Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

Jegy* »irály G k y; kékség, fehér testű, vijji madarak. A termé- szelátszólag örök válto- zatisága, nyugalma jót te<a fáradt ember idegei­nk s ezt sokan tudjuk. Ank, és nézzük a höm- p/gő folyót, a túlpartot, a nler fölött zajló életet. A ályok vijjogva csapnak a felszínre. Kitárt szúr­tuk alatt nehéznek tűnő :stük furcsa képzetet éb- eszt bennem. Érthetetlen, ogy itt és most. Vonaluk, mint azoké a tenger fölött tovahúzó gépeké, melyeket valamelyik nyáron láttam, s azok is oly ismerősnek tűntek valahonnét. Lomhá­nak, esetlennek látszottak, s valahonnét az emlékezet mélységeiből ösztönös moz­dulatok ingere vett erőt rajtam. De miért pont a sirályokról jut most ez is ez eszembe? Nem tudja az ember, mi- ■ miféle érzelmek, ösztö- raktározódnak el a üben. Bár olykor még ak nappali összete- ,s nyomozgatja, vá- keres a jelenségre, jerek voltam még, ami- azok a magasan züm- tógő fehér gömbök százai húztak Debrecen felé, ijesz­tően csillogva a szeptembe­ri napfényben. Pernyeszí­nűre meszelt falusi házak kushadtak alattuk, rémül­ten kondult a harangto­rony. Az álom, az emléke­zet deformál. Lehet, hogy ez az ősnyom az, amit sze­retnék végleg elfelejteni, wgy többé soha és sehol te kísértsen, s átadhassam nagamat kellemesebb érzé- eknek. Mai magyar falvakon át kezeit velem Vácra az tóbusz, s nem hazafelé, nem a part irányába tar- ttam először. Nézni a yi- t, jó váci szokás szerint, közben azzal szórakoz- ' fam magamat, hogy el­keltem a menti háza- településeket, az elsü­lj tájat évtizedenként itozó formájukban. A faluból, ahonnét indái­nk, valaha órákig gyalo- jffizfc á vicinális vonal ál- omásáigf Ä " ‘ széles Iriüűt lelyeít köves makadám ve­zetett a város felé, s odáig sem volt rövid az út a sá­ros dűlőkön. A forgalom negyedannyi sem lehetett, mint a mai. Mutatóban lát­tak autót a lovas kocsik gazdái. Olyannyira, hogy jószágaik gyakran meg is ijedtek, ugyancsak fogni kellett a hajtószárat, hogy világgá ne szaladjanak. Ha ugyanezt a játékot el- játsszuk, mondjuk az állo­mástól a Dunáig idehaza, több minden elevenedik meg lelki szemeink előtt, mint a két ünnep között meglehetősen néptelen ut­ca képe, amitől az ember egyébként mindig gondol­kodóba esik. Ez a kép ugyanis még mindig a kisvárosé. Ám mellétéve a másikat, az ez­reket foglalkoztató gyárak portáit, a reggel ideáramló munkástömeget, elgondol­kodva a számokon, miféle termékekből, mennyi kerül el innét az ország, a világ piacára? Ugye, hogy ez már nem a régi kisváros? Mit érne ma a régi sza­tócs mégoly romantikus kisboltja, a világvárosi színvonalú tízes népbolttal szemben? Melyik régivel hasonlíthatók össze gondo­zott parkjaink, tereink? A Március 15. tér füvén elmés szerkezet forgatja körbe a táblát. „Kellemes ünnepeket!.’’ Apró figyel­messég, de jólesik. Ott áll, mert újabban sohasem sze­relik le a feldíszített fe­nyőt karácsony után sem. A fenyőkultusz nálunk na­gyobb, mint bármikor volt. Hazafelé is számolgatom. Földszintes házak, emeleti ablakok. Mindenütt ott fénylik még a karácsony fája, mely mai érzéseink, vágyaink szimbóluma lett. Sokan ledolgozták a két ün­nep közötti időt, hallgat­tam mérges telefonokat is. mert néhány fontos szol­gáltatás hiányzott. Észrevétlenül veszem sor­ra, ami számomra fontos. Egy járókelő azt kérdezi: _ Hi bajod? Olyan lassan lé pkedsz. Pedig csak szem­lélődöm. Kovács T. István VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM 1983. DECEMBER 31., SZOMBAT Brigádnapló Emberek, tettre készen A közeli és távoli jövő gaz­dasági feladatainak megterve­zése, a fejlődés irányainak és arányainak kijelölése szerves része a vállalati tevékenység­nek. Tudvalévő azonban, a tervezést nagyban befolyásol­ják a tárgyi és személyi felté­telek, többek között a szak­ember-utánpótlás jelenlegi és várható helyzete. S ez utób­bi nem kevés problémát je­lent — az utánpótlás ugyanis nem mindig és nem a kellő mértékben áll rendelkezésre. Hogy milyen gondok jelent­keznek e téren, s mit lehet tenni ezek enyhítésére, azt Vác három gyárában és a 204. sz. Kilián György Ipari Szakmunkásképző Intézetben kérdeztük meg. Legyen vonzó — Mi is azok közé a gyá­rak közé tartozunk — mondja Tóth lmréné, a Váci Fényfor­rás és Alkatrészgyár sze­mélyzeti osztályvezetője —, amelyek évek óta kiemelten kezelik az utánpótlás kérdé­sét. Ebben az első és leg­fontosabb lépés az önálló tan­műhely létrehozása volt — tizenkét esztendővel ezelőtt —, majd pedig folyamatosan azoknak az eszközöknek és módszereknek a fejlesztése, amelyektől eredmény remél­hető. Sajnos erőfeszítéseink el­lenére sincs kellő javulás: forgácsoló szakmában alig van utánpótlás, a végzős gépszerelő szakmunkástanulók közül pedig évente csupán négyen-öten maradnak ná­lunk. Ez a létszám rendkí­vül csekély, hiszen közel száz szak-, illetve betanított mun­kásra lenne igény. Ugyan­akkor azt is látni kell, hogy a fiatalokkal tanulmányaik befejezése után még igen so­kat kell foglalkozni; a gyár speciális feladataiból adódóan több hónapra tehető ez a kép­zési idő. Ennek ellenére a végzősöket teljes értékű szak­embereknek tekintjük; bérü­ket tizenhét-ötventől tizenki­lenc forint ötven fillér kö­zött differenciáltan állapít­juk meg. És természetesen a továbbiakban sem hagyjuk őket magukra, az idősebb szakmunkások rendszeresen foglalkoznak a kezdőkkel, azaz: patronáljuk őket. S hogy miként tovább? Min­denekelőtt vonzóvá kell tenni a munkát és munkahelyet, az eddigi hagyományoknak meg­felelően pályaválasztási ta­nácsadásokat és gyárlátogatá­sokat kell szervezni, s — amennyiben a gyár elnyeri a szakmunkásképzési alap lét­rehozását célzó pályázatot — korszerűsíteni kell a kép­zéshez szükséges gépparkot. Új igények — A szakember-utánpótlás kérdése — mondja Király Tamás, a Váci Kötöttárugyár személyzeti osztályvezetője — a mai, változó viszonyok kö­zött különösen jelentős. Hi­szen minden fejlődés és fej­lesztés, illetve minőségi vál­tozás alapja a szakmai fel- készültség. Az utánpótlás egyik forrását nálunk is a végzős szakmunkástanulók je­lentik, de mi nagyon fontos­nak tekintjük a továbbkép­zéseket, a felnőttoktatást is. Általában gyárunkban és a hozzánk tartozó négy vidéki egységünkben nem rossz a helyzet, egy kivétellel min­denütt van szakmunkásta­nuló-képzés. Kötöttárugyárban is megvan- ’ nak a tervek. A kötőipari ta­nulóknak 1984-ben új tanmű­helyt létesítenek, a szak­munkásképző intézettel to­vábbfejlesztik hagyományosan jó kapcsolataikat, s fokozott figyelmet fordítanak a pálya­kezdőkre és tanulókra. Elsőtől kezdve Kevés a forgácsoló, kevés az öntő, állandó a létszám- hiány — körülbelül ez a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat 7. sz. gyárának rövid mérlege. Pedig: sokat tettek és sokat tesznek az után­pótlás biztosításáért. — Sajnos nagyon nehéz itt tartani a gyerekeket — mond­ja Erdélyi Mihályné, személy­zeti és oktatási vezető — ál­talában csak azok maradnak, akiknek társadalmi szerződé­sük van. Jelenleg öt gépi for­gácsoló és két öntő fiatal kö­tött szerződést, holott ennél jóval többen, 42-en tanul­nak. Ez már fedezné a lét­számszükségletét a gyárnak, de az a tapasztalat, hogy aki vidékről került ide, az vissza is megy. Az idén átadtuk a géplakatos tanműhelyt/ igyek­szünk nagyobb propagandát folytatni, Arra törekszünk, hogy már az első évtől kezdő­dően rendszeresen foglalkoz­zunk a gyerekekkel. Azt hi­szem, az a legfontosabb, hogy már tanulókorukbain sok szál­lal kötődjenek a gyárhoz. A fentiek szerint sok gond van a gyárakban, de hozzáte­hetjük: nem kevesebb az is­kolában. Itt ugyanis fokozot­tan jelentkezik a felelősség, miszerint a fiatalokat a mun­kára, s a felnőtt életre kell felkészíteni. / — Valóban nincs könnyű helyzetben az intézet — mondja Imre György igazgató —, hiszen napjaink követel­ményeire, mint a minőségi munkára, a korszerűségre, a megújulási készségre itt, az iskolapadban s a tanműhe­lyekben kell felkészíteni a fiatalokat. Az a sajátos el­lentmondás érvényesül, hogy miközben egyre változnak a szakmunkással szemben tá­masztott követelmények, ugyanakkor a szakmunkás- képző intézetekbe a közepes, vagy gyengébb képességű — Miért hoztad a fogkefét? A hatéves kézjelekkel vála­szolt. — Hát nem te ígérted, hogy karácsonyra elviszel? — Igen, de még kettőt kell aludnod. — Itt van már a karácsony­fa? Vagy elszámoltam volna magam? — Még két napot kell vár­nod. A váci Siketnémák Intéze­tében háromtól tizennyolc éves korig több száz gyerek él. Karácsony előtt hozzájuk is jöttek szülők, csomagoltak a gyerekek és mentek haza. Tí­zen maradtak. Az állami gon­dozottak, akik után már évek óta nem érdeklődnek, vagy nem ismerik a szüleiket. Van köztük, akinek se apja, se anyja nem él, akikért nevelő­szülők, patronálok sem jelent-, keztek. Az utolsó pillanatban gyerekek jelentkeznek. A má­sik problémánkat az okozza, hogy míg a, vállalati igérty hátszáz tanuló lenne, addig négyszázra tehető az első éve­sek száma, tehát: nem tu­dunk minden igényt kielégí­teni. Szelektálunk, s azokat a gyárakat részesítjük előnyben, amelyek tanműhelyét működ­tetnek, illetve ahol áldoznak a tanulóképzésre. Végezetül még egy problémával kell számolnunk. Nevezetesen, hogy vannak hiányszakmák — öntő, fonó, szövő, esztergá­lyos — és vannak divatszak­mák, s ezek nem állnak össz­hangban a társadalmi igé­nyekkel. Együttműködve Természetesen ilyen körül­mények között is van mód a továbblépésre: a legfon­tosabb a szoros együttmű­ködés a gyárakkal, a megfe­lelő propagandamunka — amelynek során el kell érni, hogy a fiatal képességeinek megfelelő pályára kerüljön —, végül pedig a fizikai munka elismerését, megbecsülését kell fokozni. Vasvári Éva Az újévi ünnepek és az év első hetének napjain az aláb­bi orvosok tartanak ügyeletet; 31. szombat; Dr. Bellovics Erzsébet. 1984. január 1—2. Vasárnap—hétfő; Dr. Kreiner Lenke. Kedd; Dr. Bellovics Erzsébet. Szerda; Dr. Tóth Má­ria. Csütörtök; Dr. Vajta Gá­bor. Péntek; Dr. Füredi Gyu­la. Szombat-vasárnap; Dr. Pé­ter Éva. Gyermekorvosi ügyelet; De­cember 31—1984. január 1. Dr. Daróczi Károly. 7—8 szombat —vasárnap. Dr. Moys Teodora. Az ügyelet helye; Március 15. tár — régi kórház. — Tele­fon; 11—525. Állatorvosi ügyelet: De­cember 31-én és január 1-én a következő állatorvosok tartanak ügyeletet. Északi rész: dr. Trauber Ákos. Vá- mosmikola. 18. Déli rész: dr. Juhász János, Váchartyán. 9. Az ügyelet ideje szombat reggel nyolc órától hétfőn reggel nyolc óráig tart. kettőért megjelent két nagy­mama és így nyolcán marad­tak. Részükre december 22-én az édesanyát helyettesítő in­tézet rendezett karácsonyestét. A nyolc gyerek a fa köré állt, aki már jobban tudott „beszélni”, hosszú verset mondott, más jellemző torok­hangon „csak” kellemes ün­nepet kívánt. Az „intézet-ma­ma” már hetek óta figyelte őket. mi a kívánságuk? Ha­jas baba, gyurmát festék, autó. A meglepetést széles néma gesztusok, egymásnak való mutogatások jelentették. Az egyik ötéves fiúcska nagy, műanyag teherautót ka­pott. Az ajándékot két kezé­be vette és úgy vitte végig a gyerekekhez, majd a felnőt­tekhez. Előttem is megállt. — Csak nyúljon hozzá — mondták hangosan, de a gye­Az 1983-ás év elején a ha­jógyár 33 szocialista brigádja tette meg vállalásait a „szo­cialista módon tanulni, élni” jelszavak jegyében. Vállalá­saikat az időközben megvál­tozott körülményekhez igazí­tották, messzemenően figye­lembe vették a gyárvezetés kéréseit. Üj munkaverseny- szabályzat került kiadásra. Természetesen ehhez igazod­na úgy az erkölcsi, mint az anyagi elismerés. A brigádok •megértették a szabályzat lé­nyegét. A fél év alatt teljesített többletóra körülbelül 5 ezer volt, melynek érté­ke közel 1,8 millió forint, ami az év végére körül­belül 13 ezer óra lesz. Ez nem jelent lényeges vál­tozást az elmúlt évekhez ké­pest. Az anyagmegtakarítás háromnegyed év alatt 604 ezer forint. Kiemelt társadalmi munkára is tettek felajánlást a brigádok városi új uszoda felépítésére. Az uszodának segített 30 társadalmi munkaórával a 407. számú műhelyben dolgo­zó Alkotmány és Kölcsey szocialista brigád. A hívó szó­ra a többiek is mindig csat­lakoztak. Ott voltak a bélés­gyári óvoda festése, karban­tartása alkalmával. Segítették a sportkör vízi szakosztályait, a Radnóti úti és a sződligeti általános iskolát, a Madách Imre Művelődési Központot, a kisváci KRESZ-park építé­sét. Az elvégzett évi társa­dalmi munkaóra száma vár­hatóan 2000—2500 lesz, mely­nek értéke közel 800 ezer fo­rintot tesz ki. Az összeg ki­számítása minden esetben a munka jellegétől, s a városi Az új esztendő legelső be­mutatója: a zebegényi Libikó­ka Gyermekszínpad bemutat­ja, majd megismételi a zene­iskolában A kis herceg című zenés színdarabját. A követ­kező korosztály számára foly­tatja Wilpert Imre, a népsze­rű Rockfórum sorozatot.’ A középiskolások ismerkednek a zenekar hangszereivel. A Tí­zen Túliak Társaságának dr. Bánhegyi Péter vezetésével jutatnak be komolyzenei mű­sort a fővárosi vendégművé­szek. Sándor György humorista januárban ismét Vácra láto­gat Lyukasára című műsorá­val. Eszmélés — ez Kovács Titusz önálló estjének a cí­me. Dinnyés József dalestje zárja a kiemelt programok so­rát. Raszter Károly grafikus- művész jelentkezik 1984 első tárlatával, egyidejűleg Szo- ciofotó címmel a nagybaracs­kai táborban készült képeket mutatják be a váci közönség­nek. A Vác és Vidéke Áfész Na­szály Áruházban meghirdetett nyereménysorsjegy akció sor­rektől elhajolva, mert itt ez a súgás. Megfogtam a csodá­latos autót,' erre odább lépett a kisfiú. Volt ott sütemény, üdítő, s elkezdődött a szaladgálás, a játék. Az események kellős közepén nyílt az ajtó és belé­pett az egyik anyuka. Egy ötéves kislány szaladt hozzá, átkarolta lábát. Hosszú ta­nácskozás kezdődött: Kiadhat­ják-e azt, aki után olyan ré-i gén már nem érdeklődtek, mi várja otthon, bánat vagy öröm? Végül döntés született, hazamehet a kislány. Már csak heten maradtak. És ek­kor valami olyan történt, amit még sohasem láttam. Télikabátban, csomaggal a kezében, édesanyja kezét fog­va, egy pillanatra még visz- szatért a kislány. Némán egymásra néztek. A hét gye­rek simogatni kezdte az el­menőt. A szülői szeretet sugarát, az ünnepek fényét akarták így élvezni. Aztán úira a fa alá telepedtek, önfeledt játékba kezdve. Mészáros Gyula tanács által k’adott órabérek­kel történik. A Vöröskereszt városi bizottsága részére a gyár vezetősége 4 ezer forin­tot ajánlott fel, melyet moz­gássérült gyermekek üdülteté­sére használtak. Mint ismeretes, már 13 éve működik Budapesten a — kétszeres olimpiai bajnok amputált lábú vízilabdázóról, Halassi Olivérről elneve­zett — sportklub. Itt közel 300 mozgássérült fiatalnak és idősebb ko­rdáknak biztosítanak, sportolási, mozgási lehe­tőséget. Szakképzett vezetők és edzők irányításával _ folyik a sport­munka az asztalitenisz, atlé­tika, az íjász, röplabda, sakk, és úszó sportágakban. A sportegyesület támoga­tást kért a gyár szocialista brigádjaitól, akiknél azonnal megértésre talált. Ezt jelenti az a tény is, hogy a megadott csekkszámra már majdnem minden kollektíva fizetett. A tavaszi kommunista mű­szakon 492-en vettek részt, ami a teljes létszám 80,2 száza­léka. A műszak után 68 ezer forint került át a városi ta­nács számlájára. Az őszi kommunista műszakon 546-an voltak jelen, 3 ezer 276 munkaórát dolgoztak. Ezután 43 ezer 400 forintot utaltak át a tanácsnak, A hajógyári brigádok köré­ben havi rendszerességgel kü­lönböző ismeretterjesztő elő­adások zajlanak. A közönség- szervező révén a Madách Im­re Művelődési Központ szín­ház és mozi előadásait, a bu­dapesti színházak előadásait is gyakran látogatják. Csányi Ferenc örvendetesen gazdag a ja nuári ■ gyermekprogram. A Madách Imre Művelődési Központban filmvetítés, báb­készítés, meseszínház, csilla­gászati foglalkozás, képzőmű­vészeti és gi'ermekkerámiai szakkör "Várja ‘ a legkisebbe­két, A Hajós Alfréd Úttörő­höz különbuszon viszi a paj- táspkat a Fővárosi Nagycir­kuszba, sítúrát szervez Dono- valyba, uszodalátogatást szer­vez. A Hazafias Népfront nŐk- klubja köszönti az induló új esztendőt, külpolitikai elő­adást hirdet és tombolaesttél zárja a hónapot. A Kultúr Filmszínházban 14, a Madách Filmszínházban nyolc filmet vetítenek január­ban. Néhány érdekesebb cím: E. T., a földönkívüli (ameri­kai), Mennyei seregek (ma­gyar), Vabank (lengyel), Gal­lipoli (ausztrál). Vérnász (spa­nyol) és Hamburgi betegség (NSZK). P. R. solásán az alább felsorolt nyertes sorsjegyeket húzták ki, 1983. december 23-án: 100 forintos ajándékutal­ványt nyert a 67 37431; 67 36347. 200 forintos ajándék- utalványt a 41 46050; 67 36250; 67 38541. Siemens RT 711 rá­diót- 67 37891. Siemens RK 600 8 rádiót: 67 38415. Aján­dék díszkosarat: 67 38165 Elektromos robotgépet: 67 38408. Cirkotoff elektromos főzőedényt: 67 36002. A nyertes sorsjegyek tulaj­donosai nyereményeiket átve­hetik a Naszály Áruház titkár­ságán, 1984. január 30-ig, az áruház nyitva tartása alatt. Zensóráh Tízen túliaknak rendez ja nuár tl-én 15 órakor rendha­gyó órát operából a Madách Imre Művelődési Központ. A házigazda ez alkalomból dr. Bánhegyi Péter, a történelem- tudományok doktora lesz. A műsorban közreműködnek: Palócz László. Vaszkó Katalin Korcsmáros Péter operaéne­kesek és Noszlopi György zon gorakísérő. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A jövőt illetően a Váci A kéz hiányzó melege Különleges tudósítás Koncert, kiáltás, műsor Szerencsés számok iyeries ajásdéksersfegyek Hiányszakmák, divatszakmák Ma és holnap az utánpótlásért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom