Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. JANUÁR 21., SZOMBAT A szép sző szolgálatában Szókincsfosztó világban élünk. Közhelyek, sablonok béklyózzák nyelvünket. Információözönben járunk-kelünk. Az áradás csapdái gyakran összezavarnak bennünket. Ám élnek közöttünk szó- felfrissítők, köznapi katalizátorok, akik tiszta forrású vízzel kínálnak meg, amidőn felgördül a világ birtokbavételét ígérő, nehéz bársonyfüggöny. , Színészekről, a színészmesterség napi létezéséről lesz szó az itt sorakozó hasábokon. Nem titkokról vagy sejtelmes magánügyekről írunk, hanem egy naponta ismétlődő csodáról, amelynek szereplői és részesei egyaránt mi vagyunk. Kincsestárak „Az előadóművésznek a költőt kell életre keltenie, elénk varázsolnia úgy, ahogy a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében «lképzeli.” Az Illyés Gyula-l titkot, a költői csoda felfedezését kevesen ismerik. Jancsó Andrienne érzi és tudja, miként nyílik meg öntörvényűén a költészet a gondolkodó, fogékony ember számára. — A pódiumon kezdtem és sohasem éreztem magamat magányosan. A költészeten keresztül mindig velem volt az ihletettség és a közönség együttlélegzése. Oly jóleső megosztani a szépségélményt! Tolmácsolni a lírát, hogy más is megszeresse. Ha csupán önmagam gondolatait közvetíteném a műveken keresztül, háttérben maradna a költő portréja. Éppen ezért valahányszor új műsorra készültem, arra törekedtem, hogy egy-egy témának az alkotó által megvilágított képe bontakozzék ki kristálytiszta tolmácsolásban. A témák az évek során átszőtték a magyarországi líra kincsestárát, az erdélyi költészetet, amelyen nevelkedtem. A népballadáktól a modern költészetig ível a megtett életút. Határozott keménység és szeretetteljes lágyság jellemzi. A sóhajtól a kétségbeeső jajig minden érzelmi skálát végigjár. Az Ady-összeállítással. a Muzsikáló versekkel, a Botozgató- val, az Áprily—Jékely-esttel — hogy csupán néhányat emeljünk ki az emlékezetes műsorok közül — általánosan emberi, örök érvényű dolgokat szólaltat meg, valahányszor hallgatói elé lép. — Az utóbbi esztendőkben mintha megcsappant volna a versszeretők száma Ezért határoztam el, hogy amikor csak alkalom adódik, tanítok. Megtanítom a következő generációt a vers iránti fogékonyságra. Estek és továbbadás! Ha tíz életet élnék, akkor is kevés lenne arra, hogy a magyar költészet minden szépségét feltárhassam ... A cél előtt A makacs elhatározások előbb- utóbb mégiscsak elvezetnek a célhoz. Ha másért nem, azért, mert nagy energiával, kitartóan készülünk a vágyálom megvalósítására. Kocsis Judit néhány esztendővel ezelőtt mit nem adott volna azért, ha a neve mellett látja a szerény fh. jelzést. Harmadik nekirugaszkodásra sikerült akkora lendületet vennie, hogy Ceglédről a Színművészeti Főiskola falai között találta magát. — Három esztendeig mindenféle szakmába belekóstoltam, de úgy igazán egyfolytában a főiskolára készültem. Amilyen nehéz a főiskolára bekerülni, éppen olyan nehéz később helytállni. Gyakorlatok, vizsgák és harmadévtől a nagy kérdés: hogyan tovább? — Kezdetben a mi osztályunkban is elhangzott: jól lenne együtt maradni, de már most szétváltunk. Nagyon jó főiskolásnak lenni, mert az intézet egyfajta védettséget ad. Békés András irányításával sok mindent megtanultunk már, a színpadon is kipróbálhatjuk önmagunkat — Bár prózai osztályba járok, szeretem a zenés, táncos darabokat Ezért örültem annyira, amikor a József Attila Színházban apró szerepekhez jutottam. Az osztályból hatan vagyunk most ott Mégiscsak más igazi színpadon játszani — ha még a tánckar tagjaként is. A függöny mögül pedig igyekszünk ellesni az előttünk járók emberi, színészi nagyságát Az adottságok — Kit tudnának elképzelni Lady Chatterlay szeretőjének? Ha közvéleménykutatást tartanánk, a legtöbb szavazatot bizonyára Koncz Gábor kapná, ö az a színészegyéniség, aki a vadőr szerepében a nyers természetességtől a lírai gyöngédségig minden árnyalatot kifejezhetne. Aki egyszemélyben tud vad és erőszakos, lángoló és visszafojtott lenni, az két ember szenvedélyes együ- vétartozásában a mindenre kész férfit képviselné. Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy a híres regény filmváltozatában a hangját hallhatjuk, s ez sem kevés. — Meg kell mondanom, hogy nebligen rajongok a szinkronért. Ugyanis állandó készenlétet követel. Az ember sohasem tudja, mikor telefonálnak rá, azonnal induljon a stúdióba. Az ilyenfajta kiszolgáltatottságtól kimondottan rettegek. Hogy most miért vállaltam el mégis a film szinkronját? Mert ámulattal néztem Sylvia Kristelnek, a film hősnőjének játékát és nagyon közel érzem magáimhoz a vadőr személyét. Koncz Gábor a hagyományos színpadi megjelenítés híve. Amikor a modern színházi felfogásokról beszélgetünk, az angol színházra hivatkozik. Mondván: a kísérletező kedv őket is megérintette, de nem vetették el a klasszikus megoldásokat sem. Ügy érzi, a tiszta formák nem fedhetik el a hiányosságot, s közvetlenebbül szólnak a közönséghez. Azt sem szereti, ha valakit csak egyfajta szerepre szemel ki egy-egy darab rendezője. Az alkati adottságok fontosak, de a lényeg mégiscsak az. hogy mit szeretne és mit tud nyújtani a színművész. — Szeretem, ha zajlik körülöttem az élet. ha dolgozhatom. Egyedül a közömbösségtől irtózom. Csakis úgy mehet a világ előre, ha szenvedély- lyel és hittel tesszük a dolgunkat, s ez mindannyiunk kötelessége. Összefogottan Verset mondok. Kiss Roóz Ilona kerámiája azt a fenkölt pillanatot ragadja meg. amikor a vers tolmá- csolója egyszerre éli át a költészet ihletettségét s a közvetítés felelősségét. Pécsi Ildikó zuglói lakásában testvérmúzsák találkoznak. Kecses ívű kerámiák szemlélik az alföldi tájat idéző festményeket. Nem véletlen, hogy a versmondó maga a színésznő." — Csaba fiam nemigen ismert fel. Mondogatta, hogy legalább a figura haja lenne barna, mint az enyépa — mosolyog Pécsi Ildikó. — Hát igen, ilyenkor gyerekkorban kellene kezdeni a művészi fogékonyság kialakítását. Azt, hogy a művészet korántsem a valóság fotografált mása. A kis asztalon lapozgatásra készen áll Kleist Amphitrion című művének forgatókönyve. A legújabb feladat. — A darab tévés változatát a napokban kezdik forgatni. A színpad mellett szeretem ezt a műfajt is, mert koncentrált figyelmet kíván. Egyáltalán mindent elvállalok, ami összefogott munkára serkent. Csak a lazaságot, a határozatlanságot, egyszóval a tehetetlenséget nem szívlelhetem. Pedig volt része ebből Is, abból is. Elindult a Nemzeti Színházból, majd következtek az emlékezetes pécsi évek, aztán a Mikroszkóp Színpad, ahol megtanult nevetve ironizálni, kecskeméti kiruccanás s most a Radnóti Színpad. Hosszú lenne a szerepeket, a kirobbanó filmsikereket felidézni. — Életem úgy alakult, hogy sokszor változtattam, miközben rengeteget tanultam. Egészen fiatalon szerettem volna mindenáron hódító lenni. Most a súlyosabb gondolatok átadása, az érzelmek kifejezése izgat. Az ének, zene, mozgás összhangját keresem. Tarsolyomban egy előadóest anyaga. A cím mindent elárul: Köszönet Édesanyámnak. Rendhagyó órák Sellei Zoltán, a Fóti dal tolmá- csolója e vidéket járja azzal a nem titkolt céllal, hogy már az iskoláskorban elhintse az irodalom szere- tetét. — Életem minden állomása szőkébb pátriámhoz, Pest megyéhez köt. Vácott jártam iskolába, itt figyeltek fel arra a képességemre, hogy értem a szót, s a versben megfogalmazottak tolmácsolására is van érzékem. Az egyetemi esztendők után, gyakorló tanárként jöttem rá; hiányzik az órákon a mű élményszerű tolmácsolása. Az alkotásokat kényszerű tananyagként fogadják a fiatalok. Azon ügyködtem éveken át. miként lehetne ezt a rossz élményt kedvezőbbé változtatni. Így születtek meg a rendhagyó irodalomórák, amelyeken az előadó- művész megidézi a költőt, megszólaltatja a művet. Fellelkesül a fiatalokat, gondolkodó emberekké teszi őket. amint esténként a művelődési házak színpadán előadja önálló műsorait. A Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Ady Endre. II. Rákóczi Ferenc, József Attila, Bartók Béla, Arany János emlékest után Babits Mihály Jónás könyvét adta elő rendhagyóan. — A Jónás könyve segítségével hitvallásomat is megfogalmaztam: rengeteg szót kell elhinteni, hogy abból néhányan továbbvigyék a kultúra értékeit, s ezt makacsul, szívósan, megszállottan érdemes csupán tenni. Babits szavaival: „Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, / a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, / a szeretetben, melyért epednek a népek.” A verstanár — Derűlátással töltött el az indulás. Annak idején a Nemzeti Színház világot jelentő deszkáin nagy egyéniségekkel találkoztam. Aztán a sors kénye kedve szerint hol nagyszerű szerepekkel, hol a kényszerű csönddel találtam szembe magam életem fordulóin. Az utóbbi esztendőkben a pódium volt az a lehetőség, ahol elmondhattam a míndannyiunk számára oly fontos gondolatokat. A látszat ellenére mégiscsak a színpadon érzem igazán otthon, igazán jól magam. Bár pályám íve korántsem volt töretlen, nem tartozom a talajtvesztő, kétség- beeső emberek közié... Bánffy György vallomása az egyéni sorsvonások mellett az elmúlt néhány évtized művészportréját Is megrajzolja, a fővárosi indulás után elmélyült műhelymunkára vidéki színtársulatnál lelt. Szép feladatok, lelkes gimnazisták, pezsgő szelLemi, színházi légkör Pécsett. S a III. Richarddal egycsapásra a hírnév. Ezek után nem utasíthatta vissza a József Attila Színház hívását. Előre nem sejtve, hogy évekig jelentős szerepek nélkül marad. Aztán másutt ismét föltűnik a horizonton, immár letörölhetetlenül. Az ékes édes anyanyelvűnk rés Az anyád nyelvét bízták rád a századok összeállítások túlmutatnak a színház falain. így nyerte vissza belső biztonságát: bizonyítván; sikerült olyap tudást, művészetet közvetíteni, ami a magyar nemzeti kultúrát erősíti. Legújabb sikerek: Nemeskürty István Jósika Miklós életéről szóló művének színrevitele, s a Széchenyi- életmű tolmácsolása a Vigadóban. — Széchenyi naplójából, műveiből, leveleiből Siklós Olga állította össze azt a mondanivalót, aminek megjelenítését hazai színpadon színháztörténeti jelentőségűnek tartok. Természetesen továbbra is járom az országot az anyanyelvi műsorokkal. Mintegy harmadik esztendeje szervezett formában is tanítok, igyekszem magam köré gyűjteni a lelkes fiatalokat. Mert hiszek abban, hogy az igazi színháztól a közművelődés ma sem választható el. S a színésznek minduntalan munkálkodnia kell a közgondolkodás formálásán, emelésén. Tükörcsarnok „A Korona minden feltételt megad ahhoz, hogy műhelymunka jöjjön létre. A művészek valami olyasmit tudjanak megmutatni, amit máshol legfeljebb csak sejtünk.” Idestova egy évtized alatt fogalommá lett a Korona. Sajátos műfajt teremtett szellemiségével, Mikes Lilla szervező-szerkesztő akarásával. Annak idején a közgondolkodásban még nem volt helye annak, hogy a színművészet kilépjen hagyományos keretei közül, de csakhamar meghódította a közönséget, bizonyította létjogosultságát kulturális életünkben. — A főiskolai, az irodalmi színpadi, a vidám színpadi esztendők után fogalmazódott meg számomra, hogy kellene egy olyan totális színház, ahol minden együtt található: ahol zene és tánc, humor és dráma jól megférnek egymás mellett. A pódium különössége éppen ebben rejlik: alkalmas a műfajok sokszínű felsorakoztatására, de arra is, hogy egy-egy életművet a színi mesterség eszköztárával felsorakoztasson. Művészeti vezetőként úgy érzi, sikerült a Korona arculatát kialakítania. Akinek kedve volt, az kísérletezhetett, itt kiteljesithette önmagát. Ugyanakkor saját vágyait is megvalósíthatta. — A modellpódium előadóművészként is sokat jelent számomra. Az Ajar-regény adaptációjával egyik ifjúkori szerepem köszönt vissza. Azzal a különbséggel, hogy nem csupán a fiúszerepet vállaltam ismét föl, hanem előadásról előadásra megpróbálkozom az átváltozás rejtélyét megfejteni. Miközben az ember vail önmagáról, szenvedélyeiről, a világról, elképzeléseiről. Számomra a színművészet olyan tükörcsarnok, amely mélységes humánumával hat mindannyiunkra. Fogódzók „Ez a pálya valóban nehéz, még akkor is, ha viszonylag könnyebben sikerült az indulás. A színésznek nemcsak meg kell tartania magát, hanem állandóan tovább kell lepnie ...” Szemes Mári, a csodagyerekként induló — tizenhat esztendős alig volt, amikor felvették a Színművészeti Főiskolára — egyik visszaemlékezésében így jellemezte elképzeléseit. A közönség szereti sokszínűségét: tragikaként és komikaként egyaránt volt alkalma ünnepelni. Kipróbálta a huncut menyecske, a munkásasszony, a királynő szerepét. Szenvedélyes egyéniség a színpadon, a filmen. Egy időben elcsendesedett körülötte a világ. Az elmúlt esztendőben keserűen fakadt ki a televízió közönsége előtt: miként változott a világ, hogy e sokszínűségre nincsen igény? Most két szerepet próbál a József Attila Színházban. — Miért olyan fontos a színpad? Mert egyszeri és' megismételhetetlen. Igaz, gyakorta a film jelenti a közönségsikert, de a színész számára mégiscsak a színpadi szereplés a ki- olthatatlan álom. Az, hogy minél több és minél jobb szerepeket kapjak. A főszerep sokrétűsége miatt vonzó. A kisebb alakítások akkor jelentenek számomra megelégedettséget, ha azt igényesen kidolgozott előadáson, tehetséges partnerekkel játszhatunk. Szemes Maritól nem lehet úgy elbúcsúzni, hogy meg ne kérdeznénk: hogyan tudta megőrizni vonzó nőiességét? — A kondíciótartás nem csupán esztétikai kérdés. Az állandó tréning — most éppen tornázom — a lelki tartalékokat sem hagyja elveszíteni... ERDÖSI KATALIN A klipeken, felül, balról Jobbra: Bánffy Gyiirgy, .Jancsó Adrienné, Kocsis Judit, Koncz Gábor, Mikes Lilla és Pécsi Ildikó; a cím mellett: Sellei Zoltán (balra) és Szemes Mari.
