Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

1084. JANTTÄR PÉNTEK Tiszteket zárt ki a PFSZ katonai tanácsa Súlyos izraeli légitámadás i&SɧfiiÉis A libanoni főváros déli részin egy palesztin menekülttábor közelében olasz katonák cirkálnak Túlnyomórészt polgári áldo­zatokat követelt a kelet-liba­noni Baalbek térségében vég-- lehajtott szerdai izraeli légitá­madás, amelyet a haladó saj­tóval összhangban tömegmé­szárlásnak minősítettek a síita vallási-politikai vezetők. Még mindig nem végleges adatok szerint több mint száz a ha­lottak és legalább négyszáz a sebesültek száma — elpusztult sok lakóház, egy-egy mecset, iskolá és orvosi rendelő. A se­besültek között 150 iskolás gyerek van. ötven palesztin család hajléktalanná vált. Az áldozatok számát növelte, hogy a légitámadás második hullá­ma a mentési munkálatokban részt vevő polgári lakosokat érte. . . A bejrúti és a baalbeki síita vezetők az Egyesült Államokat tették felelőssé az 1982-es li­banoni hadjárat óta legsúlyo­sabb áldozatokat követelő iz­raeli támadásért, rámutatván, hogy Izrael, Washington cin­kosaként, a Reagan-kormány jóváhagyó támogatásával foly­tatja libanoni agresszióját. Bejrúti sajtóelemzések sze­rint Izrael most ,a libanoni síitákat tekinti fő ellenségé­nek, velük szemben alkalmáz- za a palesztin táborok módsze­res bombázásának korábbi taktikáját, azt remélve, hogy: a megtorló, megelőző tárna-, dások révén felszámolhatja a fegyveres ellenállást a síita többségű, megszállt Déi-Liba- nonban. A Al-Baath című damasz­kuszi lap annak bizonyítékát látja a legutóbbi izraeli légitá­madásokban,. hogy a szíriai fogságba esett amerikai pilóta szabadon bocsátása semmit sem . változtatott Washington magatartásán. Miközben Szí­ria szabadon bocsátotta Good­man hadnagyot, a Reagan- kormány Ismét a. szíriai állá­sok fölé . küldte harci repülő­gépeit és arra ösztönözte Iz­raelt, hogy légitámadások so­rozatát hajtsa végre a libanoni nemzeti mozgalom ellen — ál­lapítja meg a csütörtöki kom­mentár. Szintén a közél-keleti hírek­hez tartozik, hogy a Paleszti­nái Felszabadítani Szervezet katonai tanácsa kizárt sorai­ból, öt tisztet, köztük Abu Mű­szót, Arafaitnak az El-Fatahon (a PFSZ legnagyobb tagszer­vezetén) belüli legfőbb ellen­lábasát,.A, törvényes vezetfs '. eltenl.'.i^szeeskü véssél;’ indo­kolt kizárás hírét a WAFÁ pa­lesztin' hírügynökség közölte szerdán este. A további négy tiszt közül kettő a Líbia által támogatott és Ahmed Dzsibril vezetése alatt álló „Néni Front Palesz­tina Felszabadításáért — Fő­parancsnokság”, illetve a Szí- riá-pár.ti „Népi Harci Front” nevű szervezet képviselője volt, míg a másik kettő a Pa­lesztinái Felszabadítási Had­sereg tagja, az Arafat ellen fellázadt katonai egységek ve­zetője. A PFSZ katonai tanácsa az El-Fatah központi bizottságá­nak szerdán befejeződött tu­niszi tanácskozásával egyidő- ben ülésezett. Mint jelentet­tük, a Fátah-ülésről kiadott közlemény bírálta ugyan Ara- fatot, amiért a kollektív veze­tés megkérdezése nélkül talál­kozott Mubarak elnökkel, mindazonáltal nem ellenezte azt a célkitűzést, hogy megtör­jék Egyiptomnak az arab vilá­gon belüli elszigeteltségét. USA-Nicaragua Visszahívták a nagykövetet Az amerikai külügyminisz­térium szerdán bejelentette, hogy visszahívja nicaraguai nagykövetét, Anthony Quain- tont. John Hughes külügymi- nisztériumi szóvivő a döntés­sel kapcsolatban azt állította, hogy „a diplomaták szokásos mozgásáról” van szó, a körül­Wick-botrány Az Illetékes amerikai kormány- hivatal és a floridai állami ható- sások külön-külön vizsgálatot indí­tottak Charles Wlck, az USIA Igazgatója ellen. Az Amerikai In­formációs Ügynökség, a kormány legfontosabb propagandahivatala élén álló Wick tavaly márciusban a floridai Palm Bcachből folyta­tott hivatalos beszélgetéseit titok­ban magnetofonszalagra vette, s ezzel megsértette az állam törvé­nyeit, valamint a szövetségi kor­mány előírásait. , . , - , Wick Reagan elnök baráti köré­hez tartozik, de helyzetét kényessé teszi az is, hogy éppen egy olyan telefonbeszélgetés kapcsán lcplező- riült le. amelyet James Bakerrel, a Fehér Ház személyzeti főnöké­vel folytatott. Wick azt követelte Bakertől, hogy szervezze meg Reagan elnök találkozóját Rupert Murdoch-kal, az ausztrál állampol­gárságú amerikai sajtómágnással, James Goldsmith-szel, a Wall Street egyik „sajtókirályával”, va­lamint más amerikai és külföldi üzletemberekkel, köztük a nyugat­német Sprlnger-konszcrn egyik vezetőjével. Az USIA igazgatója ennek a találkozónak Igen nagy ie'en tőséget tulajdonított Reagan i»84-es választási kampányának támogatása szempontjából. Amikor Wick követelésére Baker elintézte, hogy Reagan húsz percre tisztele­tét tegye a sajtómágnásokkal ter­vezett fehér házi megbeszélésen, s ezt telefonon közölte a Palm Reachben üdülő kormánytisztvise­lővel, Charles Wick ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: „győzni fogunk 1984-ben”, A Wick-botrány, Thayer hadügy­miniszter-helyettes lemondása bi­zalmas információk üzleti érdek­ből való szellőztetésének vádja miatt, továbbá a Debatcgate-ügy a jelek szerint a választási kam­pány tavaszi csúcsidejében éri majd el tetőfokát. A Rea can-kor­mány azonban eddig Nixonnál sokkal ügyesebben kezelte „saját ttgvelt”. Ugyancsak a The New York Times értesülése, hogy Leonard Garment washingtoni ügyvéd, aki Nixon jogi tanácsadója volt a Wa- tergate-ügyben. kedd óta Charles Wick szolgálatában áll. mények azonban mást mutat­nak. Quainton visszahívását töb­ben megjósolták: Henry Kis­singer volt külügyminiszter, a Közép-Amerikával foglalkozó „kétpárti” különleges bizottság elnöke ugyanis — bizonyos jelek szerint — megneheztelt rá. Kissinger elégedetlenségét a hírek szerint az váltotta ki, hogy Quainton dicsérte a ni­caraguai kormányt az írástu­datlanság felszámolása, az egészségügyi ellátás megszer­vezése és a szociális gondok megoldása terén elért eredmé­nyeiért. Jó kapcsolatok Morém Havannában A kubai fővárosba érkezett csütörtökön Fernando Moran spanyol külügyminiszter. A spanyol diplomácia vezetője a két ország kapcsolatairól és gazdasági együttműködésének fejlesztéséről tárgyal majd vendéglátóival. Kuba és Spanyolország kapcsolatait mindkét fél na­gyon jónak értékeli. A spa­nyol kormány soha nem csat­lakozott ahhoz a Kuba elleni politikai és gazdasági blokád­hoz, amelyet az Egyesült Ál­lamok igyekezett rákényszerí­teni szövetségeseire. A többi között ennek köszönhető, hogy a tőkés országok közül jelenleg Spanyolország Kuba legjelentősebb kereskedelmi partnere. A két ország áru­csere-forgalma 1982-ben 185,6 millió dollár volt. Fernando Moran személyé­ben első alkalommal tesz hi­vatalos látogatást spanyol külügyminiszter a karibi szi­getországban. A Pravda vezércikke a nemzetközi helyzetről Kedvező fordulatra van szükség Az SZKP KB múlt év de-' cemberi ülésének és a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak határozatai ismét meg­mutatták, hogy a Szovjet­unió tervei békések és alko- tóak. E dokumentumok fő gondolata a nép jólétének nö­velése, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a háború­val. — állapítja meg csütörtö­ki számának vezércikkében a Pravda. A cikk emlékeztet rá, hogy a Legfelsőbb Tanács a nem­zetközi helyzetről és a Szov­jetunió külpolitikájáról ho­zott határozatában maradék­talanul elfogadta a Jurij Andropov múlt év. szeptem­ber áiB-i és'niíjVérnber 24-i1 n?ilatkozatáibanr'' fögíaltakát. A Legfelsőbb Tanács meg­bízta a szovjet kormányt, hogy folytassa a Szovjetunió és szövetségesei biztonsagá­nak szavatolásáért végzett te­vékenységet, tegye meg azo­kat a lépéseket, amelyek a jelenlegi helyzetben elősegít­hetik a nemzetközi légkör ja­vulását. A Szovjetunió nem kíván katonai téren verse­nyezni. Mélységes meggyőző­dése, hogy jelenleg a béke és a biztonság megszilárdításá­nak egyetlen lehetséges mód­ja, ha elismerik az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elvét. Bizonyos körülmények kö­zött 1984. fontos szakasszá válhat az enyhüléshez vezető úton — állapítja meg a Pravda. — A Szovjetunióban a kialakult helyzetet nem kí­vánják visszafordíthatatlan­nak tekinteni. Az új év elő­estéjén ismét megerősítést nyert, hogy ha az Egyesült Államok és a NATO más or­szágai késznek mutatkoznak visszatérni az amerikai raké­ták európai telepítésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész ezt megtenni. Kétségtelen, hogy nehéz kedvező fordulatot elérni a nemzetközi helyzetben. Az imperializmus erői agresszí­vak és manővereik a legna­gyobb éberséget követelik. Az imperializmus azonban már régen nem képes ráerőltetni akaratát a szocialista orszá­gokra. Az Egyesült Államok hegémonista törekvéseivel a világ országainak többsége szembeszáll. A nemzetközi po­litika erős tényezőjévé vált a soha nem látott méretű hábo­rúellenes mozgalom. A béke mellett hatalmas erők állnak, s feladatuk az, hogy erősít­sék egységüket, még határo­zottabban folytassák harcu­kat — szögezi le a Pravda vezércikke. Be fejeződött Fischer moszkvai látogatása Békét szavatoló együttműködés A szovjet kormány vendé­geként január 3—4-én baráti látogatást tett a Szovjetunió­ban Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, a Német Demokra­tikus Köztársaság külügymi­nisztere. Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter és Oskar Fi­scher megbeszéléseket folyta­tott, amelyeken a szívélyesség és a teljes megértés légkörében megvitatta a két állam közötti testvéri kapcsolatok fejlődésé­nek kérdéseit, valamint a köl­csönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi problémákat. Kifejezésre jutott az a meg­győződés. hogy a két ország baráti szövetsége az európai kontinens békéjének és biz­tonságának egyik fontos ténye­zője, a közeljövőben is válto­zatlanul erősödni fog. A felek egyetértettek a nem­zetközi helyzet, a feszültség fokozódása okainak értékelé­sében. A szocializmus, mint társadalmi rendszer ellen „ke­resztes hadjáratot” hirdető je­lenlegi amerikai kormányzat megpróbálja az ideológiai el­lentéteket az államközi kap­csolatokban is érvényesítem. A felek aláhúzták, hogy az események fejlődése megköve­teli a Varsói Szerződés tagor­szágaitól, és valamennyi béke­szerető erőtől a fokozott éber­séget, s a szükséges lépések megtételét a háború veszélyé­nek elkerülése érdekében. A megbeszélések résztvevői kü­lön rámutattak arra. hogy a szocialista országoknak az új amerikai középhatótávolságú atomfegyverek telepítésére adott válaszintézkedései meg fognak felelni annak a meg­növekedett veszélynek, amit ezek a fegyverek jelentenek. A szocialista közösség államai nem törekednek katonai fö­lényre, de nem engedik meg azt sem. hogy velük .izemben fölény alakulhasson ki. Szovjet részről megerősítet­ték, hogy ha az Egyesült Álla­mok és a többi NATO-tagor- szág késznek mutatkozik az amerikai rakéták telepítése előtti helyzethez való visszaté­résre, akkor a Szovjetunió szintén kész lesz megtenni. A Szovjetunió és az NDK a jövőben is a lehető legszoro­sabban együttműködni szándé­kozik a nemzetközi színtéren. A tárgyalásokon bebizonyo­sodott, hogy a felek között tel­jes a nézetazonosság minden megvitatott kérdésben. TASZSZ-nyilatkozat a pretoriai behatolásról Szüntessék be ez agressziót A TASZSZ szovjet hírügy­nökség csütörtökön nyilatko­zatban ítélte el a Dél-afrikai Köztársaság Angola-ellenes agresszióját. A nyilatkozat hangsúlyozza: a Szovjetunió határozottan követeli vala­mennyi Angola ellen irányuló agresszív tevékenység beszün­tetését, a dél-afrikai csapatok teljes kivonását a megszállt angolai területekről. A nyilatkozat megállapítja, hogy Dél-Afrika nem csak tör­vényellenesen tart megszállva A lengyel—nyugatnémet kapcsolatok romlásáért A bonni kormány a felelős „Az eurorakéták nyugat­németországi telepítéséről ho­zott döntés következtében né­met földről ismét veszély fe­nyegetheti a lengyel nép bé­kés jövőjét’’ — állapította meg csütörtöki ülésén a szejm külügyi állandó bizottsága. Az NSZK kormánya a fele­lős a nyugatnémet—lengyel kapcsolatok megromlásáért — nutatott rá a bizottság — a bon ni kormány csatlakozott a len­gyelellenes amerikai politiká­hoz. A Rajnánál ismét hallha­tók revizionista hangok, meg akarják kérdőjelezni a máso­dik világháború következtében kialakult európai határok, így Lengyelország nyugati határai­nak véglegességét. A parlamenti bizottság állás- foglalása szerint a lengyel ha­tóságoknak határozottan kell reagálniuk minden revizionis­ta és soviniszta nyugatnémet megnyilvánulásra. Lengyelor­szág ugyanakkor megerősíti, hogy az 1970-es szerződés szel­lemében kész az együttműkö­désre. ★ Wojciech Jaruzelski minisz­terelnök csütörtökön találko­zott Jozef Glemp bíborossal, Lengyelország prímásával. A megbeszélésen értékelték az elmúlt év legfontosabb esemé­nyeit. megvitatták az állam­egyház viszony egyes fontos kérdéseit, és megismerkedtek egymás véleményével. A NEMZETKÖZI DIPLO­MÁCIÁBAN csak ritkán for­dul elő, hogy egy ország a po­litikáját ért bírálatok miatt „megsértődjék”. A közeli na­pokban mégis ez történt — legalábbis látszatra a nyílt színen —, amikor a tőkés vi­lág vezető hatalma, az Egye­sült Államok bejelentette, hogy kilép az ENSZ Nevelés­ügyi, Tudományos és Kulturá­lis Szervezetéből, az UNES- CO-ból. Washington döntése mögött taktikai megfontolás húzódik meg. Ismert ugyanis, hogy az UNESCO alapokmánya sze­rint egy évvel előbb be kell jelenteni a kilépési szándékot. Mivel az Egyesült Államok csak a múlt év végén jelezte hivatalosan az elhatározását, 1984-ben még az UNESCO tag­ja marad, s az sem lehetetlen, hogy közben változtat korábbi döntésén. Mindenesetre ez az időszak az amerikaiak számá­ra jó lehetőséget kínál arra, hogy megpróbáljanak erőtel­jes pénzügyi és politikai nyo­mást gyakorolni az ENSZ-nek erre az intézményére. Shultz amerikai külügymi­niszter az UNESCÓ-ból való Háttér AMERIKÁI NYOMÁS AZ kivonulási szándékkal kapcso­latban azt fejtegette, hogy amennyiben „javulás tapasz­talható a kisebbségi nézetek elfojtásának megszűnésében”, Washington ismét felülvizsgál­ja kilépési szándékát. A kül­ügyminiszter szavai egyben burkolt figyelmeztetést is je­lentettek a 161 tagot tömörítő szervezet számára. A jelek szerint ugyanis Washington a jövőben csak akkor hajlandó további pénzügyi támogatást nyújtani, ha cserébe, a tagság zömét alkotó fejlődő országok szakítanak jelenlegi antiimpe- rialista irányvonalukkal. S mivel az UNESCO évi anya­gi bevételének az egynegye­dét — több mint 300 millió dollár — az amerikaiak ad­ják — szerintük — ez nyomós érv lehet. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK mostani lépése egyben azt is jelzi, hogy az utóbbi 'évtize­dekben gyökeresen megválto­zott a helyzet az ENSZ külön­féle szakosított szervezeteiben. A másoaik világháborút kö­vetően ugyanis általánossá vált, hogy az úgynevezett „szavazógépek” segítségével Washington könnyen a maga javára dönthette el a vitás kérdéseket. A szocialista vi­lágrendszer létrejöttével, va­lamint a fejlődő országok be­lépésével, amelyek jelentős része haladó külpolitikai irányvonalat követ, egyre sű­rűbben érik bírálatok az Egye­sült Államokat. A többség nem tudja elfogadni, hogy a reakciós amerikai körök tá­mogatást nyújtanak a katonai diktatúráknak, olyan fegyver­kezési politikát indítottak el, amely nemcsak Európa, de a világ biztonságát és békéjét is veszélyezteti. Bár az Egyesült Államok szövetségesei között is megle­petést keltett a december vé­gi bejelentés, az első óvatos reagálásokat követően akad­tak olyan megnyilatkozások, amelyekből kiderült, hogy más nyugati országok is fon­tolóra vették az UNESCO-ból való kivonulást. Ha erre sor kerül, az elsősorban anyagi szempontból — az amerikai támogatás megvonása miatt — érinti érzékenyen a szerveze­tet. Hiszen kevesebb pénz fog jutni a fejlődő országok fiatal­jai számára oktatásra, tudo­mányos kísérletekre, s szűkö­sebb keretből kell megoldani egyes műemlékek védelmét is. EZ AZONBAN NEM LEHET indok arra, hogy több, a fej­lődők rendszeréhez tartozó tagország engedjen az ameri­kai nyomásnak, s a pénzügyi támogatás folytatása reményé­ben változtasson a washingto­ni érdekeknek megfelelő mó­don, külpolitikáján. Ez egyéb­ként Washington számára le­hetőséget nyújtana ahhoz is. hogy a jövőben más ENSZ-in- tézménvekkei szemben a zsa­rolás eszközeit alkalmazza. Csitári János angolai területeket, hanem to­vább szélesíti a független és szuverén ország elleni agresz- szióját. Célja az, hogy meg­semmisítse a haladó politikát folytató Angolát, katonai erő alkalmazásával tartósítsa a dél-afrikai térségben a fajül­döző-gyarmatosító rendszert, destabilizálja a szomszédos, független afrikai államokban a politikai helyzetet és megaka­dályozza a namíbiai kérdés politikai rendezését. Teljesen nyilvánvaló, hogy közvetlen kapcsolat van a leg­utóbbi dél-afrikai támadás és a nemzetközi — mindenekelőtt amerikai — imperializmus ag­resszivitásának megerősödése között. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagál- lam szállítja a dél-afrikai re­zsimnek a szabadságszerető afrikai államok elleni agresz- szióhoz szükséges fegyverzetet. A dél-afrikai rezsim újabb agressziója ismét bizonyítja, hogy az egymást követő faj­üldöző dél-afrikai kormányok és pártfogóik tevékenységének következtében a békét veszé­lyeztető helyzet alakult ki az afrikai kontinens déli részén, A kialakult helyzetben telje­sen megalapozott és időszerű az angolai kormánynak az ENSZ főtitkárához eljuttatott rendezési javaslata, amelv előirányozza a katonai cselek­mények azonnali beszünteté­sét Angolában. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy Angola védelmében fel kell emelnie szavát minden jóakaratú embernek, minden államnak, amelynek értékes a béke és a népek biztonsága, és mindent meg kell tenni a faj­üldöző agresszorok és támoga­tóik terveinek megakadályozá­sa érdekében. Az agresszió nem maradhat büntetlenül — hangsúlyozza a szovjet hír­ügynökség nyilatkozata. Pennsylvania Téves riadó Téves atomriadó volt szer­dán az amerikai Pennsylvania államban. A csütörtöki lapok beszámolója szerint azok a technikusok, akik a szövetségi állam riasztási központjában dolgoznak, véletlenül olyan jelzést váltottak ki, amely az Egyesült Államok elleni nuk­leáris csapást jelzi. Pennsylvania állam kéthar­madát érte el a vészjelzés. Jól­lehet a technikusok észlelték a hibát, és néhány percen belül telexen és telefonon értesítet­ték a hatóságokat, a Phila­delphiától északra levő allen- towni körzetben negyven szi­réna már javában szólt; Az il­letékesek utólag arra panasz­kodtak. hogy a lakosság rá se hederített a bőgő szirénákra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom