Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. DECEMBER 24., SZOMBAT PEST MEGYE! HÍRLAP MAGAZIN 7 Szétszabdalták, mégis egységes Adósság nélkül, saját zsebből — Nincs más megoldás, kevesebb zöldséget kell termelni! A másik szakértő más véleményen van: az ott kieső pénzt egyéb ágazatból pótolják. Eddig is így volt... A gyáli Szabadság Termelőszövetkezet elnöke, Nemcsók János háromnapos tanfolyamról érkezett vissza, s vívódik, mit tegyenek. Hogyan egycztellie tő össze a kormány hirdette zöldségtermesztési prog­ram, meg az új adózási rendszer, amely arra ösztönöz, hogy mondjanak le a munkaigényes növények termesztéséről. Három esztendeje a megyei pártbizottság politikai programját követve vállalták, hogy nem csökkentik a zöldségtermő területet. Állták is a szavukat, pedig három esztendő átlagában ráfi­zettek ... Ám most újabb terhek nyomnák őket... Dönteni kell, mert az új esztendő első munkanapján, január másodikán, az elnöknek ki kell áll­nia munkásgyűlésen a tagság elé és kertelés nélkül állást kell foglalnia ebben is. Szétszórja idejét Karácsonyi ajándékként felépítet­ték önmaguknak a zöldségtisztítót is. Az építéshez 1982-ben kezdtek, hitel nélkül, 27,5 millió forintért sa­ját beruházásban készült. Élénk fan­táziámra bízták, képzeljem el; ott lesz a burgonyakoptató, itt fut majd a szalag ..., amott az utántisztító. Évente 400 vagon burgonyát, zöld­séget tisztítanak az automata sorok. Gyermekélelmezési vállalatokat, üzemi konyhákat látnak el 20—50 kilogrammos egységcsomagjaikkal. A tároló egyenlő hőmérsékletet biztosít a növény védelmére. Érde­mes megnézni a tisztító padlóját, nem hiába került négyzetméteren­ként 1200 forintba, cseppet sem csú­szik, elégedett lehet még a KÖJÁL is. Szász János, a generál építő ága­zat vezetője kalauzol új birodalmá­ban, ahol önerejükből emelték a fa­lakat, szereltek, festettek, s az épü­let előtt néhány fenyőfa jelzi, már parkosítanak. Egyszóval, felépült —, * most mi lösz az üzem kiszolgálásával, a bur­gonyával, a zöldséggel? Itt is megjegyezhetem —, de tar­togathatnám mondandómat akkorra, amikor a tojóházról, vagy az ipari részlegről szólok, vagy a munkás- szállóról: tiszta, rendezett minden. A dolgozók élet- és munkakörülmé­nyéra tízmilliókat költenek évente. az ilyenre mondják: a környezet ta­nítja, neveli az embereket, az udva­ron sincs szemét, rendetlenség ... A munkásszálló megtekintése pél­dául nem szerepelt abban a prog­ramban. amit Höchst János elnök- helyettessel terveztünk. Kérésemre fordultunk be az ötven személyes Gubacs-pusztai szállóra. Higiénia, ízléses rend mindenütt, bármikor érkezhet ide váratlan látogató. Ter­mészetesen nem magától intéződ­nek a szállóban sem a dolgok. Kell egy olyan gondnok, mint Zemanek László, aki nyugdíjas rendőrőrnagy, valaha a környéken teljesített szol­gálatot, és 1977. január elsejétől fog­lalkozik a szálló ügyeivel. A törvény naponta öt és fél óra munkaidőt en­gedélyez számára. Az éppen jubiláló Zemanek László azonban a közelben lakik, úgymond szétszórja a munka­időt, s így ki számolhatna utána, mi­kor telik le az az öt és fél óra. Térjünk vissza azonban a mun­kásgyűlés napjához, itt se kerüljük meg a kényes témákat, mint ahogy Nemcsók János sem feledheti el a gazdaság előtt álló dilemmákat, amelyek közül csak egy a zöldség­probléma. A korábbi években sokszor bírál­ták a szövetkezet vezetőit: nem jó az, hogy hitel nélkül gazdálkodnak, gyorsabban ruházhatnának be, ha a bankhoz fordulnának. Nem fordul­tak. Azt mondták, annyit építenek, amennyi a zsebükből telik. Önerő­ből így is sok mindenre tellett. Itt van például az a sütőüzem, amely a főváros XIX. és XX. kerületének, meg Gyál lakóinak szállítja a ke­nyeret. Naponta átlagban 60—65, a hétvégeken 80—90 mázsát és 15— 20 ezer péksüteményt. Az üzemet huszonkétmillió forintért építették. Az ő pénztárcájukból kell kifizetni a propán-bután gázra való átállást is. Nem fűthetik olajjal a kemencé­ket! Ott jártamkor épp próbasütés volt a gázzal: csúnyácska apró zsemlék jelezték, a kemencék még ellenállnak az újdonságnak. A taná­csi dotáció sem fedezi a szállítás, az üzemelés költségeit... Gond ... S fejfájást okoz nekik, ami más­nak egyértelmű öröm: a közlekedési tárca építi az M5-ös utat. szélesítik, korszerűsítik, biztonságosabb lesz a haladás Szeged felé. Az építkezéshez szükséges területet azonban a Sza­badság Termelőszövetkezet termő­földjéből hasították ki. Folytatódik a gázbevezetési prog­ram a jércetelepen, a tojóházaknál, mindenütt. Eddig 15 millió forintjuk fekszik a beruházásban. Kitekintve a környékre Dehogy kívánok itt minden tartós és átmeneti problémáról szólni: napi vagy hosszabb távú béklyóikról, amelyek fejtörésre, ügyességre — de nem ügyeskedésre —, inkább meg­újulásra késztetik a termelőszövetke­zet dolgozóit. Csupán ízelítőnek szántam: nem mindig könnyű kiáll­ni a tagság elé és szorgalmas mun­kájuk értékelése közben feltárni, hogy küszködésük nem mindig fial forintokat. Nehéz.lenne szemtől szembe mon­dani, hogy az új év is sok küzdelmet rejteget? Talán mégsem. Ott ültem a II. alapszervezet nem régen meg­tartott beszámoló párttaggyűlésén, amelyen ugyancsak pőrére vetkőz- tették az igazságot, elemezték a munkát. Závolyi Attila, az alapszer­vezet párttitkára, a hozzájuk tartozó tíz termelő üzem, az ipari rész álta­lános adminisztrációja és a konyha tevékenységéről szólva megállapítot­ta: valamennyiük szorgalmának kö­szönhető, hogy teljesítik termelési és árbevételi tervüket. Befejezik megkezdett beruházásaikat, de jövő­re valószínűleg nem fognak újba. A taggyűlésen is megállapították, hogy a feszített munka, a gondok el­lenére, jó a közösség hangulata. Ti­zennyolc szocialista brigádjuknak még arra is futja erejéből, hogy a környék fejlesztési programjában a tagság társadalmi munkát vállaljon. A gyáli Kun Béla utcai óvoda és bölcsőde, Budapesten a XVIII. kerü­leti Táncsics Mihály utcai iskola, a XIX. kerületi Beszterce utcai óvoda, a gyáli új általános iskola tanárai, óvónői, a szülők jó érzéssel emleget­hetik segítségüket. Gyurkán György mondotta az év végi beszámoló taggyűlésen: soha ilyen nehéz helyzet nem volt az or­szágban gazdaságilag, mint nap­jainkban, de az a jó — hangsúlyoz­ta Gyurkán György, —, hogy erről őszintén beszélünk és a gazdaság is ehhez igazítja munkáját. Időben és megfelelő leltárt csináltak. S mint egy raktárban, olyan rendet köve­telnek valamennyi ágazatukban. Huszonhárom kilométert kellene bejárni ahhoz, hogy az egész terme­lőszövetkezetet átérje az ember. Ez a gazdaság négy részre szabdalódik: a XVIII., a XIX., a XX. kerületben is van egy-egy központ és Gyál köz­ségre, a Dózsa majorra, összeszá­moltam, negyven ágazat működik a tsz-ben. A hagyományos növényter­mesztési, kertészeti és állattenyész­tési részlegeken kívül van gyümöl­csös, erdészet, feldolgozó, tároló­csomagoló, sörpalackozó, Délker-ki- szerelő, nyomda, fóliaüzem, takarí­tó- és lyukkártya üzem. Fémforgá­csoló, lakatos-, fémtömegcikk-, ru­góüzem ... ! __ J Tíz-tize nöt éve Ezek azonban így felsorolva sem­mit sem mondanak az olvasónak. Az talán többet árul el, hogy az alapte­vékenységet jól egészítik ki az ipari részlegek: a munkaerő ésszerű fel- használásában és jövedelemben egy­aránt. Sok itt a törzsgárdatag. Ami­kor szenvedtek a fluktuációtól, ab­ban az időben is maradt a törzsgár­da. Az ő munkájuk a példa, a meg­határozó, ők a hangadók is. Halász Károly például Gyálra nő­sült. Így lett 1978-ban szakmunkás a sütödében, amely akkor kezdett üze­melni. Felesége vele egy műszakban dolgozik. Ettem abból a vekniből, amit akkor vettek ki a kemencéből. A rozsdabarna héjú, fehér bélű, fosz­lós kenyér íze a falumbéli pék fe­lejthetetlen emlékű veknijét, s an­nak a titokban leharapott serclijét idézte. A rugóüzemben Petrovics János- néval, Váczi Sándornéval, Veszteg Istvánnéval beszélgettem. Az egész nagy csarnokban csak asszonyok dolgoznak. Van, aki csúsztatott mun­kaidőben, ami annyit jelent, hogy akinek óvodás korú kicsije van, iga­zíthatja a munkát a gyerek igényé­hez. Vácziné kilenc, a másik kát asz- szony tíz esztendeje dolgozik ugyan­ebben az üzemben. Van, aki valaha itteni munkatársával járt együtt is­kolába és most gyerekeik sorsa is összeért. Fekete Jánosné öt automa­ta gépen dolgozik egyszerre. Csak­nem másfél évtizede tagja a tsz-nek. Havasi Nándor Gubacspusztán te­lepvezető. Ott, ahová Bábolnáról szállítják az egynapos csibéket. Itt nevelődnek 18—20 hetes korukig, utána battériás tojóházakba kerül­nek, Felsőpakonyra. Gubacspusztán 70—75 ezer darabot nevelnek, úgy, hogy legfeljebb 4—5 százalék hullik el csupán, 95 százalék beólazható. De nem is a jércékről akartam írni, azokat meg kell nézni kétezer négy­zetméteres lakásukban, amelyet vé­tek lenne ólnak nevezni. Inkább Ha­vasi Nándor személye érdemel fi­gyelmet, meg nyolcvanegy éves édesapja, aki ott” rakodik tőlünk jobbra ... Mindennap bejár ... Mindig egy helyben A felsőpakonyi tojótelepen, ahol futószalagokra tojják tojásaikat a szorgalmas tyúkok, 18—19 deka­gramm tápot fordítanak egy tojás előállításához. Pontos ideje, módja van ezen a telepen is mindennek. Az erdő övezte szép környezetben szin­tén sok törzsgárdatagot találtam. Kísérőm, Höchst János elnökhe­lyettes: is egész életében egy helyben dolgozott, a Gubacs pusztai környe­zetben. Régen egyéni gazda volt, 1951-ben ott volt a tsz alapítói kö­zött. Ő lett az ebből alakuló 400 hek­táron termelő Dimitrov szövetkezet elnöke. Kertészkedtek, zöldséget, primőr árut termeltek a budapesti piacra. Három termelőszövetkezet­ből alakult a mai Szabadság Tsz. Höchst János, a Dimitrovból került ide elnökhelyettesnek. S ahogy vál­tozott a világ, ő is együtt nőtt szak­értelemben, tudásban, a mind több felelősséget jelentő üzem életével. Nem csodálkoztam hát, amikor az alig behavazott tájat mutogatta Fe­renc napján. Számára ez a vidék a világ centruma. Itt a Gubacs-pusztai salátapalántákra hívta fel a figyel­met, arra túlnan a 130 hektáros al­másra, amelyet brigádvállalkozás­ban kapálnak, mert a kétesztendős ültetvény még nem bírná ki a vegy­szeres gyomirtást... A termésre sa­ját önkéntes rendőreik vigyáznak: a 23 között szolgálatot vállal az elnök is. Ami egyetlen napba belefér, min­dent láthattam. Követni nem tudtam Az elnökhelyettes csendes, halk szavával avatott be a tsz életébe. Csak jegyeztem a számokat, a mil­lió forintokat, az egy főre jutó kere­setek összegét, a termelési eredmé­nyeket, az árbevételt, az üzletek forgalmát... Követni nehezen tud­tam, de azt megértettem, hogy nem restek utánajárni minden forintnak. Kihasználják a kínálkozó alkalma­kat, s bizonyítják: nehéz helyzet ide vagy oda, aki bízik a tagság képes­ségében, szorgalmában, s elég fele­lős vezető, az nemcsak a betevő fa­latot teremti elő tagjai számára, ha­nem tartalékol is, megalapozza a to­vábbi évek gazdálkodását. Nem hagyják legyűrni magukat sem a mostoha időjárástól, sem más külső körülménytől. Rossz gazda az, aki siránkozással tölti az idejét, de nincs kész terve a megoldás ho­gyanjára. Csipái Ferenccel, a tsz pártbizottságának titkárával beszél­getve, vagy Szabó Sándort hallgat­va, vezetők vagy beosztottak szavát figyelve, hinnem kellett a gazdaság biztos holnapjában. SÁGI ÁGNES AképckentarugőUzem (balra fent). Szent- péteri Károlyné kezéhez fut a tojást szál­lttá szalag (jobbra fent). Az Ady Endre úti új iskola építésénél is segítettek (alul). Barcza Zsolt felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom