Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. DECEMBER 3., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 A talpon maradáshoz vezető út A tettek sziéoni mcrleüc Az MSZMP Központi Bizottságának július 6-i határozata a szocialista ipar fejlődését jelentőségének megfelelően összegezte, s ezért az iparban dolgozók egyetértésével találkozott. Most az a feladatunk, hogy a határozatot a saját területünkre alkalmazzuk. Nem új, nem más iparpolitikát fogalmazunk meg. A termékek minősítése elsősorban a vállalati vezetők dolga. Sok piaci-szakmai-közgazda- sági ismeret birtokában és teljes felelősséggel döntenek, miből mennyit termelnek és hogyan értékesítik. A mai piaci viszonyok egyébként is annyira változékonyak, hogy egy hosszabb távú határozatban már ezért sem ajánlatos rögzíteni. A megyei pártbizottságnak, mint ahogy a napokban erről testületi ülésen döntött, a gazdaságpolitikát kell közvetítenie. vizsgálni a végrehajtás feltételeit, politikai eszközökkel és módszerekkel segíteni, szervezni, ellenőrizni a végrehajtást. Nem elfogadható a leszerelő óvatos magatartás sem. Ezzel — kicsit végletesen fogalmazva — eljuthatnánk oda, hogy semmit sem tennénk. Márpedig a párt útmutatására, mozgósító erejére, aktivitására annál nagyobb szükség van. minél összetettebbek a feladataink. A megyei pártbizottság rendszeresen foglalkozott a pártmunka módszereinek és stílusának a fejlesztésével. A gazdaságpolitikai munkában mindig maximálisan támaszkodott a vállalatok, a szövetkezetek vezetőire, segítette az üzemi pártszervezeteket feladataik teljesítésében. Ennek is volt bizonyos szerepe a vállalatok, szövetkezetek vállalkozó készségének a növekedésében. Munkáslakta megye A megye ipara, fontos helyet foglal el a népgazdaságban. Néhány ágazatban pedig kiemelkedő a jelentősége. Itt dolgozzák fel a kőolaj döntő részét. Meghatározó a megye szerepe az elektromos áram termelésében, elosztásában és továbbításában. Itt állítják elő a fotócikkeket, az árammérő órákat, az autóbusz alvázakat, és még jó néhány más terméket. Meghatározó az ipar a megye gazdasági és társadalmi életében is. A legutóbbi pártértekezlet úgy minősítette gazdaságunk állapotát, hogy Pest megyének fejlett ipara és intenzív mezőgazdasága van. A mezőgazdasági üzemek gyors fejlődését kedvezően befolyásolta a koncentrált ipari környezet, az iparral kialakult tartós gazdasági kapcsolat. A megyében élő keresőképes lakosságból mintegy 200 ezer ember dolgozik jelenleg is az iparban (a bejárókat és a más ágazatokban ipari munkát végzőket is számolva). Ezzel a legnagyobb munkáslakta megye vagyunk. Munkánk egyik megkülönböztetett célja az ipari dolgozók élet- és munkakörülményeinek a folyamatos fejlesztése, a politikai munka javitása ezen a területen. A felszabadulás előtt Pest megye mezőgazdasági jellegű volt. És volt még némi kisipara meg háziipara. A húsz, vagy annál több foglalkoztatottal működő vállalatok száma a mostani megyehatárokon belül mindössze 33 volt. Cegléd, Dabas, Nagykáta és Gödöllő környékén szinte egyáltalán nem volt ipari üzem. Számítsuk még a háborús károkat és nagy vonalakban megrajzoltuk azt az alapot, amelyről elindult az újjáépítés, az új üzemek, az ipari szövetkezetek szervezése. A napokban a kezembe került Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye kommunista alispánja, a sokunk által még ismert é,s tisztelt Házi Árpád elvtárs által 1945. december 1-én jóváhagyott iparfejlesztési koncepció. Ebben egyértelműen állást foglal az ipar fokozatos fejlesztése mellett. Indokai: hogy a terület egésze szociális és kulturális szempontból is csak így fejlődhet, hogy a parasztság munkaerejét „a mezőgazdasági munkanyugvás’’ idején is értékesíteni kell, továbbá (mivel itt még élelmiszeriparról van szó) rengeteg szállítást lehet megtakarítani azzal, ha nem a terményt szállítjuk Budapestre — majd vissza, hanem az ipart telepítjük ki a termelés helyére. Még egy Idézet Házi Árpád koncepciójából: .,Azonkívül a törvényhatóság ipari munkásságának nagy- részét meg lehetne kímélni attól az óriási fáradtságtól, amit a munkahelyére való mindennapi utazás jelent számára — legtöbbször életveszélyes körülmények között. Ha a lakóhelyén mehetne az a munkás az üzemébe, több ideje jutna a családja számára, a pihenésre, tanulásra, művelődésre. Most mindezeket az utazás miatt fel kell áldoznia. A közlekedés túlzsúfoltságát is csak az általam előadottak megvalósításával lehetne kikerülni. Nem akarom Budapestet központi helyzetéből folyó körülmények miatt támadni, de nem tartom teljesen egészségesnek a jelenlegi állapotot.” A szocialista iparosítás gyökeresen megváltoztatta gazdaságunkat. 1980-ban már mind a termelési érték, mind a foglalkoztatottak száma alapján az ország második ipari megyéje volt. Ebben az időszakban különösen a gépipar fejlődött gyorsan. Akkor 78, most 1480 A 60-as években kormánydöntések alapján további jelentős üzemek jöttek létre: a Dunai Cement és Mészmű, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Dunamenti Hőerőmű. Lényegében ekkor honosodott meg a nagyipar Nagykáta, Cegléd és Dabas térségében. Az összes ipartelep 1950- ben 78 volt, most 1480. Ezen belül a minisztériumi vállalatok ipartelepeinek a száma 21-ről 460-ra nőtt. Tömegek állandó életformájává vált az ingázás Budapestre, de a megyén belül is. Természetesen az utazás feltételei sem hasonlíthatók már a Házi Árpád által megfogalmazottakhoz. De azért figyelemreméltó, hogy azóta is minden vizsgálat kihangsúlyozza ennek a jelentőségét. Az ingázók helyzetét mindenekelőtt azzal lehet javítani, ha sikerül csökkenteni az utazási időt és az utazási feltételeket. Mivel igen jelentős számban dolgozó asszonyokról van szó, gondoskodni kell a gyermekek megfelelő elhelyezéséről, biztosítani a bevásárlási lehetőséget és az alapvető szolgáltatásokat. És végül különösen napjainkban növekvő jelentőségű az egyes munkavállalók szándékaiban az utazási költségek növekedése. Jelentős új Ipartelepítéssel a következő időszakban nem számolunk. Egyrészt, mert a gazdaságpolitikai cél most az intenzív fejlődésre való áttérés, másrészt a korlátozó tényezők miatt. Tudatában vagyunk annak, hogy Pest megyében tartósan nehéz lesz a munkaerőhelyzet, rá leszünk kényszerítve a mainál jobb gazdálkodásra. Az ipari infrastruktúrát és a lakossági szolgáltatásokat fejleszteni kell, ez létszámigényes terület. Budapest munkaképes lakossága csökken, a munkaerővonzás tehát legalább a mai szinten marad. Azonkívül kihat a közeli térségek munkaerőkeresletére a Gabcsikovo-f-Nagy- marosi vízierőmű építése, a Bicske környéki eocén-program, továbbá Nagykőrös és Cegléd körzetében az alföldi szénhidrogén-termelés és -feldolgozás északi irányú fejlesztése. Üj üzemek létrehozása, vagy jelentős bővítés mindössze Érd városban, valamint Nagykáta és Dabas körzetében. A munkaerőgondok miatt a párt- bizottság az intenzív és szelektív fejlesztést alapvető feladatként határozza meg. Ez feltételezi, hogy a foglalkoztatásra semmiféle adminisztratív intézkedést ne hozzanak, amely egyik területet előnybe részesítené a másik rovására. A szabályozás fejlesztésével tegyék lehetővé a hatékony vállalatok vonzásának az erősödését. Külön segítséget igényelnek az alapvető szolgáltatásokat végző (pl. energetikai) és a három műszakos, vagy a különlegesen nehéz körülmények között dolgozó rétegek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a fővárosban és az agglomerációs övezetben azonos szabályozás és preferálás érvényesüljön. Ilyen körülmények közepette kell megtalálni a módját, hogyan lehet 1984-ben és 1985-ben is eredményesebben dolgozni a külső egyensúly javításáért. Meg kellene fontolni, nem volna-e érdemes az exportképes kapacitások kihasználását azonnali és rövidtávú bérpreferenciákkal segíteni. A fejlesztés nem áll meg Az egyes tájegységekre a következő fejlesztési irányok képzelhetők el. A többi között Százhalombattán — a fejlesztés célja a mélységi feldolgozás, a korszerűsítés, a környezet fokozott óvása. A foglalkoztatási szerkezetet finomítani itt is szükséges. Dunakészin az élelmiszertermelő üzemek együttműködésével nyi- lik fejlődési lehetőség. Budaörs kör- ■nyékén magas hatékonyságú feldolgozóipari vertikum alakulhat ki a már működő üzemekből. Ráckeve, Monor. Dabas, Cegléd, Nagykőrös és Nagykáta körzetében mindenekelőtt az élelmiszerfeldolgozást, az élelmiszergazdaság ipari hátterét és valamelyest a könnyűipart célszerű fejleszteni. A szolgáltatásokat gyakorlatilag mindenütt fejleszteni szükséges, de az üdülőövezetekben, továbbá Ráckeve, Nagymaros nagyközségekben, illetve Szigetszentmik- lós, Érd és Dunakeszi városokban az átlagosnál intenzívebben. A helyi iparfejlesztés várható és kívánatos irányait a pártbizottság sokoldalú konzultációval térségenként alakította ki. Bizonyos helyi foglalkoztatottságnövelés lehet a valóságos igényeknek megfelelően, de alapvetően az intenzív fejlődés útját kell járniók. Segíteni kell'a vállalatok, szövetkezetek érdemi együttműködését. A meglevő, vagy új kisvállalkozásokkal, melléküzemágakkal fejleszteni a háttéripart. Várható, hogy a közigazgatás átszervezésével, a községek gazdasági önállóságának a növekedésével reálisabb érdekviszonyok alakulnak ki a területfejlesztésben. A városok, a központok és a környezetük összefogását, a térségben gondolkodást az új tanácsi kapcsolatok és a városi jogú pártbizottságok minden bizonynyal erősíteni fogják. Az ipari termelés struktúrájában és a vállalatok termékszerkezetében arányait tekintve az országostól lényegesen nagyobb a vegyipar és az elektromos energiaipar. Jelentős, még a gépipar, az élelmiszertermelés, az építőanyag-előállítás és a könnyűipar. A termelés jelenlegi szerkezete hosszú időn keresztül, nagyobbrészt kormányzati döntések hatására fejlődött ki. Figyelembe vették a központi gazdasági, körzet szükségleteit, a nyersanyagellátási lehetőségeket, a szállítási feltételeket stb. A termelés és értékesítési folyamat alapjában zavartalan. Az elektronika új leckéje Gond, hogy elmaradott az ipari infrastruktúra, a vállalatok még mindig a késztermék-előállításra törekednek, a háttéripar fejletlen, az anyag- és alkatrészellátás, az Igényes öntvények biztosítása igen sok veszteséget okoz. A vállalatok közti kapcsolat, a kooperációs (ön)fegyelem nem éri el a szükséges színvonalat. A mezőgazdasági lés élelmiszeripari gépek, a berendezések, részegységek gyártásában döntő szerepet vállalnak és egészségesen fejlődnek a MEZŰGÉP-vállálatok. A Csepel Autógyár szállító és speciális járműveket, az ikladi Ipari Műszergyár szellőző berendezéseket és kisgépeket ad el a mezőgazdaságnak. Ezen kívül még sok alkatrészt és részegységet gyártó vállalat, szövetkezet és melléküzemág van a területünkön. Mégis arra kell biztatni a vállalatokat, hogy igyekezzenek még inkább bekapcsolódni az élelmiszertermelés műszaki megalapozásába. Erre szüksége van a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak, de jó piaci lehetőségeket ígér az ipari vállalatoknak is. Az útkeresés, aktivitás, a vevő Igényelnek a kiszolgálása persze itt is nélkülözhetetlen. Kormányprogram készült a mikroelektronikai alkatrészek fejlesztésére. a tőkés import mérséklésére, a versenyképesség javítására. A megyei vállalatok közül a Mechanikai Művek alumínium elektrolit kondenzátorok gyártásának a fejlesztésére kötött szerződést az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottsággal. A Híradástechnikai Anyagok Gyára mágneses formatestek gyártását fejleszti. Az alapozó beruházások már megvalósultak. A stroncium-ferrit beruházás ez év végéig fejeződik be. Az elektronikai forradalom azonban érinti az egész gazdaságot. Nagyban korszerűsítik és értékesebbé teszik a berendezéseket elektronikus egységek felszerelésével (villamos motorok fordulatszámszabá- lyozása, gyújtásszabályozás ...). Gyorsan terjednek a megye ipari üzemeiben is az NC és CNC forgácsoló gépek, illetve komplett automatikus megmunkáló központok. Ezek sokszorosan megnövelik a termelékenységet és folyamatosan ellenőrzik, biztosítják a kiváló minőséget. Ma már széles körű a számítógépek hasznosítása. Az elektronika tehát az egész gazdaság leckéje és lehetősége, abban minden vállalat megtalálja a tennivalóit. Támogatjuk a biotechnológia fejlesztését. A jövő másik nagy ígérete. Megyénkben sok kezdeményezés történt már ebben. Két biogázt előállító üzem működik a tsz-ekben. A Monori Állami Gazdaságban magyar—svéd együttműködésben ez évben elkészül egy fermentációs üzem — tejsav baktérium tenyészet előállítására. A Rozmaring Tsz iparszerű szaporítóanyag előállítása szövette- nyésztéses módszerrel, a Dunav.ar- sányi Petőfi Tsz-ben folyó embrióátültetés — ugyancsak idetartozik. Gödöllőn van most kezdeményezés a biotechnológia fejlesztésében. Szerepünk nem lehet passzív Egyre sürgetőbben veti fel a gazdaságpolitika a termékszerkezet javításának, a termékek korszerűségének és minőségének a kérdését. A fejlődés lassúbb a kivánato&iál és a lehetségesnél. A műszaki fejlesztés két alapvető tényező befolyására alakul. Egyrészt nehezebbek a gazdasági viszonyok, csökkennek a fejlesztési források. A 0-ra leírt állóeszközök értéke az 1980-as 6,3 millió Ft-ról 1982-re 8 milliárd Ft-ra nőtt. Az importkorlátozás nehezíti a korszerű technika beszerzését. Másrészt erősödik a gazdasági kényszer a versenyképesség javítására. A vállalatok ma már nemzetközi összehasonlításban is vizsgálják a gyártás és a termék fajlagos mutatóit, kutatják az elmaradás okát és a felzárkózás lehetséges módjait. A tőkés export növekedése. és más tényezők azt látszanak igazolni, hogy a vállalati erőfeszítések eredményesek. Gyakran hallani műszakiak és gazdasági vezetők körében, hogy a mai viszonyok között egyszerűen nincs lehetőség a műszaki fejlesztésre, tehát törvényszerű a technológiai elmaradásunk. Ez a nézet egyoldalú, leszerelő. A valóság érinél összetettebb, szerepünk nem passzív. Az V. ötéves tervidőszakban az ipari vállalatok és szövetkezetek által beruházásokra fordított pénzösz- szeg évente 4—5,5 milliárd Ft volt. A VI. ötéves tervidőszakban eddig évi 3—5 milliárd Ft-ot ruháztak be. Az áremelkedést is számolva, ez bizony jóval kevesebb, mint az előző években. Több vállalat műszaki fejlődése megnyugtatóan folytatódik, de itt vannak ellenpéldák is. (A DCM rekonstrukciójához még az ágazat segítségével sem sikerült biztosítani a szükséges összegeket.) Több kedvező jel mutatkozik a beruházások területén: 1982—83-ban újabb jelentős beruházások kezdődtek (DKV, FORTE, 1SG, Csepel Autó, HAGY), amelyeknek az eredménye 1984—85-ben fog jelentkezni. A felfutás évére ígért dollárhozamot eddig túlteljesítették. Fékezi a műszaki fejlődést, hogy a fejlesztés — vállalaton belül még nem szelektív. A meglevő eszközöket szűkebb területre összpontosítva mód lenne az innovációs lánc kritikai felülvizsgálatára, a gyenge láncszemek megszilárdítására és ezáltal hatékonyabbá válna a fejlesztés. Másrészről a gazdasági vezetők felvetik, hogy amennyiben egy-egy vállalat — mint ahogy a PEVDL — hosszabb idő alatt több profilt Is jó színvonalra emelt, a jelenlegi piaci viszonyok mellett a több lábon állás a megbízható, követhető út a vállalat számára. A gazdasági viszonyok tehát nagyon ellentmondásosan hatnak az intenzífikálásra. Kikényszerítik, de egyúttal fékezik is. Az említett nézetet mégsem lehet elfogadni. A műszaki fejlesztés függ attól is, hogy a rendelkezésre álló összegeket milyen hatékonyan használjuk fej. Nemcsak értik, vállalják is A másik kérdés: hogyan tudjuk a munkások és műszakiak képességeit a lehető legjobban hasznosítani. A gazdaságpolitika biztatására és a gazdasági kényszer hatására a nem nagy összegeket, de jelentős alkotó munkát igénylő fejlesztés fokozódik. Néhány példát: a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat idén 98 új terméket zsüriztetett, az Ipari Műszergyár 25 új termék gyártását készítette elő. A Csepel Autógyár a Cumins-motor- hoz 218 féle új alkatrészt gyártott le. Egyidejűleg készítette el az autó- rnentő gépkocsit, kifejlesztette a lemezrugós tengelykapcsolót és ütemesen készíti elő a Bendiberica szer- vókormány gyártását, A Ganz Árammérőgyár szovjet rendelésre öt hónap alatt fejlesztett ki egy korszerű energiagazdálkodási rendszert és a prototípust is legyártotta. Az ipari szövetkezetek jelentős része az új termékek kifejlesztésében tartósan együttműködik kutató-fejlesztő intézetekkel, nagyvállalatokkal. A példák dicsérik a gazdasági és politikai vezetést és nem utolsósorban jelzik, hogy a munkások és műszakiak jelentős része nemcsak érti a párt politikáját, de tudja és vállalja a saját dolgát annak a megvalósításában. Budapest után Pest megyében jött létre a’ legtöbb új vállalkozás — ennek a gazdasági hatása egyértelműen pozitív. Az ipar a jelenlegi nehéz körülmények között is viszonylag elfogadhatóan teljesíti a feladatait A termelés tartósan gyorsabban növekszik az országosnál. A szocialista exportfeladatokat teljesítik a vállalatok. A dollárexport esetenkénti kisebb visszaesésekkel, de általában ütemesen emelkedik. Vállalataink gazdaságilag kiegyensúlyozottak, nincsenek nagy tartalékaik, de eddig sikerült kigazdálkodni a növekvő elvonásokat, hitelek igénybevételével jó kezdeményezésekre is jutott erejük. Szépen javul az energia- gazdálkodás, az anyagtakarékossági program most kezd kibontakozni. .Mindezek dicsérik a gazdasági vezetőket. Stabil jó felső vezetés van a vállalatoknál, a szövetkezetek túlnyomó részében. Az eredmények minősítik az üzemi pártszervezeteket, a kommunista munkások és műszakiak helytállását is. Az üzemi pártszervezetek, a társadalmi szervek aktivistái joggal tekintik magukénak a gazdasági eredményeket, hiszen politikai munkájukkal, meggyőző szavukkal, példamutató helytállásukkal kovácsai a sikereknek, s mindent megtesznek a népgazdaság egyensúlyának a javításáért. Kezdeményezik a takarékosságot az anyaggal, az energiával, a munkaerővel és a költségekkel. Növelik, politikai érzékenységüket és politizáló készségüket. Konstruktívan kapcsolódnak be az újonnan létrejövő városi, illetve városi jogú pártbizottságok vezetésével a térségi problémák megoldásába. A gazdasági feltételek- újra meg újra szigorúan mérlegre fogják tenni a gazdasági vezetők és a párt- szervezetek munkáját. De vállalnunk kell, mert a hatékonysághoz, a talpon maradáshoz, a boldoguláshoz nem vezet más út. BALOGH LÁSZLÓ az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára
