Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1984. FEBRUÁR 11., SZOMBAT Változó művelődési szokások Pénzért jön házhoz a színház Természetesen továbbra is éryényben van valamennyi ha­tározat, állásfoglalás és irány­elv, mely honi közművelődé­sünket igyekszik helyes me­derbe terelni. Mit sem veszí­tett frisseséigéből a gondolat: csak szakmailag képzett, sok­oldalúan művelt emberek ké­pesek megfelelni a feladatok­nak. Mégis a gazdasági élet mélyéről előtörő néhány egy­szerű, ismert, közszáion forgó tény a közművelődés graban- cát meg-megmarkolja, lendü­letét kedvezőtlenül befolyásol­ja. S bár mindez nem adhat felmentést egyetlen intézmény számára sem az újabb meg újabb utak, módok keresése alól, a nehezedő körülmények hatásai sehol sem hagyhatók •figyelmen kívül. Vajon a visz- szafogott. óvatossá váló gaz­dálkodás miféle nyomokat ró , a művelődési házi munka mindennapjaira? Erről beszél­gettünk Lűr Istvánnal, a ceg­lédi Kossuth Művelődési Köz­pont igazgatójával. ÉEetiRŐdformáíás — Az utóbbi időben meg­változtak a művelődési szo­kások. A kínálatot meg­teremtő intézmények, a köz­vetítő csatornák száma erő. teljesen megnőtt. Ez annyit jelent, hogy sem az ismeret- szerzés, sem pedig a szórakoz­ás, .teCÜl£Í£ll.—fléXJl-.. „élvez., egyeduralkodói helyzetet a művelődési ház. Igaz, nem csökkent a szerepe, csak ép­pen megváltozott. Naponta le­hetünk szemtanúi az életmód és ezzel együtt az igények át­alakulásának. A legfontosabb teendőink manapság ehhez fűződnek, vagyis az életmód­beli elemek formálásához. — Ez a korántsem könnyű feladat nyilván vonzó intéz­ményi feltételeket követel. — A körülmények afféle be­mutatkozó szerepet játszanak: kialakítják az első benyomá­sokat, melyek aztán hosszú ideig megmaradnak. Való igaz, hogy aki a Kossuth Művelő­dési Központ előtt elballag, s látja a most folyó í-»'«—-4^ kellékeit, nem érez leküzdhe­tetlen vágyat arra. hoav belép­jen. Ez nagy baj, mert az alapvető formáló erő, kapcso­latteremtő eszköz máris ki­csúszott a kezünkből. A na­pokban eljátszottam azzal az ötlettel, hogy külső szemlélő­ként, idegenként nézek körül a művelődési házban, hát mit mondjak... A színházterem felújítása a jövő év elejére minden bizonnyal befejező­dik, eltűnnek a romok. Igen ám, csakhogy akkor még min­dig ott marad a kiscsoportos foglalkozások számára kiala­kított épületszárny, ami meg­felelő ugyan, de szintén nem lehetne vonzónak nevezni. Találkahelyek — Nem létezik más módo­zata az otthonteremtésnek? — De igen. A telepi gyere­kek nemrég végigjárták az -egyik lépcsőházat, s elmond­ták az ott lakóknak, hogy a földszinti tárolóhelyen szeret­nének a maguk számára egy táborféleséget csinálni. De nem csak a gyerekekben léte­zik az igény az ilyenfajta ott­honos, kisebb méretű és nem hivatalos találkahelyek iránt. Minden házban kellene egyet létrehozni, ahova az emberek egymás kedvéért járnának. A művelődési ház is sokkal ha­tékonyabban tudná ezt a for­mát támogatni, ellátni. De hát ez megint nénz kérdése. — A művelődési központ gazdálkodó szerv. Különféle támogatásokra és saját bevé­teleire támaszkodik, ebből él. A penzeszliözök előteremtésé­nek tehetősénei hogvan ala­kultak az elmúlt esztendők­ben? — Régóta jó kapcsolatban állunk a város üzemeivel, vál­lalataival. Erejükhöz mérten mindig elősegítették a műve­lődési ház anyagi gyarapodá­sát. Azonban az ő tőké’ü-k sem korlátlan, sőt, utóbb fo­gyatkozik is. Ezt mi közvetle­nül érezzük. Ha az olcsó drága — Aztán itt vannak a be- vételes rendezvények. Tíz év­vel ezelőtt például egy első osztályú, nyolc előadásra szó­ló bérletet kétszáz forintért tudtunk adni. Az állam fedez­te a táielőadások költségeit, ísv nekünk szinte semmi.be se került, sőt a színházak még te­rembérleti díjat is fizettek. Öklözni, gyakorlottan Edzéssel kel! felkészülni Tavaly keveset jeleskedtek A Ceglédi VSE ökölvívó­szakosztályában az elmúlt években többször szó esett ar­ról) hogy kevés az a heti két­szer kgt óra edzés. Most pe­dig — több mint két hónapja — már ennyi lehetőségünk sincs. Elindították ugyanis az előreláthatóan augusztus vé­géig tartó felújítási munkákat a Vasutas-sportcsarnokban. így az ökölvívók nem tudták elkezdeni az ez évi versenyek­re való felkészülést. Ez idáig új edzőhelyiségük nincs, de mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb legyen, s akkor folytatódhasson a mun­ka. Az elmúlt évben az ökölví­vók szereplése elmaradt a várttól Ebben közrejátszott az edző, Dávid F.erenc csaknem öt hónapig tartó betegsége is. Szakmai helyetteséről Hegedűs Ferenc személyében gondos­kodtak, aki, lelkesen végezte munkáját. A versenyzők vi­szont csak nagyon kevesen és kis számban látogatták az ed­zéseket. A hiányos felkészülés­sel pedig versenyre nem me­hettek, így eredményeket sem tudtak elérni. A CVSE ökölvívói ott voltak a Nagykanizsán rendezett or­szágos vasutas bajnokságon, ahol 11 szakosztály között a harmadik helyet szerezték meg az összetett pontversenyben, a felnőttek között pedig Köncz Lajos elnyerte a legtechniká­sabb sportolónak járó különdí- jat is. Az előcs-atározások so­rán Dudás József és Macsik János harcolta ki a jogot, hogy indulhasson az országos ifjúsági bajnokságon. Betegsé­gük miatt mindketten távol maradtak a legjobbak küzdel­métől. Hogy mi várható 1984-ben? Elsősorban rövid határidőn belül el kell kezdeni az edzé­seket a szírívonalas felkészülés érdekében. A CVSE ökölvívói nyolcadszor is megpályázzák a Pest megyei csapatbajnokság első helyét. A tervek között szerepel még az utánpótlás ha­tékony nevelése, a minősítések gyarapítása, valamint több barátságos mérkőzés szervezé­se, az elmúlt évihez hasonlóan. U. L. Mostanában pedig dupla annyi pénzért négy előadást tudunk nyújtani. 1974-ben a szolnoki és a kecskeméti színház 5—7 ezer forintért jött hozzánk, s már azt is sóknak tartottuk. Most ugyanők 30—40 ezer fo­rintért vállalkoznak a ceglé­di turnéra, de egy fővárosi kamaraszínház 60r-80 ezerért. Ha ehhez hozzáadom a műsor rezsiköltségét és elosztom a lehetséges nézők számával, ak­kor jön ki egy jegy ára. Nem állítom, hogy csekély összá­rai van szó, s természetes, hogy ez a kisebb keresetűeket riasztja el. Viszont mi nem dolgozhatunk veszteségesen. Bizony ördögi ellentmondás ez. — Talán az olcsóbb áruk közül kellene választani. — Azt is tesszük. Olcsóbb, mondjuk, a hakni. Fellép né­hány művész, fejenként 2—3 ezer forintos gázsival, kifizet­jük az utazási költségeit,' s máris 20 ezer forint körül van a számla. Pénzben tehát alig van különbség a kettő között. Inkább csak színvonalban, az előbbi javára. Ésszerűbben — Van-e kiút a kutyaszo­rítóból? — Látványos változásokat nem tudok ígérni. Mint bár­mely más területen, nekünk is alkalmazkodni kell a körülmé­nyekhez. Gyakorta osztunk, szorzunk, számolgatunk mos­tanában. Próbáljuk ésszerűb­bé, gazdaságosabbá tenni a munkát. A korábbiaknál jóval kevesebbet reszkírozunk, csak a valóban hasznos kezdemé­nyezésekbe fektetünk pénzt. Varga Sándor Meggy, körte, dió varia A jövő nemzedéke építi tovább Nincs semmi ünnepélyes ebben a néhány percben. Na­gyon is egyszerűen zajlik minden. Pontosan úgy, ahogy az elmúlt évek során nap mint nap. Ezen a polcon he­vernek a község térképei, füzetek egy-egy fontosabb té­mát lajstromoznak, hosszú időre visszamenőleg megtalál ható bennük az összes lénye­ges elhatározás. A dosszié az írott együttműködési megái lapodásokat tartalmazza és így tovább. Két tisztségviselő beszélget csöndesen. Egyikük­re száll a szoba, az iratha lom s a tengernyi teendő. Másikuk, Fodor Imre, Törtei község volt tanácselnöke, pi­henőre vágyva nyugdíjba megy. Erős falú építményt hagy örökül a következő nem­zedékre. A legfontosabb — A községi elöljáróságon kezdtem, 1944-ben — mondja Fodor Imre. — Közben az erdészetnél, a Cegléd és Vidé­ke Áfésznél dolgoztam, míg aztán visszatértem a tanács­hoz. Más volt régebben az ál­lamigazgatási munka. Egy-egy építési engedélyért, iparjogo­sítványért a járási szervhez kellett vándorolni, sokszor a részletkérdések eldöntését se bízták ránk. No, aztán nagyot változott a helyzet, egyre inkább önálló lett a helyi tanács. Megnéz­tük, mi is lenne számunkra a legfontosabb. Kiderült, hogy a vízellátás megoldása és egy óvoda felépítése. Gyorsan ha­tároztunk, s azt a kevés pénzt is, ami volt, erre raktuk fél­re. És kértünk sok-sok társa­dalmi "munkát. Az eredményt legjobban szemlélteti, hogy tavaly, a mindenkit sújtó aszály közepette egyetlen na­pig sem volt vízhiány Törte­ién. Nem titok — De az óvoda sem okozott kevesebb gondot. A jelentkező gyerekeknek legfeljebb felét tudtuk hajdan felvenni. A ta­nácsi dolgozók fokozatosan nőttek fel a feladatokhoz, ál­landó képzéssel, önképzéssel. Nem is volt lényeges nálunk az elvándorlás mértéke. A kollektíva 90 százaléka törzs­gárdatag, és mindegyikük szakképzett. — A legnehezebb időszako­kat a beruházások előtt éltük át rendszerint. Készültek a tervek, közben kivitelező után kellett járni. Egy ideig úgy volt, hogy lesz bőven kapaci­tás, de hát ezt még ma sem mondhatjuk el. Rendkívül so­kat segítettek a helybeliek. Például a Dózsa Tsz. Az óvo­da építéséhez egymillió forin­tot adott, gépekkel segített, és jöttek dolgozni a munka- brigádok. A fürdő is felépült, az egész lakosság használhat­ja. Nem is tudnék mindent felsorolni. Nehéz lett volna a termelőszövetkezet nélkül bár­mit is csinálni. — Sok mindent kaptunk azoktól az üzemektől, válla­latoktól is, főleg a ceglédiek­től, ahol törteitek dolgoznak. És itt vannak a kisiparosaink, évente több száz ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geznek. A helybeli lakosok egyetlen kérésünkre se mond­tak nemet. Aligha véletlen, hogy tevékeny közreműködé­sükkel 16 kilométernyi be­tonjárda készült el. — Vezetői munkámról lát­ványos igazságokat, tanulsá­gokat nem tudok mondani. Kerestem — és meg is leltem —, a találkozási alkalmakat. a helyi emberekkel. Ez a leg­fontosabb. Ha valami munkát szerveztünk, mindig a hely­színen voltam, próbáltam a magam eszközeivel segíteni. A lakosokkal való közvetlen. mindennapi kapcsolat egy­szerűen nélkülözhetetlen, ez a titka és a nyitja a vezetői te­vékenységnek. — Hogy melyek voltak a legszebb sikerek? Csak néhá­nyat említek: a vízmű, az áruház, az óvoda, a postahf? vatal megépítése, a rengeteg járda, a fedett buszvárók, a pedagóguslakások elkészítése, a Gerjét átfutó betonhíd meg­valósítása és az összes többi, mind-mind emlékezetes ma­rad. Gyümölcsfák — Most, hogy átszervezték a közigazgatást, meghánytuk­vetettük a dolgot a családdal, s úgy döntöttünk, megpróbál­kozom a nyugdíjas élettel. A hobbikertben 14 gyümölcsfa áll. Meggy, körte, dió. És jön majd hozzá a többi növény. Sokat szeretnék velük foglal­kozni. No, és a Hazafias Nép­front már jelezte, hogy nem maradok társadalmi munka nélkül. V. S. Fogadóórák A ceglédi városi tanács épületében, hivatali helyisé­gében fogadóórákat tart feb­ruár 15-én szerdán délelőtt 8—12 óráig ár. Horváth Géza. a tanács vb-titkára. Grafikusok jubileuma Helybéli dörmögések Üzlet a város közepén. Üde szín- és illatorgia, csu­pa fény és kedvesség fo­gad minden vásárolni szándékozót. Azaz ... Keskeny füstcsík úszik a levegőben, kavarog, meg- lebben törékeny szárnya, tolakodva bújik a vevők orra, szája elé. Többen halkan tüsszentenek, má­sok méltatlankodnak: do­hányfüst az illatszerbolt­ban? Ki szagolt már ilyet? Jómagam a füst eredetét kutatva éppen a pénztár­hoz értem — és megállt bennem az ütő: a pénztár­gép kezelője szájában vi­rít a „fistelgő bűzrudacs”. — Ugye, az a tábla fö­lösleges? — mutatok a hölgy feje fölé. — Melyik, kedveském? — kérdez vissza kedélye­sen, miközben a hámut a padlóra pöccinti. Megfor­dul, s ahogy olvassa a szö­veget, betűről betűre, haL ványodik az arca: Tilos a dohányzás! Az „s” betűt követő hal- ványodást meg sem várva ódalgok ki az üzletből... ★ Hangulatos ez a presszó: gyönyörű poszterek a fa­lakon, mbsoly a felszolgá­ló s a kávéfőző kislány ar­cán. Tessék, tessék, kedves vendég. Leülök az egyik, kibele­zett szivacsé székre, s né­zelődöm. Tisztára mosott függönyök, csönd, áhítat idebenn, s hideg, dermesz­tő február ott kinn, túl az ablakon. Tea illik ilyenkor — gondolom, s ezt az ideát közlöm is az udvarias, cso­kornyakkendős fiatalem­berrel, a felszolgálóval. — Tea, az nincs — mondja határozottan. — Tessék talán mást fogyasz­tani. Kávét, rumot, toni- kot, vodkát, süteményt. — Legutóbb főztek teát — kötöm az ebet a karó­hoz. — Most miért nincs? — Mert nincs — közli még határozottabban a de­rék ember. — Ha forróvizük vol­na... hoznék teát a szom­szédos élelmiszerüzletből... — Forróvizünk sincs. — Hát akkor,'viszlát — 'mondom. Fölállok, s távo­zom. Leforrázva. ★ Jelkép, több évtizedes múltat őrző hármas emlék állt a Budai úton: két ki- vénhedt akácfa között egy kőkereszt hirdette a víz­szintes-függőleges igazsá­got. Ám a feszület immár szánalomra méltó, elha­gyott kerékvető inkább: valaki — valakik? — meg­gondolatlanul kifűrészelte a keresztőrző, vén akáco­kat, noha azok senkinek nem álltak útjában. Vagy mégis? A környékbeli lakosok, újmódi hobbitulajdonosok sajnálják azt a két fa- óriást. Igaz, évről évre — ápolás híján — mind ke­vesebb lombot adtak, de mégis: ha megfáradt a hosszú betonúton gyalogo­lok, kerékpározók tekinte­te, a fák magasát látva megtört bennük a sivárság okozta egyhangúság. Tavasszal visszatérő ma­daraink találkozóhelye volt az a két rügyező menedék, melyek most földarabolva, holt anyagként hevernek az egyik szőlőtábla peremén. Vajon ültetnek-e helyük­re nemzedéket pótló facse­metéket? . Besze Imre Negyedszázada alakult a fővárosban Stetner Béla gra­fikusművész és Réty István gyűjtő kezdeményezésére a Kisgrafika Barátok Köre. A kezdeti kis csoporthoz hama­rosan sokan csatlakoztak, s egymás után jöttek létre a vi­déki körök is. Cegléden az or­szágban másodikként alakult a KBK, aminek' titkára Nagy László Lázár lett. Vele be­szélgettünk a közelmúltban, felelevenítve a kezdeti lépése­ket, értékelve az eredménye­ket. Szó esett a 25 éves évfor­duló megünneplésének esemé­nyeiről is, melyre a ceglédiek már készülnek. — Sok külföldi kiállítás prospektusát láttam, amikben szerepelnek a ceglédi KBK munkái. A rangsorolásokban általában a jó középmezőnyt foglalják el. Hogyan érték el ezt az eredményt? — Kezdetben a hazai gyűj­tőkkel és művészekkel terem­tettünk kapcsolatot. Ez sokat jelentett számunkra, mert mindenkitől tanultunk vala­mit és közben a gyűjtemé­nyünk is gazdagodott. Azután tőlünk is többen megpróbál­koztak linóleumba, fába, réz­be vésni gondolataikat. Ab­ban az időben sok szakembert hívtunk előadónak, akiknek útmutatásai hatottak. Megala­kulásunk után a második év­ben már országos KBK-talál- kozót szerveztünk. Ezen ha­zánk különböző részeiből jött alkotók magyarázták, miként készítik kisgrafikáikat és nagy jelentősége volt a cserének is. Ekkor már mi is kiállítottuk néhány metszetünket, s a ren­dezvény olyan jól sikerült, hogy követőkre talált. Később mindig más kör vállalta a há­zigazda szerepét, hiszen a ta­lálkozók országosan Is hasz­nosak. — Később elkezdődtek a cserelevelezések külföldi gyűj­tőkkel. A magyar kisgrafikáík iránt érdeklődés mutatkozott az egész világon, így néhány alkotásunk külföldi kiállító sokra is eljutott. Címeinket kinyomtatták a katalógusok­ban és szinte néhány év alatt olyan érdeklődés mutatkozott irántunk, minha már régi művészek lennénk. — Önnek Is van néhány olyan sorozata, amely nagy sikerrel szerepelt külföldi ki­állításokon. Mi ennek a titka? — Ahogy a technikai tudá­sunk fejlődött, olyan témák­hoz is merészebben nyúltunk, amelyek örök emberiek. így például a Don Quijote 20 ré­szes sorozatom nemcsak a ha­zai közönségnek tetszett, ha­nem mondanivalóiét külföldön is értékelték. A Divat (kór)- történet című 5 grafikából álló munkáimban a különböző ko­rok ruháit figurázom ki. Nép­tsreewwiw«-»«?; Nagy László Lázár metszetei szerűek portréim is, melyeket írókról, költőkről, tudósokról készítettem. — Milyen lehetőség nyílik a gyűjtőknek és a készítőknek, hogy részt vegyenek tevőlege­sen is a negyedszázados évfor­duló ünnepségsorozatán? __— A tervek szerint a gyűj­tők nevére készült kisgraíi- kákból nyílik kiállítás Buda­pesten. Ez alkalomra mappát is szeretnének megjelentetni a szervezők, melynek lapjain a zsűri által kiválasztott leg­jobb alkotások látnak nyomta­tásban is napvilágot. Erre az alkalomra mindenki elviszi csereanyagát. s reméljük, nemcsak új kisgrafikákra, ha­nem a műfajt szerető bará­tokra is találunk. Udvari Gábor ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) ‘ ------3T---------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom