Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
M atrész műanvaaból A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1984. JANUÄR 24.. KEDD Vei ess belesel nélkül! Az Idősek és a gyerekek védelme Kiállításra Knfonaemlékek Első világháborús emlékek címei rendez kiállítást a gödöllői művelődési központ, bemutatva a frontokon harcolt, a hadifogságban szenvedett katonák által készített tárgyakat és eszközöket. A kiállításra eddig tizenöt múzeumtól, más intézményektől és sok magánszemélyektől kaptak anyagot. Február közepéig még elfogadnak kiállítható tárgyakat, eszközöket, ezért kérik azokat, akiknek ilyen emlékeik vannak, a bemutatóra kölcsönözzék őket. A kiállítás után mindent visszaadnak. Szilasmenti Tsz Tojásos tohonya Korszerű fröccsöntő gépeken készülnek a műanyag alkatrészek a gödöllői Ganz Árammérőgyárban. A fogaskeréktől az árammérőt lezáró tokig igen széles az üzem termékskálája. A felesleges kapacitás lekötésére pedig külső partnerektől vállalnak munkát. Jellemző az itt készülő termékek nagyságrendjére, hogy olyan is akad, amiből négymillió készül. Évente 200 tonna alapanyagot használnak fel a termékek gyártásához. Képünkön: Radics Lászlóné svájci gyártmányú automata gépen készít műanyag alkatrészt. Hancsovszki János felvétele A föld türelmes A salak, a só és a füst Még a legutóbbi havazás előtt történt. A fehér csapadék java része már elolvadt. A gödöllői Szabadság téri autóbuszmegállóhoz egy fiatal anya közeledett, pöttöm lányával, a művelődési központ felől. A gyerek rámutatott a fehér kupacra a lámpa tövében, s megkérdezte, anyu, mi ez? Hó, kislányom, felelte a mama. A szemtanú nem döntheti el, szórakozottságból, vagy türelmetlenségből született ez a válasz, de rossz volt. A fehér kupac a hó legnagyobb ellensége, útsó volt. Azóta a régi hó elolvadt, a só pedig feloldódott. De miért zavar ez engem? Az olvadás azért, mert e sorok írásáig nem lehetett sízni, a feloldódás pedig azért, mert fölöslegesnek találtam. Jószándékú emberek, jót akarva lapátolták a nagy csomó sót a lámpa tövébe, hogyha szükség lesz rá, majd beszórják vele az utat. De csak egy-két napig kellett, utána a jókora fölösleget az esővíz oldotta fel. Azt hiszem az közismert, hogy a só nemcsak a hó ellensége. Vegyhatásával mérgezi a földet, az élővilágot, elősegíti a korróziót, még a cipőnket is megtámadja. Ha elhaladok hűlt helye mellett, mindig arra gondolok, vajon milyen sós lehet a lábam alatt az aszfalt. Ebből a sóból kevesebb is elég lett volna. Korunkban annyi a díj, hogy már a világ legrosszabb irodalmi alkotásainak is jár valamilyen elismerés. Ha a plakátokra is hirdetnének ehhez hasonló pályázatot, akkor a Vásároljon útsót! tartalmúra szavaznék. Már nagyon kell figyelni arra, hogy priit várhatunk el a természettől. Ki kell számítani, mekkora terhelést képes elviselni, de ne használjuk ki lehetőségei határáig! A föld türelmesnek tetszik, befogadja a szennyezéseket, de nem tudja valamennyit megemészteni. Aztán csodálkozunk, ha az egyik kútból az bukkan elő, amit egy másikban beléöntöt- tünk. Magam már attól is tartózkodom, hogy otthon öntsem ki a fényképezéshez szükséges fixírsót, hiszen a családi házak szikkasztó berendezései nem semlegesítik sem a savat, sem a lúgot. Ha egy borulás érkezik, azon morfondírozom, hogy jó-e, ha esik belőle valami, vagy rossz? Milyen lesz a csapadék kémhatása? Az időjárásjelentések már megszokott kiegészítései arról tájékoztatnak, hogy a tartósan ködös idő a talaj közelébe szorítja az ipari szennyeződéseket, s várhatunk a frontátvonulásra, hogy kitisztuljon a levegő. De jöhet-e még tiszta levegő? Hiszen másutt is szennyeződik! A messzelátó napokon már sosem kémlelhetünk olyan messzire, mint azelőtt négy-öt évtizeddel? Ebbe belenyugodnunk nem szabad. A minap éjjel eső esett, s megfagyott a talajon. Hajnalban alig tudtak közlekedni az emberek, többen a cipőre vették fel a zoknit, s akkor nem csúsztak annyira. B. G. Közlekedésünk statisztikáját szemlélni minden év elején van alkalmunk. Az ember persze azt fürkészi: javultak, vagy romlottak a viszonyok, borúlátóbbak vagy kicsit derűsebbek lehetünk-e? Hát jobb kedvre aligha van okunk, mert a közlekedés kulturáltsága sokunknál kívánnivalót hagy, s ez — sajnos — figyelmeztető számadatokban is tükröződik. A legtöbben azért úgy gondoljuk, s bizonyára joggal, hogy mindent megteszünk a balesetek, a közlekedési kihágások csökkentésére. így van-e? Erről is számot adtak a minap a gödöllői közlekedésbiztonsági tanács elnökségének ülésén, amelyet a MÉM Műszaki Intézetben tartottak meg. Milliós kár Bolcsik Mihály rendőr őrnagy, a KBT titkára Gödöllő városban és a környező huszonhat településen — benne az M3-as autópálya megyei szakaszán — lezajlott közlekedési eseményekről elmondotta, hogy tavaly itt tizenhét embert ért halálos baleset, ez nyolccal kevesebb, mint 1982- ben, de természetesen sok! A súlyosan sérültek száma majdnem hússzal volt több, éppen százhúsz, s valamelyest csökkent a könnyű sérülteké, de az is több kétszázharmincnál. Településeink közül tavaly csupán Domonyban és Kere- pestarcsának a szilasligeti részén nem volt sérüléses baleset. Az említetteken felül további 182 baleset anyagi káros volt, vagyis olyan mértékű ütközés, ahol rendőri segítséget hívtak, s amint Bolcsik őrnagy elmondotta: az Állami Biztosítótól tudják, történt még százhúsz olyan baleset, amelyhez a gépjárművezetők nem kértek rendőri intézkedést, de az ÁB-t megkeresték. Ha minden balesetet beszámítanak az anyagi kár összege mintegy ötmillió forint, s személyi károsodások természetesen felbecsülhetetlenek. Vajon mivel okozták a legtöbb balesetet elkövetőik? A 270 személyi sérüléses baleset helyszínén azt állapíthatták meg, hogy 85 alkalommal a sebességet nem megfelelően választotta az elkövető, 13-an az előzés, 30-an az elsőbbségadás szabályait sértették meg, s így okoztak balesetet. Helyi viszonyok Gyalogos személyt kilenc balesetben találtak bűnösnek. Valamelyest csökkent a cser- benhagyásos balesetek száma, de mint tény, önmagában ez is sok: hét esetben vétettek a segítségnyújtás elmulasztásával, közülük négyet a rendőrség felderített, míg a három cserbenhagyásos balesetből kettőnek a tettesét sikerült elfogniuk. A helybeli közlekedésbiztonsági tanácsban természetesen alaposan elemzik a közutakon történteket, hiszen azok általános tapasztalatai útmutatást nyújtanak a KBT, mint társadalmi szervezet munkájához. Mindenekelőtt a balesetmegelőző tevékenységhez, hiszen a speciális tennivalók csak a helyi viszonyok ismeretében határozhatók el. Nem mond ennek ellent az sem, hogy a gödöllői KBT a megyei KBT évközben közzétett programjaihoz, versenyeihez, vetélkedőihez kapcsolódott. Ahogy Bolcsik őrnagy hangsúlyozta: tavaly elsősorban a gyalogosok és a gépjárművezetők partneri kapcsolatának javításáért igyekeztek sokat tenni rendezvényeiken, s az sem mellékes, hogy jobban figyeltek az idős emberek és a gyerekek védelmére. Régi tapasztalat, hogy a közlekedésrendészeti akciónak nagy a hatása, kimutatható az eredménye. A hivatásosok és az önkéntes rendőrök, a közlekedésbiztonsági szakemberek a mi környékünkön tavaly május 15. és július 15., illetve ősszel, október 15. és december 15. között tartottak sűrített ellenőrzéseket. Egyértelműen ennek tudják be, hogy csökkent a halálos és a gyermekbalesetek száma, s kevesebb a cserbenhagyásos gázolás. S persze megfelelőképpen ,kezd beérni az a sokéves Vasúti építészeti hagyományok Ma már gyakrabban látunk egy-egy rövid síndarabra láncolt gőzmozdonyt, mint szabadon szaladó lokomotívot. A vasút múltját azonban nemcsak a mozgó eszközök őrzik, hanem az ingatlanok, az épületek is. Ezekből — dacolva a békés és a háborús évtizedekkel — jóval több maradt. Hosszú időre tervezték őket és sokuk ma is kielégíti az igényeket. Mások elavultak, s csupán a századforduló kényelmét képesek nyújtani. Üjak épülnek helyettük, az ősökre egyáltalán nem emlékeztetők. Veresegyházra A Corvina Kiadó Építészeti hagyományok című sorozatában egy páratlanul érdekes kötet jelent meg, Kubinszky Mihály szerzőtől. Régi magyar vasútállomásokat mutat be, s természetes, hogy vidékünk ebből sem maradhatott ki, hasonlóképp a mozdonyhangokat őrző lemezhez. Huszonegy esztendővel a Pest—Vác közötti vasút felavatása után, a kiegyezés évében, 1867-ben nyitották meg a Pest—Hatvan—Salgótarján vasútvonalat. Mai elképzeléseink szerint bizony igen soká, hiszen akkor már sínpár vezetett Szolnokra, Szegedre, Aradra, Nagykanizsára — és Miskolcra is, Debrecenen keresztül. Gödöllőről Hatvanon át csak 1870-től lehetett Miskolcra vonatozni. A millennium évében haladt végig az első személyvonat az Aszód és Balassagyarmat között épült vaspályán; 1911-től Veresegyházra lehetett vonatozni — akkor már Budapestről. A vasutasok típusterveket készítettek a különféle fontosságú vonalak eltérő jelentőségű állomásainak, megállóhelyeinek épületeire. Ezeket persze a helyi sajátosságoknak megfelelően módosították, mégis sok hasonló épülettel találkozunk vasutazásaink során, s nemcsak a mai Magyar- ország, hanem a hajdani Osztrák—Magyar Monarchia területén is. A kötetben szereplő tervrajzok, makettek, fotók nemcsak az idős mesterembereket érzékenyeik el fiatalkoruk építészeti hagyományaival, hanem bárkit, akit érdekel a múltnak ez a szelete is. Megelőzött vonat S a képek előcsalogatják az emlékeket is. Némelyik egészen meglepő. Szolnok pályaudvara ma már eltávolodott a Tiszától, 1847-ben mellé épült. Aki a hajdani máriabesnyői megállóhelyet — a képeslapon állomást! — keresi fel, ma nem találja mellette a síneket! Módosult a nyomvonal. A korabeli kisebb teljesítményű mozdonyok csak nagyobb nekifutással győzhették le a meredekebb emelkedőket. Bag után, Gödöllő előtt ezért építették kerülővel a pályát. A Kolostor őrháztól — ez a bes- nyői templommal szemben állt — a Szárítópusztáig vezető régi töltés ma is látszik. A kerülő fogadásra késztette az unatkozó utasokat. Többen leszálltak az őrháznál, s a régi pesti kocsiúton csaknem egyenesen szaladlak a besnyői megállóig, megelőzve a kanyarodó szerelvényt. Az utasok jót szórakoztak a látványosságon. Saját terület Persze nemcsak az épületek és a mozdonyok változtak. Sokszor átépítették a bagi megállóhelyet is, de más is átalakult. A múltban a bakter feladatai közé tartozott, hogy esténként elballagott a karos jelzőhöz, a szemaforhoz és a lámpakosárban a helyére húzta a repceolajjal működő lámpát. Ahogy szabadot, vagy tilosat jelzett a távolról mozgatott kar, úgy került a fény elé a zöld és a piros üveg. Hátul egy kis lyukon szökött ki a fehér fény, így a bakter mesz- sziről láthatta, ég-e még a világ? A jó ivóvizű kút fontos szolgáltatása volt a megállóhelynek. Mellette égbe nyúló topolyafák nőttek, mintegy jelezvén, itt van víz. Az őrház kertjében gyümölcsös borult virágba tavaszonként, a termést legtöbbször a pályamester szüretelte le, s nem a bakter, (Ma a fák kínos pusztulását láthatják az arra járók.) De a bakter sem járt rosszul, állatokat tartott, s a vasúti töltésen, vagy árokban növő füvet a saját szolgálati területén lekaszálhatta. Még az is érdeke volt, hogy a hulladékot is eltávolítsa a pálya széléről, hiszen az nem keveredhetett az állatok elé kerülő értékes takarmányba. Ügy tűnik egy dolog nem változott, s ez a várakozás. A kötet utolsó oldalán a szombathelyi állomás képeslapja látható, ezzel a felirattal: Ebben a házban ülök két óra hosszat és unatkozom. Az aláírás olvashatatlan. Balázs Gusztáv munka, amely a KBT különféle szakbizottságaiban zajlik. Az ifjúsági szakbizottság például a pedagógusokkal együtt sokat tesz a gyermekek közlekedésre nevelésében, a közlekedési úttörők irányításában. A versenybizottsággal együtt megvalósuló akcióik eredménye, hogy például a nemzetközi iskolakupa és az iskolakupa Vácon rendezett döntőjében két I., két II. és egy III. díjat nyertek el a gyerekek, s a járások összesített eredményeként is a mieink lettek a legjobbak a megyében. Összefogva A felnőttek körében viszont a propaganda- és a verseny- bizottság tevékenykedett kiemelkedően tavaly: negyven- három alkalommal rendezett filmvetítéssel kombinált előadáson 2 ezer 800 járművezető és csaknem másfél ezer gyalogos vett' részt, illetve vetélkedett a közlekedési szabályok ismeretéből. A Vezess baleset nélkül mozgalom keretében a gödöllői KBT területén levő huszonöt vállalat, intézmény, gazdaság ezerkétszáz hivatásos gépkocsivezetőjét mozgósították. Ez is több éve tart, s megállapíthatták, hogy az általuk okozott balesetek száma is csökkent. F. I. A kerepestarcsai Szilasmenti Tsz-nek nincs gondja a tojások értékesítésével. így az sem csoda, hogy eddig még nem volt ráfizetéses a tojástermelésük. A 22 ezer 500 férőhelyes baromfiistállójukból évente több mint 4.6 millió tojás került ki, ennek több mint a felét cinkotai tarhonyaüzemük használja fel, s mintegy másfél millió tojást a Városföldi Állami Gazdaság vett meg tőlük. Játékvezetői tanfolyam Labdarúgó-játékvezetői tanfolyam kezdődik februárban a gödöllői sportfelügyelőség szervezésében. Jelentkezni február elsejéig lehet a sportfelügyelőségen. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Irodalmi mű filmen: A Pál utcai fiúk, 16 órakor. Zenei rendezvény: Házimuzsika, közreműködnek a zene- iskolaManárai és zenei pályán továbbtanuló volt növendékei, 19 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Domonyi tervek Szívesen látják a szülőket Megtanítják a fiatalokat beszélgetni Az elmúlt év eredményeiről, tapasztalatairól és az 1984-es elképzeléseiről kérdeztem Kaffai Sándorné népművelőt, a domonyi művelődési ház megbízott igazgatóját. — Az elmúlt évben legsikeresebben a nyolcadikosok klubja működött. Ennek keretében ismerkedtek meg a nyolcadikos fiúk és lányok a KISZ életével, és kísérletképpen az állampolgári tudnivalókkal. A kisdiákoknak mesedélutánokat szerveztem, főképp szombaton, ezzel is elősegítve a megnövekedett szabad id 3 hasznosabb eltöltését. A felső tagozatosok havonta ismerkedtek meg egy-egy kői l ő legszebb versével. A verseket úgy válogattam, hogy szorosan kapcsolódjanak az iskolai anyaghoz. így ismerkedtek meg többek között Petőfi, Ady, Aprily, Baranyi Ferenc költészetével. Azok a gyerekek, akik a 6000 kötetes könyvtárba beiratkoztak — kívánságra —, megismerkedhettek a kötelező irodalmi olvasmányok válogatásával is. Igyekeztem a gyerekek igényét a művészi előadás élményével is gazdagítani. — A könyvtárba beiratkozott gyerekek belépődíj nélkül mehettek el Kertész Lilla előadói estjére az ikladi Ipari Műszergyárba, ahol a magyar balladakincs legszebb gyöngyszemeit hallhatták. Sajnos, az alapos szervezés ellenére is csak tizenkét gyerek jött el a három községből. — Nagy sikert arattak a rendhagyó irodalmi órák és az óvodások könyvtárlátogatása' is. Ügy vélem, ezek a rendezvények is elősegítették az: hogy az általános iskolások háromnegyed része iratkozot* be könyvtárunkba. Ez évben szeretnék létrehozni — a nyolcadikosok klubjára támaszkodva —, egy hagyományőrző irodalmi csoportot, amely a domonyi népszokásokból mutatna be egy csokorra valót. — Szerencsére van miből válogatnom, mert már több mint tíz éve gyűjtöm, rendszerezem a helyi népszokásokat. Elképzelésem szerint legalább kétórás lenne az előadás. Természetesen szfvesen látjuk a szülőket és a nagyszülőket is, mint például Gai- gamáesán. Ehhez a tervemhez feltétlenül meg szeretném nyerni a domonyi pedagógusokat, mert csak velük együtt mozgathatjuk meg a falu ap- raját-nagyját. Vasárnap délelőttönként Hogy vagy? címmel olyan ifjúsági klubot szeretnék beindítani, ahol a fiatalok megtanulnak egymással beszélgetni, csak úgy, a beszélgetés kedvéért. A már hagyományos sport-, cigány-, Erzsébet-bá!t is megrendezzük. A sportbál teljes bevételét a Domonyi SC támogatására szániuk Folytatjuk a már bevált suli- mozi és a filmklub előadásait is. — A művelődési ház továbbra is segíti az asztalitenisz és a sakk népszerűsítését. A szombat, vasárnap, hétfői nyitva tartáson sajnos, továbbra sem tudunk változtatni, mivel megbízott igazgatói tevékenységemet változatlanul mellékállásként vészem K. I. Cs. A csodálatos asztalos. Magyar mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Kramcr kontra Kramer. Színes, szinkronizált amerikai film 14 éven aluliaknak nem ajánlott. C és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
