Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
nstr I min 1984. JANUÁR 18., SZERDA Több ezer nyom felderítése Gyors, alapos munka eredménye Immár második napja tartja izgalomban az egész ország közvéleményét az a tény, hogy megkerült a tavaly november 5-én elrabolt hét nagy értékű festmény egyike, a 10 millió dollárra becsült Raffaelo-mű: Az Ifjú képmása, amely már sértetlenül a Szépművészeti Múzeumban, helyére került. Sok bejelentés A nyomozás eddigi eredményeinek több Pest megyei vonatkozása is akad. Letartóztattak három magyar állampolgárt: Kovács Gusztáv 27 éves büntetett előéletű, foglalkozásnélkülit, és Raffai József 21 éves büntetett előéletű zöldségkereskedőt. törökbálinti lakosokat. valamint Jónás Katalin 17 éves foglalkozásnélkülit, érdi lakost. Ma már bebizonyosodott, hogy helyesen következtetett a rendőrség, amikor a november 10-én Százhalombattánál a Dunából kifogott jutazsák olasz céget jelző felirata alapján itáliaiak részvételére gyanakodott. A Raffae- lo-kép pedig ugyancsak Pest megyében került elő, hiszen Törökbálint határában találták meg, elásva. Mint már ismeretes, őrizetbe vették az olasz hatóságok Giacomo Morinit és négy másik olasz állampolgárt is köröznek. A széles körű nyomozás kezdeti szakaszában sok minden belefért. Naponta számtalan hasznos bejelentés érkezett a lakosságtól, amelyek között bőven akadt használható, de sajnos nagyon sok olyan is, amely nélkülözött minden alapot. Az elásott festmény Jónás Katalin eltűnését szülei november 9-én jelentették a Pest megyei Rendőrkapitányságnak, amely a szokásos eljárás után továbbította a megszerzett adatokat 'a budapesti nyomozócsoportnak, miután a már említett okok miatt különösen érdekes volt mindenki, aki külföldiekkel, illetve főként olaszokkal tartott kapcsolatot. Jónás Katalin évek óta tanult olaszul, gyakran ismerkedett olaszokkal. November 9-én azonban hivatalos útlevéllel Romániába utazott, ahonnan december fián tért vissza, amikor is a magyar rendőrség őrizetbe vette. Hozzá kell tennünk, hogy rengeteg ilyen, úgynevezett olasz —magyar kapcsolatot nyomozott le a rendőrség, ám legtöbbje zsákutcába vezetett. Ez az út azonban továbbvitt, s mind érdekesebb körülményekre bukkantak. így derült ki az is, hogy az olasz alvilágban Manóként ismert Ivano Sciantit Jónás Katalin a vőlegényének tekintette. Róla tudták, hogy tavaly ősszel álnéven Budapesten járt, másik három társával: Graziano lórival, Carmine Palmesevel és Giordano Vincentivel. Ezt követően, december 15- én vették őrizetbe Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet, s még ezen a napon megtalálták a már említett műkincset. A gyanúsítottak közül Raffai József és Jónás Katalin beismerték bűnösségüket. Kovács egyelőre még tagad. Ismertté vált az is, hogy a festményeket Kovács kocsiján szállították el a helyszínről és másnap, már a határzár elrendelése után csempészték ki az olaszok a hat képet. A hetedik „zálogban” maradt, azzal, hogy ennek átadásakor fizetik ki a magyarokat közreműködésükért. A kialkudott díj fejenként 10 ezer dollár volt. Egyik olasz őrizetben A rendőrség a legszigorúbb titoktartás mellett végezte munkáját, több országgal, az Interpollal és az olasz rendőrséggel együttműködve. Az olaszok január 5-én tartóztatták le Morinit, aki a magyar rendőrség által átadott bizonyítékok hatására beismerte a bűncselekményben való részvételét. A többiek azonban szökésben vannak. Az állítólagos megrendelő — mint ahogy arról már tegnap beszámoltunk — egy görög milliárdos. A magyar rendőrség két tagja Raffai József, Kovács Gusztáv, és Giacomo Morini Jónás Katalin, Ivano Scianti és Graziano lóri most Görögországban segíti az ottani nyomozó hatóságok munkáját. Kétségkívül gyors, alapos munka eredménye, hogy az elkövetők egy része lakat alatt van, s a többiek személye pedig ismert. A magyar rendőrség nemzetközi elismerést vívott ki az évszázad képrablásának tartott ügy viszonylag hamar történő — bár jelenleg még csak részleges — földerítésével, hiszen több ezer semmibe vezető nyom mellett bukkant rá gyorsan az igazira. Valamennyien nagy érdeklődéssel várjuk a további fejleményeket, azt, hogy a hat, a nemzeti vagyon részét képező műkincs ugyancsak előkerüljön — s bár bizonyára szigorúbb biztonsági, intézkedések mellett — ismét gyönyörködhessünk bennük. Külföldi visszhang A külföldi hírügynökségek részletesen beszámolnak a magyarországi képrablás ügyében Budapesten hétfőn tartott sajtóértekezletről. Az AFP francia hírügynökség magyar- országi tudósítója budapesti megfigyelőkre hivatkozva azt jelentette, hogy a magyar és görög rendőri szervek érintkezésbe léptek egymással a hiányzó hat kép hollétének megállapítása céljából, valamint annak tisztázására, hogy ki adott megbízást a képrablás megszervezésére. Dimitrisz Marudasz, a görög kormány szóvivője hétfőn közölte, hogy Athénben kihallgatták azt a görög milliomost, aki ellen felmerült a gyanú, hogy ő adott megbízást a képek elrablására. A szóvivő szerint Efthimiosz Moszkoklaidesz étolajgyáros tagadta a vádakat, sőt azt állította, hogy a. ügyhöz semmi köze. Az ANA görög hírügynökség úgy tudja, hogy a kihallgatás folytatódik, de a nyomozás érdekében részleteket nem hoznak nyilvánosságra. A keddi olasz lapok olyan értesüléseket közölnek, hogy az olasz nyomozószervek rendelkezésére álló adatok a görög milliomos bűnösségét támasztják alá. Jelentések szerint az olasz rendőrség folytatja a nyomozást az öttagú olasz banda szökésben levő négy tagjának k-ézrekerítésére. Rómában feltételezik. hogy közülük kettő külföldre szökött, a másik kettő pedig az olaszországi Reggio Emilia tartományban bujkál. Megyei ettilékérmesek Mit nyújthat az MTESZ? Számos tapasztalat gyűlik össze A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének 32 egyesülete ma már mintegy 170 ezer tagot számlál. Maga az MTESZ 1948-ban alakult, Pest megyei szervezete mintegy 30 évvel később. Mint azt hírül adtuk, az MTESZ Pest megyei szervezete minden évben odaítéli azoknak a tagoknak a Megyei Emlékérmet, akik a szervezetben kifejtett tevékenységükkel a megye érdekeit képviselték és iparának, illetve mezőgazdaságának fejlődését segítették elő. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről az idei emlékérmesekkel, Békési Sándorral, dr. Bognár Gyulával és Gurbán Györggyel. Csak lelkiismeretesen Békési Sándor, az MTESZ Pest megyei elnökségének tagja, egyébként a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezető helyettese. Nyilván sokféle munkából veszi ki részét az MTESZ-en belül, de mit emelne ki ezek közül? — Az MTESZ minden évben hirdet bizonyos témakörökben pályázatot, és én azok bíráló bizottságának az elnöke vagyok. Tudom, hogy igen sokan kétségbe vonják a pályázati rendszer „tisztaságát”, és ha némely vonatkozásban igazuk is van, az nem magát a módszert kérdőjelezi meg. Sőt! Alátámasztja azt, hogy csak lelkiismeretesen, s bár a kifejezés kissé kopott, de igazán odaadással szabad bírálni. Mi két lépcsőben bírálunk. Először kiadjuk a jeligés pályamunkát az adott területen elismert szakembernek, majd az ő véleményének ismeretében megtárgyalja egy annyi tagú bizottság a pályázatokat, ahány területről azok érkeztek. (Az elsődleges bíráló természetesen nem lehet a bizottság tagja.) Végül javaslatunkat az MTESZ elnöksége és végrehajtó bizottsága hagyja jóvá vagy utasítja el. — Ez utóbbira volt már példa? — Néhány éve a vb III. díjat adott egy olyan pályamunkának, amit mi nem javasoltunk. Azóta nem változtattak a bizottság javaslatain, merem hinni, hogy nem azért, mert formálisan döntenek, hanem mert sikerül valóban helyesen ítélnünk. — A pályázatok bírálása mellett természetesen ön is gyakran vesz részt különböző rendezvényeken, tapasztalat- cseréken. Tudja ezeket hasznosítani a munkahelyén is? — Szinte elválaszthatatlan a kettő. Az aktuális témákról tartott előadásokon, üzemlátogatásokon a legkülönfélébb szakemberekkel való beszélgetések során annyi benyomás ér, amit akkor, amikor az íróasztalom mellett a terveket, a tényeket látom, akarva sem hagyhatnék figyelmen kívül. Az MTESZ segít abban is, hogy a megyei adatainkat el tudjam helyezni az országban. Munkámban minden intézkedéshez biztonságérzet kell, hogy helyesen döntöttem. És ezt a biztonságérzetet csak így szerezhetem meg, ha a saját véleményemet összevet hetem a másokéval. Újabb megállapodái IMF-hitel Magyarországnak A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió sdr (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapodást. Az egy év alatt igénybe vehető, hétéves lejáratú hitel az 1984. évi gazdaságpolitikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere kö zött az IMF két, összesen kö rülbelül 600 millió dollár ösz- szegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyarországnak. Új utakon a rehabilitáció A tétlenség nem gyégyít A munka, az alkotó tevékenység tett bennünket emberré, s nincs annál nagyobb tragédia, ha valaki részben, vagy teljesen elveszíti munkaképességet. Tragédia az egyén és a társadalom számára egyaránt. Lelki, anyagi megrázkódtatás — ki tudná rangsorolni, melyik áll az első helyen — a családoknak, kieső munkáskéz a társadalomnak. Mindenképpen létfontosságú tehát, hogy a baj bekövetkezte után a rehabilitáció minél előbb megtörténjen. Orvosi értelemben a beteg minél hamarabb visszanyerje elvesztett fizikai képességeit, vagy ha erre nincs mód, a keletkezett hátrányok leküzdésében megkapja a szükséges segítséget a társadalomtól. De vajon megkapja-e? Mit tesz és mit tehet az orvos, a munkahely, s maga a beteg, hogy megváltozott egészségi állapotában is megtalálja helyét a dolgozók soraiban, tevékeny, teljes életet élő tagja maradhasson a társadalomnak? — Le kell számolnunk azzal a köztudatban élő felfogással, hogy akinek megváltozik a munkaképessége, az a családja és a társadalom nyakán élősködő rokkanttá válik — magyarázza dr. Fenyves Istvánt, a Semmelweis Kórház Rendelőintézetének igazgató főorvosa. Hiszen nem nehéz belátni, hogy a gyógyulást követően a maradandó elváltozással együttjáró állapotában is lehet munkaképes, bizonyos tevékenységre alkalmas a „beteg”. A baj az, hogy a rehabilitációs munkahelyek kapcsán csak a portás, a liftkezelő, az éjjeliőr, esetleg a telefonkezelői munka jut a legtöbb munkáltató eszébe, pedig nem erről van szó! Nem vagyunk gazdagok Szemléletes példával is szolgál a főorvos: a hivatásos gépkocsivezető elveszíti fél szemét. Nem kétséges, hivatását nem gyakorolhatja tovább. De teljes értékű, fontos munkát végezhet akár gépjárműoktatóként, gépkocsi-előadóként. tehát más, de a társadalom számára hasznos munkakörben. Csak korábbi foglalkozásában csökkent a munkaképessége. — Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy ezeket az embereket tétlenségre kárhoztassuk, szellemi, vagy fizikai energiájukat kihasználatlanul hagyjuk csak azért, mert korábbi foglalkozásukat nem folytathatják — érvel tovább a főorvos. — Orvosként is károsnak tartom a semmittevést, azt, hogy áldozatnak tekintsük ezeket az embertársainkat. Inkább adjuk meg számukra a lehetőséget a választáshoz, a rehabilitációhoz! Létezik egy rendelet, amelyben az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttesen intézkedik a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról. — Ez az a rendelet, amelyért az orvosok évekig harcoltak — mondja dr. Renkó Mária felülvizsgáló főorvos. — Hiszen a megfelelő rehabilitáció híján, az ellátás érdekében biológiailag, orvosilag gyógyult betegeket is táppénzen tartottunk egy esztendeig, majd ha nem látszott más kiút, jött a leszázalékolás. Ez az új rendelet megadja a lehetőséget az orvos számára, hogy a rokkantságot ténylegesen reálisan bírálja el, s a dolgozó is mihamarabb visszatérhessen a munkához. Három és hat hónap között a betegek nagy százalékánál kialakulhat a végleges döntés, az orvos megállapíthatja, milyen elfoglaltságot kereshet magának megváltozott munkaképessége következtében, hol hasznosíthatja magát teljes emberként. Csak a kezdet Egyébként erre ösztönöz a rendelet seregnyi intézkedése. Anyagilag is érdekeltté teszi a vállalatokat, hogy rehabilitált munkaerőt foglalkoztassanak, anyagi előnyöket is élvez az a beteg, aki gyógyulását követően maga is mihamarabb a neki megfelelő munkába áll, vállalkozik az esetleges átképzésre, új szakma elsajátítására. Arról is intézkedik a rendelet, hogy helyi, területi rehabilitációs bizottságok is segítsék. s fogják össze ezt a munkát. Minden rendelkezés any- nyit ér azonban, amennyit sikerül valóra is váltani az el képzelésekből. Vajon ez esetben minden adott a sikerhez? —■ Ez a rendelet úgy tudjuk még qsak egy folyamat kezdete — magyarázza Renkó doktornő. — Természetesen a végrehajtás sikere nélkülözhetetlen a vállalatok és a betegek együttműködése nélkül. Magyarán, csak akkor lehet ered ményes a rehabilitáció, ha a megfelelő munkalehetőségek kialakításában a vállalatok szerepet vállalnak. Ha megszű nik a kapun belüli munkánál küliség, s érdekük lesz, hogy a megváltozott munkaképessé gű dolgozóról se mondjanak le adott állapotának, megfelelő helyen alkalmazzák. Jó néhány nagyüzemben már évek óta ez a gyakorlat, elébe mentek dolgoknak, de ott ahol csak rendelet- nyomán vágnak nek a rehabilitációnak, vagy a tér melőszövetkezeteknél, bizony nem lesz könnyű! Teljes élet — Van a dolognak egy má sik szépséghibája is — teszi hozzá dr. Fenyves István. — Erről persze nyíltan nem szí vesen beszélünk, de tény, hogy sokan sajnos eddig anyagilag kevezőbb megoldásnak tekin tették, ha egy esztendei táp pénzes állomány után a rok kantosítást kérték. Az új ren delettel azonban már arra ősz tönzik a rehabilitált embert hogy minél előbb munkába álljon, s teljes életet éljen Ehhez persze szemléletváltozásra, s főleg megfelelő mun kahel.yckre van szükség. Talán egy év múlva már megvon hatjuk a mérleget... G. M. Munkaidőn kívül Dr. Bognár György, az MTESZ nagykőrösi intézőbizottságának elnöke, egyébként pedig a nagykőrösi Toldi Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatója. — Az országban harmadikként alakult meg Nagykőrösön az MTESZ önálló városi szervezete. Akkor választottak meg elnökévé. Jelenleg rrtá'r öt tagegyesületünk van, agrár', élelmiszeripari, gépipari, építőipari és szervezési kérdésekkel foglalkoznak. A közeljövőben kezdi meg munkáját a faipari egyesület is, hiszen környékünkön több üzem és vállalat érdekelt a témában. MTESZ-tagjaink a nagykőrösi üzemek mérnökei, technikusai, szakmunkásai, akik a szervezet keretein belül lehetőséget kapnak a rendszeres konzultációra, egy-egy feladat közös megoldására. Marosak azért is fontos ez, mert a napi munka során, amikor ezek a szakemberek esetleg nem is találkoznak, nincs erre igazán idő. Az MTESZ-nek feladata még a város fejlesztésében,, a szociális létesítmények kialakításánál javaslatok tétele, - a szakemberek mozgósítása, bevonása a közös munkába. — ön a városi MTESZ elnöke, de emellett az MTESZ országos elnökségének is tagja, az ellenőrző bizottság póttagja és bizony még folytat-' hatnám a felsorolást. Nem sok ez egy kicsit? Hiszen a fő feladata mégiscsak a középiskola vezetése. — Nézőpont kérdése. Most decemberben például a Konzerv- és Paprika Kutatóintézet munkatársával a MÉTE (MTESZ élelmiszeripari egyesülete) keretein bélül Krakkóba utazhattam egy kutatóintézet meglátogatására. Bizonyára az iskolában is kamatoztathatom az ott szerzett tapasztalatokat. És még valamit. Helyetteseimmel igen jó a mun- kákapcsolatunk, nem vagyok tehát egyedül az iskola vezetéséhez. Harminc éve tag Gurbán György az MTES2 Pest megyei szervezetének el nöke, és a MEZŐGEPTRÖSZ7 vezérigazgatója. Hosszabb be tegség után nemrég állt isimé munkába, ám a nagyvállalg vezetésével járó év végi f(l adatok miatt nem tudott idő szakítani arra, hogy önmaga ról meséljen. Ezért idézünk a: MTESZ Megyei Emlékérén adományozására készült ja vas latból: „Évtizedek óta aktív kapcsa latot tart az MTESZ-szel, a; 1950-es években Hajdú-Biha megyében tevékenykedétt 1978 óta az MTESZ Pest me gyei szervezet elnöke. Jelentő tevékenységet fejtett ki a: MTESZ Pest megyei szerveze te megalakulásának mun kajában, valamint, a megye Technika Háza létrehozásában Szakmailag, politikailag ma gasan képzett, rátermett vetítő. Vezetése alatt a megye szervezet munkájával és ered ményeivel a legjobb megye szervezetek közé küzdötte fe magát rövid időn belül." EX E.
