Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

1981. JANUAR 8., VASÁRNAP ^íntop 5 Válaszol az igazgatóság A nevem: posta A Hazafias Népfront Érd városi bizottsága és a Buda- pestvidéki Posta Igazgatóság közös rendezésében, a posta munkáját ismertető kiállítás nyílik Érden, január 12-én. A nevem: posta, című ki­állítás megnyitója után, az érdeklődőknek a postai szol­gáltatásokkal kapcsolatos kér­déseire válaszolnak az igazga­tóság illetékesei. AlEserfssrso meleg vize Ülopadsor lesz a medencében A családok többségénél a pénznek száz helye is lenne, csak volna belőle annyi, hogy mindenre jusson. Bár a kiadá­sokat szinte mindenhol rang­sorolni kell, jut belőle előré nem kalkulált dolgokra is. Al- bertirsán például a fürdő fel­építésére. Tél a vadasparkban Aranyosra festi a fáradt téli nap Budakeszi szelíd lankáit borító tölgyfák csupasz koronáit, A langyos, kellemes időben a vadaspark egész területének ismét egyedüli birtokosai az ál­latok. Ritkán érkeznek ilyenkor látogatók, nem veri fel lármás gyermekhad az erdő csendjét. — Megszokták pedig az embereket — mutat a felénk ko­cogó vaddisznóra Buzer Antal, aki nyugdíjas korában sem tu­dott elszakadni az erdőtől. — A vaddisznók hamar megszelí­dülnek. Egyik-másik, némi csemege reményében sokáig követi a kirándulóikat. A park egyetlen vadállataként Samut, a méltóságteljes és féltékeny gímszarvast tartják számon az állatgondozók. Hatal­mas agancsával bárkivel kész megküzdeni, ha párját veszélyben érzi. Rosszindulatú pillantásokkal méreget minket is, s a biztonság kedvéért bele-bele döf a megviselt ke­rítésbe. x — Hamarosan kisebb legény lesz őkelmie — mondja kísé­rőnk —, egy hónap múlva elveszíti az agancsát. Akkor jámbor és kiszolgáltatott. A karámok lakói békésen élik mindennapi életüket. A sza­badon kószáló szarvasok sem sejtik, hogy merénylet készül el­lenük. . — Csak a havat várjuk — mondja Bukta Péter, a vadas­park vezetője. — Ha a hótakaró alatt nem találnak élelmet, akkor felkeresik az etetőket. A száz szarvas közül negyvenet, ötvenet befogunk, sokan vannak már erre a területre. A befo- gottakat élő állatként értékesítjük. A sörényes juhok is hason­ló sorsra jutnak. S lehet, hagy a dombháton készülő új karámban majd zer- géfcben gyönyörködhetnek a kirándulók. A tél a fák között is rendcsinálás ideje, még látni az ösvényeken a kivágott öreg fák gallyait. Tavasszal .húsz hektárnyi elöregedett erdő tövé­ben vetik el a makkot, hogy a lassan felcseperedő csemeték pótolják majd elődeiket. — összesen tizenhatan vagyunk a 465 hektáros területen adódó feladatokra. Az állatok etetésére, a vendégeik fogadásá­- ra. A magasfeszültségű vezeték alatt kiirtott erdő helyére ta­vasszal lucernát vetünk, hogy pótoljuk a téli takarmány- szükségletet ... A vadas park vezetője nem teszi hozzá, hogy tavaily a 151 ezer látogatóval mennyivel több gondjuk volt, mint a vadak­kal Vagy a parkba beszökött kóbor kutyákkal. Hiába no, vi­selkedési kultúráink még hagy maga után némi kívánnivalót. Sokaknak kevés a sétaulfcafc mentén elhelyezett háromszáz sze­méttartó. Mások a tűzrakási tilalmat nem hajlandók tudomá­sul venni. S akadt, akinek a Zsolnay Porcelángyárban készült ivókutat kellett feltétlenül összetörnie... A kijárat felé a kisállat-bemutató ketreceiben raboskodó madarak rikoltozása kísér. Tavaszra „ők” is új helyet kapnak, szebbet, tágasabbat. S odébb felépül a hazai ragadozók bemu­tatására alkalmas karám. Ahol a borzot, a rókát és a vad­macskát vehetjük szemügyre, kaphatjuk lencsevégre. Az autóparkoló mellett is tart még az építkezés. Lassan, de elkészül a Budai Áfész új étterme. A tetőtérben vendég­szobák várják majd a kirándulókat. S a konyhára egyenesen a vadasparkból szállítják majd az őzgerincet, a vaddisznópe­csenyét. Ma még azonban nem is sejtik a fenyegető merény­letet a lucernát ropogtató bélkés jószágok ... Mr. A. Mindmáig emlékezetes az az októberi nap — nem sok­kal a tervek elkészülte után —, midőn a tanácstagok, nép­frontbeli aktivisták, más szer­vezetek tagjai önként vállal­ták, hogy nyakukba veszik a település utcáit, és bekopog­nak minden családhoz. Akkor már köztudott volt, hogy a két helybeli termelőszövetke­zet jóvoltából visszavonhatat­lanul belevágnak a meleg vi­zű fürdő felépítésébe. A me­dence beton körvonalai már kirajzolódtak. Telkek, tervek A nagyközségi tanácson volt a sor, hogy eleget tegyen vállalt kötelezettsé­gének: felépítése a központi épületet a pénztárral, női és fárfiöltözővel, zuhanyozókkal, orvosi szobával, más egyéb kapcsolt helyiségekkel. Ehhez pedig — tudván tudva — egyetlen fillér sem szerepejt az éves költségvetésben. Ezért fordultak a lakossághoz, támo­gatást kérve és remélve. Né­hány évvel korábban jól si­került egy hasonló összefogás, akkor az iskolaépítéshez több mint egymillió forintot hozott össze a közadakozás. Most sem maradt el a várt siker, no- yember végére 1,15 millió fo­rint gyűlt össze ilyen címen a tanács számláján. Igaz, ez még kevesebb annál, mint amennyi kellene, de kezdet­nek nem rossz. Főleg az a felemelő, hogy teljesen önként és zokszó nélkül nyitották meg zsebüket az emberek. Ez egy ben a település és a vezetői melletti kiállás megnyilvánu­lása volt, látván az évek óta egymást követő, következetes erőfeszítések gyümölcséit. A hiányzó pénzösszeget a Pesti út jobb oldalán házépí­tésre alkalmas telkek parcel lázásával kívánják előterem­teni. Az összegből csupán anyagokat vásárol a tanács. Az épület generál kivitelezését a helybeli Szabadság Termelő- szövetkezet vállalta, a lakos­ság társadalmi munkájának igénybevételével. Vannak kis­iparosok, akik szívesen segíte­nek, de a különböző szakmák művelőit bárhonnan szívesen látják. A betonkeverésre a Micsurin Tsz-szel kötöttek megállapodást, olyan kedvező formában, hogy csupán a ce­mentet fizetik meg a szállí­tás költségét. kában — elkészítették. Azt tervezik, hogy a létesítmények nyár végére elkészülnek, és a vadonatúj fürdőt még a sze­zonban kipróbálhatja a lakos­ság. Rákérdezhetnek A fürdőépítéssel foglalkozó testület egyébként továbbra is rendszeresen működik. Min­den szerdán megbeszélést tar­tanak. Aki a fürdő felől ér­deklődik, felkeresheti őket, kérdést tehet .fel, véleményt mondhat. A széles körű tár­sadalmi ellenőrzést ily módon is lehetővé kívánják tenni mindazoknak, akik pénzükkel is lendületet adtak a kivitele­zés zavartalan folytatásának. Tamasi Tamás Mesteri díszműbádogos Karosszéria-lakatos az eredeti szakmája Soproni Sándornak (képünkön), de a szépség máshová vonzotta. Jelenleg a vasad! Kossuth Szakszövetkezet monori díszműbádogos-részlegében dolgozik, ahol különböző műemlékek felújításával, restaurálá­sával foglalkoznak. Hancsovszkl János felvétele Tavaszi kezdés Tavasszal, amint az Időjá­rás engedi, kezdődik, illetve folytatódik az építkezés. Az első ütemben a Szabadság Tsz éoüőrészlege befelezi az ülő­pados medence munkálatait és nekifog az említett épület ki­vitelezéséhez. A Micsurin Tsz a Víz oda- és elvezetéséről, to­vábbá az áramellátásról gon­doskodik. A kerítést egyéb­ként már — társadalmi mun­Aranylakeduloni Babuson A család ellenezte a házasságot Messziről megismerni azokat a házakat, ahol két vagy töblj generáció él együtt, de mégsem közös fedél alatt. Meglátszik, hogy évtizedekkel később emelték az új szárnyat, amely, ha gondosan tervezték, szépen illeszkedik a régihez, sajátosan öt­vözi a hagyományokat, a korszerű építészeti megoldásokkal. A dabasi József Attila utcában — egykor Ötemető köznek hívták —. több ilyen látható. Bekopogtatok néhány házba, amíg végül eligazítanak Kosztolányi Istvánékhoz. Az utca fe Iői tornácos, földszintes porta látszik, a század elején sok Ilyet emeltek, belül fagerendás mennyezettel. Ám a széles, nagy ablakok már a mát idézik, éppúgy, mint a kis ház mö­gött magasodó, modern épület. Kopogtatásomra senki sem nyit ajtót, de a kapu nincs kulcsra zárva. Kiszólnak, hogy kerüljek beljebb. A mesterembereknek télen is van bőven tenniva­lójuk. Hol a ketreceket kell megreparálm, hol a szerszámokon akad javítanivaló. Meg készül az új karám és az étterem is. Nem is olyan vad, lám még simogatni Is lehet. Persze, ilyen közel csak az ismerősöket engedi ma­gához. Erdős! Agnes felvételei Farsangi mulatságon Kosztolányi István a fele­ségével éppen reggelizik. A konyhában, a tejet kortyol­gatva hallgatják, amint elő­adom, hogy miért jöttem. — A tanácsházán beszéltek róla, hogy most ünnepelték az aranylakodalmukat. ötven éve vannak együtt, jóban- rosszban. Megkérhetem, hogy beszéljenek az életükről? A vékony kis asszony a fér­je felé fordulva mondja: — Majd inkább én mesé­lek, már úgy's befejeztem a reggelit. — A többi már ne­kem szól: Szóval, az arany- lakodalmunk érdekli? A ta­nácsházán rendeztél^, nyolc párnak együtt. Mivel ötven esztendeje házasodtunk. Meg­hívták a gyerekeinket, az unokáinkat. Nagyon jól érez­tük magunkat. Annyi minden előkerül ilyenkor, még az is, amikor először találkoztunk egymással. Felidézzük újra az emléke­ket. Pelikány Anna és Kosztolá­nyi István egy farsangi mu­latságon ismerkedett meg egymással. Anna akkoriban pest: lánynak számított Da- bason, mert tizenkét éves ko­rától a fővárosban szolgált. Négyen voltak testvérek, a legidősebb lányt huszonegy éves korában elvitte a tüdő­vész. Anna mindig odaadta a keresetét a családjának, és aratáskor hazajárt segíteni. Életében először került szembe az övéivel, amikor Kosztolányi Istvánnal elhatá­rozták, hogy összeházasodnak. Az akkori szokások szerint már kiválasztották számára a jövendőbelit — egy unoka- testvért —, hadd maradjon együtt a föld. — Higgye el, akkoriban ez nagyon szokatlan dolog volt, mert mindenki érdekből akart házasodni — jegyzi meg a házigazda, aki azt sem akarja kihagyni a történetből, hogy választottja nagyon szép, ele ven lány volt, és olyan kar csú, hogy tíz ujjal át lehetett érni a derekát. Drága a fotográfia Esküvői fénykép nem ké szült, mert drága volt akko riban a fotográfia és a meny­asszony apja azt mondta, hogy abból a pénzből már egy malacot is vásárolhatnak Hanem azért nagy lakodalmat tartottak, hetven vendéget hívtak és egy fúvószenekar húzta a talpalávalót. így illett a helybeli szokások sze­rint, de a család soha nem bocsátott meg a fiataloknak Kosztolányi Istvánná ma is fájdalmasan emlegeti, hogy mostohának számított ezután, meg az örökségből is kihagy­ták. A saját erejükből, a férj rokonságának a segítségével építették fel a házat, ahol azóta is laknak. — A fiam szerint a fage­renda, amit itt lát a mennye­zeten, ma újra divatos. Nem sajnáltuk a fáradságot, és ma­gas falakat húztunk — ezzel már Annus néni büszkélke­dik, aki azt is elmondja, hogy sokáig csak döngölt föld volt a mai lakkozott, parket­ta helyén. A víz meg a vil­lany sem túlságosan régi ven­dég nálunk. Kosztolányi István vasúti pályamunkás volt több mint harminc esztendeig. A felesé­ge sokáig otthon maradt a háztartásban, két gyermekü­ket nevelte. Rózsa lányuk 1934-ben, a fiuk, György 1947- ben született. — Már elmúltam negyven­éves, amikor munkába áll­tam, mert nem akartam egye­dül otthon hagyni a gyereke­ket, amíg kicsik voltak. Nem lehetett itt Dabason akkori­ban elhelyezkedni, hát bejár­tam Pestre, a Zrínyi Nyom­dába. Takarítottam, segítet­tem a gép mellett, megcsinál­tam mindent, amit rámbíz­tak. Hajnali háromkor kel­tem mindennap. Nagyon fá­rasztó volt, de megbecsültek Később nagyon jó helyem akadt itt, a rendelőintézetben. Nem készültem még nyugdíj­ba, amikor utolért a betegség. A főorvos úr egyszercsak azt mondta: „Megvizsgálom An­nus néni, nem így nézett ki maga azelőtt”. Éreztem már akkor, hogy nagyon lefogy­tam, fáradékony lettem. Meg­operáltak, több mint fél évig voltam kórházban, szanató­riumban. Ráadásul még baleset is ér­te, elütötte egy kerékpáros. Keze-lába eltört, azóta ritkán, jár ki az utcára. Pista bácsi jár bevásárolni, ő hozza el az ebédjüket az óvoda konyhá­járól. — Nekem már az sem kel­lene, a karácsonyi süteményt is csak az uram kedvéért ké­szítettem. Ismét mosolyog ■ Kosztolányink újra mosolyog* és sorolja, hogy három uno­kája, egy dédunokája van. Gyuri fia a kis házhoz ra­gasztott magas épületben la-* kik a családjával. — Rózsi lányom elköltözött a férjével és a gyerekeivel, de Gyuriék itt építkeztek, a mi segítségünkkel. A villanyt még megcsináltattuk, mielőtt nyugdíjba mentünk, de a mosogatót már a fiam sze­reltette fel a konyhában. Ezt a szép, modern bútort a me­nyemtől kaptuk, mikor kicse­rélték a sajátjukat. Jól megy ma a fiataloknak, régen nem volt itt ilyen módja senkinek. Néhány ház volt csak az Ötemető közben, most meg beépült egészen. A fiamék is most vettek új kocsit. Terveik is vannak. Tavasz- szal újra mázolják az ajtókat, kimeszelik a konyhát, kicse­rélik a megkopott konyhakö­vet. Amikor elköszönök, hív­nak: ha Dabason járok, láto­gassak el ismét hozzájuk. Ta­vasszal majd láthatom, hogy milyen szép virágokat gondoz Annus néni a kertben. Gál Judit VASÁRNAPI GONDOLATOK ADY FENYŐI IS étségtelen: Ady szerette a fákat — a tölgyek, platá- nők, pálmák költészetében jelképekké nőttek, sőt a cédrus, a hársfa, jegenye, ihat is — hallgatta az „őszülő erdők rettegését és gyászát”, még a Szajna-part rozsdás faleveleit is feljegyezte olyan erővel, hogy „Szent Mihály útja beleremegett”. A fenyves zúgását is figyelte, az „üvöltő Tátra erdök”-et. "A föltámadás szomorúságá ban, sőt Varga Ilonához írt levelében még az érmind­szenti karácsony fenyőágas békéjéről is ír 1899-ben. Mégis meghökkentem, amikor karácsony előtt a Nép­köztársaság útján jártam. Nem akartam hinni a szemem­nek — Csorba Géza Ady-szobra fenyőkkel volt körülbás­tyázva. Még hevenyészett kerítést is cszkábáltak a fenyő­vásár köré. Tény, hogy a szobor mögött üresen áll a tér, Szinte kínálkozik az ilyen alkalmi üzletnyitásra, de a költészetet nem indokolt összekeverni semmilyen árusí­tással. Ez egyszerűen kegyeletsértés. Ady szerette a fe­nyőket, de erdőben, havas tájakon, s az ünnepi szobá­ban ... Szobra körül azonban az utókor se tűrje e tiszte­letlen fenyőket. Remélem, az idén már nem találkozunk ilyen kirakodóvásárral az egykori Sugár úton. Hogy ész­be kap az engedélyre stemplit nyomó hivatal is. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom