Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
Időszerű ismeretek Külpolitikai ismeretterjesztő előadás lesz csütörtökön, január 19-én 15 órai kezdettel a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet központjában. Előadó Firon András újságíró. Szebb lesz az út Földet cserélnek Munkagépek, pufajkás emberek tüsténkednek ezekben a napokban Cegléden a Rákóczi úton. Az út a város igen szép útvonala lesz: felújítják két szélén a parkosított sávot, amely az utóbbi időben meglehetősen elhanyagolt volt. A talajcserével kezdték, le- gyalulták, kiforgatták a rögöket és termőföldet terítettek szét. A héten a Kossuth Gimnázium előtt folyt a tereprendezés. Tavasszal cserjét, bokrot telepítenek, gyepesítenek. Nem is olyan fantasztikus A ceglédi Dózsa György ifjúsági klubban a tizen- és huszonévesek körében igen népszerű a sci-fi-klub ismeretterjesztő, fantáziaéltető előadássora. Január 27-én, pénteken este 18 órakor lesz a következő előadás. Csilléi Béla, a Kossuth Művelődési Központ munkatársa a naprendszer meghódításáról folytat sci-fi eszmecserét a fiatalokkal. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1984. JANUAR 18., SZERDA Diákszakkör a gyárban A mesterséget kóstolgatják Kezükben engedelmes a szerszám Még ősszel, a hagyományos gyárlátogatások idején történt, hogy az egyik általános iskolai osztály diákjai, igen jól érezve magukat az ott eltöltött néhány óra alatt, megbeszélték szaktanárukkal, hogy ők bizony szívesen kijárnának a KÖZGÉP ceglédi gyárába, mert megtetszett nekik a jól felszerelt tanműhely, no meg a csalogató, hívó szó is. Kis kíváncsik Miért ne lehetne ott tartani a gyakorlati foglalkozások egy részét? Ezt követően kereste meg Oszlánci Ferenq, a Várkonyi István Általános Iskola pedagógusa a Közúti Forgalmas évek Az állomásfőnök állomásai Csikorogva lassít a személy- vonat, Albertirsa következik. Az indóház melletti szénrakásokról leolvadt a vékony hólepedő. — Éppen harmadéves voltam a közgazdasági technikumban, amikor szakosították az iskolát — meséli Lebanon Károly állomásfőnök. — Ránk a közlekedési területet osztották. A tanulmányok mellett meglátogattunk néhány vasútállomást, hát alighanem ekkor kedveltem meg a szakmát. Érettségi után mégis a 21-es számú Építőipari Trösztnél helyezkedtem el. A fizetéssel nem is lett volna semmi baj, csakhogy nagyon üresen teltek a hétvégek. Gondoltam, ezen változtatni kell. Hát így lettem vasutas. Gondból is több — 1958-tól a Soroksári úti rendező pályaudvaron dolgoztam, különböző beosztásokban. A kocsirendezői munka volt a legnehezebb. Bizony megviseli az embert a 13 órás éjszakai szolgálat: ez idő alatt legalább 15 kilométert kellett gyalogolni, és akkor a többiről még nem is beszéltem. Forgalmi szogálattevőként pedig szellemileg fárad el az ember, az állandó készenlét miatt. Talán jobban is becsülték az idő tájt a vörös sapkát. A pályaudvar nagyságrendjének jellemzésére csak annyit, hogy reggelente 500 vagonnyi áru érkezett, amit a vásártelepre és a szabadkikötőbe irányítottunk, a Wetss Manfred Művekhez pedig 4—500 szeneskocsi gurult naponta. — A vasút teli van szabályokkal. Oly sok az előírás, hogy felsorolni is egy napba telne. Alkalmazásuk gyakorta nehézségekbe ütközik. A hetvenes évek elején az angol vasutasok úgy sztrájkoltak, hogy pontról pontra betartották a szabályzatot. Például a kocsi akasztása papíron úgy történik, hogy az utolsó vagon alá rögzítőt rakunk, összetoljuk a kocsikat, így, álló helyzetben akasztjuk őket egymásba. — Ha mindezt menet közben csinálom, gyorsabban végzek ugyan, de megszegem a szabályt. A mozdony vezetőjének mindenképpen tudnia kell a svindliről, mert különben életveszélyes helyzetbe kerülhetek. — 1969-ben egy rövid időre Albertirsára kerültem forgalmi szolgálattevőnek. Nem volt könnyű átállás. A tömeghez, a nyüzsgéshez voltam szokva. Pesten nagyobbak voltak a feladatok, gondból is több akadt, mégis jobban éreztem magam, mert több embert érintett az, amit csináltunk. Az albertirsai állomás akkori kocsiforgalma talán nagyobb volt a mainál, az áru mennyisége azonban kevesebb, hiszen csak a termelőszövetkezetek szállítottak. Azóta duplájára nőtt az áruforgalom. 1983-ban 19 770 tonna holmi hagyta el Albertirsát, ennek 80 százaléka (főleg élelmiszer) exportra ment. Nehéz búcsú — 1982-ben újra Soroksáron álltam szolgálatba, s maradtam is tíz évig. Fizetésben is lényegesen többet nyújtott ez az időszak, s három gyerek mellett ez nem volt mindegy. 1982 márciusában betegségem miatt jöttem végleg haza. Albertirsára. Nehezen hagytam ott a Soroksári úti pályaudvart, hiszen sok-sok év kötött oda. — Van egy 400 négyszög- öles kertünk, ha akad szabad időm, legszívesebben itt töltöm. No és a kisebbik lányo- méknál épül a ház, ott segítek. A gyerekek gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzam. V. S. Gépellátó Vállalat KISZ-bizottságát. A KISZ-esek, kikérve a gyárvezetés engedélyét és hozzájárulását, megszervezték a kisdiákok gyárbeli fémmunkás szakkörét. Mint Végh Tibor KISZ-titkár elújságolta, kapva kaptak a gyár fiataljai a jó ötleten, hiszen nem lehet elég korán a fémipari szakmák iránti érdeklődést felkelteni a legifjabb nemzedékben. Súlyos gyári gond amúgy is, hogy manapság az igényekhez képest kevesen jelentkeznek a forgácsoló, lakatos, gépszerelő és hegesztő szakmákra. A divatos kisipari szakmák elviszik a barkácsolni szerető fiatalokat. Az őszi gyárlátogatás óta, kéthetenként szerdán suli után tizennégy-tizenhat hetedikes kisdiák kerékpározik ki a városszéli gyárba. A portás már jó ismerősük; nyílik a kapu, azután másfél-két órán át nagy a nyüzsgés a tanműhely satupadjai mellett. — Nagyon szeretnek itt lenni a gyerekek — mondja T< Sándor szakoktató, akinek a keze alatt már generációk sajátították el a lakatosmunka fortélyait. — Élvezik, amit csinálnak, figyelnek a magyarázatokra. Igaz, elfáradnak még a fúrásban-faragás- ban, kell néhány év, hogy urai legyenek szerszámaikkal az acélnak — mondja a mester. Formálódik a kalapács Még az őszön elkészített foglalkozási vázlat alapján elsőként a vállalattal ismertették meg a gyerekeket, újólag végigjárva a műhelyeket, magyarázták el nekik, hogy melyik üzemrészben milyen technológiával, mit készítenek, s milyen figyelem, magatartás szükséges, hogy ne okozzon balesetet a szakavatott kézben készséggel engedelmeskedő szerszám, legyen az akár csak egy rajztű, fűrész, fúró vagy ártatlannak látszó kalapács és reszelő. — Hogy kik vezetik a szerda délutáni szakköröket? — kérdez vissza a szakoktató. — Jómagam is gyakran itt vagyok, de a foglalkozások állandó vezetője és felügyelője Jancsovics Lajos, a tmk-mű- hely fiatal lakatos szakmunkása, aki néhány évvel ezelőtt maga is a tanműhely kilincsét koptatta. Az egyik legjobb tanulóm volt, most szív- vel-lélekkel tanítja a kisdiákokat. A KÖZGÉP KISZ-bi- zottságától ő maga kérte ezt a megbízatást. — Mi mindent tanulnak itt a gyerekek? — A berajzolással kezdtek, tanultak mérni, megtanulták fogni és használni a fémipari kézi szerszámokat. Egy kalapácsfejet készítenek Jancsovics Lajos vezetésével. A külső formáját már kialakították, kifűrészelték, már többen előfúrtak a nyél helyének, a következő napokon a fúrással kell végezniük, azután kireszelni a furat tényleges formáját, a kalapácsfej lapjait, leélezni a sérülést okozható éleket, sarkokat. Apáik munkahelyén A lakatosmunkák után a szakoktatók és szakmabeli KISZ-tagok irányításával tovább folyhat az ismerkedés a gyárral, a gyárbeli szakmákkal. Lelkesedés és szorgalom akad bőven, s kíváncsiság is, csak győzzék a segítők kielégíteni. — Sokan apjuk szakmájával ismerkednek meg itt — mondja végül a szakoktató. — Olyan is van, nem is egy, akinek az édesapja a gyárban dolgozik, őket aztán néha meglátogatja az apuka. Van okom remélni, hogy a nyolcadik osztály után sokukat viszontláthatom majd, mint lakatos vagy gépiforgácsoló ipari tanulót. S. B. Teherbíró betonkolosszus Magasból szórja a fényt Az országot járva egyre több városban tapasztalni, hogy a korszerű, új épületek építkezések mellett, ahol csak lehet, igyekeznek megőrizni valamennyit a település régi. kicsit nosztalgiát árasztóan, hangulatos képéből. Egy-egy utcasor házainak homlokzata, egy-egy terecske, padok öntöttvas váza, kerítések rácsa megannyi példa erre. Cegléden az utóbbi időben a városközpont rendezésével, néhány épület tatarozásával sikerült ízelítőt adni ilyen igyekezetből. Többen fellelkesültek, levélben, vagy a tanácstagjuk közreműködésével érdeklődtek arról, hogy lesz-e ennek folytatása? Voltak, akik szerény javaslataikkal álltak elő. Arról, hogy folytatás majd idővel, az anyagi lehetőségekhez mérten lehetséges, sokan képet kaphattak, amikor közszemlére került a városközpont rekonstrukciós terve. Voltak, akik ennek ismeretében láttak már házuk tatarozásához, mentették a még használható szépet: az ablakot, kaput védő, díszítő kovácsoltvas remekeket, faragásokat. Olyan kérdés is elhangzott az egyik tanácsülésen, hogy ugyah miért kellett kicserélni a rácsos szerkezetű acél villanyoszlopokat? Hiszen azok beillettek az utcaképbe és ráadásul a helyükbe került vasbeton oszlopok egyáltalán nem szebbek Ami a szépséget illeti, elfogadható, hogy így igaz. Ám Cegléden az utóbbi évtizedekben az energiaigény megnőtt. Az oszlopok teherbírása pedig véges volt. A DÉMÁSZ-nak azért, hogy az áramszolgáltatás zavartalan legyen, meg kellett kétszereznie az eredetileg felhelyezett kábelke- resztmetszetet. Ez egyben jókora súlynövekedést is jelentett. A rácsos szerkezetű acéloszlopokat szakszerűen, alaposan megvizsgálták és a vizsgálat kimutatta, hogy akkora megterhelést már nem tudnak elviselni, összeroppantak volna a súly alatt. Érvként szól az is, hogy a vasbeton oszlopot nem kell festeni, különösebb karbantartást nem igényel, míg az acél- szerkezet igen. Az anyag, a munka sokba kerülne, így hát mindenképp olcsóbb megoldás az országosan ismert, tömegével gyártott „tucat betonkolosszusok” felállítása. Bérlet mosolyhoz A humor kedvelőinek hirdet bérletsorozatot a ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A februárban, márciusban, áprilisban zajló műsorok vendégei lesznek többek között: Ho- fi Géza, Sas József, Bodrogi Gyula, Kabos László, Szilágyi János, Rózsa György, Vágó István, Antal Imre. A bérletek február 1-től vásárolhatók meg. Út- és közműfejlesztés Módosult a határozat Nagyobb a hozzájárulás összege Az építkezési költségek emelkedése és az ÉVM—FM megváltozott rendelete arra késztette a városi tanácsot, hogy módosítsa a közműfej lesztési hozzájárulásról szóló korábbi határozatát. Az út- és Jegyzőkönyvi köszönet Bámuló íven gyöngybetűk Asztalomon barnult. egykor jobb na polcát látott ívpapír, szolid díszítőkerettel. A minta valamelyik egykori ceglédi nyomda dúckészletének nyomata. A papírra szép betűkkel írták: Jegyzőkönyvi kivonat, ám annál többet jelent Ma elismerő oklevélnek neveznénk, amelyet valakik, valakinek adnak munkája, segítsége, érdeme elismeréséül. Hiszen a lényeg akkor is az volt. az elismerés. A lapot az 1874-ben alakult Ceglédi Iparos Ifjúsági önkép- zö Egylete adta ki, az 1920-as évek elején, tisztelettel Juricza Juliska kisasszonynak, aki bizonyára szerette a verseket, a szép köszöntőket, öröme telt a szereplésben, figyelő tekintetek kereszttüzében szerzett kellemes perceket másoknak. Milyen lehetett? Szőke-é. barna-é? Kis harangként csengett a hangja, vagy álmodozóan fátyolos volt? Öltözéke, ünneplő ruhája milyen lehetett? Vajon van-e, aki emlegeti még? Mert Juricza Juliska kisasz- szony nem egyszer, hanem sokszor „volt szíves közreműködésével emelni" egy-egy rendezvény hangulatát, rangját —. „a sikeréhez nagy mértékben hozzájárulni kegyes volt, a választmány egyhangú lelkesedéssel — ezért — jegyzőkönyvi köszönetét mond.” A jegyzőkönyvi kivonatokat. relikviákat, lám, megőrizték. Hozzá tartoznak a város iparos múltjának kultúrtörténetéhez. Lehet, bekerülnek méltó helyre, helytörténeti gyűjteménybe. És majd néhány üvegfalú szekrénnyel, tárlóval arrébb, idővel ott sorakozhatnak a napjainkban íródó, hasonló indíttatású lapok, az új koré, a másoké — és mégis. a városé: az oklevelek, emléklapok. elismerések. Bäntore készülve Pest megyében sok munkahely, kollektíva nevezett be a Testvérmegyéink — Omszk, Suhl, Szófia — című vetélkedőre. Azért, hogy a városi döntő még eredményesebb legyen, előkészítőt szervez a ceglédi Kossuth Művelődési Központ azoknak a csapatoknak. akik a munkahelyi selejtezőkön továbbjutottak. A konzultációkat a művelődési központ B épületében, a 2. számú szobában tartják, szerdai napokon. A foglalkozások 14 órakor kezdődnek, az előadások pedig 16 órakor és körülbelül 17 óra 30 percig tartanak. Az első rendezvény február 1-én lesz, ekkor iro- dalomismortetést hallhatnak, forrásmunka-használatot tanulhatnak. valamint jegyzeteléstechnikát. közműépítés költségeinek egy részét ugyanis az ingatlanok tulajdonosainak, tartós használatba adott építési telkek esetén azok használóinak kell megfizetniük. A tanács természetesen beszámítja az ilyen célra szóló önkéntes befizetéseket és a lakosság társadalmi munkájának értékét. Ha ez nem adja ki a kivethető ösz- szeget, akkor a különbözeiét kell kivetnie a tanácsnak. Városunkban az út- és közműfejlesztési hozzájárulás mértékét az alábbiak szerint állapították meg: villanyvezeték 2500 forint (3,3 kilowatt [380 volt] fogyasztói teljesítményig), vízvezeték 8600 forint, szilárd burkolatú járda 3000 forint, szilárd burkolatú út 8600 forint, szennyvízcsatorna 13 000 forint, gázvezeték 5600 forint, belterületi vízelvezető csatorna 11 000 forint lakótelkenként. A hozzájárulás kivethető összege az út és a közművek után — létesítésük időpontjától függetlenül — lakótelkeknél legfeljebb 30 000, lakásonként 23 000, kétlakásosnál nagyobb lakóépülettel beépített úszótelek esetén lakásonként 15 000 forint lehet. E határozat rendelkezését az 1984. január 1. óta megvalósuló közművekkel kapcsolatban alkalmazzák. A lakosságtól befolyó hozzájárulási összeg jelentős mértékben segíti a városban az út, járda, víz- és földgázvezeték építését, mint az eddigi gyakorlat is bizonyította. Üjabb lehetőséget nyit a szennyvíz, a csapadékvíz hálózatának bővítésére és a villanyhálózat kiépítésére. A városbeliek komfortosabb körülmények között élhetnek ezáltal. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
