Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-27 / 22. szám
ílynkásőrök egységgyíílése A monori Bata Ferenc mun- kásőregység ünnepélyes egységgyűlésére holnap, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor a Monori Állami Gazdaság Ady Endre utcai nagytermében. Az ünnepi beszéd elhangzása után kitüntetéseket, elismeréseket adnak át, majd az elő- képzősök tesznek esküt. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Idei válifósofc A közalkalmazottak szakszervezetének monori bizottsága február 7-én, tartja idei első ülését a Monor városi jogú nagyközségi közös tanács termében. XXVI. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1984. JANUÁR 27., PÉNTEK ifj üzefliKsarnok épül A visszaszerzett bizalom kötelez A tanácsi és az intézményi munkakollektívák idei vállalásainak egyeztetésén túl szó lesz a tanácskozáson az állam- igazgatási átszervezésből adódó változások rendezéséről is. Döntenek a szakszervezeti bizottság tagjai a segélykérelmekben, s egyéb aktuális teendőket is megtárgyalnak. Tájékoztató Utazási lehetőségek A Volán 20. számú Vállalat monori üzemigazgatóságának utazási irodája február 1-én, délután 2 órakor a Monor városi jogú nagyközségi közös tanács termében tájékoztatót tart az idei utazási lehetőségekről. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. Néhány évvel ezelőtt komoly veszélybe került a Gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezet, hiszen huzamosabb ideig tartott a stagnálás, eredményeik elmaradtak a várakozástól. Megrendült a tagság bizalma, s szóba került az egyesülés is a monori társ- szövetkezettel. Az akkori járás párt- és állami vezetői segítettek a gondokat enyhíteni: Polczer Miklós személyében olyan fiatal agilis elnököt állítottak a szövetkezet élére, akj nemcsak szakmai felkészültségével, hanem emberi magatartásával is h-it.á tudott az emberekre, s eredményeik azóta folyamatosan javulnak. Aki mostanában ellátogat a szövetkezetbe, sok újdonsággal találkozhat. A legszembetűnőbb az az építkezés, amely tavaly ősszel kezdődött a Deák Ferenc utcai oldalon. Évtizednél régebben tervezték már, hogy egy új üzemcsarnokot Jegyzet A változások után H át köszönöm szépen az ilyen önállóságot! Valóban nagy felelősség arról dönteni, hogyan használjuk föl a — semmit... Az egyik községi közös tanács idei első végrehajtó bizottsági ülésén elégedetlenségé; nek adott hangot ennyire keserűen és gunyorosan a testület valamelyik tagja. Nem, nem a változások ténye — a közigazgatás átszervezése — váltotta ki belőle az indulatokat. Az előterjesztett költségvetési és tervjavaslat egyes sorai bosszantották fel. Nevezetesen azok a passzusok, amelyek a középtávú és az idei terv előirányzatait szembesítették. S amelyekből kiderült, hogy állami támogatást csak a közkiadásokhoz kaptak. Elmaradt viszont az ígért — csaknem kétmillió forint értékű — felsőbb tanácsi hozzájárulás egy központi konyha kialakításához, s több felújítási feladathoz. A tennivalók aktualitását és sürgősségét senki sem vitatta, csakhát nekik nem jutott pénz... A tervek összeállításánál figyelembe kellett venni a népgazdaság helyzetét, •amely a tanácsok gazdálkodására is erőteljesen kihat. Ilyen és ehhez hasonló mondatok gyakran hangzanak el mostanában testületi üléseken. Okkal. Persze egészen más, ha egy általánosító kijelentéssel szintén „csak- úgy, általában” kell egyetérteni, vagy vitatkozni. S megint más az, ha az adott intézkedés — esetleg annak hiánya — közvetlenül érint bennünket. Ügy is mondhatjuk: ha a húsunkba vág... Sok környékbeli kis település tanácsának tagjai tartanak attól, hogy az állami pénzeszközök, a megyei keretek felosztásánál hátrányos helyzetbe kerülnek. Ügy gondolják, a járási hivatalok megszűnésével egy patrónust, „pénzikijárót” vesztettek el. S ezt főleg azok a községek szenvedhetik meg, ahol nincs tőkeerős termelőszövetkezet vagy ipari üzem, kitelepített gyáregység. Ilyen helyeken a saját bevételeik is jóval alacsonyabbak az átlagnál. Igaza Thnne hát a haragos vb-tagnak? Szinte hallom a cinikus megjegyzést: örüljön neki, Legalább nem kell vitatkoznia, idegeskednie. Veszélyes álláspont, ment kényelmességet, tunyaságot. közömbösséget tükröz. A közigazgatási rendszer változásaitól pedig — kimondottan és kimondatlanul is — mindannyian azt vártuk (várjuk), hogy valóban teret adjanak az önállóság növekedésének az új — netán csak újszerű — kezdeményezéseknek. > A szóban forgó testületi ülésen is megjegyezte — más téma kapcsán — egy másik hozzászóló: úgy látszik, a különböző társadal- mimunka-akciókhoz szükséges anyag azokba a körzetekbe jut előbb, amelynek rámenősebb, agresszívebb a tanácstagja. Ha nem is maradéktalanul, de részben biztosan van ebben igazság. A tanácselnök azzal érvelt: célszerűbb oda küldeni a sódert, cementet, zúzott követ, facsemetét, ahol több a garancia arra. hogy az értékek nem vesznek veszendőbe, hanem beépítik — így kamatoztatják — azokat. Természetesen szigorúan csak a fontossági sorrend, az arányos fejlesztés követelményének betartásával követhető ez a gyakorlat. Hasonló szempontok nyilván akkor is érvényre jutnak, amikor a nagyobb kalapból osztanak. Olyankor a kisközségeket országgyűlési képviselők, megyei tanácstagok „patronálják”. Ezért sem mindegy tehát, hogy kiket választunk az említett tisztségekbe... S még valami. A társadalmi- munka-akciókat, a kommunális kötvényeket, két vagy több tanács együttműködését az élet szülte és igazolta. Környékünkön azonban, főleg a két utóbbi kezdeményezéssel egyelőre még nagyon ritkán találkozunk. A példaként említett testületi ülésen egyébként a résztvevők — a hiányolt kétmilliótól függetlenül — hatmillió forint értékű tár- sadalmimunka-előirány- zatot szavaztak meg. S ez sem jelentéktelen döntés volt... Vereszki János hoznak tető alá, de mindig csak halogatták a dolgot, s az is igaz, hogy az anyagi feltételek sem voltak biztosítva a munka megkezdéséhez. Tavaly a Pest megyei KISZÖV-től a kölcsönös fejlesztési alapból több, mint 6 millió forintot kaptak kézhez, ehhez hozzátették! még a saját maguk által tartalékolt összeget, s így a kivitelező, a helyi Építőipari Közös Vállalat felvonulhatott. Az idén májusra várják a 360 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok átadását, jelenleg a belső falazással foglalkoznak az építők, s hamarosan kezdődhetnek a szakipari munkák. Az üzemcsarnok elkészülte után odakerülnek a pont-, a láng- és ívhegesztők, a fémnyom ók, valamint a szerelő lakatosok. Természetesen nemcsak szép és világos műhelyekben dolgozhatnak majd azután, hanem korszerűbb szociális helyiségek is biztosítják kényelmüket. Minden évben ütemesen emelkedik a termelés, íigy volt ez tavaly is, árbevételük előreláthatólag meghaladja a 33 millió forintot. Ez 16 százalékkal több az előző évinél. Jók a különböző gazdasági mutatóik, csupán az eredményességben várható egv kis lemaradás. A számoknál maradva komoly eredménynek számít, hogy a dolgozók éves átlagkeresete csaknem 56 ezer forint volt. Ez pedig csaknem 20 ezerrel több a néhány évvel ezelőttinél. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy ma már nincs elvándorlás a szövetkezetből, inkább többen kopogtatnak, szeretnék felvételükéit kérni. A létszám stabil, százhuszonötén vannak jelenleg, a nyugdíjasokkal együtt, akiket jól tudnak hasznosítani az egyszerűbb és könnyebb munkákban. Legfőbb termékük a 12 voltos vontatványcsatlakozó, amelyből 160 ezer párat gyártottak az AUTÖKER megrendelésére. Hagyományos termékeik közé tartoznak . a légszűrők, a benzintankol:, a gázlángelosztók és a kenyérpirítók. Korábban csaknem 100 féle termék került ki a szövetkezetből, ma már csupán 30 félét gyártanak. A profilszűkítés eredményes volt. Bátran kísérleteznek. Üjabban a MIGÉRT részére olyan dobozokat gyártanak, amelyek a számítástechnikai alkatrészek tárolására, szállítására és védelmére szolgálnak. Bíznak abban, hogy a nullszéria után jelentős megrendelést kapnak majd. Ez a termék ugyanis importot helyettesít, s érthető az a törekvés, hogy hazai szövetkezet gyártsa. Jó úton halad tehát a gyömrői szövetkezet, ezt legjobban az bizonyítja, hogy termelésünk egész évre biztosított. S ezt sok nagyobb gazdasági egység sem mondhatja el magáról. Gér József Papp Istvánné a 60 tonnás excenter présgépen a kerti traktorok légszűrőjének egyik alkatrészét készíti Hancsovszki János felvételei s Aki ollóval arat A betét és a munka kamatozik A napraforgó-vetőmagot a tulipánok országából küldték, az őszi- és porcsinrózsát pedig az NSZK-ban csomagolták. Persze a termést vetőmag alakjában teljes egészében vissza kell küldeni. A talaj adottságai és az éghajlati viszonyok is különösen alkalmasak vetőmagtermesztésre. Jól tudják ezt a hollandok és a németek is. A telek hiányzik A tennivaló azonban sok, a szorgalom erőpróbája az az idő, amíg az elvetett néhány deka magból kilós mennyiséget adhat át a Vetőmag Vállalat monori telepén. — A termeltető nyugati partnerekkel ugyanis csak közvetett a kapcsolatom — hangoztatja Kondás Imre, a monori szakmunkásképző magyar—történelem szakos tanára, aki a pedagógusfizetést toldja meg ilyen mezőgazdasági munkával. A négytagú család életszínvonala bizony még nem az igény szerinti. A családi ház építése pedig csak távoli tervnek tűnik álmatlan éjszakákon. Kondás Imre, az élethivatásához tartozó történelemtantárgy kiegészítő szakát végzi havi 3 konzultációval és szigorú félévi vizsgákkal. Az egyetem három évének felén már sikeresen túljutott. Heti három este a TIT budapesti nyelviskolájának németóráit látogatja már másfél éve. A hátralevő 18 hónap is majd csak eltelik. Harmincévesen még a tervek is merészebbek, a családi ház építésének szándékát az élénk fantázia valósággá álmodja: az induláshoz az alaptőkét ifjúsági takarékbetétben az OTP őrzi, gondot azonban a házhely okoz. Üllőn a belátható időn belül parcellázásra nincs kilátás, magántelek vásárlása pedig nagyon drága. Olyan Utcai világítótestek Huszonöt nő dolgozik a sülysápi Tápióvölgye Tsz kapcsoló- Ezerelő üzemében, ahol a VBKM megrendelésére különféle világítótesteket szerelnek össze. Az első negyedévben 3 ezer darabot készítenek a T—201-es típusból. Képünkön: Rádi Mihályné, Molnár Ágnes és Németh Gyuláné szerelik a lámpákat. Délutáni séta a főutcán Délután három óra. Esik a hó, az emiberek fázósan húzzák össze magukon a kabátot. Elindulunk Pilisen a Pán- di utca végétől, befelé a községközpontba. Vidám gyereksereg szánkózik az enyhe lankán, amott a temetőben szerettei búcsúztatják családtagjukat. Csendes a könyvesház környéke, az ABC- áruházba viszont sokan térnek be vásárolni. Néhányon a tavaly felavatott Felszabadulási emlékművet nézegetik a parkban. A mű Kecskés Lajos helyi születésű szobrászművész alkotása. Hamar megszerették a pilisiek, igaz, sokáig kellett rá várni, hiszen a tervezettnél később 1983-ban az alkotmány napján avatták fel. Átsétálunk a zebrán. A 4- esen — mint. mindig — most is n!agy a forgalom. Az autók komótos tempóban haladnak úticéljuk felé. Kell is az óvatosság, hiszen a csúszós út sok veszélyt rejt magában. Az Aranykalász Tsz udvarára sorra érkeznek a járművek. A középvezetők beszámolnak majd a napi munkáról. A közös gazdaság boltjában kevés a vásárló, egy férfi egv zsák krumplit vásárol, azt igyekszik feltuszkolni a kiskocsira. A postán csend van, hiába a mai küldemények már elindultak rendeltetési helyükre. A boltok többsége zárva van, csumalom ez, amely őrli az idegeket. Táncoló kapa A sült galambot azonban már a gyermekmesékből is kihagyták, marad tehát a szinte erőn felüli munka. A bérelt 900 négyszögöl egyharmadán hófehér őszirózsa terem. Tarka a virágszőnyeg 300 ölön, a porcsinrózsa, az útszélek igénytelen kukacvirága pompázik. A harmadik harmadrészen pedig a csíkos magú napraforgó nyújtózkodik. A nyári nagy szárazság már a kelésnél alaposan megtizedelte a vetést, a magok tized- része kelt ki csupán. A kapa azonban mégsem rozsdásodhatott, nem szőhette hálóval körül a pók a kamra szegletében. Forgatni, táncoltatni kellett a ritkán kelt bokrok között. S a betakarítás sem jelentett ünnepi elfoglaltságot, a földön lapuló porcsint ollópán a Rákóczi utca közepén lévő ajtaja nyitva. Bepillantunk. jónéhányan állnak a pult előtt. A Debreceni-féle vendéglőben viszont most is sokan kortyolgatják a sört. A benzinkútnál egy sárga Dácia tankol, a játszótér csendes. Munkásvoniait érkezhetett, mert az állomás felé igyekezve egyre több kerékpárossal, gyalogossal találkozunk szembe. Az óvoda is zárásra készül, a pöttömnyi gyerekek szinte kitódulnak a kapun. Vége a rendelésnek az egészségházban is. A TÜZÉP- telep irodájában a napi könyvelést végzik. A szomszédos italboltban szinte telt ház van. A félig megtöltött korsókban gyöngyözik a sör habja. Szinte mindenki előtt sört látni, úgy tűnik ez az ital a legnépszerűbb a pilisi fárfak körében. Az állomás tőszomszédságában a céllövölde nyitva van, de hát kinek van ilyenkor kedve lövöldözni... Most halkan szól a zene, de azt mondják napközben néha olyan hangos, hogy még a hizlaldánál is hallani lehet. Beáll a vonat 16 óra 05 perckor. Akik Cegléden dolgoznak leszállnak róla, de legalább ugyanennyien utaznak a főváros irányába. Magunk mögött hagyjuk a községet, máris feltűnnek Mo- nori-erdő házai. G. J. ■■■■»■■———i ■ «I r.r val kell óvatosan „aratni”. Derékropogtató munka ez. A szorítás aztán fólián és fólia alatt történik. Amikor ilyen nagyságú területen megterem 10 kiló, öröm a „guberálás’’, de alig 2 kilónál... ? Az őszirózsánál az arány majdnem ugyanez: adós maradt az is vagy 20 kiló maggal, a „cséplés” eredménye alig 5 kiló, s az ára 200 forint. Egyedül a napraforgó fizetett gálánsán, a másfél mázsa persze nem rekordtermés. Darával vet — Ilyen siralmas háztáji jövedelem mellett kerek száz év kellene ahhoz, hogy az a megálmodott családi ház felépüljön, az időjárás azonban nem lehet mindig ennyire kegyetlenül mostoha — mondja bizakodóan a fiatalember. — Hát az idén is megpróbálom, a kiló búzadarát már meg is vettem. A porcsin apró magját ugyanis csak ezzel keverve lehet vetni... Kiss Sándor (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
