Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. DECEMBER 3., SZOMBAT A kortásrs hiteles feljegyzései Változó élet, változó szokások Több ezer oldalon, fényképekkel Gyermekeink többnyire csak a mi elbeszélésünkből tudják, bogy a lakótelep helyén, ahol élnek, tíz-tizenöt éve még parlagföldek voltak, és az ABC-áruház meg a játszótér sem mindig létezett. A legfontosaBb különbség pedig az, hogy miközben formálódik, változik a környezet, az életmód is átalakul. Az utóbbi években egyre több településen akad vállalkozó arra a feladatra, hogy történetírója legyen a hétköznapoknak, és feljegyezze, sőt értékelni próbálja mindazt, amit a környezetében tapasztal. Pest megyében már hagyománya van ennek a munkának. Idén, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Levéltár krónikaírói pályázatára a községekből huszonnégy feldolgozás érkezett, a kiegészítő adattárakkal együtt több ezer oldal terjedelemben, fényképes illusztrációkkal. Helyi szokások A pályázat értékelését, a helyezések sorrendjét lapunkban korábban már közöltük. Valamennyi írás méltó a figyelemre. Elismerést érdemel az a lelkesedés, szorgalom, kutató- és gyűjtőmunka, mellyel sikerült nyomon követni, egy- egy település elmúlt évi történetét. Egy-egy dolgozatot elolvasva megismerjük a település fejlődésének jellemzőit, a helybeli szokásokat, a napi gondokat. Visszatérő téma az ingázás, és ennek hatása a családok életére, a gyermekek nevelésére. Két szerző, szociológiai módszereket alkalmazva, felmérést is készített a családokról. A gyorsan szaporodó új ott- . honok nemcsak építészeti változást jelentenek. Több szerző elismerően szól arról, hogy Jól képzett fiatalok költöznek a településekre, akik hamar bekapcsolódnak a közéletbe, segítik a fejlődést. Sok elismerést kapnak a krónikásoktól az orvosok, a védőnők, mindazok, akik közreműködnek abban, hogy jó az egészségügyi ellátás, amelynek színvonalas tárgyi feltételei is biztosítottak. Bírálták azonban, hogy terjed az alkoholizmus, kevés eredményt hoz a felvilágosító munka, és gyakran az elvonókúrák is sikertelenek. A dolgozatok legizgalmasabb fejezete, melyben a szerzők a helyi társadalmi élet bemutatására törekednek. A szemtanú hitelességével szólnak a közvélemény által kényesnek tartott kérdésekről, vállalva a nem mindig népszerű, őszinte szókimondást. „Tettenérni a változásokat” — ezekkel a szavakkal fogalmazta meg törekvéseit Veér Ilona, aki Budakeszi életét megörökítő tanulmányával első helyezést ért el. Milyennek látja a szerző lakóhelyét, ezt a főváros közvetlen szomszédságában elterülő, sajátos települést? Élettársi kapcsolatok Alvó és üdülőkörzetnek nevezi Budakeszit, mert nincs nagyüzemi háttere, és köz- igazgatási területének 29 százaléka a budai tájvédelmi területhez tartozik. Az aktív keresők 87 százaléka a fővárosba jár dolgozni. Rendkívül nagy a mobilitás; a legutóbbi három esztendő átlagában évente 564 állandó lakos távozott, és'681-en jöttek a településekre. Több mint kétezren élnek ideiglenes bejelentővel. A szerző fontosnak tartja megemlíteni, hogy bár a születések száma nem emelkedik, de évről évre csökkent, majd szinte teljesen megszűnt a csecsemőhalandóság, ami a közegészségügyi fejlődésnek, a higiéniai körüimények kedvező változásának köszönhető. Veér Ilona két felmérést is végzett — kérdőívek segítségével, személyes beszélgetések során —, hogy a tapasztalatok alapján az életmód egyes sajátosságaira következtessen. Megfigyelései szerint a településeken nagyon magas az élettársi kapcsolatok aránya, és az okokról próbált tájékozódni. A megkérdezett idősebb párok véleményének a summá- zata; anyagi okok miatt választják ezt a megoldást, mert ha összeházasodnak, elvesztik az özvegyi nyugdíjat. A fiatalok pedig kipróbálják, hogy beválik-e az együttélés. Amennyiben mégsem, megtakarítják egy kínos válóper izgalmait és kiadásait, A másik vizsgálódás témája pedig az: mennyi idejük jut a szülőknek gyermekeikre? A tapasztalatok eltérőek aszerint, hogy milyen a háztartások felszereltsége, a munkamegosztás, az anyák elfoglaltsága. A legtöbb helyen „a nagy lekötöttség, az ingázás ellenére is meghatóan szép a családi élet.” Szabad idő csak hétfőre lehet szervezni, amikor nincs műsor a tévében.” Molnár Zoltán, Perbál; „A naponta Budapestre menő harmincöt járaton a bejárók mellett mindig találunk szórakozni indulókat, akik a helyi hiányosságokat a városban akarják pótolni. A bejárók rendszerint Pesten vásárolnak. Megveszik azokat a cikkeket is, amik egyébként helyben kaphatók, mert így jobban tudnak az idővel gazdálkodni. Bőven lehet azonban ideje a férfiak egy részének, akik a buszról leszállva egyenesen az italboltba mennek.” A következő, ugyancsak első helyezett pályamű szerzője: Muskáth György, Üröm és Pilisborosjenő krónikása, ugyanezt a témát vizsgálva ellentétes következtetésre jut. Véleménye szerint sok szülő kizárólag az iskolára akarná bízni gyermeke nevelését, ami nem helyes. „Különösen az apák nem törik össze magukat azért, hogy a családjukkal foglalkozzanak. .Egyesek napi fél órát vagy annyit sem szárinak erre a célra. Igaz, hogy ha elmennek valamelyik építkezésre segíteni, ezer forintot is megkeresnek egy hétvégén.” Előnyösnek tartja viszont a szerző azt, hogy utóbbi időben valamelyest csökkent az ingázás, és nőket foglalkoztató ipari részleg szervezését javasolja. Nagyon kedvezőnek ítéli, hogy különböző szervezetek bekapcsolódnak az ifjúság nevelésébe, így például az úttörők tűzoltóversenyén bebizonyosodott, hogy milyen jó hatású lehet a „kilengést nem tűrő fegyelem”. És' végül egy nagy gond: „Ürömön ma az alkoholizmus legalább olyan súlyos betegség, mint 1945 előtt volt a tbc”. A szerzők mindegyike külön fejezetet szentel annak a témának, hogy mivel töltik a település lakói a szabad idejüket? Az adattárakban szerepel, hogy milyen művelődési intézmények vannak a községben, és az év rangosabb programjait is felsorolják. Esetenként azonban a túlzott bezárkózásról, a társadalmi kapcsolatok hiányáról panaszkodnak Korányi György Dunabog- dány: „Ami a társadalmi élet régebbi, hagyományos, rokoni formáját illeti, az csupán jelesebb napokra (születés-, névnap) korlátozódik. A bezárkózás nemcsak városi jelenség. Este az utcán sétálva csak a tévé vibráló kék fényét és sötét ablakokat látni. Rendezvényeket többnyire Érdekes adattárak Az elbeszélők gyakran személyes élményeiket is beleszövik mondandójukba. Krát- ky hászló, Sülysáp és Űri krónikása nagyon szépen ír dr. Gáspár István nyugalmazott főorvos temetéséről, melyre sok százan mentek el Szőllős- nyaralóról, Sülyről és Sápról. Az eset kapcsán visszaemlékszik arra, amikor betegen feküdt, és a főorvos otthonában meglátogatta. „Szerettem volna pénzzel is meghálálni, de ő csak legyintett. Azután rámutatott a kertben egy sárga jácintra: azt szívesen elfogadom. A feleségem nagyon szereti a virágokat.” Sokat lehetne még idézni az írásokból, melyek a települést ismerők és a kívülállók számára egyaránt izgalmas olvasmányul szolgálnak. Érdekesek az adattárak is,. ezekben pontos dátumokkal rögzítik az eseményeket. A krónikák kiindulási alapként szolgálhatnak a történészeknek, a szociológusoknak, a falukutatóknak a további munkához. A Pest megyei Levéltárban _ elhelyezve értékes dokumentumok az utánunk következő nemzedékeknek. Gál Judit Széntüzelésű kazánok InergSafakarékos Növekvő kereslet Az olaj- és gáztüzelés helyett fokozatosan széntüzelésű kazánok gyártására tér át az XJniferro Ipari Szövetkezet. Újdonságuk, a különféle teljesítményű, Patent fantázianevű kazán, amely családi és társasházak fűtésére egyaránt kiválóan alkalmas. Az idén több mint 1400-at gyártanak belőlük. A széntüzelésű kazánok iránti növekvő kereslet kielégítése mellett fokozott gondot fordítanak termékeik korszerűsítésére is. Jelenleg kazánjaik még meleg víz előállítására szolgálnak, de már dolgoznak a gőzt termelő típus kialakításán. Tervezik azt is, hogy félautomata ön- adagolóval szerelik fel kazánjaikat. Az újjáépülő Árpád-híd szomszédságában darabolják a régi híd 33 éves acélszerkezetét. A kiszolgált acélszerkezet bontását a Ferrum elnevezésű gazdasági munkaközösség tagjai végzik. A roncs — beolvasztás után — ismét hasznára lehet a népgazdaságnak. Jövőtervezés — gondokkal Új faluközpont alakul Pomázon Tipikus agglomerációs település Pomáz. A HÉV-vel viszonylag jól megközelíthető a főváros, és ez az utóbbi évtizedekben a vidékről Budapestre települők körében felkapottá tette Pomázt. Mindez tükröződik a településen, amelynek vezetői már hosszú évek óta igyekeznek a robbanásszerűen növő igények közelében maradni. Am ez rendkívül egyenlőtlen esélyekkel folyó verseny. mére a leendő községközpont kialakításának gondja, de a nyomasztó telekhiány, a fiatal pomáziak és az albérlőkből építkezni akarókká előlépettek igényei arra késztetik a település vezetőit, hogy a falu középpontjában levő, úgynevezett szelistyei terület beépítését megkezdjék. Egyenlőtlen verseny — Több mint ezernégyszáz az iskolás gyermek — kezdi dr. Czink József, a nagyközségi tanács vb-titkára. — Pontos számukat talán senki sem tudja, hiszen jönnek-mennek az albérlők, ágybérlők. Sokszor, mire beíratnák az iskoláskorú nebulót, már új lakhely után kell nézniük. A bölcsődés és óvodás gyermekekkel együtt mintegy háromezer gyermekről kell gondoskodnunk. De a nagy versenyfutásban az óvodáért, iskolai tantermekért csak a közelmúltban jutottunk oda, hogy megfelelő gyermekorvosi rendelő, illetve anya- és csecsemővédelmi központ kialakítására gondolhattunk. És bármennyire szorítanak a napi tennivalók, figyelmet kell fordítani a település holnapjára is. Nem ég ugyan a tanács kör— Nagy gond nem lehet vele, hiszen rendezési terv is készült? — Valóban — válaszol a vb- titkár. — A körülbelül ötven- holdas rész beépítésére még 1979-ben született egy szép terv. A modern művelődési ház már ennek a koncepciónak szellemében készült el. A közelébe álmodta a tervező a köz- intézményeket, a postát, egy 16 tantermes iskolát, nagy óvodát és bölcsődét, ABC-áruházat. És természetesen célcsoportos beruházásban épülő tanácsi és szövetkezeti panelházat. VáM ár közel járt a kilencvenedik esztendejéhez, mikor megroggyant a lába, és többet nem tudott önállóan mozogni. Tulajdonképpen nem is sokat törődött a dologgal. Már négy-öt éve úgy érezte, hogy befejezte a pályafutását, már semmi vágya, törekvése nem volt, élt egyik napról a másikra ugyancsak nyugdíjas fiának a családjával, úgy tekintette, hogy létezése már csak egyszerű biológiai folyamat. Ritkán tértek már vissza hozzá a katedránál eltöltött évtizedeinek emlékei is: egyre több egykori kedves tanítvány arca mosódott el a lelki szemei előtt. Az öreg tanító úgy élt már évek óta, vágyak, célok nélkül, néha olvasgatott egy kicsit (a szeme még jól szolgált), de a nap nagyobb részében csak ült a karosszékben, hallgatta a mások beszélgetését, maga csak ritkán szólt bele — s a menye eléggé el is csodálkozott, amikor az egyik különösen meleg nyári napon rzt mondja: — Tudod, valamit még ajért szeretnék látni. Egy búzamezőt. A szeme közben elkalandozott valahová, valami érdekes fény is megcsillant benne — ki lenne a megmondhatója, honnan merült fel ez az óhajtás rég semmit nem akaró elméjében. — Jól van, apa, rendben van — felelte a mgnye, hiszen az após kívánságának a teljesítése valóban nem volt nehéz: a fiáék a falu szélén laktak, csak ki kellett vinni az öreget székestül a ház mellett végigfutó tornác végébe, és valami kis pódiumot eszkábálni alája, hogy átlásson a kertszéli bokrokon. A pódium még aznap elkészült, a dédunokák megragadták a karosszéket, s a tanító már ott is ült a tornác végében, mint a színházi páholyban, s talán bizonyos színházi várakozással is, hogy most valami érdekes látványban lesz része. A dédunokák visszamentek a házba, hogy ne zavarják, nem maradt vele csak a menye. Ma különösen szikrázóan ragyogott a nap. A bokrokon túl hatalmas búzamező ringott szép egyenletesen, ütemesen, elég BŰMHEZ® közel ahhoz, hogy a nyugdíjas tanító a pipacsok és búzavirágok piros-kék foltjait is láthassa. Óriási búzatábla volt, egybeszabott mezőn. Az öreg nézte, nézte, meregette a szemét — egy ösvényt keresett, amelynek a búzán át kellett volna vágnia, de nem találta. Fáradt elméjét jócskán meg kellett erőltetnie, hogy azt a keskeny utacskát odaképzelje, s mikor ez nagy nehezen mégis sikerült, akkor azon erőlködött, hogy azt az ifjú emberpárt is odavarázsolja, azt a fiatalembert és leányt, akinek az ösvény elején életükben először ért egymáshoz a kezük, hogy a tábla közepe felé már forró csókban forrjanak össze, és mire újra kiérnek a mezei útra, azt is tudják, hogy örökre egymáshoz tartoznak. Igen, minden idegszálát megfeszítette, hogy újra lássa őket, s mikor ez semmiképp nem ment, lehunyta a szemét, de mindhiába: a két lezárt látószerv »camera obscurá«- jában sem akart megjelenni az a régi kép. Egy ideig még küszködve formálgatta őket magában, azután csüggedten jött rá, hogy agg képzelete számára ez már erőn felüli feladat: az ösvény még megteremtődött benne, de azt a fiatal tanítójelöltet és párját már nem tudta előhívni a múlt bágyadt ködéből és nem érezte az erő életnek hajdani átható szagát sem, és nem hallotta azt az el-elhaló félénk madárcsicsergést, amely akkori együttes sétájuknak valami különös zenei aláfestést adott. És riadtan tapasztalta, hogy húsz éve elhalt feleségének lánykori arcát sem tudja hirtelen maga elé idézni. — Ez nem olyan búzatábla! — jelentette ki csalódottan, és visszavitette magát a házba. S ajnálta a menye, hogy mégse lehetett az öregnek a kedvére, és még sokáig nem bontatba el a kis tornácvégi pódiumot — de többet nem volt rá szükség. Bállá László rosias faluközpont terve voll ez. Paneüiázakat álmodott Az eltelt néhány esztendő alatt azonban alaposan megváltoztak a lakásépítés támogatásának elvei és lehetőségei. Ezért tavaly óta a KISZ KB segítségével társadalmi munkában folyik a rendezési terv átgondolása. A cél: szellősebbé tenni a terület beépítését. Optimális mennyiségű zöldterület meghagyásával is legalább hat- nyolcszáz lakás építhető fel ezen a részen. S hogy menynyire nem gond ennyi házhely értékesítése, bizonyítják a számok: társasházi lakásépítési lehetőségre négyszáz család vár, családi há2át pedig háromszázan szeretnének építeni — tanácsi telken. Ezeket az igényeket az elmúlt hét évben alig tudták csökkenteni. Mindössze kilencven családi házas percellát oszthattak ki, elkészült egy 117 lakásos panelház, illetve százötven társasházi otthon. — Igény is van, terület is, csupán a szükséges pénz hiányzik. Hiszen a kisajátításhoz jelentős összegekre volna szükségünk, de még több kellene a közművesítésre. A tanács ezért kisajátítás helyett a telekcserét szorgalmazza, zártkerti parcellákat ad a szelistyei területekért. Az OTP-vel folytatott tárgyalások biztatóak, de a hitel feltétele, hogy a tanács építse meg a szennyvízcsatornát a majdani házak számára. A vízműtársulat és az Egészségügyi Minisztérium Munkaterápiás Intézete is hozzájárul három-hárommillió forinttal a költségekhez. Lesz-e villany? — A legnagyobb gondunk minden bizonnyal az elektromos hálózat kiépítésével lesz — mondja Czink József. — A nagyközség legtöbb helyén túlterhelt a rendszer és nagy kiterjedésű részekkel rendelkezünk, ahol még kisfeszültségű telep sincs. Az energia még az újonnan nyitott utcáknál is gond. Az áramszolgáltató szerint pedig a faluközpont villamosítása legalább nyolcmillió forintba kerülne. Nagy fába vágta a fejszéjét ez a napi gondokkal is nehezen birkózó település. Mégis dicséretre méltó az a törekvés, amellyel a nehézségeken igyekeznek úrrá lenni. Ha lassan is, de csökken a telekhiány Po- mázon. Külterületeken, hegyoldalakon való építkezés helyett az ésszerű megoldást választották: a falu ^középpont- jának rendezését. Amikor megnéztük a — ma még kietlen — szelistyei területet, a vb-titkár megjegyezte: — A faluközpont kialakítása legalább két évtizedes munkánk lesz, de jövő ilyenkor erre már házakat fognak alapozni. Mőza Katalin Darabolják a hidat
