Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
1983. DECEMBER 24., SZOMBAT 7 %XMap Középpontban az otthonteremtés írta: ár. Ábrahám Kálmán építésügyi miniszter Partnerek közötti kapcsolat írta: Beck Tamás, a Kereskedelmi Kamara elnöke Még néhány nap, és az utolsó lapot is letéphetjük az 1983. évi naptárunkról. Búcsúzunk az esztendőtől, s tekintetünket már 1984 felé fordítjuk. Mielőtt azonban végleg rázárjuk az ajtót az óévre, még egy pillantást teszünk visszafelé, mérleget készítünk munkánkról. Szükséges e számvetés azért is, mert jó alkalom, hogy felmérjük, hol hibáztunk, mit kell kijavítanunk, megváltoztatni munkánkban, s mi az, amit az eredményes kezdet után tovább folytathatunk. Az elkészített számvetés arról tanúskodik, hogy az 1983- as éve számunkra sem mérte szűikmarkúan a gondokat, a nehézségeket. Ha azonban arra gondolunk, hogy ennek ellenére, az idén ismét családok százai ünnepelhetik új otthonukban a karácsonyt, úgy érezzük, munkánk nem volt hiábavaló. Az elmúlt év legfőbb feladata részünkre, változatlanul, a lakásfejlesztési program időarányos részének megvalósítása volt. Az év kezdetén annak tudatában láttunk feladatainkhoz, hogy e program keretében — 1961 óta — közel egymillió-hétszázezer új lakás épült az országban. Ennek eredményeként a családok hatvan százaléka költözhetett új lakásba. Ezzel közel hatmillió állampolgár életkörülményei váltak kedvezőbbé. Az élet minőségének változásához az is hozzájárult, hogy a lakásokkal szinte egy időben, a házak köré a lakosság szolgálatát biztosító különböző intézmények, bölcsődék, óvodák, iskolák, kulturális és egészségügy! létesítmények, modern, szép üzletek is épültek. Az életforma kedvező változásának jele az is, hogy amíg a program kezdetén az ország lakásállományának 60 százaléka volt egyszobás, addig napjainkra ez az arány 25%-ra csökkent. Most már minden negyedik lakás három- vagy több szobás. Köztudott, hogy a központi erőforrások csökkenése következtében ebben az évben a magánerős és állami építések aránya az előzőkhöz képest megváltozott, a tervezett 72% helyett elérte a 78%-ot. Az állam sokféle segítséggel — egyebek közt megváltozott és kedvezőbb kölcsönlehetőségekkel és -feltételekkel — siet az építkezni vágyók segítségére. A magánerős építkezések vártnál is nagyobb aránya számos új feladatot jelent a tárcának, intézményeinek és vállalatainak. Mindenekelőtt fontos, hogy a tanácsi szervekkel karöltve megteremtsék a lehetőséget, hogy az építkezni akarók — az új település- fejlesztési programmal összhangban — megfelelő számú és minőségű telekhez jussanak. A most záruló év e tekintetben jelentős változásokat hozott. Az igényeket ugyan még nem tudták maradéktalanul kielégíteni, de sok helyen elvégezték — és folyamatosan végzik az eddig építési tilalom alatt álló, de az újabb telepítésfejlesztési tervek szerint ily módon hasznosítható — telkek feloldását. A telekellátás további biztosításánál azt is tekintetbe veszik, hogy 1984-re 70—74 ezer magánerőből épülő lakás megépítésére kell számítani. A magánerős építkezések megélénkülése nagy feladatot jelent az építőanyag-iparnak is. A vártnál is nagyobb kereslet mellett az ellátás nem volt zökkenőmentes. Az anyag- szükségletek növekedését nemcsak az új építkezések megkezdése okozta, hanem az is, hogy az épülő házak anyag- szükséglete az eddigiekhez képest megnövekedett. Az épületek nagyobb alapterüle- tűek, a régebben igényelt 15— 16 ajtó, ablak helyett most átlagosan 21—23 darabot használnak, a födémgerendák között 15%-kal több a1“ hosszabb méretű, mint régebben. A hiányok megszüntetésére máris számos intézkedés történt. Az utóbbi hónapokban új gépsorok és gyárak kezdtek termelni. Mindinkább terjed az építőanyagok több csatornás forgalmazása. Ennek keretében a gyárak már 1984-ben mintegy 80 millió darab téglát is 5 millió darab cserepet közvetlenül juttatnak a fogyasztókhoz. Megjavítják az anyagok kereskedelmi elosztását. Az ellátás javítása várható attól is, hogy az Építőipari Termelőeszközkereske- deimi Vállalat — a belkereskedelemmel karöltve — kiépíti a Házépítők boltja üzlet- hálózatot. A magánerős építkezéseken egyre nagyobb szerephez jut az állami építőipar is. A változó összetételű, mind igényesebb építési kereslet hatékony, gyors, megfelelő minőségű kielégítése érdekében folyik az építőipar új pályára állítása. Ösztönző feltételeket teremtenek a versenyhez igazodó, rugalmas alkalmazkodókészség kibontakoztatására. A vállalati önállóság további növelése is várhatóan a vállalkozói készség növelését mozdítja majd elő. Az új magánerős feladatok ellátása mellett nem feledkezhetnek meg azonban a vállalatok az állami lakásépítési és lakóházfelújítási programban való részvételről. E program keretében — amit ugyancsak 1990- ig terjedő hosszú távú terv fogalmaz meg — a VI. ötéves terv időszakában a több szintes tanácsi lakóépületekben mintegy 90—100 ezer lakást kell felújítani, s csaknem félszázezer lakást kell korszerűsíteni. E célokra országosan 47 milliárd forintot irányzott elő a központi költségvetés. Az állami tulajdonban levő lakóházak felújítása mellett a magántulajdonú épületekben is több lesz az ilyen jellégű tevékenység. Az elmúlt évben bevezetett lakáspolitikai intézkedések, a kedvezményes kamatok, a hosszú lejáratú lakóház-fenntartási kölcsönök különösen serkentik a lakáskorszerűsítési kedvet a lakosság körében. A lakás- és lakóház-építési, -felújítási program feladatai mellett természetesen továbbra is számos kötelezettség hárul az építőiparra a folyamatban levő nagyberuházások színvonalas és határidőben történő átadására. A jövő év kiemelkedő feladata az új Nemzeti Színház tervezése és felépítésének előkészítése. Jelentős erőket kell mozgóAz idén tizennégy család költözött be a Máriabesnyőn épült társasházakba. sítani az elkövetkező esztendőkben is az új gyermekintézmények megépítésére. Az új tanév kezdetéig át kell adni 1100 általános iskolai osztály- termet, a kisgyermekek részére az óvodai férőhelyek számát 6200-zal, a bölcsődei férőhelyeket 1800-zal kell növelni. Az ország egészére kiterjedő, sokrétű feladaton belül jelentőségének megfelelően kiemelkedően nagy figyelmet fordít a tárca Pest megyére. Nyilvánvaló, hogy a megye településhálózatát, a települések arculatát jelentősen befolyásolja a megyének a fővároshoz viszonyított, sajátos helyzete. Fokozott mértékben érvényes ezért az a település- fejlesztésben általában érvényes tétel, hogy egyes településeket nem szabad önmagukban. környezetükből kiszakítva vizsgálni, hanem csak összességükben, kölcsönhatásukban. Pest megye esetében ez egészen különös helyzetet teremt. A főváros közelsége ugyanis sok előnyt, ugyanakkor nem kevés gondot jelent a megye számára. Budapest és a fővárost övező agglomeráció sajátos problematikájával már sokan és sok helyütt foglalkoztak. Mindannyiszor megállapították, hogy bizonyos ellentmondások feszülnek egyebek közt a közművek közös hasznosításának lehetőségeiben, a kereskedelmi ellátás összefonódásában, a környezetvédelmi problémák összehangol ásában. E problémák megoldását csak a fővárosi és a megyei tanácsi szervek jól koordinált együttműködésével lehetséges biztosítani. A megye kiemelt jelentőségét mutatja például, hogy az országos lakásépítési programon belül, az agglomerációs területek speciális helyzetben vannak. Ékre mutat az is, hogy a VI. ötéves terv időszakában a megyében különösen dinamikus a lakásépítés. így a tervidőszak első két évében 15 ezer lakás épült, túlnyomó- részt magánerőből. A jelentkező igények megnövelték a helyi szervek feladatait az építkezések területi előkészítésében. Fokozódó követelmények jelentkeznek az építőanyag-ellátásban, a kivitelező szervek tevékenységében. Nem kevésbé ugyancsak fontos, hogy Pest megye kellő támogatást kapjon a meglevő ház- és lakásvagyon megóvását szorgalmazó program megvalósításához. Az állami kezelésű házakban ezért a tervidőszakban 3450 lakásban kerül sor felújításra, 1280 lakásban végeznek korszerűsítést, s erre 744 millió forintot irányozott elő a költségvetés. Javultak a megyében a műemlék épületek felújításának és karbantartásának feltételei is. Évről évre, ha számot vetünk dolgainkról, amikor a múltat vizsgáljuk, már előre is vetítjük. Mi az és kik azok, akik a jövő évben is előbbre vihetik munkánkat? Egyértelműen azok, akik egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy munkánk minősége javuljon, hogy az új, korszerű igényeknek megfelelően, minél rugalmasabb módszerekkel alkalmazkodni tudjanak az újabb és újabb feladatokhoz. Az idei szerényebb eredményeink tükrében is látnunk kell, hogy a magyar gazdaság több mint negyed évszázada hatalmas eredményeket produkálva folyamatosan fejlődik. Nehézségeink többsége gyakorlatilag olyan probléma, amelyet saját fejlődésünk és további törekvéseink szülnek. Ellentmondásoktól mentes előrehaladás, konfliktus nélküli és töretlen fejlődés sehol a világon nincs. A gazdasági fejlődés kulcsa éppen a külső és belső ellentmondások folyamatos felszámolásában rejlik. Az is egyértelmű, hogy minden ellentmondás megoldása már újabb ellentmondás keletkezésének magvát hordozza magában. A 80-as évtized Magyarország gazdaságtörténetének közgazdasági szempontból, jövőnk szempontjából legtanulságosabb, éppen ezért sorsdöntő korszaka. Kettős veszély Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy évszázadok óta nem voltak hasonló jó lehetőségeink gazdasági elmaradottságunk felszámolásához. Hasonlóképpen igaz az a megállapítás is, hogy az esetlegesen elhibázott lépések, vagy helytelen döntések hatalmas károkat, csak hosszú évek során pótolható veszteségeket és rendkívül kritikus gazdasági helyzetet teremthetnek. A magyar gazdaságirányítás több mint egy évtizede a köz- gazdasági, gazdaságpolitikai szakemberek érdeklődésének, jóindulatú figyelmének középpontjában áll. így van ez belföldön, és igaz ez határainkon túl is. A szabályozás — és ismertek az 1984. évben életbelépő szabályozó , változások és szigorítások —, a magyar gazdaságirányítás továbbfejlesztésének, továbbfejlődésének kérdése napjainkban megújuló erővel vetődik fel. Mindezekkel párhuzamosan egyre nagyobb az igény a vállalat és a felügyeleti szervek, az irányított és irányítók közötti összhang megerősítésére. Ezt a célkitűzést kívánja szolgálni a Magyar Kereskedelmi Kamara is. A publikációknak az irányítási kérdések felé történő eltolódása azt sugallja, hogy valós közgazdasági kérdéseink, problémáink, megoldási lehetőségeink taglalásakor is hajlamosak vagyunk minden bajunk megoldásának kulcsát, orvosságát a szabályozó rendszer, az irányítás módosításában, javításában látni. Ez a veszély kettős. Ha a vállalatokat, a vállalatok problémáit, lehetőségeit pontosan ismerő gazdasági, műszaki, jogi szakembereket nem sikerül a lehető legszélesebb körben mozgósítani és bevonni a szabályozó-módosítási munkálatokba, a vállalat továbbra is passzív szabályozottként, és nem aktív közreműködő partnerként vesz részt gazdasági problémáink felszámolásának kísérleteiben. A hétköznapok során ez a tény úgy lesz érzékelhető, hogy a vállalat tevékenységét: a bázisszemlélet és tartalékok megtartására; a minél kevesebb központi befizetésre i (adó), és nem a minél nagyobb nyereségre való törekvés; végül az azonosulás politikai és nem gazdasági megfontolásból történő hangoztatása fogja jellemezni. Ugyancsak veszély — és ez a probléma másik oldala —, hogy kibernetikusként kezelve vállalatainkat, hajlamosak leszünk azt hinni, hogy helyes irányítás és vezetés esetén a vállalatok minden célunkat megvalósíthat j ák. E második nézet, ha lehet még veszélyesebb mint az első. Ahogyan nem lehet az északi sarkkörön gazdaságos narancstermelésre berendezkedni, hasonlóképpen nem szabad azt hinnünk, hogy egy vállalat nem más, mint adott mennyiségű munkaerő, tőke, épület, gép stb. összessége, amely gombnyomásra (helyes irányításra) képes produkálni a hasonló összetételű, más országokban található vállalatok azonos értékű produkcióját. Csak nevében Minden gazdasági feladatunk végrehajtásának központi egysége és kulcsa a vállalat, a vállalatnál dolgozó, szelKilencvenöt család tölti első karácsonyát Gödöllőn a Kör utcai lakótelepen, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat által átadott lakásokban. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat dunakeszi házgyárában december végéig 3700 lakáshoz készítettek előregyártott elemeket. Nyáron gyorsan haladtak a falazással a Monoron épülő kétszintes családi házon. Barcza Zsolt és Trencsényi Zoltán felvételei lemi és fizikai képességeit kifejtő ember. Céljaink, terveink, közvetlen és távolabbi feladataink ezen közösségek, minőségi jegyeinek, képességeinek, helyzetének ismeretében, méghozzá a lehető legpontosabb ismeretében határozhatók csak meg. Ellenkező esetben vagy olyan körülményeket teremtünk, amelyek nem mozgósítanak kellőképpen, nem tárják fel azokat a lehetőségeket, amelyekkel pillanatnyilag rendelkezünk ; lehetőségeinket alábecsüljük, vagy olyan helyzetet idézünk elő, olyan célokat állítunk, amelyeknek megvalósítására nincsenek meg a reális feltételeink; lehetőségeinket túlbecsüljük. Ahhoz, hogy e buktatókat elkerüljük, az irányítók és irányítottak egységének, közös gondolkodásának létrehozása a cél. Ez a Kamara egyik legfontosabb célkitűzése. A Magyar Kereskedelmi Kamara minden erejét és energiáját arra szeretné összpontosítani az elkövetkező években is, hogy az irányítók és az irányítottak közötti megértést, a lehető legnagyobb mértékben, elősegítse. Beváltak és hasznosnak bizonyultak azok a törekvések, amelyek a tervezett intézkedések előzetes kamarai véleményezését, a vállalati reagálásokat igyekeztek időben feltárni. A Kamara ma már csak nevében kereskedelmi, tagvállalataink véleményt nyilvánítanak a termelők mind az ipar, mind a mezőgazdaság, mind az állami, mind a szövetkezeti vállalatok részéről. A Kamara azért is van, az is a feladata, hogy tagvállalatai érdekeit képviselje. Ezen érdekképviselet célja, hogy á népgazdaság fejlődése, jövője szempontjából a legkedvezőbb kormányzati döntések szülessenek. Feladatunknak tekint* jük azt is, hogy a már meg} született döntések végrehajtás sát elősegítsük, és azokra okosan mozgósítsunk. Az 1984. évi terv a nemzeti jövedelem 1-1,5'százalékos növekedésével számol. Feltételezi, hogy a teljes foglalkoztatottság fenntartása mellett az aktív keresők száma összességében mintegy 15 ezer fővel csökken, de ez az anyagi ágazatokban, és elsősorban az iparban 20-25 ezei főt jelent. A tervezett növekedést tehát úgy kell elérnünk a következő gazdasági években, hogy kevesebb létszámmal, kisebb készletszinttel, és korlátozott fejlesztési-beruházási lehetőségekkel fogunk rendelkezni. Égetően szükséges Az égetően szükséges konvertibilis elszámolású aktívum ismételt megteremtése mellett egyre inkább csökkentenünk kell a szocialista külkereskedelemben jelentkező passzívumot is. A KGSl'-országokkal folytatott külkereskedelem szaldóját is jelentősen kell javítanunk, és ez nem kevésbé fontos feladatunk. A nehezebb belső feltételek a szabályozórendszeren keresztül fognak hatni a magyar vállalatokra. Az ösztönzés középpontjában továbbra is az export fokozása áll. Az 1984- es terv feltételezi, hogy a külső körülmények nem romlanak és a vállalatok olyan tartalékokat lesznek képesek feltárni, amelyek: meggyorsítják a célszerű műszaki fejlesztéseket; növelik a termelékenységet; javítják a minőséget és munkakultúrát. Nem vállalkozhattam arra, hogy a magyar gazdasági élet valamennyi területére kitérjek, minden lényeges problémát elemzés tárgyává tegyek. Célom az volt, hogy nyílt és őszinte képet adjak hazánk gazdaságának jelenlegi helyzetéről a Magyar Kereskedelmi I Kamara szemszögéből.
