Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. JANUÁR 28., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 A kereskedelem nem rendel - A gyártó csak fejlesztget A játékgyártás nem játék A gazdaságosság egyben veszélyes ütközési pont A karácsonyfa alatt talált játékok már nem újak, némelyik talán szét is ment azóta, a szülők pedig rég elfeledték a vásárlással járó bosszúságaikat. Így talán figyelmükből arra is futja, hogy miért volt tavaly olyan a játékkínálat, amilyen. Pontosabban: a hazai játékok választéka miért kullog még mindig az igények mögött? A kereskedelem szerint azért, mert a gyártók nem fejlesztenek. A gyártók pedig azzal magyarázzák bizonyítványukat, hogy a kereskedelem nem rendel az újdonságokból. Némi igazság persze mindkét állításban van. A kereskedelem ugyanis azért rendel keveset, mert először a feltöltött raktáraikat kell kiüríteni. Bár lehet, hogy az a raktár éppen olyan játékokkal van tele, ami már korábban sem kellett senkinek. S a gondolatsort folytathatnánk azzal, amit ilyenkor a termelő felel: hogyan is kereshetnék a vevők, ha nem is tudnak róla? Vagy lehet, hogy eladható lenne az Százhalombattán, ami Gödöllőn van raktáron és így tovább. TEMETŐJE A gyártó pedig tényleg nem fejleszt, hiszen az a feltételezés, hogy valamely jó ötletből készült termék kelendő lesz, a kereskedelem megrendelése nélkül semmit sem ér. Ám legyünk kissé konkrétabbak. Buktató az ár Ma hazánkban körülbelül hetven vállalat foglalkozik a játékgyártással, viszont az egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hány vállalatnál, szövetkezetnél ez az elsődleges. Jellemző ugyanis az, hogy konvertálható gépeiken csupán a fölös kapacitás lekötésére fognak játékgyártásba. Pest megyében is szép számmal akadnak játékgyártók: a Budaörsi Vegyes Ipari Szövetkezet, a mo- nori Kefe- és Játékgyár, a péceli Triton Háziipari Szövetkezet és a Politoys. A monori Kefe- és Játékgyár 40 millió forintos beruházásáról, amely során Nagykőrösön létrehozták a játékgyárat, már hallhattak. A gépek megérkeztek, a tervezés soha nem látott lelkesedéssel indult, iparművészek formázták meg a terméket. Csakhogy! A fajátékok —• mármint a monori kiváló minőségű fajátékok — drágák (például a Puly építő 600 forint körül van, ha kapható egyáltalán), a kereskedelem ímmel-ámmal veszi át, s ennyiért a fogyasztóknak sem kell. Exportlehetőség elvileg van, a gyakorlatban alig, itt sem a minőségen, hanem az áron múlik az üzlet. — Mit tegyünk ? A fa drága, a faesztergához megfelelő szerszámok kellenek, a tervezőt is meg kell fizetni — mondják a monoriak. Karácsonyra szerződést kötöttek a monori áfésszel, megállapodtak, ha a mostani, kistételes akció sikeres lesz, jövőre is igényli az áfész a fajátékaikat. A szerződéskötéstől a szállítási határidőig a játékgyárnak mindössze két hete volt, ami ugyan kevés, csakhogy jelen esetben raktárból elégítették ki a megrendelést. — A keresletet nézve nagy változásra nem számítunk — mondja Galambos János, a gyár kereskedelmi vezetője. — Legfeljebb egyik típusból kicsit több kell majd, a másikból pedig kevesebb. Ügy tűnik, a 100 forintnál olcsóbb darabokat többen keresik. Egyébként pedig 15—20-féle játékot előkészítettünk a gyártásra, most próbaértékesítésen, piackutatáson a sor, ha van igény, következik a gyártás. Mintegy 60 olyan játékunk van, amit az iparművészek számunkra terveztek, de még soha nem dobtuk piacra. A másik nagy játékgyártó, a Po- litoys a Rubik-kockával lett „híres”, aztán a logikai játékokkal együtt elhalványult a szövetkezet nevének fénye is. Bár a központjuk Budapesten van, igencsak megyeiek ők, Ecseren 250 ember dolgozik a központi termelőüzemükben, Galgahé- vtzen 40-en és Pusztavacson körülbelül ugyanannyian. Műanyag játékokat készítenek, de igazán újakkal nemigen találkoztunk mostanában. Pedig úgy tudom, tavaly megalakult egy tervező team. Illés Jánosné személyzeti vezető válaszolt: Kockáztatni kéne? — A beérkezett újítások nem túl jók, kísértetiesen hasonlítanak a már ismert játékokhoz. Űj játék gyártásba vétele kockázatos, hiszen nagyon magasak a szerszámköltségek. Más módszerrel próbálkozunk. Egyrészt, mintegy 80—90 régebbi játékunkat felülvizsgáltuk, a költségek csökkentése érdekében a legtöbbnél megváltoztattuk a csomagolást, papírdoboz helyett fóliába tesszük. Igaz, ez még mindig nem a legolcsóbb megoldás! Üj játék, ha tetszik, a „Csináld ma- gad”-mozgalomhoz csatlakozó, szeretetlen kivitelben értékesített bűvös kocka, kígyó. Eddig a Dohánybolt Vállalatnak sikerült eladni belőle. A játéktervező bizottság valóban mű- ködik_ (formatervezőkből és a telepvezetőkből áll), ők is keresik a megújulás lehetőségeit, mi is próbálkozunk például a logikai játékok szocialista országokba történő exportálásával. Reméljük, a helyzet reális értékelése, az útkeresés eredménye soksok kézzel fogható, jó játék lesz. Kapaszkodnának, de nincs mibe A Triton tavalyi 60 millió forintos éves árbevételéből 17 millió forinttal rászedett a játékgyártás: 27— 30-féle saját tervezésű és külső újítóktól megvett kézimunkajátékuk van, kézügyességet fejlesztő, oktató- nevelő, logikai játékokat, társasjátékokat gyártanak. Azaz gyártanának a jelenleginél többet is, ha lenne rá igény, ha volna kereskedelmi megrendelés. Tavaly 10 ezer darabot csináltak az Autókresz társasjátékból, ugyanannyit a Szerencsével ügyesen elnevezésűből, 7 ezer darabot a műanyag tallértálból. Ezek voltak az új termékeik. Fábián Lászlőné helyettes műszaki vezető * további tervekről beszél: — Szeretnénk a kapacitásunkat csak játékgyártással lekötni (ez mintegy 24 millió forintos éves termelést jelentene), de nem megy. Naponta érkeznek az újítók, jó ötletekkel, de nincs mód a fejlesztésre, mert a kereskedelem nem rendel, vagy nem idejében, nekünk pedig 90 nappal a gyártás előtt meg kell mondani a nyomdának, mit kívánunk tőlük. Tavaly is problémáink voltak emiatt a túl magas készletekkel. Triál, Skála-coop, Centrum Áruházak, Utasellátó Vállalat, áfészek, kiskereskedelmi vállalatok. Velük állnak kapcsolatban a péceliek, próbálnak minden lehetséget megragadva, kevés sikerrel. Kis nyereséggel nehéz Tavaly decemberben olvashattak a napilapokban egy rövidke hírt, miszerint a Baross utcában megnyílt a PLAY-COOP első saját mintaboltja. Az említett név nem mást takar, mint a Játékipari Koordinációs Társaságot. Ez az egyesülés azért jött létre, hogy egy kis rendet csináljon a játékgyártók között. A szétszórt fejlesztési elképzeléseket hivatott összefogni, jó ötleteket menedzselni, a piaccal megismertetni. Az egyesülésnek ma 25 vállalat, illetve szövetkezet tagja. Fest megyéből kettő, a monori Kefe- és Játékgyár és a budaörsi Vegyesipari Szövetkezet. Eddig 450 feltaláló kereste meg őket, 80 játékot készítettek el, ebből hatot (!) vett meg a kereskedelem és 20-féle kapható a saját mintaboltjukban. A mintabolt az ünnepek előtt igen nagy forgalmat bonyolított le, méretéhez képest persze, hosszú sorban vártak előtte az emberek. Igaz, nemcsak saját fejlesztésű játékokat árultak. Az egyesülés még nem teljesítette feladatát. Nem sikerült a koordináló szerepkört betölteni. A budaörsi Vegyesipari Szövetkezet elnökétől, Jakab Jánostól kérdeztük, mégis, akkor ők miért léptek be a közösségbe? — Korábban nem foglalkoztunk játékgyártással, így könnyebben juthattunk információkhoz és a kereskedelmi vonalon könnyebben kötöttünk ismeretséget. A Vegyesipari Szövetkezet pillanatnyilag mágneses kirakót, baba- kávéskészletet gyárt, és az idén kezdik majd el a piramis építő játék, illetve az asztali kugli előállítását. Más jellegű műszaki cikkeknél az elérhető nyereség az árbevétel 10— 15 százaléka, játéknál 4—5 százalék. A játékgyártás — nem játék. Közhely ugyan ez a megállapítás, de igaz. A játékoknak esztétikailag, egészségügyi szempontból és a játékosságot tekintve mindenképpen felül kell múlniuk más terméket. Ugyanakkor a kereslet irántuk pénztárcánktól függően ingadozik, az igény karácsonykor, esetleg hús- vétkor, gyermeknapon felfut, aztán egész évben stagnál. Ma már nem olcsóbb játékot venni az unokának, mint mondjuk, egy pulóvert. Az utóbbi, sok szülő szerint, hasznosabb. S a kereskedelem egyelőre tényleg nem tudja áthidalni a gyártás és az értékesítés közötti időbeli eltolódást, a gazdaságosság itt egyben ütközési pont, nem is csak az egyetlen. ELLER ERZSÉBET ÖREG MOZDONYOK Ha körülnézünk, mozdony mozdony hátán. A sínen megfáradt vasparipák megtépázott külsővel: szaggatott csőerck, megrepedt fogantyúk, kallantyúk, s megroggyant „szívek” is, a kazán. Szomorú ez a búcsú, öreg 424-esek, itt, a Rákosrendező pályaudvar félreeső zugában. Már az utolsó útra sem a maguk lábán jöttek, a fiatal, erős villanymozdonyok, vagy egy kicsit korosabb társaik, a dízelek vontatták a bontóig. Pedig hány ezer kilométert szaladtak, rohantak végeláthatatlan síneken, s izzasztó terheket, vagy sok megfáradt, a hajnal hidegétől piros arcú embert vittek állomástól állomásig. Kicsit nehéz a búcsú. Mert az ember a gépet, amelyet maga épített a szolgálatára, maga is pusztítja el. Nem számítanak az érdemek, nem számolta senki és nem említi védelmükben, hogy évtizedeken keresztül tonnák százezreit cipelték, soha nem hagyva cserben gazdáikat. De hát ilyen az élet, változik a világ. Most azt mondják: elavultak, szennyezik a le- togőt, a dízel- vagy a villanymozdony gyorsabb, erősebb, gazdaságosabb. Álljanak hát félre, oda. a bontó vágányra, s kezdjenek új életet, fémtestüket beolvasztják a nagy kohók. Ilyen az élet rendje: megmaradnak fakuló, s lassan tovatűnő emlékeinkben ... A KÉPEKEN: Vésővel és kalapáccsal Kent). Utat vág a fémben a hegesztőpisztoly. Az idő együtt száll el ember és gép felett (lent). BARCZA ZSOLT KÉPRIPORTJA
