Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-11 / 8. szám

1981. JANUAR 11., SZERDA

5

Kifejlesztették

LézedesEiniko a

A Medicor Művek orvosi elektronikai gyára kifejlesztette az első hazai, lézerrel működő laboratóriumát. A prototípusnak számító első öt készülék elhagyta a gyárat. A Medicor műszaki-fejlesztési intézete által kidolgozott program szerint a műszer a vér különféle elemeiből egy különleges; lézereljárással a vérsavóban és más testfolyadékokban A proteinek mennyiségi és minőségi összetételét regisztrálja. Az Európáb'an egyedinek számító lézeres eljárás lehetővé teszi, hogy a betegektől hagyományos módszerekkel levett vérből a labortechnikusok a korábbi kémiai eljárások mellőzésével, szinte percek alatt megkapják a kívánt vizsgálati eredményt.

Az első készülékek a hazai egészségügyi intézményekbe, főként klinikákra kerülnek.

Kismamáknak varrják

Csaknem harminc szentmártonkátai asszonynak ad helyben munkát a Kossuth Termelőszövetkezet varrodája. Az egymű- szakos (izemben ezekben a hetekben kismamaruhákat készítenek. Erdősi Agnes (elvétele

Védőnők két keréken

Ha kötelező tantárgy lenne

A morózus téli reggelen biztosan sokaknak nehezen akaródzott elhagyni a meleg szobát. Nagykáta utcáin is alig akadt járókelő, s akiknek mégis útnak kellett indulniuk, azok is sietősre fogták lépteiket, s rosszkedvű pillantásokkal méregették a háztetőkig lógó. szürke felhőtakarót.

A volt szülőotthonban azonban kellemes meleg fogadott. A védőnők egy csésze forró kávé mellett az előző nap legfontosabb eseményeiről, mai feladataikról beszélgettek. Egyikük saját készítésű süteménnyel kínálta a társaságot.

Nemzedékről nemzedékre

— Ilyenkor osztjuk el a napi feladatokat — mondja Kiss Györgyné.

— Tudnunk kell, ki marad a terhesgondozóban, ki vesz részt a nővédelmi tanácsadáson, melyikünknek kell az iskolában egészségnevelési előadást tartani, vagy kötelező oltást adni. A maradék időnket úgy kell beosztanunk, hogy végiglátogathassuk a körzetünkhöz tartozó kismamákat, ellenőrizhessük a gyermekek fejlődését.

— Lehet-e rangsorolni a feladatokat? — Együgyű kérdésem hallatára elnézően moso- lyognak.

— Valamennyi egyformán fontos, sőt, van amelyik így sincs kellően megoldva. A terhes anyákat gondozásba vesz- szük, ekkor kerülünk kapcsolatba a családdal. Ettől a perctől fogva figyelemmel kísérjük egészségi állapotukat — s a házasságkötési tanácsadáson elmondottakat kiegészítve —, felkészítjük őket a gyermek fogadására. Szülés után pedig kezdődik a rendszeres család- látogatás, megismerkedünk a körülményeikkel, tudnunk kell, hogy a gyermek neveléséhez megteremtették-e a szükséges feltételeket. Később a kötelező oltások, vizsgálatok alkalmával találkozunk ismét a kicsikkel, a bölcsődében, óvodában, majd az iskolában. Tizennégy éves koruktól azonban szem elől tévesztjük a gyerekeket, s legközelebb már csak mint leendő szülőkkel találkozunk velük. Akkor azonban már építhetünk a családról szerzett addigi tapasztalatainkra, s körülbelül tudjuk, hogy a fiatal mama ránk hallgat-e, vagv a nagymama, a szomszédasszony tanácsai alapján neveli majd gyermekét.

Gyakorlati tapasztalatok

Lassan szedelődzködünk. Az ajtó előtt már várnak a kerékpárok, ezekkel járják a védőnők a nagy kiterjedésű falu házait. Igénytelen járműveink most kissé szellösnek bizonyulnak, az arcunkba hulló zúzmara könnyet csal szemünkbe, kezünk már az utca végén a kormányhoz dermed.

— Itt nem lesz sok dolgunk — mondja Földi Zolánné, miközben a lakótelep egyik háza előtt megállunk, s meg- gémberedett ujjaival lelakatolja a kerékpárokat.

— Általában igyekvő, kulturált emberek élnek az új OTP lakásokban. Többnyire felkészülnek a gyermek fogadására, s követik tanácsainkat.

Sorra járjuk a háztömböket, mindenütt szívesen fogadják a védőnőket a fiatal mamák. Jólápolt, egészséges csecsemők feje fölött tárgyalják meg a tej, a tojás, a hús adagolásának, elkészítiéisének módját. A naphosszai otthon ülő anyukák lelkesen számolnak be gyermekük legújabb teljesítményeiről, bőbeszédüen ecsetelik fejlődésük fokozatait. Hiába, akármilyen okos is a kicsi, beszélni még nem tud, s a némaságra ítélt asszonyok szívesen osztják meg a gondjaikat a látogatóval.

Kátyús utakon zötyögünk to-. vább a falu széle felé. A la-’ kótelep után családi házak, majd öreg, alacsony mennyezetű épületek következnek, az egyik fiatalasszony parányi, udvarra nyíló szobában fogad bennünket- A néhány négyzet- méteren egyetlen ágy, forró kályha, száradó pelenkák. A nagyobb gyermek már le tud mászni az ágyról, de a kicsivel bizony gyakran előfordul, hogy lepottyan, amíg az anyja vízért szalad az utcai kúthoz. Több fekvőhely nem fér be a szobába. Az asszonyka éppen a tanácshoz indul, lehet, hogy sikerült lakáshoz jutniuk. Addig azonban a legjobb indulattal sem nevezhető a gyermekek helyzete kielégítőnek.

A felelősségérzet hiányzik

— Látja, milyen sokrétű a védőnők feladatköre — mondja Csubra Józsefné, amíg tovább karikázunk az úton.

— Ilyen esetben lakást, máskor állást kell szereznünk valamelyik szülőnek, hogy legalább egy állandó kereső legyen a családban. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy van-e télire tüzelő, meleg ruha a gyerekeknek, s ha nincs, a tanácshoz fordulunk nevelési segélyért.

A következő ház lakói mar valamennyi lehetőséget végigpróbálták. S habár a nap magasan járhat a felhőtakaró fölött. mégis fűtetlcn szobában találjuk a három gyermeket. Most tapasztaljuk először, hogy látogatásunkat nem fogadják kitörő örömmel. A borzas asz- szony mazvarázkodása helyett a legkisebb1 gyermek látványa köt le. Vetetlen ágyon alszik, egu ócska télikabát alatt.

Szótlanul kerékpározunk vissza a szülőotthonba. Kiss Györgyiének nem kell részletesen beszámolnunk tapasztalatainkról. A nevek hallatára máris tisztában van a helyzettel.

— Mindig ugyanazzal a néhány családdal van gondunk. S bár az elmúlt tizenöt év alatt nagyon sokat változott az élet, még mindig akadnak szomorú körülmények között cseperedő gyermekek. A bölcsődei, óvodai elhelyezés ugyan sokat javít a kicsik ellátásán, de a zsúfolt iskolákban már óriási a lemaradás az egészségkultúra területén. S az évi néhány egészségnevelő előadás, az osztályfőnökök igyekezete nem elegendő ahhoz, hogy a következő nemzedékek alapvetően más igényekkel alakítsák ki az életüket. Szerintem U2 egészségnevelést kötelező tantárgyként kellene oktatni, hogy a gyermekekben egy életre megmaradjon az egészséges életmód, a tisztaság iránti vágy, s a felelősségérzet a gyermekneveléssel kapcsolatban. Akkor talán elérhetnénk, hogy nem meggondolatlanul vállalnának gyermeket a fiatalok, anélkül, hogy nevelésükhöz az alapvető feltételeket megteremtették volna.

Mr. Ä.

Ax ümmi Agiokor csápjai

A hűtőt5S a biogáztartályig

Sok partnerrel

• i

Az Agrokor Vállalat Üröm főterén, egy öreg parasztilázban székel. A céget 1969-ben alapította két termelőszövetkezet. Jelenlegi gazdájuk a Rozmaring és a kakucsi Március 21. tsz. De hát a gazda kifejezés nem is tükrözi híven a valóságot, mert az Agrokor az esztendők múlásával teljesen önálló vállalat lett.

meg külföldön, s hazánkban. Ürömön csak az irányítószemélyzet tartózkodik, a területen ténykedő munkabrigádok 8—10—20 fősek. Jelenleg a fővárosban, Pápán, Győrben, Szegeden, Nyíregyházán, Debrecenben, Békéscsabán s még néhány kisebb helyen dolgoznak.

Ürömi lakos alig található közöttük, a legtöbben Mezőkövesdről, Budapestről, Pápáról származnak. Ugyanis a tagság rokonokból, baráti és szakmai körökből verbuválódik. Mert előnye is van ennek a szétszórt sej trendszernek. Sokkal szabadabbak a dolgozók, mint egy gyárban, nincs klasszikus értelemben vett munkaidő, hanem a teljesítmény a mérvadó. Alkalmazkodnak a megrendelőhöz, az időjáráshoz, s persze a vállalati érdekekhez is. A csoportvezetők — több száz kilométerre az ürömi központtól — már évekkel ezelőtt is önállóan döntöttek, mert az élet rákényszerítette őket. Az igazgató azt mondja, hogy ő semmit sem tesz az ellen, ha például pénteken délelőtt valahol befejeződik a munka. Azonban az is természetes, hogy ha kell, vasárnap is dolgoznak ...

Rendhagyó stílus

Természetes, hogy e rendhagyó munka irányításához rendhagyó vezetési stílus keli.

— Igen, kialakítottunk egy speciális módszert. Ennek az alapja a mozgás, de nem a dolgozóké, hanem a vezetőké. Az öt osztályvezető kedden, szerdán és csütörtökön úton van. Gyakran 6—800 kilométert autóznak. A hétfő és a péntek tabunap, ha lehet, ezeket Ürömön töltjük, ekkor tervezzük meg a tennivalókat, illetve értékeljük a tapasztalatokat. Termelési tanácskozásra 3—4 havonként kerül sor egy körzetben, s a környéken dolgozókat összehívjuk. Ha egyszer a fővárosban vagy

Nyíró Imre 1971 óta igazgató. Nem kis része van abban, hogy 15-ről 160 millió forintra emelkedett az árbevétel. Az alapítási okirat szerint a vállalat tevékenységi . körébe korrózióvédelem és kazánjavítás tartozik. Aztán ahogy múltak az évek. változtak az igények, s bővítették a szolgáltatásaikat, vállaltak hőszigetelést, vegyi kezelést. Ma már a bevételük 35 százalékát a hűtéstechnológiai szakágazat hozza. Építik, kezelik, felújítják, ha keld a tervezéstől a kulcsátadásig kivitelezik egy- egy nagyüzem egész élelmi- szeripari hűtésrendszerét.

A kis Pest megyei falu egyszerű irodájából messze nyúlnak a csápok. Az Agrokor volt többek között a gazdája a pápai húskombinát rekonstrukciójának. a tatabányai, a szolnoki vágóhíd, a szegedi szalámigyár. a békéscsabai hűtőház, a Baromfiipari Országos Vállalat hűtőrendszere bővítésének is. Nyíró Imre próbálja felsorolni azoknak a helységeknek a nevét, ahol állami gazdaságoknak, téeszeknek építettek gyümölcstárolókat. Kétszer sem elég erie a tíz ujja. Meglepően sok külföldi partnerrel álltak,- állnak kapcsolatban. Dolgoztak a Szovjetunióban, Irakban, Iránban, Nigériában, Algériában. Az NSZK-ban biogáztartályokat telepítettek. A leghosszabb időt az NDK-beli Ludwigsfel- dében, az IFA autógyárban töltöttek, ahol az Intranszmas alvállalkozójaként négy évig a magasraktárak felületkezelésére voltak hivatottak

Önálló csoport

A munkáról már szóltunk, most nézzük meg azt is: milyen körülmények között és hogyan dolgoznak e vállalat szakemberei? Első helyre kívánkozik, hogy évente 120— 130 munkahelyen fordulnak

Ürömön, a központban tartanánk értekezletet, az utazási költségeink 200 ezer forintot tennének ki. A munkaidőkiesést nem is számítva — mondja az igazgató.

— De hát mikor látta ön együtt a vállalat dolgozóit?

— 1977-ben.

Most arra gondol az olvasó, hogy az embereket alaposan megfizetheti a vállalat, különben régen kényelmesebb helyen blokkolnának. Tévedés. Az átlagkeresetük 5700 forint, s naponként 19 forint jár a különélésért. A bérszínvonal- gazdálkodás a bérfejlesztési lehetőség elé is korlátokat állít. Az újonnan alakult gazdasági munkaközösségek, teesz-melléküzemágak, kiegészítő ágazatok 20—30 százalékkal is többet tudnak fizetni. Mivel ellensúlyozhatja ezt az Agrokor? A munkakörülményeket nem javíthatják, hacsak az irodákba nem vásárainak új íróasztalokat. Marad az a törekvés, hogy minden mozgatható forintot bérré tesznek.

Zsebből állják

Mindezek ellenére évről évre 16 százalék fölött van a vállalat nyereségszintje. Most egy nagyobb átszervezésbe kezdtek. Áttérnek a számitógépes adattárolásra. A nap minden órájában tudni szeretnék, hogy mikor mennyi a kapacitásuk, a pénzük. A program költségeit, a számitógép árát is saját zsebből állják. Nyíró Imre lelki szemeivel már látja is a számokat, amikor a szoba egyik falára mutat: Itt lesz az agyközpont, amely megkönnyíti a munkánkat.

Búcsúzáskor még megkérdezem az igazgatót:

— Tényleg istállók voltak az irodák helyén?

— Igen, de ugye sose jött volna rá, ha nem árulom ei? — kérdez vissza, s körbepillant a szépen karbantartott épületeken, a lebetonozott udvaron.

— Valóban nem — mondom, s a válaszom nem az udvariasság, hanem a tényeknek szól.

Vicsotka Mihály

Gombó Pál:

J4J Uf meg JL?

r,

címbe foglalt kérdésben semminemű átvitt értelem nem rejtőzik. Azt kívánom taglalni, hol és hogyan kell megállni a gépkocsikkal. Persze nem a hivatalos álláspontot fejtem ki, azt megteszi a KRESZ, hanem kell alatt azt a belső szükségletet értem, amely az autóst akkor is hajtja, amikor ő az autót már nem hajtja.

Ilyetén belső motiválásban leggazdagabbak a taxisok. A taxis bárhol megáll, de szeszélyes. Teszem azt cammog a Népköztársaság útján, úgy tűnik utasra les, mert legfeljebb 120 kilométeres sebességgel hqlad (havonta!.). Egyszerre csak észrevesz egy neki integető utasgyanús egyént. Az ember azt hinné, megáll, ám mondtam, ő szeszélyes, tehát inkább rákapcsol és száguldásba csap át, a forgalmi lámpánál csikorogva fékez, nehogy felöklelje az előtte lévő Daciát. Az imént jelentkezett utas távolról loholni kezd, azt hiszi ott a lámpánál elkapja a taxit, ám mire odaér, a taxi kilő. Aztán hirtelen lassít, a mögötte haladó Trabant vezetője szív- rángást kap: a droszt előtt felgyorsul, a Trabant szintén: vesztére, mert a Kórtér után a taxis a külső sáv közepén blokkolva fékez, megáll, elindul venni egy Fülest, egy Esti Hírlapot és ja igen, egy csomag egri Fecskét, közben a taxi mered a sáv közepén, a forgalom torlódik, és a mögéje beszorult Trabant ugyan ki nem jut a másik sávra, vezetője sokáig dudál.

A teherkocsi ugyancsak bárhol megáll, sőt még bárholabb. ö dolgozókat szállít, akik vagy kihordanak és behordanak vagy nem, de az bizonyos, hogy a célbolt bejáratától egy méternyinél többre nem hajlandók kikötőt keresni. Felmennek a kamionok a járdára — — ilyenkor a gyalogosok szótlanra fagyva, vagy ellenkezőleg sikongatva az úttesten kerülik meg, a forgalom kellős közepébe vetve magukat belé, fékek szintén némán vagy sikongatva szorulnak a kerékagyhoz, az ügyeletes rendór- statisztikus becsukja az ablakot, mert a zaj zavarja abban, hogy feltárja, mi a gyalogoselütések oka. többnyire.

Ám a teherautó nem jut fel mindig a járdára, akkor lehorgonyoz az úttest közepén. A Szondi két vékonydongájú apródja elférne ugyan mellette, de a legkeskenyebb gépjármű sem, a Szondi utcában beáll a forgalom trombózisa; kiterjed először egy-két keresztező mellékutcára, majd egy főútvonalra, onnan tovább az azt keresztező Népköztársaság útjára. Aki a Hősök terénél áll és konstatálja a dugót, azt hiszi magasrangú delegáció koszorúz, azért zárták el az utakat. Miközben. külkapcsolatain- kat szidja a Szondi utcában valahol kiballag a teherautó sofőrje, megtörli a szája szélét és mint egy sebészprofesz- szor, aki lám egyszerű művelettel megszünteti a trombust. lassan gázt ad.

Aki most szembeállítást várna, hogy bezzeg a személykocsik, tévedne — a magánautósok már elvesztették régi KRESZ- és büntetértisztelő ártatlanságukat. A folyamat a Belvárosban kezdődött, ahol hiába álltak be szabad helyekre, az előző éjjel kiraktak egy parkolást tiltó táblát és már jött js a cé- dulás rendőr. Azóta már végleg megszűntek a szabad helyek és a Lada tulajdonosa a büntetést mindig bekalkulálja. Megáll egy második sorban, úgyis mindegy, vagy jön a rendőr, vagy nem. A rendőr ugyan nem jön, ám a járda melletti sorbán parkoló kocsi tulajdonosa nem megy, mert nem tud menni. Beszorították. Reggel jött a kocsival, délben távozott gyalog, este már vihetné a kocsiját, de nem tér vissza, ugyanis bánatában leitta magát, ám

annyi esze maradt, hogy így ne üljön kormány mellé. Ott hagyja tehát a kocsit, másnap egy új második sor beszorítja, rászokik az ivásra.

Hanem a kór terjed. Az autós immár hozzászokott, hogy ott áll meg, ahol dolga van, egy jottányival sem arrébb. Felmegy mondjuk a Rózsadombra, ott tíz méterrel odébb van hely. ám ő megáll másodiknak. Most már az adott utcán csupán egy sáv marad szabadon, a másik járda mellett. Hanem jön egy újabb kocsi, ő sem hajlandó tíz méterrel tovább gurulni,.hogyisne, akkor gyalog kéne visszajönnie, ő megáll a másik járda mellett, ami nem tilos, csak a józan ész figyelmeztethetné, hogy így eldugaszolja az utat. Neki azonban nem ez jut eszébe, hanem azokat szidja, egyébként joggal, akik a második sorba. álltak, szabálytalanul, ő tehát megáll, kiszáll, és a továbbiakban az utca járműforgalma a járdán bonyolódik, itt-ott a kőkerítést súrolva.

együnk őszinték: a KRESZ-t és a józan ész szabályait, ma már csak T-bétűs kezdők, továbbá árvák, özvegyek és nyugdíjasok tartják be. A többiek dacosak, kemények és mindenre hajlandók, csak úticéljuk végső métereihez odagyalogolni nem, az megalázná vezetői önérzetüket és ifjúi önbizalmukat. Igaz, az élet viszontagságainak ők is ki vannak téve. Ám ezek hajszolhatják őket öngyilkosságba, de önérzetük feladásába nem. A múltkoriban egy autós megállt a Lánchíd közepén, ilymódon az egyik sávot eldugaszolva és beugrott a Dunába. Meg akarta mutatni országnak- világnak. hogy ő bizony élete utolsó pillanataiban sem hajlandó felgyalogolni a híd közepéig, amikor ő — autós, autós öntudattal. Igaz, póruljárt. A vízirendőrök kihalászták, megszárították, jegyzőkönyvet vettek fel, aztán arra ítélték, hogy mégiscsak gyalog menjen oda a híd közepére, elhajtani a kocsival. Ennek ellenére — Végezzük optimista kicsengéssel — visszatért az életkedvé, mert hosszas küzdelem adott értelmet létének: kiharcolni, hogy a szabálysértési büntetést feldúlt lelkiállapotára való tekintettel engedjék el neki.

L