Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

1983. DECEMBER 4., VASÁRNAP A család szervezője a nagymama Három nemzedék egy fedél alatt Tudatoson afokitoi! életforma Ahogy belépek a Bal család konyhájába, rögtön a tűzhelyen álló nagy kobaltkék vaslábas vonja magára a tekintetemet. Az edény és a benne fortyogó töltöttpapri­ka régi emlékeket ébreszt, nagymamám konyháját, fűzt­jének iliatát-ízét idézi fel- Ez a kellemes érzés még so­káig elkísért a Bugyi községben élő családnál tett láto­gatásom után. Bai Miklóséit és fiúk, Jenő minden bizonnyal egye­dül áll a településen azzal, hogy közösen építettek új házat- Legalábbis a tanács elnöke, Tóris Sándor szerint. Nem a kényszerhelyzet, vagy az ideiglenes anyagi gon­dok késztették őket erre az elhatározásra, hanem a megfontolás. Tudatosan hozták létre, alakították ki ezt az életformát, életre keltve az elfeledett, egyesek által túlhaladottnak ítélt hagyományos nagycsaládot. — Magam sem ismerek hoz­zánk hasonlóan együtt épít­kező famíliát — mondja meg­lepetten' Bai Miklósné, Kati néni —, de arról nem tudtam, hogy mi vagyunk az egyetle­nek. Az épület története Miközben beszél, egyetlen pillanatra sem áll meg. Ka- vargatja a paprikát, közben palacsintát süt. előkeresi a kisunoka kedvenc lekvárját, kenyeret szel az ebédhez. — Áldott jó kislány ez a Katika — mutat a három és fél éves unokára, aki türelme­sen várja a készülő finomsá­got. — Reggel szépen kérlelt, hogy süssek palacsintát, de csak most jutottam hozzá, ö pedig nyugodtan vár, egész délelőtt eljátszott egyedül, hogy én gyorsabban dolgoz­hassak. Amikor a szép, kétszintes ház történetéről kérdezem, mosolyogva kezdi: — Jenő fiamnak mi már jő előre megvettünk egy telket. Erre építkezhetett volna, ami­kor megnősült, ö azonban nem akart olyan messze kerülni tő­lünk. Mi akkor — az utca fe­lé mutat — a Kossuth Lajos utca túlfelén a vendéglő mö­gött laktunk. Fiatalasszony korom óta a kocsmazajt hall­gattam. Amikor a fiam java­solta, hogy vegyük meg ezt az eladó telket, magam is örül­tem, legalább továbbra is a közelemben marad. Csakhogy én, húsz évig voltam tanács­tag és jól tudtam; a falu bel­ső részén csflk többszintes ház építésére adnak engedélyt. Ek­kora portát azonban nem akar­tak. A fiam telepvezető Duna- varsányban, Veronka, a me­nyem a helybeli iskolában ta­nít. Megkérdezték tőlünk: mi lenne, ha együtt építkeznénk? Belevágtunk. Aki valaha csak egyetlen szobát is épített saját maga, az el tudja képzelni, mire vál­lalkozott Bai Miklós és Kati néni. Eladták a házukat és 1976 májusában átköltöztek az új telken álló öreg kis paraszt­házba. Munkáskéz akadt bő­ven, hiszen az összetartó nagy családban és rokonságban több kőműves is van. Hétköznapo­kon azonban csak két segéd­munkásuk volt. Miklós bácsi, aki vödörbe rakta a téglát, Ka­ti néni pedig fönt húzta a csi­gán átvetett kötelet. Cserfes a nagylány Két évet töltött el a két há­zaspár a régi portán. Mire végre átköltöztek az új épü­letbe, már megszaporodott a Mi az ebéd, nagyi? Katika nem jár évadába. Otthon „segít” a nagyi- nak a főzésben, sőt, a kerti munkában is. m MásiÉtls família; megszületett Veroni­ka. A ház — még így, az utolsó simítások előtt is — az utca talán legszebb épülete. Cirá­dák és díszítések nélküli, egy­szerű és elegáns. Bár ízléses étkezőgarnitúrával rendezték be a földszinti nappali szobát a ház központja mégis a kony­ha, ide nyílik az ideiglenes be­járat. A ház nemcsak nagy, otthonos is. Barcza Zsolt felvételei Töpörödött nénike érkezik ételhordóval. Bainé megrakja az edényt töltöttpaprikával, néhány palacsintát is tesz egy lábasba. Amikor a vendég bi­zonytalan. Lassú léptekkel el­megy, Kati néni ezt mondja: — Évekig dolgoztam a köz­ségben. mint szociális gondo­zó. Amikor nyugdíjba mentem a bölcsődéből, ahol szakácsnő voltam, ez a néni megmaradt nekem. Főzök neki, bevásár­lók vagy elmegyek vele a bolt­ba. Megelevenedik a ház, a meny, Bai Jenőné és a kis Ve­ra érkeznek haza az iskolá­ból. Az asztalnál élénk cseve­gés kezdődik. A kislány né­hány perc alatt elsorolja, mi minden említésre méltó tör­tént aznap a suliban, hová jár művészi tornára, ki a pajtá­sa a németórán. Sőt emlékeit is előveszi abból az időszakból, amikor még ő volt otthon a nagymamával Háttérből irányít Az iskoláról kezdünk beszél­getni. A fiatalasszony elmond­ja: — Rendkívül sok türelem kell az alsó tagozatos gyere­kekhez. Azt hiszem, ha nem lenne ilyen nyugodt, kiegyen­súlyozott a családi háttér, kép­telen lennék teljes odaadással dolgozni. Illetve, minden, bi­zonnyal át tudnám szervezni az életemet, de számomra ez a helyzet — ideális. S úgy tűnik az a kisuno- káknak is. Derűs, okos gyere­kek. A Bai családnál töltött néhány óra alatt a titkuk is lelepleződött. A rejtély, hogy miként tud harmonikusan együtt élni három generáció, hat különféle érdeklődésű, idő­beosztású ember. A család éle­tének szervezője, lelke a korát meghazudtolóan energikus nagymama, aki irányítja. Iga­zítja vaLamennyiük életét, hogy szinte észre sem veszik. Baiék háza nem a legna­gyobb porta a faluban. Még­is kényelmesen, békésen el­férnek benne. Aki a megye útjait járva, sokfelé láthat szebbnél szebb többszintes csa­ládi házakat. Ezekben gazdáik talán jobban élnek, mint Baiék. De szebben aligha. Móza Katalin Új ABC Budaörsön Befejezés előtt Befejezéshez közeledik Bu­daörsön, a Szabadság úti, új, 900 négyzetméter alapterüle­tű ABC-áruház építése. Az előregyártott betonyp elemek­ből összeszerelt kereskedelmi létesítmény, alig egy esztendő alatt készült el. Az új áruházban az élelmi­szer- és csemegeárukon kívül húst, zöldséget, háztartási ve­gyiárut, üvegárut is találhat­nak majd a vásárlók. A korszerű berendezést nagy számú különböző mély­hűtőpult és állvány egészíti ki. A raktárakban négy óriás méretű hűtőkamra biztosítja az áruk több napos tárolásá­nak lehetőségét. A belső szállítást jórészt konténerekkel oldják meg, s ily módon könnyítik az ott dolgozók munkáját. A 14 millió forint költség­gel épülő új áruházban a hó­nap második felében megkez­dik a belső szereléseket, a bútorok beszállítását, s a ter­vek szerint a jövő év első ne­gyedének közepéig mintegy 5 millió forintos árukészlettel töltik fel a pultokat, ezután kerül sor az áruház megnyi­tására. K. Z. M* * 5 VASÁRNAPI 60ND01AT0K CSÖNDES EMBEREK Í inden intézmény, csoportosulás, egyesület hírt ad egy-két embernek, a többi „néma csend” — mint­ha Shakespeare mondaná. Bizony a csak kis körben is­mert, a nagyvilág számára névtelennek maradó embe­rek — sokszor rendkívül intenzívek, nélkülük megállna az élet. Hány Erzsiké, Marika hajol ládákért a közért­ben, adja a kenyeret, mossa a poharakat a presszóban, hány Lajos, Béla, Jóska ül a volán mellett, száll le na­ponta a bányába, szervezi a művelődési házak műsorát, tanítja történelemre, matematikára, fizikára a gyerekek százezreit, ök a csöndes emberek. Minapjában is velük beszélgettem, ismertem meg mindennél fontosabb munkájukat. Például M. Károly neves szobrász volt. művei állnak ma is köztereken. Ö egyszer csak vésőjét felcserélte a katedrával, szakmun­kástanulók tanára lett. Ismereteket sugároz és örömet, s közben tudásra és boldogságra bukkan. Csodálkozó tekintetemre is nyugodt marad, s kérdésemre kérdéssel válaszol: „Miért nem nagyobb dolog az élő emberen, az élő anyagon formálni, alakítani? Most ezt teszem, ta­nár vagyok.” Végül is tényleg igaza van, hiszen csak életcéljukat megtalált férfiak és nők képesek igazi eszményekkel ideálokat nyújtani az ifjúságnak, s végtére is — egy tiszta, becsületes, új ember, aki önmaga akaratán túl annyi személyes és személytelen nevelési energia ered­ménye is. N aponta találkozunk a csöndes emberekkel — gyárak­ban, földeken, irodákban, tantermekben, boltokban és villamosokon. Nem ágálnak, nem propagálják fontos­ságukat, csak teljesítik szerényen, halkan kötelességü­ket. Nincsenek fenntartásaik és sérelmeik, nem törtet­nek és nem áskálódnak, csak végzik dolgukat, alaposan és lelkiismeretesen. Adjunk hírt, adjunk nevet társadal­munk e nélkülözhetetlen Anonymusainak. Becsüljük meg őket. Losonci Miklós Két féSSufengcr közölt a psrta Csak a Klinikát nem Irigy Ik A közös vagyán védelme mindannál fontosabb Mindennap ott megyek el, de eleddig sohasem figyeltem fel különös dolgokra. Csak annyit lehet látni az utcáról, hogy odabent a porta hátsó felében min­dig szorgoskodik valaki, hol a családfő, hol a fele­ség, hol a pöttömnyi legényke. Persze, Gyömrön, a Táncsics Mihály utca elején levő három telken igencsak szorgalmas emberek se­rénykednek az év minden időszakában. Két telken virágot termesztenek, nagybani eladásra, hatalmas fólia­sátor alatt. Fizel József és népes családja szinte a nap minden óráját a virágnevelésre fordítja, de ugyanígy van ezzel a Szuvandzsiev házaspár. A két fóliatenger között van Őrlik Ferencék portája. Tizen­két évvel ezelőtt költöztek Gyömröre Lajosmizséről. Ré­gi földművelő emberek csa­ládjából származik a férj, fe­leság egyaránt. Náluk elkép­zelhetetlen lenne a ház állatok nélkül. Volt olyan esztendő, hogy tizenhét hízott bikát adtak le az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, ezen kívül tar­tottak még bárányokat, mala­cokat, kecskéket. Száz ssrtss — Most „csak” ötvein ma­lacunk, egy kecskénk és egy lovunk van, akarom monda­ni... — de erről majd később — fűzi a gondolatsort Őrlik Ferenc, aki a sülysápi Tápió- völgye Tsz mezőőre. — Korábban megfordul­Népszerű a Keve Hotel Az ünnepekre telt ház Ráckevén alig több, mint egy fél éve, hogy megnyílt a nagyközség első szállodája a Keve Hotel. Hogy szükség volt erre a több mint 30 mil­lió forintos költséggel elké­szült létesítményre, azt bizo­nyítja, hogy a nyitás óta el­múlt időszakban a forgalom a vártnál is kedvezőbben ala­kult. Mint Szabó Miklós, a szál­ló vezetője elmondta, zöm­mel a határainkon kívülről érkezett vendégek töltenek el itt hosszabb-rövidebb idősza­kot, de jut hely a hazai turis­táknak, utazóknak is. A hotel 33 kétágyas szobája az idei nyáron folyamatosan töltő­dött fel. Mivel egyelőre keve­sen ismerik az új szállót, ér­dekes módon nem is a csúcs- idényben, hanem november­ben fogadták itt a legtöbb vendéget. A szálló vezetőjétől azt Is megtudtuk, hogy a Volán­tourist elsősorban Csehszlová­kiából, Lengyelországból, Ju­goszláviából, a Szovjetunióból és az NSZK-ból érkező cso­portok számára nyújt itt szál­láslehetőséget. A csoportok, de a többi vendég számára is, különféle programokat szer­veznek. Ebben városnézés, lo­vasbemutató, horgászás és csónakázás is szerepel. Télen elsősorban a korcsolyázás — és ha van rá lehetőség —, a fakutyázás a legnépszerűbb. Még ebben a hónapban megnyílik a hotel étterme, s a korácsonyi ünnepek előtt a bár is. Egyébként az ünne­pek alatt telt házra számíta­nak a szálló vezetői. Már no­vember végén lefoglalták a külföldi és a hazai vendégek valamennyi szobát, egyedül a karácsony és újév közötti idő­szakban van még néhány hely, de valószínűleg azok sem maradnak sokáig üresen. Cs. J. tam több munkahelyen, de bátran kijelenthetem, a mos­tanival vagyok a legelégedet­tebb. Akad munkánk bőven, hiszen a közös vagyon védel­me mindennél fontosabb és határbeli szarkák mindig vol­tak, vannak, lesznek. — Én azonban mindig se­gítő társakra találtam a kö­zös gazdaság vezetőiben. Nem volt nekem semmi bajom a régi elnökkel, az újjal is hamar megtaláltuk a közös hangot. — Igyekszem — nyolc be­osztottammal eleget tenni a napi feladatoknak, szabad­időmben pedig a ház körül szorgoskodunk a feleségem­mel meg a kisebbik fiam­mal, Zolival. — Mivel foglalkoznak? — A tsz-szel szerződéses kapcsolatban, az idén már le­adtunk 50 hízót az Adatfor­galmi és Húsipari Vállalat­nak, a másik ötven ott van az ólakban. így megy ez hosszú évek óta, a jószágokért kapott pénzből teremtettük meg az új ház építési feltéte­leit. — Szorgalmasan gyűjtöttük a forintokat, eleinte csak egy szoba-konyhás lakást hoztunk tető alá, az idén viszont be­költözhetünk a nagy házba, amely háromszobás. Fürdőszoba jövőre — Tavasszal úgy tudom összeveszett a feleségével. — Valóban, mindig volt ugyanis lovunk is. Megtetszett nekem egy, s mondtam, hogy megveszem. Harminckét ezer forintba került, a nejem a fe­jét vakarhatta, akkor nem lesz kész a fürdőszobánk. Majd kész lesz jövőre! — válaszol­tam, de nem tágítottam az elhatározásomtól. És a múlt héten, pontosan november 23-án, szerdán este nyolc óra tájban megtörtént a cso­da: a Mónika névre hallgató kancánk egyszerre két egész­séges csődörcsikónak adott életet. Már a délutáni órákban fi­gyeltem az anyalovat, hiszen nyugtalan volt. Aztán, akkor csodálkoztam csak el, amikor megindult az ellés, egyszerre négy lábat pillantottam meg. Egyedül láttam el a teendő­ket. .. A kiscsilkók születé­sük után azonnal talpra áll­tak. — Másnap elmentem a kör­zeti állatorvoshoz, dr. Laczkó Pálhoz, aki megnézte őket, s mint mondta, olyan makk- egészségesek a kis jövevé­nyek, hogy még erősítő injek­cióra sincs szükségük. No meg hozzátette, az ikercsikó szüle­tése olyan ritka, mint a fehér holló. A feleség most lábadozik súlyos betegségéből, ő adott nevet a „kicsiknek”, Laciká­nak és Sanyikénak hívják őket. — A feleségem és a fiam segítsége nélkül elképzelhetet­len lett volna, hogy ennyi ál­latot tartsunk. Együtt értük el, amit elértünk. Őrlik Zoltán 15 éves. a 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál épületburkoló szakmunkástanuló. Megtették a magukét Mindig ott sürgölödik-for- golódik az állatok körül, az igazán érthető, hogy most a kiscsikók az ő kedvencei. — Édesanyámnak, édes­apámnak mindig segítettem és segítek. Ha hazajövök a mun­kából vagy az iskolából, az első utam az állatokhoz vezet. Most már nem járok sehová a barátokkal szórakozni, amíg szakma nem lesz a kezem­ben. Orjikék néhány hónapja költöztek be a nagy házba. Hosszú évek mindennapi szor­gos munkájával teremtették meg a jobb életfe’tételeket saját maguk számára. Egyetlen szórakozás. Akadnak irigyek is. de csak ők tudnák megmondani.Tneny- nyi álmatlan éjszakájuk volt az elmúlt években. Mert ál­latokat nevelni, házat építeni, dolgozni, tanulni, mindez nem is olyan kön-nvű. Ök megtették a saját maguk gyarapodása, a nagyobb kö­zösség hasznára. Fáradságot, időt, magukat sem kímél­ve. A szórakozásuk csupán a tévénézés, de a legtöbbször elalszanak azon is. Nem le­het csodálkozni ra.ita... Gér József

Next

/
Oldalképek
Tartalom