Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
4 1983. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Egyszemélyes irodalo mtörténet Nemcsak az idei téli könyvvásár, de az egész magyar kulturális élet egyik kiemelkedő eseménye Nemeskürty István Diák, írj magyar éneket című új műve. A mottóul és címül választott Ady-verssor mögött rendhagyó és rendkívüli igényű vállalkozás húzódik. Nemeskürty nem kevesebbet tett, mint Szerb Antal, Benedek Marcell és Simon István után megírta irodalmunk ezeréves történetét a kezdetektől 1945-ig. Engem minden érdekel Nem lehet karácsony gyermekantológiák nélkül. Ennek alighanem az érintett korosztályok örülnek a legjobban. A legkisebbekhez pompás kötet szól. igaz, erre aligha vonatkozhat a hagyomány szó, mivel első ízben adták ki. Mondd csak, apu! — faggatódzik címében a gyermek, s ez felér annyival, mintha azt kérné: add csak a kezed! Vagyis feltételezi a család egységét a szerkesztő, még akkor is, ha egy-egy apuka nincs is jelen az esti névsorolvasásnál. Vajda Aurél pompás munkát végzett. Az édesanyák mellett egyszer az édesapák is reflektorfénybe kerülnek. A kicsik olyan szerzők társaságában járják körül az apát már a kötet elején, mint Weöres Sándor, Lev Tolsztoj, Hans Fallada, Szabó Magda, Kosztolányi Dezső, Áprily Lajos, Móra Ferenc. Az egymásra találás örömén túl már az is érdekelheti a kicsiket, hogy apu, te mit dolgozol egész nap? Ezek után madarakról, játékról, szombat délutánokról is lehet beszélni, úgy, ahogy azt a magas szerződő felek teszik: őszintén, egymást tisztelve, s a gyerekek és az apák esetében egymást szeretve is. A Kisdobosok évkönyve a 7—10 évesek megszokott antológiája, Bodó Klára szerkesztésében. Bevezetőként nevezetes évfordulókról olvashatunk, majd remekbe szabott összeállítás következik hét földrész növényeiről. Ám nehogy valaki is azt higgye, hogy a répa vagy a banán szakszerű leírását tartalmazza a válogatás. A répát orosz népmeséből ismerhetjük meg, a mate-tea eredetéről paraguayi mese szól. A banánt szüretelő majomról egy Borneo szigeti történet emlékezik meg. Pompás _ az Engem minden érdekel címet viselő rovat: ősi hangszerekkel, Walt Disney állataival ismerkedhetnek meg a kis olvasók. Serdülőknek készült a hányok évkönyve. Szabó Éva összeállításában történelemről, népzenéről, művészetről, természetről, tudományról, technikáról, sportról, nyelvről egyaránt olvashatunk. A könyv egyszerre ötvözi a hagyományost az újjal, vagyis a régebbi írók meglátásait a mai életről tudósító riportokkal. Steinbecktől Romáin Rolland- on, Yehudi Menuhinon, Babits iMihályon át P. Szabó Józsefig sok mindent megtudhatunk világunkról, amely nem egyszerre tárul fel előttünk, hanem percről percre, óráról órára és naponta, ahogyan elmélyedünk az ismeretekben és alkalmazzuk is azokat mindennapi életünkben. A Fiúk könyvét ezúttal is Karádi Ilona állította össze. Felépítése hasonlatos a Lányok könyvéhez, megannyi szín és érdekesség található benne. A történetei azonban férfiasabbak a Lányok könyvénél, éppen azért a kalandok is merészebbek, távolabbra és mélyebbre pillantok. A jégtáblariporttól a biológiai órákon át a filmtrükkökig ebben is soksok érdekesség felfedezhető. Hátha még nemcsak a tartalomjegyzéket böngészik át az érintettek, hanem el is olvassák a majd három és félszáz oldalt. Nemeskürty népszerűségének egyik titka, hogy mindig — bármihez nyúl — meglepi közönségét. Mostani vállalkozása is ilyen. Meglepő, mert tudtuk, hogy Nemeskürty régi irodalmunk kitűnő ismerője, de nem reméltük, hogy az irodalom egészéről ilyen átfogó, árnyalt és meggyőző szintézis készül alkotói műhelyében. Meglepő az elkészült munka enciklopédikus igényessége. Mert igaz ugyan, hogy ez az egyszemélyes irodalomtörténet vállalja a szubjektív nézőpont esetlegességeit és személyes hangon, olvasmányélmények alapján íródott, de legalább annyira igaz az is, hogy kitűnő filológusi munka eredményeként a könyv tartalmazza mindazt, amit a magyar irodalomtudomány napjainkig elért. Érzékeny egyensúlyban van tehát a személyes vélemény a tudósi pontossággal, a szubjektív hangvétel az objektivitással. Nagyszerű íróportrék olvashatók a kötetben. Ezek nem életrajzi adatok felsorakoztatásából állnak, hanem igazi külső-belső jellemrajzokat adnak, melyek nem hanyagolják el a kortársi kritikákat, értékeléseket sem. Külön érdekessége a munkának — s ebben is megnyilvánul a szubjektív nézőpont —, hogy századunk íróinak. költőinek filmmel kapcsolatos reflexióiról ír. A kötetből megtudhatjuk például, hogy Tóth Árpád már a tízes években lelkes mozilátogató volt. s hogy Babits először emelte a költészet témái közé a filmet. Rendkívüli erénye a könyvnek, hogy az irodalmi fejlődést, az egyes írók életművét érzékletesen és pontosan elhelyezi a történelmi korban, a nemzeti közgondolkodás egészében. Ezt legtöbbször nem hosszadalmas okfejtéssel, adatok, tények pontos felsorolásával teszi meg, hanem szinte odavetett megjegyzésekkel, apró. de igen jellemző történetekkel. A nemzeti felbuzdufás 1790-es hullámáról például így ír: "Mikor a magyar korona József császár rendeletére, de már halála után Budára érkezett, a gyászhír zsolozsmahangjait elnyomta a nemzeti győzelemnek érzett esemény harangzúgása. A Győrött tanárkodé, ceremóniák iránt amúgy érzéketlen Révai Miklós szerenádot ad az ott „éjszakázó” koronának, cigányzenészekkel húzatva magyaros nótákat a korona ablaka alatt.« Ilyen és ehhez hasonló leírások igazi olvasmánnyá teszik Nemeskürty lsötétét. Éppúgy, mint történelmi tárgyú köteteiben, itt is sikerül a legnehezebb: a múlt feltámasztása. Így az olvasó élményszerű közvetlenséggel részesévé válhat ezeréves irodalmi múltunk történetének. Nemeskürty bevallott célja, hogy nem a szakembereknek, hanem a legszélesebb nagyközönségnek ír. A kitűzött célt teljesítette. Remélhetően e munka eredményeként sokan kedvet kapunk, hogy irodalmunk elfeledett műveit ismét leemeljük a könyvtárak poros polcairól. Néhány megállapítása, értékelése minden bizonnyal vihart fog kavarni, mindez nem változtat a mű legfőbb erényén: ismét van olvasmányos, tudományosan megalapozott. mindenkinek ajánlható magyar irodalom- történet! i .1. ■ •’ •* ártK HA . iS A Rli.fNC MAGAS Cl Sztár emberközelben Korunk legünnepeltebb tenorja a spanyol Placido Domingo mellett a modenai származású Luciano Pavarotti. Míg Domingo lemezei szovjet és csehszlovák közvetítéssel eljutottak a hazai gyűjtőkhöz is, Pavarotti-korong eddig hivatalos behozatalban nem került a magyar boltokba. Pavarotti csodálatos, lírai színezetű, fényes tenorhangja és személyisége mégsem ismeretlen .a hazai zenékedvelők körében. Sajátos antisztár, mackós, mégis rendkívül megnyerő jelenség, olyan, akit a közönsége azonnal a szívébe zár, A Zeneműkiadó népszerű memoárkötetei sorában most jelent meg William Wright könyve Pavarotti — A pék fia és a kilenc magas cé címmel. Kézirat és miniatúra m Az ember tragédiája meg- nása óta eltelt — két év híján — ötnegyedszáz esztendő alatt könyvtárnyi tanulmány látott lapvilágot Madách remekműdével kapcsolatban. Ezek te- tintélyes része Madách életéivel, munkásságával foglalkozik, míg a többség a drámai költeményt értelmezi. Pro és kontra hangoztak el a vélemények, a szerzők egyben azonban jórészt megegyeztek: jeles művet vesznek bonckés alá. Az Európa Könyvkiadó Kézirattár sorozatában, amelyet különben a Petőfi Irodalmi Múzeum szakemberei gondoznak, most látott napvilágot az ,... írtam egy költeményt...” ;ímű füzet, amely a Tragédia születésének időszakába kalauzolja el az érdeklődőket. A fakszimilében is _ közreadott egylapos Madách-kézirat, amely 1982-ben került a múzeum tulajdonába egy dunave- csei gyűjtő hagyatékából, a mű szerepeire és színeire vonatkozó megállapításokat tartalmaz. A tagadhatatlanul Madách keze nyomát őrző 20X18 cm méretű kéziratlap kapcsán több kérdés felvetődik. A neves Madách-kutató és egyben a füzet tanulmányát író Herényi Ferenc szerint: volt-e előzetes vázlata vagy fogalmazványa a Tragédiának? A kéziratlapon olvasható sorokat miért és mikor készítette Madách? Csupa olyan kérdés, amely sok-sok izgalmat rejt. Kerényi rendkívül érzékletesen járja végig a Tragédia keletkezésének idejét, elemzi Madách életútját, körülményeit. Állás- foglalását, válaszát a feltett kérdésekre ezúttal felesleges lenne elmondani, hiszen mindez úgy hatna, mintha egy történet csattanója a mese előtt hangzana el. Annyit azonban hozzátehetünk az eddigiekhez, hogy a füzet gazdag illusztrációs anyaga segítségül szolgál a tisztánlátáshoz. A kiadvány egyben arra is példa, hogy egy-egy új elem napvilágra kerülése minden életműnél, így Madách Imre esetében is rendkívüli körüljárást igényel. Az i idei téli könyvvásár egyik ' legszebb kiadványát az Európa és a Helikon Könyvkiadó közösen adta közre. A pannonhalmi hóráskönyv tenyérben elférő miniatűr kötet, rendkívül ízléses tálalásban. Míg a breviárium a papok, szerzetesek könyve volt, a világiak tárát a hóráskönyv jelentette. Még pontosabban: a A PANNONHALMI hóráskönyv hóráskönyv imádságos- és of- fíciumgyűjtemény volt a világiak számára A hasonmás kiadvány mellé Szabó Flóris és Soltész Zoltánná írt kiegészítő tanulmányt. Ezekből megtudhatjuk, hogy a miniatúra évszám nélküli, az írás jellege, a festett díszek 1500 körülinek datálhatok. A flamand iskolához kötik az elemzők származását. Soltész Zoltánné tanulmánya sok támpontot ad a laikusoknak is az arányokról, a keretekről, a virágdíszítésekről. A Pannonhalmán őrzött hóráskönyv közreadása a magyar könyvművészet magas színvonalát dicséri. Wright és Pavarotti közös műve profi teljesítmény, olvasmányos és tanulságos pályakép, mely azon kívül, hogy betekintést ad az operavilág kulisszatitkaiba, a zenéről is sokat és érdekeset közöl. Pavarotti sikerének titka nemcsak senki mással össze nem téveszthető énekhangja, hanem legalább annyira személyiségének jellege is. Kiemelkedő tudatossága, amely lehetővé tette, hogy nagy szorgalommal adottságait szinte a tökéletesség fokára fejlessze. Csak hangkarakterének megfelelő szerepeket vállal. A kötet érdekessége, hogy Pavarotti személyes vallomásai mellett környezetének tagjai; családtagok, barátok, énekes partnerek, impresszáriók' is elmondják vele kapcsolatos élményeiket, legfontosabb gondolataikat. így válóban élő és sokoldalú kép bontakozik ki, nemcsak az énekesről, hanem az olasz mindennapokról, a zenei képzésről, a pályakezdő művész kiszolgáltatottságáról, a világsztár magányosságáról, a világ legnagyobb zenés színházainak belső életéről. A modenai pék fia az opera legnagyobb, legünnepeltebb énekes-csillagainak sorába emelkedett, aki Donizetti Az ezred lánya című operájában a hírhedten nehéz tenoráriában kilenc magas cével tudja megajándékozni közönségét. Ez Donizetti kora óta senkinek sem sikerült! Tehát jogosan került a könyv címébe is az a bizonyos kilenc magas cé. ■Heti"filmte gyzetb Jób lázadása Temessy Hédi és Zenthe Ferenc a Jöb lázadása című filmben Isten kemény próbának vetette alá Jóbot, a gazdag, boldog és istenfélő embert. Semmi bűne nem volt, mégis el kellett vesztenie a vagyonát, a gyermekeit, az egészségét. Fekélyek lepték el a testét, s e fekélyeket kínjában egy cserépdarabbal vakargatta. Isten végül jóra fordította Jób sorsát, áld zokszó nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, szenvedéseket. Az úgynevezett Jób-könyv, ez a feltehetőleg az i. e. 3. században keletkezett ótesta- mentumi kánoni irat, ebben a történetben egy nagy hitkérdésre keresi a választ; arra tudniillik, hogy az isten csak a rosszakat bünteti-e, s a jókat jutalmazza, vagy előfordulhat, hogy a jók is megérzik isten sújtó kezét. A világ úgy mutatja, hogy gyakorta szenved a jó, s marad büntetlenül a gonosz. A Jób-könyv azt igyekszik igazolni, hogy az isten távlati, úgynevezett világtervei hosszú távon kiegyenlítik ezt a látszólagos ^ellentmondást, s hogy a szenvedés, büntetés előzménye nem feltétlenül valami előző súlyos bűn. Jób s szenvedése története jelképes erejű, s azt példázza, hogy gyarló emberi mivoltunkban gyakorta nem látunk bele az isteni szándékokba — tehát tűrnünk kell a megpróbáltatásokat, mert nem tudhatjuk, mi célja velük az Űrnak, kiről a zsoltár is azt mondja: „Azt bünteti, kit szeret”. Az NSZK-koprodukcióban készült új magyar film, a Jób lázadása, melyet Gyöngy össy Imre és Kabay Barna írt és rendezett, erre az ótes- tamentumi Jóbra utal vissza, s az ő történetét helyezi a második világháború alatti évek idejére. Pontosabban fogalmazva: nem a bibliai idők példabeszédének a jelenkorba transzponált változatáról van itt szó, hanem éppen e történet tanulságának megfordításáról. A kánoni irat Jóbja ugyanis nem lázad. A film Jóbja viszont igen, bár ezt a lázadást sajátos módon viszi végbe. A szerzőpáros főhőse egy különleges embercsoport képviselője: Jób bácsi egy tiszaháti községben él az 1940-es évek elején, szatócs és birkatenyésztő, kereskedő és paraszt egy személyben, s mindehhez — zsidó. Lehetséges, hogy a figura ma már sokak szemében kitaláltnak tűnik, de tudjuk, hogy nagyon is valódi, élő típusról van szó. Illés Béla, Balázs Béla regényeiben, novelláiban, Bródy Sándor elbeszéléseiben bukkan fel hiteles ábrázolásban ez a különös típus. Számuk nem is volt csekély; a Tiszatájon alig akadt falu, ahol ilyen a kereskedő, mesterember, iparos, paraszt foglalkozást egyszerre űző, többnyire nemigen vagyonos, sőt éppenhogy szegény, de jóra való és vallásos zsidó család elő ne fordult volna. Nos, ez a Jób, ráérezve, hogy isten választott népére nehéz idők várnak, úgy lázad a rá mért sors ellen, hogy — gyermektelen lévén —, egy keresztény kisfiút fogad örökbe, hogy ráhagyja a vagyonát, s azt, ami ennél is fontosabb: mindazt a tapasztalatot, bölcsességet, mely az ő életében, sőt, fajtája életében és sorsában felgyülemlett. így akarja megkerülni, kijátszani az isteni akaratot s a világi erőket. Mert hogy a sejtések igaznak bizonyulnak: deportálás, elhurcolás vár Jób bácsira, a feleségére, s a többi hitsor- sosra. De a fiúcska talán valóban kijátssza majd a sors, a vak végzet rendeléseit. Szép gondolat, szép példabeszéd, szép alkalom arra, hogy erről a nagyon kevéssé ismert embercsoportról ejtsenek szót az alkotók, s arra is, hogy felidézzék az embertelenségek esztendeit. Szép — s egyúttal hatásos is. Gyön- gyössy és Kabay nagy körültekintéssel igyekszik megidézni e kor s eme ember- csoport tárgyi, etnikai világát, mintha csak dokumentumfilmet forgatnának. Némi kétségünk ugyan támadhat, hogy ez a nem gazdag Jób honnan vesz annyi értéktárgyat, amennyit a fiúcskára hagy, miből mikor telt neki erre, s az sem éppen szerencsés, hogy — korábbi filmjeikhez hasonlóan —, most is gyakran váltanak a dialógusok valamiféle lila irodal- miaskodásba, szépelgő szövegbe. Minket meglehetősen zavar a film túlzottan érzelmes stílusa is — de hát valószínűleg a szerzők alkati vonásairól van szó, s még inkább arról, hogy a koproduk- ciós társ, tekintettel az ottani másfajta nézői közegre, alighanem szorgalmazta is ezt az enyhe sziruposságot (vagy Gyöngyössyék már eleve eléje mentek ennek az igénynek). Ettől függetlenül azonban a Jób lázadása becsületes. érdekes és bizonyos tekintetben hézagpótló film, s külön erénye az a kitűnő színészi játék, melyet Jób szerepében a filmen nagyon rég nem látott, de most igen emlékezeteset nyújtó Zenthe Ferenc produkál, egyenrangú társaival, Temessy Hédivel mint Róza nénivel, Jób feleségével, s egy tündérien tehetséges kisfiúval, Fehér Gáborral. A matróz, a kozák és a hamiskártyás Már a címből is sejthető: itt a ki tudja hányadik variációt látjuk a polgárháborús kalandfilm című témából. S nem is tévedünk: ez a szovjet film — rendezője. Konsztantyin Hudjakov —, arról szól, hogyan szabadít ki a fehérgárdisták fogságából egy bolsevik lányt a matróz, aki úgy véli, ez a lány azonos a menyasszonyával, a kozák, aki a húgát sejti benne, s a hamiskártyás, aki szintén azt gondolja, hogy a lány a húga Senki ne lepődjön meg a váratlan fordulaton: a lányt ' kiszabadítják ugyan, de kiderül, hogy egyáltalán nem azonos azzal, akinek vélték: nem húg és nem menyasz- szony. Sebaj; fő, hogy a kiszabadítására szervezett akciókban teméntelen fehérgárdista a fűbe harap, bár a végén a három hős is elesik, pedig egy utolsó csetepatéban minden addiginál több fehérgárdistát tesznek hidegre. A film korhatár nélkül megtekinthető — s ez jelzi, hogy itt tulajdonképpen mesét látunk... Takács István
