekkel, akiknek zavartalan útját, ha egy kis „kitérővel” is a bátor sofőr — elismerés érte — most már biztosította.

S még egy megjegyzés:

Nem először és valószínűleg — sajnos — nem is utoljára fordul elő, hogy ittas, kötekedő egyének molesztálják az utasokat, sőt tettlegességre is sort kerítenek az autóbuszokon. S bizony a gépkocsi- vezető legtöbb esetben rákényszerül a megalkuvásra, ki van szolgáltatva a rendszerint kettesével, hármasával ga- rázdálkodóknak. A CB-rádió felszerelése lehetőséget biztosítana, minden veszélyhelyzetben az intézkedésre és a megelőzésre. Biztos, hogy költséges, de a jövőt illetően megfontolandó az intézkedés.

Hörömpő Jenő

részét, csaknem 10 ezer hektáron gazdálkodnak.

Lassan vége a vadászati szezonnak, így a mérleg elkészítése folyamatban van náluk is. Igyekeztek jó kapcsolatokat kiépíteni a környékbeli termelőszövetkezetekkel. A sülysápi Tápióvölgye Tsz tavaly nem égette fel a kukoricaszárat, hanem betakarította és az állatok takarmányozására használja fel. Ez követendő példa lehet mások számára is, hiszen az ilyen hasznosítás népgazda sági érdek.

Szeptemberben kezdték a szoktató etetést, a takarmányok tömeges kihordása az időjárás függvénye volt. Nyálra december 31-ig vadászhattak, a társaság tagjai azonban csak a megengedett mennyiség 25 százalékát lőtték ki, a törzsállomány-kímélet miatt.

Február 29-én véget ér a vadászati idény, a holtszezonban a fácán előállítási költségét próbálják csökkenteni.

A társaság fővadásza Weiner Jenő, aki húsz éve foglalkozik a vadászatta] és az élővilággal, előtte a Börzsönyben dolgozott, onnan került — pályázat útján — Gyömrőre.

___________ G. J.

Kő

sz&netef mondunk mindazok, nak, akik feleitheíetien fiam, és édesapám. Kvál János t.eme*é£;én Monoron megjelentek és fájdalmunkat envhíteni igyekeztek. — Édesanyja és fia.

Fájó szívvel mondunk köszörte- tet mindazoknak, akik szeretett halottunk. Ftilöp Loránd nyugalmazott iskolaigazgató hamvait. Monoron utolsó útiára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek. bánatunkat enyhíteni igyekeztek. özv. Fii lön Lorándné és a gyászoló rokonság.

(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlapi

f