Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
/ H;~gv3rsenyek Zenei életünk örömei Egyre színvonalasabb, nagyvárosibb a fennállásának % 20. évfordulóját ünneplő Állami Bartók Béla Zeneiskola $ műsora. Két legutóbb lezajlott műsora is ezen állítá- 4 sunk bizonyítéka. Szerzőnk írása ezekről tudósit. A filharmónia műsora A ma élő nagyok közül az egyik művészt üdvözölhettük körünkben. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy Sebestyén János, a rádió egyik főmunkatárSa és a Zeneakadémia tanára. Haydn, a klasszikus muzsika — időben első —, nagymesterének kompozíciói alkották a koncert első részét. (F-dúr szonáta; A-dúr változatok; f-moll andante, az előadóművész átiratában; és Flötenuhrstüeke.) Hangzásban, hatalmas hangerőben a zongoráé az előny. Ne feledjük azonban, hogy a hatalmas hangzás és még természetesen sok más tényező nem minden. A régi nagy mesterek még csembalóra írták billentyűs műveiket. Bach is! A műsor megválasztása igen szerencsés volt. Akár Haydn-, akár Mozart-művet szólaltatott meg csembalón, vagy orgonán: kivétel nélkül mind a színtiszta művészet sa- laktalan megnyilvánulása volt. Az egyik lexikális tartalmú könyvben ez áll: Sebestyén János: orgona- és csembalóművész. Egy szót azonban még hozzátennék: a „legjavából”. Szinte lélegzetelállító volt látni és hallgatni a pergő, gyors részek gyöngyöző egymásutánját. Mindezt hibapont nélkül! A lassú tételekben bámulatra méltó volt az a művészi technika, ahogyan az előadóművész ujjai alatt valósággal énekelt a dallam. Ugyanakkor a másik billentyűsoron, szinte alázattal, diszkréten alkalmazkodó kíséret volt mintaszerű. Mozart C-dúr zongoraszonátáját csembalón én is most hallottam először. Feledhetetlenül rabul ejtett, hogy miként lehet kihasználni ezen hangszeren — művészi szívvel, lélekkel —, a nem túl nagy lehetőségeket nyújtó hang- szeradottságokat. Adós vagyok még az előadott Mozart-művek műsorával: C-dúr szonáta; G-dúr változatok; c-moll fantázia; F-dúr andante; és végül C- dúr változatok. Különös élmény volt az orgonán előadott művek egymásutánja. Sokszor hallottam már hangversenytermünk ékszerdobozát művészek keze alatt megszólalni. De ennyire magával ragadó fuvolás regisztrálást még soha! Vajon miért nem veszi tudomásul sok pódiumművész, hogy az orgonának , nemcsak magával ragadó hatalmas „Tuttija” van, hanem rejt az orgona magában olyan fuvólákat is, melyeknek hatása feledhetetlen gyönyörűséggel költözik az ember leikébe. Az ismert Mozart-va- riációkat ilyen ízléssel, ilyen regisztrálásban meg sohasem hallottam! A mixtúrák használatát jobban kellene mérsékelni. Kétkedve hiszem, hogy Bach a maga idejében egy egész tételt annyira mixtúrásan játszott volna el, mint aminek manapság — nekem sajnos — tanúi vagyunk. (Példa a nemrégiben Budapesten elhangzott nemzetközi orgonahangverseny.) Jól tudom, hogy minden mű szinte magában hordja az előadáshoz szükséges regisztráció igényt, de kötve hiszem, hogy Bach egy egész tételen mixtúrásan játszott volna! Ezt a kis kitérőt azért tettem, hogy jobban kiemeljem Sebestyén művész úr hibátlan zenei ízlését és regisztráló művészetét. A hallottak alapján semmi csodálkozni való nincs azon, hogy úgyszólván egész Európa-szerte ismert. Hanglemez-felvételei megtöltenek néhány dobozt és az Erkel-díj III., a Liszt-díj II. fokozatának tulajdonosa. Azt hiszem, senki sem bánta meg, hogy erre a hangversenyre eljött. Minél több ilyen zenei élményt kérünk és várunk. Növendékek a dobogón Zeneiskolánk 20. éves jubileumi hangverseny-sorozatának második részeként (az első a tanárok hangversenye volt), most az intézmény legjobb növendékeinek szereplését hallhattuk. Hangulatkeltésként Abra- hám Balázs tanár úr által tanított és vezetett fúvószenekar szórakoztatta a közönséget. Elsőiként Ábrahám Sára és Bogányi Tibor ügyes, hatásos gordon ka játékában gyönyörködhettünk. Minden szereplő megérdemelné, hogy nevüket, tanáruk nevét megemlítsem, teljesítményüket méltassam. Bahil Réka zongorajátéka, Laczhegyi Imre harsonaszáma, Hegedűs Gyula ígéretes klarinétozása, Cs. Nagy András gordonka- és Cs. Nagy Ildikó zongorakísérete, Bogányi Gergely (a felnőtt zongoristáknak sem könnyű) Bartók C-dúr rondójának előadása hibapont nélküli volt. A műsort záró három fagottistát hallgatni nagy élmény. Zenei intézményünk hat hajdani növendéke, már ugyanitt tanárként dolgozik. A törzs tanári karral együtt, kitűnően nevelik a fiatal magyar muzsikus nemzedéket Kuczor Béla VÁCI *<Jc£iia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1983. DECEMBER 7., SZERDA &z emkri fényezik sokat jelenfenek Á körülmények kényszerében Az év vége nemcsak a számvetés, de a felkészülés időszaka is — ilyenkor az értékelés mellett az új év tennivalóiról is szó esik. A tervezés azonban változatlan vagy javuló feltételek mellett sem egyszerű, de különösen nem az, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnak. Nos, ilyen helyzetben van a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyára, ahol a feladatokkal a feltételek nincsenek összhangban. Az okokról és a fejlődés lehetőségeiről vezetőket és dolgozókat kérdeztünk meg. — Már ebben az évben is tapasztaltuk — mondja Neu- gam Béla termelési csoport- vezető —, a tervteljesítés komoly erőpróba elé állította a kollektívát. És tulajdonképpen nem a feladat nagy, hanem a körülmények rosszak. Mit értek ez alatt? Először is jelentős a létszámcsökkenés — míg tavaly kétszázhatvanki- lenc volt az összlétszám, ma kétszázharmincnyolcan vagyunk — másodszor elavult, öreg a géppark, harmadszor pedig a gépek fenntartására és felújítására fordítható összegek folyamatosan csökkennek. Ha tehát az 1983. évi 665 tonnás tervünkről beszélünk, el kell mondanunk, ez létszámarányosan több mint tavaly, s nehezen teljesíthető. És ekkor még nem szóltunk a minőségről, amely minket is egyre szigorúbb követelmények elé állít. Minőség és piac: napjainkban összekapcsolódnak e fogalmak. S ez így van ebben az üzemben is, hiszen az itt gyártott fonal — igaz, csak más cégeknél történő feldolgozás után — piacra kerül, ahol értékelik! megítélik, s ahonnan az újabb igényeket is jelzik. Csakhogy az igényeknek a változatlan vagy nehezebb körülmények között nem könnyű eleget tenni. Mit lehet mégis? A kérdésre Pitz András főmérnök válaszol. — A legcélravezetőbb meg- ojdás az lenne, ha a hosszú évek óta tervezett rekonstrukció, a meglevő épületeken belüli minőségi gépcsere megFőutak és mellékutak Télidében a veiéi mellett Műhelyüknek nincs teteje Kényszervárakozásra ítélt bennünket a téli időjárás. Aggtelek előtt Trizs községben keresztbe fordult az úton egy törökbálinti gépkocsi. Amíg a daru meg nem érkezett, hol kiszálltunk megszemlélni a síkos úton viszonylag szerencsésen megcsúszott járművet, hol meg a rádió híreit hallgattuk, amin kesernyésen nevettünk. A jelentések szerint ugyanis azon a napon az ország összes útjai járhatók voltak, síkosság nem fordult elő. Ezzel szemben az előttünk álló útszakasz, mint a tükör. A Volán menetrend szerinti járatai is megálltak, utasaik gyalog folytatták hazafelé az utat. Miután a daru elvégezte a munkáját, lépésben folytatta útját a mi autóbuszunk is. Félig a betonon, félig az útpadkán. A gépkocsivezetőt mélységes csend vette körül, koncentrált, senki sem zavarhatta. Azon a napon történt az a súlyos baleset is a Balassagyarmat—Vác—Budapest főútvonal és a Verőcemaros elágazásánál, amikor egy csehszlovák és egy lengyel autóbusz ütközött össze. — Az út a közhiedelemmel ellentétben nem volt síkos — állítja Habony Tibor, a Budapesti Közúti Igazgatóság váci üzemmérnökségének vezetője, aki tiszténél fogva csak erről szólhat, a többi az illetékes hatóságokra tartozik, a vizsgálatot folytatókra. — Hogyan szerzik az információt, s milyen jelzések alapján intézkednek? — kérdeztük a meglehetősen nagy területen működő kirendeltség vezetőjétől. — A jelenlegi váci és gödöllői járás területén mintegy 550 kilométer úthálózat tartozik a gondozásuk alá, s ebből 36 kilométeren folytatnak úgynevezett őrjáratokat, s külön ellenőrzik a veszélyes emelkedőket, kanyarokat. Télen ügyeleti szolgálat indul azokra a helyekre, ahol az utat kell leszúrni, sózni, tenni, ami szükséges. A napi 24 órás ügyeletbe gépkocsivezetők, rakodók és ügyeletes szakemberek tartoznak. Telexen érkeznek a meteorológiai intézet jelentései. Ez az információ fő forrása. Tizenkét gépkocsivezető, 4 rakodó, de csak akkor, ha esik a hó, ha a meteorológiai intézet jelzi, hogy dér, ólmos eső, vagy más kritikus időjárási jelenségek tapasztalhatók. Ezek keletkezésétől számítva kell megkezdeni az intézkedéseket. Előfordul, hogy nem ér oda a szolgálat, ahová kell? A 360 kilométeres szakasz az első. Vannak azonban mellékutak is. Előfordul, hogy a munka összetorlódik. Szárazabb időben könnyű a helyzet, olyankor, mint most is, hogy kevés a csapadék. — Igaz. Miskolcig má is vidáman utaztunk. Mégj az ede- lényi járás innenső felében is könnyű dolga volt a gépkocsi- vezetőnek. De, ami azután következett, az teljesen ellent mondott a rádióból hangzó információnak, s jól megvárakoztatták bennünket' az úton. Imbolygott a kocsi, mint egy lovas szánkó, miközben a cél felé tartottunk. Ha tudjuk, 'hogy ez a helyzet, el sem indulunk. Nem értek fiz útfenntartók szakmájához, de az emlékezetes utazás ellenére is tisztelem azokat, akik a tél hidegét is elviselve biztosítják a közlekedést. Nincs teteje műhelyüknek — mondta Habony Tibor, s igaza van. Munkájuk neheze még csak ezután következik. S érdekes, szeretnénk, hogy következzen. Jöjjön a hó, mert kell a csapadék. Takarónak a vetés fölé, ivóvíznek a csapokba. K. T. I. történhetne. Ismerve azonban a népgazdasági és a vállalati helyzetet, belátható időn belül erre nem kerülhet sor. Természetesen ezt tudomásul kell vennünk, viszont akkor csak az marad lehetőségként, amit mi tehetünk: a fiatal szakmunkástanulók megtartása, a nyugdíjasok foglalkoztatása, s gazdasági munkaközösségek megalakítása. Sajnos azonban még így is azt kell mondani, kérdéses a jövő évi tervünk. A létszámcsökkenés két okból következik be, egyrészt a nyugdíjazások, másrészt a kilépések miatt. Az utóbbi is gyakori — és nemegyszer törzsgárdatagok lépnek ki. — Szerintem sokan azért válnak meg tőlünk — mondja Szabó Istvánná, fonónő, oktató —, mert könnyebb megélhetést találnak másutt. Itt fizikai munkát végzünk, három műszakban dolgozunk, s minthogy egyre kevesebben vagyunk, a terhek is nőnek., 'Máté Jánósné fonónő is hasonlóképpen vélekedik: a munka nehéz, s ez még akkor is így van, ha megfizetik. Aki tehát ennyi, vagy ennél valamivel kevesebb pénzért kényelmesebb munkakört talál — továbbáll. — Én hat éve dolgozom itt — mondja egy fiatalasszony —, úgyhogy már megszoktam s megismertem a körülményeket. Néha könnyebben, néha nehezebben mennek a dolgok, de ez így van minden munkahelyen. Itt viszont keresünk. jó a közösségi szellem, s megbecsülnek; az, hogy jutalmakkal és más módon is elismerik munkánkat— jólesik ... A jelenlegi tények jelzései szerint nem lesz könnyű a januári évindítás. Az üzem vezetői tudják: a helyzet jobbításáért lépni kell. Hogy miként, azt Reményi József igazgató összegzi. — Ahhoz, hogy problémáinkra megoldásokat találjunk, mindenekelőtt szemléletet kell változtatni, tudőmásul kell venni: ami tegnap még jo munkastílus volt, ma már nem felel meg a kívánalmaknak. Ez elsősorban — de nem kizárólagosan — a munkaerőgazdálkodásra vonatkozik, e téren alapvetően új módszerekhez kell folyamodnunk. Gondolok arra, hogy minden eddiginél nagyobb erőt kell fordítanunk a szakmunkástanulók szervezésére, a leányszállónk fenntartására, az újonnan érkezettek beilleszkedésének segítésére, a régiek megtartására, s a fiatalok lakáskörülményei megoldásának támogatására. De ugyanígy nem fejlődhetünk tovább bizonyos korszerűsítések — a kéziszállítás kiváltása, vagy a keverőüzem korszerűsítése — nélkül sem, amely változások mennyiségi növekedést, minőségi fejlődést s ugyanakkor munkaerőkiváltást eredményeznének. Végezetül úgy gondolom, a fejlődésnek az is záloga, hogy miként becsüljük meg dolgozóinkat. Hiszen nekik érezniük kell: a lehetőségek határain belül gondoskodni igyekszünk róluk. Vasvári Éva Olyasóink kérdezték Csak egy szelet kenyér — A tízes élelmiszer-áruházban kértem egy szelet kenyeret. mire az eladó azt felelte, fél vagy egy kilogrammot tud csak adni '— idéztem a panaszt, melyre Steinhäuser Ferenc, az áruház igazgatója adott választ: — A sütőipari termékekből darabáruk és kilósáruk kaphatók. A darabárut valóban nem vagyunk kötelesek felvágni, mert az tovább így már nem értékesíthető. Ilyen a péksütemény, a finomáru, a kalácsfélék, a buci, a francia, a miskolci és az egy kilogrammos kenyér. A rendelkezések ellenére a kilogrammos kenyeret, a vevő kívánságára mégis kettévágjuk, mert az a tapasztalatunk, hogy azt fél kilogrammonként is tudjuk értékesíteni. Ha a vevő egy szelet kenyeret kér, az eladó köteles azt a kilós áruból, azaz a 2 kg-os kenyérből kiszolgálni. — Sokak szerint gyakran súlyhiányos a kenyér. — Sajnos, ezt mi is tapasztaljuk. A súlyhiányos sütőipari termékek átvételéről és értékesítéséről a következő rendelkezések vannak érvényben; átvételnél a szállított áru egy részénél próbamérlegelést végzünk. Amennyiben a darabos árunál súlyhiány van, azt a sütőiparnak visszaküldjük, ha a kilós áruból van súlyhiány, akkor az egész szállítmányt lemérjük és súlyban vesszük át. Ilyenkor minden egyes darabot le kellene mérnünk, a súlyhiányos egyede- két külön mérlegelve eladnunk. — Tudomásom szerint mind a darabárus, mind a kilós kenyérnél van engedélyezett súlyeltérés. — Kilónként három dekagramm. M. Gy. Testvér járásunk életéből JUBILÁLÓ TESTÜLETEK. Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap beszámolt arról, hogy a Polgári Ügyek Testületéi (ami nálunk a Családi Ünnepeket Rendező Intézet) most ünnepük megalakulásuk 30. évfordulóját. A testületek a szocialista életmód és az emberek közöti kapcsolatok kialakításának aktív tényezői. Az érsekújvári járásban a polgári ügyek 57 testületé és 162 aktivistája tevékenykedik. Fél év alatt 1247 eseménynél kérték a közreműködésüket: névadóknál, házasságkötéseknél és polgári temetéseknél. MEGSZÉPÜLT ÉRSEKÚJVÁR. Blaskó László, a Városi Nemzeti Bizottság titkára hosszabb cikkben számol be a HH hasábjain arról, hogy vállalatok, üzemek, intézmények és egyéni jelentkezők segítették az elmúlt hetekben a járási székhely csinosítását, a zöldövezet karbantartását. A nemes akcióban 45 520 brigádVác, Pf. 32. Leselkedő veszélyek P PpÄ A napokban Deákváron sétáltam a Kakukk utcában, s megdöbbenten vettem észre, hogy öt villanyoszlop közül négyről hiányzik a kábeleket eltakaró fedélajtó. Igaz, kettőn papírból volt takaró, de azok is szakadtak voltak. S mindez a Radnóti úti iskola Hancsovszki Jánós (elvétele melletti utcában, ahol naponta a gyerekek százai közlekednek Elgondolni is szörnyű, hogy mi lenne, ha játékból vagy véletlenül valamelyik gyerek megérintené a vezetéket. Csányi Ferenc MHD Váci Gyára óra ledolgozásával 586 ezer korona értékű társadalmi munkát végeztek. Ez a kezdeményezés — és nem utolsósorban az ifjúság lelkes helytállása biztosíték arra, hogy a jövőben még többet tehetnek a város, a közösség érdekében. FORRADALMI EMLÉKSZOBA. Az érsekújvári, Most- ná utcai általános iskola nevelőinek és tanulóinak kezdeményezésére forradalmi emlékszobát nyitottak a tanintézet egyik helyiségében, ahol kialakították a múlt gazdag eseménytárát. A hazai és a nemzetközi munkásmozgalom sok képe, újságja és egyéb dokumentuma idézi fel a felszabadító harcok dicső történetét. Nem hiányzik a páratlanul érdekes gyűjteményből az iskola krónikája sem. A forradalmi hagyományok emlékszobája közelebb hozza a munkásosztály haladó hagyományait az iskolai tanításhoz, de szívesen látnak ott minden más érdeklődőt. TAPS A TÁNCOSOKNAK. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója és a CSEMADOK megalakulásának 20. évfordulója jegyében került sor a hagyományos őszi táncversenyre, melyet a Járási Népművelési Központ, a Városi Nemzeti Bizottság és a CSEMADOK helyi szervezete közösen rendezett meg először Vágselyén majd Érsekújváron. A díjnyertes táncosok a versenynapok befejeztével gálabemutató tartottak. — összeállította: P. R. — Hibaigazítás December 4-én, az Akiknek bizalmat szavaztak . című cikkünkbe sorcsere következtében hiba került. A cikk helyesen Riecz György kollégái hamarosan tapasztalták, hogy a városépítésben, fejlesztésben jártas, közéleti töltésű emberként tisztelhetik. Más helyen: Kovács Jánosné több fórumon képviseli szülővárosát, megyei tanácstag is. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi V
