Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
1983. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Negyedszázad művelődéspolitikája Egységes elvek és gyakorlat | Huszonöt évvel ezelőtt jelent í meg Az MSZMP művelődési Ä politikájának irányelvei című ^ pártállásfoglalás. Ebből az al- í kálómból ma és holnap tudo- p mányos ülésszakot rendeznek í az MSZMP Politikai Folskolá- zján. Cikkünk a megemlékezes- y.hez kapcsolódik. Objektív helyzetünkből is következik, hogy a társadalmi közfigyelem és cselekvés a gazdasági, politikai élet bonyolult és nehéz kérdéseit állítja előtérbe, s az e téren elért eredmények megőrzésére helyezi a hangsúlyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csökken a szocialista tudat, a tudományok, a művészetek, a mindennapi kulturáltság, az anyagi erővé váló műveltség, az emberi tényezők szerepének a jelentősége. Az MSZMP XII. kongresz- szusa is megerősítette az ideológiai munkában, az agi- tácáóban és a propaganda- munkában, a művelődéspolitikában azokat a célokat, alapelveket, amelyeket negyedszázad tapasztalatai igazoltak és gazdagítottak. Az idők próbája A felszabadulás után a munkáshatalom kivívása, a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások lehetővé tették a kultúra következetes demokratizálásának a kibontakozását is. A lenini koncepcióra épülő kulturális forradalom továbbvitelében máig ható nagy jelentősége volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958- ban megjelent pártdokumentumnak. Köztudott, hogy 1945 és 1948 között kulturális téren is Súlyos örökséget kellett az új társadalomnak felszámolnia: 600 ezer analfabéta, milliónyi irni-olvasni alig tudó, szakképzetlen ember, évente csupán tízezer érettségizett, s kétezer diplomát szerzett fiatal. A fordulat évével, amikor a munkásosztály megszerezte a politikai hatalmat, a szocializmus építésével együtt, annak részeként megkezdődött a kulturális forradalom is. Ezt az időszakot az uralkodó osztályok kulturális monopóliumának felszámolása, az oktatásügy gyökeres átalakítása, a kultúra teljes körének állami irányítás alá vonása jellemezte. Kiépült az iskolán kívüli népművelés szervezete: a művelődési otthonok, könyvtárak hálózata, s a tanácsok megalakulásával létrejött a művelődési intézmények egységes irányítása. Irodalmunk, művészetünk a parasztság, munkásság soraiból származó tehetséges nemzedékkel gyarapodott, s alkotásaik segítették a szocializmus építésének lendületes kibontakozását. Az ötvenes évek elején jelentkező szektás, dogmatikus hibák éreztették negatív hatásukat a kulturális politikában is. Az ellenforradalom a népi hatalommal együtt veszélybe sodorta a kulturális forradalom eredményeinek a megtartását. Ezért is tarthatjuk — negyedszázad távlatában is — korszak jelölőnek az 1958-ban megjelent művelődéspolitikai irányelveket: a konszolidáció kibontakozásának időszakában képes volt a párt olyan kultúrpolitika megfogalmazására, mely alapelveiben kiállta az idők próbáját. Melyek ezek az elvek? A szocialista társadalom építéséhez nélkülözhetetlen lenini kulturális forradalom következetes megvalósítása, népünk műveltségi színvonalának folyamatos emelése; a szükséges feltételek biztosítása; a tudomány eredményeinek a termelőmunkában történő hasznosítása; minden valódi művészeti érték közkincs- csé tétele. Lenini értelmezés Az irányelvek elvi, történeti jelentősége abban foglalható össze, hogy a kulturális forradalom lenini értelmezéséből indult ki, azt juttatta érvényre, vezérfonalat adva a szocialista művelődés további kibontakozásához. E fenti értelmezésből kiindulva az irányelvek előtérbe állították a kultúra marxista— leninista tartalmának fontosságát, s a művelődéshez tartozónak értette a világnézeti nevelést, a társadalom-, természet- és műszaki tudományokat, a művészeteket, az oktatást, a szakemberképzést, az ismeretterjesztést, a népművelést, az olvasási kultúra fejlesztését, a szocialista erkölcs, ízlés és jellem kibontakoztatását. Az alapelvek hosszú távú érvényességét azzal érte el, hogy mindezeket szorosan hozzákapcsolta a szocializmus építésének politikai, társadalmi és gazdasági igényeihez. Ez lehetővé tette, hogy az elmúlt évtizedekben rugalmasan tudtak az irányelvek a változó körülményekhez igazodni. A párthatározat megfogalmazta a kulturális politika általános módszereinek alapjait, kimondva: a művelődés pártós állami irányításának fő eszköze az eszmei befolyásolás. A párt VII. kongresszusa találóan összegezte a kulturális politikára váró feladatokat: „Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni." A hatvanas években az élet- színvonal emelkedése, a fogyasztás, a jövedelmek növekedése, a tudományos-technikai forradalom térhódítása szükségessé tette a kulturális forradalom további szélesítését. A hangsúly a tudományos élet fejlesztésére tevődött, de művészeti életünkben is olyan szocialista elkötelezettségű művek születtek, amelyek jelentős művészi erővel mutatták be a társadalom központi kérdéseit. A népművelésben a legfontosabb változás az intézmények számának gyor? ütemű növekedése, a szakemberképzés elterjedése, új módszerek és formák térhódítása. Időszerű határozatok A párt tevékenységében a szavak és tettek, az elvek és a gyakorlat egysége nagymértékben segítette az ideológiaipolitikai tudatformálást, a marxista társadalomtudományok és a szocialista művészet mozgósító erejének növekedését. Az időközben jelentkező tennivalókat, a részeredmények összefoglalását, a továbblépés lehetőségét jól szolgálták a párt időszerű határoA Központi Bizottság ifjúságpolitikai határozata törvényszerűen kapcsolódik a kulturális forradalom megvalósításának útjához; o nők helyzetéről szóló határozat a nők művelődéshez való jogának szélesebb körű megvalósítását is szorgalmazza; a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról szóló határozat a munkásosztály szakképzésének, művelődésének a helyzetét is elemzi. A tudománypolitikai irányelvek a tudomány és a termelés összefüggéseit, szorosabb kapcsolatának szükségességét hangsúlyozza. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozat szélesen ágyazta be oktatási rendszerünk szervezeti és társadalmi kérdéseit társadalmi életünk egészébe; a közművelődési határozat pedig 1974- ben az elért eredmények áttekintése után nemcsak a közeli, de távolabbi feladatainkat is meghatározta. Övári Miklós írta: „Célunk és kötelességünk, hogy csökkentsük a kulturális egyenlőtlenségeket, hátrányokat, amivel jelentős lépést tehetünk a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása felé is; hogy gazdagítsuk a művelődés intézményes és öntevékeny, de egyformán közösségi formáit, hogy erősítsük művészetünk érzékenységét a mai valóság által felvetett kérdések iránt, és segítsük ezek szocialista szellemiségű művészi megválaszolását ... A közgondolkodásban és a gyakorlati munkában egyaránt erősíteni kell azt a szemléletet, amely nem művészet és szórakozás, hanem érték és értéktelenség közé húz válaszfalat.” A művelődéspolitikai irányelvek megjelenésének negyedszázados évfordulója alkalmából szűkebb hazánkban, Pest megyében is nyomon követhetjük a megvalósulás eredményeit. A megyénkben szerveződött tudományos és kutatóintézetek tevékenysége eredményesen segíti az üzemek, szövetkezetek forintokban mérhető termelésnövekedését. Felsőoktatási intézményeink száma éppen ebben az évben gyarapodott a zsámbéki Tanítóképző Főiskola létesítésével. Folyamatos és egyenletes volt a fejlődés az óvodai és általános iskolai létesítmények telepítésében, az új tantervek bevezetésében, az iskolák megfelelő tárgyi ellátottságában. A közművelődési intézmények számszerű és minőségi gyarapodása a hetvenes években indult meg: a szentendrei, váci, gödöllői művelődési központ mellett csaknem félszáz azoknak a településeknek a száma, ahol új közművelődési intézmény épült. A művészeti életben, elsősorban a képzőművészet területén jelentős alkotóműhelyek tevékenykednek, segítik a szocialista kultúra terjesztését. Emberi tényezők Korunkban nem csökken, hanem növekszik az emberi tényezők szerepe, a szocialista tudat, a köznapi kulturáltság, a humanista művészet szerepe és jelentősége. Társadalmi fejlődésünk — külső és belső okokra visszavezethető — nehézségei és ellentmondásai a tudatban is tükröződnek, s nagymértékben befolyásolják a művelődési lehetőségeket és szokásokat, az aktivizáló erők kibontakozását. A művelődéspolitikai irányelvek huszonöt éves évfordulója legyen alkalmas arra is, hogy törekedjünk a megújulásra, a kultúra, a műveltség, az alkotás, az alkalmazás, az új iránti fogékonyság fokozására, a szocialista kultúra intézményeinek megfelelő működtetésére. A társadalom alapvető érdeke továbbra is a tudomány, a művészet, az oktatás és köz- művelődés fejlesztése, a szocialista vonások erősítése, a kultúra további demokratizálása. Nehézségeinkkel számolva is reális lehetőségünk van arra, hogy a társadalom érdekeit szem előtt tartva tovább lépjünk a művelődéspolitikai irányelvek által kijelölt úton, hogy fokozatosan megvalósítsuk a szociálista kultúra célkitűzéseit. Tóth Béla Bánk bán Kritikai kiadás Az Akadémia Könyvkiadó gondozásában először jelenik meg kritikai kiadásban Katona József Bánk bánja, amelyet Orosz László rendezett sajtó alá. A kötet tartalmazza a dráma első kidolgozását, amelyet a fennmaradt kézirat alapján közöl, helyesbítve az eddigi kiadások több helytelen olvasatát, valamint a második kidolgozást, amely — kézirat hiányában — az 1820-ban megjelent első kiadást követte. A sajtó alá rendező jegyzetanyagában tájékoztatást ad a drá ma kiadásairól, fordításairól, színpadi szövegeiről, feldolgozásairól. Ismerteti a mű keletkezésének történetét, összehasonlítja az első és második kidolgozást. Elemzi a Bánk bán mindkét változatának nyelvét, verselését, helyesírását. Foglalkozik történelmi forrásaival és irodalmi mintáival, ösz- szeállítást közöl azokból a szövegekből, amelyek fordítását Katona beillesztette művébe, összefoglalja a drámai cselekvés idejére és helyszínére, to vábbá á szereplőkre vonatkozó kutatási eredményeket, majd a mű szövegének sorrendjében haladva összegzi az egyes részletek forrásaival, értelmezésével kapcsolatos ismereteket és véleményeket. Kápolna falai Középkori lelet Középkori kápolna falait bontják ki a régészek Pécsett, az első magyar egyetem ásatásának területén. A székesegyház mögötti részen talált falmaradványok a nevezetes Aranyos Mária kápolna részei. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy az 1355-ben alapított ká polna másfél száz éven át a pécsi püspökök temetkezőhelye volt, ott nyugodtak a nagy középkori főpapok, köztük az egyetemalapitó Vilmos püspök és — Bonfini történetíró szerint — a költő Janus Pannonius. A 20 méter hosszú és 6 méter széles gótikus épülethez több mellékkápolna csatlakozott. Közülük hármat már megtaláltak. A régészeti kutatás tovább folytatódik 1984- ben. / A Mária kápolna belsejében — az eredeti padlószint alatt — feldúlt, kifosztott sírokat találtak. Az össze-vissza dobált csontok több ember maradványai, antropológiai vizsgálatokkal igyekszenek majd tisztázni, hogy kiknek a csontjai lehettek. Egyes gödrökből vödörszámra emeltek ki törmelékanyagot, közte rengeteg kerámiatöredéket, török edények maradványait. Feltételezések szerint a kápolna a hódoltság első időszakában pusztult el és az épületben levő üregeket szemetesgödörnek használták a törökök. Népművelők tanácskozása Viták, ötletek, javaslatok Kinek vám szüksége az egyesületre, egyáil talán mire jó egy szakmai összejövetel? Megy-e a népművelők világa élőmé, ha szervezetten próbálják meghányni-vetni közös dolgaikat? Sorolhatnánk a kimondott és ki nem mondott kérdéseket, amelyek ott vibráltak a Magyar Népművelőik Egyesülete Pest megyei szervezetének tegnapi tanácskozásán. A két és fél esztendeje működő szervezet százkilenc tagjának mintegy a fele érkezett meg a Csepel Autógyár művelődési házába az egész napos közös gondolkodásra. Vitanyitó beszámolóiként dr. Kurucz Albert, a szentendrei szabadtéri múzeum igazgatója, az egyesület elnöke ecsetelte tevékenységüket. Ebben az esztendőiben szó volt a népművelői pályaképről, ám a kezdeti lelkesedést nem követte elég ötlet, tett, s éppen ezért a beszámolót elfogadták, de a jövő esztendei munkatervet még egyszer átgondolják. Perjéssy Barnabás, a szentendrei megyei művelődési központ művészeti igazgatója, az egyesület titkáraiként szólott arról, hogy el kell határozni, mely munkaterületekkel foglalkoznak, hiszen minden szakmai problémát a testület nem vállalhat fel. Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályvezető-helyettese arról a belső igényről beszélt, amelynek irányítania kellene az egyesület életét, s ezzel érintette az érdekvédelmi funkciót is. Király István, a Magyar Népművelők Egyesületének titkára az országos feladatokhoz igazította a helyi elképzeléseket. A vitában egymást követ’ték az ötletek, a javaslatok, amelyek zálogai lehetnek a következő időszak elmélyült munkájának. Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője a népművelő szavának erejét, illetve meg nem hallgatását említette annak okán, hogy erősíteni kellene a gazdasági és társadalmi szervekkel a kapcsolatokat, egyáltalán a népművelés presztízsét. Er. K. Heti filmíbgyzet Hosszú vágta Jelenet a Hosszú vágta című filmből — avagy lóból is megárt a sok. Akár ezt az alcímet is adhatnánk az amerikai koprodukcióban készült új magyar filmnek, melyet az előzetesek ifjúsági kalandfilmként jelöltek, de a filmet látva, inkább azt kell mondanunk: ez se nem ifjúsági, sem nem kalandfilm. Akkor hát micsoda a Gábor Pál rendezésében készült alkotás? (Forgatókönyvét William W. Lewis írta.) Köntörfalazások nélkül: olyan filht, mely minden lényeges összetevőjében a kaprodukciós partner igényeit tükrözi. Ezek az igények pedig csaknem mindenben eltérnek a mi igényeinktől és ízlésünktől. Vagy, enyhébben fogalmazva, másféle igényekhez és ízléshez igazodnak, mint amilyent mi itt — akár a kalandfilm- kategóriában is — megszoktunk. Ami persze önmagában még nem lenne baj, hiszen másoknak esetleg a mi normáink idegenek, zavaróak. A Hosszú vágta esetében azonban nem erről van szó. Ez a film azért zavarja (zavarhatja) a hazai mozilátogatót, mert egy csomó dologban egész egyszerűen mást és má- hogy tud, mint ahogyan a film elmeséli, bemutatja. A történet egy amerikai repülőről, Bradyről szól, akit mint egy bombázógép pilótáját, 1944 nyarán lelőnek Magyarország fölött. A Hortobágyon ereszkedik le ejtőernyőjével, ahol a csikósok találják meg, súlyosan sebesült pilótatársa mellett. Befogadják őket a marcona legények, de társa a sebeibe belehal. Bradyt elbújtatják a németek elől, s egy orvos és angoltanárnő lánya segítségével még magyarul is tanulni kezd. Barátot is szerez, egy kis csikósbojtár személyében. Több ízben át akarják juttatni a lovakhoz értő amerikai pilótát a fronton, de nem sikerül. Végül kis barátjával együtt a jugoszláv partizánokhoz menekül a csikósnak öltözött pilóta a neki ajándékozott lovon. Aranka, a csodaló, többször megmenti gazdái életét, de az utolsó percekben a bojtárfiút halálos lövés éri. Csak a pilóta menekül meg, s viszi magával a lovat a partizánokhoz, sőt, onnan haza, Amerikába, ahol vagy harminc évvel később kénytelen agyonlőni a végelgyengülésben már az utolsókat rúgq Arankát. (Ez a lövés indítja el a pilóta emlékezés- folyamát, a közismert flashback dramaturgia szerint.) Talán ennyi is érzékelteti, mik a film számunkra nem jelentéktelen problémái. Meglepően hat ránk például az a nagy egyetértés, mellyel az épp Debrecen tönkrebombázásából visszafelé tartó jenki pilótát a hortobágyi csikósok — akik gyakorlatilag végignézhették a nem nagy távolságban zajló támadást — befogadják, megvédik s vállalják a bújtatásért a németek haragját is. Meglepő, hogy az orvos is épp tud angolul s különösen, hogy a lánya egyenest angoltanár. Meglepő, milyen gyorsan tanul angolul a kis bojtár. Meglepő, hogy ezért a jenki katonáért mindenféle titkos kapcsolatokat mozgatnak meg, s miközben maguk is életre-halálra ki vannak szolgáltatva a németeknek, a maguk vagy a ménes mentése helyett Bradyt menekítik. Meglepő, hogy egy SS- tiszt egy szál amerikaiért egy sereg csikóst végeztet ki, ahelyett, hogy ha már úgy gyűlöli az amerikaiakat, a pilótát kapná el feleannyi katonával, mint amennyivel a csikósokat halomra löveti. Meglepő Brady állandó sebez- hetetlensége, állandó szerencséje, s meglepő, hogy Arankát csak úgy magával viszi a háború után Amerikába. Meglepő még egy sor közismert történelmi tény nagyvonalú figyelmen kívül hagyása; meglepő, milyen rossz, sematikus figura a filmben nemcsak a náci tiszt, hanem tulajdonképpen mindenki. Ha egy nem magyar közreműködéssel készült hasonló filmben ilyesmiket látnánk, nevetnénk vagy háborognánk. De most mit tehetünk? El kell néznünk, hogy a majdani amerikai nézőben az a kép marad meg rólunk, hogy egyrészt ez a magyar, ez valami lovas nomád nép, bő szárú gatyában és pör- ge kalapban — amolyan európai cowboy, csak nincs Coltja, van viszont helyette egy furcsa ostorféléje. Meg aztán azt is gondolja majd, hogy a háborúban minden magyar megrögzött ellenálló volt, akinek drágább volt egy jenki pilóta élete, mint a sajátja. És azt is hiheti majd, hogy a németek mind olyan ötszáz méterről ordítóan vérszomjas fenevadak voltak, mint ez a Wort- mann őrnagy. Az európai, s azon belül a magyar történelemben, vagy a második világháború és a nácizmus történetében amúgy sem egy történész alaposságával tájékozott amerikai mozi- vagy tévénéző tehát azt a világháborút, azt az Európát és azt a Magyarországot kapja majd meg ebből a filmből, amelynek torz vonásait éppen hogy eltörölni, helyesbíteni szeretnénk. No de hát, aki fizet, az muzsikáltat... Egyébként a lovak valóban nagyon szépek, s hála Ragályi Elemér kamerájának, csodálatosan is jelennek meg a vásznon. De lóból is megárt a sok. D. B. Cooper üldözése A nagy légitársaságok távolsági járatain, melyek mondjuk, Londonból Sydneybe, vagy Párizsból Rio de Ja- neiróba repülnek, a hosszú út unalmát elűzendő, filmeket vetítenek. A hatalmas gépek utasterében két vetítővásznon két különböző film pereg; mikor lefutnak, cserélik őket, s aztán egy számítógéppel kidolgozott program szerint az egyes repülőtereken a filmeket magukat is cserélik, forgatják. Ezek a filmek nem remekművek; többségüket talán kilóra veszik meg a nas tévé'.ársaságok iszonyatos ti megű szériatérmékei közt Híg vígjátékok, futószaiagc készült westernek, lapos k; landfilmek teszik ki a műse nagy részét. A D. B. Coopt üldözése egy ilyen légifilm, kalandfilmnek becézett kate góriából. Kalandossága kép regényszintű, humora olya hervadt, mint egy kanál kéi szer kifőzött tealevél. Viszor talán olcsón jutottunk hoz zá... Takács István
