Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
2 1983. DECEMBER 30., PÉNTEK ''Fókusz A JELENTE N em keltett különösebb meglepetést az amerikai hadügyminisztérium jelentése a tengerészgyalogosok elleni október 23-i merényletről. A 241 amerikai katona halálát okozó robbanás, amely azóta is élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét, a jelek szerint nem befolyásolta a washingtoni politikát. Bűnbakot találni mindig könnyebb, mint megállapítani az igazi felelősök kilétét. A tengerészgyalogosok közvetlen parancsnoki, Howard Gerlach őrnagy tehet róla — így szól a jelentés —, hogy 350 katona zsúfolódott össze egyetlen épületben, hogy az őrök töltetlen puskával látták el a szolgálatot, hogy nyitva volt a kapu, hogy nem szervezték meg a védelmet. Csak az nem derül ki a gondosan szerkesztett dokumentumból: miért vannak amerikai katonák Libanonban? Amikor annak idején a tengerészgyalogosok Bejrútba érkeztek, Reagan elnök gyors sikert ígért. A tervek szerint a négyhatalmi (amerikai— francia—olasz—brit) béke- fenntartó erők szétválasztották volna a polgárháború harcoló feleit, hogy kisvártatva átadják a területet és a hatalom gyakorlásának lehetőségét Amin Dzsemajel elnök kormányzatának. Az idő múlásával kiderült, hogy ez az eleve nem túl szilárd elképzelés megbukott. A központi kormány nem hogy nem erősödött meg, de gyengébb pozíciókba került, ellenfelei pedig nem haboztak kihasználni a lehetőséget. Ma már alig hiszi valaki is, hogy Dzsemajel Bejrúton túlra is ki tudná terjeszteni hatalmát. Kiderült az is, hogy a libanoniak többsége ellenzi a külföldi csapatok jelenlétét. Az amerikai kormányzat pedig ahelyett, hogy azt fontolgatná, miképpen távozhatna tisztesen a süllyedő hajóról, újabb kötelezettségeket vállal. Reagan amerikai elnök megelőzve a jelentés közzétételét, gyorsan nyilatkozott. Mint mondta, magára vállalja a felelősséget a tengerészgyalogosok haláláért, senkit sem enged megbüntetni. A Fehér Ház ezt a jelentés ismertetése napján azzal toldotta meg: Washington továbbra sem mond le a libanoni jelenlétről. Pedig a dokumentum szervezői javasolták, hogy más, nem fegyveres eszközöket keressenek az amerikai érdekek érvényre juttatására. A Pentagon azzal vádolta a kormányt, hogy nem vette fi- gvelembe az egyre feszültebbé váló helyzetet és nem gondoskodott megfelelő módon a katonák biztonságáról. N em szól a fáma arról, hogy mikor vonják ki a fölöslegesen veszélynek kitett amerikai katonákat. Az olaszok és a britek a hírek szerint már fontolgatják ezt a lépést, bár túl sok illúziót nem fűzhetünk ehhez sem. Az amerikaiak maradnak, a Fehér Házat és urát a jelek szerint nem túlságosan izgatja katonáinak sorsa. A játszma tétje nagyobb, mint néhány emberélet. H. G. Szovjet külpolitikai határozat (Folytatás az 1. oldalról) konfliktusokat szítsanak. A/ amerikai hadigépezet gyilkol és pusztít, lábbal tiporja más országok népeinek szuverenitását és függetlenségét. Akárcsak a vietnami háború, az Egyesült Államok történelmének szégyenletes fejezete marad a Grenada elleni agresszió és a szigetország törvénvtelcn megszállása is. Haragot és felháborodást kelt Washington nagyhatalmi politikája Közép Amerikában, ahol hadüzenet nélküli háborút folytat Nicaragua ellen, továbbá a Kubai Köztársaság fenyegetése, Libanon amerikai és izraeli megszállása, az Angola és más afrikai országok elleni dél-afrikai agresszió nyílt támogatása. Megsértve az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jogot, az imperialista államok igényt támasztanak arra, hogy idegen földeken garázdálkodjanak, rendelkezzenek más államok természeti kincseivel, és rá- kányszerítsék akaratukat Ázsia, Afrika, és Latin-Amerika népeire. — Határozottan elítélve a független államok és népek bel- ügyeibe való imperialista beavatkozást, az agresszió és a durva erőszak politikáját, a Legfelsőbb Tanács felhívással fordul az Egyesült Államok kongresszusához és a NATO- tagállamok parlamentjeihez: használjanak ki minden lehetőséget, hogy ezeknek az államoknak a kormányai mondjanak le a békét veszélyeztető erőpolitikáról, azokról a kísérletekről, hogy megszerezzék a katonai fölényt. A jelenlegi körülmények között a népek békéje és biztonsága megszilárdításának egyetlen lehetséges útja, ha valóban elismerik az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét, s ha ennek alapján kölcsönösen elfogadható megállapodások elérésére törekszenek. — A Legfelsőbb Tanács megerősíti: ha az Egyesült Államok és, a többi NATO-tag- állam kész visszatérni az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének megkezdése előtti állapothoz, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. — A Legfelsőbb Tanács nagy megelégedését fejezi ki, hogy az ENSZ közgyűlése _ elfogadta a nukleáris háború elítéléséről szóló nyilatkozatot, valamint a nukleáris fegyverek befagyasztásáról, az űrfegyverkezési hajsza elhárításáról szóló határozatot, és kijelenti: A Szovjetunió e határozatok valóra váltása érdekében kész intézkedések megfontolására, amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama hasonló készséget tanúsít. — A Legfelsőbb Tanács szükségesnek tartja, hogy kitartóan törekedjenek ama javaslatok megvalósítására, amelyek előirányozzák: a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség tagállamai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és békés kapcsolatok fenntartásáról, a Szovjetunió példájára minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget arra, hogy lemond az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, és akadályozzák meg a fegyverkezési hajszát a kozmikus térségben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhatalmazza a szovjet kormányt: folytassa a szovjet állam és szövetségesei biztonságának szavatolását célzó irányvonalát, s a jövőben is tegye meg azokat a szükséges lépéseket, amelyek a kialakult helyzet figyelembevételével a nemzetközi helyzet pozitív változását eredményeznék, s képviselje tevőlegesen ezt az irányvonalat az európai bizalom-, biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián. , — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlenegy állam biztonságára sem — sem Nyugaton, sem Keleten. A Szovjetunió békében óhajt élni valamennyi állammal, s a különböző társadalmi berendezkedésű államok közötti békés egymás mellett élés elvét kívánja követni a gyakorlatban. — A legfelsőbb szovjet államhatalmi szerv kifejezi meggyőződését, hogy a józan ész képes megóvni — és meg is kell hogy óvja — az emberiséget az atomkatasztrófától. Korunk e legfontosabb problémájának megoidásához jelentős mértékben járulhatnak hozzá — és hozzá is kell hogy járuljanak — a világ parlamentjei és népei. Erre szólítja fel őket a Legfelsőbb Tanács és a szovjet nép. — A Szovjetunió békeszerető külpolitikája a jövőben is megbízhatóan támaszkodik a Szovjetunió Kommunista Pártja körül szorosan tömörülő egész nép önfeláldozó munkájára — mutat rá a Legfelsőbb Tanács határozata, amelyet Jurij Andropov, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, valamint Tengiz Mentesasvili, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkára írt alá. Varsó Szejm-ülés Varsóban csütörtökön megnyílt a szejm ülése. A lengyel parlament az 1984. évi állami költségvetésről folytat vitát. A szejm délelőtti ülésén ünnepélyes keretek között emlékezett meg az Országos Nemzeti Tanácsnak, a népi Lengyelország első parlamentjének 40 évvel ezelőtt, 1944. január 1-én történt megalakulásáról. Tanácskozik a belga kormány Valószínű a rakétatelepítés A belga kormány csütörtöki, maratoni hosszúságúnak ígérkező ülésén a napirendi pontok között szerepel Leo Tindemans külügyminiszter beszámolója, a nyugat-európai rakétatelepítés kérdéséről. Megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a kormány ennek alapján döntést hoz a belgiumi telepítésről, amely a NATO-tervek szerint csak 1985-ben venné kezdetét. A parlament novemberben felhatalmazta a kormányt, hogy a helyzet értékelése alapján Reagan és Nakaszone telefonbeszélgetése Változatlan japán politika A japán miniszterelnök és az amerikai elnök egyetért a két ország közötti együttműködés fokozásában. Nakaszone Jaszuhiro és Ronald Reagan csütörtökön telefonbeszélgetést folytatott, s ennek során jött létre a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítésére vonatkozó megállapodás. Reagan — mint Tokióban hivatalosan közölték — gratulált Nakaszonénak abból az alkalomból, hogy ismételten ő alakított kormányt. A szigetország kormányfője biztosította Ronald Reagant arról, hogy nem lesz változás az eddigi japán külpolitikáúíosi gyorsvasát kezeléséről Nyugat-berlini megállapodás Több mint két hónapig tar- ott tárgyalássorozat után az NDK közlekedésügyi minisztériuma és a nyugat-berlini szenátus képviselői csütörtökön Nyugat-Berlinben parafálták a városi gyorsvasút (S-bahn) üzemeltetéséről szóló megállapodást. A megegyezés értelmében az S-bahn nyugat-berlini szakaszán a fo-galom fenntartása a nyugat-berlini Közlekelési Vállalat hatáskörébe kerül. A vállalat átveszi az S-bahn nyugat-berlini alkalmazottait és berendezéseit. A megegyezés nem érinti az NDK tulajdonában lévő Deutsche Reichsbahn nyugat-berlini státusát. A megállapodás megkötését az tette szükségessé, hogy az NDK számára éveken át nagy anyagi megterhelést jelentett az S-bahn nyugat-berlini szakaszának üzemeltetése. Jóllehet a vasúti forgalom kizárólag a nyugat-berlini lakosság tömegközleke. ésát szolgálta, a szenátus nem volt hajlandó hozzájárulni a fenntartási költségekhez, ahogyan a földalatti, vagy az autóközlekedés esetében megtette. Ebből adódóan a Német Demokratikus Köztársaságnak évről évre jelentős deficitje támadt. ban, s maximális erőfeszítéseit ígérte a két ország között fennálló — elsősorban kereskedelmi — problémák rendezésére. „megfelelő időpontban” döntést hozzon. Az atomfegyvereket ellenző belga társadalmi szervezetek vezetői a minisztertanács ülése előtt feljegyzést adtak át Wilfried Martens kormányfőnek, emlékeztetve őt követeléseikre. A feljegyzés, miközben elítéli az atomfegyverek felhalmozását Európában és a NATO-rakéták telepítését, azt hangoztatja, hogy a genfi eu- rorakéta-tárgyalások megszakadása után a kormány „nehezen mondhat már nemet a telepítésre”. „Ha a belga kormány korábban tevékenyebb békepolitikát folytatott volna, és kezdeményezéseivel hozzájárult volna ahhoz, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok kedvezőbben alakuljanak, és a genfi tárgyalások ne szakadjanak meg, talán olyan helyzet alakulhatott volna ki, amelyben nincs szükség a rakétákra” — hangzik a feljegyzésben. Egyiptomi delegáció Izraelben Sztrájk Dél-Libancnban A megszállt Dél-Libanon lakossága csütörtökön általános sztrájkkal, tüntetésekkel tiltakozott az izraeli terror, a tömeges letartóztatások ellen. Figyelemre méltó, hogy a tiltakozó megmozdulást ezúttal a siita és szunnita mohamedán vallási vezetők kezdeményezték, miután a megszállók két mecset imámját is elhurcolták. A sztrájkfelhívást röviddel azután tették közzé, hogy Mose Arensz izraeli hadügyminiszter szerdán szemleutat tett Dél-Libanonban és Szidon kikötővárosban. Mose Lévi vezérkari főnök elismerte, hogy a fokozódó fegyveres és polgári ellenállás következtében elszenvedett veszteségek a déllibanoni helyzet felülvizsgálására, átfogó biztonsági intézkedések bevezetésére kényszerítették a hadvezetést. Bejrúti értesülések szerint az izraeli kormány két megoldást vesz számításba: az egyik az, hogy egy részleges csapatvisszavonás keretében az Avali folyó vonalától a Zahrani folyó mögé csoportosítják át a megszálló erőket, a másik pedig az Avali folyón nyitva hagyott átkelőhelyek lezárása, azaz Dél-Libanon teljes elszigetelése az ország többi részétől. Közben a Libanoni Nemzeti Ellenállási Front a fegyveres ellenállás fokozását helyezi- kilátásba. Közölte, hogy novemberben 45 akciót hajtottak végre. Safei Abdel Hamid külügyminiszter-helyettes vezetésével csütörtökön egyiptomi küldöttség érkezett Izraelbe. A delegációval együtt utazott Mose Sasszon, Izrael kairói nagykövete is. Az egyiptomi külügyminiszter-helyettes röviddel megérkezése után megbeszélést folytatott David Kimhével, az izraeli külügyminisztérium főigazgatójával, majd fogadta őt Jichak Samir izraeli miniszterelnök. Safei Abdel Hamid a megbeszélések után közölte, hogy kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg, és kifejezte reményét, hogy a két ország közötti párbeszéd a „közös célok” megvalósítása érdekében folytatódni fog. Diplomáciai megfigyelők aláhúzzák: több mint egy éve ez az első eset, hogy magas szintű egyiptomi küldöttség látogat el Izraelbe. Mint emlékezetes, Egyiptom 1932. szeptemberében a két bejrúti palesztin menekülttáborban végbement tömegmészárlás miatH tiltakozásul visszahívta Izraelből nagykövetét. Az SKP KB éles vitája Döntés a vezető szervekről A Spanyol Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán megválasztott új Központi Bizottsága szerdai ülésén a vezető testületek összetételéről tárgyalt és döntött. A kongresz- szusra is jellemző éles, több mint tízórás vita után, késő este megválasztotta a párt főtitkárhelyetteseit, a titkárság, valamint a Végrehajtó Bizottság tagjait. A Központi Bizottság újból megválasztotta főtitkárhelyettessé a 36 éves Enrique Cáriéit, aki a belpolitikai kérdésekkel foglalkozik majd. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó főtitkárhelyettes Nicolas Sartorius 45 éves ügyvéd, újságíró lett. Sartorius — mivel nem értett egyet a korábbi Carrillo-féle vezetés politikájával — másfél évvel ezelőtt lemondott főtitkárhelyettesi tisztségéről. A 11 tagú titkárságba nem választották be Santiago Carrillo korábbi főtitkárt, valamint Jaime Ballesteros eddigi főtitkárhelyettest. Az új titkárságba a kongresszuson a párt irányvonalával szembekerült Carrillo-csoport egyetlen tagja sem került be. A 29 tagú Végrehajtó Bizottságba ismét beválasztották Santiago Car- rillot. A Központi Bizottság ülésén a jelölő bizottság javaslataival szemben a Carrillo-csoport ún. alternatív listát nyújtott be, de a testület ezt 70:30 arányban elvetette. Az USA kilép az UNESCO-ból Az AFP jelentése szerint Jean Gerard amerikai UNES- CO-delegátus szerdán személyesen közölte Amadou Muhtar M’bow-val, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetének főtitkárával, hogy az Egyesült Államok kilép az UNESCO-ból annak „Ameri ka-e! lenessége” miatt. Az UNESCO politikája magára vonta az amerikai kormányzat haragját. Washington különösen azon határozatok ellen lép föl, amelyeket az UNESCO az új tájékoztatási világrend kérdésének vitájában dolgozott ki. Az Egyesült Államok azért akar kilépni az UNESCO-ból, hogy ily módon „megbüntesse” a nemzetközi szervezetet, melynek irányvonalát a washingtoni kormányzat legkonzervatívabb képviselői Amerika-ellenesnek tekintik. AZ UTÓBBI HETEKBEN ismét feszültté vált a helyzet Afrika déli részén, s ezt csak fokozta, hogy a fajüldöző politikát folytató Dél-afrikai Köztársaság csapatai a karácsonyi ünnepek alatt nagyerejű támadást indítottak a népi Angola ellen. Pretoria legutóbb augusztusban hajtott végre hasonló méretű fegyveres inváziót, amelynek keretében, mint ismert, a dél-afrikai légierő szinte földig rombolta Cangamba városát. A mostani terrortámadás előzményeihez hozzátartozik az is, hogy december közepén a lesothói kormány közleményben hívta fel a világ közvéleményének figyelmét arra, hogy a pretoriai vezetés az ország lerohanását tervezi, azzal a céllal, hpgy megdöntse a törvényes vezetést, s olyan bábkormányt segítsen hatalomra, amely kész együttműködni a fajüldöző dél-afrikai rendszerrel. Nem sokkal később újabb fontos esemény történt, amely a figyelmet Afrika déli részére irányította. Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke bejelentette, hogy semleges területen magasszintű mozambiki—dél-afrikai megbeszélésekre került sor — ez volt egy éven belül a harmadik kapcsolatfelvétel —, amelynek célja, hogy elősegítPRETORIA FOKOZZA A FESZÜLTSÉGET se a két ország közötti feszültség csökkentését. A gyarmati múlt öröksége, hogy a Dél-afrikai Köztársaság szomszédságában levő országok még a függetlenségük elnyerését követő időszakban is szorosan kötődnek, elsősorban gazdaságilag, Pretoriához. Így aztán a térség problémáit elemző, sorozatos béketörekvések ellenére, amiben az ENSZ is vezető szerepet vállalt, egyelőre nem sikerült olyan eredményt elérni, amely elősegítené az igazságos megállapodás létrejöttét. A helyzet kuszasága miatt a fajüldöző rezsim szinte büntetlenül hajthatja végre a szomszédai megfélemlítésére irányuló fegyveres akcióit. A TERRORTÁMADÁSOK legfőbb célpontja a népi Angola, mivel ez az ország „veszélyezteti” leginkább a pretoriai elképzeléseket, azzal, hogy nyíltan a törvénytelenül megszállva tartott Namíbia függetlenségéért száll síkra. Pretoria ezt úgy próbálja magyarázni, hogy fegyveres akciói a Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO ellen irányulnak, amely angolai területeken rendezte be bázisait. Arról már ritkábban esik szó, hogy az akciók zömmel polgári személyeket érintenek, s a bombázásoknak lakóházak, közintézmények esnek áldozatául. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az amerikai és pretoriai támogatást élve2ő angolai ellenforradalmi szervezet, az UNITA az utóbbi időben fokozta belső fegyveres tevékenységét az országban. Az UNITA, amely a lakosság megfélemlítésével, a feszültséget kívánja tovább fokozni, nem kíméli a békés építőmunkában résztvevő külföldi szakembereket sem. Ismert, hogy hónapokkal ezelőtt csehszlovák és portugál munkásokat raboltak el, s ezek közül még ma is túszként tartanak fogva húsz prágai szakembert. AZ UNITA-VAL SZÖVETKEZETT Pretoria tisztában van azzal, hogy a feszültség fokozása az ő érdekeit szolgái ja, mivel hátráltatja a Namíbia függetlenségére irányuló törekvéseket. Pretoriában arra számítanak, hogy amíg a luan- dai vezetés saját országa belső biztonságának megszilárdításával van elfoglalva, kevesebb figyelmet fordít a namíbiai probléma rendezésére, s így a SWAPO a szükségesnél kevesebb támogatásra számíthat. Ez a dél-afrikai elképzelés azonban csak ideig-óráig leplezheti el, hogy a fő tél a jelenlegi helyzet konzerválására irányul. Sőt, arról is nehéz megfeledkezni, hogy ez már túlhalad a pretoriai érdekeken, s az amerikai pozíciók erősödését szolgálja. Washingtonnak ugyanis jelentős érdekei fűződnek ahhoz, hogy továbbra is hozzájusson azokhoz az értékes nyersanyagokhoz, amelyeket a namíbiai bányákból hoznak felszínre. Cserében különféle engedményeket tesz a fajüldöző dél-afrikai vezetésnek, s egyre nagyobb segélyeket folyósít a céljait szolgáló ellenforradalmi erőknek. Ez az egyik legfontosabb magyarázata annak, hogy Afrika utolsó gyarmata, Namíbia még mindig nem nyerte el igazi függetlenségét, s a térségben nem csökken a feszültség. Csitári János I
