Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-31 / 25. szám

Termelési rendszer r Évzáró A több mint félszáz taggaz­daságot tömörítő Gödöllői Bú­za—Borsó Termelési Rendszer évzáró taggyűlését ma, ja' nuár 31-én, 10 órától tartják az Agrártudományi Egyetem rektori tanácstermében. A múlt évben végzett termelés- szervező tevékenység eredmé­nyeiről és az idei tervről Mli- narics József, a GBBR igaz­gatója szól, az ellenőrző bi­zottság beszámolóját Könczöl Ferenc, a bizottság elnöke, a túrái Galgamenti Magyar— Kubai Barátság Tsz elnökhe­lyettese tartja meg. Ezután a gödöllői Agrárfejlesztő Közös Vállalat és a GBBR szerződé­sének tervét vitatják meg. Érinfésvégldhni Nemcsak ajánlatos, kötele­ző, hogy a villamos energiával működő gépek érintésvédelmi ellenőrzését gyárakban, mező­gazdasági üzemekben, intéz­ményekben rendszeresen elvé­gezzék. Erre ma már számos munkacsoport, szakértőkből álló gazdasági társulás is vál­lalkozik. Van, ahol régóta sa­ját brigáddal oldják ezt meg. A páceli Rákosmezeje Tsz-ben, amelynek üzemeiben ugyan­csak számos elektromos üze­mű gép van tavaly létesítettek érintésvédelmi mérőcsoportot, amely nemcsak ellenőriz, ha­nem a hiányosságok megszün­tetésével javítja is a baleset- veszélyes gépeket. Véradás Hegyszer ennyi Négy éve alakult meg a Vöröskereszt-alapszervezet a MÉM Műszaki Intézetben. Ak­kor ötvennégyen léptek be, ma már azonban nyolcvan ta­got számlálnak. Tavaly a rokkantak megsegítésére gyűj­tőakciót szerveztek és négy­ezer forinttal járultak hozzá segítésükhöz. A fóti Gyermek- város ifjúsági otthona részére 3 ezer 600 forintot utáltak át. Jogosan könyvelhetik el ered­ményként azt is, hogy tavaly négyszer annyi vért adtak, mint az alapszervezet megala­kulásának évében. LLÖI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1984. JANUÁR 31., KEDD Alkaté ifjúság Pályázat nyomán nagfenddés Teljesítették akcióprogramjukét az aszódiak Jakus Jánosné, a túrái Gal- gavidéke Áfész aszódi konfek­cióüzemének KISZ-titkára, varrónő, aki egyúttal az itteni November 7. szocialista brigád vezetője még decemberben a SZŐ VOSZ-ban, a Fogyasztási Szövetkezetek Tanácsa köz­pontjában járt. — Ott én képviseltem a mi brigádunkat és a Dobó Kata­lin brigádot az Alkotó ifjúság pályázat díjkiosztásán — mondja a fiatalasszony. — A SZÖVOSZ elnöksége hirdette meg a pályázatot, s mi brigá­donként két-két leendő termé­künk tervével, illetve már egy-egy mintadarabjával pá­lyáztunk. — Akkor még nem tudtuk biztosan, hogy legalább kis­szériás termék lehet az egy- részes Kató fantázianevű gyermekoverallból, a Kázmér fiúanorákból, ezeket a Novem­ber 7. brigád tagjai tervezték, és a másik brigád által bekül­dött Viki nagykamasz és a Kinga anorákból. — Hányadik díjat nyerték el? — Mindegyik brigád szá­mára átvehettem egy-egy har­madik helyezést, s a velük já­ró összesen háromezer forintot. — Ügy tudom, megrendelést is káptak ezekre a díjazott termékekre, hiszen az ered­ményhirdetéskor kiállításon is szerepeltek a SZÖVOSZ-ban. Besötétedő lencsék Fürdetés helyett gyöngypor Nyugdíjasok soron kívül Meglehetősen szorongva lép­tem be Hataiyák Jánosné lát- szerész mester műhelyébe Aszódon, amikor életem első szemüvegét kellett megcsinál­tatnom. — Gyakran titulálnak opti­kusnak, pedig az a fénytani lencséket csiszolja. A látsze- rész orvosi recept alapján ké­szíti el a szemüveget, a fény­tani lencséből. Nagyon jó a kapcsolatom a hatvani kórház szemészetével, így a környező falvak lakói nálam készíttet­hetik el szemüvegeiket. Az or­vosi utasítás alapján nyerslen­cséből alakítom a szemüveg keretéhez a formát. — A vevő által megrendelt szemüvegkeretnél mindig az optikai követelményeket tar­tom szem előtt, mégpedig a szem és a fül kozötti távolság összefüggéseit. Módosítja a szemüveg formáját az orr alakja is, valamint a szemek egymástól való távolsága. Te­hát egy jó szemüveg sokféle összetevőtől függ. — Sok embernek fájdul meg a szeme vagy feje a hely­telenül választott szemüvegtől. Ezért ajánlatos a látszerész ta­nácsait meghallgatni. A meg­rendelők kívánságait a leg­messzebbmenőkig teljesíteni tudom, mert a szemüvegkere­tekből 12 féle áll rendelkezé­semre. A fénytani lencséket üvegből és műanyagból egy­aránt ki tudom alakítani. — Sokan vannak, akik az erős fényt hosszabb ideig nem tudják elviselni, vagy tartó­san neonfénv mellett dolgoz­nak. Azoknak is elvállalom szemüvegük utólagos színezé­sét. Sainá'atos tanasztalatom, hogy az emberek többsége nem tartía tokban ezt a hasz­nos segédeszközt, fpv a len­csék gyakran karcolódnak, s ezáltal rontanak az optikai jellemzők. — Az esetleges leejtések után megpróbálják a lencsé­ket forró vizes fürdetés után visszatenni a keretbe, de ez­által csak a keretek deformá- lását és a törékenységét fokoz­zák. Ehhez a művelethez spe­ciális üveggyöngyport haszná­lok, amely egyenletesen mele­gíti fel a keretet és a lencsét. — Igen fontos, hogy a len­cse tökéletesen illeszkedjen a keretben, mert csak így biz­tonságos a viselése. A fémke­retes szemüvegkeretbe az üveglencse megmunkálása igen hosszadalmas folyamat, tehát munkaigényesebb, mint a műanyagoké, ára is jóval magasabb, de garantáltan hosszabb élettartamú. — A lencsék alaki csiszolá­sát általában géppel végzem. A sokdioptriájú lencsék csi­szolása kézi megmunkálást igényel. A megrendeléseket a legrö­videbb határidő alatt tudom teljesíteni, mert az üzletemet csak egy fal választja el a műhelyemtől. A környékbeli idős emberek szemüveglaví- tását azonnal megcsinálom, hogv ne kelljen még egyszer idejönniük. — Természetesen napszem­üvegek árusításával is foglal­kozom. Divatosak az erős fényre besötétedő lencsék. Ezekből viszonylag kevés fogy el, mert drágák és kényesek. A hagvományo«;, színezett len­csékből több fogv el, de ezeket a lencséket viszooy'ae drágább ifa-o+Kp foglaltatnák. Áraim az pyQTÉRT áraival megegye­zők. K. I. Cs. Jakus Jánosné és Tóth Margit anorákot varr. A kép előteré­ben az egyik díjnyertes termékük. Hancsovszki János (elvétele Moii Vízipók-csodapók. Színes, magyar rajzmesefilm. Csak 4 órakor V Kínai szindróma. Színes, szinkronizált, amerikai film, 6 és 8 órakor. . — Igen. Mind a négyből megrendelt már ezer-ezer da­rabot a Felsőruházati Nagyke­reskedelmi Vállalat — mondja Nagy Jánosné, a konfekció­üzem helyettes vezetője. — így aztán elmondhatjuk: nem volt hiábavaló a brigádok pályázaton való részvétele. Az üzemben — mint még Jakus Jánosné elmondotta — néhány éve alakították meg a KISZ-alapszervezetet. Kis lét­számú üzem az övék, az ifjú­sági szervezetnek tizenhárom tagja- van. Elmúlt évi akció- programjukat sikerült teljesí­teni. Fehér István Bensőséges ünnepséget tar­tottak a minap Dányban az áfész vendéglőjében. A kórus alapító és jelenlegi tagjait kö­szöntötték a falu vezetői Ün­nepi köszöntőt dr. Fabó Ist­ván tanácselnök mondott. Az 1970-es években orszá­gosan is egyre inkább előtérbe került a hagyományok ápolá­sa, megőrzése. A paraszti élet átalakulásával sürgetővé vált az elődök munkaeszközeinek, ruházatának, népdalainak ösz- szegyűjtése. Dányban 1970. augusztus 20-án a Deák körút 10. szám alatt néprajzi házat létesítettek. Sokan már ekkor felvetették, hogy más közsé­gekhez hasonlóan itt is össze kellene gyűjteni az elődöktől fennmaradt népdalokat, kó­russá alakítani a hagyományo­kat tisztelő asszonyokat. A há­ború előtti dalárda bizonyos fokig még élt az emberek kép­zeletében. Nagy szerepe volt a szervező munkában dr. Fabó Istvánné- nak, a művelődési ház akkori igazgatójának, aki leányát bíz­ta meg a kórus vezetésével. Ahhoz, hogy Fabó Judit diri­gálni tudja az éneklő embere­ket, még egy jelentős feladat, a szervezés hátra volt. A mű­velődési ház igazgatója és Gá­dor János akkori tsz-elnök a szőlőben kezdte megnyerni az asszonyokat a közös éneklés­nek. Sok káros előítélettel, néhol családi ellenzékkel is meg kellett küzdenie addig, hogy 1973 novemberében 13 fővel megkezdődhessen a kö­zös gyakorlás. Az alapító ta­gok között volt Szabó József - né, Szekeres Ferencné, Szeke­res Lajosné, Koncz Istvánné és Szabó Antalné,- akik sok­sok órát áldoztak a szép ének­lésért, s többen ma is az együttes tagjai. Az első évek feladata volt régi népdalok gyűjtésének megkezdése, a dallamok és szövegek pontos lejegyzése. Ehhez a munkához Kontra Antal zenetanár nyűitott sem­mivel sem pótolható segítsé­get. A kórus tagjai a termelő­szövetkezetben dolcozó lányok és asszonyok voltak, de ké­sőbb tsz-en kívüliek is csatla­koztak hozzájuk. A kórus működésére a já­rási szervek is felfigyeltek: 1975-ben a Galga menti nép- művészeti találkozón díjjal jutalmazták a dánviakat. Gon­dot jelentett a kórústagok ru­házatának kialakítása, mert a díszes népviselet, sainos. eb­ben a községben régóta kihalt. Segített a régi fényképek és ruhák felkutatása. A munka annyira jól sikerült, hogy a Népművelési Intézet is hely­benhagyta a formaruhára vo­natkozó javaslatot. A termelő- szövetkezet anyagi támogatá­sával elkészültek az ingvállak, a mellények, később pedig a szoknyák, A sok emlékezetes helybéli fellépésen kívül az 1977-es év­ben a népdal- és pávakörök Pest megyei minősítő hang­versenyén a kórus kiváló ok­levelet kapott. A népdalkörök II. országos minősítőjén 1978- ban jól minősült elismerés ke­rült a tarsolyba. 1980-ban sem adták alább Nagykátán. mert itt is ugyanezt az értékelést mondhatták magukénak. Az elismerések közepette egy igen fontos változás kö­vetkezett be. Az asszonykórus — merthogy 1979-ig így ne­vezték őket — vegyes kórussá alakult. Lehet, hogy a férfiak irigyelték meg a sikeres sze­replést, de az a valószínűbb, hogy ily módon is stabilizálni akarták a létszámot, illetve színesíteni repertoárjukat. A művelődési ház és a termelő- szövetkezet támogatásával a hat férfinak csizmát, nadrágot vásároltak. Óriási érdeme a kórusnak, hogy a régi szép dalokat nem­csak összegyűjtik és előadják, hanem a honismereti szakkör tagjaival (általános iskolás gyerekekkel) meg is tanítják őket. A kórusnak jelenleg 17 tag­ja van. A tagság szorgalma, az éneklés szeretete, Fabó Ju­ditnak, az együttes vezetőjé­nek a szakmai hozzáértése a biztosítéka annak, hogy még sokáig gyönyörködhetünk a tsz-kórus előadásaiban. Sződi Sándor A nap programja művelődési köz­Gödöllő, pont: Iskolai közművelődési prog­ram: Egészségvédelmi filmek vetítése, az Erkel Ferenc Ál­talános Iskolának, 15 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 15— 19 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Rekviem egy temetőért, Kresz Albert fotókiállítása, megtekinthető 14—iá óráig. A pózta ionség dicsérete Falusi emberek szeretett orvosa Lehet, hogy az idők múlá­sát jobban érzékeljük a má­sok sorsán?- Negyedszázadnál is több, hogy először kopog­tam be dr. Bitter István köz­ségi orvos rendelőjébe Héviz- györkön. Egy fiúcska volt ná­la éppen. Idegen gyerek, de úgy beszélt, úgy foglalkozott vele, mintha a sajátja lett volna. Aztán évek teltek, he­tek borultak napokra, dr. Bitter István a falu szeretett, tisztelt orvosa lett. Dicsérték a tudását, szorgalmát, főként pedig a szerénységét, közvet­lenségét, azt, hogy soha sen­kit nem nézett le. Szolgálat naponta — Ugyan, kit nézhettem volna le? Apámat? Anyai nagyapámat? Nagybátyáimat? Mind egy szálig falusi embe­rek voltak. Nekem sok min­dent meg kellett próbálnom, amíg végre gyógyíthattam, s az első hozzám forduló pa­naszkodó falusi embert teljes felelősséggel vizsgálhattam — mondja a mára megőszült, testtartásában azonban még mindig szikáran egyenes or­vos, aki búcsúzik a körzeté­től. Utoljára december 30-án rendelt és fogadta a betege­ket, hallgatta az idősek meg­fáradt szívének elendes dobo­gását, s adott gyógyító taná­csot a fiatalasszonynak, aki fájó derekára kért betegséget mulasztó kenőcsöt. Ügy vé- - gezte, tette dr. Bitter István a nyugdíjazás előtti utolsó munkanapján is a dolgát, mintha hosszú éveken át kel­lene még naponként szolgál­nia háromezer hévizgyörki la­kos egészségügyét. Munkatársai — Mrkva And­rásáé és Moskoff Mihályné — mondták el; hogy amikor az utolsó beteget is tisztes­séggel ellátta, s megkopott, hozzánőtt orvosi táskájába tet­te személyes holmiját, sze­meivel, akár lassan mozgó kamerával végignézte a hoz­zánőtt megszokott rendelőt, s a munkatársak látták, bár­mennyire titkolta is a sok bajt, szenvedést látott férfi a búcsúzás fájdalmát, egy pilla­natra könnyes lett a szeme. Akarat is kell Megértem a búcsúzás köny- nyeit, mint ahogyan megér­tettem azt is a betegágy mel­lett ülők között, hogy ha dr. Bitter István neve felhang­zott. m'ntha derű, .nyugalom és életkedv reflektora gyűlt volna ki az aggodalomtól sá­padt arcokon. Kevés embert láttam, ismertem az életben, aki annyira póztalanul, s annyira derűsen okos tudott lenni, mint Bitter István. Még hetvenévesen is karcsún; kedvesen, fiatalosan lépett a betegágyban várakozó mellé. Egy pillanat alatt megszűnt a szorongás, a félelem, eny­hült a fájdalom, s feltámadt a reménységgel teli bizako­dás. Amikor hetek, hónapok múltáin egykori betege ismét erőteljesen végezte munkáját, s már nem volt elég számá­ra az egy műszak, dicsérte an­nak életerejét, akaratát — mert Akarat nélkül nincs gyógyulás! Élők feladata Neki elég volt szolgálnia a célt, a gyógyítást, számára nem kellett dicséret, mert olyan ember volt, aki elbújt az élet fénykévéi mögött, me­lyeknek a felgyújtásában ré­sze volt, de soha azokat a maga számára nem gyújtotta fel, s nem kamatoztatta. Egy hajszállal nem akart többnek látszani, mint egy rendes, egyszerű ember. — Jó ember volt a doktor úr — mondják most a héviz- györkiek, amikor nyugdíjba megy az orvosuk. De mi ez a jóság? Azt hiszem, ez a jóság a pozíciójából fakadt. Olyan pozícióban volt, mint közsé­gi orvos, akihez mindennap, s minden órában, minden percben segítségért és ta­nácsért fordultak az embe­rek. Ö mindenkinek megadta, amit kért, s megtette, amire szüksége volt, s ezzel el volt intézve, továbbment. Nem tudom elhallgatni sze­mélyes élményemet, amely minden bizonnyal nemcsak velem, hanem sokunkkal megtörténhetett Hévizgyör- kön. Éjfél -után néhány perc­cel csengettem fel. Elvette tőlem a kerékpárt, otthagyott az éjszakában, hogy gyógyu­lást vigyen a betegnek. Nem rajta múlott, hogy amikor megérkezett, már csak a ha­lál tényét állapíthatta meg. Elindultam apám testvérei­hez, hogy elmondjam a hirte­len érkezett tragédiát, A fa­lu orvosa nem hagyott ma­gamra, velem járta az utcá­kat. Vigasztalt, nyugtatott, az élők előtt álló feladatokról beszélt. Egészséges élet Dr. Bitter István december 30-án fogadta rendelőjében utoljára az őt felkereső bete­geket. December 31-én még több község orvosi ügyeletét ellátta. Hetvenévesen is pél­damutató akarással, amely akarásáért nyugdíjas korában is hála kíséri őt, s azoknak az embereknek a tisztelete, szeretete, akiknek csaknem fél évszázados munkálkodásá­val adott gyógyulást, egészsé­get és életet. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) A szőlőben k»7«lfr»k.» szervezési. \ Tízéves a dányi kórus Ma már férfiak is énekelnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom