Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

XI. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1084. JANUÁR 21., SZOMBAT LJL0I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA TunózskozsSf sí fesßfelftii vezetőség á művelődés; kultúra kínálata Idei első ülésén a gödöllői művelődési központ társadalmi vezetőségi elfogadta a ház 1984-re szóló munkatervét és költségvetését, a társadalmi vezetőség ügyrendjét, munka­tervét, s megállapodtak a sze­mélyre szóló feladatokban is. Alkotni, teremteni A művelődési központ mun­katerve huszonöt oldalon so­rolja a feladatokat, elképzelé­seket és célokat, a programo­kat, rendezvényeket, klubokat, köröket, tanfolyamokat; mit kívánnak tenni a gyerekekért, a fiatalokért, a felnőttekért, a különböző érdeklődésű, kép­zettségű, nemű gödöllői és kör­nyékbeli emberek szórakozta­tásáért, kulturálódásáért, sza­bad idejük hasznos eltöltéséért. Cikkünknek nem feladata a hatalmas program ismertetése, még kevésbé értékelése. Arra törekszünk, hogy a ház élete iránt érdeklődő, annak prog­ramjaiban rendszeresen vagy alkalomszerűen részt vevő gö­döllői és környékbeli lakóknak Ízelítőt adjunk ennek a mű­velődési nagyüzemnek a tö­rekvéseiből, lehetőségeiből és terveiből. Szempontunkból kétségtelenül az első másfél oldal a legfon­tosabb, hiszen itt rögzítik a ház tevékenységének alapel­veit, s ezek érvényesítésére ál­lították össze a művelődés, kultúra különböző ágainak a terveit. Első helyen az alapel­látás áll; Hogy az alapellátás követelményeinek megfelelje­nek, ahhoz állandó megújulás­ra van szükségük a ház mun­katársainak, a változó feltéte­lekhez és igényekhez való fo­lyamatos alkalmazkodásra nem kevésbé. Ne feledjük, az alap­ellátás is állandóan változó kategória, a felnövekvő gene­rációk és a társadalmi mozgá­sok szükséglete, igénye sze­rint Példaként is említhetjük a tevékenységük egyik sajátos­ságaként jelzett kreativitást. Mai fontosságát talán szük­ségtelen hangsúlyozni, hiszen a teremtő-, alkotókészség ki­bontakoztatása múlhatatlanul szükséges egyénnek és közös­ségnek egyaránt, ámde koráb­ban ez nem volt teljesen így, midőn inkább a kapott terv, utasítás minél pontosabb vég­rehajtása jutott legtöbbünk­nek osztályrészül. Mindenütt Szélesen értelmezik a kul­túra, a kulturális értékek fo­galmát, felfogásukban megha­tározó a kultúra életmódfor­máló szerepe. Ezen belül is kiemelendő a mindennapi kul­túra rangja. Még egy dolgot említünk, ami nem kötődik szorosan a kultúra fogalmá­hoz, annál inkább napjaink valóságához, amihez a társa­dalmi tevékenység valameny- nyi területén alkalmazkod­nunk kell. Ez pedig a gazdál­kodás. A művelődési házak ebben a tekintetben is na­gyobb önállóságot élveznek, ami egyebek között azt jelen­ti. hogy elsőrendű feladatuk minél nagyobb mértékben hozzájárulni az intézmény fenntartásához, működéséhez anyagilag is. Ezért tartják döntőnek az eredményességet, a személyek, csoportok érde­keltségének megteremtését Abban a pillanatban, hogy letették a garast a mindenna­pi kultúra mellett, voltakép­pen azt is, kimondták, a mű­velődésnek nem szabhat ha­tárt a ház fala. Az folyik ott­hon. az iskolában, a parkban, a játszótéren, hétköznapon, ünnepen és szünidőben, egy­aránt Elsőként a gyerekeket és a fiatalokat vették sóira, ezért említettünk olyan tere­ket, ahol többnyire ők vannak jelen. A gyerekek esetében az alapelv a közoktatáshoz való kapcsolódás, és a kreativitás. Nyelvtanfolyamok és művé­szi torna, balett és zenevár, napközis foglalkozás és csalá­di programok, mesemozi, kör­nyezetjáték, logopédiai, pszi­chológiai szolgáltatás: néhány címszó. A fiatalok esetében a szo- cializáció elősegítése az egyik legfontosabb feladat, ön- és társadalomismeretük fejlesz­tése, a kapcsolatteremtés kul­túrájának kialakítása, ápolása, izmosítása. Beszélgetések a nemzeti önismeretről, kommu­nikációs készségek fejlesztése, hajlékkor, műhelyklub, mű­vészeti csoportok. Ennek a korosztálynak a sajátosságát figyelembe véve sok zene, dzsessz, rock, country, tánc és játék. És készülődés a jövőre, pályaalkalmassági edzések, felvételi előkészítő. A nyitottság, a közművelő­dés tág értelmezése a követ­kező fejezetnek már a címé­ben előttünk áll: családi prog­ramok, lakótelepi programok. Ha lakónegyedet írtak volna, tán még pontosabban jelzik, miről van szó. A negyedbe ugyanis beleérthető, ami a te­lepbe nem szokásos, egyálta­lán a lakóhely. Együtt a csa­lád, különböző korosztályok. Családi hétvégék, játszótérépí­tés, ügyességfejlesztés. Ez a program nem gazdag, bizony­nyal nincs még gyakorlat, minden új, szokatlan. Érdeklődőknek Végül még egy helyet eme­lünk ki. A munkahelyet. A termelés által megszabott ér­dekhez akarnak kapcsolódni. Nagyon fontos! A gyakorlat azonban itt is inkább a ha­gyományos : vetélkedő, kultu­rális mozgalmak, műsoraján­lás, vándorkiállítások, szak­munkásképzés, újítók klubja, személyi számítógépkezelői tanfolyam. Az utóbbi kettő jelzi az újszerűséget, 's az elvhez való kötődést. K. P. Ä törne névadója Ki veit Mádas Lajos? Túljutottunk a városi kis­pályás labdarúgó tSremtarna második* fordulóján. Még’- há­romszor találkoznak a csapa­tok a Karikás Frigyes Általá­nos Iskola tornacsarnokában. A m'énkőzés.soroaat a Nádas Lajos-emléktorna elnevezést kapta. Vajon miért? ■ Nádas Lajos sokak jó isme­rőse volt a városban és kör­nyékén, s elsősorban a sport révén. A Szolnok megyei Nagykörűn. 1911-ben született, szabónak tanult fiatalember Gödöllőre házasodott. Sokáig ő volt a ■ járási sportfelügye­lő. Azokban az eseményekben is részt vett, amelyek során a Ganz. Vasas, a Gépgyár SC és a Spartacus egyesítésével megszületett’a Gödöllői Sport Club. Már nyugdíjasként segí­tette munkájában' Rab Pétert, a GSC első ügyvezető elnökét. A kispályás labdarúgó-baj­nokságok immár egy évtizedes .múltra tekinthetnek vissza, Nádas Lajos és Kovács Tibor sportfelügyelő 1974-ben kezde­ményezte a létrehívásukat. Nekik köszönhető, hogy a népszerű sport ilyen széles tö­megeket vonz — játszani is. Sajnos 1977 húsvét hétfőjén örökre eltávozott a gödöllőiek- töl a sport nagy szerelmese. Társai nem feledik emlékét, ezt bizonyítja az is, hogy a labdarúgás téli versenyén az ő nevét választották védje­gyül — egyhangúlag. Cs. J. LcskcSseSy és cfihoa A bejárók visznek, hoznak Sok községünk 1984. évi közművelődési munkatervében kapott külön fejezetet a bejá­ró dolgozók kulturális életé­nek szervezése. És ez érthető. A legutóbbi statisztikai év­könyv adatai szerint az el­múlt évben már egymillió 218 ezer volt a naponként in­gázók száma, amely számnak kétharmadát adják a férfiak. A nők aránya az elmúlt húsz évben háromszorosára nőtt. A Gödöllő környékén levő falvak keresőképes lakossá­gának 80-85, egyes települése­ken, mint Isaszeg, Pécel még enné! is magasabb százaléka dolgozik lakóhelyétől távol, elsősorban a fővárosban. Régi elképzelés Volt idő — emlékezzünk a hatvanas évekre —, amikor a bejáró munkások ügyét, egész életformájuk és kultúrájuk alakításának nagy munkáját, a közművelődés akarta meg­oldani. Többen is emlékezhe­tünk a nagykátaiak kezdemé­nyezéseire, akik falujukba hívták az üzemek kultúrcso- porfjait, aztán az üzemekben rendeztek nagykátai délutáno­kat. Volt próbálkozás egyes szo­cialista brigádok és a község­ben élő öntevékeny kiscso­portok közötti kapcsolatok ki­alakítására. A probléma sok­kal összetettebb, mint kezdet­ben látszott. Először azt gon­doltuk, a bejárás átmeneti jelenség, amely meg fog szűn­ni, de azt senki nem gon­dolta, hogy az aktív keresők közt évenként emelkedik a bejáró munkások száma. Hem menekül Nem mondják ma a bejá­rókra, a lakóhelyüket napon­ta elhagyókra az egykor olyan rossz és elítélő mellékízű két- laki jelzőt. Természetes jelen­ségről van szó, népgazdasági érdekről, amit minőségi vál­tozások is jeleznek: növek­szik a bejáró nők, a szellemi foglalkozásúak, az iskolázot­tabbak és kvalifikáltabbak aránya, a szakmunkások szá­ma. A mai bejáró nem a terme­lőszövetkezettől, a paraszti életformától menekül, hanem átalakuló életünk természetes következményeként megy a gyárba. Mégis azt kell mon­danunk, hogy az ingázási veszteség szenvedő alanyai Ujj típasú áramfejlesztő Megkezdték az új típusú áramfejlesztő sorozatgyártását az Út­iad! Ipari Műszergyárban. A 2—2,5 kilovolí/amper teljesítmé­nyű, benzinmotor-meghajtású berendezés alkalmazásával lehetőség nyílik az árammal még cl nem látott területeken betonkeverő, szivattyú, mosógép és más hasonló eszköz üze­meltetésére. Képünkön: Kiss Miklós műszerész a levegőszű­rőt állítja be az áramfejlesztő benzinmotorján. Hancsovszki János felvétele A leprgdményesebfe Bár az idő enyhe maradna, sóhajtozik Ádám Ferencné, a péceli költségvetési üzem ve­zetője. Szükség is lenne rá, hi­szen több építkezésen a de­cemberi ’ fagyok jelentősen akadályozták a külső építke­zési munkákat. Az évi terme­lési tervet — amelyet a tanács végrehajtó bizottsága 1983-ban 16 millió forintban határozott meg — túlteljesítették. A ne­hezebb gazdasági körülmények és anyaghiányok ellenére, si­került jó néhány építkezést befejezni. Elsősorban tanácsi munkákat vállaltak. Az elmúlt év eredményeit és nehézségeit elemezte az üzemvezető a legutóbbi mű­szaki értekezleten, egyben meghatározták az 1934-es első félév várható munkáit és fel­adatait, amelyek megoldása komoly szervezeti intézkedése­ket követel. A céltudatos szervezés és irányítás minden bizonnyal meghozza a kívánt eredményt, még akkor is. ha a megválto­zott gazdasági szabályzókkal és bizonyos mértékű anyagbe­szerzési nehézségekkel keil számolni. Tervezik a jövede­lemérdekeltségi rendszer be­vezetését. a rendelkezésre állő munkaerő célszerű átcsoporto­sítását. A több mint 10 éve fenné'’ * üzem tavaly eddigi legeredmé­nyesebb évét zárta. Kevesebb emberrel is megoldották a fel­adatokat. ami a korábbi évek­ben kevésbé sikerült. Ehhez persze sok-sok dolgozó kemény munkája kellett. A jó és hatá­rozott vezetés, szervezés ered­ményeként javult a munkafe­gyelem. csökkent a fluktuáció. A múlt évben többletfelada­tot jelentett az állami lakások átvétele, az azokkal kapcsola­tos problémák. Sajnos, igen sok a lakbérhátralék, ugyan­akkor a bérlőik nemcsak jo­gos, de jogtalan igényekkel is fellépnek az üzemmel szem­ben. A majdnem 100 éves ál­lami lakások állaga enyhén kifejezve aggasztó. Nem egy lakás életveszélyes állapotban van. Tartalék lakás hiányában a helyreállítási rpunkák is lassabban haladnak. Külön gondot jelent a szemétszállítás intézményes megoldása, ami szintén a költségvetési üzemre hárul. A tanács végrehajtó bizott­ságának legutóbbi ülésén is megállapították, hogy a fejlő­dés egyértelmű. Megalaku’tak az üzemben a szocialista bri­gádok. melyek tagjai jelentős társadalmi munkát is végez­nek. A nap programiéi Gödöllő, művelődési köz­pont: A hatalmas színrablő. Az Egyetemi Színpad Gropius Társulatának vendégjátéka, 10 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 10-18 óráig. A hótündér. Színes, szink­ronizált, szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Gallipoli. Színes, szinkroni­zált, ausztrál film. 6 és 8 óra­kor! elsősorban a községeik, s ezt érthetően fogalmazta meg Sőregi János kartali tanács­elnök : — A szakmát szerzett fiatal a lakóhelyén kívül talál meg­élhetést. munkaalkalmat, s na­ponta igen értékes informá­ciókat, értékeket visz vissza lakóhelyére. A bejáróknak eb­ből a falu és város közötti közvetítő szerepéből a lakó­helyi települések ma még ke­veset hasznosítanak. — Természetesen ahhoz, hogy a bejárók a lakóhelyü­kön is teljes értékű, tevékeny állampolgárok l&gvenek — folytatja gondolatait a ta­nácselnök — jól működő helyi társadalomra van szükség, amelynek közéleti fórumai széles körű nyilvánosságot, részvételi lehetőséget teremte­nek minden 'helyben lakó­nak. Érdekképviselet A kartaü próbálkozások sikerét megszámlálhatatlanul sok társadalmi munkaira iga­zolhatja, melyek elvégzése nélkül szegényebb lenne a község. Minden, a község gaz­dagításáért hirdetett akcióban élen jártak a bejáró munká­sok. Sok sikeres próbálkozást említett Pásztor Béla, a ve­resegyházi tanács elnöke is. — Nagy változást hoz, ha a helyi társadalom integrál­ni tudja az eljáróikat, mert ez hasznos a helyben lakók szá­mára is, ettől lesz egységesebb, összefogottabb a lakóhely tár­sadalma, s az eljárók közér­zetét a lakóhelyi megbecsülé­sük igen csak megnövelheti. Mindkét községi vezető a példák sokaságával tudná bi­zonyítani, hogy sem a mun­ka-, sem a lakóhelyek nem mondhatnak le arról, hogy be­járó dolgozóik érdekeit az eddigieknél komolyabban fi­gyelembe vegyék, s a naponta ingázókat az eddiginél szer­vesebben beépítsék a munka­helyi szervezetekbe, és lakó­helyük társadalmába egyaránt. Hárem generáció Ismerek Hévíz,györkön olyan családot, ahonnan három ge­neráció jár naponta Budapest­re. A nagypapa segédmunkás a Kőbányai Sörgyárban, az édesapa esztergályos a MÁ- VAG-ban. felesége takarít a Nemzeti Bankban, a fiú tech­nikus az ELZETT-ben, a lány szakközépiskolás. Ha kö­zelebb lenne munkahely, ak­kor sem cserélnének, amint nem adták fel eddig s nem adják fel ezután sem héviz- györki lakásukat. F. M. Í[§ZÖföBATI JEGYZET B Műtárgy Olyan szót kerestem, amely a lehető legtágab­ban értelmezve foglalja össze azt, amiről beszélni szeretnék. A műtárgy lát­szik ilyennek. Egyfelől művészi, képzőművészeti alkotást jelent, másfelől a közlekedést szolgáló építményt, felüljárót, alul­járót, hidat. Alkalmasnak látszik a szó a kétféle je­lentés mögötti, értelme­sebben szólva közötti kü­lönbség érzékeltetésére is, miközben föllelhető a kivi­telezés, sőt néha a forma hasonlósága is. Még a nyáron történt. Aszódi ismerőseimtől jövel leültem a tér egyik hatal­mas fája alá a padra. Előtte megnéztem a tanács felé vezető út torkolatában álló reklámtáblát, meggyő­zendő, valóban elcsúfítja-e a környéket, amint isme­rőseim állították, arra biz­tatva, tegyem szóvá a lap­ban. Nem tudtam eldön­teni. Vajon azt meg tudom-e állapítani, amit előtte kérdeztek Gödöllőn, mit ábrázol a tér fölső részén álló műtárgy. Mit lehet ab­ból kivenni, se feje, se teste, legfeljebb a szárnya emlékeztet valamire. An­gyal talán? Madár? Repü­lő, szárnyaló ember"? Ta­lán még emberi törzset ts beleképzelhetünk, a szár­nyak nyilvánvalóak. A kettőt összeadva követ­keztethetünk szárnyaló emberre. Vajon szárnyal-e az em­ber? Repülni repül, meg­alkotta hozzá a gépet. Szárnyalni inkább a kép­zelete szokott. A létezés mindennapos tényeit, törté­néseit átélve, s azoktól el­rugaszkodva olyan tere­ken bolyong ilyenkor, ami­nők sehol sem lelhetők fel. Amikor képzeletünk szár­nyal valójában egy tapod­tat nem mozdulunk el. Le­het, hogy nézünk, de nem látjuk azt. ami körülöttünk van. Kívülről úgy tűnik fel, magunkba roskadva ülünk. Szavakban kifejez- hetetlen, amit ilyenkor ér­zünk, legyen örömünk vagy bánatunk. Kimondhatatlanul örül­tem, kimondhatatlanul le­sújtott — szoktuk monda­ni. Az ember azonban so­sem nyugodott bele a lát­szólag megváltoztathatat- lanba. Azzal sem békéit meg, hogy ö, ellentétben a madarakkal, nem tud re­pülni. Ugyanígy van az ér­zéseivel, el akarja mon­dani, tudatni társaival. Ha szóval lehetetlen, zenével, vagy képzőművészeti alko­tással. A művész szépet akar alkotni, keres egy szép modellt, lefesti, meg­mintázza. Am lehet, hogy csak érzéseit szeretné lát­hatóvá, érzékelhetővé ten­ni másoknak. A felszabadulást ábrá­zolja az aszódi műtárgy — hangzott a kérdés még Gödöllőn. Ábrázolhatja. Ha azt juttatja eszembe, ha azt az ujjongást, azt a ki­mondhatatlan megköny- nyebbülést érezteti, amit valami nagyon rossz hir­telen eltűnése pillanatában élünk át. Akik felszaba­dultak, ilyesmit érezhették. S ha nem ilyen konkrét élmény, érzés merül fel bennünk az alkotás láttán, hanem csak annyi törté­nik, hogy önkéntelenül mélyet lélegzünk, csak annyi, hogy egy kicsit megemelkedünk, mintha könnyebbek lennénk, vagy csupán arcunk válik derű­sebbé. beszédesen láttatva a lelkűnkben lezajlót. Az aszódi szobor vagy mi, majdnem olyan sima, semmit nem ábrázoló, mint egy közlekedési mű­tárgy, mondta' a gödöllői kérdező. Rátapintva a lé­nyegre. Majdnem. Az épí­tészeti műtárgy is lehet szép. de hiányzik belőle az a majdnem, ami a műalko­tásban van, ami érzéseket kelt bennünk, ha nézzük, ha hagyjuk, hogy hasson ránk. Nézzük, sóhajtunk egy megkönnyebbítőt, s derűsebben megyünk to­vább. Kör Pál —--------------------— ,. > ISSN 0133-1957 (GödöHöi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom