Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. JANUAR ?8 . SZOMBAT 5 *™YET§f£>jr w KPuMtam Építi a Terminál Iffl« •• Kazoseii ez idősekért Szigetszentmiklós egyre inkább fiatalodó település. Hiszen a dinamikusan fejlődő lakótelepre többségében kisgyermekes családok költöznek. Ennek ellenére a nagyközségben — különösen az ófalui részen — sok idős ember él. Ezért is döntött úgy a tanács vezetése, hogy a tanácsháza közelében megüresedett épületben napközit alakít ki az idős nyugdíjasok számára. Az átépítéshez szükséges közel kétmillió forintot a település ipari üzemei, vállalatai és szövetkezetei teremtik elő, társadalmi munkában. Egyetlen olyan gazdasági egység sincs Szigetszentmiklóson, amely ne járulna hozzá valamilyen módon a nemes cél megvalósításához. A munkálatok tavaly ősz óta jó ütemben folynak, az eddig felajánlott összeg. Illetve társadalmi munka értéke meghaladja a másfél millió forintot. A generálkivitelezést a Terminál vállalta, s önkéntes munkában, anyagban 400 ezer forint értéket ajánlott fel. A Csepel Autógyár az épület teljes elektromos szerelését vállalta és végzi is. A Pestvidéki Gépgyár 200 ezer, a Szigetfő Tsz 400 ezer forinttal járul hozzá a költségekhez. Az ország legnagyobb gazdasági munkaközössége, a Broiler 100 ezer forintot ajánlott fel. A tanács költségvetési üzeme a szakipari munkákat vállalta — természetesen ellenszolgáltatás nélkül. Jelesre vizsgázott emberségből a Vöröskereszt helyi szervezete, a Hazafias Népfront és természetesen Szigetszent- miklós lakossága. A szervezetek gyűjtése nyomán újabb 300 ezer forinttal gyarapodott a napközi megvalósítására fordítható összeg. Az épületben — amelyben melegítőkonyhát alakítanak ki — harminc idős ember töltheti majd napjait. A munkálatok üteme alapján minden remény megvan arra, hogy a napközit még ebben az évben átadják rendeltetésének. M. K. Szívesen macádnak a diplomások Tálcán kínált lehetőségek? Pillangó alakú gyógykád Tápiógyörgye a megyehatáron fekszik. Innen már nem könnyű naponta a fővárosba ingázni, és ez a körülmény sok mindent meghatároz. A hasonló helyzetben levő leépüléseken gyakran panaszkodnak arra, hogy a diplomások nem hosszú ideig maradnak náluk. Kevés a képesített pedagógus, gyakran cserélődnek az orvosok, ennek pedig természetesen a község lakói látják a kárát. Más a helyzet azonban Tápiógyörgyén, ebben a hároniezernyolcszázas lélekszámú faluban. Mikor korábban ott jártam, hallottam, hogy minden tanár és tanító képesített, még azok is, akik egyelőre szerződéssel jöttek a gyermekgondozási szabadságon levők helyére. Az egészségügyi gárda állandó, jól összeszokott emberekből tevődik össze. Ami meg a mérnöki munkát illeti? A leginkább szembetűnő dolog, hogy egyetlen tervező elgondolásait, ötleteit tükrözi a harmonikusan fejlődő település külső képe. Az utóbbi évtizedekben a templomtoronytól (amit a háborúban lebombáztak) a művelődési központig mindent Fehér József tervezett, társadalmi munkában. Kamatozó befektetés Nyomát láttam annak, hogy az elődökre visszamenőleg is megbecsülik azokat, akik sokat tettek a község gyarapodásáért. Utcát neveztek el Kovács József egykori néptanítóról, aki sok tehetséges gyerek továbbtanulását segítette. Székely Ferenc pedagógus emlékét évenként kiadott pályadíj őrzi, Sztronga Imrének pedig márványtáblát állítottak az általános iskolában. Két kiváló orvos: dr. Németh Jenő és dr. Kandel Henrik emberségéről, nehéz körülmények között tanúsított helytállásáról évtizedekkel haláluk után is beszélnek a faluban. A mai fiatal diplomások számára pedig kedvező munkafeltételeket tudnak teremteni, és sok támogatást adnak a letelepedésükhöz. Tálcán kínált lehetőségek? Varró István tanácselnök így fogalmaz: — Saját erőnkből teremtjük azt, amit nyújtani tudunk, és naponta tapasztaljuk, hogy a pályakezdők segítése jól kamatozó befektetés. Tény, hogy minden pedagógus, aki itt akar letelepedni, rövid idő elteltével építkezik a segítségünkkel. Az idén például két pályakezdő tanítónő. A tanács adja a szükséges építőanyagokat, egy kőművest is a szakmunkákhoz. a többit kalákában csinálják. A fiatal fogorvosnő pedig, aki néhány éve Pestről jött hozzánk, háromszobás szolgálati lakásban lakik a férjével és két gyerekével. — Mindehhez nyilván sok pénz is kell, a jóindulat mellett. FÉSZEKRAKÓK F iatalok körében aligha akad népszerűbb téma, mint a lakás. Ami a legtöbbször hiányzik, aminek vásárlásához, felépítéséhez a havi fizetésből és a mellékesen összejött forintokból kellene összekuporgat- ni a beugrót, vagy az indulótőkét. Lassan már közhelyszámba megy, hogy milyen nehéz is ifjú fejjel az otthonteremtés. Szerencsére a legtöbb esetben nem maradnak magukra a fészekrakók. Segít a szülői ház, a vállalat, a barátok népes csapata, kölcsönnel, kétkezi munkával, s olykor az egy munkahelyen dolgozó, hasonló cipőben járó lakásra várók is összefognak a közös gondok orvoslására. Vélhetnénk, az „egységben az erő” mondás bölcs igazsága sok gondon átsegíti a közös építkezésre vállalkozókat. Aztán a sors gyakran közbeszól ... Nemrég az egyik Pest megyei intézményben szervezett lakásépítési akcióról szerettem volna beszámolni ezeken a hasábokon Sajnos, nem jött össze — fogalmazhatnánk kevésbé választékosán. A kezdeti lelkesedés után ugyanis a dolog kútba esett. A nyolctagú társaság által kinézett telek ugyanis már foglalt volt, a helyette felajánlott parcellákat viszont a lakásépítő közösség nem fogadta el, A társaságnak kedvét szegték az emelkedő építési költségek, náhányan Időközben a vállalattól is megváltak, s más módon próbálják megoldani lakásgondjaikat, s a többiek lelkesedése is füstté vált. A kudarc után nem marad más számukra, mint a várakozás tanácsi vagy OTP-s lakásokra ... Mondhatnánk, magánügy, hogy a nyolc család építkezése nem sikerült, már a kezdeteknél széthullott a vállalkozás, s most kissé csalódottan néznek másfajta megoldás után. Az eset tanulsága azonban mások számára is hasznosítható! Nevezetesen az, hogy csak alapos megfontolás, kellő anyagi háttér és nem kevés kitartás, akarat birtokában érdemes belevágni egy évekig tartó építkezésbe, s csupán a közös gond, a szorító lakáshiány nem elegendő a sikerhez. Márpedig a legtöbb fészekrakónál az érthető türelmetlenség — a mielőbbi lakásszerzés vágya — a legfőbb tanácsadó. E konkrét esetben — nem is tagadják — talán ők sem akarták eléggé ezt a közös fészekrakást, mégis az így spontán szerveződő közösségekre nem ártana nagyobb figyelmet fordítani, a problémák közepette is segíteni őket, hogy végül elérjék a célt, a saját otthont, amelynek megteremtésére eredendően szövetkeztek. G. M. — Igyekszünk megtoldani a lehetőségeinket társadalmi munkával. Az eredményeket díjakkal, jutalmakkal is elismerik. Négyszer egymás után elsők lettünk a községfejlesztési versenyben, és tavaly az egymillió forintos alkotói díjat is megkaptuk. Ezeket az összegeket azután megint megpróbáljuk úgy felhasználni, ahogy a jövő szempontjából legelőnyösebbnek látszik. A fiatal diplomások kedvező körülményeinek megteremtésére pedig érdemes áldozni. A pesti fosorvosnő Kíváncsi lettem a fogorvosnőre, akiről azt hallottam, hogy az egyetem elvégzése után, idegenként, egyetlen barát vagy ismerős nélkül jött Tápiógyörgyére. Energikus, határozott fiatal nő, aki az egész falu fogászati ellátására egymaga van. Szerencsére, és ezt már beszélgetésünk első percében elmondja, a legmodernebb műszerekkel, a legkorszerűbb körülmények között. Három éve vették a berendezést, éppen olyan, mint az egyetemi klinikai. Szakszerű magyarázatba kezd, de őszintén bevallom, hogy engem most -elsősorban ő maga érdekel. Nevezetesen az, hogy miért éppen ezt a települést választotta első munkahelyének ? — Tősgyökeres pesti vagyok, a szüleim ma is a fővárosban élnek. Nem akartam távol kerülni, elszakadni tőlük. Ebből a községből azért meg lehetett oldani a hazajárást. — Mit jelentett ez időben? — Naponta öt óra utazást, azt is beleszámítva, hogy két kilométerre van a vasútállomás a rendelőtől. Igaz, már az első napokban kaptam egy biciklit, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Dr. Kalocsai Anna nem próbált visszakerülni Budapestre, s ebben nagy szerepet játszott, hogy itt ismerté meg férjét, aki állatorvos a helyi termelőszövetkezetben. Mindkettőjüket ideköti a munkája, és nem kívánkoznak el Tápió- györgyéről. Szóba kerül, hogy az orvosnő egykori évfolyam- társai közül többen, akik nagyvárosban élnek, magánpraxist is folytatnak, így sokkal jobban állnak anyagilag. — Én nem hiszem, hogy csak ez számítana. Itt nagyon fontos a munkám, hiszen rajtam múlik az egész falu fogászati ellátása. A gyerekeknek rendszeres szűrővizsgálatokat tartok, és ezt igyekszem majd a felnőtteknél is bevezetni. Nagyszerű érzés, ha az ember látja a munkájának az eredményét. Földiné Pintér Irén tanítónő, aki egy éve végezte el Jászberényben a főiskolát, ugyancsak elégedett sorsának alakulásával. A szülei egy közeli faluban, Zagyvarékason élnek, a férje Szolnokon vállalt munkát, az a 18 négyzet- méteres szolgálati „lakás”, ahol most laknak, átmenetileg megfelel a számukra. Egy éve költöztek Tápiógyörgyére, és már megkapták a tanácsi segítséget ahhoz, hogy építkezzenek. Így hát természetes, hogy nyugodt körülmények között, jó hangulatban tud foglalkozni a gondjaira bízott gyerekekkel. — Sok fiatal pedagógus él Tápiógyörgyén, az átlagos életkor alig haladja meg a harminc évet. — Ezt már Nagy Zoltán, az általános iskola ugyancsak fiatal igazgatója mondja, aki helybeli születésű, és mindig úgy tervezte a jövőjét, hogy a szülőfalujában kíván tanítani. Beszélgetésünk közben többször is hangsúlyozza, hogy bár a kedvező lakáslehetőség nagyon fontos, sok más is számít a diplomások letelepedésénél. Jó a munkahelyi légkör náluk, baráti társaságok alakulnak. Nagyon gyorsan, dinamikusan fejlődik a település. A vízműtársulás múlt évben befejezte munkáját, s míg azelőtt egyetlen artézi kútja volt a községnek, ma már természetes a jó ivóvíz. összkomfortos otthonok épülnek, és az új lakások kilencven százalékába bevezetik a központi fűtést. Szórakozási lehetőségekben sincs hiány, mert az igényeknek megfelelő műsorokat szerveznek a művelődési házban, és gyakran mennek együtt fővárosi színházi előadásokra. Három éve társadalmi munkával szép strandot, teniszpályát építettek, szóval nem kell itt senkinek sem unatkozni. Heten az utcánkból Sikerül megismernem Fehér József építészmérnököt, aki társadalmi munkában tervezte a művelődési házat, a zeneiskolát, a napközit, a strandot és néhány középületet. Múlt év decemberétől nyugdíjas, azelőtt a fővárosba járt dolgozni, a Vízművekhez. Tápiógyörgyén született, és nagyon büszke arra, hogy lép- ten-nyomon látja a munkája eredményét. A községfejlesztésben szerzett érdemeiért többször kitüntették, és most, hogy nyugdíjas lett, nem tette le a ceruzát. Üj iskolát tervez, aminek az építése megint csak kemény erőpróba lesz a községnek, hiszen az anyagi lehetőségek korlátozottak. Ám ezt is, mint minden más beruházást, fele költségből, sok társadalmi segítséggel akarják megcsinálni. Búcsúzóul még arra kér, írjam meg, hogy az ő fiatalsága idején egy kézen össze lehetett számolni, hány diplomás ember él a faluban. — Most sokan vagyunk — mondja —, és az utánpótlással sem lesz gond. A Vörös Fladsereg útjáról például, ahol én lakom, az utóbbi években heten mentek egyetemre. Egyikük a fiam, majd ö folytatja itt a munkámat, ha egyszer abbahagyom. Gál Judit A gyáli Szabadság Termelőszövetkezet Agroplast-üzemében az idén 110 millió forintért készítenek üvegszál-erősítésű, poliészter tartályokat, kerti bútorokat, a most folyó metróépítkezéshez ülőgarnitúrákat és különböző műszaki cikkeket. Az idén kezdték meg a Pillangó gyógykádak gyártását, amelyeket eddig csak tőkés importból szerezhettünk be. így nagyon kevés egészségügyi intézménybe kerülhettek el ezek a betegek és gyógykezelők számára oly fontos segédeszközök. Az OMKER megrendelésére az év végéig 20 darabot készítenek a különleges formájú gyógyászati eszközből. Képünkön: szállításhoz készítik elő a kádat. Barcza Zsolt felvétele Bérrendezések a DKV-bsn ki érdek ereseiben köt A Dunai Kőolajipari Vállalat nemrég még arról volt híres, hogy dolgozóinak az átlagosnál hamarabb segít lakáshoz jutni, sohasem volt probléma a gyermekek bölcsődei és óvodai elhelyezésével, sőt, aki igényelte, külföldi üdültetésen is részt vehetett. S még sorolhatnám a különféle szociális juttatásokat. Az elmúlt években azonban úgy tűnt — legalábbis a csökkenő létszámból arra következtettünk —, hogy mindez kevés. Az emberek inkább vállalják a fárasztó utazást a munkahelyre, a rosszabb körülményeket, s mindezt a magasabb fizetésért. Ha a vándorlás nem is, a létszámcsökkenés tavaiy és az idén lelassult, egyes területeken megállt. Milyen munkabérgazdálkodással érte ezt el a vállalat? Létszámgondjaink elsősorban a vállalati fejlesztések révén vannak. — tájékoztatott helyzetükről Balogh Imre munkaügyi osztályvezető. Bár a most épülő katalitikus krakküzem- be az utcáról nem vettek fel senkit, valahogyan ott is pótolni kell a hiányzókat, ahonnan átkerültek az új üzembe. Elsősorban az exportteljesítések teszik lehetővé, hogy a DKV-nál az országos átlagnál nagyobb ütemben, 9 százalék körül növelhetik a bér- színvonalat. Minden évben azokon a területeken igyekeznek a többiekénél magasabb béremelést végrehajtani, ahol majd a vállalati termelésben ez megtérül. Mivel egyre égetőbb gondot jelentett, hogy az emberek nem szívesen vállalták a több műszakos beosztást, tavaly az ő bérüket rendezték. Egyrészt jelentősen megemelte a vállalat a több műszakosok alapbérét, másrészt a fizetés százalékában meghatározott műszakpótlékot mindenkinek egyformán havi 500 forinttal egészítették ki. Az idén a vállalatnál dolgozó vezetők, illetve általában az értelmiségiek munkabérét kívánják növelni. Ugyanis gyakorta szül feszültséget az, hogy az üzemvezetők, a végül is szellemi pluszt nyújtó mérnökök fizetése nemegyszer aligvagy semmivel sem több be- osztottaikénál. A bérszínvonal két százalékát szeretne a vállalat e réteg fizetésemelésére fordítani. A több műszakosok bérének rendezése tavaly 1100—1200 embert, a vezetők és értelmiségiek bérének rendezése az idén 350—400 embert érint a DKV-nál. Ám ezzel nem oldódott még meg minden bérezési kérdés, létszámgond. Mert ha nem is okoz komolyabb fennakadásokat, azért csak számolni kell vele, hogy a nappalos karbantartók például kevesen vannak. S bizonyos szakmáknál — a többi között a hegesztőknél — kevés az olyan ember, akinek a munkája a legmagasabb minőségi követelményeknek is megfelel. Hirdetési kampány után, kedvező munkabért felajánlva, a jelentkezők közül már válogatni is tudtak — mondta Balogh Imre. Csakhogy itt is vigyázniuk kellett, hogy a régi dolgozóikat se becsüljék meg kevésbé, mint az újakat. A bérek rendezésén kívül nyilván az is hozzájárult a létszámcsökkenés megállításához, hogy az emberek a vállalaton belül jutottak kiegészítő jövedelemhez. Eddig 30 gazdasági munkaközösség szerveződött a DKV-ban, igaz, ezek nem mindegyike működik folyamatosan. Mindenesetre a dolgozók 10 százalékát, azaz további 250 embert köt egy hajszállal jobban Százhalombattához. El. E. Almaexport Budaörsről A Hungarofruct budaörsi hűtőházában még két hónapig tart a mintegy 250 vagonnyi almaexport előkészítése. A star- kingaimákat a hűtőtérből kihozva mossák, tisztítják, válogatják, külön figyelmet fordítva a csomagolásra, hiszen a kamionokban, hűtővagonokban hosszú ólra induló gyümölcsöt óvni kelj az esetleges sérülésektől.
