Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
4 1984. JANUÁR 10., KEDD „Puskázni” is lehet Zsámbékon vizsgaidőszakban Zenei megbízatás Komponisták A Fővárosi Tanács megbízása alapján jelenleg verseny- művön dolgozik Decsényi János, aki készülő gordonka- versenyét Onczay Csabának, a Zeneművészeti Főiskola tanárának ajánlja. A fővárosi tanács felkérésére ír operát Lendvay Kamilló Bulgakov: A Mester és Margarita című regényéből. A városháza támogatását élvezi a Madarász Iván—Sztevanovity Dusán szerzőpáros is, akik mai témájú zenés játékot írnak a Fővárosi Operettszínház számára. A Fővárosi Tanács egyébként az elmúlt években több kortárs zeneszerzőt bízott meg új kompozíciók megírásával. A felkérésre született zeneművek széles műfaji skálán mozogtak. Kedd esténként Sorozatok a Az új évben is folytatja jól bevált kedd esti sorozatait a televízió: a Wagner életét bemutató epizódokat követően — február végétől — tíz héten át A Laurens-család vendégeskedik majd a tv-nézők otthonában. Az NSZK-ban forgatott filmsorozat a Francia- országból Németországba települt hugenották és leszármazottaik történetét dolgozza fel. A tavaszi kedd estéken vetítik le a Pastorale című, 4 részes holland filmet, amely a holland ellenállás eseményeivel isrrierteti meg a nézőket. Nagyobb lélegzetű. 10 epizódos alkotás született Benito Perez Galdosnak, a múlt század végi spanyol írónemzedék egyik rangos képviselőjének regéképernyőn nyéből, a Fortunata és Jacin- ta- ból. Márciustól tíz szombat délután jelentkezik a Műsoron a számítógép című angol film. A hagyományos vasárnap délutáni. neves filmművészek életművét bemutató sorozatban a közeljövőben Gertler Viktor Kossuth-díjas rendező filmjeit tűzik műsorra. A sorozatot a Horthy-korszakbeli Magyarország társadalomrajzát adó Díszmagyar nyitja meg. A továbbiakban levetítik a nagy sikerű Gázolást, A dollárpapát; a számos népszerű színészt felsorakoztató Állami áruházat, az Én és a nagyapámat, a Felfelé a lej- tönt, a Noszty-fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-re- gény-adaptációt. Jókai Aranyemberét, valamint az És akkor a pasas .,. című filmet. Ezt még meg kell gondoláit Nem könnyű dolog a szolfézs... A tudományos szocializmus vizsgán a napi politikai eseményekről is számot kcil adni Pest megyei alkotóműhelyek Kameraírás — szélárnyékban Huszonnyolc amatőrfilmes hatvanegy alkotásával ^ nevezett a hét végén megrendezett budapesti és Pest ^ megyei szemlére. A Budapesti Művelődési Központban í három estén peregtek a filmek, folyt a szakmai vita. Harsány jókedv, kacagás fo. gadja a belépőt a zsámbéki Tanítóképző Főiskolán, őszintén szólva, mindenre számítottam, csak erre nem — ilyenkor, a legizgalmasabb vizsga- időszak közepén. A folyosókon, az ajtók előtt már csöndesebb, fesszültebb a kép. Ünneplőbe öltözött fiúk, lányok bújják a jegyzeteket, kihasználva az utolsó perceket is. Az imént hangoskodók bizonyára már túl vannak a nap gyötrelmein, s most fölszabadultan igyekeznek levezetni az iménti feszültséget. * Énekelve A legkönnyebbnek ítélt vizsgát választva, először a másodéves levelezőkhöz kopogta, tunk, akik éppen énekből és tantárgyi pedagógiából számoltak be. Jávor Zoltán főiskolai docens kedvesen, nagy- nagy türelemmel igyekszik oldani a lámpalázat. Vékony, szőke fiatalasszony a felelő. Az abonyi egyes számú óvodában dolgozik, Tóth Lászlóné. Először énekelnie kell, majd megbeszélik, ki dolgozta föl a hallott népdalt. Ezt követően szolmizál, amelyet kézjelekkel kísér. Végül a zeneelméleti kérdés: Prokofjev életét, munkásságát ismerteti. A tanár elégedett. Dicséri jó hangját, hallását s hozzáfűzi, örül, hogy ilyen vizsgázót hallottunk, mert sajnos nem ez a jellemző. — Elképesztően keveset ismernek a tanítóképzősök a zenéből, a zeneelméletből. Az éneklés is nehezen megy. Persze sokkal jobb lenne a helyzet, ha kötelező alkalmassági vizsgát tennének — mondja —, hiszen a pedagógusihoz hozzátartozik, hogy szépen tudjon énekelni. Így viszont az általános iskola első-második osztályos ének-zene tagozatosai már többet tudnak náluk... A terem előtt a többiek várnak sorukra. Egyikük szemmel láthatóan nagyon izgul. Mint kiderül, a váci Árpád úti iskolában tanító Cziráky An- talnét nem áldotta meg a terA negyedik osz.ályos tananyag volt a beszámoló témája Xrencsényi Zoltán felvételei mészet jó hanggal, ellentétben két gyermekével, akik zeneiskolások. ök segítették a fölkészülésben, gyakorolták vele a szolfézst, s most drukkolnak neki, hiszen hangjukat nem adhatták kölcsön. Hol keresse? A folyosó túlsó végében ugyancsak a levelezők adnak számot tudásukról. Harmadévesek. Dr. Albertini Béla főigazgatóhelyettes a most érkező újabb delikvenst arról faggatja, tételt kíván-e húzni vagy inkább beszélgessenek. Nem könnyű tárgy a tudományos szocializmus, mégis meg. lepődöm, amikor a tanár fölszólítja a hallgatókat, hogy nyugodtan puskázzanak az asztalokon halomban heverő szakkönyvekből. Van itt Ki kicsoda?, Világpolitikai kislexikon, atlasz és még Mumkás- mozgalomtörténeti kislexikon is. — Tisztában vagyunk azzal valamennyien, hogy nem éppen jellemzőjük a pedagógusoknak a politikai érdeklődés — fejti ki röviden álláspontját Albertini Béla. — Ezért a napi sajtóból a tétel mellé egy Külpolitikai cikket kapnak, amelyet elemezniük kell. Ehhez kellenek a segédkönyvek, hiszen a mindennapi életben is ezekhez nyúlunk. így legalább megtanuljak használatukat. Rendkívül lényegesnek tartom ugyanis, hogy mindenki tudja, melyik könyvben találja meg kérdésére a választ. Láthatóan az utolsó hónapjaiban járó kismama fejezi be éppen a felelést. Imponáló nyugalommal válaszolgat s kisebb hibáktól eltekintve a tanár is elégedett. Jóra értékeli a munkáját. A galgamácsai Frajna Istvánná boldogan köszön el. A hangulat nyugodt. Nyoma sincs a vizsgadrukknak, ami talán annak is köszönhető, hogy a halkszavú pedagógus minden módon igyekszik segíteni jövendő kollégáját. Amikor Szvercsekné Dózsa Zsuzsanna feleletét félbeszakítja s kérdez valamit, udvariasan elnézést kér. Megmérettek Az elsőéves nappalisok matematika kollokviumán már feszültebb a helyzet. Épp most lép ki az ajtón egy kislány s könnyeivel küszködve közli társaival, hogy kivágták. Dr. Török Tamás főiskolai adjunktus a matematikai logika és a halmazelmélet tárgyköréből faggatja a diákokat. Azok közül, akik eddig adtak számot tudásukról, jó néhányon megbuktak. A levelező negyven és a nappalisok huszonöt- harminc százaléka. Mint kifejtette, nem a tanulással van baj, hanem inkább a megértéssel. Sok f.z ismeretanyag, ám az idő kevés ahhoz, hogy a hallottak, tanultak készségszintűvé váljanak. A mai magyarny'elv-kollok- vium végére érkeztünk. Gas- parics Gyula tanársegéd elégedett az eredménnyel. ' Egy emelettel lejjebb a nappalisok második évfolyama gyülekezik a pedagógiai szigorlat eredményhirdetésére. Kádár Gyula és Fehérné Villányi Judit adjunktusok név szerint értékelik a komplex szigorlat tanulságait. Az épület lassan kiürül. Már csak itt-ott látni egy-egy diákot. Ök is hazafelé készülődnek, hogy néhány nap múlva újabb vizsgákon mérettessenek meg. Kahré. A televízió — akárcsak más. műsorokat továbbító intézmény — a program- változtatás jogát fenntartja. A magáénak mondja tehát ezt a kiváltságot, de élni nemigen szokott ezzel.1 A néző szereti is ezt a biztonságot. Most. szombaton — és éppen a legfőbb műsoridőben — azonban bekövetkezett az, ami nem szokott bekövetkezni: az illetékes látványelosztók cserére lényszerűitek. Míg a műsorújság azt harangozta be, hogy a Telepódium Az áldozat visszatér című játékát láthatjuk, addig Tamási Eszter, az ügyeletes bemondó helyesbített: a kiadottaktól eltérően, Ez nem volt egy Amerika! címmel, Görög László magyar származású, az Egyesült Államokban élő humorista tréfáiból láthatunk válogatást. A Robert Thomas által írott históriát egv más alkalommal iktatják programba. Hogy miért kényszerültek erre a módosításra, arról egy árva szó el nem hangzott. A hagyományos megoldásoktól az avantgarde-kísérletezé- sekig és technikai bravúrokig változatos az amatőrfilmesek palettája. A kezdetleges úti beszámolókon kívül valameny- nyi résztvevő sajátos kifejezési módját keresi. Azt, ami által az immáron évtizede hullámvölgyben tapogatózó mozgalom megújulhatna. A hatvanas években számtalan ötlet született a stúdiókban, amelyeknek később például az animációs alkotások vitték el a sikerét. Nem beszélve a dokumentumfilmekről. Jószemű amatőrök a környezetükben szerzett tapasztalatok alapján olyan meghökkentő képsorokat kezdtek felvenni, amelyek a filmművészetben megújhodást hoztak. Miután a filmszakma és nem utolsósorban a televízió továbbfejlesztette az ötleteket, az amatőrfilmesek elbátortala- nodva háttérben maradtak. Számukra a klubok, a stúdiók jelentették a továbblépés lehetőségét. Pest megyében az országoshoz hasonló helyzet alakult ki az esztendők során. Miért zárt? Néhány fiatal Gyömrőn hozott létre filmklubot, amely később Szentendrére tette ót székhelyét, míg végül filmstúdióvá fejlődve Pomázon kötöttek ki. A helyszín változott, a törzsgárda maradt. — Mi a különbség a klub és a stúdió között? — kérdez vissza Négyest Gábor, a stúdió vezetője. — Az elnevezés önmagában még nem garantálja az igényes munkát. A hetvenes években mégis szükség volt a változtatásra. Ennek legfőbb oka a tartalmi megújulás igénye volt. A klubszerű müköMindegy! Néztük, amit néznünk adatott. Kóstolgattuk tehát Görög Lászlónak, ennek a tipikusan pesti humoristának — amúgy Gádor Béla fivérének — rövidebb, hosszabb jelenetecskéit, amelyek pontosan olyanoknak mutatkoztak, mint amilyen viccelődéseket a két világháború közötti korszak kabaréirodalmából már olyan jól ismerhetünk. A pénz — tehát korhűen a pengő — játszotta a főszerepet ezekben a csevegésekben, valamint az a sokféle próbálkozás mutatta meg magát, ahogyan az üres zsebnek célba vették a meggazdagodást. Maradandóbb élmény? A tollpihénél súlyosabb mondandó? Nos. ebben a mustrában legföljebb ha egyetlen Iromány jelezte, miszerint Görög László — aki a bemutató szavak szerint az USA-beli filmvilágban nem kis karriert futott be — a megnevettetésen kívül egyebet is akart. Vagyis korának társadalmáról egy s mást fölmutatni. Mondanunk sem kell. hogy dés túlzottan zárt. A mostani formában a filmesek lazább szövetségére nyílt alkalom. Mit is értenek a stúdiósok'a lazább szövetségen? Ügy gondolják, hogy feltétlenül szükség van a legkülönbözőbb helyeken munkálkodók összefogására. A hovatartozás nélküli lézengés alkalmi, szakmailag átgondolatlan, gyenge alkotásokat eredményezhet. A nem iskolás rendszerű forma felel meg legjobban a felnőtt egyéniségének. Alkalom a szakmai fogások megbeszélésére, egyáltalán, ha valaki kamerát vesz a kezébe, tudja, hová kell fordulni segítségért. — Szeretnénk, ha a stúdiómunka egyfajta szolgálat is lenne — folytatja Négyesi Gábor. — Szakmai, tartalmi, technikai kérdésekben adunk eligazítót. Csupán egy a gondunk: jó körülmények között dolgozunk Pomázon, de nehezen találnak ránk a kezdők. Az amatőrfilmesek java része ingázik. Munkahelye a fővároshoz köti, lakása Pest megyében van. A legtöbbjüknek nem esik útba Pomáz. Ily módon tevékenységünk hatékonyságát rontja a távolság. Csak egy példát hadd említsek erre. Joggal dicsekedhetünk: korszerű a technikai felszereltségünk, segítségével bármilyen jó film elkészíthető. A megyei művelődési központ hozzájárulása is jelentős. Mindössze tíz százalékban élnek a tagok e lehetőségekkel ... Parainézis — Az utóbbi esztendőkben mintha elvesztette volna az amatőrfilmezés hajdani presztízsét — mondják a stúdiótagok, bizonygatják a szemle részvevői. a színészek is ebben a jelenetben lubickoltak a legjobb kedvvel. Noha ez a két ziccerszerep igazán csábított a rossz értelemben vett kabarézásra, egyikük sem élt vissza a lehetőséggel: alakításuk megmaradt a tisztes vidítás keretein belül. És ez egyáltalán nem kicsi eredmény. Slágerek, Persze, nemcsak poénokat váltottak — daloltak is ebben az amerikás egyvelegben. Ez a nótázgatás pedig a szombat esti műsorban — immár az előzetes híradás szerint — tovább folytatódott. Mégpedig úgy. hogy egyetlen szerző, nevezetesen Eisemann Mihály kottái keltek életre Szeret-e még? címmel, és majd egy egész órányi terjedelemben. Aki szereti az efféle köny- nyű muzsikát, az igazán jól szórakozhatott. Annak pedig külön örülhetett, hogy ismét több új, arc. illetőleg hang tűnt fel a régi és rutinos közreműködők sorában. Akácz László Ügy tűnik, hogy mindez köszönhető egyrészt maguknak a filmeseknek. Sok az önmagát ismétlő, pusztán formai bravúrokat felmutató kisfilm. Mások keresik azt a lehetőséget, amellyel ismét felbukkanhatnak. — Amennyire segített bennünket eev időben a televízió, most annyira hiányzik a Pergő képek adássorozata — kapcsolódik a beszélgetésbe Süli István. — A bemutatkozás, a megméretés lehetősége mindannyiunk szárfiára fontos hajtóerő. A szemléken egymás műveit nézhetjük végig, ami természetesen sokat jelent, de a nagyközönség mostanában nemigen tud létezésünkről... Kinek véletlenül, másnak tudatosan kerül kamera a kezébe. Abban mindannyian megegyeznek, hogy a mindennapi munkájuk mellett próbálják megvalósítani önmagukat. A hivatásos filmesektől pedig abban különböznek, hogy többnyire egyedül kell mindent megoldaniuk. Azzal, hogy saját maguk írják a forgatókönyvet, forgatnak, vágnak, szerkesztenek, sokrétűbb tevékenységre van lehetőségük, mintha csupán egy részfeladatot teljesítenének. Mégis miként szánja valaki magát arra, hogy a szabad idejének java részét filmezésre adja? — Legalább másfél évtizede kezdtem — mondja Süli István. — Vonzott a fényképezés, majd a dia, míg végül a mozgás, a kép, a szín, a fény egysége. Egy idő után rájöttem: hiába olvasok szakkönyveket, hiányzik a bíráló, tanácsadó szó. Most már nélkülözhetetlen a stúdiós munka számomra. Meg kell tanulni: a felvett anyag miért nem nevezhető még filmnek. Egyszóval, az önálló formanyelv kialakítására a közös beszélgetések adnak alapot. Így jött létre a szemlére hozott anyagom is, a Parainézis. Ami nem más — mint napjaink publicisztikájából kiindulva —, mint egy vízió. Mást, másként — A film művészet... de mégiscsak mesterség, ez a címe a legújabb portréfilmemnek — folytatja Négyesi Gábor. — Beatzenészként indultam érettségi után. Hamarosan rájöttem, hogy komolyabb formában kellene kifejeznem az elképzeléseimet. Nem mondom, hosszú út vezetett a stúdióig. A kísérletezés közepette készült el az egyik, talán legjobban sikerült dokumentumfilmem, amellyel díjat nyertem. Egyéni és közösségi érdekek találkoznak a stúdiómunka során. Az amatőrfilmesek számára^ kevés a továbbképzési lehetőség. Ugyanakkor az évtizedek óta együtt dolgozók egyszerre csak azt vették észre, hogy nem sorakozott fel melléjük a következő generáció. Nyári tábort terveznek, s keresik a megújulás. Nem ártana, ha a szűk körű szemléken kívül máshol is bemutatkozhatnának. Az amatőrök mindig úgy emelkedhetnek ki, ha mást és másként mutatnak, mint a profik. Erdősi Katalin Körmendi Zsuzsa Tv-figyelő'
