Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
1981 JANUAR 11.. SZOMBAT 4 mSzínházi levélm „Oh, moon of Alabama...” if A nagy folyók eltérő nyelvű, eltérő szoUású nemze- ^ tekét, nemzetiségeket t ötének össze, több száz, sőt ezer £ kilométeres útjukon. Magyarország általános iskolai földrajzi atlaszán a még ábrázolt vízfolyások legkisebb- ^ jci közé tartozik a Galga. S ha nagyobb is a belé öm- ^ lő, már csupán a helybéliek körében ismert, még rö- f videbb patakoknál, a Szécscnkei-pataknál. a Halyagosi- ^ érnél, a Legendi-, a Sinkár- és az Aranyos-pataknál, a f földrajztudósok akkor sem nevezik folyónak. ^ Mint népeket összekötő szalagnak, mégis a nagyok í között a helye. Megcsappant a izínházak érdeklődése Brecht iránt, Volt idő, amikor szinte mindegyik színház évi műsortervében ott találhattuk egyik vagy másik darabját, s kiváló előadások születtek: A szecsuá- ni jólétek vagy a Galilei élete a Nemzetiben, illetve a Katona József Színházban, A kaukázusi krétakör a Ma- dáchban, ugyanez a darab Miskolcon, s később a Punti- la úr Szolnokon •a hazai Brecht-kultusz emlékezetes állomásai. Még legutóbb is kedélyeket kavart és pártot meg ellenpártot teremtett hj ubimov mester merész Koldusopera-szeen írozása a Nemzetiben, s figyelmet ébresztő volt egy miskolci Koldusopera. De e ritka tünemények már arra is ráirányították a figyelmünket, hogy valami megváltozott Bertolt Brecht körül. Az igazság persze az, hogy Brechtnek régóta legalább annyi az ellenzője nálunk, mint ahányan kedvelik. Nem is személynek szóló ez az ellenkezés, hanem annak a fajta színháznak, amelyet Brecht neve fémjelez. Mondják ezt epikus színháznak, mondják az elidegenítés színházának —, de a lényege alighanem az, hogy Brecht szakítani akart a polgári színjátszás, a polgári színház, a polgári drámairodalom avittságával és maradiságával, apolitikusságával vagy éppen nagyon is tudatos burzsoá szellemiségével, s ezért mást, másfajta színházi eszményt, más elméletet, s főleg más gyakorlatot dolgozott ki. Máig tart a hol nyílt, hol elbúvó vita: Brecht az elméleteit igazolta-e a darabjaival, vagy a darabjaiból szűrte le az elméletet? Értelmetlen vita, értelmetlen kérdés, külöhösén, ha árrá gondolunk, mit jelent ma színre vinni ezeket a darabokat. Pontosabban: miképp lehet vagy kell színre vinni ma Brechtet, mit mondanak ma a művei, vagy mondanak-e valamit egyáltalán a mai nézőnek, hiszen akadnak, akik úgy vélik, ezek a művek tulajdonképpen tandrámák, melyek egy nagyon meghatározott kor nagyon meghatározott társadalmi kérdéseinek didaktikus dramatizálásai, és a változott korral érvénytelenné váltak. A Brecht érvényessége vagy érvénytelensége körüli vita kiindulási pontja érdekes módon akár maga Brecht is lehet. Élete utolsó esztendeiben mind elméletileg, mind gyakorlatilag sokat feladott korábbi merev vagy annak tűnő elveiből, megváltoztatta véleményét egyes darabjairól, azok szinrevitelének mikéntjéről és hogyanjáról. Azaz ő maga nem tekintette dogmának Brechtet. Es nagyon valószínű, hogy nem egy vita amiatt alakult ki körülötte, hogy halála után, de tán még éltében is, a Berliner Ensemble, a demokratikus Berlinben működő Brecht-szín- ház előadásait, azok megoldásait kanonikus hitelűnek kezdték tekinteni. Hasonlóképp történt ez, mint a Bayreuthban kanonizálódott Wagner-korabeli Wagncr-elő- adásokkal (s az csak külön érdekesség, hogy maga Brecht nemigen állhatta Wagnert). Nos, ha bizonyos kérdésekben éppen Brecht vetette fel a változtathatóság lehetőségeit sőt követelményeit, akkor aligha számít szentségtörésnek a mérv, didaktikus Brecht-stílus meghaladása, a túllépés a szűkén értelmezett epikus színházon és az elidegenítési effektuson És valóban: az említett Ljubimov- előadás, vagy a miskolci Koldusopera éppen ebben az irányban tett lépéseket. Talán nem véletlen, hogy épp a Koldusopera előadásain történt ilyen lépés; ez a darab még kevésbé „brcchtcs”, mint több későbbi műve. Ebben otthonosabb lehet egy érzelmeket sem száműző,_ a songokat nem külön drámai és színpadi síkként, hanem a dráma szerves részeként kezelő stílus. Jószerével ugyanez a jelenség ez, ami minden más drámaíróval is megtörténik: müve változik a változó idővel, az értelmezés, a nézőkhöz közvetítés a korhoz igazodik, s ha a mű kvalitásai olyanok, akkor ez a közelítés, ez a változás is csak elmélyíti a művet, új meg új rétegeit, értékeit bontja ki. Más szóval: Brechtben ma esetleg mást tartunk fontosnak, érdekesnek, mint akár csak tíz évvel ezelőtt —, de ez a mai értelmezésű Brecht is Brecht lesz. Az eszmefuttatásra az apropót most egy új Brecht- előadás adja: a József Attila Színházban felújították az 1928—29-ből való Mahagonny városának tündöklése és bukása című — Brecht megjelölése szerint — operát, Kurt Weill zenéjével. Ez a darab azt meséli el, hogyan alapított néhány élelmes és gátlástalan egyén eg;: szórakoztató nagyüzemként működő várost az alabamai sivatagban, kocsmákkal, lányokkal, játéktermekkel, s a többi szükséges kellékkel, és hogyan falta fel ez a város először a gyanútlan, naiv kuncsaftokat — köztük Jim Mahoneyt, az alaszkai favágót, aki elkövette a legrettenetesebb bűnt: nem volt pénze kifizetni a whis- kyjét, és ezért villamosszékbe ültetik —, majd önmagát, a kelepcevárost, a kapitalista szabadvereeny, s a pénz mindenhatóságának modellváro- sát. Mit lehet kezdeni ma egy ilyen példabeszéddel? Ha az előadás igyekszik jól odacsör- díteni a rút kapitalistáknak, ezen ma már inkább derülünk, mint elgondolkodunk. Színpadról elmondott alaofo- kú szenvnáriumi előadásra nincs szükség. Akkor hát? M arad az, amivel a színház most, Ig- lódi István rendezésében próbálkozik: visszanyúlni a brechti meghatározáshoz, hogy tudniillik a Mahagonny opera, méghozzá a hagyományos értelemben vett opera minden sémájával, illetve e sémák kiforgatásával, persziflálásá- val és a hagyományos opera- témák köznapi — a Brecht- féle meghatározás szerint: kulináris — szintre történő letranszponálásával. Egy közönséges és snassz operát látunk hát, ócska autógumiabroncsokból épülő díszletekkel, olcsó lányokkal, olcsó bonyodalmakkal, olcsó ravaszkodásokkal és olcsó érzelmekkel, melyekből szegény Jim Mahoney becsületessége és a rosszlány Jenny iránti szerelme kiemelkedik ugyan, de eleve a bukás szele zúg körülötte. Sajátos módon még érzelmes is lesz ez az opera: az „Oh, moon of Alabama”, a híres song az alabamai holdról, a várt elidegehítés helyett inkább megmozgatja a nézők szívét. Lehet, hogy errefelé vezetne egy új Brecht-játékstílus? Ki tudja? Ez most egy variáció a sok lehetséges közül. Többet — sokat —, kellene játszanunk Brechtet ahhoz, hogy érvényes választ tudjunk adni a kérdésre. Takács István Árulkodó főkötő Szokás egységes egésznek tekinteni a Galga mentét. Csak végigjárva, becskei eredetétől jászfényszarui torkolatáig, akkor döbbennünk rá, milyen színes, tarka ez a táj. Három megye: Nógrád, Pest és Szolnok osztozik rajta. Három nyelven beszélnek lakói, magyarul, szlovákul és németül. Az itt élő magyarokra pedig rámondják: palócok. Gazdag a népviselete — állítjuk. De akkor lepődünk meg igazán, amikor látjuk, mennyire eltérő a parasztruházat a Felső és az Alsó Galga-völgyben! A nyelv mellett elsősorban ez különbözteti meg a magyarokat és a szlovákokat. A sarkos főkötő már elárulja viselője anyanyelvét. Az aszódi vasútállomáson, a tájegység közlekedési központjában ennek alapján biztosan meghatározható, ki vált jegyet Túra, ki Ácsa felé. Először Püspökhatvanban hallottam hazai szlovák szót, az ABC-áruházban. amikor kerékpáron elkalandoztam bogi otthonomból. Ma már féltve őrzött kincs a szlovák nyelv — többek között ott és a szomszédos Ácsán. Háromszor húsz — ötven év múlva nem beszél itt már senki sem szlovákul, jövehdöli egy idős bácsi a püspöki főutcán. Amikor még fiatalember volt, a magyar beszédet lehetett ritkán hallani. Ö megtanulta, kocsmárosként dolgozott tíz évig, szüksége volt a magyarra is. Egyidős társaival persze most anyanyelvén beszél, mert azt nem nagyon lehet elfelejteni, mondja. Leszáll egy néni az autóbuszról és szlovákul köszöntik egymást. Meddig nyúlnak történelmük kezdetei e tájon? A török kitakarodásáig. A hódoltság alatt elpusztult vagy megfogyatkozott lakosságú falvakat földesuraik telepítették be felvidéki, szlovák ajkú jobbágyokkal. A környékbeliek evangélikus vallásúak, hogyan lettek katolikusok a püspökiek? A hagyomány szerint a XVII. század utolsó harmadában Kaczor Pál nyolcéves gyermekének csodás gyógyulására mind a 87 lakos visszatért a község birtokosa, a váci püspök hitére olvashatjuk a História Do- musban. Kézenfekvőbbnek tűnik az akkor ismert magyarázat: akié a falu, azé a vallás is. Közszájon forog egy hagyomány arról is, miért lett Püspökhatvan a település neve. A váci püspök húsz magyar, húsz német és húsz szlovák családot telepített a faluba. Tény, hogy a község három nemzetiségű volt. de a helységnév korábbi eredetű. Az aszódi Petőfi Múzeum a Múzeumi Füzetek sorozatban egy kötetet a Galga-völgyi iskolák történetének szentelt. Abban olvashatjuk, hogy az 1800-as évek elején Ácsán is működött latin iskola. Az időben szívesen adták a szülők olyan helyre tanulni a gyerekeket, ahol anyanyelvükön kívül a szállásadóiknál élő nyelvet is elsajátíthatták. Ácsa birtokosai, a Prónayak megkövetelték a három élő nyelvet a nevelőktől: a magyart, németet és szlovákot. Érdekes szlovákosodási folyamat zajlott le később. A századfordulóra eltűntek a németek. Utoljára egy Stumfi nevezetű ember gyónt németül, 1890 körül. A családnevek pedig megőrződtek. A Takács-hegyen álló keresztet Hanauel István, Vízler Mihály s Volter Mihály emeltette 1929-ben. Szlovákul szaval Az öregek az iskolában hallották az első magyar szót. Ácsán középkorú emberek még ismertek olyan nénit, aki úgy halt meg, hogy nem beszélt magyarul. Az imákat sem tudják valamennyien két nyelven. A legidősebbeknek szlovák nyelvű evangélikus istentiszteletet is tartanak. Remélhető, hogy mégsem felejtik el az anyanyelvet a szlovák ajkú lakók. Hiszen, mint Tapodi Józsefné tanárnő mondja, Galgagyörk és Püspökhatvan iskolásainak kétharmada tanulja ezt a nyelvet. A falu vezetőinek többsége is tud szlovákul, vagy gyermekeit ezen a nyelven is taníttatja. Egy ideköltözött magyar agronómus szintén beíratta kicsinyét. A püspökhatvani hagyományőrzők tevékenysége nagyon régi, következetes. Gyermekegyüttes mindig volt. Korábban Lami István, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főmunkatársa végzett hatalmas gyűjtőmunkát, és koreografál- ta a táncokat. Most Tapodiné vezeti az együttest: 1972-től dolgozott együtt Lami Istvánnal. Szlovák nyelven is tanít és ebben az a legérdekesebb, hogy ő magyar nemzetiségű. A Csallóközben született, s ott nevelkedett fel. Tanárképzőbe járt, s szlovákul tanult. 1918-ban családjával együtt áttelepítették Magyarországra... A környéken beszélt nyelv a nyugat-szlovákiai nyelvjárásból ered — magyarázza —, és ez közel áll az irodalmi nyelvhez, örül annak, hogy Püspökhatvanban nincsenek helyesírási hibák a szlovák feliratokban. Másutt ez előfordul. Palágyi Erika és Béri Szilvia, a gyermekegyüttesben szerepelnek, s a legjobban tanulók közé tartoznak. Erika szavalni is szokott — szlovákul. Egy nemzetiségi úttörőfesztiválon, Rétságon az „Aby babicka neodisla”, azaz „A nagymama nem megy el” című mesét adta elő. Orzcs, ápolás Ácsán a középkorúak jobban beszélik a szlovák nyelvet. Mindkét községben gyakori, hogy akkor használják, amikor titkolózni akarnak a gyerekek előtt. Egyébként szívesen nézik a televíziót hétfőn is, amikor északi szomszédunkban van adás. Akik kevésbé értik a szöveget, azoknak a képek segítenek a megértésben. A könyvtárban 2702 darab szlovák nyelvű kötet található. . Andorai Péter, Galambos Erzsi és Káló Flórián a Mahagonny clőadá- *---- sában - - - -S í Miért csökkent oly hirtelen az elmúlt fél évszázadban a szlovák nyelv használata? Lami István kifejti, hogy amikor a gazdasági fejlődés szétfeszítette a község önellátó kereteit, a beszélt nyelv lemaradt az élet fejlődésétől. Először a férfiak tanultak meg magyarul. Az ötvenes évekig szégyen volt, ha egy lány idegen községből hozott férjet. Azután nyitott teljesen a külvilág felé a falu. Aki korábban költözött a községbe, az kénytelen volt az itt élők nyelvét megtanulni. — Nem a nyelvvel volt baj, hanem a saját nyelvtudással. Amíg ki nem mozdultunk a faluból, mindig ki tudtuk fejezni magunkat ház körüli és mezőgazdasági ügyekben. De nem tanultunk meg bonyolultabban szlovákul gondolkodni. Sajnos, nem létezett szlovák értelmiség közöttünk. Ma bárki, aki tiszteli az ország kulturális értékeit, belátja, hogy nagyon fontos a Magyarországon élő nemzetiségek nyelvének, hagyomá- mányainak őrzése, ápolása. A sokszínűség — nagyobb gazdagság. Ezért óvodáskortól kezdve támogatjuk a szlovák anyanyelv elsajátítását is. Amit a család ma már egyre kevésbé vállal, az most az iskolára hárul, de azt segítheti az irodalom, a rádió és a televízió is. Szlovák nemzetiségű, magyar állampolgárként élni — ez a cél. És egyre többen ébrednek rá közülünk, hogy Csehszlovákiába utazva használhatjuk ezt a tudásunkat, meg tudunk élni vele! Balázs Gusztáv KorCSOlyft. Omnia Vincit amor, azaz a szerelem mindent legyőz — mondja a híres latin szállóige, amelyet napjainkban a következőképpen kénytelen átfogalmazni a tévénéző: omnia Vincit korcsolya. így igaz ez, hiszen a Budapest Sportcsarnokból közvetített műkorcsolyázó Európa-bajnok- ság olyan kalamajkát okozott a heti programban, amihez hasonlóra alig-alig emlékezhetünk. Biztos adásidejű sorozatok (mint például Az ókori Kelettel foglalkozó tévé- egyetem) lendültek ki megszokott helyükről, csupán csak azért, hogy a dupla axelck megszületését a legkedvezőbb időpontokban láthassa a nagyérdemű. Az a nagyérdemű, amely — erős a gyanú — már nem is rajong úgy ezért a téli sportért, mint rajongott hajdan Kilius Marika meg a Roman testvérpár diadalainak idején, és amely nagyérdemű most csak illendő nosztalgiából bámulja a kétségkívül szürkébb egyéniségű utódokat. Lett légyen bár rajtuk — Gyulai István egyébként remekül megtanulta az idevonatkozó szakszavakat — ilyen bézs meg amolyan strassz, hogy a hólokat, tűzéseket, applikációkat ne is emlegessük. Himalája. Fagyosan forró napokat élünk tehát; mindenképpen egy olyan időszakot, amikor föltétlenül szükség van más jellegű bámulnivalóra is. Kel! valami ellenszérum a tömény gyönyörködtetésből fakadó fertőzés kivédésére. Az egyik ilyen védőoltásban az részesülhetett, aki a kettes csatornán végignézte A szent hegy című nyugatnémet dokumentumfilmet. Ez a bizonyos szent hegy nem más, mint az oly sokak által — inkább hiába, mint sikerrel — ostromolt Himalája. Tehát a világ teteje, ahova egy fantasztikusan bátor filmes, név szerint Reinhold Messner is föl merészkedett. Igazi célja az volt, hogy honfitársainak csúcshódítási próbálkozását megörökítse, ám a tragikus véletlen úgy hozta, hogy a velük egyazon időben és majdnem egyazon helyen fölfelé törekvő ausztrál hegymászók halált is követelő kudarcát kellett celluloidszalagra rögzíCsendóra Az én képeimnek témája az a kút dolog a világon, amihez a legerősebb szálakkal vagyok hozzáfüvze: Zcbegény és a családom — mond la egy meghitt beszélgetés soián Szönyi István. Alighanem azért vele- tiHtU így, mert megtalálta azt a cscndórái amire a művészettörténész kortárs. Rabinuvs/ky Máriusz szerint az emberiségnek magára esz*ue:ése vaia mint tfontíoiaiaLi'-ik meg- illesztése érdekében égetően szüksége van. Két hegy, két völgy, alma fák és fenyők váltakozó együttese határolta körül ezi a vízzel szegélyezett szabadtéri műtermet, amelyet majd hatvan esztendővel ezelőtt fedezett fel a magyar festészet példaadó mestere. Munkássága azóta is mérték generációk számára. Megille- tödötten beszél róla Daresay Jenő, mércének tekinti a kortárs művészet derékhada. Képeiben és grafikáiban mindig a táj izgatta, a benne élő és alkotó ember. Finom színekkel megfestett temperái, guoach-ai látomásos egyszerűséggel vétetik észre a természettel együtt boldoguló ember lict- köznapjait és ünnepeit. Születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából róla emlékeznek meg egykori lakhelyén, Zebcgényben. január 17-én az általános iskola aulájában. Az emlékülés résztvevői ezt követően megkoszorúzzák a művész sírját, mintegy oldva a híres kép. a Zebcgényi temetés drámáját, megtoldva az emlékezés virágaival. M. Zs. Csatkai-hagyaték Barokk festményekkel, továbbá 19. századi helybeli festők munkáival és 20. század eleji iparművészeti tárgyakkal gyarapodott a soproni Liszt Ferenc múzeum gyűjteménye. Az alkotásokat a Csatkai-ha- gyatékból ajándékozták az örökösök a közgyűjteménynek. Csatkai Endre évtizedeken át tevékenykedett az Ikva-parti városban, a felszabadulástól 1963-ig irányította a Liszt Ferenc múzeumot, s kutatásait tudományos értekezések egész sorában tette közzé. tenie. Ezeket az egymás kötélzetére csavarodott alpinistákat nem más vezette, mint éppen a Mount Everest első legyőzője, Edmund Hillary, így hát világszenzációnak ígérkeztek és azzá is lettek ezek a mozgóképek. Szóval nehéz elmondani, mi mindent pásztázott be az említett operatőr kamerája. Újból és újból végigfutott a drámák drámáit tükröző arcokon, és a maga lassú — stílusosan így mondhatjuk: gyászos — araszolásával letapogatta azt a meredélyt is, ahol az ausztrálok várták a segítséget. Minden fontosabb mozzanat, valamennyi izgalmasabb perc reákerült erre a tekercscsoportra, és valóban úgy került rá, hogy a meleg szobában, kényelmesen üldögélő néző azt hihette: maga is ott van abban a sziklás, jeges birodalomban a hálózsákok, a szöges cipők gazdái között. Egy rendkívüli helyzet rendkívüli fölmutatásán borzonghattunk, izgulhattunk, s már amennyire lehetett, örvendhettünk... Piccard. A másik képeshangos ellenszórum azok szervezetébe került be, akik — szintén a kettes csatornán — megnézték a most száz esztendeje, 1884 januárjában született Auguste Piccard-ról, a mélységek és a magasságok svájci illetőségű ostromlójáról készített portréfilmet. Noha ez az összeállítás híjával volt — szerencsére — a szemünk előtt lejátszódó tragédiáknak, azért bőven tartalmazott annyi tudni- és látnivalót, amennyi végigfigyelését érdemessé tette. Az oly kedvesen suta archív filmek egész garmadája futott tova a képernyőn, hogy Piccard doktor mennybcmeneteli, majd az óceánok mélyébe törekvő kísérleteit bemutassa. Kétség nem férhet hozzá, hogz az előbbiek rögzítései voltak izgalmasabbak. Annál is inkább, mivel a hórihorgas tudós ezekkel szerzett világhírt magának, hiszen golyóbis formájú szerkezetével 17 ezer méter magasságig jutott fel a sztratoszférába Egyszóval, ez az összeállítás is parádésan jó alkalmat adott a jeges műsorokból való kikapcsolódásra. Akácz László ■Tv-figyelóm i Megköveteltek az élő nyelveket Hétfőn is nézik a televíziót
